Somogyi Néplap, 1964. július (21. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-12 / 162. szám

Vasárnap, 1964. július 12. 5 SOMOGYI NÉPLAP FIATALOK ÜZEME Az autóbuszon régi ismerő­sömmel, egy fiatalasszonnyal üdvözöljük egymást. Néhány szokványos érdeklődő szó után megkérdezik — És mi járatban vagy er­re? — Valahol ezen a környé­ken kell lennie a fénycső- üzemnek. Állítólag ez a fiata­lok üzeme, mert idősebb em­ber alig dolgozik ott... — Gyere csak nyugodtan, én is ott dolgozom — mondja nevetve. — Hogyan lehet az, hogy még nem voltál itt? Hozzánk nagyon sokan jönnek nézelődni... Küldöncnek néztem egy „főnököt“ Egyik régebbi jegyzetfüze­temben néhány sebtében oda­vetett mondat van: »Fénycső­üzem. Bátran támaszkodnak a fiatalokra. A vezetők átlagos életkora 21 év!!!« Gáti Imre üzemvezetőt ke­resem; vele már találkoztam a városi pártbizottságon, ami­kor jó néhány üzemi fiatallal beszélgetett az első titkár. Az iroda egyik asztala mö­gül egy vékonydongájú fiú áll föl. »Majd megkeresem a főnököt« — mondja. Küldönc­nek nézném, vakációzó diák­nak. És amikor megjön Gáti, ak­kor bemutatja: Cziráki Tamás üzem technológus. — 0 az egyik fiatal. Húsz­éves. — Ss az üzemvezető? — kérdezem. Nevetés. — Tizenkilenc... Győrfi Gyula diszpécserünk a hu­szonegyedikben van, a három segédművezetőnk tizennyolc, kettő pedig huszonkét éves. A legidősebb Kiss István: kö­zel jár már a harminchoz, ő a rádiócsőrészleg vezetője... Fiatal üzem, fiatal vezetők és munkások, fiatal szakma. Húszmillió forint gazdái — Nézzünk talán körül az üzemben, hogy könnyebb le­gyen tájékozódni — invitál a fiatal főnök. Nem túlzás, ha azt mon­dom, hogy idősebb arcot alig látni; talán csak egyik-másik gép mellett ül vagy áll kö­zépkorú munkás. A fénycső­üzem száztíz dolgozójából száz a nő; ez a fiatal munka­hely jó megélhetést biztosít sok lánynak és asszonynak. Tavaly még csak olyan 40 000 fénycsőfejet készítettek naponta, most meg közel jár­nak a 65 000-hez. Jövőre pedig 85 000 lesz a terv. — Tizennégymillió forintos tervünk van a fénycsőfejek­ből, a rádiócsövekből pedig hat és fél — sorolja az adato­kat Gáti, miközben a mű­helycsarnokokat járjuk. — Szó van róla, hogy 19G5-re ,33 000 000 forint értékű mun­kát kell végeznünk. Kimondani is sok: jelenleg 20 000 000, jövőre pedig 33 000 000 forintot bíztak erre az ifjú kollektívára! Szeretném most megfogni mindazoknak a kezét, akik le­kicsinylőén biggyesztik ajku­kat, ha a ma ifjúságáról van szó, és elhozni őket ide, a fény csőüzembe: »Lássátok, nézzétek, ez a ma ifjúsága.« — Nem nehéz ez a nagy munka? Gáti és Cziráki egyszerre int nemet. — Nehogy nagyképűségnek gondolja, de ezt a munkát az idősebbek sem tudnák jobban megcsinálni. Annyira új itt minden, hogy mindenkinek meg kell tanulnia, fiatalok­nak és öregeknek egyaránt. Itt nem lehet azt mondani, hogy „harminc éve is így csi­nálták, most is jó lesz”, mert harminc éve még csak nem is álmodott senki ilyen mi­niatűr dolgokról. Amit az Izzóban nem gyártanak A rádiócsőüzemben Kiss István veszi át a beszélgetés fonalál. Csend van, minde­nütt fehér köpenyes nők dol­goznak a kis szeparékban. — Jó szem, biztos kéz kell ide. És mutatja az apró alkatré­szeket, amelyekből összeáll az EF 80-as meg a PCL 86-os te­levíziócső. — A tizedmiiliméternyi el­térést is észre kell venni... Az Egyesült Izzó egyébként teljesen leállt az EF 8(i-as csö­vek gyártásával, mindent ne­künk adtak át — újságolja. — És dicsekedhetünk is: az Iz­zóban három és fél hónapig tanulták ezt a szerelést, itt meg másfél-két hónap is elég volt. Ráadásul' termelésünk­nek csaknem fele exportra megy. A munkapadok mellett két fiatal nő áll, nagyítóval a ke­zükben vizsgálják a kész ter­mékeket. — ök a felügyelők, Széche­nyi Ferencné és Koleszár Irén. Szerelők voltak, kiemeltük őket. De itt bárkiből lehet »fő­nök« — mondja Kiss. Bízni kell az emberekben Amikor újra bemegyünk az irodába, arról próbálom fag­gatni az üzem fiatal vezetőit hogyan sikerült mindezt így létrehozni. — Bíztak bennünk ... És ez nagyon jó dolog. Nemcsak a vállalatnak, hanem az egész népgazdaságnak — feleli Gá­ti. — Néha bizony érezzük, hogy hiányzik a kellő életta­pasztalatunk ... De rákény­szerülünk, hogy mindent meg­oldjunk. Nem akarjuk, hogy a szemünkbe vágják: persze, a fiatalok ... —• Volt rá példa? — Igen. De csak suba alatt. Az előítéletekkel meg kell küz­deni. Az az elvünk, hogy a fiatalok is érthetnek ahhoz, amit csinálnak, tehát bízni kell bennük. És ez nagy ma­gabiztosságot kölcsönöz... — A fejlődés, a holnap ter­vei? — Még nem hivatalosan mondom, de szó van róla, hogy üzemünkben két-három- ezer embernek is tudunk majd munkát adni. Jó lenne, ha megérkezne a gáz Kaposvárra, mert akkor semmi sem állna a fejlődés útjába. Nem titok: az Izzóban azt mondták, hogy annyi négyzetméter munkát adnak az üzemnek, ahány négyzetméter új területet ka­punk a várostól. Jövőre meg építünk egy új üzemcsarno­kot, aztán ... Aztán ki tud­ja, hol a határ ... Irigylem ezt az optimiz­must. És nagyon drukkolok is a fénycsőüzem fiataljainak: váljanak valóra szép elképze­léseik. Polesz György A Belátó-dűlőben is suhog a kasza Csütörtök, kora délután. A kaposvári Belátó-dűlőben is suhog a kasza. Amerre a szem ellát, mindenütt búza és ka­szások, sarlósok szorgos ha­da ... A völgyhajlatban csú­nyán összekuszálta a vihar a szárakat, ezért itt kézi erővel vágják a gabonát a Latinka Sándor Tsz tagjai. A kövesút mentén, az egyenesen jobb ál­lású a gabona, ez a kombájn­ra vár. — Sajnos, hogy vár — mondja Ladiszlai Imre brigád­vezető kaszafenés közben. — Jobb volna, ha nem kellene várni. De elromlott a kombájn, most javítják. — Bűn volna elszalasztani ezt a szép időt várakozással — szól közbe Kondor Gyuláné, a brigádvezető lánya —, vágni kell, kaszával, hogy mielőbb kévébe kerüljön ... Kondomé nem szövetkezeti tag, csak segíteni van itt, de amit mondott, azt nyomban tettre is váltja. Míg édesapjá­val beszélgetek, ő veszi föl a kaszát. Tarka szoknyáját meg- meglibbenti a szellő, s nagy karimájú szalmakalapja üte­mesen billeg a fején, amint sok férfit megszégyenítően vágja a rendet. Perákné és Kovácsáé alig győzi utána kévébe kötni a búzát. A brigádvezető szeme moso­lyog: az ő vére... — Hány holdas ez a tábla? — Kilencvenkettő. — S mennyi kaszapár dol­gozik most itt? — Tizenkilenc kasza vágja, ebből öt kaszapár kívülálló. — Fölvesz a földről egy kalászt az olasz búzából, s a tenyerébe morzsolja. Óvatosan ráfúj, s a kövér, pirosló magot felém nyújtja. — Tessék ezt meg­nézni! Micsoda gyönyörű mag Halálos vétek lenne veszendő­be hagyni egy szemnyit is. Ezért mozgattunk meg min den lehető erőt. A közgyűlés úgy döntött: csak az a tag kapjá meg a közösből a ke­nyérnek valót, aki legalább fél kataszterit levág ebből a dőlt búzából. Ha mind a kétszáz- negyven tagunk levágja a ma­ga részét, akkor már könnyeb­ben megbirkózunk az aratás sál. A biztonság kedvéért kí­vülállóknak is adtunk aratni- valót. — És hol a többi tag, akire kimérték az aratnivalót? — Holnap, holnapután jön­nek mind, vasárnap is ara­tunk. A kocsisok is — vannak vagy negyvenen — jönnek csa­ládostul. A kaszás asszony a rend vé­gére érve oda szól hozzám: — Aki paraszt, az ne szé- gyellje a mezei munkát — mo­solyog, s karóráján megcsil­lan a napsugár. — A férjem is itt lesz nemsokára. A saját Moszkvicsunkkal jön, de nem restelli kézbe venni a kaszát. Nem ismeri véletlenül a fér­jemet? Magas, göndör hajú, a Fő utcai kerékpárüzletben dol­gozik. De azért kaszálni is tud ám!... Ismét beleáll a rendbe. Az apja elismerően nézi. — Ma be akarjuk fejezni a mi részünket — mondja a bri­gádvezető —, mert nekem van . ir.ug egyéb futnivalóm is épp elég. — Hány hold volt az összes aratni valójuk? — Olyan hétszáz hold körül, ebből eddig kétszáz holdat vágtunk le. Az árpából már csépeltünk is. Kértünk két kombájnt a tátompusztai gaz­daságtól, hogy minél előbb vé­gezhessünk ... Igen nehezen tudtuk megszervezni a munkát — teszi hozzá rövid töprengés után —, mert itt sok olyan pa­raszt van, aki nem szeret arat­ni. Pedig szerintem az aratás a parasztember legszebb, leg­örömtelibb munkája. Igaz, sok verejtékkel jár, de ilyenkor látja az ember munkájának a gyümölcsét. A fiatalasszony ismét levá­gott egy rendet, s most engem invitál: — Az elvtárs nem próbálja meg? Én addig hoznék friss vizet. — Megpróbálhatom — mon­dom, erre ő és a többiek kajá­nul figyelik, hogyan bukók meg kaszálásból. Átveszem a kaszát és meg­fenem. Aztán belemerítem a pengét a dőlt búzába. Jól áll a kasza, és könnyű vele vágni, öt rendet lehúzok egymás után. Egy kicsit zihálok — hiá­ba, elszoktam tőle annyi év után —, de igyekszem titkolni. A fiatalasszony kacaja rob­ban: — Hát hiszen maga is pa­raszt! Nem is tagadhatná le! De nem is kell azt szégyellni. Igaza van ennek a kaszás asszonynak... Szűcs Ferenc Sátorváros, Babócsa A sátorváros tíz napig állt a babócsai Fürdő-réten. A bar­csi járás jövendő úttörő- és kisdobos őrsvezetői laktak benne, ötödször verték föl az idén a sátrakat az árnyas fák alatt. Az idei táborozás sajnos rosszul kezdődött. Annyira zu­hogott az eső az első nap, bornak a Kőolajfúrási Üzem. Motor fordul be a táborka­pun. Megjött Flórián József já­rási úttörőtitkár, a tábor veze- je. — Nagyobb zökkenőkre szá­mítottam, azonban minden jól megy. Nagyon lelkesek a szak- és a rajvezetők. A világranglista negyedik helyén állunk az izotópfelhasználásban A napokban ünnepelte a tu­dományos világ a mesterséges radioaktivitás fölfedezésének harmincadik évfordulóját. A három évtizeddel ezelőtt fel­tárt elvet ma már a gyakor­latban világszerte széles kör­ben hasznosítják, és hazánk­ban is mind nagyobb szerepet játszik ez a fiatal tudomány­ág. Dr. Földiák Gábor, az Or­szágos Atomenergia Bizottság Izotópintézetének igazgatóhe­lyettese a következőket mon­dotta erről: — A sugárzó izotópok fel- használása hazánkban tíz év­vel ezelőtt kezdődött el a gyó­gyászatban, az iparban, a fel­sőoktatásban, valamint az or­vosi, biológiai, ipari és mező- ■'Z'asági kutatásokban. Ma ' :r 180 izotóplaboratórium •unkáját hasznosítjuk. Pár .vvel ezelőtt még meglehető­sen hátul kullogtunk az izotó- ■ >: alkalmazásában, az 1962- ■ ■•'latok szerint azonban csak z USA, Anglia és Svájc előz meg bennünket a lakosság számarányához viszonyított ize* ópf A használásban. A kedvező kezdeti eredmé­nyek után egyre sokoldalúbbá válik az izotópok alkalmazása, így nemrégiben adták át ren­deltetésének azt a kohászati nukleáris műszert, amelynek segítségével — ugyancsak izo­tópok felhasználásával — a Dunai Vasmű kohójának elegy- szintjét mérik. Ezt a szovjet gyártmányú műszert KGST- ajánlásra elsőnek hazánkban alkalmazták. A malomiparban bevezetés előtt áll a silók telt- ségének izotópos mérése. A mezőgazdasági kutatások terén a növények és a talaj táp­anyagforgalmának, valamint genetikai kérdéseknek tanul­mányozásában sok értékes eredményt hozott az izotópok alkalmazása. Érdeklődéssel te­kinthetünk az úgynevezett su­gárkertekben rövidesen meg- kezdődp kutatások elé is. Ezek­ben azt tanulmányozzák majd, hogy a radioaktív sugárzás ho­gyan befolyásolja a növények fejlődését, új növényfajták ki­alakulását. Egy-két hónapon belül ilyen sugárkert készül el Gödöllőn, az Agrártudomá­nyi Egyetem gazdaságában, a Kertészeti Főiskola szigetcsépi tangazdaságéban, és nemsoká­ra megkezdi munkáját az Ireg- szemcsei Dél-dunántúli Mező- gazdasági Kutató Intézet su­gárforrása is. (MTI) Zászlónak, tisztelegj! hogy elmaradt a nyitó tábor­tűz. Dörgött és villámlott, fújt a szél, szakadtak a tartóköte­lek, a raktársátor összedőlt. Másnap aztán kisütött a nap, a Ki mit tud?-vetélkedőt lan­gyos estén rendezhették meg a tábor vezetői. A barcsi Ma­gyar Éva és Tordasi Éva duet­tet énekelt. Nagy sikerük volt. — Mit adtatok elő, lányok? — A Csónakon és az Al­konyéra című dalt. Együtt jár­tunk karénekre, zeneiskolába. Ezzel léptünk fel Barcson is — mondta Magyar Éva. — Hogy érzed magad Babó- csán? — Nagyon jól... Először va­gyok táborban. A babócsai Horváth Károly meccset közvetített a vetélke­dőn. csokoládéval jutalmazták meg. — Milyen a koszt, Karcsi? — Finom — hangzik a tömő' válasz. A többi pajtás is megerősít1 a nyolcadikos fiú véleményé' — Nagyon jó étvágsv esznek a gyerekek! — jegy meg Kálmán József táborvez tő-helyettes. Aztán arról be­szél, milyen sokat segít a tá­Parancs száll a réten: — Örsvezetőképző nagy tá­bor, rajonként sorakozó! Szűcs Sándor sportfoglalko­zásra viszi az első és a har­madik rajt. A másodiknak és a negyediknek dalt tanít Lóján Krzsébet tanítónő, a babócsaiak KTS7-titkára. Ebéd után expedíciós fog­lalkozásra in­dulnak a rajok. Kijelölt útvo­nalon mennek térkép segítsé­gével, s elkép­zelik, mi épül a jövőben. Mare- tics Magdolna harmadikos gimnazista a fürdőhöz veze­ti a második rajt. A pajtá­sok elmondják, milyen lesz ez a táj ötven év múlva. — Szép park lesz itt, fedett uszoda mondja a tér­képet kezelő Ságvári Ró­bert. — Szanató­rium, gyógy­fürdő, a tsz­nek üvegház — veszi át a szót egy másik pajtás. — Meg üdülő! — szól közbe a kálmáncsai Boros Mária. A »kisdobosok« ezalatt dalt és táncot tanulnak. A csoko- nyavisontai Nárai Erzsi a vi­lág minden kincséért sem ven­né le a tekintetét Lóján Er­zsébetről. Megjegyzi minden mozdulatát. Ugyanígy figyel a többi pajtás is. Délutáni levélírás. — Víg táncot jár egy kis manó, és dalol hozzá, hej, haja hó ... — szárnyal a dal a sá­torvárosban. L. G. Zeug a dal. Hol üdülnek a postások? Hatvankilenc szakszervezeti üdü- íőjegyet és mindössze öt szanató­riumi beutalót kapott a posta me­gyei üdülőfelelőse. Az üdülőjegyek Budapestre, a Mátrába, a Balaton- partra szólnak. Csereakció útján lehetőség van arra is, hogy me­gyénk postai dolgozói — ha na­gyon korlátozott számban is — el­jussanak külföldre; egy dolgozó az Al-Dunán, egy a Német De­mokratikus Köztársaságban és há­rom Rratislavában töltheti szabad­ságát. Az üdülőfelelős nagy gondban van, sok a panasza. Nyári jegyei 4 igen keveset kaptak. Gyógyüdülő­be szóló beutalót Is alig küldtek Somogjmak. Hévízre is mindössze kettőt. .Sok az igénylő, és bár­mennyire igazságosan igyekeznek is elosztani a jegyeket, elégedet­lenek a dolgozók. Érthető ... I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents