Somogyi Néplap, 1964. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-09 / 186. szám

Tasárnap, 1964. augusztus 9. 3 OMOGYI NÉPLAP IVEM MAGÁNÜGY A SZÍNPADON, a piros hu zattal bevont asztal mögött már elfoglalták helyüket a »bí­rák-«. Szaporodik lent, a néző­téren a hallgatóság is. Most lett vége a műszaknak. Ne­vetgélnek, vicceket mesélnek egymásnak, de kíváncsiak is: vajon milyen lesz, mit hoz ez az üzemi hirdetőtáblán »Tizen­nyolc éven felülieknek« fém­jelzett, nyilvános társadalmi bírósági tárgyalás? A hátam mögött egy férfi megjegyzi társának: »Otthoni ügy ez, ott­hon kellene elintézni, nem itt.« A másik: »Én úgy látom, nagyon gyengék ezek a férjek. Majd adnék én nekik!...« A pádon, amelyet a bírósági tárgyalás két főszereplőjének tettek oda legelői, csak egy asszony foglal helyet. Mereven néz maga elé a levegőbe. Még véletlenül sem fordítaná tekin­tetét a mögötte ülő műszaktár­sára, nem beszél senkivel, úgy látszik, nem vágyik senki ro- konszenvére, mosolyára, bizta­tására. Vagy fél, vagy konok, s nem érdekli senkinek a vé­leménye, gondolata — próbá­lok magamnak képet alkotni róla. KEZDŐDIK A TÁRGYA­LÁS. A harminc-harmincöt év körüli férfi lassan, megfon­toltan ejti a szót. ö vezeti a tárgyalást. Itt dolgozik ő is a textilben. Indulat nélkül be­szél. Ismerteti a »vádat«, az ügy előzményeit. Közli a hall­gatósággal, hogy a Kaposvári Járásbíróság átirattal fordult a Pamutfonó-ipari Vállalat ka­posvári gyárának társadalmi bíróságához, és javasolta, híJgy tárgyalja meg két dolgozójuk perpatvarát. A tényállás: F. A.-né följe­lentést tett a járásbíróságon a vele egy házban lakó S. Z.-né ellen, mert az nemegyszer ocs- mány, trágár szavakkal illette őt. Mindkét asszonynak van­nak tanúi. Minthogy egyikük­nek sincs a másik tanúja ellen kifogása, a tanúkat megkérik) hogy hagyják el a termet. — S.-né, álljon fel, és mond­ja el véleményét! Elismeri-e a följelentésnek magára vonat­kozó részét? — Nem felel meg a valóság­nak. Az igaz, hogy mondtam neki csúnyákat, de ő sem ma­radt adós. — Maga sértette meg először F.-nét, nem akar bocsánatot kérni tőle? Nem volna jobb, ha most itt, előttünk kibékül­ne vele? Gondolkodás nélkül röppen a válasz: — Nem, nem akarok. — Miért van maguk között veszekedés? — A sógornője miatt. Elkez­dett csúfkodni velem, hát én is visszaszóltam. — Nem azért van a perleke­dés, hogy F.-ék elmenjenek a maguk házából? A válasz megint gyorsan szalad ki a száján. — Nem. Énmiattam ott lak­hatnak örökké, de az biztos, hogy előttem nem lesz becsü­letük. Leszedték a paprikán­kat, leforrázták a rózsánkat. Aztán meg ránk fogták, hogy megmérgeztük a kút vizét, és betegek lettek tőle. Most F. A.-néé, a feljelentőé a szó. Törékeny kis asszony, úgy mondják, beteges, fáj a szíve, összeesik, azért kellett levenni a gépről is, és más be­osztást adni neki. Az asszo­nyok között ült eddig, onnan lépett előre. Hangja halk, amit mond, megfontoltnak látszik. — Igaz, hogy van köztünk nézeteltérés, de az nem fedi a valót, hogy én kezdtem a ve­szekedést. Azt kiabálja nekem: én nem kértem engedélyt, hogy odamehessek lakni a sógornő- mékhez. Mindennek elmond, még kapával is jött felém. Azt kiabálta, még ha 3000 forintra megbüntetik, akkor is megtép Az igaz, hogy egyszer mond tam neki, szégyellje magát, a férjével mosatja fel a konyhát. Ez utóbbi megjegyzést a bí­róság elnöke nem hagyja szó nélkül, közbeveti, hogy az bi­zony nem szégyen, ilyet kár mondani, aztán újra F.-né be­szél. Kikéri magának, hogy papri­kát loptak volna S.-éktől. — Én lennék a legboldo­gabb, te elmehetnénk onnan lakni. Sajnos szövetkezeti la-Jnal, amit nem tud bizonyítani^ kást nem kaptunk, hova men- Kellett az magának, hogy ide- jünk? tárja szét a karját. üljön a szégyenpadra, szép do­log az, amit maga csinál? Fa ragta volna le a nyelvét! Lát­juk, hogy a nagyobbik hiba magában van. Forduljon meg, és tegye meg az első lépést, nyújtson békejobbwt F.-nének. Nem az a célunk, hogy meg' büntessük egyiküket vagy má­sikukat. Engedjen a konoksá- gából. Maga olyan fiatal, hogy ilyen csúnya szavakat még jó­formán ismerni sem szabad na... Várjuk a hatást. Hátha fel­támad S.-nében a jobbik én, hiszen a napnál is világosabb, hogy hibás, ő provokálta a ve­szekedéseket, ő szidalmazta munkatársát. De S.-né hallgat Konok. Nem enged, már csak azért sem. A kérdésre nem is tagadja, hogy még nem tett le arról a szán dókáról, hogy megveri F.-riét. Ítélnie kell a munkásközvé­leménynek. Nem hagyhatják idegileg tönkremenni azt az asszonyt, csak azért, mert még nincs saját otthona. S A KÖZVÉLEMÉNY ÍTÉL. A társadalmi bíróság megro­vásban részesíti, és 500 forint pénzbírság megfizetésére ítéli S.-nét. S figyelmeztetik: térjen észre, mert ha nem hagyja ab­ba a csúfoskodást, börtön le­het a dolog vége. A hallgatóság tapssal adja tudtul: elégedett, egyetért a döntéssel. Varga József KÖVETKEZNEK A TA NŰK. F.-né tanúi — ott lak­nak az udvarban — állítják, hogy S.-né gyakori csúnya sér­tegetéseit F.-né sohasem vi­szonozta. F. A.-né egyik mun­katársa jelentkezik szólásra. Elmondja, hogy F.-né már régóta sírva panaszkodik ne­ki, mivel S.-né állandóan pocs­kondiázza. A szakszervezeti bi­zottság titkára is arról szol, hogy F. A.-né ugyanígy mond­ta el neki már korábban a ve­le történteket, ahogy itt ma a társadalmi bíróság előtt is elő­adta, s ő javasolta neki, hogy panaszával forduljon a járásbí­rósághoz. F. A.-né férje is eljött a tár­gyalásra az üzembe. Bár a tör­vény szerint ő nem lehet tanú, de azért véleményét meghall­gatják. — Amit itt a feleségem és a tanúk elmondtak, az mind igaz. — Maga beszél S.-né férjé­vel? — teszi föl a kérdést a »bíró«. — Már nem. — S nem próbálkoztak ma­guk békíteni? — Nem lehetett..’. Meghallgatják S.-né tanúit is, de véleményüket perdöntő­nek nem tudja elfogadni a tár­sadalmi bíróság. Fehér hajú asszony, a társa­dalmi bíróság tagja kér szót. Józan belátásra próbálja bírni a veszekedőket. Felelősségérze­tükre apellál: — Két fiatal teremtés áll itt előttünk. Mindketten helyes, csinos fiatalasszonyok. Miért kell veszekedniük? Ha húsz évvel öregebbek volnának, azt. mondanám, hogy megrögzött perlekedők. Próbáljanak köze­ledni egymáshoz. S.-né, magá­nak is tudni kellene, bogy a lakónak is vannak jogai. Miért gyanúsítgatja bérlőjét olyan­Balatonszentgyörgy a legtakarosabb község a fonyódi járásban. A házak, udvarok, utak és terek tiszta­ságára nagy gondot fordítanak a falu lakói; a porták 75 szá­zaléka érdemelte ki a »Tiszta udvar, rendes ház«-címet. • • Ot púr tfegye! ml tanulság ohhal Július 23-i ülésén a városi párt-végrehajtóbizottság Éri Károlyt, a TRANSZVILL szakszervezeti bizottságának titkárát dorgálás pártbüntetés­ben, Varga Istvánt, a TRANSZ­VILL pártszervezetének csúcs- titkárát, Horváth V. Jánost és Tolner Lászlót, a vállalat szak­munkásait figyelmeztetésben részesítette; Tóth Józsefnek, a TRANSZVILL I-es telep párt- alapszervezete titkárának fe­gyelmi ügyét átadta a megyei pártbizottságnak. Zsobrák Ká- rolynénak, a TRANSZVILL dolgozójának fegyelmi ügyé­ben (Zsobrákné ugyanis beteg- állományban van) később úön tenek. Nem akarunk vihart kavar­ni, sebeket felszaggatni a párt­végrehajtóbizottság említett ülésén hozott határozat alap­ján egyesített alapszervezet­ben. A történtek mellett még­sem megyünk el szó nélkül. Ezt azért tesszük, hogy a kom­munisták másutt is vonják le az eset tanulságait. Külön úton A TRANSZ VILL-nál két alapszervezet működött, az egyik az I-es telepen, a másik a II-esen. Az I-es telepen, ahol Tóth József volt az alapszerve­zet titkára, akadt néhány úgy­nevezett sértett ember, ponto­sabban olyan párttag, ákit helytelen magatartása miatt megbüntettek, vagy leváltottak beosztásából. Ezek az embe­rek maguk köré tömörítettek néhány jóhiszemű, de tájéko­zatlanabb kommunistát, és szembefordultak a vállalat ve­zetőivel meg azokkal a józan gondolkozásé párttagokkal, akik támogatták a vezetést. Ez a kicsi, de nagyhangú csoport — Jó hűvös van 'itt. — Forognak a ventillátorok, dolgoznak az elszívók — mondja a főmolnár. Egy ventillátort sem látok. És nem látom a töredezett, foghíjas ablakokat sem. A Ka­posvári Nagy malom keresztül- kasul húzódó, faállványzatsze- rű továbbítóvezetékei eltakar­nak mindent. Szövevényesen összefognak mindent, összekö­tik a négy emeletet, és egybe­kapcsolnak minden munkafo­lyamatot. A földszinten egyhangú zúgás. Az első emeleten dübörgés. Az őrlőhengerek között Gulyás István járkál, sűrűn tekinget egyikre, másikra, felnyit vala­mit a gépeken, belenéz, aztán megy a következőhöz. — Tizenkilenc gépem van ... Néha megugrasztják az em­bert. Gyorsan kell a hibát ki­javítani __Az előbb eldugult a z egyik ... Fölöttünk a szita föltellett, és ment az anyag a következőbe ... Kimaradt egy zúzásból ... Több mint tizenöt éve dol­gozik a malomban. Már rég itt volt, mikor a főmolnár, Boros Árpád idejött. .. Gyorsan körbejárja dübörgő birodalmát Gulyás István, az­tán az üvegezett liftaknára mutat: — Azt tessék megírni, hogy ez a lift egy éve nem jár. .. Könnyebben dolgozhatnánk, ha működne. Sokszor kell le-föl szaladgálnunk, és a négy eme­let az négy emelet... A harmadik szinten »idegba­ján« táncolnak a hatalmas, 130 mázsa befogadóképességű sziták. Most búzadarát tisztí­tanak. Rekeszek, elvezetőcsö­vek. merevítőrudak táncolnak szemfáidítóan jobbra-balra. Egy idő múlva megszokja az ember a sziták ritmusát, s te­kintetét el tudja szakítani ró­luk. Az állvánvzatszerű kusza­ság itt már fel sem tűnik rpn'iía'rrs és könnven átfe- | hinthető hálózattá vált. De »sak egv pillanatig érezm ezt a biztonságot, mert akkor feltűn­nek a szekrényeken, a továbbí­Őrlik az új búzát tóvezetékeken az ilyen apró fehér jelzések: I. felb. gr. da­ra. I. flb. fin. dara. Lángd. der­ce, 1 derce hengerre__ — Ezek rövidítések. Az I. felb. gr. dara ezt jelenti: első felbontású, goromba dara ... — magyarázza Boros főmolnár. A padló mindenütt ragyo­góan fényes... Az iskolásidők kenyérbélradírjára gondolok rögtön. A lisztportól szép szint és fényt kapott a padló... Egyedül a negyedik szinten szállingózik liszteső. Az embe­rek haja fehér, karjukra is rá­telepszik a finom őrlet. Ügyes targoncákkal forgo­lódnak, viszik, hozzák a teli zsákokat. A gépek melletti kis helyen is fürgén kerülgetik egymást. Ezen a szinten dol­goznak a legtöbben. Zsákba eresztik, mázsálják a lisztet, cetliket kötnek a zsák szájára, aztán elnyeli az átkötő-cső tor­ka a pufók zsákokat. — Megy a raktárba ..; A csigacsúszdát most nem hasz­náljuk ... Azt csak akkor, ha közvetlen gépkocsira rako­dunk. Hatalmas épület a Nagyma­lom. Robusztusán magasodik a lisztraktár meg a silócella. A híd alól előbukkanó síneken most csak egy-két vagon áll. — Az éjjel jött... Ez már új búza... A malom mögött is szorgal­mas munka folyik: új raktárt építenek. — Most palázzák.. . 2600 négyzetméter területű, 200 va­gon befogadóképességű lesz ... Idén még nem lesz oldalfala, ponyvával védjük majd a lisz­tet... Jövőre az is elkészül... — mondja a főmolnár. Dolgozik a Nagymalom. Né­hány nap óta már az új búzát őrlik. Az első szállítmány Tá- tompusztáról jött, aztán Ka- posfőről és Várdáról. — Eddig kevertük az újat az óbúzával, hogy jó legyen a mi­nőség. Mert a gabonának áll­nia kell egy ideig, hogy őrlésre megfelelő legyen. Most már csak az újat őröljük. A kész lisztnek is állnia kell egy-két hetet, aztán végezzük el a pró­basütést ... Az új búza tulajdonságaival ismerkednek a malom labora­tóriumában. Hektolitersúly­arány, nedvesség ... Lombikok és különleges gépek, vegysze­rek ... — Jó lesz az idei kenyér... — mondják a fehér köpenyes asszonyok, s közben számokra, százalékokra, kicsapódásra, nedvességtartalomra gondol­nak. Rövidesen mind több vagon érkezik éjszakánként a ma­lomba. Éjjel-nappal három műszakban dolgoznak az em­berek. A koptatógépek, az »idegbajos« sziták csak vasár­naponként állnak le. Az arra járók csak halk zú­gást hallanak a malom köze­lében. S mosolyogva nézik a hatalmas épület tetején levő, világos cserépből kirakott mo­nogramot: H. J. A jókedvű cse­repesmester »írta« oda ... S. Nagy Gabriella A teleki iskola nyerte a megyei tilmiátogalási versenyt (Tudósítónktól.) Ismeretes, hogy a Somogy me­gyei KISZ-bizottság, a megyei út­törőszövetség és a Somogy me­gyei Mozhi/.emi Vállalat az isko­lák körött filmlátogatási versenyt szervezett. A cél az volt, hogy a tanulóifjúság műveltségének gva- rapitása és látókörének szélesítése végett minél több tanulságos és nevelő célzatú filmet tekintsen meg szervezett előadás keretében. A filmlátogatási versenyt most ér­tékelték. A fődíjat — 4000 forintot — a Teleki Általános Iskola ta­nulói nyerték A 44 tanulólétszámú iskola 19 ifjúsági előadást szerve­zett. 1500—1500 forint jutalmat ka­pott a ságvári és a gálosfai, 1000 forintot kapott a somogysárdi is­kola. Pénzjutalomban részesítet­ték a csurgói, a görgetegi, a ho- mokszentgyörgyi, a hencsei, az in­kei és a niklai iskolát is. az üzemvezető-változást ki­használva támadást indított el­sősorban a két pártszervezet vezetésével megbízott, a tag­ság megválasztotta Varga Ist­ván csúcstitkár ellen. A táma­dás fő szervezői Éri Károly, Horváth V. János, Tolner László és Zsobrák Károlyné voltak. Tóth József, az I-es számú telep alapszervezetének titkára, aki kezdettől fogva tu­dott a dologról, nem igyeke­zett a külön utakon járó párt­tagok szervezkedését megaka­dályozni. Hangulatkeltés a vezetők ellen A január 27-i taggyűlésen • amelyen a kommunisták­nak fontos gazdasági kérdése­ket kellett volna megvitatniuk — a támadás előkészítői mel­lőzték a napirendi pontot, s a gyűlés előtt megbeszélt terv szerint bírálták Varga Istvánt, a pártszervezet csúcstitkárát. Fejéhez vágták, hogy jutalmat fogadott el a hulladékgyűjté­sért; hogy a vállalat lakását használja, s lakbért nem fi­zet; hogy pálinkái vászatban vett részt; hogy jogtalanul használta a gépkocsit; hogy a TRANSZVILL patronálta so- mogyaszalói tsz-ből hozott bor­ból, amelyet a pártirodán fo­gyasztottak el, ő is ivott; híjgy nőügyei vannak; hogy elvesz­tette a tagkönyvét. Ám a taggyűlésen fölvetett »vádak« egyikében sem lehe­tett elmarasztalni Varga elv­társat. Ugyanis a lakbér-, a gépkocsi- és a pálinkaügyet, amelyet a városi pártbizottság is ismert, már régen lezárták. A somogyaszalói borral kap­csolatos mendemonda nem volt igaz. Az állítólagos nőügyeket senki sem tudta bizonyítani. Az említett jutalmat jogosan vette föl a párttitkár; tag­könyvét, illetve a tagkönyvet tartalmazó irattárcáját pedig véletlenül ejtette ki zsebéből. Ilyen eset bárkivel megtörtén­het ott, ahol ez a párttitkárral megesett A taggyűlést tehát némelyek hangulatkeltésre használták fel, s a vita személyeskedéssé fajult Elvtelen csatározás A városi párt-végrehajtóbi­zottság a történtek után hatá­rozatban mondta ki, hogy Tóth Józsefet, az I-es számú telep alapszervezetének titkárát föl kell menteni teendiőoek ellá­tása alól, a taggyűléseken el­hangzott felszólalásokat átkeli adni vizsgálatra a fegyelmi bi­zottságnak, s ha szükséges, né­hány elvtársat fegyelmi bün­tetésben kell részesíteni. Május 27-én az I-es telep alapszervezetének taggyűlésén a városi pártbizottság munka­társa ismertette az említett ha­tározatot. A januári taggyűlésen han­goskodó és személyeskedő párttagok a határozat ismerte­tése után felhördültek, s dur­va, megengedhetetlen hang­nemben beszéltek saját alap­szervezetükről és a városi pártbizottságról. Sinkovich Pál így kezdte hozzászólását: »Elő­ször is bocsánatot kérek a vá­rosi pártbizottságtól, hogy ki merem nyitni a pofámat... « Éri Károly: »A városi pártbi­zottságnak ez a határozata a demokratikus centralizmus meggyalázása ... « Zsobrák Károlyné: »A városi pártbi­zottság határozatát a magam részéről visszautasítom ... « A viharos taggyűlés után a városi pártbizottság újabb, még alaposabb vizsgálatot ren­delt el. Ennek anyagát július 23-án vb-ülésen, amelyen je­len volt Somogyi József, a vá­rosi pártbizottság első titkára is, megtárgyalták. Az ülésre meghívták Éri Károlyt, Tolner Lászlót, Horváth V. Jánost és Tóth Józsefet. Tóth József nem jelent meg ezen a megbeszélé­Van kiút A városi párt-végithajtóbi- zottság megbírálta a Tóth Jó­zsef köré csoportosult kommu­nistákat, amiért koholt vádak­kal igyekeztek lejáratni a párt­ós az üzemi vezetőket, s amiatt, hogy pártszerűtlenül, a demok­ratikus centralizmus elvét fél­reértelmezve, szándékosan fél­remagyarázva a szervezeti sza­bályzatnak azt a paragrafusát, hogy »az alsóbb pártszervek valamint a párttagok és tagje­löltek akkor is kötelesek vég­rehajtani a pártkongresszus és a vezető szervek határozatait, ha e határozatokkal nem érte­nek egyet«, támadást intéztek a városi pártbizottság ellen, bontották a pártegységet. A városi párt-vb megállapította, hogy a kialakult helyzetért kü­lönösen felelős Tóth Józseft az I-es telep pártalapszervezeté- nek titkára. Semmit sem tett a szervezkedés megakadályozá­sáért. De felelős Varga István csúcstitkár is. Nem tartott ele­ven kai zsolatot a két alapszer­vezettel és a munkásokkal, ez­zel lehetőséget adott aca, hogy Tóth elvtársék növeljék befo­lyásukat, gyengítsék a pártegy­séget. Varga elvtárs, mivel ko­rábban többször hibázott, nem mert elég határozottan föllépni a helytelen úton járókkal szemben. Felelősség terheli Horváth V. Jánost, Éri Ká­rolyt, Tolner Lászlót és Zsob­rák Károlynét, mert szervez­ték a vezetők elleni támadást, illetve tűrték, hogy munkahe­lyükön ilyen szervezkedés folyjon. Az ügyből fontos tanulságok vonhatók le. Egyetlen párttag sem formálhat jogot magának arra, hogy koholt vádakkal il­lesse a vezetőket, vagy régi, már lezárt ügyek felhánytorga- tásával hangulatot keltsen elvtársai ellen, s elterelje a pártszervezet figyelmét fontos, a termeléssel, a munkával kap­csolatos kérdésekről. Nyilván­való, hogy úgy bírálni hibákat, ahogyan a szervezkedő csoport tette, nem lehet. Ez nem bírá­lat, hanem intrika. Reméljük, ezt most már azok is belátják, akiket azzal tüzeltek fel a tá­madás szervezői, hogy — úgy­mond — a városi pártbizottság elfojtja a bírálatot. Nem! A fölöttes pártszerv nem a bírá­latot, hanem az intrikát, a sze­mélyeskedést, az egységbontó törekvéseket fojtotta el. Nem fojtotta el és a jövőben sem fojtja el, sőt támogatja a jó­zan, a termelést előmozdító elvtársi bírálatot. De nem né­zi, nem nézheti el a párt so­raiban a kalandorságot! A TRANSZVILL kommunis­táinak most minden erővel azon kell lenniük, hogy a párt- szervezet újból teljes erővel, egységesen álljon a párt- és a gazdasági vezetés mellé, küzd­jön a feladatok megvalósítá­sáért. Nem kell most már azon csámcsogni, ami a szenvedé­lyes vitákon, a viharos taggyű­léseken történt. A vétkesek nagy része megbánta, amit tett, és még egyszer nem kö­vetné el a hibát. Az egyik párt­tag például — aki átmenetileg a hangulatkeltők befolyása alá került — dühösen az asztalra csapta a tagkönyvét, és kiment a helyiségből. Mégsem lépett ki a pártból. Akadtak, akik azt hitték, hogy amikor kiabálnak, az asztalt verik, akkor a pár­tot, az igaz ügyet védelmezik, pedig a szervezkedők malmára hajtották a vizet. Megtévesz­tették őket. A pártot azok véd­ték, akik józan hangon, segítő szándékkal igyekeztek elejét venni a személyeskedésnek, és a vállalat problémáira próbál­ták terelni a szót a taggyűlé­seken. Végh János például ezt mondta: »Nem akartam szólni, de a Varga elvtársra elhang­zott bírálatok olyan durvák voltak, hogy nem tudom őket szó nélkül hagyni. Mi szükség van erre?« Semmi. A párt-végrehajtóbi­zottsági ülésen belátta ezt már Horváth V. János is. Ezt mond­ta: »Adjunk egymásnak több megbecsülést, több megértést, és akkor tudunk együtt dolgoz­ni.« Milyen igaz! A vb-n elhang­zott többi >lás tanúsá­ga szeri " ’• eincsak Hor­váth V. J aobbent rá. Szegedi Nándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents