Somogyi Néplap, 1964. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-09 / 186. szám
SOMOGYI NÉPLAP 8 Vasárnap, 1964. augusztus 9. KILÁTÁS a GELLÉRTHEGYRŐL (Szlovák György rajza) Horváth Gyula Fekete zászlók (Az atombomba áldozatainak.) Már évek óta elkülönítve élek combomon lila fekélyek kék halpikkelyek nőttek Tán most tavaszodik Ibolya illatot szitál a szél és tompa harangzúgást Tavasz van Szépek ilyenkor a fák és én nem láthatom Szobámnak ólom fala van ablaka nincsen nincs rajt egy csöppnyi rés jaj nincs rajt egy csöppnyi rés nem látom az utcát az embereket jaj nem látok mást csak pontos műszereket s egy repülőt azt a repülőt meg a városomat Ott fekete zászlókkal kelt fel a nap meghalt mind ki ott maradt meghalt mind ki elszaladt a szél széthordta a felhőt meghalt ki a szél be ért meghal kit a szél elér Tóth Pál Dli/ári verőfény Hasal már a nap a bodros felhők szélén, villogó verőfény jelzi a friss nyarat, hűvös szellő oson, meleg csap utána, szeszélyes vén időnk vált így egy perc alatt. Mint a lenge lányka, ki fürödni készül s pőrén, kacérkodón villantja vállait, úgy ragyog most felénk távoli csillagunk s heves sugarával tükröződve vakít. Megizzad az ember, ki munkába fogott, csípős, hús veríték ezer árja buzog, hej, az ám a legény, aki most a fénnyel összefogni képes — és úgy alkot nagyot! Szekerei 3lőna A látogató Az igazgató az ablakhoz lépett. Teli tüdővel szívta magába az eső utáni tiszta levegőt. Tíz fiatalember sze- rpélyi iratait rendezgette. Az iratokat nem egy másik intézetbe küldi most; a fiúknak adja, az övék. A folytatást nekik maguknak kell hozzátenni. Eddig csak körülöttük történt, amit ezek a papírok tartalmaznak. Környezettanulmányok . .. Tanácsi intézkedés ... Erkölcsi bizonyítvány az édesanyjukról... Rendőrségi okmány ... Sárgult levelezőlap egy börtön pecsétjével ... S egy-két gyerekkori fénykép. Hivatalosan készültek azok is. A bámész szemű kisfiúkról, talán akkor, mielőtt valamelyik intézettje átvitték őket. Most is itt a képe mind a tíz fiúnak. Tizenhét éves ifjak immár, tablót csináltattak emlékül, mert elhagyják az intézetet... Az igazgató hosszan nézi a tablót. Simogató tekintettel külön-külön minden képet. Múlik az idő... Ez itt Varga József . .. Esztergályos szakmunkás! Elmosolyodik. Micsoda szomorú kis gyerek volt! Sírós, elhagyott vadóc. Hogy vágyott a szeretetre! Csak simogatással lehetett megnyugtatni. De azzal aztán nagyon. Szidás nem használt ennek. De egy kedves szóért, egy beszélgetésért tűzbe ment volna! Egyszer öngyilkos akart lenni. Tizenkét esztendős lehetett akkor. Az igazgató szedte le a nyakára hurkolt spárgát. — Nem érdemes élni... —sírta a gyerek. — Én soha nem kapok levelet. Nekem nem hoz semmit a postás . .. Miért nem ír az anyám? Az igazgató akkor titokban felkereste az asszonyt. Szőke nő volt, festett hajú. Megrémült, amikor a látogató becsöngetett hozzá. — A férfi, akivel most együtt élek, nem tud a gyerekről... Félek, elhagyna, ha megtudná. Kérem, én szeretem a fiamat... De jobb neki ott. És ne írjon nekem . .. Majd egyszer. Talán ... Nem szólt Jóskának erről a látogatásról. Csak postaosztáskor, ha tehette, megsimogatta a kisfiú haját. A gyerek is mind ritkábban beszélt az anyjáról. Zárkózott, csöndes fiú lett belőle. Most elmegy a többivel. Dolgozni fog, van is már állása. Majd épít ő magának életet. Majd szerez szeretetet, családot is hozzá ... Kopogtak. Egy assony lépett be. Őszülő hajú, egyenes tartású. Az igazgató felállt, kezet nyújtott, s a székre muttott: — Tessék. Mivel szolgálhatok? A nő szórakozottan babrált a kézitáskájával. Fürkészve nézett a férfi szemébe, aztán váratlanul azt kérdezte: — Nem ismer, igazgató úr? — Őszintén szólva ... — No persze ... Bizonyosan sok emberrel van dolga. Ba- logné vagyok. A Varga Jóska édesanyja... A fiammal szeretnék beszélni... — Lehívatom — s megnyomta a csengőt az asztala sarkán. — Varga Jóskát hívd le — szólt a belépő naposnak. Hallgattak. Az asszony szórakozottan nézett ki az ablakon. — Szép itt... — Sebes szóval beszélni kezdett. Arról, hogy az igazgató látogatása óta megváltoztak a körülményei. Az igazgató bólintott. S ő is kinézett az ablakon. Távol, a sóderes kerti úton három fiú közeledett. Az ablak alá értek. Az igazgató kimtuta- tott. — Itt jönnek. Nos, melyik a Jóska? — Az! — s egy szőke gyerek felé intett az asszony. Aztán idegesen elkapta az ujját. — Nem. Inkább az... — Varga Jóska! — szólt ki csöndesen az igazgató. A harmadik fiú kivált társai közül, és belépett. Nyurga, barnahajú fiatalember volt, kicsit hajlott orrú. — Az édesanyád ... — mutatott az igazgató a vendégre. — Nekem ... Nekem nincs anyám! — csattant a hangja, mint a korbács. Mint aki magában már nagyon sokszor elmondta ezt a tagadást. — Az anyád itt van ... — nyugodt, megfontolt volt a.: igazgató szava. — Eljött, hogy meglátogasson. A fiú mondani akart valamit. — Vezesd a társalgóba. S beszélgess vele ... Az asszony felállt. Odalépett a fiához. Viharos, hisztériás örömmel ölelte át a nyakát. Jóska elhúzódott. A szeme sáncából vizsgálta az asz- szonyt. Aki az anyja. S aki- lói annyit álmodozott kisfiú korában... Most előreengedte az ajtón. S csöndesen lépett ki utána. Az igazgató újra munkához látott. Sietni kell, két nap múlva elmegy innen a tíz fiú. Az ablak alatt léptek hallatszottak. Sietős, könnyű lépések. Hajlott háttal, szinte futva, az asszony ment az úton. Senki sem kísérte ki a kapuig ... CSALÖKÖZ Bécsben, a Kärtnerstrasse és a Graben környékén néha német szót is hallani, de a környék leginkább a magyar turistáktól hangos. A Graben elején, a passzázs-közben például három magyar üzlet is található. A vásárlás után a magyarok rendszerint a házban levő Európa eszpresszóban pihenik ki az alkudozás fáradalmait. Itt találkozott három pesti. Kezükben a frissen vásárolt orkánkabát. Kitűnt, hogy az egyiknek 130, a másiknak 140, a harmadiknak 150 schillingéri adták el ugyanazt az olasz esőköpenyt. Ketten közülük felháborodtak ezen, mire a harmadik így szólt: »No, most legalább tudják, hogy miért nevezték el a passzázst »csalóköznek ...« A PORNOGRÁFUSON A müncheni mozik látogatottsága általában húsz százalékos, de abban a filmszínházban, ahol A csend című Ingmar Bergman filmet vetítik, állandóan sorbaállnak jegyért. Az ok igen egyszerű: a filmben, amelynek rendezője világhírű művész, olyan közerköl- csiséget sértő jeleneteket látni, amilyenek eddig még sohasem kerültek vászonra — legfeljebb lepedőre. Az egyik német lap a filmmel kapcsolatban megállapította: a látogatottság pornografikonja napról napra emelkedik ... A MAI ÉS A RÉGI MECÉNÁSOK Nyugat-Berlinben a Kurfür- stendammon levő Kranzler kávéház előtt a képzőművészeti főiskola növendékei színes krétákkal világhírű festmények mását festik az aszDCezék Qtnte. Dünnyögő hiába kerestem hát két karod közt hazát nyakamba hullt különcként e fényes árvaság gyűrűz bennem hiányod mint vízbe kő ha vág se csillaga se holdja megvakult a világ csak ellöktél magadtól mint madarat az ág e zuhogó esőben nem is tudom miért várok még egyre rád faltra. Az egyik fiatal festő a Mona Lisát festette le — kitűnően. Gioconda előtt az aszfalton kis doboz áll, rajta a felírás: »Adományok részére.« A dobozba sűrűn potyognak a tízpfennigesek. Egy járókelő, aki ugyancsak tízpfennigessel áldozott a művészet oltárán, nagyképűen megszólította a fiatal festőt. »Kedves barátom, azért az igazi Mona Lisa mosolya mégiscsak más!-« Mire a festő: »Igaza van, de higgye el, hogy Leonardo da Vinci mecénásai is jobban fizettek ...« (palásti) Swierkievicz Róbert: LÓFEI Nyugati őrjárat *♦•♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦. NÉZZ ELŐBB TÜKÖRBE! A régen jó módot kifejező lldz falai majdnem teljesen meztelenek voltak, annyira levetkőzték a vakolatot. A hajdani malomnak már hiányzott a teteje; kévékbe kötött kóró védte az épületet, nehogy beázzon. Reszketős fejű őszes hajú asszony csoszogott eléd. Gyanakodva méricskélt. Vastag keretű szemüveged, hanyagul lóbált aktatáskád és a kurtaszárú fapipa a szádban — mindez szokatlan lehetett neki. Hangos köszönésedre bólintva mormolt valamit, s mire a tornáchoz értél volna, megelőzött: ő állt a lépcsőre, s te lent maradtál az udvaron. — Vékes Annát keresem — mondtad barátságosan. Az öregasszony megrezzenve kapott a kötényéhez és megtörülte benne a kezét. — Honnan jött az úr? — kérdezte szorongva. — Pestről. Egyenesen Pestről. — És ... és miért? — Mondom, hogy Vékes Annát keresem. A tanácsházáról igazítottak ide, mert hogy én régen jártam már Sárosfán, nagyon régen, van annak legalább negyven esztendeje ... — Hát az csakugyan régen volt. Még kisgyerek lehetett az úr. — Dehogy voltam kisgyerek! - szabadkoztál élénken. — 'Tár tudtam, mire valók a lányok. — Nocsak, nem is gondoltam volna. Nem látszik még any- nyinak — ismerte el, és kissé megenyhült az arca. — Ha látszik, ha nem, az évek azért múlnak... — Azok igen — sóhajtott az öregasszony. — Itt lakott a faluban? — kérdezte, s fürkésző tekintettel méregetett: ki lehetsz? — Nem éppen, csak a szomszédban, István völgyben. — Hát az csak tanya volt. Egy cselédház meg istálló. — Ügy bizony! — siettél ráhagyni. — Valamikor ott tanyázott az uradalom gulyája meg a számadógulyás. — Igen, de azok ritkán jártak a faluba, mert az uradalomhoz tartoztak. És ia faluból se vetődtek arra, mert mit kerestek volna az uradalom földjén és tanyáján. — No, azért én emlékszem, hogy napközben odahajtották a pógárok teheneit itatni. István völgy közelebb volt, mint a falu — magyaráztad mosolyogva. — Némelyiknek négyöt marhája is volt... Még arra is emlékszem, hogy olyankor végig lelegelték az uradalom rétjét. — Jól emlékszik — bólintott. — Az uradalmi rét jobb volt, mint a falué... Ha meg nem sértem, mit keresett az úr István völgyben? — Nem kerestem semmi t gulyásbojtár voltam! — nevettél őszintén az öregasszony csodálkozásán, mert még a szeme is fönnakadt, annyira bámult. Csak némi szünet után mert újra kérdezni: — Talán az úr volt az a nyurga fiú, aki folyton könyveket olvasott, meg szeretett mesélni? — No lám, maga is emlékszik rám, látja!... Én voltam, és onnan ismerem Vékes Annát — tértél vissza látogatásod céljára. — 0 is odajárt a teheneiket itatni. Néhányszor segítettem is neki viátet húzni... — Amiért nem haragudott, tudom . .. — Miért haragudott volna? A falu legmódosabb gazdájának volt a lánya. A legények úgy lepték, mint legyek a cukrot. Még ezt sem felejtettem el! — tetted hozzá, hogy valóban elhiggye, milyen jól visszaemlékszel. — És most miért keresi? — Mert látni akarom. Ha már idestova negyven év alatt nem felejtettem el, megérdem- lem talán, hogy újra lássam, és beszéliek vele. A tanácsházán kiderült, hogy a férjét is ismertem, a Kaibl Jóskát. Né- hánv évvel idősebb lehetett, mint Án 'r'"> u ~11 -A ~ -— llOÍÍV ----" ember vált Kaibl Jóskából? — Tüdőbajban halt meg ... — Gondolhattam volna. Már akkor is köhögős volt... De ha már itt tartunk, mondja meg jóasszony, hogyan mehetett az a szép Vékes Anna feleségül Kaibl Jóskához? Az öregasszony először tétovázott. Majd olyan halkan felelt, alig értetted. — A szülők akarták. Hogy egy kézbe kerüljön a két vagyon ... Hát egy kézbe is került, de semmink se maradt... A megdöbbenéstől első pillanatban szólni sem tudtál. — Hogyhogy semmiük? .. . Csak.. . csak nem maga a Vékes Anna? — hebegted. — De igen! özvegy Kaibl Jc- zsefné, született Vékes Anna! — úgy mondta, mintha vallatnák. Megnémultál. Mi lett Vékes Annából, a vékony derekú, ringó csipejű, barna bőrű lányból? Ilyen őszhajú, elformátlanodott, ráncos arcú, bütykös lábú vénasszony? Mi lett a nevetős szeméből, csücsöri szájából, rezső melléből? Roncs és roncs! Mint a házuk és portájuk. Riadtan néztél körül. Azután az előtted toporgó öregasszonyba aki re ár f ásol tan, szégvel- íőcob, Így is ijesztően bat-*4-- TT önül óin ’-aljebb! — húzt a félre az ajtó lazsnak-függönyét. — Mindjárt jön a fiam is, ebédelni. Az állomáson dolgozik. Téglát raknak ki a vagonokból . . — Olyan nagy fia van? — kérdezted zavarodban. — Nem akar a szövetkezetben dolgozni, inkább napszá- moskodik. Alig várja az őszt, hogy Kaposvárra mehessen. A cukorgyárba! ... Magamra akar hagyni!... Beszéljen vele, az isten áldja meg, hogyne tegye! Ma már más világ van, mint azelőtt. A szövetkezetben is szívesen vennék, nem úgy, mint régebben. Már többször hívták, de nem és nem!... — És mit mond, miért nem marad? — tudakoltad, mert arra gondoltál, hogy a fiú bizonyosan tanulni akar. amire Sárosfán kevés a lehetőség — Azt hajtogatja, hogy én kulák maradtam — kesergett az öregasszony. Meghökkentél. Önkéntelenül végigmérted az ágrólszakadt öregasszonyt. — Maga, Anna... szaladt ki a szádon. — Kulák!? Igen. Mert. hogy siratom a földünket, malmunkat. szeszfőzőnket meg a csén- lőgéoeinket. .. De hát bűn ez? TVJot-n árfr»l{ PH P’^'T’pl cnnVi No, de tessék már beljebb kerülni, hisz messziről iött Nogvven esztendő igen nagv idő, maga is megfáradhatott — mosolygott nyájasan, és újra félrelobogtatta az ajtó lazsnak- függönyét, hogy lépj már be a konyhába. Nem léptél be ... — Nincs. .. most nincs több időm!... Majd máskor, Anna, máskor!... Most sietnem kell. Találkozunk még, mert... nemsokára visszajövök! — nyögdécselted, kezet nyújtva. És hiába érezted, hogy érthetetlen, suta dolgot mívelsz Vékes Anna előtt, s talán meg is sérted őt, mégis gyorsan visszafordultál, és mint akit kergetnek, siettél ki az utcára. A tyúkok riadtan rebbentek széjjel alőled, s a kutya is vak- kantott még egyet, amikor becsapódott mögötted a rozoga utcai ajtó ... — Mindjárt jön a fiam!. .. Várja meg, és beszéljen vele! — hallottad Vékes Anna könyörgő sipákolását. De nem fordultál meg, még egy búcsú-intésre se, csak mentél a falu rétjét átszelő gyalog- úton, ami semmit sem változott a négy évtized alatt, mint ahogy a vasútállomásocska vadgesztenyefáin sem láttál különösebb változást, nem úgy, mint Vékes Annán és sajátmagadon is, amikor belenéztél a váróterem pergő fon csőri) tűk. rébe, ahonnan egv fáradt arcú, ritkuló haiú, félig ősz férfi nézett rád vissza . . . Mert miért is hihetted, hogy a haidani aulvásbojtár-korod szénséges Vékes Annáiét leled majd meg Sárnsfán? Előb*1 kellett volna tükörbe nézned! FéMeák János
