Somogyi Néplap, 1964. július (21. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-05 / 156. szám

Vasárnap, 1964. július 5. 3 SOMOGYI NÉPLAP HAJNALI RIPORT A mezőnek — ahol a gyalog­út fut végig — már olyan a szaga, mint a cséplőgépé. Édes­kés nyári illat. A szőke gabo­nának fénye van. A hajnali harmat még a hold sugarait veri vissza, de a madárkórus már hangol, s amikor halvá­nyodik a hold fénye, megkez­dik a reggeli koncertet. A fák koronái lassan kivál­nak a tömör feketeségből, s a távolban kirajzolódik a víz­vári templom tornya is. Közeleg a reggel. De az ut­cák még csöndesek. A zöld zsalugáterek mögött alszik a falu. Az embert szinte lábujj- hegyre kényszeríti ez a nagy némaság. A cipősarok koppa- nása merényletnek rémlik a csönd ellen. Három óra múlt. A határon túlról egy otromba gép zaja hasítja végig az utcát. Az em­bereket várom, akik végképp eloszlatják az üres némaságot. Figyelem, hol nyikordul elő­ször a kiskapu ajtaja, s amikor az első embert meglátom, összerezzenek. Zajtanul köze­ledik a poros úton a falu köz­pontja felé. Álmos, gyűrött az arca. Nyakát belehúzza a ka­bátba. — Harangozni megyek — mondja a köszönés után. — Mindjárt négy óra lesz. — A többiek? — A harangszóra várnak. Akkor indulnak el etetni. Amikor ■ megkondul a ha­rang, már az istálló előtt áll Radvarecz József, az egyik fogatos. — Én nem érek rá megvár­ni a harangszót — mondja —, mert messziről jövök. Mire a többiek megetetnek, én sze­retnék megreggelizni, hogy együtt foghassunk be. Az első napsugár elérte a templom tornyát. Reggel van. Az istállókban már a friss szé­nát ropogtatják a lovak. — Tegnap kivert bennünket az eső — mondják a kocsisok —, ma korábban kell indulni. Maradt renden a lucemaszé- nából is. Nem sikerült össze­szedni. Meg itt van a krumpli, azt is szállítani kell. Egy ré­sze már kint van a vasúton, a többit most hordjuk ... — No, én befogok — szakít­ja félbe a beszélgetést Csong­rádi János. — Sietni kell, mert ma aratunk is. Nézem az embereket. Vala­mennyien jókedvűek. Nyoma sincs rajtuk az álmosságnak. Az aratásra terelik a szót. Közlekedjünk helyesen Kiállítás nyílt az Ifjúsági Házban Sugár Imre, a megyei tanács vb-elnökhelyettese nyitotta meg a Balesetelhárítási Tanács és a megyei rendőr-főkapi­tányság »Közlekedjünk helye­sen« kiállítását a Kilián György Ifjúsági Házban. Kiss István őrnagy, a rend­őr-főkapitányság közlekedési osztályának vezetője a követ­kezőket mondotta: — Az utóbbi hat évben húsz­szorosára növekedett a gépjár­művek száma. Megyénkben több mint 26 000 járművet tar­tunk nyilván. Ezzel együtt emelkedik a közúti balesetek száma. 1962-ben 396, tavaly 590 karambol történt megyénkben. \ balesetek zöme gondatlan­ságból, ittas vezetésből szár­mazott. Sok szerencsétlenséget okoznak a kezdő, gyakorlatlan és vakmerő vezetők. Mivel na­gyon elszaporodott az ittas ve­zetésből adódó baleset, ezért szigorú rendszabályokat léptet­tünk életbe: ha a gépjárműve­zető szeszes italt fogyasztott, bevonjuk jogosítványát, s el­járást indítunk ellene még ak­kor is, ha nem okozott balese­tet. A kiállítás bőséges tanulság­gal szolgál. A hatalmas tablók a KRESZ szabályainak helyes alkalmazását mutatják, mel- 'ettük pedig fénykép annak ’-avetkezm énveiről, ha megsér­tik a szabályokat. Valamennyi *ábla oktat hogyan kell a iobbkéz-szabálvt alkalmazni, mikor lehet előzni és kanya­rodni. Arra is van intő példa, hogy miért, kell a motornsok- «ak hiiVnci s'jkot viselni. A megvei közlekedési balesetek­ről készít«-1-4: statisztika is fi­gyelmeztető. Július 14-ig tekinthető meg a kiállítás Érdemes megnéznie mindenkinek! — Nehezen megy a kombájn ebben a nagy gabonában. Sok kézikaszás kell — hallom Vi- rovecz István hangját. Nádi Mihály, Muzsek Mihály meg Kisnemes András bizonyítja, hogy így van. — Csak az a baj, hogy mind ilyen idősek, akik kaszát fog­nak. A fiatalok traktoron ül­nek, vagy elmentek a faluból. Pedig ide azok kellenének. — Azért csináljuk mi js — mondja Gyaja Mihály. — Min­denki úgy készül erre az ara­tásra, mintha egyetlen falat kenyér sem volna otthon. Ha jól megfogjuk, akkor biztosan végzünk idejében. — Látta volna tegnap az embereket! Amikor az elnök azt mondta, hogy meg kell kezdeni a rozsot, minden ko­csis kaszát fogott. A lovak ott álltak a tarló szélén — teszi hozzá. Princ Imre. — Azért sietnek annyira, mert most a legjobb vágni. Viaszérésben van. Bodor János agronómus mondta: amikor szóltak az em­bereknek, hogy lehet aratni, már 14 kaszapár készen állt. Hétfőn ötven kaszaerővel fog­nak munkához... A kocsisok még ékelődnek egy ideig, aztán ki-ki indul a maga dolgára. Már népes az utca. Még csak hatra jár az óra, de mintha késő délelőtt volna, olyan a forgalom. Min­denkinek akad munkája ilyen korán is. Csikvári Jánosnál már öt órakor a kertben talál­tam. — Itt is kell egy kicsit ka-j pálni — mondja. — Csak ad-* dig érek rá, míg alszik a csa­lád, mert utána reggelit kell készíteni. Már lehetetlen követni aj sürgés-forgást. Traktorok dü­börögnek az utcán, emberek! indulnak munkába. Csak a| kocsmáros áll egykedvűen azi ajtóban. Nem nagyon akad vendége. Aki mégis betér, gyorsan indul is kifelé ... Sür­geti az idő, nincs veszíteni va­ló perc egy sem ... Kercza Imre Megtisztelő feladat AZ ÉRDEKLŐDÉS REF­LEKTORA a napokban az ed­diginél is erősebb fénnyel páztázta végig a lakosság áru­ellátásával kapcsolatos mun­kát: a parlament ülésszaka megvitatta a belkereskedelem helyzetéről szóló miniszteri ibeszámolót. A kiskereskedelmi árufor­galom, az éttermi és bolti ki­szolgálás, egyes közhasználatú cikkek mennyisége és válasz­téka mindennapi beszédtéma a vásárlók körében. A ke­reskedelem valóban azok kö­zé a gazdasági ágak közé so­rolható, amelyek a közvéle­mény bírálatának tüzében formálódnak korszerűvé, a fel­adatok ellátására alkalmassá. Jogos észrevételeiket — vá­lasztóik megbízásából — ez­úttal a képviselők mondták el a kereskedelem tevékenységé­vel kapcsolatban —, de szinte valamennyi felszólalásban ott csengett az elismerés is: üz­leteink, vendéglátóhelyeink sokat fejlődtek az utóbbi idő­ben; tágasabbak és korsze­rűbbek lettek a boltok, kultu­ráltabbá vált a kiszolgálás. A BELKERESKEDELMI MI­NISZTER számokkal támasz­totta alá a kereskedelem fej­lődéséről szóló megállapítást. Ezekben az átfogó adatokban ott szerepeltek azok a ténye­zők is> melyek megyénk ke­reskedelmének előrehaladását jelzik. Somogy kiskereskedel­mi forgalma a múlt eszten­dőben csaknem félmilliárd fo­rinttal volt nagyobb, mint 1960-ban; az utóbbi három évben 98 egységgel bővült' a kiskereskedelem és a vendég­látóipar hálózata, s ugyan­ezekben az időszakokban — az alapvető élelmiszerek eladá­sának jelentős növekedése mellett — a tartós fogyasztási cikkek évi forgalma hatvan- millió forinttal emelkedett. Joggal állapította meg felszó­lalásában Nyers Rezső elv­társ, az MSZMF Politikai Bi­AMÍG A VONAT ÜJ VAGÁNYON FUTHAT — Mi a legnehezebb munka? — Ha a gép elromlik. Akkor kézierővel kell a betonaljat és a sínt elmozgatni. — Mi okozza a legtöbb mér- gelődést? — Ugyanaz. Jól megtermett ember, na­gyon erős lehet. A neve Ta­kács József, ő a brigádvezető. A kötőtelep valamennyi dol­gozója egy brigádban van. Hatvanöt embert irányít Ta­kács József. Mindegyiket is­meri — és ez jó' emlékezőte­hetséget kíván, mert a törzs­gárdán kívül nagy a mozgás, sok ember fordul meg itt. — Melyik a legkönnyebb munka? — A csavarcsinálás, azaz — összeállítás... — A legnagyobb gép? — A bakdaru. — A legkisebb? — A kis benzines fúrógép meg a villamos fúrógép. Közeledik a hatalmas daru. Három sínpár megy el a lábai közt... Megáll, a drótkötelet rákapcsolják a kész, huszon­négy méteres betonaljakkal el­látott sínpárra. Könnyedén emeli a gép a hatalmas súlyt, s enyhén hintázva, meghajol­va hátraszáll a sín. Teherko­csira rakja a daru. Itt a kötőtelepen állítják össze azokat a sínpárokat, A portáldaru segítségével fektetik le a vágányt. A Takács-brigád. melyeket Dombóvár—Kapos­vár között és a fonyódi vona­lon fektetnek le. Zökkenés- és hézagmentes vágány lesz be­lőlük. A kötőtelep legöregebb mun­kása vékony, alacsony, nevetős arcú, fürge ember; nem hinné senki, hogy jövőre már nyug­díjba megy. — Zsákovics József vagyok — mutatkozik be, aztán egy kicsit zavartan álldogál. Pilla­natnyi tétlenségével nem tud mit kezdeni. A legfiatalabb munkás ti­zenkilenc éves. Visnyei Sándor. Kerek arca, kis bajusza van. A hatalmas bakdaru. — Piszkos, erős munka, de én nagyon szeretem. Jól is ke­resek, meg észre sem veszem, hogy én vagyok itt a legfiata­labb: éppen olyan megbecsü­lést kapok, mint bárki más ... A brigádvezető mosolyogva szemléli embereit. Hajladoz­nak, tevékenykednek. A fakó vasutaskabátok, sildessapkák kiemelkednék a világosszürke beton és rozsdásszínű vas hát­teréből. A vörösbama arcok és erős karok magabiztosan irá­nyítanak itt mindent. A bakdaru ismét előrecsú­szik hangtalanul, hogy újabb mezőt vigyen. Az irányítófül­kében fent Hosszú István és Varga Ferenc dolgozik. Ka nem volt semmi baj. Ök az esőtől félnek. A kábelokra vi­gyázni kell. — Mostanában sok vihar volt. De lemaradásunk nincs — mondja büszkén Takács Jó­zsef. — Innen, a tető alól les tűk, hogy mikor áll el. Mihelyt elállt, dolgoztunk . .. Meg este is itt maradtunk hét óráig. Barnára sült arca mosolygós. A kötőtelepen az idén 23 520 méter vágányt készítettek elő. A nap veszettül süt, a hőség szinte kibírhatatlan, izzadnak az emberek. Kezük fejével megtörlik homlokukat, s nem számít, hogy fekete csíkot húznak arcukra. Egy kicsit távolabb betonalj- hegyek vibrálnak a napfény­ben, világosszürkén vakítanak. Néhány mozdony pöfékel a közelben, s idehallatszik a :j- üzemtől egy ideges gőzszelep sivítása. S. Nagy Gabriella zottságának tagja, a Közpon­ti Bizottság titkára, hogy az életnívó emelésében egyik fontos gyakorlati tényező ép­pen az áruellátás jó színvo­nala. A kereskedelmi munka elemzésén kívül arról is szó esett a Parlamentben, hogy pártunk helyes gazdaságpoli­tikája nyomán a vásárlói igé­nyekkel együtt nőnek a köve­telmények a kereskedelmi dolgozók munkájával szem­ben. A tanácskozás álláspont­ja szerint két irányban kell előrehaladnia a következő időszakban a belkereskede­lemnek: egyrészt a szakérte­lem, másrészt a szocialista munkaerkölcs érvényesítésé­ben. Ahhoz, hogy a fejlődés támasztotta követelményeknek a kereskedelmi dolgozók meg­feleljenek, bővítenünk kell áruismeretüket, megértést kell tanúsítaniuk a fogyasztók magatartása iránt, s érvényt kell szerezniük a társadalmi tulajdon gondos kezelése sza­bályainak. ,E szempontok együttesen a munkafegyelem megszilárdítását is jelentik, s ezt a folyamatot hasznosan egészítheti ki a helyes fo­gyasztói magatartás normái­nak kialakulása. A SOMOGYI KERESKE­DELEM »PANASZKÖNYVÉ­BEN« több, megoldást kívánó bejegyzés sorakozik. Néme­lyik árucikkből — hús, szén, Fecske cigaretta, építőanyag, gépalkatrész stb. — időn­ként akadozik az ellátás; he­lyenként jelentős a színvonal- különbség a belvárosi és a petemterületi . boltok között; olykor udvariatlanok, , türel­metlenek az eladók: néhány­szor hiba csúszik a mérésbe vagiy a számla összegébe; s javításra szorul egyik-másik bolti dolgozó erkölcsi felfogá­sa is. A hiányosságok általá­nosítása azonban káros volna, hiszen a kereskedelmi dolgo­zók nagy többsége becsülettel, tiszta kézzel, a nehézségeket legyűrő igyekezettel látja el munkáját. Éppen a helytállás seregnyi pédája a biztosítéka annak, hogy kereskedelmünk alkalmas jelenlegi fő felada­tának teljesítésére: az áruel­látásban meglevő hibák foko­zatos megszüntetésére. A további előrelépéshez a kereskedelmi vállalatok dol­gozóinak erőt és biztatást ad­hat munkájuk megbecsülése, s az a jelentős anyagi erőfe­szítés, mellyel a párt- és ál­lami vezetés a munkafeltéte­lek javítására, a bolthálózat korszerűsítésére és bővítésére törekszik. Egyedül megyénk­ben 21 új kereskedelmi, illet­ve vendéglátóipari egységet létesítünk, nyolcat bővítünk, harminckettőt korszerűsítünk az idén. Az e célra fordított összeg meghaladja a tizenhat- millió forintot. Tovább épült az idén a siófoki szállodasor, ABC-áruház nyílt Fonyódon és Siófokon, öt — ezerszemé­lyes — önkiszolgáló étterem­mel gazdagodott a Balaton­part, éttermet és szállodát kap Marcali. A jelen tervei mellett ígéretesek azok az előirányztok is, melyek a kereskedelem fejlesztését az 1970-es évekig határozzák mef. Ezek szerint a^ következő öt évben — kerek összegben számolva — százmillió forin­tot fordít népgazdaságunk csupán a somogyi Balatnn- part állami bolti kiskereske­delmének fejlesztésére. Sió­fok áruházát, Baíatonboglér kisáruházat kap, kialakulnak a tó partján a kereskedőire* alközpontok, s bizonnyal el­tűnnek a szűk, korszerűtlen íémpavilonok. A MEGFELELŐ SZÍNVO­NALÚ ELLÁTÁS továbbra is egyik alapvető célja a kor­mány gazdaságpolitikájának — szögezte le beszámolójában a belkereskedelmi miniszter. Kereskedelmi dolgozóink meg­tisztelő feladata, hogy napi i munkájukban megfeleljenek < társadalom támasztotta /köve ■ telményeknek. B. T.

Next

/
Thumbnails
Contents