Somogyi Néplap, 1964. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-05 / 182. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Szerda, 1964. augusztus 5. Folytatják előnioiiiuSáNiikat a kongói szabadságliarcosok Leopoldville (AFP, Reuter, AP, TASZSZ). A nyugati hírügynökségeit jelentései szerint a kongói szabadságharcosok folytatják előnyomulásukat Stanleyville, illetve Bukavu felé. A haza­fias erők támadást intéztek a Stanleyville-tői 48 kilométer­re fekvő Wanie Kukula váro­sa ellen, a Bukavutól 300 ki­lométernyire fekvő Shabunda városát pedig vasárnap elfog­lalták. Bukavuban a hatóságok fegyvereket osztogatnak, hogy előkészítsék a város védelmét a hazafias erőkkel szemben. Mint a TASZSZ közli, Bra- zaville-ben a kongói nemzeti felszabadítási bizottság veze­tői- közleményt adtak ki. A közlemény szerint a nemzeti felszabadító hadsereg jelentős hadi­zsákmányra tett szert a Leopold-tó környékén le­zajlott harcokban, különö­sen Bolobo és Mushie vá­rosok elfoglalásakor. A hazafias erők ezután kivo­nultak a szóban forgó két vá­rosból, és kitértek a Léopold- ville-ből a helyszínre vezé­nyelt kormánycsapatokkal va­ló összeütközés elől. Mobutu katonái a békés lakosságon álltak bosz- szút: a jelentések szerint több mint száz személyt, köztük nőket és gyermekeket mészároltak le. Az AFP közli, hogy Csőmbe kongói miniszterelnök hétfőn a Kwilu tartománybeli Kik- wit városába látogatott. Csőm­be kijelentette, hogy ha a felkelők nem fogadják el az általa ajánlott békét, kímélet­len akciót indít ellenük. Wáshingtoni jelentések sze­rint az amerikai külügymi­nisztérium hétfőn közölte; nincs kifogása az ellen, hogy Csőmbe a belga Michel Strue- lenst küldte különleges meg­bízottjaként az Egyesült Álla­mokba. Struelens már koráb­ban is képviselte Csombét, Katanga különválasztása után azonban az amerikai hatósá­gok megvonták a vízumát. (MTI) Súlyos sebesültek Jersey Cityben Jersey City (New Jersey, AP, Reuter, UPI). Két súlyos néger sebesültje van a Jersey Cityben lezajlott újabb tüntetőseknek. A rend­őrség és a néger negyed lako­sainak összecsapása során a rendőrség lőfegyverét használ­ta, és riasztás címén vagy öt­ven lövést adott le. Ennek kö­vetkeztében egy néger fiatal­ember súlyosan megsebesült. egy néger lelkész kénytelen volt megkezdeni egy szégyen­letes börtönítélet letöltését. A papok még 1961-ben kerültek bíróság elé, mert csöndes til­takozó tüntetésen vettek részt a négerek jogainak védelmé­ben. Bár azóta az új polgárjo­gi törvény életbe lépett, a két- fhavi fogházítéletet nem változ­tatták meg, s a 9 ember hétfőn bevonult a helyi börtön néger és fehér foglyok számára kü­lönválasztott celláiba. James Endicott a kínai szakadárok trockizmusáról Válságos állapotban szállítot­ták kórházba. Rendőrgolyó se- besített meg egy másikat is. Zúzódásokat szenvedett még 12 tüntető, s hétfőn — a tünteté­sek második napján.továb­bi 25 négert tartóztattak le. A rendőrség tagjai közül ketten szenvedtek a tüntetők által dobóit benzines palackok­tól égési sebeket. Mielőtt a kivezényelt 150 .főnyi karhatalom helyre tudta volna állítani a rendet a 280 000 lakosú városban, amelyben 47 000 néger él, igen súlyos anyagi károk is keletkez- • tek. A rendőrség szerint 60 üzlet berendezése megrongálódott. Ezekben a feszült órákban érkezett hír a floridai Talla- hassee-ből, hogy háromévi hu­zavona után nyolc fehér és Moszkva (TASZSZ). James Endicott, a hirosi- mai értekezleten részt vevő BVT-küldöttség vezetője nyi­latkozott a Pravda tokiói tu­dósítójának. — Külföldi kollégáim, akik­kel immár 15 éve együtt ve­szünk részt a békemozgalom­ban, Kína barátjaként ismer­nek — mondotta. — Ez az or­szág valóban nagyon kedves nekem. Annál mélyebb volt fájdalmam, amikor aláírtam azt a kollektív nyilatkozatot, amellyel a külföldi delegációk elhagyták a tokiói konferen­ciát, mégis ingadozás nélkül megtettem. Amikor a tokiói értekez­leten minden elképzelhető esz­közzel zavartak bennünket abban, hogy a lényeggel fog­lalkozzunk, amikor félszáz titokzatos, senkit sem képvi­selő delegátus szervezett tá­madást indított ellenünk, mindebben láthatóan vagy láthatatlanul a trockisták vol­tak jelen. Először ráismertem módszereikre, azután meghall- lottam elveiket, végül pedig találkoztam embereikkel a kí­nai küldöttség kiszolgálóinak szerepében. Tizenöt éve állandóan visz- sza kell vernem a kanadai trockistáknak a békemozga­lom elleni támadásait. A tokiói értekezleten fölfe­deztem a trockisták ismert vonásait. Tudom, hogy kana­dai vezérük nemrégiben Pe- kingbe zarándokolt, és nem ke­vés pénzzel tért vissza on­nan. Azt is tudom, hogyan és kik tákolják össze most a ka­nadai haladó mozgalomban a Kína-barát szakadár csopor­tot. Ismétlem, a tokiói színjáték egyesítette mindazokat a vo­násokat, amelyek túlságosan ismerősek, és túlságosan visz- szataszítóak szememben — fe­jezte be Endicott. (MTI) Hétfőn Algírban megkezdte munkáját az Algériai Orszá­gos Diákszövetség VI. kong­resszusa. Az egybegyűltek megvitatják, hogyan vegye ki részét az új társadalom fel­építéséből az ifjúsági mozga­lom. Szovjet—koreai kulturális és tudományos együttműkö­dési egyezményt írt alá ked­den Moszkvában Medvegyev, a külföldi kulturális kapcso­latok állami bizottságának el­nökhelyettese és Kim Ben Dik, a Koreai Népi Demokra­tikus Köztársaság moszkvai nagykövete. Az egyezmény 1964-re szól. Eddig ismeretlen okokból összedőlt a Loren rádióállo­más Grönland délnyugti part­ján feláll'tot 400 méter ma­gas adótornya. Az antenna azon kívül, hogy a világ egyik legmagasabb építrriényeként tartották számon, egyben az Atlanti-óceán északi részének zavartalan hajózását és légi­közlekedését biztosító rend­szer egyik fontos eleme is volt. Rácz Pál hazánk jemeni nagykövete átadta Szanaában a Magyar Népköztársaság se­gélyküldeményét Mohammed al Raininak, a Jemeni Arab Köztársaság elnökhelyettesé­nek. A két ország között a közelmúltban megkötött egyez­mények alapján átadott segély, küldemény többek között or­vosi műszereket, gyógyszert és közlekedési eszközöket tartal­maz. A küldeményt magyar hajók «'.állították Jemenbe. Hetvenkilenc javaslatot nyújtottak be az angol szak- szervezetek Blackpoolban szeptember 7—11 között tar­tandó értekezletéről. Több ja­vaslat a leghatározottabban el­lenzi Nyugat-Németország atom fegyverekkel való föl- fegyverzését, sürgeti a Skó­ciában levő amerikai Polaris rakétatámaszpont azonnali felszámolását, követeli az NDK elismerését, a Dél-Afri- kába irányuló fegyverkivitel betiltását. Több szakszervezet szorgalmazza a Keleti és a Nyugat közötti kereskedelem növelését biztosító intézkedé­seket és hangsúlyozza e ke­reskedelem fejlesztésének lét­fontosságát és sürgősségét. 1964. AUGUSZTUS 5. Nevezetes évforduló a mo­dern emberiség történetében. Ezen a napon — a hideghá­ború fagyos esztendői után — diadalmaskodott egy politika, amely minden vonatkozásban az emberiség érdekeit szol­gálta, és hatásában szolgálja változatlanul. 1963. augusztus 5-én a Szovjetunió, az Egye­sült Államok és Nagy-Bri- tannia kormánya aláírta azt a szerződést, mely betiltja a légkörben, a kozmikus tér­ségben és a víz alatt végzett kísérleti robbantásokat. Anélkül, hogy az alá­író államok bármelyiké­nek érdemeit a legki­sebb mértékben bárki csökkenteni akarná, tény az, hogy ennek a szerződésnek létrejöttében kimagasló sze­repe volt a Szovjetunió lan­kadatlan béke-erőfeszítései­nek. Annak a politikának, amely a sorsdöntő nemzetkö­zi kérdéseket nem az ember­irtó háborúk útján, hanem egyenjogú felek tárgyalásai­val kívánja megoldani. Ez a humanista politika te­remtett olyan légkört ezúttal is, amelyben a végzetes nuk­leáris háború felé tendáló hi­degháborús törekvéseket so­rozatos kudarcok érték. A »forró drót« megszervezése, a nukleáris hasadóanyagok gyártásának részleges be­szüntetése, a Szovjetunió és az USA közötti konzuli egyezmény, a két világ kö­zötti növekvő kereskedelem, a leszerelési konferencia folytatása, a békéért folyó különféle gazdasági és kul­turális akciók — mind-mind ennek a politikának ízes gyü­mölcsei. A moszkvai atomcsend- egyezmény jelentőségét soha nem becsültük túl. Biztató fordulatot láttunk benne, messzire világító zöld fényi, amely azt a reményt sugall­ta és sugallja — reálisan —, hogy lehetséges a vitás nem­zetközi kérdések békés meg­oldása. A moszkvai egyezmény el­ső, legközvetlenebb hatása az volt, hogy útját állta a leve­gő további beszennyezésének radioaktív csapadékkal. Ez a legelső eredmény már egy­magában is fölmérhetetlen szolgálatot tett a jelen és a jövendő nemzedékeinek. Nem csoda, hogy száznál több állam csatlakozott hoz­zá, és hogy a békeszerető emberiség világszerte meg­ünnepelte létrejöttét. Vannak azonban még há­borús megoldásokra spekulá­ló befolyásos erők a világpo­litikában. Szükséges ezeket az erőket visszaszorítani po­zitív tettekkel. A hasznos alapon tovább kell építeni és sorra megoldani a még meg­oldatlan kérdéseket. Föl kell számolni a második világhá­ború zavaró, fertőző marad­ványait. Békésen rendezni kell a német kérdést, tető alá kell hozni a leszerelés ügyét, kötelezettséget kell vállal­niuk az államoknak, hogy nem alkalmaznak erőszakot a területi viták eldöntésére. Maximális erőfeszítés szük­séges továbbá a ciprusi, a délkelet-ázsiai, az arábiai és a lcarib-tengeri feszültség feloldására. Hruscsov nyilatkozata íz atomcsend-szerzödés évfordu­lóján nagy jelentőségű újabb államférfiúi tett a békéért. Azt mondotta: »... Bizonyos bizalomtartalék megteremté­sével tovább lehet haladni a nemzetközi feszültség enyhí­tése és különböző területeken a megegyezés kialakítása fe­lé, mégpedig nem csupán hi­vatalos egyezmények megkö­tésével, hanem a kölcsönös példamutatás politikájának alapján is ...« Roppant erkölcsi erő árad e szavakból. Olyan szavak ezek, amelyeket félreérthe­tetlen, önmagukért beszélő, határozott tettek előztek meg. Nos, az atomcsend-szerzödés évfordulója igen jó alkalom minden felelős tényező ön­vizsgálata számára. Nyugodt lelkiismerettel csak azok az államférfiak mondhatják el magukról, hogy az emberiség és a világbéke ügyét szolgál­ják, akik ennek a szerződés­nek szellemében munkálkod­nak a további előrehaladás érdekében. Egy bizonyos: a világ béké­jét féltő emberiség azokat támogatja, akik a népek sza­badságát, testvériségét, anya­gi jólétét és szellemi gyara­podását a kölcsönös bizalom elemeinek akkumulálásával, az ésszerű megegyezések lét­rehozatalával és megtartásá­val mozdítják elő. Őszinte helyesléssel állunk tehát Hruscsov mellé, amikor azt mondja: »... A siker nem fog a Szovjetunión múlni!« Bizonyosak vagyunk ben­ne. F. M. NYIKOLAJ PANOV Chicago 21 * * * * * Az iskolában tanult németül. Hátha az amerikai is érti ezt a nyelvet. A sérülés valóban je­lentéktelen. Gyivavin doktor, amikor megnézte a látszólag mély, vérző sebet a szemöldök fölött, azt mondta: semmiség, hamarosan begyógyul. . . Bár ha egy kicsit is lejjebb sérül meg,' a szeme világát veszthet­te volna. — Törzsőrmester elvtárs! — szólt Ljuszja. Agejev lépett be. A szappant letette az ágya mellé a hok- kedlira. — Mondja meg neki, hogy nem veszélyes a sebe — ismé­telte Ljuszja. — A doktor azt mondta, hogy mindén rendben van, csak ne vegye le a kötést, mert infekciót kaphat, — Szép kis feladatot bíz rám! — szólt Agejev. — Nem tudom, sikerül-e megértetnem vele.. Hogyan mondjam meg neki, hogy infekciót, kaphat? Hisz' ez »tősgyökeres« orosz szó! Tréfált, de kerek, kemény arca gondterheltnek látszott. Nem, akart szégyent vallani a lány és az amerikai előtt. És hirtelen nagyon jó angolnak bizonyult. A néger rögtön megértette, "üt akar mondani. —• Many thanks — szólt, és ****** Szépe egész hatalmas testében ki­egyenesedett. — Hálás magának, Ljuszja — közölte ünnepélyesért Age­jev. — Nagyon köszöni. — No és a maga keze, törzs- őrmester elvtárs? Mutassa. — Hát mi volna vele? — szólt zavartan a fedélzetmes­ter. De Ljuszja már megfogta a fedélzetmester nagy, eres ke­zét, és szakmai érdeklődéssel vizsgálgatta. — Szépen beforrt, alig lát­szanak a hegek. Pedig az egész összeégett. Hogy szenvedhetett, szegényke! — mondta. Agejevet zavarában szinte kiverte a verejték. Óvatosan kiszabadította a kezét. — Menjünk ebédelni, nővér­ke. És Jacksont is vigyük ma­gunkkal. — Jó, menjünk mindnyájan — szólt vidáman Ljuszja. Már régen észrevette, hogy Ványa Borogyin bejött a fedélköz­be, és féltékeny, merő tekintet­tel figyeli minden mozdulatát. A néger Agejevhez fordult, torokhangon hadart neki vala­mit. A hokkedlira mutatott, amelyen ár, suszterkés és né­hány bőrdarab hevert, majd Ljuszja lábára bökött az ujjú­val. — Azt mondja, hogy megja­vítja a csizmáját — tolmácsol­ta Agejev. — Ne, nem kell, köszönöm! Zavarba jött, és gyorsan visszarakta az orvosi táskába a gézt, a vattát, a kis jódosüve- get. Aztán kopott, régi csizmá­jára pillantott. Szégyellte ma­gát, mert ki sem tisztította, annyira sietett a naszádra. A hajókonyhában való szárítga- tás után pedig megvetemedett a talpa, és kirepedt a bőr a felső részén. Mit gondolhat a szovjet lányról ez a külföldi? Azt, hogy hanyag, rendetlen! A néger ismét megszólalt. Megvillantak hosszú, sárgás fogai, és előhúzott a zsebéből néhány összegyűrt rubelt. Majd visszadugta a pénzt, és megrázta a fejét. — For you without money — mondta tagoltan, nyomatúkkal. — Ingyen megjavítja — tol­mácsolta Agejev, és csaknem elnevette magát. — Nem kell — ismételte za­vartan Ljuszja. — Mondja meg neki, hogy ez tartalék láb­beli. A támaszponton van egy új, gyönyörű csizmám. Eszébe sem jutott, milyen vonzónak találhatják most a körülötte álló tengerészek, rtrea kipirult, barna szeme élénken csillogott homlokába hulló göndör hajtincsei alatt. Félt, hogy Jackson erősködik, és teljesen zavarba hozza. De a néger váratlanul komoran elhallgatott. — Pénzt kér a javításért? — kérdezte Ljuszja, amikor mind a négyen kiléptek a le­vegőre. Az ajtóban csatlako­zott hozzájuk a mérges, csí­pős kedvében levő Borogyin. A hajókonyha felé tartottak, lábuk alatt ropogott a fagyos hó. — De még mennyire —szólt a fedélzetmester. — Az ameri. ► ♦♦«’♦♦♦♦♦♦♦<■♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦« ♦♦♦♦♦♦*♦ kai kereskedő fajta, nem sze­ret hiába dolgozni. Lám, egy egész zsebműhelyt hord ma­gával. Tegnap éppen csak le­feküdt az ágyra, pihent egy kicsit, aztán előszedte a szer­számot. És bizonygatni kezd­te, hogy ő híres cipész volt Harlemben, csak úgy dőlt hoz­zá a dollár. — Harlemben? — kérdezte Borogyin. Meggyorsította lép­teit, utolérte Agejevet meg Ljuszját, és közéjük ékelő­dött. — Harlem négernegyed New Yorkban — magyarázta a fedélzetmester. — És úgy kezdődött ez a beszélgetés, hogy az egyik harcos foltoz­gatni kezdte a csizmáját, mert levált a talpa, amikor a riadó jelére a légvédelmi ágyúhoz rohant. Jackson csak nézte, nézte, aztán integetett neki, hogy nem jól csinálod, nem lesz tartós. Mosolyogva nézett a néger­re, aki kissé hátra maradt, s magába mélvedve, keserűen töprengett valamin. — Aztán megint riadó volt — folytatta Agejev, és lelassí­totta lépteit. — A fiúk ro­hantak az ágyúkhoz, a mi harcosunk fel sem tudta rán­tani a csizmáját. Mikor visz- zatértünk, látjuk ám, hogy Jackson el van foglalva a csizmával, szegezi a talpát. Elsőrangúan megjavította, és kérte, hogy tolmácsoljam: fi­zessen a harcos, amennyit tud. Aztán mások is megja­víttatták a csizmájukat, és csak úgy szórták a rubelt. Hadd vigye, úgysem Unjunk vele mit kezdeni. — Vajon a mi pénzünk jó Amerikában? — kérdezte Ljuszja. — A tízrubeles vagy annál nagyobb bankjegyek érnek va­lamit — magyarázta, a fedél­zetmester. — Én figyelmez­tettem is a fiúkat, hogy egy- rubelesekkel fizessenek, mert azokat nem lehet aranyra vál­tani. — De hiszen ez csalás! — mondta szemrehányóan Ljusz­ja. — Hogyhogy csalás? Magya­ráztam én Jacksonnak is, hogy nem akarjuk megingatni valutapolitikánkat, és tízrube­leseket nem engedünk ki kül­földre. ó azt felelte, semmi baj, jó neki az egyrubeles is, majd emléktárgyként fogja eladni őket. — Ez aztán üzletember — mondta mérgesen Borogyin. — És maga, törzsőrmester elvtárs, még biztatta is. — Biztattam hát, mert jó szolgálatot tesz az emberek­nek. Agejev elkapta Ljuszja kér­dő pillantását, és megmagya­rázta a dolgot. — Arról van szó, nővérke, hogy elfogyott a vendégünk fonala, nálam pedig mindig van vitorlacérna tartalékban. A zsírral átitatott, hármas fo- natú vitorlacérna erősebb minden fonalnál. Tegnap ad­tam is belőle Jacksonnak, most jó ideig elég lesz neki. Borogyin kinyitotta az étte­rem ajtaját. Babérlevéllel íze­sített, finom káposztaleves il­lata ütötte meg az orrát. A fedélzetmester előreensedte Ljuszját, és barátian betusz­kolta Jacksont, aki tétovázott a köszöbön. (Folytatjuk) ^ Olasz városi vezetők i érkeztek hazánkba | A Minisztertanács Tanácsszervek tOsztályának meghívására Olaszor­szág Emília tartományából kedden ♦ nyolctagú küldöttség érkezett hi­♦ vatalos látogatásra hazánkba. ♦ A delegáció vezetője Rino Nanni ♦ parlamenti képviselő, az Olasz ♦ Kommunista Párt Bologna városi ♦ szervezetének vezetőségi tagja, a ♦ bolognai területi tanács elnökhe­♦ lyettese, a Városok Szövetsége bo­lognai szervezete titkárságának ♦ tagja. ♦ Az olasz küldöttség vidéki kör- ♦útja során Kecskemét, Dunaújvá­ros, Pécs és Baranya megye Taná­csának Végrehajtó Bizottságát ke­resik föl, s megtekintik a Balatont és környékét is. (MTI) A Mátraaljai Szénbányád szati Tröszt pécsi külfej­tési üzemvezetősége gya korlattal rendelkező r­az ■ I | r w Munkásszálláson elhe­lyezést biztosít. Bérezés eijesítmény szerint. ■ Felvétel: Pécs, György­aknai irodán, a munka­ügyi osztályon. (89962)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents