Somogyi Néplap, 1964. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-07 / 184. szám

VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! Aha , 50 FILLÉR XX!. ÉVFOLYAM 184. SZÁM PENTE*, 1964. AUGUSZTUS 7. Rendszeres ellenőrzéssel óvják a társadalmi tulajdont! (3. o.) Otthonunk (5. o.) Az ősszel elsősök lesznek... (6. o.) Mai számunk tartalmából: MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANÁCS LAPJA Veszélyes amerikai provokáció Egy veszedelmes jenki provokáció veszedelmes követ­kezményei ellen tiltakoznak a békét féltő egyszerű embe­rek és közéleti személyiségek világszerte. Az amerikai had­ügyminisztérium és külügyminisztérium előkészítő tevé­kenysége után a Pentagon — minden erkölcsi alapot nél­külöző — minősíthetetlen fegyveres támadást rendelt el a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen. Nem váratlan és nem szükségszerű jenki katonai ak­cióról van szó. Az előkészületek jeleiről már korábban ér­tesült a világ közvéleménye. Napjainkan azután, július 31- ről augusztus 1-re virradó éjszaka — amint az illetékes vietnami fórumok jelentették — jenki hadihajók hatoltak be Észak-Vietnam felségvizeire. Ezután a megsértett ártat­lanság mezében a Pentagon szóvivői lármát csaptak. Azt állították, hogy a Maddox n evü torpedórombolójukat »nem provokált támadás« érte. Fölöttébb ismerős ez az »érvelés«, döbbenetes példáit ismeri a történelem még a második világháború idejéből. Mi sem »természetesebb« c-zek után — a sajátos penta- goni észjárás alapján —, mint az, hogy az amerikai hadire­pülőgépek egységei thaiföldi és laoszi támaszpontjaikról felszállva bombazáport zúdítottak Észak-Vietnam békés, la­kott területeire. Az úgynevezett rárepülések egész soroza­tát hajtották végre, s alkalmazták rakétafegyvereiket is. E sorok írásakor a jenki 7. flotta zászlóshajója erős kíséret­tel, továbbá a Ranger nevű repülőgép-anyahajó száz repü­lőgéppel és több ezeres tengerészgyalogsággal a »hadműve­leti« zóna felé siet. Ámde az egészséges világ közvélemény nem hagyja fél­revezetni magát. Gyorsan és határozottan reagált a felhá­borító kihívásra. New Yorkban, Kopenhágában, Stockholm­ban és másutt feliratos táblákkal tüntettek a jenki ag­resszió ellen. Morse amerikai szenátor a leghatározottab­ban állás foglalt a Pentagon agressziója ellen. Követelte a genfi egyezmények megtartását, és azt, hogy az USA ne vállaljon egyoldalú kötelezettségeket Délkelet-Ázsiában. Bertrand Russel, a világhírű békeharcos táviratot intézett Johnson elnökhöz, s ebben a támadások beszüntetését kérte. Az első londoni kommentárok hangjából aggodalom csendült ki. Azt mondják: »A Goldwater korteskedése ál­tal felkorbácsolt szélsőjobboldali és soviniszta indulatok teljesen elnémíthatják a józan ész szavát az Egyesült Ál­lamokban.« A francia rádió leszögezte: »A vietnami kér­dést és egész Indokína problémáját a genfi egyezményt aláíró 14 ország értekezletén kell megtárgyalni.« Mindezzel szemben Johnson elnök az USA-t ért provo­kációról beszélt. De hát igazában kiket provokáltak itt és kik? A TASZSZ kommentárja igen határozottan válaszolt erre a kérdésre: »Miért jelentek meg az amerikai hadiha­jók és repülőgépek a Vietnami-öbölben, több ezer kilomé­terre az Egyesült Államok partjaitól? Mindenki tudja, hogy az öböl vizei csak a Vietnami Demokratikus Köztársaság és a Kínai Népköztársaság partjait mossák, mélyen benyúlnak e két ország területébe. Az amerikai tengeri és légi fegy­veres erők semmi által nem igazolt itteni tartózkodása, pláne az idegen partok mellett ellátott »járőrszolgálat« már egymagában sem értékelhető másképpen, mint nyílt ellen­séges cselekedetként e térség államaival szemben.« Minden eddiginél nyomatékosabb hangsúlyt kapott a Szovjetunió ismeretes javaslata, hogy a kérdést sürgősen vigyék a genfi 14 hatalmi értekezlet elé. Az ENSZ Bizton­sági Tanácsában ennek a konstruktív javaslatnak szellemé­ben bírálta igen határozottan az agressziót, és követelte, hogy a Biztonsági Tanács hallgassa meg Észak-Vietnam ér­veit is. Stevenson USA-megbízott sem ellenezhette ezt a követelést, de ragaszkodott a Khanh-klikk meghallgatásá­hoz is. A világ éberen figyel. Az agresszió azonnali abbaha­gyását követeli és becsületes tárgyalásokat a súlyos kon­fliktus rendezésére. Magyarország népe szívvel-lcl'kel együtt érez Észak-Vietnam népével, s csatlakozik a világ­béke védelmezőinek határozott követeléseihez. F. M. Szerencsétlen egybeesés Hiba van a tervezésben Moszkva. Moszkvai sajtókörökben a felháborodásnak és a csodál­kozásnak furcsa, vegyes érzé­sét váltotta ki az a különös egybeesés, hogy a szovjet la­poknak egy napon kellett kö­zölniük az atomcsendszerző- dés évfordulójának jelentősé­gét méltató amerikai—szovjet —angol nyilatkozatot és az amerikai ultrák brutális észak-vietnami beavatkozá­sát elítélő TASZSZ-nyilatko- zatot. Az értetlenséget növeli az a készség, amellyel Johnson elnök megfogadta és haszno­sította Goldwater tanácsait. Moszkvai újságírói körökben rámutatnak, hogy az 1962. októberi kubai válsághoz ha­sonló folyamatot indított el az Egyesült Államok. Az Egyesült Államok veze­tői a moszkvai szerződés első évfordulójának ünnepi órái­ban a szerződés betűje és szelleme különválasztásának útjára léptek, holott ha az egy évvel ezelőtt megkötött egyez­ménynek korszakos jelentősé­ge van, ez nem is annyira technikai mondanivalójának, mint inkább az enyhülést elő­mozdító szellemének köszön­hető. Végül fölvetik a szovjet fő­városban azt a kérdést, hogy nem váltják-e ki ezek a sze­rencsétlenül időzített amerikai akciók a moszkvai atomcSend- szerződés ellenzőinek újabb dühödt kirohanásait maga a szerződés, valamint a nem­zetközi enyhülés irányzata el­len. (MTI) V Sürgős intézkedésekre van szükség'! & / Vietnami és kínai kormánynyilatkozat Hanoi—Peking. A Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya — mint a hanoi rádió jelenti — nyi­latkozatot tett az amerikai lé­gierő észak-vietnami területre történt berepüléseivel kapcso­latban. A nyilatkozat súlyos agressziós cselekménynek mi­nősíti az Egyesült Államok kormánya részéről ezeket a be­repüléseket. Megállapítja, hogy az Egyesült Államok kor­mánya a legdurvábban megsérti a nemzetközi jog normáit, az Imdokínára vonatkozó 1954-es genfi egyezményeket, és súlyo­san veszélyezteti Délkelet- Ázsia békéjét. A VDK kormánya — hang­zik a nyilatkozatban — felszó­lítja az 1954-es genfi értekez­leten részt vett országokat és a világ valamennyi békeszere­tő nemzetét, részesítsék külö­nös figyelemben a Vietnamban és Indokínában kialakult rend­kívül éles helyzetet, amely az Egyesült Államok akciójából fejlődött ki. A VDK kormány- nyilatkozat megállapítja, hog> sürgős intézkedésekre van szükség az amerikai háborús gyújtogatok megfékezésére, a béke biztosítása érdekében. A vietnami nép mélységes felháborodással fogadta az ag­resszív amerikai cselekménye­ket. Mint a sajtó és a rádió je­lenti, a demokratikus Vietnam városaiban a dolgozók nagygyűléseken tiltakoz­tak az amerikai légierő és a haditengerészet tá­madó akciói ellen. A Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya — köz­li az UPI — a vietnami nem­zetközi ellenőrző bizottsághoz intézett jegyzékében hivatalo­san tiltakozott az amerikai ka­tonai tevékenység ellen. A jegyzék követelte, hogy a gen­fi értekezleten részt vevő or­szágok tegyenek intézkedése­ket, kényszerítsék az ameri­kai kormányt és bábjait a genfi egyezmények tiszte­letben tartására, a veszé­lyes provokációk meg­szüntetésére. A Kínai Népköztársaság csü­törtökön ugyancsak kormány- nyilatkozatot adott iti a dél­kelet-ázsiai provokációval kap­csolatban. A nyilatkozat rá­mutat, hogy az amerikai mus átlépett imperializ- a háború küszöbén, s a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen intézett szán­dékos fegyveres agressziója az első lépés az indokínai hábo­rú kiterjesztéséhez. A Kínai Népköztársaság kormánya megállapítja, hogy a Vietnami Demokratikus Köz­társaság a szocialista tábor tagja. »Egyetlen szocialista or­szág sem nézheti tétlenül, hogy agresszió áldozata le­gyen.« Ezután leszögezi: az Egyesült Államok agressziója a Vietnami Demokratikus Köz­társaság ellen, agressziót je­lent Kína ellen is. A kínai nép nem tagadja meg a segítség- nyújtást. (MTI) Amerikai hadihajók a vietnami partok felé tartanak Saigon. Az AP jelentése szerint Dél-Vietnamban felfüggesz­tették a katonai gépek rend­szeres járatait, mert minden számba jöhető repülőgépet az »elsőrendű fontosságú« csa­patmozdulatoknak rendeltek alá. A csütörtökre virradó éj­szaka folyamán — közli az AP — a saigoni repülőtérről is­meretlen rendeltetési helyre csapatokat tottak el. szállj­A KEVERAK Az akáclombok alól csak a magasba röppenő kévét látni a kepesorok között. A baboskendős fiatalasszonyt csak akkor veszem észre, amikor már vagy öt kévét feladott a lovas kocsira. Ad­dig eltakarja a gabonake­reszt. — Nagy kévéket kötöttek az idén — mondja. — Hosz- szú szalmája van a rozsnak. KÜLÖNFÉLE ÉRDEKLŐDÉS Belenyomorítottak, ameny- nyit csak lehetett. A vasvilla fényes hegye meg-megcsillan a napsütés­ben, ahogy a kocsira lendíti a kévét. — Nehéz? — A gépkötésű könnyebb. De meg lehet szokni. Rövid mondatokban be­szél. — Búzából 17—18 keresz­tet is felraktak a kocsisok. A rozsból tíznél többet nem tudnak. Nem fér el. Gumicsizmában tapossa a kutasi tarlót immár harma­dik hete. A gépkötésű kévék­ből naponta átlag 200, a kéz­zel aratottakból pedig 180 keresztet rak fel kocsira. Kö­zel van a kévéskazal, gyor­san fordulnak a fogatok. — Inkább kévét hányok, mint markot szedek. — Miért? — Ez nehezebb, de tisz­tább munka. A munkacsapatból úgysem szívesen jönnek a többiek. Idősek már vagy nagyon fia­talok, és nehéz nekik ez a munka, ö pedig szívesen te­szi. Reggel hétre jön ki a határba, és kint van este hatig, hétig. Ebédelni sem megy haza. Így volt ez min­dig. A kéverakó tarlóról tar­lóra vándorolt, míg csak el nem fogyott a gabona. Az ebédet is kocsival küldték ki neki. Most nem. A kocsi­sok sem mernek be. Reggel hozzák magukkal. — Most jó idő van rakod­ni. Nincs meleg — mondja. — Máskor nagyon tüzel a tarló. A baboskendő alól előbuk­kanó hajtincsek között rozs­szemek lapulnak. Az öt ko­csi gyorsan fordul, s Kishor- váth Imréné meg két társa. Papp Istvánná és Szántó Istvánná szaporán szórja a kévéket. — Mindig mi hárman jö­vünk. A többiek másutt dol­goznak. Ritkán találkoznak, pedig ő a munkacsapat-vezető jüje. Este sem fejeződik be a munka. Hét órakor munka- megbeszélést tartanak a tsz- irodán. — Utána még elmegyek az asszonyokhoz, hogy tud­ják, mi lesz a másnapi ten­nivaló. A göröngyös tarlón lassan kocog kifelé a megrakott ko­csi. A legkisebb gödörnél is nagyot billennek a kévék. — Ha jól rakodik a kocsis, akkor nincs baj, de ha félre­rakja egy kicsit is, könnyen felborul. — Volt már ilyen eset? — Nem — mondja moso­lyogva. — Vigyázunk rájuk. Kikísérjük a tarlóról, s meg­fogjuk, ha billenni akar. A keresztek között mala­cok túrják a tarlót, keresik az elhullott szemeket. A pásztor botra támaszkodva figyeli, hogyan fogy egyre a kéve. — Estére nem sok marad — mondom. — Akkorra talán le is fogy — válaszolja az asz- szony —, s jöhetnek szánta­ni. A kocsik újra fordulnak s a keresztek között megint eltűnik az asszony, csak a magasba röppenő kévéket lehet látni a kepesorok kö­zött ... al — A csapatmozdulatokról nem közölnek részleteket. Mint az AP közli, hat ame­rikai vadászgépet irányítottak Da Nang kikötővárosba, amely 130 kilométernyire fek­szik a Vietnami Demokrati­kus Köztársaság határától. További hat ilyen gép érke­zett szerdán Saigonba. Na Dangban állítólag igen lázas katonai tevékeny­ség észlelhető. A dél-vietnami kormány csütörtökön bejelentette, hogy a tartományi és városi köz- igazgatási tisztviselőket kü­lönleges »polgári védelmi« kö­telezettségeknek vetették alá. Mint az UPI jelenti, az amerikai 7. flotta legtöbb egy­sége, amely Yokosuka támasz­ponton tartózkodott, szerdán kifutott a csendes-óceáni vi­zekre. Ez a tevékenység a hírügynökség szerint aligha­nem összefüggésben áll az Egyesült Államok délkelet­ázsiai katonai tevékenységé­vel. Yokosuka támaszpont csütörtökön reggelre úgyszól­ván »kiürült«. A 7. flotta zászlóshajója, az Oklahoma City nevű cirkáló is a vietna­mi partok felé indult. Washington Johnson elnök rendkívüli üzenetet intézett a szenátus­hoz és a képviselőházhoz. Kérte, hozzon a kongresszus két háza határozatot, amely­ben támogatja a kormány »minden szükséges akcióját« az amerikai fegyveres erői-: védelmére, a SEATO-szerző- dés tagállamainak megsegíté­sére. Fulbright, a szenátus kül­ügyi bizottságának elnöke né­hány órával később be is ter­jesztett egy határozatot, amely felhatalmazza az elnököt, te­gyen meg minden »szüksége? lépést«, beleértve a fegyve­res erők alkalmazását Délke- let-Á7sia »békéjének« meg­őrzésére. U Thant, az ENSZ főtitkára, a nyugati hírügynökségi je­lentések szerint repülőgépen Washingtonba ut»z!k hogy megbeszéléseket f ' t~rr«n Johnson elnökkel. A tárgya­lások a délkelet-ázsiai hely­zettel kapcsolatosak. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents