Somogyi Néplap, 1964. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-01 / 179. szám

Szombat, 1984. augusztus 1. 3 SOMOGYI NÉPLAP A tanulságok máris levonhatók A nagyatádi járásban tapasztaltakról »■Aggodalomra ad okot az a helyzet, amely a nagyatádi já­rásban van. A kombájnok szin­te kritikán alulian rosszak, s nemcsak a javítás hiányos, sok esetben képzetlen a vezető is. A járás a mai napig sem érti a kézi aratás és a rendrevágás szükségességét. Nem ritka, hogy a szövetkezet nem tudja, mikor érkezik a gép, de a szemlélet mégis ez: kézzel nem aratunk ...« Két hete egy ta­nácskozáson így összegezte a nagyatádi járásban szerzett ta­pasztalatokat egyik megyei ve­zetőnk. A legutóbbi jelentés­ben pedig az szerepel, hogy a megyei 90 százalékkal szemben a nagyatádi járás szövetkeze­tei 77 százalékát végezték el az aratásnak. Napi 4-5 órai kombájnolás Megállapítható, hogy a gépe­ket nem készítették íöl kellő­képpen az aratásra. Lehet, hogy furcsán hangzik, de majdnem különb állapotban mennek vissza a kombájnok az aratás után, mint ahogy kijöt­tek. Csökölyben például az ár­pa aratásakor egy kombájnra naponta 2,8 hold (1) teljesít­mény jutott. Mikor megindult a gép, a tavalyról benne ma­radt napraforgószemetet szór­ta magából. Nem fordult elő, hogy az ide irányított három kombájnból egyszerre legalább kettő ment volna. A műhely­kocsi mindennapos »vendég« volt, s az aratás végére úgy- ahogy sikerült helyrehozni a gépeket. Nem volt különb a helyzet a négy taranyi kom­bájnnal sem. Igaz, ebből kettő eredetileg Háromfán dolgozott, de ott sem mentek semmire, aztán egy helyre irányították őket: legalább a műhelykocsi­nak ne kelljen kétfelé szalad­gálni. Persze ez nem javított a kombájn állapotán, nem len­dített sokat az aratáson. A szövetkezeti vezetők emlé­keznek, hogy tavaly is úgyan- így volt, s más járások »men­tették meg« az itteni gaboná­kat. Hát nem okulunk a hibák­ból? Törvényszerű, hogy a nagyatádi járásban minden (évben ugyanazok a gondok kö­vetkezzenek be? Ez tarthatat­lan! Egyszer s mindenkorra le kell vonni a tanulságot: ilyen felkészüléssel, napi 2,8 meg négyholdas teljesítményekkel nem lehet idejében learatni! A késedelem hatványozódik Amikor az idézett tapaszta­latokról beszámoltak a két hét­tel ezelőtti értekezleten, a já­rásban 212 hold volt kézikaszá­val levágva. Eredetileg 3825 hold kézi aratást terveztek. Azonban Gergő Sándornak, a járási mezőgazdasági osztály vezetőjének véleménye szerint legföljebb 3500 hold gabonát tudnak levágni kézi erővel, mi­vel az emberek nagy részét le­köti a másik sürgős munka, a cséplés. Kispál Ferenc csökölyi elnök szavai azt sejtették, a járásbr.1 eleve is idegenkedtek a kézi aratástól. Két oka volt ennek: egyrészt bíztak a gé­pekben, másrészt pedig az ara­tás idején még sok növényápo- lási és betakarítási munka várt a szövetkezeti tagokra. Ebből is le kell vonni a ta­nulságot. A mezőgazdasági munkák egymáshoz kapcsolód­nak. Ha egy tennivalóval meg­késik egy gazdaság, azt már rendkívül nehéz pótolni, s a késedelem végigkíséri a szö­vetkezetét, sőt hatványozódik egész éven át. Nem véletlen, hogy mind többen kérdezik aggodalommal a nagyatádi já­rásban: megcsúsztunk az ara­tással, mikorra fogunk elcsé­pelni? Hatékony küls5 segítség A járásban még körülbelül 2300 hold rozs lábon áll. Fő­leg a taranyi, a mikei, a görge- tegi és a csökölyi szövetkeze­tekben vár nagy terület az aratásra. A hét elején a tabi járás a nagyatádiak segítségé­re sietett, s Taranyban öt ka­rádi, Mikében öt tabi kombájn dolgozik. A hét végére a Nagy­bajomi Gépállomás Csököly- nek ígért segítséget. A járási vezetők is igyekeznek ezekre a veszélyeztetett helyekre átcso­portosítani a gépi erőt. A most érkezett gépállomási kombáj- nosok nagy lendülettel, szorga­lommal láttak munkához. De még ilyen nagyarányú támoga­tással is belenyúlik az aratás az augusztusba. És itt a csén- lés is, sőt küszöbön a silózás. Nem törvényszerű az, hogy a nagyatádi járás szövetkezetei utolsóként végezzenek. Ha en­nek a nyárnak figyelmeztető tanulságait mindenki megszív­leli, s jól felkészülnek az őszi feladatok: a betakarítás, a vetés idejében való elvégzésé­re, sokat pótolhat a járás ab­ból, amit eddig mulasztott. Hibákat, gondokat tártunk fel, egy rendkívül nehéz aratás problémáiról szóltunk. A kí­vánság magától értetődő: okul­junk végre belőlük! Vörös Márta A népi-nemzeti egység útján Társadalmunk min­den rétegében szinte na­ponta elhangzik az a megál­lapítás, hogy társadalmi vi­szonyaink oly gyökeresen megváltoztak az elmúlt kát évtized alatt, hogy a most fel­növő fiatalság el sem tudja képzelni a régit. Annyira nem, hogy — mint egy egyéb­ként jeles fiatal költő kifejez­te — már nem is az 1945 előttit, hanem az 1956 előttit tartják gyakran a réginek. Nyomatékosan hangsúlyoz­nunk kell azonban, hogy az a történelmi változás, amely forradalmian átalakította tár­sadalmunkat 1945-ben, ha­zánk felszabadulásával és a népi demokratikus fejlődés megindulásával kezdődött, s azóta és annak nyomán tör­tént mindaz, amit ma fel- szabadulásunk után 19 esz­tendővel oly világosan érzé­kelünk Ezen a történelmi korszakon belül csak történeti intermezzo volt az ellenforra­dalomig vezető helyzet lciala­„ RE KORD “-KEMENCE <, 4 v s V , 1 1 : 4 : :j 1»f: 15 ; Építményeknek: gépeket, ter­meket, hatalmas berendezéseket magában foglaló épületnek sem volna kicsi. Pedig egy berende­zés »-csak«, egy hatalmas üzem egyetlen műveletre alkalmas ré­sze. Csőgyári körkemence. Cse­pelen, a Fémművek Egyedi Gépgyárában készült szovjet megrendelésre. Ebben hevítik föl a csőgyártáshoz szükséges öntecseket 1250—1300 fokra. Közép-Európa legnagyobb mé­retű ilyen kemencéje: átmérő­je 32 méter, súlya 480 tonna. Teljesítménye is szinte egye­dülálló; teljesen automatikusan működik, s percenként két ön­tecset bocsát ki. S még egy adat — rekordról beszél ez is —: a vállalt határidő előtt 3 hónappal elkészült! Rövidesen átadják rendeltetésének. A LATOHEQYI ASSZONY Amikor hírét hallottam, nyomban elindultam, hogy föl­keresem. Jegyzetfüzetembe ennyi volt írva: »özv. Horváth Jánosné, Zákány. A Csokonai Termelőszövetkezet egyik erős­sége. Negyvenhárom éves.« És még ez: »Miért kérte ez az asz- szony fölvételét a pártba?« A tsz-elnök borostás arcú, fáradt szemű fiatalember. Itt, Zákányban még sok a gond. Mondom, hogy kit keresek. — A Mariskát? — mosolyog. — Derék asszony! Menjünk, elviszem! Berúgja a porlepte, piros motort. — Ott lesz a répaföldön. Kanyargunk jobbra-balra. — A mindenségit, nézze csak, nincs senki, már végez­tek. De megnézzük a felső ku­koricásnál ... Ott sincs. Azt mondják, £ hegyi táblában kapál. Sáros az út, oda nem tudunk bemenni. Az elnök bosszúsan ül a nye­regben. — Egyedül úgyse találna oda. Nekem meg négyre vissza kell érnem. Legjobb, ha száraz pa­pon jön ki, akkor megkeres­sük. — Mégis milyen? Mondjon róla valamit. — Kijutott neki a szomorú­ságból. Olyan vékony kis te­remtés. De olyan nagy akarat van benne, hogy az már hi­hetetlen. Emelt hangon: — Nem adnám tíz férfiért se. — Hogy miért kérte fölvéte­lét a pártba? — kérdez visz- sza. — Mert felelősséget érez a faluért. De ő jobban el tud­ja mondani. Mi, régi kommu­nisták örülünk neki... A hegy csöndes. Mozdulatlan minden. Csak a meleg vibrál. — A lányom? Már várom. Pihenjen le addig. Ülünk egy ideig. Az öregem­ber szembefordul. — Mit akar tőle? Persze, ha szabad tudni... — Az élete érdekel. — Az élete? — Az. — Kevés jóban volt része. Ennek, szegénynek, zsákszám mérték a gondot meg a rosz- szat... Dolgos, szép lány volt, az bizonyos. A gyékényesi tég­lagyárban szerette meg egy le­gény. Jóravaló vasutas gyerek volt. Meg is esküdtek hama­rosan. Meglett az első leánya, Mária. Az apja akkor már be­rukkolt Jött a második, a Ró­zsi. Pindurka volt még, pólyá ban tartottuk, amikor a vöm zászlósa levelet menesztett hozzánk. Azt írta Mariskám nak, hogy az ura hősi halált halt. Az autójuk rászaladt va­lami aknára. A fiamat, a Ma­ris bátyját is sírba vitte egy golyó. Itt maradtunk szegé­nyem nyakán négyen. Két mi­haszna öreg meg két ártatlan­ság. Hallgatunk. Az öregember 81 éves. — Kérték sokan..Nem ment senkihez. Azt mondta, igazi apát úgysem kapna a gyerekeinek. Dolgozott látás­tól vakulásig. Szántott, vetett, kaszált, mint egy férfi. Becsü­lettel férjhez adta a lányán. Amióta beszervezték a gazda­ságba, még jobban hajtja ma­gát. Azt tartja, csak akkor mennek valamire, ha megfog­ják a dolog végét. — Tudja, hogy . Közbevág. — Tudom. Kommunista lett..; Üdülés alkalmával ne feledkezzen meg a B TOTÓ-LOTTÓ­szelvények megvásárlásáról. Kaphatók minden kijelölt FÖLDMÍjVESSZÖVETKEZETl kiskereskedelmi és vendéglátóegységhen. (3388) e Sötét felhők adnak találko­zót egymásnak az égen. A me­zőőr segíteni akar. — Horváthné sok van a fa­luban. — Ez a hegyen lakik. — Ja, a látóhegyi! Az Hor­váth Kolonics. Ott lesz a lucer­naföldön. És elmutat délre. Kérges a keze, kemény szo- rítású. Az arca meg a ruhája tele van finom porral. Árad belőle a szénaillat. Kérdezni szeretném, de nem jut eszem­be semmi. — Jó szénánk lesz. — Valóban jó. — És sok. Csak az a baj, hogy nincs férfi. Nézze meg, egyetlen ember gyalogos van. Keskeny, ráncos, bronzszínű arc. Az árkok mélyek. Tele porral. — De hát az asszonynépre nem lehet panasz. Ügy megy a munka, hogy öröm nézni... — Hallottam, maga sokat dolgozik. — Mindig is így voltam. Vékony, törékeny. Honnét van az ereje? — Milyen lesz az idei év? — Jobb, mint a tavalyi Mindig jobb lesz. — Azt mondják, maga na­gyon szorgalmas. — Asszony vagyok. — Nem sajnálja a hat hol­dat? — Akkor nem tudtam házat venni. Most van. így jó, higgye el... Kezet nyújt. — Ne haragudjon, de én nem érek rá beszélgetni. Eső előtt készen akarunk lenni... Ilyen ez a látóhegyi asszony. Németh Sándor Irta: Erdei Ferenc kulása és az azt követő tisz­tulás és megújulás. Ax elmúlt két évtixed az az időszak, ami alatt a feudális csökevényekkel ter­helt tőkés—földbirtokos ural­kodó osztály hatalmát meg­döntöttük, s a gyárosok, ban­károk és grófok országa he­lyéin a nép hatalmát valósítot­tuk meg. Ez természetesen i.íem történhetett meg más­ként, mint forradalom útján, amelyet a munkásosztály és szervezett politikai ereje, a kommunista párt vitt győze­lemre, támaszkodva a dolgozó parasztság és a haladó értel­miség szövetségére. A harc­ban a proletárdiktatúra egy­értelműsége és a néphatalom kivívásának és megtartásának céltudatos következetessége vezethetett csak sikerre. Nem lehetett másképpen, minthogy a régi kizsákmányoló rend­szer megdöntését, a néphata- íom kivívását, megszilárdítá­sát és megvédését csak a ko­rábbi uralkodó és kizsákmá­nyoló osztályok elleni harc­ban érhettük el. Arról a tör­ténelem mond ítéletet, hogy e harcokban milyen történelmi érdemeket szereztek, és mi­lyen hibákat, követtek el a kommunisták és szövetsége­seik. A harc végigvitele azon­ban történeti tény, s társa­dalmunk szocialista építése és berendezése, valamint a né­pi-nemzeti egység megvalósí­tásának előrehaladása e har­cok eredményein alapszik. A fejlődés azonban a nép- hatalom kivívása óta is óriási utat tett meg. A felszabadu­lás utáni első időszakban a nyílt és következetes harc volt az uralkodó jellemvoná­sa társadalmi fejlődésünknek. Elszánt és kíméletlen harcot folytattunk a régi uralkodó és kizsákmányoló osztály minden rétege .ellen. (Ma már azt is látjuk, hogy túlságosan is szé­lesre nyitottuk az osztályel­lenség frontját.) S bonyolult és ellentmondásokkal teli har­cot folytattunk az értelmiség és a középrétegek, különösen a középparasztság szövetségé­nek a megnyeréséért. Ez az időszak drámai körülmények között ért véget, s életbevá­góan fontos tapasztalatokkal és tanulságokkal járt Mindexeket össxegex­ve és hasznosítva alapozta meg a következő időszak poli­tikáját a Magyar Szocialista Munkáspárt és a forradalmi munkás-paraszt kormány. En­nek a politikának alapvető té­telét így határozta meg az MSZMP VIII. kongresszusa: »A munkásosztály csak a dol­gozó nép élén, széles osztály- szövetségben viheti győzelem­re a békéért, a demokráciáért és a szocializmusért vívott harcot.« Ezen a pilléren nyug. szik mostani történelmi idő­szakunk politikai, társadalmi és gazdasági fejlődése. Ezen az alapon valósult meg me­zőgazdaságunk szocialista át­szervezésének befejezése, az életszínvonal nagyarányú emelkedése és a szocialista demokrácia kibontakozása. S ez a politika teremtette meg a föltételeit annak, hogy a szocialista rendszer alapjain, társadalmunk minden osztá­lyának és rétegének közeledé­se és összefogása révén foko­zatosan megvalósul népünk nemzeti egysége. S ma máraz is nyilvánvaló, hogy a népi- nemzeti egység teljes megva­lósítása útján nélkülözhetet­len szerepe és feladatai van­nak a népfrontmozgalomnak, a kommunisták és a párton- kívüliek, a párt és a széles néprétegek közötti kapcsola­tok népfrontbizottságokban ki­alakult keretének. Mindebből azonban az is következik, hogy még sok és nagy feladat áll előttünk azon az úton, amelyen elindultunk, s amelyen eddig sikeresen ha­ladtunk előre. Csak a legfőb­beket említve ez alkalommal a következőkre szeretnénk utalni. A népi-nemxeti egy­seg teljes megvalósulása ér­dekében el kell érnünk azok­nak az osztályoknak és réte­geknek a további közeledését a munkás-paraszt szövetségen nyugvó nemzeti egységhez, amelyek még bizonyos távol­ságban állanak ettől. Ilyenek a kispolgárság különféle réte­gei és az értelmiség egyes cso­portjai. S összefügg e politikai feladatainkkal a volt koalí­ciós pártok maradványainak feloldása, továbbá az egyhá­zakkal való kapcsolataink fej­lesztése az állami feladatok megoldásában és a békemoz­galom erősítésében, s oly mó­don is, hogy a nyílt ideológiai vitákat se kerüljük el ve­lük olyan esetekben, amikor elvtelenség lenne hallgatni bi­zonyos elvi jelentőségű nézet- eltérésekről. Szocialista államunk erősí­tése, állami és tanácsi szer­veink fejlesztése azt követeli, hogy teljes erőnkkel mozdít­suk elő a szocialista demok­ratizmus további kibontakozá­sát, a demokratikus közszel­lem terjedését. így mind több lkotó erő kapcsolódhat be szocialista intézményeink erő­sítésébe, fejlesztésébe. A szocializmus gazdasági alapjainak erősítése azt is megköveteli, hogy a társadal­mi tulajdon védelmét és a szo­cialista munkafegyelem szilárdítását minden lehető módon alátámasszuk, s azt is, hogy a szocialista állami és szövetkezeti vállalatok belső rendjét, szervezettségét és tel­jesítőképességét hathatósain to­vább növeljük. Mindezt a tár­sadalmi tevékenység kimerít­hetetlenül változatos eszközei­vel segíthetjük elő. Végül, de nem utolsóként, a szocialista eszme és erkölcs általános társadalmi elismer­tetéséért és érvényesítéséért kell küzdenünk a társadalmi, gazdasági, politikai és kultu­rális élet minden területén s ezen túlmenően a magánélet és a családok körében is. Nyilvánvaló, hogy mind­ezek olyan feladatok, amelyek­nek tekintetében határozott szerepe van az állami szer­veknek, s szerepe és felelős­sége van a vezető pártszer­veknek is, az egyes kommu­nistának is. Bizonyos azonban, hogy a legszélesebb rétegekre kiterjedően nélkülözhetetlen szerepe van mindezekben a népfrontmozgalomnak, a Nép­front keretében szerveződő társadalmi tevékenységnek, akcióknak. Ilyen Sokoldalú és együttes munka viszi előre a szocializmus teljes fölépítését s ezzel együtt az ennek alap­jain nyugvó népi-nemzeti egy­ség megvalósulását. is lehet termelési tanácskozást tartani Pár évvel ezelőtt nem mentek valami szívesen a negyedéven­ként megrendezett termelési ta­nácskozásra a dolgozók. A ter­melésről a művezető beszámoló­ján kívül alig esett szó. A Pa* mutfonó-ipari Vállalat kaposvári gyárának legutóbbi termelési ta­nácskozásairól viszont örvendetes dolog beszámolni. Nagyon sokat emelkedett a színvonaluk. Most nem tették kötelezővé a részvételt, mindenkire rábízták: ha van mondanivalója, ha érdek­li a közösség munkája, akkor jöjjön el. És a dolgozók 90—95 százaléka megjelent. Műszakonként és üzemrészen­ként — összesen harminc helyen — tartották meg az elmúlt hetek­ben a második negyedévi kiérté­kelést a textilművekben. Üj vonás a gyár termelési ta­nácskozásán a személyhez szóló, nyílt bírálat és dicséret. A na­gyobb üzemrészekben csak a leg­jobbakat és a leggyengébbeket emelték ki. Ahol kevesebb a dol­gozó, sorra vettek mindenkit. A bírálat miatt senki sem sértődött meg, őszinték voltak a dolgozók. Elmondták véleményüket a veze­tők munkájáról is. Más műsza­kok és üzemrészek kiküldöttei is részt vettek egy.egy tanácskozá­son, és elmondták, mit várnak ettől az üzemrésztől, milyen fej­lődést és milyen segítséget. Sen­ki sem hangoztatott demagóg szó­lamokat. ^Termelési tanácskozás« — pár évvel ezelőtt órákig tartó, unal­mas, meddő -vitát és hosszú be­számolókat jelentett. Most már a dolgozók fóruma a Pamutfonó­ipari Vállalat kaposvári gyárában — mindenkit érdeklő dolgokr^* mondják el véleményüket. így is lehet... S. N. C~

Next

/
Thumbnails
Contents