Somogyi Néplap, 1964. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-27 / 200. szám

I SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1964. »nsnsztns 27. Longo az OKP új főtitkára Róma (MTI) Szerdán az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottsá­gának és Központi Ellenőrző Bizottságának együttes ülése egyhangúlag Luigi Longót, a párt eddigi főtitkárhelyette­sét választotta a párt főtitkárává az elhunyt Palmiro Tog­liatti helyére. Longo életrajza Luigi Longo 1900. március 15-én született Monferratóban (Alessand­ria tartomány) kisbirtokos paraszti családból. Tizennyolc éves korában katonai szolgálatra hívták be Clusoneba; majd Parmába került. 1920-ban belépett a Szocialista Pártba. Az Avantiban írt cikkeket, majd vezető szerepet vitt az 1920. évi torinói gyármegszállásokban. Nem sokkal később részt vett a kommunista párt megalapításában és az antifasiszta ellenállási moz­galom megszervezésében Piemon- téban. 1922 végén a 3. (Kommunista) In- temacionáléba delegálták, az utol­só kongresszusra, amelyen Lenin elnökölt. Mint az Avanguardia főszerkesz­tőjét 1923-ban és 1924-ben kétszer is letartóztatták Milánóban, illetve Reggio Emiliában, és összesen kö­rülbelül tíz hónapot töltött börtön­ben. Az illegalitásban Gallo néven végezte pártmunkáját. 1926-ban részt vett az OKP III. kongresszusán, mint az olasz ifjú kommunisták képviselője. 1933—35-ig az Olasz Kommunista Pártot képviselte a Kommunista Internacionálé vezető szerveiben. 1934-től kezdve egyik ihletője es szervezője az Olasz Szocialista Párttal való akcióegységnek. Részt vett a spanyol polgárhábo­rúban, bátran harcolt a guadalaja- rai csatában. Madrid védelmében meg is sebesült. Politikai biztosa volt a 2: nemzetközi brigádnak, 1936 végén valamennyi nemzetközi brigád főfelügyelője lett. 1939-ben, a háború kitörésének előestéjén Franciaországban letar­tóztatták és internálták, majd I94l-ben a Pétain-kormány a fa- sizta olasz kormány kérésére ki­adta Olaszországnak, ahol hosszú időn át Ventótone szigetén tartot­ták fogva. Miután 1943-ban visszanyerte sza­badságát, a római partizánok har­cát irányította, s a Garibaldi ro­hambrigádok föpafancsnokává ne­vezték ki. A háború vége óta Lon­go az OKP főtitkárhelyettese. 1947. április 25-én Modenában Ga­ribaldi aranyéremmel tüntették ki. I94fi-ban az alkotmányozó nemzet- gyűlés képviselőjévé választották, és azóta is tagja az olasz parla­mentnek. Hivatásos úlságíró. Vezető állást töltött be több lapnál, í~jy hosszú ideig a Vie Nouve főszerkesztője is VO-lt. (MTI) Az amerikai Demokrata Párt elnök felölő kongresszusa Atlantic City (MTI). Az amerikai Demokrata Párt elnökjelölö kongresszusán to­vábbra is megoldatlan az a kérdés, hogy ki képviseli majd a két déli államot: Mississip­pit és Alabamát. A mandátumvizsgáló bizott­ság kedden azt indítványozta, hogy a kongresszuson Missis­sippi államot a fajgyűlölő fe­hér delegátusok képviseljék, de a kompromisszum jegyében — vigasztalásul — ahhoz is hoz­zájárult, hogy az ülésteremben megjelenjenek a többségében néger összetételű demokrata szabadság párti küldöttség tag­jai. A küldöttség két vezetőjé­nek szavazati jogot is biztosí­tottak, a többi delegátus pedig «•díszvendégként« vehet részt a kongresszuson. A kompromisszumos terv azonban kudarcot vallott, mert mindkét küldöttség kere­ken elutasította. A küldöttsé­gek vezetői kilátásba helyez­ték, hogy otthagyják a kong­resszus színhelyét és -hazautaz­nak. Rendezetlen az alabamai küldöttség sorsa is. A küldött­ség tagjai ugyanis — három kivételével — megtagadták olyan értelmű «hűségnyilatko­zat« aláírását, hogy a novem­beri elnökválasztásokat köve­tően az alabamai elektorok a győztes elnökjelöltet (tehát fel­tehetően Johnsont) fogják megválasztani. A keddi ülésen az alabamai küldötteknek ezért nem lett volna szabad részt venniük, de a fajgyűlölő delegátusok be­sompolyogtak a terembe, és helyet foglaltak. Távozásra nem szólították fel őket. Kedden John McCormack, az amerikai képviselőház el­nöke, aki ellátja az elnökjelölő kongresszus vezetését, beszé­det mondott. Hevesen bírálta a Köztársasági Pártot és elnökje­löltjét, Goldwatert. Megállapí­totta, hogy a Köztársasági Párt irányítását szélsőséges elemek ragadták magukhoz, akik dik­tatórikus eszközökkel élnek. McCormack elrettentőnek nevezte Goldwatemak azt az indítványát, hogy a helyi ka­tonai parancsnokoknak is ad­janak lehetőséget nukleáris fegyverek bevetésére. «Minden amerikai anyának és apának látnia kell, mennyire veszélyes ez a javaslat.« Birch Bayh Indiana állambe­li szenátor felszólaiásábah szintén Goldwater harciasságát ítélte el. A keddi ülésen beterjesztet­ték a Demokrata Párt válasz­tási programtervezetét is, és azt a küldöttek (az AP szavai­val élve Johnson «középutas összhang platformját«) közfel­kiáltással. ellenszavazat nél­kül fogatnák el. A kongresszusi üléssel egy edőben a bejáratnál kisebb tüntetés zajlott le. Több száz főnyi néger tömeg tiltakozott amiatt, hogy a Demokrata Sza­badságpárt képviselői nem ve­hetnek részt a kongresszus munkájában, összetűzésre nem került sor. Csőmbe ködösít Leopoldville (MTI). A Csombe-kormány a nyílt amerikai beavatkozás okozta nemzetközi felháborodás lát­tán folytatja ködösítő taktiká­ját: a kínos botrányról az af­rikai államok «mozgósításával« próbálja elterelni a figyelmet. Az AFP jelentése szerint Ka- szavubu köztársasági elnök az­zal a kéréssel fordult Diallo Tellihez, az Afrikai Egység Szervezetének főtitkárához, hogy legkésőbb szeptember 5-ig rendkívüli ülésre hívja össze a szervezet miniszteri ta­nácsát Addisz Abebába. Tovább bonyolódik a fehér zsoldosok szerződtetése körüli botrány is. Emmanuel Sinda, a Csombe-kormány szóvivője cá­folta, hogy zsoldos rohamosz­NYIKOLA J PANOV Chicago c , ............SZÉPÉ — Erőműveket a hegyi fo- lyókra? — Kuvargyin elhall­gatott. — Ha te mérnök leszel egy ilyen erőműnél, öreg nap­jaimban eljövök hozzád éjje­liőrnek. — Te magad is mérnök le­szel. Ha nem itt, akkor Belo­russziában vágj' Szibériában. — Nem, én mást választok ... —• mondta _ Kuvargyin, és még jobban betíurkolózott esőköpe- myébe. — Menj le, Szergej, melegedj meg — mondta rö­vid hallgatás után. — Nem fázom. Mindjárt, fel­váltom Svenson elvtársat — szólt Agejev. — Ha szükség lesz rám, csak kiálts! — Az apró termetű őr­mester felnyitotta' a fedélzeti nyílás tetejét, és lábával kita­pogatta a lépcsőt. Borogyin is leereszkedett a halászhajó felső fedélzete alatt levő parányi lakófülkébe. Keskenv priccsek, felhajtha­tó asztalka, s a sarokban ha­lászhálók. az asztal fölött két­csövű puska, viharlámpa. A friss levegő után erős hal- zsírszag és áporodott levegő szaga csaciott az orrukba. De itt meleg volt. vonzott a prices«'-"'- étlő matrac. — Ülj le, tengerész — szólt Kuvargyin. Már levetette eső­köpenyét, és a szokásos gú- nyoros mosoly is eltűnt kes­keny ajkáról. — Honnan is­mered te ezt- a dalt? — Milyen dalt? —- Boro­gyin nem értette, mire céloz. — Hát azt, hogy «ködfátyo­los sarkköri tájunk«. Hiszen eí egy dalból való. — Igen, egy dalból — mond­ta Borogyin. — Az együttes­ben énekeltem, mielőtt Kito- vijba irányítottak volna* Szó­lóztam, kóruskísérettel. Az apró termetű őrmester valami furcsa szégyenkezéssel nézett Borogyinra. — Azt a dalt én írtam — szólt Kuvargyin. Borogyin el­csodálkozott. — Csakugyan? — -Én. — Ez azt jelentené, hogy az őrmester elvtárs költő? — Költő vagy nem költő — felelte Kuvargyin —, de én írtam. — Zavartan és gyor­san beszélt. — Igaz ugyan, hogy én csak a szavakat és az érzéseket adtam hozzá, a rím az egyik szerkesztőségi munkatárstól származik. — Megint elmosolyodott. — Ak­kor úgj' látszik, hogy mi hSr­tagokkal akarják leverni a fel­kelők mozgalmát. A hírügy­nökségek azonban konkrét té­nyekkel szolgálnak. Az UPI je­lenti, hogy a kormányhadsereg kedden fehér zsoldosok támo­gatásával támadásra iriduTt Al­bertville, Észaik-Katanga tar­tomány fővárosa ellen, hogy visszafoglalja a felkelőktől. A harcokról még nincsenek rész­letes jelentések, de szemtanúk­ra hivatkozva közli az ameri­kai hírügynökség, hogy Al- bertville-től 120 kilométernyi­re délre mintegy 30 főből álló zsoldoskülönítmény csatlako­zott Csőmbe hadseregéhez. A modem fegyverekkel fölszerelt rohamosztagot németek, ola­szok, görögök, dél-afrikaiak és angolok alkotják. man egy szerzői kollektívát alkotunk. Nos énekelj, hadd hallom. — Majd a szárazföldön — mondta Borogyin. Minden táncolt, recsegett- ropogott, csörömpölt. A padló majdnem kicsúszott a lábuk alól. Rossz érzés férkőzött a szívükhöz. «Megváltoztatták az út­irányt, dülöngél a hajó« — gondolta a rádiós: A kétcsövű puska vadul hintázott a válaszfalon, a lámpa leesett a kampóról, és csörömpölve a priccsek alá gurult. Elfordultak a parttól, kifelé tartottak a nyílt tengerre, és a hullámok, amelj’ek az imént még békésen kettéváltak az éles hajóorr előtt, most a ha­jó oldalát kezdték paskolni, és átcsaptak az alacsony fedél­zeti fülke fölött: Borogyin-és Kuvargyin felment a fedél­zetre. A part már eltűnt, ké­keszöld, ringatózó óceán te­rült el köröskörül. A hajó szinte repült a hul­lámokon. A norvég rádőlt a kormányra. Agejev a szél­ben csapkolódó vitorla vé­delme alatt a kiteregetett tér­képet nézte. És akkor elhangzott a pa­rancs: «Vitorlákat bevonni!« Mindnyájan a kötelekhez ro­hantak, majd a feltekert ví toriákat összerakták a fedél­zeten. Agejev'-átvette a kor­mányt, Öle Svenson pedig le­ment a kis gépházba. A hajót motor vitte tovább. A távolban sötét hegylánc derengett fel, úgy tetszett, Szerdáin délelőtt -külön re­pülőgépein elutazott Bukarest­ből a Szovjetunió párt- és kor­mányküldöttsége, amely a Ro­máin Munkáspárt Központi Bi­zottságának és a Román Nép- közarsaság Minisztertanácsá­nak meghívására részt vett az augusztus 23-i román nem­zeti ünnep eseményein. A szovjet küldöttséget A. I. Mi- kojuin, az SZKP Központi Bi­zottsága Elnökségének tagja, a Legfelső Tanács Elnökségé­nek elnöke vezette. 1200 kommunista és szimpa­tizáns tüntetőt tartóztattak le Bombayben, Calcuttában, Madrasban és más indiai nagyvárosokban augusztus 28- án az élelmiszerárak emelke­dése elleni országos tüntetés második napján. Tűz ütött ki egy Las Vegas-i rulettkaszinóban. A játékosok pánikszerűen menekültek a szerencsebarlangból dollárok ezreit hagyva az asztalon. A dél-afrikai hatóságok tíz fehér embert, köztük hat asz- szenyt őrizetbe vettek, s meg­vádolták a kommunista párt törekvéseinek támogatásával és. a párt tevékenységében va­ló részvétellel. A kommunista pártot Dél-Afrikában 1951- ben tiltották be. Jugoszláviában tölti 12 na­pos pihenőjét Cronin, a világ­hírű író. Az Ezt látják a csilla­gok és több más nagy sikert aratott mű szerzője már meg is érkezett Belgrádba. Két év óta rendszeresen az autóbusz elé ballag egy med­ve Novi Bazar és Ivaingrad között. Az autóbusz vezetője két esztendővel ezelőtt egy jól megtermett medvét pillantott meg az erdőin átvezető úton. Megállította az autóbuszt, és a medvének ledobott egy da­rab kenyeret. A medve felkap ta az ajándékot, és az erdőbe sietett. Azóta két éven át min­den nap ugyanazon a helyen megvárja az utasok és a sofőr adományát, majd illedelme­sen félreáll az útból. Zrenyanin és Eszék között lezuhant egy sportrepülögép. A gép pozdorjává zúzódott, de a pilóta csodálatos módon még karcolást is alig szenve­dett. Khűtuh, a jenkik és a nép «Ameriua a szabadságot védi Délkelet-Ázsiaban, s meg­akadályozza, hogy egy maroknyi terrorista kisebbség hatal­ma alá gyűrje Dél-Vietnam népét« — íme az amerikai be­avatkozás Nyugaton közkeletű indoklása. így szerepel ez a Demokrata Párt programjában, így a publicisták érvelésé­ben. Nem a katonatisztek, a francia zsoldból amerikai szol­gálatba állt, tizenöt éy vérengzéseiben bemocskolódott szűk csoport értendő a nevezett kisebbségen, dehogy! A felsza- badííási front lenne ez; így magyarázódnak a partizánok szüntelen sikerei, ezért írja le gátlástalan nyíltsággal Sulz­berger a New York Times-ban, hogy «a dél-vietnami nép nem támogatja háborúnkat«, s nem érzi kicsúszni a talajt a lába alól. Hiszen kormány és hírlapíró együtt hirdeti: a nép csak azért áll a partizánok mellett, mert azok «terrorizál­ják« őt. Az elvek ördögi köre ez. A partizánok egyetlen si­kert sen érhetnének el a nép támogatása nélkül. «Csak egy­szer fordulna elő, hogy az öreg paraszt a rizsföldeken meg­mondaná nekünk, hogy hová rejtőztek a partizánok, ahe­lyett, hogy azokkal tudatják, hol vagyunk mi, s máris meg­nyernénk a háborút« fakadt ki egy Dél-Vietnamban har­coló amerikai tiszt. S bár ez valóban nem fordul elő, bár­mily árat fizetne is érte Washington, mégis azt vallja, hogy nem a több százezres zsoldossereg, a tisztek juntája hatal­maskodik Vietnam déli részén. Nem! — mondják ők —, a szabadság akkor forog veszélyben, ha e zsoldossereg össze­omlik amiatt, hogy az öreg és fiatal parasztok nem őt tá­mogatják. Ezért érte hatalmas pofon az Egyesült Államok ural­kodó köreit harmadik saigoni kreatúrájuk leváltásával. Ezért reagált Washington, az elhasznált diktátorok rutinos lecserélőjc tőle szokatlan módon, makacsul ragaszkodva reklámozott «erős emberéhez«. Mert ha hatalmi harc dúl is a juntán belül, Khanht vetélytársai csak leváltották, vi­szont a népi elégedetlenség, a sorozatos tüntetések buktat­ták meg. S ezúttal nem csupán egy figuráról van szó. Wa­shington terveiben Khanh az áhított cél, a konszolidáció megvalósítója volt: ezért csaptak körülötte olyan nagy hű­hót a nyáron, ezért neveztették ki elnökké alig tíz napja. S az «erős ember«, alti a tüntetésekre megpróbált «finoman« reagálni, aki azzal akarta dlktátori mivoltát leplezni, hogy nem lövetett a tüntetőkre, mégiscsak gyengének bizonyult arra a feladatra, ami kiosztott szerepének a lényege: a tö­megek lecsillapítására. S ez az, ami Washingtont zavarba hozta. Hogy Saigon­ban ismét bebizonyosodott: variálhatják a diktátorokat és azok eszközeit, a dél-vietnami népnek elege van ebből a rendszerből, akár az első percben lövet a soros «erős em­ber«, akár vár ezzel egy ideig. Persze a hivatalos Amerikától ne várjuk, hogy beis­meri alaptételének tarthatatlanságát. Pedig ugyan ki »ter­rorizálta« a saigoni diákokat, hogy tüntessenek, nem tud­ván még, mikor lövet Khanh? De hát eddig is volt ezernyi lyuk a hatalompolitikusok érvelésében, ne várjuk, hogy most majd elvetik. Washington most kapkod. Azt a csődöt, melyet Khanh hivatalosan helyrehozható, de politikailag helyrehozhatatlan bukása jelent, Washingtonban csak egy szemüvegen át látják: kellemetlen! a jól felépített terv ku­darca épp most, a kormánypárt elnökjelölő kongresszusa idején s a most következő kampányhetekben. Pedig az Egyesült Államok érdekeinek is javára válna, ha saigoni sikertelen kísérletezéseiből levonna annyi következtetést, mint az ez iskolát már megjárt francia elődei. Ciprus legyen semleges övezet! Nicosia (MTI). \ Kilencórás athéni látogatás után Makariosz ciprusi elnök kedden visszatért Nicosiába. Megérkezésekor kijelentette, mintha a levegőben úszna a hullámok fölött. — Korsholm sziklái! — kia­bálta túl a szél zúgását Age­jev. — Hamarosan a »Bea- uty«-t is meg kell pillanta­nunk. Öle Svenson előbújt a mo­torházból, és a távolba kém­lelve mondott valamit. — Látni a hajó árbocait — tolmácsolta a fedélzetmester. Ö is abba az irányba nézett, és a tengervíztől nedves arca hirtelen megfeszült, szája kis­sé kinyílt, elővillantak fehér, szabályos fogai. — Két hajó árbocait lá­tom, őrmester elvtárs! — mondta Agejev. — Két hajóét? — csodálko­zott Kuvargyin. És akkor mindnyájan meg­pillantották a »Szépség«-et. Svenson leállította a mo­tort. Evezőket fogtak, és hangtalanul evezni kezdtek a tenger felett sötétlő széles, lapos, repedezett bazaltszikla felé. Itt’ is, ott is fekete zá­tonyok emelkedtek ki a hul­lámokból. A bazalttömb me­redeken ágaskodott ki a víz­ből, körülötte habzó örvé­nyek gyűrűztek, szökőkutak szálltak a magasba. Ismét át­látszó ködfátylak terültek a hullán«'kra. — Amikor tőkehalat és he- ringet fogtunk, megtörtént, hogy itt kellett maradnunk a csónakon — szűrte fogai kö­zött a fedélzetmester, és neki­feszült az evezőnek. Svenson egyenesen a szikla felé kormányzott. És az egyik rés hirtelen kiszélesedett, kes­1 : kény kapuvá vált. A folyvást? örvénylő víz sok ilyen rést váj a sarki sziklákba. A halászhajó egészen közel haladt el a meredek szirtek méllett. ­Lerakták az evezőket.! Svenson belecsimpaszkodott a; csáklyába, a hajó megállt,; egy helyben ringatózott Kors-J holm csupasz csúcsának vé-| delme alatt. ! A »Beatuy of Chicago«; mintegy háromszáz méterri í volt tőlük, emelkedett és: süllyedt az alacsony kékes-1 zöld zátonyok között. A; »Beauty« nagy, magas hajó,» széles, füstös kémény sárgái-! lik a fedélzeten. A ködön át; elmosódottan látták az árbo-; cokat, a rádióantennákat, ár-; bocdaru-gémeket. A láncré-J sen kilógó horgonykötelek el­tűntek a vízben. — Hogy volt idejük' hor­gonyt vetni? — dörmögte Agejev. Ügy látszott, hogy egy lé­lek sincs a »Beauty of Chi­cago« hatalmas fedélzetén.: amely tele volt rakva ládák-« kai meg bálákkal. A hajó fö-| lőtt nyugtalan, fehér búvár-! madarak röpködtek a bágyadt! sarki égen. De csak első pillantásra! tetszett elhagyatottnak, élet-| telennek a hajó. Lassan elfor­dult a vasmacskákon, és ha­talmas teste mögül előtűnt egy füstös, alacsony mentőha­jó. Csonkarúdján horogke­resztes zászló lobogott. Odább egy lapos vontatógőzös hin-; tázott a vízen. hogy a görög és a ciprusi kor­mány nézetei teljesen azono­sak. A tárgyalásokról kiadott kö­zös közlemény kilátásba helye­zi, hogy török támadás esetén Görögország és Ciprus vállvet­ve harcol az agresszió vissza­verésére. A közlemény hozzá­fűzi, hogy a ciprusi kérdést az ENSZ közgyűlésének soron kö­vetkező ülésszaka elé terjesz­tik. Az AFP Makariosz tárgyalá­sainak eredményét az érsek személyes politikája győzelmé­nek értékeli, és valószínűnek tartja azt is, hogy az Acheson- terv immár teljes kudarcra van kárhoztatva. Az AFP arról ad hírt. • Pantelidesz tábornok, a c ... sí haderők parancsnoka sajtó- njúlatkozatban sürgette, hogy Ciprust nemzetközi megállapo­dással nyilvánítsák demilitari- zált semleges övezetnek. — Ciprus semlegességét az ENSZ-nek kellene szavatolnia — mondotta. — Javasolta azt is, hogy az angol katonai tá­maszpontokat szintén az ENSZ-nek adják át, és ott vagy az ENSZ egységek szol­gáljanak, vagy az ENSZ más szervei. Ciprusnak — hangoz­tatta a tábornok — a békeszer­vezetek központjává kellene válnia. (MTI) 'Folytatjuk) Az ÉM Betonelemgyfirtó V. Pécsi Betonárngyára dombóvári üzemébe ° zyakorlattal rendelkező 7 *0 kocsi vezetőt, valamint l vizsgával rendelkező a u (óda rukezelőt alkalmaz Szállást biztosítunk. Jelentkezés a gyáregység donabóvá»- üzemében

Next

/
Thumbnails
Contents