Somogyi Néplap, 1964. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-07 / 184. szám
Péntek, 1964. augusztus 7. 3 SOMOGYI NÉPLAP Rendszeres ellenőrzéssel óvják a társadalmi tulajdont! Vagyonvédelmi ankét a MESZÖV-nél Dr. Zádori László, a MÉSZÖV jogtanácsosa, majd Kiss József főkönyvelő tartott bevezető előadást a szövetkezetek vagyonvédelmi ankétjén. Lassú a javulás Az 1957-től 1961-ig eltelt időszakban számottevő eredményeket értek el a vagyonvédelemben. Az 1957-ben fölvett 5210 leltárból 1809 zárult összesen hárommillió forint hiánnyal. 1961-ben 1,3 millió forintra csökkent ez az ősz- szeg. Azóta azonban nincs lényeges javulás. 1962—63-ban néhány ezer forint eltéréssel hasonló volt a leltárihány összege. Pedig a MÉSZÖV és az fmsz-ek vezetői, dolgozói sokat tettek a hiányok csökkentéséért. Megindították a hiánymentes mozgalmat — igaz, ellaposodott —, több helyen vagyonvédelmi bizottságot alakítottak. Ezek a bizottságok a kisebb hiánnyal elszámoló értékkezelőkkel rendszeresen beszélgettek — mint például Marcaliban —, s ezek a beszélgetések hasznosnak bizonyultak. Tapasztalni azonban a földművesszövetkezetek munkájában káros jelenségeket is, amelyek nem engedik, hogy csökkenjen a leltárhiány. A baj legfőbb oka, hogy még mindig akadnak, akik semmibe veszik az utasításokat, rendeleteket. A babócsai fmsz-nél például Bakonyi Mihály volt kereskedelmi osztályvezető a vízvári iparcikkboltban saját kezűleg javította ki a leltárívet, így a hiányt több mint kétezer forinttal «-csökkentette«. Ugyancsak Babócsán Bar ácsi József, a 7. számú bolt vezetője két alkalommal 29 000 forint hiánnyal számolt el. Ennek ellenére megbízták a 8. számú bolt vezetésével. Hét másik földművesszövetkezet — a nagyatádi, a somogyjádi, a darányi stb. — huszonegy esetben szegte meg a SZÖVOSZ elnökének utasítását, illetve nem váltotta le a beosztására alkalmatlannak bizonyult értékkezelőket. A leltározást gyakran gondatlanul, felületesen végzik. Homokszentgyörgyön a leltárok tíz százalékát módosítani kellett. Nyugtalanító, ahogy az fmsz-ek egyes vezetői a leltárhiányt kezelik. Barcson január 1-től május 31-ig kilenc leltárhiány okát kellett volna kivizsgáni, de csak háromét nézték meg. Babócsán sem vizsgálják ki a hiány okát, megelégszenek a boltvezető nyilatkozatával. Ki feleljen és meddig? A tanácskozáson felszólalók bírálták a szállító nagykereskedelmi vállalatokat, illetve a vasutat és a sörgyárakat. A szállító vállalat négy napig felel a sörért, az fmsz dolgozójának nyolc napon belül kell eladnia. Lengyeltótiban előfordult, hogy a sör négy nap után romlott meg. Ki felel akkor érte? Előfordult az is, hogy a száztízliteres hordás sörből harminc liter hiányzott. Az üvegek gyakran üresek, de ezt csak akkor veszik észre, amikor a szállítómunkások már elmentek. Nem megfelelő a vasút áruszállítása sem — mondották. Egy akalommal az egy vagon iszapszénből 55 mázsa hiányzott, de a vasút nem vállalt érte felelősséget Többen kérték, hogy a népi ellenőrzési bizottság gyakrabban vizsgálja meg a szállításokat. Szóvá tették, hogy néhány boltvezető indokolatlanul kéri a megromlott áruk leírását, és az fmsz-ek vezetői anékül, hogy a romlás okát kivizsgálnák, jóváírják. Vé- sén meg azt tapasztalták, hogy a lezárt csomagból négy doboz cigaretta hiányzott. BöMegkéstek az aratással Görgetegen — Előre nem számított akadályok nehezítették meg az aratást — így kezdi a beszélgetést Bútor Ferenc görgetegi agronómus. Az első nehézséget a kaszapárok megszervezése okozta. Kevés a férfi Görgetegen, s nem sok kaszás ígérkezett. Végül is 18 kaszapárt sikerült összeállítani. Az 504 hold aratnivalóból 120 hold rozsot ők vágtak le. A többi a gépekre várt. A vezetők azt gondolták, hogy ezzel már biztosan bírnak a kombájnok. De nem bírtak. — Némelyik nap három meg négy kombájn is a táblákon volt, de akadt olyan hét, hogy egy sem dolgozott — mondja az agronómus. — Mit tettek ilyenkor? — Ötpercenként telefonáltunk, hogy kombájnt, kombájnt! Az emberek pedig vártak. Ki a kombánjszérűn, ki a gabonatábla szélén. És bosszankodtak. — Nem mertük más munkába állítani a tagokat — t indja Horváth János tsz- einök —, mert tavaly már megjártuk. Éppen akkor érkezett meg a kombájn, amikor az emberek más munkát végeztek. Az idő múlt, az aratnivaló pedig maradt. A traktorok együtt álltak az emberekkel. Nem volt lehúzni való szalma, szántan való tarló. Várták, mikor jön a kombájn. A 120 hold másodnövényt azért elvetették. A határban térdig ér már a silókukorica, és szépen sorol a zöldtrágyának vetett napraforgó is. Ott, ahol kézikaszával arattak, a kepesorok között már elvetették a takarmányrépát. A kombájnnal learatott táblák szélén kazalban áll a szalma. A szalmakazlak és a felszántott tarlók szomszédságában azonban kedden még 100 hold megfeketedett rozs és 20 hold zab várta a kombájnt, A földre hajlott kalászokon már nehezen dolgozott a négy kombájn, az ötödik pedig áll. Javítják. — Mindig van valami bajuk — panaszkodik az agronómus. — A múltkor az egyik 26 variátorszíjat szaggatott el. és rengeteget állt, mire kijöttek a Nagyatádi Gépállomás szerelői. Egy csapágy volt beszorulva ... Még van jócskán aratnivaló. A cséplést is csak szerdán kezdték el, de a tsz vezetői bizakodóak. — Nem kell megfeledkezni arról, hogy mi viszonylag gyorsabban végzünk az aratással, mint a többi tsz. Ha elfogy a kombájnolás, akkor már csak a cséplés marad. Egy kicsit túlzott ez az optimizmus. Kétségkívül, a tarlóhántással jól állnak, s ha végeznek az aratással, nem sok tarló marad felszántatla- nul, mert a tsz traktorai nyomon követik a kombájnokat. Gondolni kell azonban arra is. hogy csakhamar itt az őszi munkák ideje, s nehéz lesz például a burgonyaszedéssel párhuzamosan csépelni. K. 1. hönyén pedig a gyári csomagban nem volt benne a kávéfőző! Mélyebben elemezni! Harangozó János, a Somogy megyei Népi Ellenőrzési Bizottság elnökhelyettese a következőket mondotta hozzászólásában: — Az eddiginél sokkal nagyobb gondot kell fordítani a fogyasztók érdek- védelmére. Andocson például az egyik boltvezető a tizenkilenc forintos citromot húsz forintért mérte. »Idős vagyok, így könnyebb a számolás« — védekezett, amikor figyelmeztették. Az ellenőrzési fontosságára más példák is intenek. Igaz, hogy a múlt évihez képest hatvanhárommal csökkent a leltártöbblettel elszámoló üzletek száma, a többletek ösz- szege viszont nyolc százalékkal emelkedett. Ez év első felében öt boltban volt húszezer forinton felüli többet! Vajon miből adódott ez? Tihanyi Zoltán, a Nemzeti Bank Somogy megyei fiókjának igazgatója azt javasolta, hogy a szövetkezetek vezetői mélyebben elemezzék a leltárhiányok és többletek okait, és hasznosítsák a tapasztalatokat. Horváth János, a MÉSZÖV elnöke azt kérte a szövetkezetek vezetőitől, dolgozóitól, hogyr alapos ellenőrző, megelőző munkával védjék a társadalmi tulajdont. Bírálta a szövetkezetek vezetőit, amiért túlságosan sokat tartózkodnak az irodában és igen keveset az értékkezelők között. A megye szövetkezetei leltárhiányának 80—90 százaléka megtérült. Somogy a szövetkezetek országos versenyében mégis az utolsók között van a társadalmi tulajdon védelmében. Nem nyugodhatunk mindaddig, amíg egyetlen fillér kár is éri a társadalmat vagy az egyes embereket. Szalai László A kellerfy.es esti forgatag** ban gyakran beszédes az utca. Nem tudod ugyan kivenni, miről suttognak a melletted ellépkedő, egymásba karoló párok, azt sem érted, milyen szavakat kísér olyan nagy taglejtéssel az a galambősz ember, aki az imént kis híján szájon vágott, s utána határtalan nyugalommal kért bocsánatot. Magadba fojtod a szót, s mégy tovább az utcán. A napi munka fáradtságát akarod kiűzni magadból. Felüdülésre vágysz ebben a nagy kánikulában. Rég elfelejtett emlékek törnek elő benned valahonnan a tudat mélyéről. Előbukkanó, aztán tovatűnő arcok jelennek meg előtted. Leülsz az öreg, alaktalan kövek közé, a nagy fa alá, s átadod magadat az emlékáradatnak. A kkor is nyár volt. A bo- káig érő homok perzselte a talpadat. Déltájt olyan tüzes volt, hogy nem bírtad ki. Ilyenkor az udvar végében álló nagy almafa alá bújtál az égető nap elől. Agyonlapozott couiboyregények valószínűtle- nül romantikus történeteit faltad, míg csak el nem nyomott az álom. Joe, aki a könyvben verhetetlen lovasként száguldott a hatalmas vrérin, álmodban feléd közelített a csillogó pisztolyokkal. Kapkodtál, s arra ébredtél, hogy beleütötted a kezed apád barna katonaládájába. Innen kerültek elő ezek ÍJ BÚTORT KÉSZÍT A SOMOGY MEGYEI FAIPARI VÁLLALAT Két garnitúrából egy — Gyakorlat teszi a mestert Készülnek a csinos, kényelmes fotelok. A Somogy megyei Faipari Vállalatnál tavaly elhatározták, hogy a régi, Békés elnevezésű hálószobabútor gyártását megszüntetik, és helyette modern, újfajta bútort készítenek. Az elhatározást hamarosan tett követte. A vállalat vezetői Budapesten két modern garnitúra tervét szerezték meg. Ezek alapján elkészítették a prototípust, s bemutatták a KERMI és a Bútorértékesítő Vállalat szakembereinek. Ök a két garnitúra legszebb darabjaiból egy harmadikat állítottak össze, s ajánlották gyártásra. A javaslatot a vállalat elfogadta, s januárban hozzákezdett a nullszéria készítéséhez. Miklós Gyula, a vállalat technikusa ezt mondja: — Ügy érezzük, sikerült a nullszéria. A tervtől nem tértünk el lényegesen, csak szerkezetileg változtattunk új gyártmányunkon. Például a fiókokat tömény, keményfa helyett lágy, lombos fából készítettük el, s furnérozott lemezzel borítottuk. A változtatásokra azért volt szükség, hogy még korszerűbbé tegyük a bútort, hogy a hulladékot csökkentsük, s hogy minden műveletet elvégezhessünk meglevő gépeinkkel, ne kelljen új gépeket beszereznünk. A nullszéria elkészítése persze csak egyik része volt a feladatnak. Át kellett szervezni a termelést is. (Üj szalagok kialakítása, emberek átcsoportosítása stb.) Sáfrány Ernő, a vállalat szb-titkára ezt mondja: — Nem volt könnyű az átszervezés. A munkások egy része ugyanis idegenkedett a Balaton lakószobabútortól. Sokan attól féltek, hogy nem birkóznak meg az új feladatokkal, és csökken a keresetük. Később, miután be- tós szekrényből, könyvszekrényből, három fogyakorolták magukat az új munkába, belát- télből, két padrekamiéból, dohányzó- és ráták, hogy fölösleges volt az aggodalom. Sokan dióasztalból, valamint virágállványból áll, s megkedvelték az új bútort, és hasznos javas- 13 475 forintba — két darab kétajtós szeklataikkal előmozdították a termelés meggyor- ténnyel 14 745 forintba — kerül. Reméljük, sítását. A legtöbbet a törzsgárda tagjai tettek hogy az élüzemcímet, amelyet, a múlt év máaz új gyármányért. Kezdeményezésükkel, pél- sodik felében elért eredményeinkkel nyertünk dás szorgalmukkal átsegítették a vállalatot a el, megtartjuk, és az idén is fogunk osztani kezdeti nehézségeken, s örömmel mondhatjuk, nyereségrészesedést. hogy az új bútor készen áll a sorozatgyártás- Bizonyára így lesz. A vállalat ezer Balatonra. A garnitúra kétajtós szekrényből, fehéme- garnitúrát készít az év végéig, műszekrényből, italszekrényből, ágyneműtar- Sz. N. QhjjjumJk a könyvet is. Hányszor megfogadtad, hogy eldobod őket, s végre előveszed azokat, amelyek mindenesfüzetedben Kötelező Irodalom néven szerepeltek. Nem vetted elő serp aznap, sem másnap. Mindig újra és újra a kopott katonaládában matatott a kezed. Pedig Jókai, Arany meg a többiek is ott sorakoztak a konyhaszekrény tetején. Porosán. Vártad mindig az estét, akkor is. Romantikát ígért. A forróságot nem bírta nappal az ember. A mező üres volt, csak napnyugtakor népesedett be. Amikor alkonyodott, innen is, onnan is megindultak a kaszások, hogy rendre vágják, majd marokba szedjék a megérett gabonát. Te is útnak váltál. Hónod alatt tédrig érő kötöbottal, s füttyszót fakasztó jókedvvel. Különösnek, szinte kísértetiesnek rémlett a határ a sápadt holdfényben. Nem láttál mesz- szire; csak a kaszák suhogása jelezte, hogy jobbra is, balra is dolgoznak. Észre sem vetted, hogy a fák szegélyezte völgykatlan ködéből lassan kiválik egy emberalak. Latintanárod volt ilyen összeaszott, görnyedi hátú ember. Mindjárt a latin memoriterek jutottak eszedbe, meg a közmondások, melyeket olyan sok fáradsággal vert beléd a rőt arcú tanár. — Jó reggelt — köszönt az öreg. Hangjáról ráismertél a csőszre. — Vizes már, abba kell hagyni — mondta. Lábadban érezted a fáradtságot. Most vetted csak észre, hogy nagyon álmos és fáradt vagy. Éjszaka dolgoztál. Otthon újra az öreg almafa alá bújtál, de most nem tudta megzavarni álmodat Joe a fényes pisztolyokkal. Tf áltozik a kép ... Az em- ' lékek özöne nem hagy alább. Nincs, aki megállíthatná, még a rőt arcú öreg sem, aki olyan lélektelenül tudta bevésni az elégtelent, ha nem tudtad a Horatiust. Haragoszöld hullámok csapkodnak körülötted. Az ólomszürke égbolton felhő lóg. A dombtető a Taigetoszhoz hasonlít. Innen dobták volna le az életképteleneket? Nem tudod. Ez csupán vízió. A hegy lábától néhány lépésre, az épület bejáratánál valaki rád vár. Köszöntöd, s elindultok a zöld hullámok felé. Ö is szőke, akár a búzatáblák. Ä szél zúgása olyan itt, mint a szirének éneke. Nem törődsz vele. Azzal sem, hogy a zápor minden pillanatban végigmoshatja a hátad"*. Jj assan kitisztul az ég. s a kép megint fordul. A perzselő homokon futótűzként szalad végig a hír: gépet hoznak a faluba. Az aratja le majd a búzát. — Gépet? — csóválja fejét az öreg Nagy. — Az meg milyen munka lesz? Elpocsékolja csak a szemet. Hangjából őszinte aggódás érződik. Te titkon örülsz is neki. Nem kell többet kimenni a tarlóra. Nem pöröl veled senki, hogy sürget az aratnivaló, éppen akkor, amikor az agyonforgatott könyv lapjain a legizgalmasabb harc zajlik ... — Na, nézzük meg, milyen lesz az a gép — hallod a csizmás öreg hangját. Elindulsz vele te is. A gép ott áll a falu közepén, a kocsma mellett. Körülötte gyereksereg. Mindenki ismeri. Akadt, aki már ült is rajta — legalábbis ezt állítja. Te a várost járt ember nyugalmával szemléled az eseményeket, de ugyancsak futásra húzódnak az izmaid, amikor a gép elindul az első tábla felé. Ott akarsz lenni az első hírvivők között. A próba sikerült. Az öreg is megnyugodva tért haza, s este láttad ám, hogy megint vállára veszi a kaszát, s megy ki a búzaföldre. Te is mentél... ztán tovatűnik a gép ... Újra futnak a képek. Zöld asztal... Vizsga ... megint vizsga ... könyvek ... S fölrebbensz, amikor fejed fölött kigyúlt a villanyégő. Besötétedett. csendesebb az utca is. Ott, a faluban a gép most indul ki a búzaföldre, és senki sem csóválja a fejét... Kereza Imre
