Somogyi Néplap, 1964. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-23 / 197. szám

SOMOGYI NÉPLAP 4 Vasárnap, 1964. augusztus 23. ROMÁNIA HÚSZ ÉVE í $ & Románia egyetemi városaiban nagy gondot lordítanak az egyetem tanárainak, előadóinak és diákjainak elhelyezésére. Képünk a bukaresti egyetemi városnegyedet ábrázolja. /ji/i ég nem felejtettük el /VM a múlt, a háború ___' 0 szenvedéseit, de ettől a nyártól kezdve már húszas számmal jelöljük a nagy történelmi sorsfordulót, Közép- és Kelet-Európa né­peinek felszabadulását. Most augusztus 23-án a ro mán nép ünnepel. Az új, szabadságban szü­letett generáció a történelem- könyv lapjairól tanulja, mi történt azon a nyáron, de azok, akik szenvedői voltak t múltnak és szemtanúi az új­jászületésnek, frissen őrsük em­lékezetükben az új kor első perceit, a szabadság hajnalha­sadását. Antcnescu rádiója még a győzelemről harsogott, de a hitleri hadigépezet már a »tervszerű visszavonulás« harctéri jelentéseiben hozta nyilvánosságra önmaga vég­zetét. A szovjet hadsereg csa­pásai alatt egymás után om­lottak össze a hódító vágyál­mok, az emberiség és értelem ellen kiépített frontok. A fel­szabadító csapatok Románia határaihoz közeledtek. A román kommunisták már 1943 nyarán kidolgozták a fegyveres felkelés tervét, né­hány hónappal később létre­hozták a kommunista és a szociáldemokrata párt akció­egységét, majd 1944 júniusá­ban megalakult a Demokrati­kus Nemzeti Front, amely tö­mörítetté a munkásságot, a parasztságot és a haladó ér­telmiséget a fasizmus ellen, a; ország, a nép szabadságáért. A román kommunisták ter­vezte fegyveres felkelés szá­mára eljött a kedvező pilla­nat: a szovjet hadsereg át­lépte Románia határát, s kö­zeledett a főváros, Bukarest felé. A felkelők az augusztus 22-ről 23-ra virradó éjszakán birtokukba vették Bukarest katonai objektumait, a rádiót, a postát és más fontos közin­tézményeket. A felkelés győzött, a náci német csapatok és Antonescu hűbéres csapatai tehetelennek bizonyultak az elemi erejű né­pi megmozdulással szemben. Románia szembefordította hadseregét a náci megszállók­kal, s a szovjet csapatok se­gítségével néhány hónap alatt teljesen felszabadította az or­szágot Hitlernek és csatlósai­nak uralma alól. A földesúri, kapitalista bék­lyókkal fékezett Románia el­maradott, szegény agrárország volt. A felszabadulás nagy távlatokat teremtett, de a ro­mán nép akkor tudott igazán élni a szabadsággal, amikor megszabadult a királyság nyomasztó terheitől is, és vég­re saját kezébe vehette ügyé­nek intézését. Gazdag természeti kincseire alapítva megindult az ipar ro­hamos fejlődése, az ország el­indult a szocializmus építésé­nek útján. A kezdetleges me­Románia egyik új létesítménye, a borzesti kőolajfinomító. zőgazdasággal rendelkező or­szágból a belső tartalékok ki­aknázásával és a testvéri szo­cialista országok segítségével fejlett ipari-agrár ország lett. ktmaia fekete-tengerparti fürdőhelyen szabadtéri filmszínház épiiU­Minden szólamnál meggyő­zőbbek az ország fejlődésének statisztikai adatai. Az utolsó »békeévhez«, 1938-hoz képest az ipar most hét és félszer annyit termel, ezen belül, 1957- hez viszonyítva kétszer annyit, ami azt mutatja, hogy a nö­vekedés üteme meggyorsult. Különösen szembeszökő a vegyipar gazdagodása. Isme­retes, hogy Románia milyen gazdag kőolajlelőhelyekben. A kutak termelése alapján Ro­mánia a második helyet fog­lalja el Európában a Szovjet­unió mögött. És hogy még egy jellemző adatot mondjunk az acéltermelés a felszabadu­lás óta csaknem a tízszeresére nőtt. A mezőgazdaság — némi kezdeti nehézség után — ma már szintén rohamosan növe­li az agrártermékek termelé­sét; két évvel ezelőtt fejező­dött be a kollektivizálás s a nagyüzemi lehetőségek kiak­názása a gyarapodás, a fejlő­dés széles távlatait nyitotta meg. 1964. augusztus 23-án a Ro­mán Népköztársaság megün- nepli a dolgozó nép felszaba­dulását, elért nagy eredmé­nyeit és a testvéri országok se­gítségét. Olyan ünnep ez, me­lyet valamennyi baráti ország és a népek testvériségét valló minden ember nagy szeretettel köszönt. B. M. KÉSEI FELELET értelmiségi ügyben Vannak beszélgetések, me­lyek nem fejeződnek be a kézfogással. Egy-egy gondo­lat, felelet nélkül maradt kér­dés vagy mondattöredék hó­napok múltán is ott motosz­kál az emlékezetben, és meg­vívja harcát az álmosító meg­nyugvással'. A hullámok per­sze elsimulnak, s kimonda­nánk hévvel meggyőződéssel a választ, de az ismerős, a jó barát már messze jár. — öreg vagyok én már a szocializmushoz ; itt vannak helyettünk a fiatalok, az értel­miség új hajtásai... Tudom, megtűr bennünket a rendszer, talán még szüksége is van reánk ... De porosodunk már, mint az aktacsomók az irattár­ban — summázta jelenéről és kilátásairól borús véleményét M. B., a meglett férfikort ta­posó mérnök ismerősöm. Hű­vös reménytelenség vibrált hangjában, s a fáradt mozdu­lat, mellyel a Latinka Műve­lődési Ház előtt búcsút intett, olyannak rémlett, mintha ál­maitól is elköszönt volna. A felelet akkor belém szo­rult. Most elmondom . . . .. . Nincs igazad, kedves barátom. Sötét ítéleted nem a valóság talajából nőtt ki, s még csak következetesnek sem ismerhetem el. Itt van mind­járt a régi és az új értelmiség fogalma. Sokan leegyszerűsí­tik ezt a kérdést, és azt mond­ják : létezik a régi, azaz polgá­ri értelmiség, és van az új, a szocialista értelmiség. Miért helytelen a kérdés ilyen fölte­vése ? Mert szocialista értel­miségivé nem az tesz valakit, hogy iskoláit három évtizeddel ezelőtt vagy a közelmúlt esz­tendőkben végezte el, hanem, hogy vállalja-e a szocializmus építésében reá eső feladato­kat, magáénak valljá-e a szo­cialista világnézetet és közös céljainkat. Talán furcsának hangzik, de ki kell mondani : a ma fiatalja is hirdethet avas nézeteket, s az őszülő halánték mögöt't is keringhet a korsze­rű, haladó gondolkodás ára­ma. Ha erről az igazságról épít­jük tovább a gondolatsort, ak­kor nyilvánvaló lesz, hogy a szocialista értelmiség fogalmai körébe tartoznak — az egyete­meken most felnövő fiatalok, az értelmiségi munkakörbe át­lépett, képzett munkások és parasztok mellett — azok a »polgári« értelmiségiek is, akiknél jószerével már csak születési évük jelzi a múlttal ■való kapcsolatot, akik a mun­kásosztály ügye mellé álltak, akik teljes tudásukkal fára­doznak eredményeink növelé­séért, terveink valóra váltásá­ért. Szavakkal nem mondtad ki, de tekintetedben ott bujkált a kétség : van-e nekünk, az élet­kor szerinti középmezőnyhöz tartozóknak egyáltalán közünk a szocializmushoz ? Emlékezz csak egy kissé a múltra, s ma­gad is belátod, hogy a marxiz­mus eszméi sohasem voltak idegenek az értelmiség jobbik része számára. Negyvenöt esz­tendővel ezelőtt az értelmiség legkiválóbbjai egy sorban har­coltak a munkássággal ezen a tájon is a proletárdiktatúra megteremtéséért, s a későbbi­ekben, a kapitalista kizsákmá­nyolás idején olyan mártíro­kat adott az értelmiség a pro­letariátus ügyének, mint Schőnherz Zoltán, Rózsa Fe­renc, Ságvári Endre. Nem hi- vatlan vendég hát az értelmi­ség a szocialista építés állvá­nyainál, hanem becses és gaz­dag örökség ».^rclozója, leendő sikerek kovácsa. Te magad is alkotó ember vagy, tervek feszülnek benned, így jól tudod: az alkotás láza sitkor lüktet csak jóleső meleg­séggel az emberben, ha fel- emelőek és elérhetők a célok, melyek felé elindul. Nos, ada­tott-e az értelmiség számára szebb feladat a történelem so­rán, mint éppen korunkban ? Szabad hazában a dolgozók millióinak megbecsülésétől övezve rakhatjuk a téglát ah­hoz az épülethez, mely a régi­nél sokkal emberibb és gazda­gabb eleihez teremt bizton­ságos hajlékot. S amit teszel, áz a közösségé é. púgy, mint a sa­játod, hiszen egybecsendülnek az akaratok ; soha többé nem vagy már egyedül. Ha itt ülnél most szemben velem, ezt vála­szolnád : »Frázisok ezek. Én a magam útját járom most is, mint azelőtt.« Itt nincs helye a vitának : ha bezársz magad körül minden ajtót, akkor va­lóban nem szűrődnek be hoz- jzád a társadalom új értelemre Italált összefogásának hangjai. iDe ha nem gombolkozoi be nyakig, sőt ha egyszerűen csak semleges szemlélő maradsz is, akkor már rá kell döbbenned: a kommunisták, a becsületes dolgozók százezrei nem csupán maguknak formálják az új rendet. Tied is ez a haza min­den szépségével, örömével gondjával, lehetőségével. Nem­csak azt jelenti ez, hogy mun­kádat megfizetik, ennél jóval többet. A sorompókat sem kell fölemelned : nyitva áll az út előtted, hogy érvényesülj, csi­szold szakmai tudásodat, és megszerezd azokat az ismere­teket, amelyeknek érintése ti­los volt tíz-egynéhány évvel ez­előtt. És ha meggyőzőek a té­nyek, az eredmények, ha ki­igazítod magadban az egyes korábban gyökeret eresztett nézetek ferdeségét, ha a közös, ség ügyének szolgálatát nem nyomasztó tehernek, hanem felemelő megbízatásnak érzed, akkor megtetted az első lépést a szocialista értelmiségiek tá­bora felé is... Így van ez, ne csodálkozz rám : a tisztes szándék, a szilárd meggyőző­dés, az igaz ügyért lángoló hit, a becsületes munka a fontos tizennyolc és negyvenöt éves korban egyaránt. És engedd meg, hogy el­mondjak még egy gondolatot. A szocialista értelmiség fogal­mán nem azoknak az értelmi­ségieknek összességét értjük, akik egyben párttagok is. Pár­tunk, felső vezetésünk őszin­tén becsüli a pártonkívüli ér­telmiségieket : nemcsak a kö­zös münkához hívja őket, ha­nem őszinte együttműködés kialakítására törekszik velük. Ez persze nem ismeri az elv engedményeket, a hízelgő ud­varlást, de állandó jellemzője a támogató jóindulat, a segítő szándék, a kölcsönös megbe­csülés. Hidd el, gyümölcsöző együttműködés alakul így ki a szocialista célok megannyi ten­nivalójában, s ez a teremtő munka örömével tölti el a »ré­gi« és az »új« értelmiségit egyaránt. Vannak beszélgetések, me­lyek nem fejeződnek be a kézfogással. És vannak kéz­fogások, -melyek számos to­vábbi beszélgetést ígérnek még. Az előbbiről meggyő­ződtem, az utóbbiban, kedves barátom, hittel reményke­dem. Bánhidi Tibor Jól fizet a baromfitenyésztés a zicsi Búzakalász Tsz-ben (Tudósítónktól.) A zicsi termelőszövetkezet­nek 2400 törzsbaromfija és 5400 tenyészcsirkéje van. A törzsállományt az ősszel ki­cserélik, és ötezresre növelik. A gamási tsz-nek 1200 jércét, a balatonszabadi tsz-nek 150 kakast adtak el tenyésztésre. Augusztus közepéig 81 mázsa csibét adtak közfogyasztásra. Csirkéből 210 006 forint bevé­telre tettek szert az idén a tervezett 149 000 forinttal szemben. A közösből 289 615, a háztájiból 292 000 darab to­jást értékesítettek. A termelőszövetkezet az idén 3500 pulykát nevel. Fel­hizlalva az ősz végén, illetve a tél elején adják el őket

Next

/
Thumbnails
Contents