Somogyi Néplap, 1964. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-23 / 197. szám

Vasárnap, 1964. augusztus 23. 5 jOMOGVI NEPLAI Megtört a bizalmatlanság jege jen KICSINY FALU, az ország­út messze elkerüli, a fiatalok mégis találtak ajtót a nagy­világba, az országba, sokan bizony búcsút mondtak a föld­nek, a mezőgazdaságnak. A felszabadulás óta majd egy tucat orvos, mérnök, vegyész és egyéb értelmiségi került ki a falu iskolázott fiaiból. A tsz főkönyvelője tavaly végezte el a megyeszékhelyen a közgaz­dasági technikumot, és most könyvelői tanfolyamén szeret­né tovább képezni magát. A szövetkezet elnöke és agronó- musa vidékről jár ide irányí­tani, a kora tavasszal ugyanis a tagság úgy látta jobbnak, ha a helyi származású elnök helyébei a Tabi Gépállomás egyik szakemberét hívja meg vezető jó-iek. Az új elnök, Kovács János, ez az erőtől duzzadó ember nem tagadja, hogy amikor nagy ambícióval ide jött dol­gozni, rendet teremteni, le- nangoltság, kedvetlenség, bizonytalanság és feszült vára­kozás fogadta. Szerencséire sokan mellé álltak. — Majd a Kovács elvtárs csinál válto­zást, hoz nekünk pénzt — vi­gasztalták egymást az emberek. Az elnök látta, hogy milyen nagy felelősséget vállalt ma­gára, rossz örökséget vett át; tudta, hogy nem ígérhet fűt- fát, egy csalódás beláthatatlan következményeket okozhatna. A munka kezdetben szépen ment. Pótolták az ősszel el­maradt szántást; szinte kita­karították a falut, a sok éven át összegyűlt istállótrágyát kihordták, és beleszámították a talajba; május elsejét úgy ünnepelhették, hogy már utá­na voltak a kukoricavetésnek. Később azonban szinte min­den a visszájára fordult. A vetésben első Torvajt a növényápolás, a takarmány- betakarítás idejére a sereg­hajtók között emlegették. AMITŐL AZ ELNÖK FÉLT, bekövetkezett. A vezetőség nem tudott csodát tenni, oszta­ni csak abból lehetett volna, amit az előző évben megter­meltek és tartalékoltak, azt az esztendőt azonban mérleg­hiánnyal zárták. Pénz sem volt, mert a befolyt összegek­I bői először a tavalyi tartozáso­kat és az esedékes hitelrész­ieteket rendezte a bank. Nyolcszázötvenezer forint ter­helte ezt a gazdasági évet. Az embereknek pedig kellett volna a pénz, s mivel a vezető­ség nem tudott előleget fizet­ni, megingott a tagság bizalma. Kezdtek elmaradozni a mun­kából az emberek. Renden volt a lucerna, a réti széna, lcapálatlan a kukorica egy része. Jött a nagy eső, befolyt a víz az istállókba, egy-két párttag fogta vállára az ásót, a lapátot, és ment, hogy sza­bad utat engedjen a megszo­rult esőiének. Az állatoknak nem volt mit enniük, az elnök meg az agrcnómus állt oda a motor mellé, és darálták az abrakot. A férfiak jó része el­ment a szomszédos darány- pusztai gazdaságba vörösherét kaszálni. A termés egyharma- dát ígérték ott nekik. És kö­zeledett az aratás. .. — A mi dombos vidékünkön nemigen számíthattunk a kombájnokra, föl kellett ké­szülnünk a kézi aratásra. Katasztrofális volt a helyzet, láttuk, hogy valamit tenni kell... ÖSSZEHÍVTAK A VEZE­TŐSÉGET. Az elnök őszintéin feltárta a valóságot. A felelőt­lenség, a kishitűség mindent kockáztat... Sopánkodás&al, félreállással nem lehet a baj­ból kievickélmi, a károkat, a nehézséget így csak tetézhetik. A torvajaiknak a torvaji föld­ből kell megélniük, s jobban is élhetnének, hiszen ez a föld A közelmúltban hírül aútuk, hogy milyen örvendetes javulás tapasztalható a tabi járás háztáji gazdaságaiban: egyre több te­nyészállat kerül a gazdák istár. Íjá­ba. Kovács József járási föátlatte- nyésztő tájékoztatása alánján most arról számolhatunk be, hogy a közös tehénállomány darabszá­ma is emelkedett a múlt évihez képest. A tabi járás közös gazdaságaiban 1854 tehenet tartottak számon a múlt év végén, s 2173 darabot irá­nyoztak elő az idei év végire. Jelenleg 1963 tehén és 131 eló­többre képes, s hajlandó is jobb életet nyújtani gazdáinak egy kicsit nagyobb szorgalom, hozzáértés ellenében ... A jó szó és a fegyelmezés hatott. De azt is látták a veze­tők, hogy kibeszélhetik akár a lelkűket, de az embereket anyagilag is jobban érdekeltté kell tenniük az aratásban. Megegyeztek velük a munka- díjazásban. Gabonát adtak az aratóknak a teljesítmény ará­nyában. Este sokáig tartott a vita, az alkudozás. Végül is hittek az elnök becsületszavá­ban ... S egymás után jelent­keztek aratásra. Jó néhányat! olyanok is felajánlották segít­ségüket, akik az iparban, a vasúton dolgoznak. A hetven­hat munkaképes tagból negyvennyolcán fogtak kaszát, sarlót, s több mint kétszáz holdról vágták le a gabo­nát. A termés jónak ígérkezik. A lencse és a dohány is szépen fizet. Jut abraknak való az ál­latoknak. A tervezett 320 he­lyett körülbelül 400 hízott ser­tést értékesíthetnek az év vé­géig. Gondoskodnak a jövő évi hízó alapanyagról is. A NAPOKBAN — az idén először — pénzelőleget fizet­tek a tagoknak. 5 forint 80 fil­lért adtak minden munkaegy­ségre. Nem túl sok ez az ösz- szeg, de elég volt a jég meg­töréséhez. Lehet hinni a veze­tők szavának, érdemes fára­dozni a bajok, az akadályok leküzdéséért, hogy holnapra szabad legyen a pálya ... Varga József hasi üsző van a termelőszövetke­zetek s zár v as marha-állo m..< n vában - Az utóbbiak és a közeljövőben vá­sárlásra kerülő üszők — 150 üarab — még az idén ellenek, s további 60 saját nevelésű üsző átminősíté­sére is lehet számítani, tgy mint­egy 2300 tehén áll december 51-én a szövetkezeti istállókban, több, mint amennyit előirányoztál; A tervezettnél még akkor is több tehén lesz a közös gazdaságokban ebben az évben, ha figyelembe vesszük, hogy a tenyésztésre al­kalmatlan állatokat iriselejtezik a tsz-ek. Gyarapodott a közös tehénállomány a tabi járásban OMSZÉD3UK á MÚZEUM U XSEBB-NAGYOBB HÁ- ZAK, kopott barna vagy zöld kapuk s mögöttük emberek. Minden ablak a Mú­zeum-park méltóságtel ie- gesz- tenyefáira, piros támlás pad­jaira nyílik. Némelyik ablak­ból a múzeumépület egyik­egyik oldalát is látni, az egy­formán hosszúkás ablakokat már takarják a gesztenyefák. Kopogok az egyik ajtón. Nagy sokára egy néni nyit aj­tót. Rossz szagú, réges-régi bú­torokkal telezsúfolt lakás. — Múzeum? Ez a nagy épület itt, amiről elnevezték ezt a teret? Mi már régen voltunk ... De nem is ebben... Azt hiszem, Pesten ... Hetven év körüli lehet a néni. Férje most bevásárol, és egy kicsit beszélget a többi, bottal járó nyugdíjas ismerő­sével . . . A MÁSIK HÁZBAN, az utcai lakásokban nincs otthon senki. A szűk udvarból igyekvő, idősebb asszony jön elő. — Kit tetszik keresni? Mit mondjak? — Az itteni lakókat... Azt akarom megtudni, hogy jár­nak-e a múzeumba. — Én azt nem tudom ... — És maga? Mikor volt utoljára a múzeumban? — Nem is tudom ... Valami koponyákat meg kardokat mu­tattak akkor . . . A HARMADIK ÉPÜLET- "’N egv tizpnkét év kö' "’M -’'-erek forgo’ó-u'- egv kerékpáron. Lehetséges, hogy a vir Ái s él'n 6 gyö­törte meg a szélső őszirózsá­kat, mert bánatosan kifeksze­nek az útra. A g- erék járt már a mú­zeumban — A sulival voltunk ... Min­denféle képeket láttunk, olyan nagy, színeseket... Nekem leg­jobban az a hosszúra nyújtott koponya tetszett az egészből... Muris volt... Éppen olyan bo­lond lehetett a tulajdonosa, mint azok a zsíráfnyakú né­gerek ... Hogy ezt honnan tu­dom? Hát az Élet és Tudo­mányban volt egyszer ... Sok karikát fűznek a nyakukra ... Aztán ha valakit halálra ítél­nek, akkor leszedik a nyaká­ról a karikákat, és ezzel meg is hal az illető . . . — Van még itthon valaki a házban? — Igen... A nagyi meg a szomszéd ék. A SZOMSZÉDÉKHOZ nyitok be. Az asszony beteg, enyhén piszkos párnákon fekszik. — Múzeumba nem szoktunk járni... Inkább moziba... De egyszer, azt hiszem, vol­tunk . .. Nem is emlékszem, ‘ mikor. . . — Körülbelül négy éve — szól közbe a férj. — De nem volt érdekes. Mindenféle régi vasak ... Nem is biztos, hogy olyan régiek, mint ahogy oda­írják ... Én nem hiszem el. Aztán a másik: azokat a nagy szobákat telerakják ilyen régi vacakokkal, pedig abból az épületből néhány lakás le­hetne . .. Most mondja meg őszintén az elvtársnő, nincs igazam? — Nimcs — válaszolom, és elkezdem magyarázni, hogy az érték, és nem hit dolga, hogy milyen régi, és történelem ... De látom, hogy hiába. Ezeknek az embereknek nem tudom be­bizonyítani, hogy a város la­kásgondjait nem enyhítené a múzeum . .. Azt pedig külö­nösképp nem tudom elhitetni velük, hogy múzeumra szük­ség van ... Tizenhat lakásban jártam, tizenhat családtól kérdeztem meg, hogy látogatja-e a mú­zeumot. I EHANGOLÓ TAPASZ- 1J TÁLATOKAT szerez­tem. Hatan egyáltalán nem látták belülről az épületet. Na­ponta számtalanszor elmennek mellette, látják a plakátokat is, érdeklődési körükből mégis teljesen kiesik... A hat csa­lád közül csak három volt idősebb házaspár... Nyolc helyen ilyen válaszo­kat kaptam: »Régen«; »Nem is tudom, mikor«; »Nem volt érdekes«; »Mi inkább moziba járunk.. .« Csak egy fiatalasszony, meg egy harminc év körüli házas­társ látogatja rendszeww-ein a múzeum kiállításait, tárlatait. Csak ők tudtak véleményt mondani az állandó és az idő­szakos kiállításokról. A többiek is egy pár lépés­re laknak a múzeumtól* Szom­szédjuk az öreg épület. De teljesen közömbös szomszéd. Vagy jobbik esetben már ér­zelmekkel is viseltetnek iránta: fölöslegesnek tartják, jobb len­ne, ha kiürítenék, és lakókat költöztetnének bele . .. Közben a külföldiek, a tu­ristacsoportok egyre jönnek a városba, és első dolguk fölke­resni a Rippl-Rónai Múzeu­mot. Nem is sejtik, hogy az öreg gesztenyefák mögött meg­húzódó kisn-HK nacy/obh hé-7Mr lakóinak közömbös a régi századok levegője, iim-lomnak tartják a rozsdás kardokat, a szíiakat, a csatokat. S még nem értik, hogv egv római kori köf"- i-agá* rv>onr>vít tud meséin) $ VGahrtell» QjCliotölii anziksz HIDEG A VÍZ . . . BIZTOS VEDE­LEM A NAP ELLEN VESZELYES JÁTÉK EZ MÉG A SEKÉLY VÍZBEN IS. FÜRDŐKÁDBAN — A BALATON- PARTON

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents