Somogyi Néplap, 1964. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-07 / 184. szám
VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! Aha , 50 FILLÉR XX!. ÉVFOLYAM 184. SZÁM PENTE*, 1964. AUGUSZTUS 7. Rendszeres ellenőrzéssel óvják a társadalmi tulajdont! (3. o.) Otthonunk (5. o.) Az ősszel elsősök lesznek... (6. o.) Mai számunk tartalmából: MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANÁCS LAPJA Veszélyes amerikai provokáció Egy veszedelmes jenki provokáció veszedelmes következményei ellen tiltakoznak a békét féltő egyszerű emberek és közéleti személyiségek világszerte. Az amerikai hadügyminisztérium és külügyminisztérium előkészítő tevékenysége után a Pentagon — minden erkölcsi alapot nélkülöző — minősíthetetlen fegyveres támadást rendelt el a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen. Nem váratlan és nem szükségszerű jenki katonai akcióról van szó. Az előkészületek jeleiről már korábban értesült a világ közvéleménye. Napjainkan azután, július 31- ről augusztus 1-re virradó éjszaka — amint az illetékes vietnami fórumok jelentették — jenki hadihajók hatoltak be Észak-Vietnam felségvizeire. Ezután a megsértett ártatlanság mezében a Pentagon szóvivői lármát csaptak. Azt állították, hogy a Maddox n evü torpedórombolójukat »nem provokált támadás« érte. Fölöttébb ismerős ez az »érvelés«, döbbenetes példáit ismeri a történelem még a második világháború idejéből. Mi sem »természetesebb« c-zek után — a sajátos penta- goni észjárás alapján —, mint az, hogy az amerikai hadirepülőgépek egységei thaiföldi és laoszi támaszpontjaikról felszállva bombazáport zúdítottak Észak-Vietnam békés, lakott területeire. Az úgynevezett rárepülések egész sorozatát hajtották végre, s alkalmazták rakétafegyvereiket is. E sorok írásakor a jenki 7. flotta zászlóshajója erős kísérettel, továbbá a Ranger nevű repülőgép-anyahajó száz repülőgéppel és több ezeres tengerészgyalogsággal a »hadműveleti« zóna felé siet. Ámde az egészséges világ közvélemény nem hagyja félrevezetni magát. Gyorsan és határozottan reagált a felháborító kihívásra. New Yorkban, Kopenhágában, Stockholmban és másutt feliratos táblákkal tüntettek a jenki agresszió ellen. Morse amerikai szenátor a leghatározottabban állás foglalt a Pentagon agressziója ellen. Követelte a genfi egyezmények megtartását, és azt, hogy az USA ne vállaljon egyoldalú kötelezettségeket Délkelet-Ázsiában. Bertrand Russel, a világhírű békeharcos táviratot intézett Johnson elnökhöz, s ebben a támadások beszüntetését kérte. Az első londoni kommentárok hangjából aggodalom csendült ki. Azt mondják: »A Goldwater korteskedése által felkorbácsolt szélsőjobboldali és soviniszta indulatok teljesen elnémíthatják a józan ész szavát az Egyesült Államokban.« A francia rádió leszögezte: »A vietnami kérdést és egész Indokína problémáját a genfi egyezményt aláíró 14 ország értekezletén kell megtárgyalni.« Mindezzel szemben Johnson elnök az USA-t ért provokációról beszélt. De hát igazában kiket provokáltak itt és kik? A TASZSZ kommentárja igen határozottan válaszolt erre a kérdésre: »Miért jelentek meg az amerikai hadihajók és repülőgépek a Vietnami-öbölben, több ezer kilométerre az Egyesült Államok partjaitól? Mindenki tudja, hogy az öböl vizei csak a Vietnami Demokratikus Köztársaság és a Kínai Népköztársaság partjait mossák, mélyen benyúlnak e két ország területébe. Az amerikai tengeri és légi fegyveres erők semmi által nem igazolt itteni tartózkodása, pláne az idegen partok mellett ellátott »járőrszolgálat« már egymagában sem értékelhető másképpen, mint nyílt ellenséges cselekedetként e térség államaival szemben.« Minden eddiginél nyomatékosabb hangsúlyt kapott a Szovjetunió ismeretes javaslata, hogy a kérdést sürgősen vigyék a genfi 14 hatalmi értekezlet elé. Az ENSZ Biztonsági Tanácsában ennek a konstruktív javaslatnak szellemében bírálta igen határozottan az agressziót, és követelte, hogy a Biztonsági Tanács hallgassa meg Észak-Vietnam érveit is. Stevenson USA-megbízott sem ellenezhette ezt a követelést, de ragaszkodott a Khanh-klikk meghallgatásához is. A világ éberen figyel. Az agresszió azonnali abbahagyását követeli és becsületes tárgyalásokat a súlyos konfliktus rendezésére. Magyarország népe szívvel-lcl'kel együtt érez Észak-Vietnam népével, s csatlakozik a világbéke védelmezőinek határozott követeléseihez. F. M. Szerencsétlen egybeesés Hiba van a tervezésben Moszkva. Moszkvai sajtókörökben a felháborodásnak és a csodálkozásnak furcsa, vegyes érzését váltotta ki az a különös egybeesés, hogy a szovjet lapoknak egy napon kellett közölniük az atomcsendszerző- dés évfordulójának jelentőségét méltató amerikai—szovjet —angol nyilatkozatot és az amerikai ultrák brutális észak-vietnami beavatkozását elítélő TASZSZ-nyilatko- zatot. Az értetlenséget növeli az a készség, amellyel Johnson elnök megfogadta és hasznosította Goldwater tanácsait. Moszkvai újságírói körökben rámutatnak, hogy az 1962. októberi kubai válsághoz hasonló folyamatot indított el az Egyesült Államok. Az Egyesült Államok vezetői a moszkvai szerződés első évfordulójának ünnepi óráiban a szerződés betűje és szelleme különválasztásának útjára léptek, holott ha az egy évvel ezelőtt megkötött egyezménynek korszakos jelentősége van, ez nem is annyira technikai mondanivalójának, mint inkább az enyhülést előmozdító szellemének köszönhető. Végül fölvetik a szovjet fővárosban azt a kérdést, hogy nem váltják-e ki ezek a szerencsétlenül időzített amerikai akciók a moszkvai atomcSend- szerződés ellenzőinek újabb dühödt kirohanásait maga a szerződés, valamint a nemzetközi enyhülés irányzata ellen. (MTI) V Sürgős intézkedésekre van szükség'! & / Vietnami és kínai kormánynyilatkozat Hanoi—Peking. A Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya — mint a hanoi rádió jelenti — nyilatkozatot tett az amerikai légierő észak-vietnami területre történt berepüléseivel kapcsolatban. A nyilatkozat súlyos agressziós cselekménynek minősíti az Egyesült Államok kormánya részéről ezeket a berepüléseket. Megállapítja, hogy az Egyesült Államok kormánya a legdurvábban megsérti a nemzetközi jog normáit, az Imdokínára vonatkozó 1954-es genfi egyezményeket, és súlyosan veszélyezteti Délkelet- Ázsia békéjét. A VDK kormánya — hangzik a nyilatkozatban — felszólítja az 1954-es genfi értekezleten részt vett országokat és a világ valamennyi békeszerető nemzetét, részesítsék különös figyelemben a Vietnamban és Indokínában kialakult rendkívül éles helyzetet, amely az Egyesült Államok akciójából fejlődött ki. A VDK kormány- nyilatkozat megállapítja, hog> sürgős intézkedésekre van szükség az amerikai háborús gyújtogatok megfékezésére, a béke biztosítása érdekében. A vietnami nép mélységes felháborodással fogadta az agresszív amerikai cselekményeket. Mint a sajtó és a rádió jelenti, a demokratikus Vietnam városaiban a dolgozók nagygyűléseken tiltakoztak az amerikai légierő és a haditengerészet támadó akciói ellen. A Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya — közli az UPI — a vietnami nemzetközi ellenőrző bizottsághoz intézett jegyzékében hivatalosan tiltakozott az amerikai katonai tevékenység ellen. A jegyzék követelte, hogy a genfi értekezleten részt vevő országok tegyenek intézkedéseket, kényszerítsék az amerikai kormányt és bábjait a genfi egyezmények tiszteletben tartására, a veszélyes provokációk megszüntetésére. A Kínai Népköztársaság csütörtökön ugyancsak kormány- nyilatkozatot adott iti a délkelet-ázsiai provokációval kapcsolatban. A nyilatkozat rámutat, hogy az amerikai mus átlépett imperializ- a háború küszöbén, s a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen intézett szándékos fegyveres agressziója az első lépés az indokínai háború kiterjesztéséhez. A Kínai Népköztársaság kormánya megállapítja, hogy a Vietnami Demokratikus Köztársaság a szocialista tábor tagja. »Egyetlen szocialista ország sem nézheti tétlenül, hogy agresszió áldozata legyen.« Ezután leszögezi: az Egyesült Államok agressziója a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen, agressziót jelent Kína ellen is. A kínai nép nem tagadja meg a segítség- nyújtást. (MTI) Amerikai hadihajók a vietnami partok felé tartanak Saigon. Az AP jelentése szerint Dél-Vietnamban felfüggesztették a katonai gépek rendszeres járatait, mert minden számba jöhető repülőgépet az »elsőrendű fontosságú« csapatmozdulatoknak rendeltek alá. A csütörtökre virradó éjszaka folyamán — közli az AP — a saigoni repülőtérről ismeretlen rendeltetési helyre csapatokat tottak el. szálljA KEVERAK Az akáclombok alól csak a magasba röppenő kévét látni a kepesorok között. A baboskendős fiatalasszonyt csak akkor veszem észre, amikor már vagy öt kévét feladott a lovas kocsira. Addig eltakarja a gabonakereszt. — Nagy kévéket kötöttek az idén — mondja. — Hosz- szú szalmája van a rozsnak. KÜLÖNFÉLE ÉRDEKLŐDÉS Belenyomorítottak, ameny- nyit csak lehetett. A vasvilla fényes hegye meg-megcsillan a napsütésben, ahogy a kocsira lendíti a kévét. — Nehéz? — A gépkötésű könnyebb. De meg lehet szokni. Rövid mondatokban beszél. — Búzából 17—18 keresztet is felraktak a kocsisok. A rozsból tíznél többet nem tudnak. Nem fér el. Gumicsizmában tapossa a kutasi tarlót immár harmadik hete. A gépkötésű kévékből naponta átlag 200, a kézzel aratottakból pedig 180 keresztet rak fel kocsira. Közel van a kévéskazal, gyorsan fordulnak a fogatok. — Inkább kévét hányok, mint markot szedek. — Miért? — Ez nehezebb, de tisztább munka. A munkacsapatból úgysem szívesen jönnek a többiek. Idősek már vagy nagyon fiatalok, és nehéz nekik ez a munka, ö pedig szívesen teszi. Reggel hétre jön ki a határba, és kint van este hatig, hétig. Ebédelni sem megy haza. Így volt ez mindig. A kéverakó tarlóról tarlóra vándorolt, míg csak el nem fogyott a gabona. Az ebédet is kocsival küldték ki neki. Most nem. A kocsisok sem mernek be. Reggel hozzák magukkal. — Most jó idő van rakodni. Nincs meleg — mondja. — Máskor nagyon tüzel a tarló. A baboskendő alól előbukkanó hajtincsek között rozsszemek lapulnak. Az öt kocsi gyorsan fordul, s Kishor- váth Imréné meg két társa. Papp Istvánná és Szántó Istvánná szaporán szórja a kévéket. — Mindig mi hárman jövünk. A többiek másutt dolgoznak. Ritkán találkoznak, pedig ő a munkacsapat-vezető jüje. Este sem fejeződik be a munka. Hét órakor munka- megbeszélést tartanak a tsz- irodán. — Utána még elmegyek az asszonyokhoz, hogy tudják, mi lesz a másnapi tennivaló. A göröngyös tarlón lassan kocog kifelé a megrakott kocsi. A legkisebb gödörnél is nagyot billennek a kévék. — Ha jól rakodik a kocsis, akkor nincs baj, de ha félrerakja egy kicsit is, könnyen felborul. — Volt már ilyen eset? — Nem — mondja mosolyogva. — Vigyázunk rájuk. Kikísérjük a tarlóról, s megfogjuk, ha billenni akar. A keresztek között malacok túrják a tarlót, keresik az elhullott szemeket. A pásztor botra támaszkodva figyeli, hogyan fogy egyre a kéve. — Estére nem sok marad — mondom. — Akkorra talán le is fogy — válaszolja az asz- szony —, s jöhetnek szántani. A kocsik újra fordulnak s a keresztek között megint eltűnik az asszony, csak a magasba röppenő kévéket lehet látni a kepesorok között ... al — A csapatmozdulatokról nem közölnek részleteket. Mint az AP közli, hat amerikai vadászgépet irányítottak Da Nang kikötővárosba, amely 130 kilométernyire fekszik a Vietnami Demokratikus Köztársaság határától. További hat ilyen gép érkezett szerdán Saigonba. Na Dangban állítólag igen lázas katonai tevékenység észlelhető. A dél-vietnami kormány csütörtökön bejelentette, hogy a tartományi és városi köz- igazgatási tisztviselőket különleges »polgári védelmi« kötelezettségeknek vetették alá. Mint az UPI jelenti, az amerikai 7. flotta legtöbb egysége, amely Yokosuka támaszponton tartózkodott, szerdán kifutott a csendes-óceáni vizekre. Ez a tevékenység a hírügynökség szerint alighanem összefüggésben áll az Egyesült Államok délkeletázsiai katonai tevékenységével. Yokosuka támaszpont csütörtökön reggelre úgyszólván »kiürült«. A 7. flotta zászlóshajója, az Oklahoma City nevű cirkáló is a vietnami partok felé indult. Washington Johnson elnök rendkívüli üzenetet intézett a szenátushoz és a képviselőházhoz. Kérte, hozzon a kongresszus két háza határozatot, amelyben támogatja a kormány »minden szükséges akcióját« az amerikai fegyveres erői-: védelmére, a SEATO-szerző- dés tagállamainak megsegítésére. Fulbright, a szenátus külügyi bizottságának elnöke néhány órával később be is terjesztett egy határozatot, amely felhatalmazza az elnököt, tegyen meg minden »szüksége? lépést«, beleértve a fegyveres erők alkalmazását Délke- let-Á7sia »békéjének« megőrzésére. U Thant, az ENSZ főtitkára, a nyugati hírügynökségi jelentések szerint repülőgépen Washingtonba ut»z!k hogy megbeszéléseket f ' t~rr«n Johnson elnökkel. A tárgyalások a délkelet-ázsiai helyzettel kapcsolatosak. (MTI)
