Somogyi Néplap, 1964. július (21. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-12 / 162. szám
SOMOGYI NÉPLAP 4 Vasárnap, 1964. július 12. A ' ARCUKON MÁQLYA FÉNYE Tánczene bömböl a Balaton Cukrászdában, zsúfolt a parkett, nincs üres asztal. A Matróz kerthelyisége új ismeretségek szülőanyja, összebújó szerelmespárok andalognak a mólón félhomályban, s a Dimitrov park diszkrét padjain kéz a kézbe simul. Zene, tánc, szórakozás — ez Siófok éjszakai élete... A kivilágított ablak előtt kíváncsiak csoportosulnak. Hivatalos helyiség, de most zene szól odabent. Furcsa zene ez Siófok éjszakai életében. — Tovább, gyerekek, tovább ... Drágszéli leánytánc ... In ... dúl! Fiatal lánykák s a padokon most pár percig pihenő fiúk. Fél tíz van már, a próba még folyik. Táncok egymás után, megállás nélkül, tréningruhában, rövidnadrágban, ki így, ki úgy. A fiúk meztelen felsőtesttel, tornacipőben, mezítláb. És így is szép. A kíváncsiskodók mondják — kívülről. Kalocsa környéki tánc, aztán a Kapuvári variációk, az üveges, a pásztor, a cigány, a palotás..., felsorolni is nehéz. Veríték gyöngyözik a lányok homlokán, de mosolygó az arc, s a szoknya lebben ... A Balaton Cukrászdában ekkor javában tvisztelnek a lányok, limonádét isznak vagy konyakot... © Felgördül a függöny, zsúfolt a nézőtér. Egyik oldalon a Bányász Üdülő lakói, a másikon külföldiek: németek, olaszok, finnek, angolok. Három nyelven szól a konferansz, s a negyedik a miénk: — Meine Damen und Herren! — A Balaton Együttes kedveskedik önöknek. Műsorának első száma ... Brahms magyar tánca csendül a hegedű húrjain, aztán dobbannak a lábak, s a nézőtéren felcsattan a taps. Szép a műsor. Nem agyondolgozott színpadi változatok sorozata ez, táncuk hamisítatlan, népi... Szólók, fiú- é? leánytáncok, párosok váltakoznak. Alig van idő az átöltözésre, alig van hely hozzá. Az idegek pattanásig feszülnek, de felcsattan a taps, s ez megnyugtató. A cigánytánc után feláll a közönség, úgy köszönti a fiatalokat. © Ég a máglya, több méteres lángnyalábok kúsznak az ég felé. Sötét este van, s a kőröshegyi borkút tövében hamisítatlan romantika. A keskeny földúton autóbusz erőlködik fölfelé, külföldieket hoz szalonnasütésre, borkóstolóra. S a máglya tövében már táncolnak a párok, így fogadják őket.. Arcukon villog a lángok fénye, s az öröm, hogy meglepetést szerezhettek. Tánc, zene, tánc s a hegyoldal hangulatteremtő nedve — Két szőke lány nézi őket közelről. Velük jöttek, pedig a nyelvük idegen. Sinikka Rostiéit és Helena Ahonen Suomi- ból. Két napja látták az együttest, s most felkéretőztek autóbuszukra, hogy újra és újra tapsolhassanak. A tánc ritmusát akarják magukkal vinni, vagy talán a szívük is itt marad? ... A lányok a férfiakat, a fiúk Pajtások Baka Rózsa és a kis nyuszi nagyon jó pajtások, amint felvételünk is híven tanúsítja. a hölgyeket kérik táncra, ropogós magyar csárdásra. Tiltakozni csak néhány percig szabad, ellenállni lehetetlen. Éjfél is elmúlott már. Indulás Siófokra, onnét tovább. Mert többségük Szabadiban s a környéken lakik. Dereng már, mire hazaérnek, s reggel nyolckor munka ismét, este próba vagy szereplés... © Ismerik már a külföldieket, ízlésüket, érzelmi világukat. Tudják, hogy az olaszok a cigánytáncért lelkesednek, a németeknek inkább az üveges és a pásztor kell, a svédek és a finnek a palotást, a díszmagyart tudják csodálni, ‘s a »készlet« szinte kimeríthetetlen. Műsoruknak zamata, íze van, s a magukból, táncaikból áradó hangulat megragadja az idegent. A csoport mögül gyakran egy vézna, alacsony ember ugrik óriásit, ott terem a középpontban, szólót táncol. A fáradhatatlan örökifjú nem más, mint az együttes »vezére«, Együd Árpád, aki — azt hiszem — sohasem öregszik meg. Ritmusa, dinamikája, lelkesedése ragadt rá ezekre a fiatalokra. Nem volt még együttes Somogybán, mely ilyen rövid idő alatt ennyi sikert, eny- nyi előadást hagyott maga mögött. Táncolnak Siófokon, Földváron, Szemesen és Kőröshegyen, bejárják a domboldalt, a campingeket, termekben adnak változatos műsort, és nemcsak a külföldieknek ... Láttam őket egy ismerkedési esten. Palotással nyitották meg a bált, lányaik vitték táncba az első legényeket, s aztán rohantak az utolsó buszhoz, hogy hazaérjenek. A szórakozást ezen a nyáron nem nekik találták fel. De bírnák-e a tempót,- ha munkájuk nem szórakoztatná őket? Siófok és a Balaton-part éjszakai élete most nem az övék. Az üdülő fiatalok a Balaton Cukrászdában, a Matrózban, a Motelben talán akkor kezdik igazán a szórakozást, akkor kérik tizedszer táncra a lányt, amikor ők fáradtan elindulnak hazafelé... J. B. Vetőmagtísztító társulás alakult (Tudósítónktól.) A kaposkeresztúri Béke Termelőszövetkezetbei nemrégen érkezett az NDK-ból egy nagy teljesítményű, Gigant elnevezésű vetőmagtisztító. A Kaposvári Növényvédő Állomás íőagronómusának, Fülöp Mihálynak kezdeményezésére — a gép jobb kihasználása és a megelőző növényvédelem végett — megalakították a megye első vetőmagtisztító társulását. A kaposkeresztúriak gépe mintegy húsz környékbeli közös gazdaságban 10 000 mázsa gabonát tisztít meg. A vastalpakon nyugvó magtisztítót a Fonói Gépállomás gumikerekekre szereli föl, hogy gyorsabban eljuttathassák egyik helyről a másikra. A gép munkáját a Növényvédő Állomás irányítja és ellenőrzi. A megye első ilyen társulásának munkáját nagy figyelemmel kísérik, s ha beyálik, jövőre újabb gépeket vásárolnak, és újabb vetőmagtisztító társulásokat hoznak létre. Próbarepülés Moszkva és Bagdad között A napokan egy szovjet »IL-18« repülőgép szállt le a bagdadi repülőtéren: a Moszkva—Bagdad közötti rendszeres légijárat próüaie- pülését végezte. A 3650 kilométeres távot a gép nem egészen hét óra alatt tette meg, s közben leszállt Damaszkuszban. KÉSZÜL A MÜLÉP Nagybajomban működik a megye egyetlen műlépkészftő' üzeme. Itt válik a viasz kesernyés tömbbé, majd szabályos hatszögletű műléppé. Az ország minden részéből kapnak megrendeléseket méhész csoportoktól és magányos méhészektől egyaránt, de nagyon sok rendelést ad nekik az Országos Méhészeti Központ is. — Különösen nagy volt a forgalom az idén — mondja Noé István, az üzem vezetője. — Annyira keresték a méhészek a műlépet, hogy szinte alig merevedett meg, máris szállítani kellett. Évente általában 110 mázsa viaszt dolgosnak fel. Az idén már több mint 90 mázsa hagyta el az üzemet. Az ok egyszerű: jó volt az akác- és hársvirágzás, gyorsan teltek a kap- tárak. — Van munkánk télen is — mondja az üzem vezetője. December, január és február kivételével mindig teljes üzem van az üstök és a préselőgé- pek birodalmában. A méhészek már akkor is szállítják a sonkolyt — a rossz viaszházat —, hogy mire hordani kezdenek a méhek, legyen elegendő lép. Törvénysértés vagy lakásét játszás? Torma József asztalos a feleségével és gyermekével egy rokonánál lakott Kaposváron, az Április 4. utca 8. számú ház egyik kis szobájában. Nagy volt a süketnéma házaspár öröme, amikor június 26-án megkapták a városi tanács lakáshivatalának határozatát, hogy főbérletként • kiutalták nekik a Május 1. utca 19. számú ház — addig Szabó József által használt — egy szoba- konyha-kamrás helyiségét. Tormáéit még aznap megkötötték a bérleti szerződést az Ingatlankezelő Vállalattal, a ház- felügyelőtől kiváltották a lakFürgén ugrott le a vonatról Leltén. Nagyon bánta, hogy tegnap este összeveszett Nyurgával, mert most kénytelen egyedül cipe- kedni. S tegnap óta nem is tudott utánpótlásról gondoskodni, mert nem volt rá ideje és alkalma. De bízott abban, hogy Leltén több szerencséje lesz: frissen festett szőke hajával, mélyen kivágott blúzával, divatos cam- pingnadrágjával megfelelő hatással lesz az erre oly fogékony ifjúságra. A biztonság kedvéért reggel feladott egy táviratot Péternek, akivel tavaly az üzemi bálon ismerHy-áú töUéneé kedett meg, s a fiú többször meghívta a villájukba, de ez ideig nem vette igénybe. Biztosan várja az állomáson. Ezért is utasította vissza a vonaton — meg kell vallani férfiasán — néha fájó szívvel néhány fiú érdeklődését és kezdeményezését. Az állomáson többen vártak a vonatra. Hiába nézett azonban jobbra-bal- ra, Pétert sehol sem látta. Lassan tovább indult a vonat, kiürült az állomás, s ö még mindig ott állt egyedül a két bőrönd mellett a padnál. Sehol senki. Figyelő szeme észrevette, hogy a bejáratnál egy magas fiú őt nézi. Lehajolt a csomagokért, fölemelte, megfeszült rajta a blúz, s elindult a fiú felé. Lesz, ami lesz, gondolta magában, lassan itt az este, valami szállásról keli gondoskodnia, aztán holnap kiderül, hogy mi lesz a folytatás. Közben a fiú elindult feléje. A kerítés végén találkoztak össze. A lány biztatóan mosolygott, a fiú szintén és megkérdezte: — Kisasszony, hová parancsolja a bőröndjeit? S. M. Kei dsadás, cg%/ csárda... A tavasszal hírt adtunk arról, hogy Kaposszentjakabon a művelődési otthonban magyarnóta-együttes alakult. Vezetője Óvári Ferenc tanácstag; tagjai majdnem kivétel nélkül a cigánytelep lakói. Felvetettük, hogy szerencsésebb dolog lenne, ha az együttes a cigányfolklór kincseinek feltárását, feldolgozását tűzné ki célul a magyarnótázás helyett. Ezzel az észrevétellel egyetért Majtényi József, a művelődési otthon igazgatója, ám cikkünkre érkezett válaszában a továbbiakban aggodalomra szolgáltat okot. Leírja, hogy a művelődési intézmény vezetőjeként szintén létrehozott egy csoportot azzal a szándékkal, hogy idővel népi együttessé alakítja. Egy szál hegedűst sikerű t megnyerni az ügy támogatására. Ezzel szemben Óvári Ferenc tanácstag más céllal zenekart toborzott, sőt elhódította a másik együttesből Orsós Ilonkát énekes szólistának. Az első csoport népi együttes akar lenni, a másik magyarnóta-együttes. Mi az elsőre szavazunk. Annak idején az vezetett bennünket, hogy felhívjuk a figyelmet a népi együttes megalakításának lehetőségére. Sajnálatos módon nem értettük meg egymást. A művelődési otthon igazgatója — mint általában minden népművelésben tevékenykedő ember — érzékenyen reagált cikkünk bíráló megjegyzéseire. De nem közölte megnyugtatásunkra: mit tettek Kaposszentjakabon azért, hogy elférjen a két dudás az egy csárdában. Hogy a két együttesből egy legyen. A kaposszentjakabi művelődési otthon kicsi, anyagi, tárgyi adottságai szegényesek. Amíg a városi tanácsnak nem sikerül ezen változtatni, addig azzal kell jobban gazdálkodni, ami van. S ez a gazdálkodás a művelődési intézmény vezetőjének, az ide kijáró instruktornak vagy instruktoroknak a dolga! Nem hisszük el, hogy Óvári Ferenc tekintélyét, szervezőképességét csak akkor hajlandó bizonyítani, ha széthúzást szíthat. Szívesebben hisszük, illetve tételezzük föl azt, hogy nem hangolták Ö6sze a célokat. Óvári Ferenc azzal a szándékkal toborozta együttesét, hegy »mi is csináljunk valamit«. A »mi« alatt nyilván a cigánytelep lakóira gondolt, akiket tavaly ősszel egyszer már — elég meggondolatlanul — összeharangoztunk népi együttes alakítása címén. Abból az együttestől nem lett semmi. S mi lesz emezekből, ha nem tisztázzuk, miért érdemes fáradozni és miért nem, mi felel meg kulturális politikánk irányelveinek és mi nem? Ha van, aki azoknak a lelkes embereknek megmagyarázza, miért szerencsésebb és miért méltóbb a támogatásra a cigány népi együttes létrehozása a magyarnóta-együttes működtetésénél, akkor megszűnik a külön utakon való járás. Lesz miért alaposabb figyelmet szentelni a városhoz tartozó, de a város kulturális életéből még kieső Kaposszentjakab művelődési életére. , L. L bérkönyvet, és akartak költözni új lakásukba. Egy furcsa albérlet Meglepetésükre a lakásban egy háromtagú családot, Szeli Ferencnét és két gyermekét találták. — Kérem, én már több mint egy éve itt lakom albérlőként, tehát elsőbbségi jogom van a lakáshoz — akaVta kiutasítani Tormáékat Szeliné. Valóban, Szeli Ferencné 1963. május 30-án albérlőként bejelentkezett Szabó Józsefék Május 1. utca 19. szám alatti lakásába. De a házfelügyelő és a többi lakó szerint sohasem lakott ott. ö azt mondja, hogy csak nagyon ritkán aludt ebben a lakásban, legtöbbször kaposvári rokonainál tartózkodott. Szabó József a Május 1. u. 52. szám alatt társasházat épített. A múlt hónap végén családjával együtt oda ment lakni. Ezután egyik éjszaka Szeliné az ő hozzájárulásával beköltözött a részben megürült lakásba. Szeliné családján kívül még egy személyt — Szabó 73 éves édesanyját, Szabó Istvánnét — találták az új főbérlők a lakásban. Az idős asszonynak Somogyszilban volt háza, de eladta, hogy ne maradjon egyedül, közel legyen a fiához, és a pénzt — 70 000 forintot — neki adta, hogy házat építhessen Kaposváron. — A menyem nem szível — mondja az idős asszony. — Szívesebben maradnék én ebben a lakásban egyedül __ M ég egy igényjogosult? Ügy látszik, ez a lakásügy egyre furcsább és bonyolultabb lesz. Jelenleg tehát három család, összesen hét személy él békésnek nem mondható körülmények között a Május 1. u. 19. számú ház egy szoba-konyhájában. A kiutalást visszavonják... Szabó József, amikor a kiutalásról tudomást szerzett, szaladgálni kezdett a városi meg a megyei tanácshoz, sőt munkahelyéről, a ruhaüzemből is telefonáltak a városi tanácsnak, hogy nem értenek egyet a kiutalással, mert Szabó a lakást még nem ürítette ki. A megyei tanács utasítására a lakáshivatal a kiutalást július 7-én visszavonta, s felszólították Tormáékat, hogy a lakást három napon belül hagyják el, mert különben karhatalommal távolitják el őket. Szeliné pedig a tanács tudta és hozzájáruláa nélkül július 8-án rendőröket kért a kilakoltatás végrehajtásához. Több mint erkölcstelenség! A jogszabályok szerint valóban törvénysértés történt, mert Szabó József bérleménye még nem volt teljesen üres, amikor Tormáék — kezükben a jogerős kiutalással, a házfelügyelő jelenlétében — önkényesen, de jóhiszeműen beköltöztek a Május 1. u. 19. szám alatti lakásba. De ha ők megsértették a törvényt, akkor mit követtek el Szabóék? ók az állam segítségét is igénybe vették, amikor a társasház építésébe bekapcsolódtak. Erkölcsi kötelességük lett volna, hogy addigi állami lakásukat átadják egy rászorult családnak. Azonban nem ezt tették. Belementek abba, hogy Szeliné bejelentkezzék a lakásukba mint albérlő, és másutt lakjon. Nem is hihető, hogy egy öttagú, jó módban élő család albérlőt vegyen szoba-konyhás lakásába. Az sem mondható szabályosnak, hogy az albérlőt, miután ők eltávoztak, éjszaka engedték beköltözni a lakásba. Bár állításuk szerint új lakásuk nem teljesen kész, mégis nyugodtan elmennek nyaralni a Balatonra. Id. Szabóné ott maradt néhány aprósággal a régi lakásban, csupán azért, hogy legyen mire hivatkozni. Hogy ez csak ürügy volt, azt bizonyítja Szeliné kijelentése is; »Már meg is vettem Szabóék itt hagyott bútorát, mert biztos voltam benne, hogy a lakást én kapom meg.« Ez annál is furcsább, mivel Szeli- nének Inámpusztán háza van. Az viszont elítélendő lenne, ha egy gyermek a saját édesanyját, aki 70 000 forintot adott neki, hogy házat építhessen, nem fogadná be háromszobás lakásába. Torma Józseféket utasították a lakás elhagyására. Szeli Ferencnét, aki csak bejelentkezett a Május 1. u. 19. számú házba, de másutt lakott, eddig még senki sem szólította fel, hogy hagyja el a jogtalanul bitorolt lakást. A huzavonának egy süketnéma házaspár a szenvedő alanya: Helyes lenne, ha a megyei tanács egy határozott intézkedéssel véget vetne ennek az áldatlan helyzetnek. Szalai László
