Somogyi Néplap, 1964. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-28 / 202. szám (201. szám)
SomogyiMéplap MS'ZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYE! TANÁCS LÁPJ A A „rémhajó 11 a parancsnoki hídon, összehúzott szemmel néz előre. A víz, ez a szeszélyes szerelmes nyugalmat áraszt, és felkorbácsolja az idegeket: szép és csúnya éled újjá, mindaz, amit őriz az emlékezet. A parancs kemény, könyörtelen: — Mindenki hozza le a hajóról, ami a legkedvesebb ! A hajósok állnak dermedten. Moraj fut végig, zúgolódás. Körülnéznek. Géppuska négy oldalról, mögöttük lövésre kész katonák. Nyomós érv ... Mint a gyászolók, úgy közelítik hajóikat. S ahogy lekászálódnak róluk, robbantás. A Csobánc az első. Megrázkódik, és áll tovább méltóságteljesen. A kapitány szeme összehúzódik. Fájdalmas pillanat. Minden hajó elsüllyedt már, csak a Jókai áll meg a Csobánc. Feldühíti a rombolókat, ötven kiló Tri-2 a motor alá, a kecses testet benzinnel locsolják. Lángnyelvék a vízen, detonáció, s a hullámsír elnyeli az utolsót is .... 1944 ___ A kkor már tizenhat éve járta a Balatont. Huszonnyolcban beszélték rá a kőművesinast, hogy szálljon hajóra. A sógor meg a jóbarát. Gépészek voltak mindketten, a tó szerelmesei. S amikor az újonc matróz megjelent a bőröndjével, keserűen nézett körül: — Te, sógor otthon a Bodrinak is jobb helye van ... A Jókai gőzös kifutott az öbölből. Hajnalban indult, március 21-én- Északi szél fodrozta a vizet, s ő bizonytalan volt, ügyetlen, mint a többi kezdő. Nem tanította senki. Vagy rájön magától, vagy visszamegy a szakmába. A harmadik-negyedik kikötésnél már tudta, hogyan kell kidobni a kötelet... Három hetet hajózgattak így tavasz elején, s az »öregúr«, Nagy Dezső elégedett volt: — Nekem jó lesz a János kormányosnak.... Dagadt a melle, és vitte a hajót. De csak őszig. Akkor azt mondták: itt van ez az új, modern hajó, a Csobánc. ” kapitánya Az ötvenöt éves kapitány. IBUSZ fiókirodák nyílnak a községekben Az IBUSZ és a Szövetkezetek Országos Szövetsége megegyezett abban, hogy 1965 január elején megkezdik a falusi utazási irodák országos hálózatának kiépítését. A jövő év elején 265 községben nyílik társasutazási kirendeltség. Megkérdeztük az idegenforgalmi hivatal kaposvári irodavezetőjét, Takács Emilt, mely községekben nyitnak társasutazási irodát. — Még nem döntötték el, hogy mely községek kapják az irodákat. Az biztos, hogy a 265 közül jó néhány Somogyba kerül. Véleményem szerint a járási székhelyeken kívül a jó termelőszövetkezettel rendelkező községekben és a központi helyen fekvő, nagyobb lélekszámú településeken van szükség társasutazási iroda megnyitására. Az irodák vezetőit tanfolyamokon képezzük ki. Helyes kezdeményezést valósít meg az IBUSZ és a SZÖVOSZ. Megyénkben például az első félévre 340 000 forint értékű külföldi utazást tervezett az IBUSZ, ezzel szemben 930 000 forintot költöttek utazásra az emberek. Az év első hét hónapjában pedig belföldi társasutazáson 20 395 Somogy megyei vett részt, külföldre 357-en utaztak. Árnyékot vet a diófa . . . Nyolcvanhat birtokháborítási ügy a szabálysértési előadó előtt A Kaposvári Városi Tanács szabálysértési előadójának szobájában szinte egymásnak adják a kilincset az emberek; idézésre jöttek, illetve jogos vagy vélt sérelmeikre keresnek orvoslást. Ebben az évben 400 szabálysértési üggyel foglalkoztak a tanácson, köztük 86 birtokháborítási eljárást folytattak le. Néhány különleges ügyben is dönteni kellett. K. L. azt kifogásolta a szabálysértési előadó előtt, hogy szomszédjának diófája árnyékot vet a kertjére, emiatt nem tudja rendesen megművelni a földjét. N. I. panasza az volt, hogy lakója a faházban nem az általa jónak tartott oldalon tárolta a szenet.' V. J.-né a vele közös háztartásban élő lánya ellen emelt panaszt: sérelmezte, hogy lakásátrendezés közben régi szekrényét az udvarra tették. Nagyon sokszor folyik mezsgyehatárvita is két ember között; ilyenkor munkához látnak a szakértők, és újra kijelölik a telekhatárokat. Ha valaki netán az újonnan levert jelzőkarókat eltávolítja, akkor már bíróság elé kerül az ügy. A legtöbb birtokháborítás abból fakad, hogy egyes emberek szeretnek önkényeskedni, saját akaratukat másokra akarják kényszeríteni, és egyáltalán nem törekednek a vélemények összehangolására. BataUni ayt'iá&ág.aU BOR ÉS BÁTORSÁG A parancsnoki hídon. Nem nehéz az sem, érti a módját és munkatársai is. De az utasok ... Nyugodt, kimért embernek látja az idegen, ö azt mondja, ez csak látszat. — Nehéz a mostani utasokkal bánni. Nem tudom, hogy az idegrendszerük vagy a modoruk változott-e ennyire? Sértődöttek, lelketlenek. Amíg a nyílt vízen vagyunk, nincs baj. De a kikötőben ... A beszállítás, a kiszállítás ... igen, az külön idegpróba a hajósoknak .... Szavai mögött ötvenöt esztendő élettapasztalata. A méreg csak belülről rágja, utasai nem látják ezt: csak a pedáns, udvarias, halk szavú kapitányt. Ilyennek kell lennie az igazi hajósnak... Áll a hídon feszesen, szúrós tekintettel. Magyarok, külföldiek fényképezik, bámulják ott fönt, ahogy rendelkezik, s amikor parthoz simul a nagy hajótest, visszaintegetnek né- hányan. Mi lett a »rémhajóból-«? Félik-e még a hajósok, mint öt évvel ezelőtt? Jönnének inkább, nagy az igyekezet. Valahogy mostanában mindenki a Beloianniszra kívánkozik... Jávori Béla Négyen vannak a társaságban. Már egy hete élvezik a nyár örömeit, de igazi balatoni bort még nem ittak. Az egyik férfi — ismerős lévén — javaslattal áll elő: — Menjünk Lellé- re. Egy évvel ezelőtt ugyanebben az időben fin. ,i újbort ittunk egy kőkerít^ses háznál. Ott van mindjárt az út mellett. A javaslattal mindenki egyetért. Húsz perccel utóbb megvan a ház, és biztató a fogadtatás is: — Hogyne, kérem, az idén is újborral szolgálhatunk. Egy litert, ugye? Délelőtt 11 óra lehetett, amikor először csörgött a telefon. — A Baricska Csárda kéri a szárszói Véndiófát. — Kapcsolom, tessék beszélni. — Itt a Véndiófa vezetője. — Elnézést a zavarásért, üzleti ügyről van szó. Angol és amerikai vendégek vannak nálunk. Tavaly önöknél evett egyikük palacsintát. Olyan reklámot csinált itt, hogy egy óra múlva teljesen Már ott is az üveg a kecskelábú asztalon. S benne á tejszínű, zavaros lötty, amit muskotály újborként árulnak 16 forintért. Hiábavaló az erőlködés, sehogy sem csúszik. Fizetnek, és kihasználva a zugárus elfoglaltságát, gyorsan megszöknek. Kint az utcán aztán hangosan méltatlankodni kezdenek. — Hát ez mégiscsak disznóság! Egy kis élesztő, cukor és víz . . . — Börtönben lenne az ilyen csaló helye — folytatja a másik férfi. SOK PALACSINTA kiürülünk. Mindenki palacsintát akar enni. Hiába mondjuk, hogy Füreden is kapnak, ők Szárszón akarnak enni. Kérem, fogadják majd őket. — Rendben van, természetes. Várjuk a vendégeket. — Még egy pillanat. Az a tavalyi vendég azt mondja, hogy sokat csináljanak, nagyon sokat. A kocsikaraván fél egykor állt meg a Véndiófa előtt. Szúrós szemű, sánta kis öregúr vezette a Az asszonyok csak kacagnak. — Érdekes. Miért nekünk mondjátok ezt? Ott bent bezzeg ki sem nyitottátok a szátokat! — De most majd tesszük! Ezt nem lehet tűrni! írunk a népi ellenőrzésnek. Húzzák rá a vízesle- pedőt az ilyen szélhámosokra. Majd meglátjátok! Az asszonyok még máig sem látták meg, nem is beszélve a népi ellenőrzésről. Nem is fogják soha, mert a méreg már elszállt, és bátornak lenni utólag kicsit körülményes. harminctagú csoportot. — Ez az, ez az! — ujjongott a bácsika, akiről később kiderült, hogy ameri- kás magyar. Először mindenki hármat kért. Diósat, túrósat és lekvárral töltöttet. Azután még’ háromszor hármat. Ahogy az öreg amerikás magyar mondta, azért, mert ilyen finomat csak az édesanyja tudott készíteni. N. S. A Képügynök — Kormányos kell, rád gondoltunk, fiam... — De én szeretem a Jókait... — Ezt is megszereted majd. Volt rá alkalma. Huszonkilenc esztendőt hajózott a Csobáncon, kormányos volt és tíz évig a vezetője. Sokáig idénymunkás. De ment minden nyáron, s a Balaton lett az éltetője. Milyen a Balaton? — Olyan, mint egy szép kislány. Azt sem lehet kiismerni sohasem ... Szeszélyes, kedves és könyörtelen. Háborgó, de megbékél, mint a szerelmes lány. A napnyugtából, a szél fúvásából, színeiből ismerem én, de mindig más, és mindig szép.., Harminchét év a Balatonon ___Vágott bajusza megd eresedett már, de tartása, mint a szálfa; arcán szigorú és jóságos vonások. Öt éve a Beloianisz kapitánya. A »rémhajóé«. Annak tartották a szokatlan nagy testű hajót, mely hatszáz utasával nyáron szinte megállás nélkül szeli a vizet végig a Balatonon. Rémhajó. Azt mondták: ezzel nem lehet hajózni. Amerre ment, vitték a cölöpverőket is, mert ahol csak megálltak, ösz- szetörték vele a kikötőt. Négy év alatt három vezetője is volt, a hajósok féltek tőle, nem szerették. És ekkor vette át a parancsnokságot Szabó János. Vitte már 135 kilométeres szélben a hajót, vezette éjjel, gomolygó ködben, tomboló viharban, s azóta nem hívják »rémhajónak« a Beloianniszt. Csak érteni kell a módját, ismerni a hajót, és szeretni, ra- jongani érte, kihasználni a hullámverést, a szélerősséget. Ez a »titka« ... — Csak kikötni ne kellene soha.... Magas, vékony, őszülő hajú ember Standeiski Tibor. Arcát mintha pókhálóiinom vonalakból alkották volna. Barna szeme élénken csillog. Az ügynök szóval rossz ízű emlékek társulnak. Ember, aki mindenáron elad. Erőszakosan, ierázhatatlanul. Erőszakosan? Nézem: szelíd tanárra hasonlít. Hangja halk. Harmadik éve van Kaposváron. — Először nehéz volt — mondja. — Leültem a parkban tele aggodalommal: mennyi ismeretlen ember! Hol kezdjem, kihez kopogjak be? Olyan kilincsiszonyom volt. Mentem Nem vettek. Tovább. Végül egy helyen: — Mutassa, milyen az a rézkarc? Három darab kell! Micsoda boldogság! — Sokan nem bírják. Megszöknek a kezdeti nehézségek után. Nehéz pálya, de nem szabad elcsüggedni, elkedvetlenedni. Így mondja: pálya. — Nem lehet lelkiismeretlenül, hasznot hajhászóan csinálni. Aki így kezdi, ne is fogjon hozzá. Én sohasem kényszerűek vásárlásra. A jó kép fölkelti az érdeklődést maga iránt. A giccsárusok? Vannak még, hiába tiltják. Nagyon megnehezíti munkánkat. Az egyik faluban előttünk surran ki az autójuk. Kínálhatjuk a rézkarcot, hiába. Szerettetni kell a jót. Megmagyarázni, ha kérdik: miért művészi? Sokszor félórákig beszélgetünk, mert lehet, hogy az érdeklődőből egyszer vevő lesz. Még kevés parasztesalád jutott el a megértésig Máról holnapra nincs változás. Lassanként azonban új segítőtársaink akadnak a gyermekekben. Tanulnak a városban, s ha otthon kikérik a véleményüket, már bátran választanak. Legutóbb hozzám fordultak: — A feleségemet öt evvel ezelőtt csapták be ezzel a képpel. Nem bírjuk már tovább nézn-'. Hozzon másikat, ha erre jár, igazi művészit. Fölemeli súlyos albumát, fiatalos léptekkel megindul. A falakról lassan lekerülnek a rózsaszín ruhás táncosnők, a lila hattyús tájképcsodák. Neki is köszönhető... M. I. Mi hiányzik a modern szállodai szobákból? Furcsa véleménye van erről Sir George McRobertnek, aki e tárgyban levelet intézett egy angol orvos; szaklaphoz. Levelében arról panaszkodik, hogy az angliai szállodaszobákból irányzik egy rendkívül fontos berendezési tárgy: az éjjeliedéuy! Sir George McRobert szerint az ország devizamérlegét oly lényegesen befolyásoló amerikai turisták többsége 55 éven felüli, s ebben a korban már sűrűn előfordul, hogy éjszakánként meg kell szakítani álmukat. E turisták kényelmét figyelembe véve feltétlenül gondoskodni kell arról, hogy a legmodernebb szállodaszobák éjjeliszekrénye is kellően fölszereit legyen. * * * Bonyolult rokoni kapcsolatok Michael Wilding, a neves angol színész és filmsztár abbahagyta színészi karrierjét, és betársult egy színházi ügynökséghez. Űj ügyfelei közé tartozik volt felesége Elizabeth Tylor, és annak jelenlegi férje, Richard Burton, valamint Laurence Harvey is. Wilding monopol helyzetbe került: egyedül ő képviseli exfeleségét és annak férjét. De ha Wilding újra nősül, és feleségül veszi Margaret Leightont, akivel gyakran látják együtt, akkor ráadásul ügynöke lesz pillanatnyi felesége volt férjének is, mivel Margaret Leighton azelőtt Harvey felesége volt. * * * Amikor két futballista hasonlít egymáshoz Roger és Jan Morgan testvérek, és az egyik londoni futballcsapatban játszanak. A közönség, a játékvezető sőt a csapat többi játékosai is képtelenek megkülönböztetni őket, annyira hasonlítanak egymáshoz. Végül a klub vezetősége — a sok kellemetlen tévedés elkerülésére — kérte őket, találjanak ki valamilyen módot, hogy meg tudják őket különböztetni. Roger vállalta az áldozatot: a legutóbbi mérkőzésen kopaszra borotvált fejjel jelent meg, míg testvére dús hajfürtjeit lobogtatta a szél. * * * — Nem szégyelled magadat? — mondja az apa a fiának az ebédnél. — Nem mostál kezet. Mit szólnál, ha én piszkos kézzel ülnék az asztalhoz? — Ügy tennék, mintha nem látnám. * * * — Bácsikám, te csakugyan nőtlen ember vagy? — Igen, fiam, nekem nincs feleségem. — Akkor ki figyelmeztet arra, hogyan kell viselkedni? * * * — Miért eszel olyan mohón, Lili? — kérdezi a néni, aki vendégségbe jött. és csokoládét hozott ajándékba. — Elfelejtetted, hogy van egy öcsikéd is? — Dehogy felejtettem! Hiszen éppen azért eszem ilyen gyorsan! Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei bizottsága és a Somogy megyei Tanáé* lapja. Főszerkesztői WIRTH LAJOS. Szerkesztőség; Kaposvár, Latinka Sándor u. Z. Telefon 15-10. 15-1L Kiadja a Somogy megvet Lapkiadó vállalat. Kaposvár. Latinka S. u. i. Telefon 15-16. Felelős kiadói Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzőnk meg. és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahflvataloknál ég postáskézbesitőknél. Előfizetési dl.i egy nőnapra 12 Ft* index: 25061. Készült a Somogy megyei Nyomdaipart Vállalat kaposvári Üzemében, Kaposvár, Latinka Sándor utca 6.
