Somogyi Néplap, 1964. július (21. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-10 / 160. szám
Péntek, 1964. július 10. 3 SOMOGYI NÉPLAP Szükség Tan a kézikaszára is A megdőlt vagy erős növésű gabonákban nem nagyon boldogul a kombájn meg az aratógép. Az ilyen gabonát a legkisebb veszteséggel kézikaszával lehet learatni. A nagyatádi járásban 528 kaszaeröt szerveztek a termelőszövetkezetek, eddig azonban csak mintegy 270 állt munkába. A többi? Csak egyszerre lehet kezdeni? Az emberek egy részét még a szénabetakarítás meg a hátralevő növényápolás foglalja le. De akad olyan hely is, ahol nem használják ki megfelelően a munkaerőt. Ötvös- kónyiban 180 holdat akarnak kézikaszával learatni, de a 25 kaszaerőből kedden még egy sem dolgozott. Miért? Löczi József főkönyvelő azt mondja, hogy rossz néven vennék a tagok, ha egy ré- szükii már aratna, a másik pedig növényápolással foglalkozna. Nem más ez, mint időpazarlás! Jó néhány tsz- tagot megkérdeztem, hogy mit tudnak az aratásról. Azt válaszolták, hogy semmit. — Aratnánk mi, csak osztaná ki a vezetőség — mondta Farkas József. — Amikor ott jöttünk el mellette, mondtuk is, hogy mi lesz ezzel a sok gabonával. Mind kipereg a szeme, de senki a füle botját sem mozdítja. Legalább meg kellene beszélni, hogyan végezzük az aratást. Hasonlóképpen nyilatkozott Fábos János, Takács József, Kulcsár József meg Sola Kágítséget, még egy hónapig is elhúzódhat az aratás. Kaszát fogó állattenyésztők és tanácsi dolgozók A lábodi Kossuth Tsz-btn minden erőt az aratásra összpontosítottak. A növénytermesztő brigádokon kívül kaszát fogtak az állattenyésztők is. Külön brigádban dolgozik, tizenhat fiatal. Azok a tagok, akik nem arathatnak egész nap — pl. az állattenyésztők —, egy különálló területen vágják a rehdet. Ezek az emberek — mint például Vencz- li József — a családjukat is kiviszik a táblára. Azokhoz a családokhoz, amelyek nem tudtak egy kaszaerőt sem adni, a növénytermesztésből osztottak be embereket. Így aratnak Böröcz Ferencék, B. Tóth Józsefek meg a többiek. Nem maradtak ki az aratásból az idős tsz-tagok sem. Erejükből nem futja arra, hogy a fiatalokkal versenyezzenek, de megteszik a magukét. Kilenc kaszaerő került ki közülük. Ott szorgoskodik a gabonatáblán a majd hetvenéves Pál János, Bálatinecz István, Kiss József meg Kis- laki István. Jól megszervezett aratásról számolt be Csorba Elek, a csökölyi agronómus is. Náluk 250 hold várja a kézikaszát. Eddig 24 kaszaerő nyolcvan holdat vállalt el, de a többinek is lesz gazdája. A tagok mellett még Tóth Lajos tanácselnök és Gerdelics László vb-titkár if* kaszát fog. L'gyan csak munkaidő után meg vasárnap állhatnak be az aratók közé, de szükség van rájuk, mert a kombájnok nem valami jól vizsgáztak a csökölyi határban. Példás igyekezet a nagyatádi Szorgalomban Ahol idejében hozzáfogtak az aratáshoz, most nincs gond, aggodalom. Roznik István, a nagyatádi Szorgalom Tsz elnöke és Deliaga Béla agronómus arról tájékoztatott bennünket, hogy az árpát mind levágták, s ha az időjárás kedvez, a hét végén vagy a jövő hét elején befejezik az aratást. A 36 kaszaerőn kívül a családtagok, a hozzátartozók is arattak. Lovrencsics Ferenc, a fonalgyár dolgozója, Nagy József erdészeti raktáros a szabadságát tölti a gabonatáblákon. Aratni tért haza Bugyecz Pál, Melles József, Völgyesi Imre meg Horváth János is. Ezek az emberek szinte minden percnyi időt a földeken töltöttek. Sokat segített a nagyatádi Szorgalomnak az erdészet is. Szerecz József, a fűrésztelep vezetője felajánlotta az elnöknek, hogy öt napra nékü- lözni tudná a munkásokat. 14 erdészeti kaszapár vágja a rendet kedd óta. Ha az időjárás engedi — és lesz még aratnivaló —, ott maradnak vasárnapra is. összefogással, jó szervezéssel mindenütt el lehet érni azt, amit a nagyatádi Szorgalom Tsz-ben. Ehhez a szükséges, hogy a tagság és a vezetőség minden erejével arra törekedjen, hogy minél előbb magtárba kerüljön az utolsó szem gabona is. Kercza ?mre roly is. Valamennyiüknek van elfoglaltsága az állatoknál, de szívesen aratnának, mert azt tartják, a 180 hold sok ahhoz, IVlikor készül el a mérleg ? hogy egyik napról a másikra elvégezzenek, hiszen több mint két hold jut minden kaszaerőre. Mikében a learatandó terület 51 százaléka vár a 30 kaszapárra. Segíteni kellene a mikeieknek. Több gépre volna szükségük, különben a kézierőre szánt 500 hold lassan fogy le, s nagy lesz a szemveszteség. Ha nem kapnak seBefejezéséhez közeledik a nagyatádi 300 vagonos gabonatároló építése. Az Építőipari Vállalat minden erőt erre a munkára állított rá. A nagy hajrának azonban van egy szépséghibája. Három hete ott áll beszerelésre készen a hídmérleg, de a Mérlegszerelő Vállalat még mindig nem kezdte meg a munkát, holott megígérte a Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat nagyatádi kirendeltségének, hogy idejében átadja a mérleget. Sürgősen hozzá kellene látni ehhez a munkához is, mert hiába készül el a tárház, tizedes mérleggel bonyolult és költséges dolog lenne átvenni a 300 vagon termést. Helyes lenne, ha a vállalat nem halogatná tovább, hanem minél előbb elkészítő-' a mérleget. Bandit vagy Andrást? A vonat elejéről és végéről szünet nélkül áramlott a szomjasok népvándorlása a büfékocsi felé. Fulladozunk a hőségtől. Felkerekedünk, ki tudja már, hányadszorra. A cél a »guruló italbolt«. Elöl megyek, nyomomban egy sokszoknyás nénike az unokájával. Végtelennek tetsző az út a büféig. Itt pedig olyan nagy a tumultus, hogy bűvésznek is nehéz produkció lenne leejteni egy gombostűt. Lassan jutunk a pultig. Köröttünk sörösüveget, üdítő italos üveget szorongató szomjasok. A nénié az elsőség: — Kérek két Bandit. — Mit, nénikém? — Két üveg Bandit. Az utasellátó emberének a szája fülig szalad. Érti, miről van szó, aprócska elbánásról; pillanatokra alábbhagy a pult mögötti motollázása, és nem hagyná a viccet semmi pénzért sem. Jól kihajol a pult mögül, és kópé kacsintással hordozza körül tekintetét a figyelő arcokon. — Jaj, nagymama, lelkem, nem akarom én magát bajba dönteni! Az unoka, az kaphat egy Bandit, de magának már csak Andrást adhatok. Ügy is jó. Illetve így is jó, mert semmi különbség a Bandi és András között; egy az izük, és ami a legfőbb, csakugyan üdít... Egy kis találékonyság Határ vidéki országúton robog az autó. Búzát ringató mező fekszik az. egyik oldalon, hűvös, tiszta illatot lehelő erdőség a másikon. Az út és az erdő közötti földsávon, egymástól tisztes távolságban kiásott, itt felejtett bunkerok. Egyiket-másikat a fű is belepte. Rossz emlékeket sem ébresztenek már: a béke füvek és virágok képében legyőzte a fölöslegessé vált betonépítményeket. Észre sem vennénk már őket, ha gépkocsivezetőnk nem volna célszerűen gondolkodó, gazdálkodó ember. Azt mondják erre a fajtára, hogy a jég hátán is megél. Mi már tagadnánk, hiszen ismerjük makacs tévedéseit, Háry Jánost is megszégyenítő meséit. Elhúzunk a fűvel benőtt bunkerok mellett, vezetőnk felhorkan. Több kilométeren át szidja, hordja a hanyag, gondolkodásra képtelen embereket. A pazarlókat. Miért? — Nézzétek csak meg! Hű, mennyi virágcserepet lehetne ezekből a bunkerokból csinálni! Olyanokat, mint amilyenek a kaposvári utcákon vannak. Kirobban belőlünk a nevetés. Hát persze, lehet ezekből egyebet is. Retikült, háziasz- szonyoknak könnyű bevásárlószatyrot, szalmakalapot... Nem győzzük bosszantani. hogy most bezzeg melléfogott. Hogy ő? Nem oda Buda, mert ő bizonyít. Még szerencse, hogy az út arra visz, abba a faluba, amelyikre hivatkozik. Megáll a tanácsháza előtt, hát uramfia, csakugyan! A hátára fordított, földbe süllyesztett bunkerban, mint egy óriás virágcserépben, tömérdek virág díszeleg. Mit lehet itt tenni? Legyőzettünk. Az emberi találékonyság határtalan... Veszélytelen karambol A birtokos még nem is sejti, hogy az övé ez a csilLcgó-villogó jármű. Egyelőre csak a táska és a szombati bevásárlás szerzeményei »utaznak« hazafelé a vadonaút sportkocsiban. Aki kapja, délutáni édes álmát alussza, aki tolja, az arra gondol, mi minden tennivaló várja otthon. Siet. S nincs is baj, amíg a járdán kerülgeti a szembejövőket vagy az előtte lassabban haladókat. Az útkereszteződésnél azonban váratlanul egy Pannónia robban ki egy kis utcából. Hőkölve áll meg a motor, és bumm! A babakocsi lökhárítója máris ott koppan a motoros bokáján. Nagy zavar és bocsánatkérés. A motoros nevet. Oda se neki! Csak ilyen karambolja legyen mindig. Mielőtt továbbrobogna, azért odaszól a piruló »babakocsi-vezetőnek«; — A KRESZ-t annak is ismernie kell ám, aki ilyen járművet vezet! Ez igaz! Még csak annak kell igazán ismerni! Három a magyar igazság Ember legyen a talpán, aki a kórház nyugalmára vigyázó portások éberségét kijátssza. Bár van, aki sikerrel ravasz- kodik. Így juthatott látogatóhoz az a beteg, akinek csodájára járt az egész osztály. Jön az első látogató, hogy Bogdán Józsefet, a férjét szeretné látni, az éjjel hozták be. Látni szeretné, érdekli a sorpajkos brigádvezető. A kisk'orpádi faluvégen megcsúszik a gépkocsi. Innen már csak gyalog lehet eljutni a Kutas! Állami Gazdaság gyümölcsösébe. A fák alatt is vizes a föld. A laposabb részeken víztócsa éktelenkedik. — Az éjszaka nagy eső volt — mondja a táborparancsnok- helyettes, Czeider Margit. — Azt hittük, kimossa a lányokat a sátorból. A talaj is átázott, ezért nem jöttünk ki délelőtt dolgozni. A jókedvet azonban sem az eső, sem a sár nem tudta megtörni. Előbb a hangjukat hallom meg a lányoknak, s csak azután tűnik fel egy csoport a fák alatt. — A tegnapi elsők — mutatja be őket a táborparancsnok- helyettes. — Hat sor zöldbabot gyomláltak ki fejenként, s ezzel, lettek elsők. Heten vannak, de csak ötöt látok közülük. — Mi elmaradtunk — mondják. — A többiek új sorba álltak. Hajtani kell, .mert beérnek bennünket. Néhol bizony nagyra nőtt a fű a babsorok között. Ilyen vizes talajból nehéz kihúzni a füvet. — Tavaly kapát is kaptunk, de akkor sok babtő elszáradt. Így könnyebben megy, ha száraz a föld, de ilyenkor bizony bent ragad. Csalni nem lehet, mert a gazdaság szakmunkásai visszahívnak bennünket. Addig nem igazolják a munka Az első helyezettek. sa. Rendben van, most kivételesen, mert vidékről jött. Bevezetik a kórterembe. Kisvártatva megnyugvással távozik. Nem fiatal gyerek már ez a Bogdán, túl van az ötvenen, kemény legény. Egy-két hét és kutya baja! Alig húza ki a lábát az asszony, ott egy másik. Ez is Bogdánt keresi, és azt állítja, hogy ő a felesége. Ejnye! Mire való a füllentés, hiszen az imént járt is Bogdánná! — Az lehet, kérem, de ő| csak volt a felesége, most én! vagyok. Ez az indoklás hat. Bogdán felcsillanó szemmel fogadja a látogatót. Az osztály dolgozói nevetnek. A csodába! Ki gondolná erről a csupa csont, szikár férfiról, hogy ... Tréfa tréfára, pedig még nincs vége. Negyedóra múlva megjön a harmadik asszony. Nagyon elfutja a méreg, amikor a körötte állók kételkedése hahotává dagad. — Még ilyet! — Ez is feleség? — Hát a másik kettő? A villogó szemű, fiatal cigányasszony türelmes magyarázatba fog. — Aki először itt volt, az csak volt a Józsi felesége. A másik most is az, de tudja mindenki mifelénk, hogy a Józsi csak engem szeret. A hallgatóság hüledezik, erre utolsó érvként — mintegy belépőjegyül a kórterembe, ahol Bogdán mit sem sejtve szundikál — kivágja: — Tessék megnézni, kérem! Én várom a gyereket, nem amazok! dúltunk, de voltunk huszonegyedikek is. Most mindig elsők akarunk lenni. — Mert csaltak — hallom a szomszéd fasor mögül a félig elfojtott megjegyzést. — Ma meg azért lesznek elsők, mert lefényképezték őket. — Tényleg csaltak? — Nem is lehet. Másnak is alá kell írnia a teljesítménylapot. Irigykednek az elsőségért. Ha nem hajtanánk, akkor ma nem hoztuk volna ki Fekete Ibolyát. Tegnap belement egy tüske 1 a lábába. Azt mondták, maradjon benn a táborban, de mi kihoztuk... — Nap nem lesz? — hallom a kacagásba fojtott kérdést. — Miért? — Szeretnénk lebarnulni is — válaszolja Halmai Edit. — Eddig még nem sikerült, mert esett az eső. —' Lehet még benne részed a két hét alatt — vigasztalja a brigádvezetője, Pál Edit. Távolabb, a meggyfák között már befejezték a munkát a lányok. Kocsira hordják az érett gyümölcsöt, s akik végeztek, vödrökön ülnek, vagy a leterített sátorlapon pihennek. Aztán valaki elkiáltja magá: — Lányok, itt a kaja! — Mit hoztak? — Sajtot meg kenyeret. — Gyerekek, itt nagyobb a papír, mint a sajt... — Mi volna, ha egyszer nem reklamálnátok? — mondja egy kicsit bosszúsan Bódizs Eszter, a meggyszedő brigád vezetője. — Azt is felírta, hogy mi vagyunk a gonoszok? — kiabál hozzám a vödörhalom közepéről valamelyik lány. — Tudja, vannak, akik otthon maradtak, s így nincs meg minden brigádban a tíz fő. A héttagú brigádokat most gonoszoknak csúfolják — magyarázza a brigádvezető. — A táborban is ilyen nagy hangjuk van. A tábor ... Az első, amit az ember észrevesz, egy hatalmas víztartály, rajta az Ifjúság a szocializmusért-jelvény és a név: Braun Éva önkéntes Ifjúsági Tábor. Csak utána találjuk meg a fehér téglákkal szegélyezett sárga utat, amely végigmegy a táboron, és egyenesen a sátrak mögött levő tóba fut. Festői a környezet. A szemközti oldalon a dús lombú fák visszadobják a megafon hangját. A kaposvári Munkácsy Gimnázium lányai töltenek itt két hetet. A napi munka mellett jut idejük pihenésre, fürdésre is. De munkaidőben csöndes a tábor. Csak a technikai személyzet dolgozik, hogy a kidőlt főárbocon is minél előbb lengjen a zászló. Aztán amikor befejeződik a munka, megelevenednek a sátrak. Csobban a tó vize, s 162 diáklány hangját veri vissza a sűrű lombú erdő. elvégzését, míg van fű a tövek között. — Szeretik a babot? — Nem — válaszolja nevetve Harsányt Rózsa, a brigádvezető. — De a csokoládét, azt igen. Az első helyezett brigád minden tagjának egy szelet csokoládé jár esténként. — És finom volt? — Nem ettük meg. Gyűjtjük! Térdre áll, pajkosan a napra nevet, aztán újra munkához lát. Azt mondja, nem lehet állni, mert a brigád tagjai szóvá teszik. Szeretnék, ha estére is azt ol- A vasnák fel a táborban, hogy első lett Har- sányi Rózsa, Bánfalvi Judit, Kovács Judit, Fekete Ibolya, Simon Erika, Jani Rózsa és Bodonyi Dorottya. — Nem csináljuk azt, amit tavaly. Akkor is elsőként inLászló Ibolya Megjött az uzsonna. K. I.
