Somogyi Néplap, 1964. július (21. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-12 / 162. szám
Vasárnap, 1964. július 12. A csavarkulcs a láda alján PALYA TAMÁS: volt. Szépen meghúzódott egy rongycsomó alatt. Csuti hiába igazgatta vastag keretes szemüvegét, nem találta. — Mi lesz már, te dioptriás kecske: — szólt le Gyula a létráról. Csuti izgatottan kutatott a ládában. Hiaba kutatott. Zavartan nézett körül. — Nem találom CSÜ az Aranykerékben voltak Gyű- te, amint a lány ruháját gom- lával. Két részeg disznó kicsú- bolja. Ekkor megszólalt a me- folta, és Gyula elintézte őket. gafon. A recsegő hang föl- Micsoda pofonok voltak!... ijesztette az álmodozásából. . ,. mondta. Múlt szombaton táncolni vitte — Elvtársak, figyelem! Ma Sovány arcocskaja, esetlen kis bt Bemutatta néhány nőnek, délelőtt Horváth elvtársnő, a alakja, az egész ember úgy, Micsoda nők voltak!... Na és csőszerelvényműhely takarító- anogy ott állt, szókén, huszeve- a nyakkendő, amit karácsony- nője elvesztett nyolcszáz fosén, szanmvalo volt nagyon. kor vett neki. Az egész gyár- rintot. Aki a pénzt megtalál- , . Apuskam, ne akard, hogy ban njncs olyan senkinek, ta, vagy tud róla valamit, alaszalljak mondta Gyula a QyUia jó gyerek, arany szíve az magasból és kiköpte az elaludt van. Csuti elejtette a csövet. Arcsikket. Egy ideig várt, aztán a présműhely sarkánál, ott, ca hirtelen sápadt lett, lába lassan lemaszott a vasletran. ah0i a hatalmas vaspogácsák remegett, a satuba kapaszko- Pufajkaja vegigsurolta a ka- állnak gúlába rakva, megtör- dott, hogy el ne dőljön. Gyu- zan oldalát. Amikor leért, oly pantak. A vasdarabok között iára nézett. Gyula megdöb- hatalmasat nyújtózott, hogy szazas bankjegyek hevertek, .bent. Ez az őrült még min- beleropogtak öles tagjai. Csu- Gyula körülnézett. Vajon csak dent elmond ijedtében, gon- tmoz lepett. A fiú behúzta 5^ látták meg, vagy már más dolta. Tenni kell valamit, nyakat* a leje szinte eltűnt az is észrevette? Aztán egy hir- Könnyed léptekkel a műhely olajos puf aj kábán. De nem télén mozdulattal olyan gán- közepére ment. Kalapácsával bántotta. Lehajolt, matatott a csot vetett a vékony fiúnak, rá vert az egyengető asztalra, ládában, aztán sargasszürke hogy az egy pillanatig fordítva Csend lett. Senki sem moz- szemet a íiura emelte. Rop- látott mindent maga körül, dúlt. pant tenyerében majdnem el- majd egyenesen a bankjegyek- — Szaktársak! — szólalt veszett a huszonnegyes kulcs. re esett. a ládából csörömpöl- meg a »nagy menő«. — Szo/ Legközelebb beváglak a ve hullottak szét a szerszámok, cialista kötelességünk, hogy kazanba, bogárkám mona- csutj rémülten nézett társára, segítsünk az öreglánvon. ta. Azzal megfordult es ki- Gyula lehajolt, hogy karjánál Kecses mozdulattaj e2y öt_ lencven kilóját meghazudtoló óc közhpn azt mozauiarcai e„y ox élénkséggel felkúszott a lét- mondta ’ venest huZOtt e16 3 zsebéb61 rán Odafent az »Ave Mariá«-t i , , . . . es az asztalra dobta. ~ve J-Ír, — Fölszeded, mind egy sza- ..... , , , íutyoreszte, es könnyeden húz- jjg — Lehet kerem, folytonta meg a csavarokat. A fiú fé- Az arra j/u-ók nevettek az- folyvast. Kincses, te se bújj leime elmúlt. Irigykedve néz- tán ;iettek a doiguk után! Hi- el! NYisd me8 P^^cdmek tárté Gyulát. Meg akkor is ot - - iiai ■t’.í—.- .. e. filmben látta, tgy dolgoztak a kémek. Szíve hangosan dobogott. újra tárcsázott. A hang ismét jelentkezett. — Kérem — szólalt meg most a fiú furcsa, mély hangon —, kérem én pénzt találtam. Mennyit? kérdezte a bámulta, amikor az már meldeg volt. tóját. Gál és Tóni, ti is jár- , . A présműhely öltözőjénél hattok még így. Akkor majd lette állt, es ujjait egy olajos beálltak egy sarokba. Csuti le- leesik a segítség, ugye? rongyba torulgette. tette a ládát és körülnézett. A menet megindult. Gyűlt nyat ^-^ondtf é^weretet- ~ A pénzt! — mondta a P“12» G^ula meS egyre csak nyat er mondta, es szeretet j beszélt Csuti is sorra került rét «S'ÄÄ A fiú kinyitotta 3 ládát>és S3SL2 ^ gyoreott A nagy darab fiatal- a szsrszamok kozul kihúzta a egy harmincas erejéig. Gyula ember cirarettát kotort elő köteget Gyula elvette és gyor" rákacsintott, ember cigarettát kotort elő, san megszámolta. _ Igy kell ezt K{náki _ s — Nyolcszáz. rágyújtott, és térdével érintette a fiú combját. — Most fölhúzod karcsú testecskédet a kazán tetejére — mondta gyengéden, szinte suttogva — és kinyitod a szelepeket nézett utána. Majd ő megtanítja dolgozni a fiút. Végigsétált a kazánok sora előtt, benézett a piros üveggel fedett súgta a fiúnak. ■— Valaki elvesztette. Vissza Háromszáznyolcvan forint kéne adni mondta a fid- gyűlt össze. Gyula megszámol— Marha súgta a behe- a pénzt és átadta a műveniot. ze tőnek A fiú hallgatott. Nem mert _ A'többit majd kipótolja Csuti nyomban a vaslétrához y“ 3fa -,Z 1Ve egy a szakszervezet — mondta nesietett. A behemót elégedetten szazast a KoteöDOt. vetve — vagy a góré, az igaz— Nesze. Zsebpénznek. .gatói alapból. — Ez a demokrácia? —kér- Csuti mellé szegődött és dezte Csuti. kérlelően nézett rá. — Itt van még egy, te de- — Adjuk vissza, Gyula — lyukakon a tűztérbe. Tanácsot mokrata, és egy szót sem töb- súgta. — Mégis az öreglá- adott az előfűtőnek, hogy bet. nyé... adagoljon. Amikor Csuti visz- A fiú nem hagyta. Belevörö- __ Tűnj el! s zajött, a behemót már négy södött a nagy vitába. Gyula Csuti elkullogott. A csövet ember gyűrűjében állt. Elő- megijedt. Ez a bolond még el- odavitte a tűzhelyhez és me- adást tartott. Csend volt, az fecsegi valahol az ügyet. Oda- legítette. Magán, érezte Gyula »isten-« beszélt. »Azt mondtam dobott még kétszázat. tekintetét. ^Zavarban volt a főmérnöknek, Lacikám, ez - Most már fele-fele - Szájíze keserű iett, mintha hadova. Engem sem a napsu- mondta Gyula. - De tartsd a sok cigarettát szívott volLa gar szívott ki a palánkból...« szád! tv Csuti órákig el tudta volna Csuti boldog volt. Amikor a otthaovta * t te. Hirhallgatni Gyulát. Amikor az műhelybe értek, azonnal mun- ^ 3 satut' G^la befejezte »hegyibeszédét«, a kához láttak. Bár szombat ‘ __ •, a' t öbbiek bólogattak. Kéri azt volt, nagy kedve volt dolgoz- tl°V? ' h mondta: Ja, neked könnyű. Te ni. Gyulától átvett néhány on anoz. menő vagy. szál csövet, és sablon szerint Gsílk v‘,gyazz> nehogy — Menő... frászt, édes- hajlítani kezdte azokat. Gon- me8&yuljoin a bajom veled —• apám! Aki melózik, az pofáz- dolatban Piroskánál járt. »öl- *no,ldta a behemót és otthagyhat — magyarázott Gyula. — tözz, Piri« — ezt fogja mon- taNa fiú, kapd föl azt a skatu- dani —, »most elviszlek olyan Ilonka nem volt az irodá- lyát és gyerünk, ma még nem helyre, ahova csak akarod.« A ham. Csuti gyors mozdulattal táplálkoztam. lány biztos bután néz majd rá. zscbrerakott egy-két borítékot Csuti vállát lehúzta a nehéz Nem kényeztette eddig. Ugyan és kiosont, szerszámosláda. Szaporázta a miből kényeztette volna. A Az öltözőben remegő kézzel lépteit, néha felnézett, de csak fizetéséből csak egy töredék tette borítékba a pénzt. Az- Gyula széles vállát látta. A maradt havonta. Az anyja után az udvarra ment. Kint behemót magabiztosan lépke- kizsebelte. Eddig a csehókat sűrű pelyhekben esett a hó. dett előtte. Amikor kiértek a járta a lánnyal, de most ki- A műhely falának dőlve megszáraz, duruzsoló melegből, tesz magáért. »A Royalba me- állt. Messziről az öttonnás ka- hirtelen csapta meg arcukat a gyünk ma este, Pirikém« — lapács dübörgését hallotta. A hideg. Szemük könnybelábadt. így fogja mondani, ilyen lezse- gyárkémény vastagon eregette Csuti arra gondolt, hogy rül. A ház elé taxit rendel, füstjét a házak fölött. Hideg mégiscsak baj van a demokrá- Villamoson járjon az, aki sze- szél fújt. Érezte, amint a há- ciával. Gyula zsebrevágott kéz- gény. Biztos, hogy a nyakába tán végigfutnak' a verejték- zel flangál, ő pedig majdnem ugrik a lány. Látta magát, csöppök. Tekintete most a összeroskad, olyan bitang ne- ahogy a taxiból kisegíti Pirit, szereidé falára siklott Fönt héz a láda. Legalább az egyik Aztán meg vacsoráznak és pezs- egy r02sdás hangszóró lógott kezével segítene. A főnök nem gőt isznak. Látta a hajlongó Ezen ^ bemondták, gondolta azért osztotta őket egymás pincért is, amint megköszöni ^ fanyarul mosolygott Alat mellé, hogy az aljamunkát vé- a borravalót. Telik a pénzből. ta egy Iáda. Amolyan postalá- gezze. Ezt szóvá kellene tennie. Utana pedig... szabad a la- da Csak ezüstre vanfest_ Persze, megmondaná ő, ha kás Csutiéknál. Ügy gondolta, nem lenne olyan gyáva. Aztán egy ilyen este után nem sza- ,v.^'. p™ö__jXiCr’ eszébe jutott, hogy a múltkor bódhat Piri. Már szinte érezve. Nem piros, MICHAEL HARRINGTON: MÁSIK AMERIKA (Kossuth Könyvkiadó, 1964.) ötvenmillió ember mai sorsáról beszél a könyv: a négerek, az aggok, a munkából kiesettek, a földtelen »farmerek:« s mén annyi más társukéról. Az író csak eseteket és számokat sorol könyvében, szárazon és mégis szuggeszí- ven, nem gyűlöl és alig keres megoldást, csupán megállapít. Megállapítja, hogy az Egyesült Államokban minden negyedik ember csak teng-leng családjával együtt. Számukat még szaporítja az automatizáló» bevezetése a nagyüzemekben, amely fölöslegessé teszi a munkást. Harrington nem támad, csak megállapítja, hogy Amerika nem a bőség állama s a kormány is — néhány látszattörvénnyel — kénytelen ezt tudomásul venni. A segélypénzek jelentős részét azonban nem a bezárt gyárak dolgozóinak juttatják, hanem az óriásira duzzasztott karhatalmi erőknek, hogy visszatartsa a nincsteleneket. Részletesen foglalkozik a könyv a néger kérdésiéi is. mint a kin- A munkaügyi panaszok ládája. Megállt mellette, és körülnézett. Egy nő jött arra prémkucsmával a fején. Lábán kis csizma, prémszegélyes. Megvárta, amíg elmegy, majd a ládához lépett. A borítékot hirtelen bedobta a nyíláson. Nagyot szívott a friss levegőből, azután elszaladt. Az asztalosműhelyig meg sem állt. Tudta, ott van egy nyilvános telefon. A készüléknél belelapozott a könyvbe. Rendészet 122. — olvasta az első oldalon. Tárcsázott. — Tessék, itt a rendészet! — szólt egy hang. Lecsapta a kagylót. Előkotorta zsebéből a bicskáját. Levágott egy gombot a pufajká- ról. Szájába vette. Ezt egy hang. — Négyszázhúszat. — Hozza ide — recsegte a hang — tudja, hogy hol vagyunk? — Nem lehet — nyögte Csuti. — Már bedobtam a munkaügyi panaszládába. Ott a szereidénél. Lecsapta a kagylót. Aznap este sehova sem ment. Olvasgatott otthon, majd amikor elálmosodott, lefeküdt. A vasárnap hamar elillant. Délelőtt sétálgatott a Belvárosban. Nézegette a kirakatokat. Az ékszerbolt előtt eszébe jutott Piroska. Hosszasan szemlélt egjy fülbevalót, elmosolyodott.. Milyen jól állna Piriinek. Elindult hazafelé. Átaludta a délutánt. Jól érezte magát. Hétfőn reggel kemény hideg volt. A gyárkapuban nekiment Gyulának. A behemót ember átkarolta, úgy mentek bélyegezni. Az öltözőben Gyula meglökte. — Mi van a pénzzel, bogárkám? — súgta. — Elvertem — felelt a fiú. — Mind a négyet? Csuti széttárta a karját. — Tudod, mi az a reprezentáció? A Royalban, apus- kám, nincs mese. Vacsora, háromcsillagos konyak. A kicsike sokat fogyasztott. —• Nővel voltál? — csodálkozott Gyula. — És a Royalban? — Na hallod! — Jól van, haver, látom, fejlődsz. Ember lesz belőled — mosolygott Gyula és megveregette Csuti vállát JSVGENY1J VINOKUROV Kékség Az erdőn túli, víz-szagú Poleszjéig julott&m egyszer, Van ott egy eldugott falu Csupa világoskék szemekkel. Hegyről patakhoz jött tele Vedrével egy leány, mezítláb, Kezével árnyékolt szeme Perzselt, mint kéken izzó szikrák. Egy katona járt odakint. A pajtában egy férfi tesz-vesz, Szólok neki — reámtekint, S egyszerre minden kék-színes lesz. A réten egy öreg mama Gombáskosárral, kampősbottal — öreg szeme tele van a Sötéten kéklő nyugalommal. . Sövénynél öt menyecske áll, Fecseg, sóhajtoz és sipákol, Szemük — lélegzetem eláll! — Olyan kék, hogy már szinte lángol. Lányok, szerény kis öltözet, Orcájukon félénk a szépség. Pirulva adják kir.csüket: Szemük pillán át fénylő kékjét. Radó György fordítása TASNÁDI VARGA ÉVA ANYÁM Törékeny volt, oly szép és hamvas még, fiatal ágak hajoltak fejére. Űzte a gond — hívta a messzeség, de sohasem volt ifjúságra pénze. Sokszor még éjjel is csak dolgozott. Fakó volt mindig egyetlen ruhája, nem fogott rajta kínlódás, robot, s táncolva járt, ha szerelmese várta. Szelíden halt meg egy kék hajnalon, s róla beszélnek mind a legszebb versek, ott kint a szél, amikor hallgatom, s a dalok is, mit mások elfeledtek. Róla beszélnek mind a verssorok, s szobrát faragják ragyogva a rímek... Piros láng volt, mely könnyen ellobog, s tündöklő fehér emléke a szívnek. Czinke Ferenc: ANZIÓ (linó-metszet) T
