Somogyi Néplap, 1964. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-28 / 202. szám (201. szám)
Péntek, 1964. augusztus 28. 3 SOMOGYI NÉPLAP Panaszkönyv a mellényzsebben ]\J apók óta foglalkoztat egy furcsa gondolat: Mi lenne, ha valamennyiünknek volna egy panaszkönyve, ahová embertársaink beírhatnák véleményüket magatartásunkról vagy munkánkról, mint ahogy beírjuk mi is észrevételeinket az üzletek és hivatalok panaszkönyvébe, ha éppen úgy hozza a sors? Furcsa a gondolat, mégsem tudok szabadulni tőle. Gyűjtöm, keresem a példákat a mindennapok valóságából; megkérdezem ismerőseimet is, mit imának be a személyi panaszkönyvekbe, ha ilyesmi lenne. Íme egy történet: Szövetkezeti lakást vásárolt valaki Kaposváron; örömmel, boldogan vette át a kulcsot: otthona van, meleg családi fészke. Két nap múlva az új lakást elárasztotta a víz: csőrepedés. Emberünk nem nyugodott, utánajárt a dolgoknak, és kiderült a következő: a rossz csövet beépítő munkás tudta, hogy előbb-utóbb baj lesz, de kényelemszeretetből-e vagy nemtörődömségből-e, nem cserélte ki azonnal a használhatatlan vezetéket. Pedig milyen egyszerű lett volna akkor minden; nem okoz keserűséget, az anyagi kárt ötperces munkával és egy kicsit több szíwel-lélekkel elkerülhette volna a szerelő. Ha úgy nagy hirtelenjében előkerül a mellényzsebéből egy személyi panaszkönyv, bizony beleírjuk a véleményünket: »Nem szabad így dolgozni, jó ember! Képzelje magát a lakás- tulajdonos helyébe, mit szólna hasonló esetben? ...« Ugyancsak Kaposváron történt a következő eset. Jó negyedéve már, hogy beiktattak hivatalába egy vállalati igazgatót. Munkatársainak, a dolgozóknak egy csoportja éppen a minap panaszkodott, hogy azóta még a színét sem látták, nem ismerik, csak a hírét hallották. Nem tartotta szükségesnek, hogy megismerkedjék beosztottaival, s ezt" okkal sérelmezik az emberek. Bizony, nyugodtan be lehetne írni az említett igazgató személyi panaszkönyvébe, is, hogy nem jól van ez így, nem fogadható el gyakorlata, változtasson rajta. R ement egy vevő az egyik kaposvári élelmiszerboltba. Két zsemlét kért és öt deka szalámit, de úgy, hogy a szalámi pontosan egyforma nagyságban két és fél, két és fél deka legyen. Amikor ez az első és a második próbálkozásra sem sikerült, minősíthetetlen hangon kioktatta az eladót. Jó alkalom lett volna mindez egy panaszkönyvi bejegyzésre: — Uram, emberek vagyunk, beszéljen tisztességesen a másik emberrel! S egy nyári élmény: egy vezérigazgatóval nyaraltam együtt. Saját kocsiján érkezett az üdülőbe, és megsértődött, amikor nem kapott egyágyas szobát, hanem másokkal kellett megosztania feje fölött a födelet. Reggelenként kávét akart inni, amikor kakaó volt az étlapon, másnap teát kért, és így tovább. Senki sem szerette különc magatartása miatt, az emberek elkerülték. Okkal jegyezték meg jó néháriyan: Milyen vezető az ilyen, hogyan bánhat munkatársaival akkor, amikor például a gyengélkedő gondnoknőt felzavarta, és kijelentette: ha neki éjjel kell valami, akkor éjjel is álljanak rendelkezésére. Az egyik üdülőtárs gúnyosan megjegyezte: »De jó is lehet az öregúr vállalatánál dolgozni!« Rácsodálkoztunk: »Hogyhogy?« »Azért, mert most két hétig nyugtuk van az embereknek....« Sokat gondolkoztam ezen. Számtalanszor elismételtem magamban a kérdést: Van-e erkölcsi alapja az ilyen embernek igazságot osztani vállalatánál, a humanizmusról, a szocialista erkölcsről beszélni? Hogyan nézhetnek föl rá, a vezetőre beosztottai, ha az együttélés alapvető normáit nem tartja meg? Vagy talán kettős életet él? Otthon kezesbárány, itt meg kitombolja magát? Milyen régen be kellett volna írni ennek az embernek a panaszkönyvébe! Milyen régen figyelmeztetni kellett volna: vigyázat, igazgató elvtárs, szocialista társadalomban él, és ez a viselkedés idegen tőlünk, megengedhetetlen nálunk! C orolhatnám a példákat tovább, hiszen naponta ta- pasztáijuk, hogy nem elégséges az üzleti vagy a hivatali panaszkönyv. Igaz, a bizonyítványt mindig kiállítjuk önmagunkban, ha visszavágással találkozunk. De jó lenne például valamilyen módon felhívni az állandóan nagyképüskö- dő figyelmét hogy vigyázzon, mert megnyúlik az arca; figyelmeztetni kellene a gerincteleneket is, hogy görbül a hátuk, és lassan nem tudnak az emberek szemébe nézni. Utópia persze egy személyi panaszkönyv, jól tudom. De sokszor, nagyon sokszor szükség lenne rá. Polesz György Képek a Csurgói Napsugár Ktsz-ből Munkában a rádió-, televízió- és kisgépjavító részleg. Bokán Tibor televíziójavítás közben. Az I. Internacionálé centenáriumára Az X. Internacionálé megalakulásának századik évfordulójára, amelyet szeptember végén ünnepelnek, a lenin- grádi pénzverde nagy jubileumi bronzérmét készít tömeges példányszámban. Az érem egyik oldalán Marxnak és Engelsnek, az I. Internacionálé megalapítóinak portréja lesz alul jobb oldalt az alábbi felirattal: »Az I. Internacionálé megalakulásának századik évfordulója.« Az érem másik oldalán a munka jelképe: kalapácsot tartó kéz látható, az évszám — 1864 — megjelölésével és a jelszóval: »Világ proletárjai, egyesüljetek!« Uj strandokjavuló vízellátás, további három camping A jövő idényre is készülnek már a fonyódi járásban idén megkezdték a partvédő mű építését és a mögöttes terület fel töltését az új, korszerű strand elhelyezésének céljaira. E munkák — a strand építményeivel együtt — a következő idényre elkészülnek. A járás székhelye, Fonyód csak szerény mértékben változtatja meg külsőjét a közeljövőben. A gimnázium négy tanteremmel való bővítését befejezik 1965-ben, a központi részeken tovább folytatják a járdaépítést, új üdülő építését tervezi — jelenlegi épületének szomszédságában — az Egyesült Izzó, s a hírek szerint folyamatban van az állomástér annyira szükséges rendezésének tervezése is. A járás területén az idei hat campinggal szemben 9 tábor várja az autóval, sátorral érkező üdülőket a jövő nyáron. Balatonlellén az ön- kiszolgáló étterem melletti területen, Balatonberényben a község nyugati részén és a Fonyód meg Boglár közötti partszakaszon nyílik új camping. A vendéglátás gondjait enyhíti majd a bogiári Hullám szálló és Étterem építkezésének befejezése is. Háromszázötven villa A Balaton-part képének formálódásához hozzájárulnak a magánépítkezések is. Az ötvenes évek végén volt a legnagyobb a nyaraló- és a villaépítési kedv a járás területén, s az idén kiadott 350 építési engedély már erősen megközelíti az- akkori fejlődést. — Az anyagellátás nehézségei akadályozzák a lakóterületek még nagyobb mérvű fejlődését — mondják a járási tanács építési és közlekedési csoportjánál. — Betonkavics, fedőanyag, sót tégla is csak korlátozott mértékben áll az építtetők rendelkezésére. Ennek ellenére gyarapodik, szépül a Balaton-part a fonyódi járás területén. A járás vezetői sokat és eredményesen fáradoznak az üdülőhelyek fejlesztéséért, s ha jövőre is lesznek itt még gondok, azok csak azt bizonyítják: nincs megállás az igények tekintetében sem egyre gazdagodó életünkben. B. I. A déli végeken A déli Balaton-part nyugati végein Balatonmária lép előre legnagyobbat 1965-ben a fejlődés útján. Itt már az A nyár még ott jár a tó felett, de a Fonyódi Járási Tanács dolgozói már a jövő év parti fejlesztésének kérdéseivel is behatóan foglalkoznak. — A múlthoz képest az idén meggyorsult járásunkban a Balaton-part fejlődése — mondja Mogyorósi Vendel, a járási tanács vb építési és közlekedési csoportjának vezetője —, de még így is elmaradt egy kissé az idegenforgalom támasztotta igényektől. Elgondolásokról, tervekbe rajzolt előirányzatokról beszélgetünk a csoportvezetővel. Lelle és Boglár öröme A járás parti területén az egyik legnagyobb szabású munkának a Balatonlellén és a Balatonbogláron a tavasszal induló szennyvízhálózat-építkezés ígérkezik. Ennek első ütemeként a lellei SZOT-üdü- lőtől csaknem a bogiári községhatárig — a Ganz-MÁVAG üdülőépítkezéséig — fektetik földbe a szennyvízvezetéket, s elkészül a szennyvízderítőrendszer is. Az induló építkezés örömét azonban máris gond felhőzi. A kiépülő hálózat csöveit ugyanis a szűk üdülőhelyi út alá, 3—4 méter mélységbe kell süllyeszteni, s ez természetesen együtt jár a jelenlegi út felbontásával. A közeli jövő hozza el a két község, Boglár és Lelle ívóvízgondjainak megszüntetését is. A vízvezeték aszbeszt- csöveinek földbe helyezése jó ütemben folyik, s lassan a befejezéshez közeledik. A bogiári Várhegyen épül már a négyszáz köbméter űrtartalmú tárolómedence, melybe a leilei vízadó kutakból nyomják majd fel az egészséges ivóvizet. Ezzel a megoldással gravitációs úton juttatják el a vizet a fogyasztókhoz, s így megszűnik a korábbi gond: a magasabb helyekre épült villákban, üdülőkben is zavartalan lesz a vízszolgáltatás. A vízhálózat létesítésének munkái jövőre befejeződnek. Hamarosan napirendre kerül Balatonlelle központjának — a hajóállomás és a strand térségének — rendezése is. Itt a kikötő jobb oldalán partvédő mű épül, a parti sávot feltöltéssel igazítják ki (ez már az idén megkezdődik), s erre a területre telepítik át az üdülőhely strandját. A strandon emeletes kabinsor, üzletek és vendéglátóhelyek állnak majd a fürdőzők rendelkezésére, s távlatban, de tervezik a 8—10 emeletes lellei szálló fölépítését is. Kötő Gyula egy háromfázisú villanymotort tekercsel. A DOMBOLDALON tüzek pislákolnak. Messze vetik fényüket az éjszakában jelezve, hogy odáig tart a szántóföld, azon túl már a sűrű tölgyes kezdődik. A völgyben békésen pihen a falu: Gálosfa. Sötét ablakok verik vissza a reflektorfényt. Vajda Ferenc tsz-elnök és Csima József, a községi tanács elnöke éjszakai ellenőrzésre indul a pislákoló tüzek felé. A traktorosokat keressük. — Nincsenek — mondja a tsz-elnök. — Csak nyújtott műszakosok vannak, azok meg már leálltak. A fonói üzemegység-vezető följegyzése szerint két traktornak kellene két műszakban dolgoznia. A rozsdás traktorosbódéból egy atlétatrikós, álmos szemű fiatalember bújik ki. Az SZ— 100-as még meleg. Nemrég hagyhatta abba a munkát. — Váltótársam, Nagy Károly bácsi csépel még. Talán a jövő héten tud jönni szántani — mondja Deák Gyula traktoros. — Addig egyedül vagyok. Nehéz ez a munka egyedül. Pirkadat előtt indul útnak a traktoros, s már ragyognak a csillagok, mikor megáll a bódé mellett. — Alig várom már, hogy mehessek szántani — mondja a váltótársa. — Keresni szeretnék, mert itt csak csépel- getünk... Azért valahol mégis csak dolgozik traktor. Ide hallatszik r Éjszaka is a zaja. Messze lehet nagyon. — A kostelepen van — mondja az öreg traktoros. A kostelep; rozoga épület a domboldalban. Körülötte erdő és kukoricás. Vaddisznók csörtetnek benne. A szántáson a traktortól megijedt őzek szökdécselnek az erdő felé. Amolyan sziget ez a telep az irdatlan erdő közepében. A LÁNCTALPAS gyűrűs» hengerrel kapaszkodik a meredek oldalon. Amikor fölér a tetőre, elnémul. Lefelé már a súlya húzza. — Nem fél? — A kérdést az olajos arcú traktorosnak szánta Lomniczi István, a Kaposvári Gépállomás főagro- nómusa. A traktoros a meredek domboldalra értette. — Nem. A veszélyesebb területet nappalra hagyjuk. Éjszaka csak ott dolgozunk, ahol nem kell tartani a felborulástól. Feltűrt ingujjban dolgozik. A vezetőfülkét melegíti a motor. Kint hűvös van, tíz fokot mértek ezen az éjszakán. Révész Jenő traktoros este hatkor ült a gépre; most, éjfél után állt meg először, amikor meglátott bennünket. Társa, Mihály Ernő békésen alszik a hűvös éjszakában a szabad ég alatt(!). Nincs traktorosbódé, ahova behúzódhatnának pihenni. Főzni sem tudnak, hideget esznek. Főtt étel él a határ csak akkor van, mikor hazamennek a családhoz Kaposke- resztúrra. — Nehéz az éjszaka? — Ki lehet bírni. Ha nagyon elálmosodik valamelyikünk, akkor felébresztjük a másikat. A behemót SZ—100-asok már úgy hozzátartoznak ehhez a dimbes-dombos tájhoz, mint az erdő a kukoricatáblákon felül. Másik gépek aligha bírnák ezt a nehéz terepet, de a lánctalpas biztonságosan kapaszkodik meg a legmeredekebb részeken is. HIÁBAVALÓ vállalkozásnak látszik ebben a nagy éjszakában a másik traktor után kutatni. De most akadt egy nyom. Még egészen friss. S vagy egy félórai járás után már hallani a traktor hangját is, El-elvész, majd megint megüti fülünket. Ez már a kaposkeresztúri határ. Egyenletes, fennsíkszerű tábla a falu alatt. A szemhatár mégis csak addig terjed, amíg a traktor lámpái világítanak. A fiatal, alig 17 éves traktorosnak ez is elég. Szép József olyan alacsony, hogy szinte elvész a gép mellett. Dávid—Góliát párharcnak tetszik az első pillanatban a traktoros igyekezete. — Szeretem a gépet. Nem tudnék megélni nélküle — mondja. Mozgásán, hangján nem érződik az éjszaka fáradsága. Olyan, mintha az imént ült volna nyeregbe, pedig a friss szántás derekas munkáról tanúskodik. — Nekem kevés alvás is elég — mondja felnőttes önérzettel. — Ha leváltanak, hazamegyek, alszom egyet, aztán dolgozom, tovább. — Egyedül van? — Dehogy! A főnököm most alszik. Otthon van. A »főnök«: 22 éves fiatalember, neki is mindene a gép. 14 éves kora óta ül traktoron. A segédvezetője ezen a nyáron először. — Jobb éjszaka szántani, mint nappal — így vélekedik a megerőltető munkáról a fiatal traktoros. — Éjszaka csönd van. Semmi sem vonja el az ember figyelmét a munkától. A gép is jobban megy, ha hűvös. a levegő. — Meglátogatta-e már valaki éjjel? — Ki jönne? — kérdi visz- sza. — A falu alszik éjszaka. EGYENLETESEN hajlanak a barázdák. A szántást csak itt-ott tarkítja egy-egy szalmafolt. Sok szalma maradt el a tarlón, s most összetolja az eke. A gépállomás körzetében kilenc traktor dolgozik ott egész éjjel. A jövő héten már tizennyolc fog szántani. Pislákoló fények jelzik, hogy éjszaka is él a határ. Kcrcza Imre Felelőtlenség Augusztus 21-én reggel az 5.25 órakor induló személyvonattal Nagyatádról Kaposvárra akartam utazni. Mint általában ünnep után, ez alkalommal is igen sokan várakoztak, a jegypénztár előtt hosszú sorban álltak a jegyre váró utasok. Mikor a vonat Lábod felől beérkezett, még mintegy harmincán álltunk a pénztárnál. Közben a velem utazó tízéves kisfiam két csomaggal már előre felpréselő- dött az egyik zsúfolt kocsiba. Éppen a pénztár ablakához értem, amikor valaki ezt kiáltotta: »-Elindult a vonat!-« A még mögöttem jegyre váró tizenöt utassal együtt persze hanyatt-homlok a szerelvény után vetettük magunkat. Szerencsésen sikerült is ^kikötnünk-« és Somogyszobig eljutnunk a kocsilépcsőn. Ezzel a cselekedetünkkel nyilván megsértettük a szabályokat, sőt. testi épségünket is kockára tettük. De szolgál ón mentségünkre, hogy sokunk a munkahelyére igyekezett, én pedig magára maradt kisfiámért aggódtam. Alighogy elindultunk, nagy vitára lettem figyelmes. A lépcsőn nálam egy kissé följebb álló sorstársam egy csoport át ugvanls a közben odaérkező jegyvizsgálö meg akarta bírságolni, mert jegy nélkül utazott. Mint mondotta, se a nagyatádi pénztáros, se a szolgálattevő tiszt nem figyelmeztette a jegyvizsgáiókat arra, hogy az utasok egy részének már nem tudtak jegyet adni. Erre többen is megjegyezték: »Ezt pedig már minden kalauznak illene tudni, hiszen Nagyatádon igen gyakori az ilyen eset.-« Elsősorban ez utóbbiakra figyelemmel kérem és javaslom: a MÁV nagyatádi állomásának alkalmazottai követeljék meg az utasoktól a szabályok megtartását, de ok maguk is nagyobb felelősséggel gondoskodjanak az utasok testi épségéről, ők maguk is tartsák meg a szabályokat, s vessenek véget az ilyen, gyakran alkalmazott módszernek. ***•*»*- .Ferenc, Tab Véradás Tabon Dairánypuszta, Lulla, Sérsek- szöllős, Torvaj és Zala községek lakóinak részvételével szerdán térítésmentes véradónapot tartottak Tabon. A négy kis község és a puszta 123 önkéntes véradója 35,5 liter vért adott. Vasárnap a Vöröskereszt Kisbárapátiban tart térítés- mentes véradónapot. Az ÉM Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat segédmunkásokat, kőműveseket vesz föl kaposvári, siófoki, marcali és más munkahelyeire a megyében. Jelentkezés az illetékes járási székhelyeken a tanácsoknál; a vállalat központjában, Kaposvár, Május 1. utca 57. szám; a siófoki fő-építésveze- i őségen, Siófok, Fő utca 200. és az építkezéseken. (14049)
