Somogyi Néplap, 1964. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-01 / 179. szám
SOMOGYI NÉPLAP 2 Szombat, 1964. augusztus L V Thant elutazott Moszkvából tatta péntek reggel. Ott volt U Ba Saw, a Burmái Unió moszkvai nagykövete is. Elutazása előtt U Thant főtitkár hálás köszönetét mondott Hruscsov miniszterelnöknek azért a rendkívüli vendégszeretetért, amelyben részesítette. »Sohasem fogom elfelejteni ezt az igen hasznos átogatást« — fűzte hozzá. A őtitkár elmondta, hogy a Irusesovval és Gromikóval folytatott megbeszélésein sok 'ontos nemzetközi kérdés szó- a került. Búcsúzóul a békére, a haladásra irányuló legjobb kívánságait tolmácsolta a szovjet kormánynak és a Szovjetunió népeinek. Képünk a tárgyalás első perceiről készült; balról Hruscsov, mellette Gromiko külügyminiszter, jobbról U Thant. Moszkva (TASZSZ). U Thant, az ENSZ főtitkára háromnapos moszkvai látogatás után visszaindult New A szovjet főváros sereme- tyevói repülőterén a főtitkárt Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter és több más Az ENSZ közgyűlése elé terjesztik a ciprusi kérdést Nicosia (MTI). Cipruson viszonylagos nyugalom uralkodik, összecsapásokról nem érkezett jelentés. A ciprusi parlament csütörtöki ülésén vitát kezdett arról a határozati javaslatról, amelynek értelmében a törvényhozás ünnepélyesen kinyilvánítaná Ciprus népének jogát az önrendelkezésre. A vitában felszólaló Potamitesz képviselő hangoztatta, hogy a szigeten levő angol támaszpontok veszélyt jelentenek a Ciprusi Köztársaságra, akadályt gördítenek a ciprusi függetlenség útjába, és ellentétben állnak a ciprusi kormány által követett el nem kötele- lezettségi politikával. Fran- gosz képviselő hangoztatta, hogy a támaszpontokat az angolok a Ciprus közelében fekvő arab országok ellen használják fel. A vita végeztével a parlament egyhangú határozatot Jiozott, amely megállapítja, hogy a ciprusi népnek »szabadon kell döntenie az egész sziget jövőjéről, és teljes mértékben élnie kell az önrendelkezés jogával«. Egy Nicosiában tartott tömeggyűlésen Makariosz bejelentette, hogy a görög kormánnyal létrejött megállapodás értelmében Ciprus az ENSZ novemberi közgyűlésének napirendjére kívánja tűz- zetni a ciprusi kérdést. Az október 18-án benyújtandó kérelemben a ciprusi kormány felhívja a közgyűlést, mondja ki a szigetország korlátozás nélküli függetlenséBerlin (TASZSZ). Az ADN-hírügynökség jelentése szerint Berlinben közzétették az NDK kormányának a Nyugat-Berlinben működő úgynevezett szövetséges utazási iroda működéséről szóló emlékiratát Az okmányt diplomáciai úton eljuttatták a NATO-országok és több más állam kormányához. Mellékletképpen átadták az NDK külügyminisztériumának nyilatkozatát is. Az emlékirat sok ténnyel bizonyítja, hogy a NATO-ál- lamok az NSZK kormányának nyomására a szövetséges utazási iroda segítségével minden eszközzel akadályozzák az NDK állampolgárainak gét és a ciprusiak apja jogát, hogy maguk dönthessenek jövőjükről. Makariosz hangoztatta, hogy athéni tárgyalásai után derűlátóbban tekint a ciprusi kérdés végső megoldásának lehetőségére. Ha azonban a szigetországot török invázió érné, Ciprus népe a végsőkig harcol hazája szabadságáért. külföldi utazásait. Ez kárt okoz a nemzetközi együttműködésnek — hangoztatja az NDK kormánya. — Ezek a cselekmények durván megsértik a Német Demokratikus Köztársaság szuverenitását, állampolgárainak jogait. A legutóbbi hónapok eseményei csak fokozták annak szükségességét, hogy számolják fel a szövetséges utazási irodát. Egy ilyen lépés számottevően hozzájárulna a nemzetközi feszültség enyhítéséhez. Az NDK isimét javasolja a NATO-or- szágoknak, hogy a nemzetközi utazásokat konzulátusok felállítása útján könnyítsék meg. (MTI) Az NDK kormányának emlékirata NYIKOLAJ PANOY Chicago Még mindig nem volt jól. A feje zúgott, és a padló is mintha hullámzott volna lába alatt. Erősebben kopogott az ajtón. Egy hang sem hallatszott a szobából. — Aggódik érte ő is, a matróz is ... — folytatta Molot- kov, és hirtelen lehalkította hangját. — Ha önök látnák, tiszt elvtársak, hogy milyen goromba disznó ez a kapitány! A tisztek némán hallgatták. — Igen, gátlástalan, goromba disznó — folytatta halkan, de hevesen Molotkov. — Azt látnák, hogyan egzercíroztatja a néger matrózt, hogyan ordít vele! Tegnap adtam nekik egy-egy deci tiszta szeszt, de ő még követelt, mintha csak otthon lenne. Nem sokat teke- "Sriázik ő senkivel! — És hol van most a kapitány helyettese? — kérdezte Ljudov. — Bizonyára a fedélközben, hol lehetne másutt! Csendes, finom ember, szégyell i magát a kapitánya miatt. — Legyen szíves, hívja ide — mondotta Ljudov. Harmadszorra még hangosabban kopogott az ajtón. Most sem kapott választ. Járkálni kezdett fel s alá, megmozgatta tagjait, mulatságosan emelgette bő szárú tengerésznadrágba és — ami nagyon is szokatlan a tengerészek szemének — kalucsniba bujtatott lábát. Gyivavin félreállt, majd melankolikusan leült az ablak****** párkányra. De hamarosan felkelt, s fogta kis bőröndjét. — Hát akkor addig is megnézem a másik pácienst. — Rendben van, nézze meg a másikat — szólt szórakozottan Ljudov. Egyedül maradt. A folyosón kis villanykörte égett. Ljudov elfordította a kapcsolót, sötét lett. Egy keskeny rés vált láthatóvá az ajtó alatt. Tehát a szobában világos van. Ljudov lehajolt a kulcslyukhoz ... Aztán ismét felkattintotta a villanyt. Nyílt a külső ajtó, és megjelent a folyosón az amerikai tengerész. Középtermetű volt, vízhatlan gyapjúszövetből készült, barna prémes overall t viselt. Gyér fekete haját magas, kopasz homlokára fésülte. — How do you do, Sir.* Sajnálom, hogy meg kell zavarnom önt — mondta Ljudov. Angolult beszélt, nyugodtan, folyékonyan, nem olyan kínos lassúsággal, mint azok, akik nem elég alaposan tudják a nyelvet. — How do yuo do — felelt az amerikai. Előre lépett, és kezet szorított Ljudovval. — Josuah Norton vagyok, a »Beauty of Chicago« kapitányának helyettese. Bocsásson meg, de Eliot kapitány a mi képviselőinket várta ... — Értesítettük a képviselőiket. De ők. úgy tudom, inkább Murmanszkban szeretnének •Jó napot, urasat. találkozni a kapitánnyal — mondta Ljudov. — Mr. Norton, engem az Északi Flotta parancsnoka küldött, hogy mihamarabb beszéljek Eliot kapitánnyal. — Ay-ay, Sir! —. szólt az amerikai. Ljudov tudta, hogy ez az amerikai és az angol flottánál megfelel a mi »ér- tettem«-ünknek. — Miben lehetek a segítségére? — Eliot kapitány nem válaszol a kopogásunkra. Segítsen felkelteni. — Igen, nem felel a kopogtatásra! — Norton gúnyorosan elmosolyodott. — Ez nem lep meg. Az amerikai ajka sértődötten megremegett, görbe szemmel nézett, de hangja elnéző volt. — A kapitány különös ember. Hallották, hogy éjjel kizavart engem a szobából? Igen, egyszerűen kizavart, aztán magára zárta az ajtót. — Keltse fel — mondta szaggatottan Ljudov. — Sürgős dolgom van vele. De Norton csak állt mozdulatlanul. — ígérem önnek, hogy állok elébe Eliot kapitány dühének. — Ay-ay, Sir! — ismételte az amerikai. Odalépett az ajtóhoz. Dohány és nyirkos bőr szaga csapta meg Ljudov orrát. — Mister capitain! Mister Eliot, Sir! — kiáltott váratlanul Norton, és ököllel dörömbölt az ajtón. — Sürgős ügyben keresik! Az ajtó mögött néma csend. Az amerikai jelentőségteljesen megrázta fejét, és komor arccal Ljudovho^ fordult. — Hát igert — mondta szomorúan Norton. — Félek, hogy a kapitány nincs olyan állapotban, hogy beszélhetne önnel. Leguggolt a kulcslyukhoz, majd felegyenesedett. — Eliot kapitánynak, amikor a fiaskóval társalog, nincs Zezmatt közelében, az Alpokban megtalálták egy megfagyott alpinista holttestét. A halott, mint a mellette talált okmányokból kiderült, a 40 évvel ezelőtt eltűnt Magyar Lajos magyar alpinista volt. Az idei bordigherai humor- fesztiválon második díjat nyert Kaján Tibor magyar karikaturista. Rajza a milói Vénuszt ábrázolja, miközben Tokió címkével ellátott bőröndöktől körülvéve hóidért keres. Pompidou francia miniszterelnök visszatért Párizsba, miután megtekintette a csendes-óceáni francia atomfegyver-kísérleti központot. Tűz ütött ki egy baltimore-i házban. Az anya kétségbeesett mentőkísérletei ellenére az egyik lakásban bennégett öt nyolc éven aluli kisgyermek. Kolerajárvány tört ki Közép-Indiában. Bombaytől északkeletre július 1-e óla 202 személy halt meg. Pénteken a lisszaboni bíróság 16 hónaptól 22 hónapig tartó börtönre ítélte az illegális Portugál Kommunista Párt négy tagját, akiket felforgató tevékenységgel vádoltak. Oportóban egy másik bíróság 12 hónaptól 21 hónapig lerjedő börtönbüntetéssel sújtott öt másik kommunistát. Észak-Rhodesiában napok óta öldöklő vallásháború folyik. A harcoknak eddig több száz áldozata van. Az észak- rhodesiai kormány csapatokat vezényelt a zavargások színhelyére. Kenneth Kaunda észak-rhodesiai miniszterelnök fölkereste a harcok színhelyét, majd rádióbeszédet.mondott. A kormány szigorú " intézkedéseket hoz a zavargások megfékezésére — mondotta. A jelentések szerint több mint száz lándzsás elesett, amikor a katonák gépfegyverrel és puskákkal tüzet nyitottak rájuk. nterce McNamara amerikai had- ügyminiszter sajtóértekezletet tartott, és kijelentette, hogy a Német Szövetségi Köztársaság a múlt két-há- rom esztendőben csaknem másfélszeresére emelte katonai erejét — de ez még mindig kevés. A nyugatnémet hadsereg nem elég modern, tovább kell fejleszteni. Vajon miért? Azt várnánk, hogy a hadügyminiszter ismert érveit sorolja fel a Nyugat védelméről és az atlanti szolidaritásról. Nem. Dicséretre méltó őszinteséggel megmondta: a Német Szövetségi Köztársaság költségvetésének tetemes növelése lehetővé tette, hogy mintegy 650 millió dollár értékben katonai fölszerelést vásárolhasson — az Egyesült Államoktól. Ez lenne tehát a mérce? Vajon amíg az amerikai hadianyaggyáraknak akad el- adnivalójuk, addig az amerikai politikusok szerint a nyugatnémet hadsereg soha nem lesz elég modern? T. I. Johnson sajtóértekezlete Washington (Reuter, AP, AFP). Johnson elnök — mint a Reuter jelenti — csütörtöki rögtönzött sajtóértekezletén kijelentette: Arra a meggyőződésre jutott, hogy a Demokrata Párt jövő hónapi elnökjelölő kongresszusán »nem lenne tanácsos alelnökjélölt- nek olyan személyt javasolnia, aki jelenleg tagja a kormánynak vagy rendszeres érintkezésben van a kormánnyal. Erről az elhatározásomról — mondotta — személyesen értesítettem Dean Rusk külügyminisztert, Robert McNamara hadügyminisztert, Robert Kennedy igazságügy-minisztert és Orville Freeman földművelésügyi minisztert. Johnson kijelentette még, hogy elhatározását Adley Stevenson- nak, az Egyesült Államok ENSZ-fődelegátusának és Sargent Shrivernek, az amerikai »békehadtest«-akció igazgatójának is tudomására hozták. Politikai megfigyelők rámutatnak, hogy a lehetséges alelnökjelöltek listáján, amelyet az elnöki bejelentés most megrövidített, nyilvánvalóan szerepel Humphrey és Eugene McCarthy — mindkettő min- nesota-i szenátor —, továbbá Robert Wagner New York-i polgármester, Edmund G. Brown kaliforniai kormányzó és Edmund S. Muskie maine-i szenátor. Hírügynökségi jelentések szerint a Fehér Ház köreiben közölték: Johnson elnök azért rekesztette ki a kormánytagjait a lehetséges elnökjelöltek sorából, mert jelenleg egyiküket sem szólíthatja fel a lemondásra azért, hogy vállalhassák az elnökjelöltséget. Az adott körülmények között mindegyikük hasznosabb szerepet tölt be jelenlegi tisztségében. A New York Times az elnöknek azt az elhatározását, hogy Robert Kennedy igazságügy-minisztert nem kéri fel alelnökjelöltnek, Johnson »egyik legfontosabb politikai lépésének« nevezi. A lap rámutat, hogy az igazságügy- miniszter »sokat örökölt Kennedy elnök politikai erejéből, de helyzete gyenge a déli államokban, ahol a polgárjogi harcokkal kapcsolatos pozitív szerepe nagyon népszerűtlenné tette«. (MTI) Véget ért a Közös Piac miniszteri tanácsának ülésszaka Brüsszel (MTI). Az. Európai Gazdasági Közösség Brüsszelben ülésező szüksége más partnerra. Most pedig ott ül az asztalnál az üveg társaságában. Cinkosan kacsintott barna, gunyoros szemével. — Volt ugyanis a bőröndjében rum, hogy úgy mondjam, zárolt tartalék. És most ezt a rumot az asztalon látom. — És nem vett észre valami mást is? — kérdezte halkan Ljudov. — A maga kapitánya mellett revolver hever, és a halántéka csupa vér. — Revolver? Vér? — Norton visszhangként ismételte a szavakat. Arcán rémület tükröződött. Ljudov Molotkovhoz fordult. — Hadnagy elvtárs, van tartalék kulcsuk ehhez az ajtóhoz? — Nincs. — A hadnagy nagyon izgatott volt. — Régi zár, és a másik kulcs már régen elveszett. Nálunk nem típuszárak vannak. Egyszer már megpróbáltuk idegen kulcsokkal kinyitni ezt az ajtót, de... — Mégis próbálják meg még egyszer — mondta Ljudov. Molotkov előhúzott a zsebéből egy kulcscsomót, és sietve egymás után belepróbálta a kulcsokat a zárba. A zár azonban nem engedett... — Mi az ördögnek is hagytam itt neki a kulcsot! — szólt bosszúsan a hadnagy, és zsebre dugta a kulcscsomót. — Mit tegyünk, politikai tiszt elvtárs? Kopogtassunk újra? — Attól tartok, hogy hasztalan lenne — mondta Ljudov. — Be kell törnünk az ajtót. — Betörni? Molotkov is leguggolt a kulcslyukhoz. — Ne vesztegesse az idői, hadnagy — mondta Ljudov. Erélyesen szólt, ahogyan a harcban szokott parancsolni. — Segítsen nekünk, mister Norton — mondta ezúttal is erélyesen, de angolul a felderítők parancsnok*. Molotkov és Norton nekiveselkedtek az ajtónak. A zár állta a nyomást. Aztán ismét teljes erővel nekifeszültek. Fém csikorgóit, fa recsegett, s. az ajtó kicsapódott. Áporodott dohányfüst és édeskés alkoholszag áradt a szobából. A »Beauty of Chicago« kapitánya az asztalra dőlve háttal ült az ajtónak. A lakkozott címkéjű, sötét üveg mellett egy pohár állt, kevés rummal a fenekén. A szék lábánál még két üveg hevert a padlón. Ljudov közelebb lépett. A kapitány élettelen, kidagadt erezetű ujjai egy nagy kaliberű coltot fogtak. A pisztoly mellett ott volt az asztalon az ajtókulcs. A kapitány őszesbama haja a homlokába lógott, csaknem érintette a kis papírdarabot, amelyet egy hegyes finn tőr az asztalhoz szegezett. Mindnyájan hallgattak. Csak Norton hallatott valami érthetetlen hangot. Arcán utálat, együttérzés és fájdalom tükröződött. — Végzett magával. És lám, búcsúlevelet is írt... De mégsem, ez nyomtatott szöveg — mondta szinte suttogva Molotkov. — Búcsúlevél? — Ljudov a holttest válla fölött a papírdarabra nézett. — Igen, igaza van, ez az! Futva elolvasta az angol szöveget: — I have laboured in vain, I have spent my strength for nought and in vain, yet surely my judgement is with the Lord. — Körülbelül azt jelenti, hogy »Hiába dolgoztam, hiába pazaroltam az erőmet,. Most az isten ítélkezik felettem.« (Folytatjuk.) miniszteri tanácsa csütörtökön este elhatározta, megbízza az állandó képviselőket, Mhogy készítsék elő az Auszt♦ ria társulását célzó tárgyalá- X sokat. | A »hatok« között nagy né♦ zeteltérések állnak fenn to- Jvábbra is arra nézve, hogy kí- Ivánatos-e Ausztria társulása, ♦és az milyen föltételekkel ♦történjen meg. Problémát je- Jlent az is, hogy a Közös {Piachoz történt társulás után |Ausztria tagja maradhat-e az {európai szabadkereskedelmi ♦ társulásnak, az EFTA-nak. Spaak belga külügyminiszter szerint feltétlenül el kell kerülni azt, hogy bizonyos államok a társulás »előnyeit« éltvezzék anélkül, hogy eleget ^akarnának tenni a teljes jogú I tagsággal járó kötelezettséjgeknek. Ausztria társulásának {kérdéséről további viták vár- {hatók, és a külügyminiszte♦ rek csupán a döntést akarták ♦elodázni, amikor az állandó {képviselőkre bízta az előké- jszítő tárgyalásokat. ♦ A csütörtöki ülésen a kül- {ügyminiszterek hosszú vitát Í folytattak az Egyesült Államokkal Genfben folytatandó tárgyalásokról, az úgynevezett Kennedy-fordulóról. A zárt ajtók mögött lefolyt tárgyalásokról kiszivárgott értesülései' szerint a miniszterek végül il megállapodtak abban, hogy mezőgazdasági területen Genfben jelentős haladást lehet elérni anélkül is, hogy előzőleg a »hatok« egymás között megállapodnának a közösen kialakítandó gabonaárakról. Ezzel a Közös Piac miniszteri tanácsának kétnapos ülésszaka véget ért. A külügvmi- ♦niszterek legközelebbi találkozójára előreláthatólag szeret ember 18-án kerül sor.
