Somogyi Néplap, 1964. július (21. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-04 / 155. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Szombat, 1964. július 4. A nyugatnémet kormánypártban folyó vita árnyékában kezdődött meg De Gaulle bonni látogatása Bonn. De Gaulle elnök hét minisz-j terének kíséretében pénteken délelőtt Bonnba érkezett. A repülőtéren Erhard kancellár és kormányának tagjai üdvö­zölték. De Gaulle ezután a kancellári palotába hajtatott, s ott négyszemközt tárgyalt Er­hard kancellárral. Az őt kísérő francia miniszterek pedig meg­kezdték tanácskozásaikat nyu­gatnémet kollégáikkal. * * * De Gaulle látogatásának elő­estéjén a bonni kormánypárt Adenauer—Strauss csoportja gyakorlatilag az eddigi együtt­működési szerződésen túlmenő francia—nyugatnémet unió lét­rehozását sürgette. E csoport­hoz, amely nagy nyomást gya­korol Erhard kancellárra, csat­lakozott Dili hues, a Keresz­ténydemokrata Párt ügyvezető elnöke is. Dufhues a keresz­ténydemokrata sajtószolgálat­ban a látogatás előtt megje­lent cikkében azt javasolta, hogy alakítsanak francia— nyugatnémet munkabizottságot az európai politikai egység megvalósítására. Ebben a kérdésben azonban a bonni kormánypártban ko­ránt sincs egyetértés. Schrö­der külügyminiszter és hívei arra hivatkoznak, hogy egy kétoldalú francia—nyugatné­met szerv létrehozása csak ár­tana a politikai unió ügyének, mert elriasztaná a közös piaci partnereket, akik amúgy is tartanak a francia és nyugat­német hegemóniától, s Anglia részvétele nélkül hallani sem ókarnak a politikai unió létre­hozásáról. \ A Frankfurter Allgemeine Zeitung hangsúlyozza: Er­hard kancellár ez év elején sorra látogatta a közös piaci országokat, de sehol sem ta­lált lelkes fogadtatásra a po­litikai unió terve. »Azt a csa­,pást, amelyet De Gaulle más- 1 fél évvel ezelőtt nemcsak a Fidel Castro Havanna (TASZSZ). Fidel Castro kubai minisz­terelnök újságíróknak nyilat­kozatot adott a kanadai nem­zeti ünnep alkalmából rende­zett követségi fogadáson. A guantanamói támaszpontról kubai határőrök ellen intézett támadás arra vall — mondotta —, hogy az Egyesült Államok­ban egyesek súlyos összetűzést akarnak provokálni ebben a térségben. Az effajta agresszív cselekmények, valamint az amerikai kémrepülőgépek ál­landó berepülései súlyos gon­dot kell hogy okozzanak John­son elnöknek — tette hozzá. Castro a továbbiakban meg­állapította, hogy az Egyesült Államok által teremtett gazda­sági blokád egyetlen eredmé­nyeként Kuba még inkább meggyorsította gazdaságának fejlesztését. Rámutatott, hogy az ameri­kai nyomás ellenére egyes nyugat-európai országok és Ja­pán az utóbbi években jelen­tős mértékben bővítették ke­reskedelmüket Kubával. Ez azt tes jelentések szerint — a po­litikai unió ügyén kívül a kö­nyilatkozata bizonyítja, hogy ezek az or­szágok hisznek a kubai forra­dalom erejében és szilárdságá­ban. j Kuba sikeresen hajtja végre azt a feladatát, hogy 1970-re tízmillió tonnára emelje évi cukortermelését. Jelenleg nagy figyelmet fordítanak a cukor­nád betakarításának gépesíté­sére. Castro kijelentette: Csődöt mondott minden olyan ellen- forradalmi kísérlet, hogy fegy­veres bandákat hozzanak létre Kuba területén, mivel a nép nem támogatta ezeket a pró­bálkozásokat. A miniszterelnök beszámolt arról, hogy a forradalom óta a parasztok egy főre eső évi reál - jövedelme több mint ötszörö­sére növekedett. Az utóbbi években Kubában végbement változások oda vezettek, hogy ma már számos latin-amerikai politikai személyiség nyíltan elismeri a földreform és más alapvető reformok szükséges­ségét saját országában. (MTI) britekre, hanem az egész Közös Fiacra mért, még nem felejtették el« — írja a lap, majd hangsúlyozza: A politi­kai unió gyakorlatilag csak Franciaországból és Nyugat-: Németországból állna, ez pe­dig újabb gyanakvást szülne a közös piaci partnereknél, s végeredményben nem segíte­ne, hanem kárt okozna a Közös Piacon belüli integrá­ció ügyének. * * * A francia—nyugatnémet megbeszéléseken — az előze­vetkező témák szerepelnek: 1. az általános világpolitikai helyzet, ezen belül elsősorban a német kérdés, a kelet— nyugati viszony kérdései és a délkelet-ázsiai helyzet; 2. a Közös Piac gazdasági problé­mái, elsősorban a növekvő inflációs veszély: 3. a latin­amerikai színtéren kifejtendő francia—nyugatnémet együtt­működés; 4. a szocialista or­szágokkal való kereskedelem kérdései. A spanyol fegyverrendelések körüli legújabb angliai bonyodalmak London (MTI). A legújabb fejlemények azt mutatják, hogy a toryk f orr­ponton akarják tartani a spa­nyol fegyverrendelések körül felkorbácsolt műfelháborodást, de nem sietnek a való tények kiderítésével. A legújabb fejlemények ezek: 1. Számos tory képviselő azt állította, hogy a Munkáspárt bírálata következtében Anglia nemcsak 14 millió font értékű spanyol rendelést veszített el, hanem elesett több száz­millió font értékű spanyol ügy­letektől és egyáltalán minden fegyverkivitel lehetőségétől. 2. Az alsóházban több kon­zervatív képviselő szenvedé­lyesen sürgette az ügy megvi­tatását.- Farey-Jones képviselő (jobbszárny) panaszkodott, hogy a Munkáspárt egy nagy, büszke és barátságos nemzetet sértett meg. Erre Thorpe libe­rális párti képviselő megje­gyezte: »A konzervatívoknak az a régi dicső hagyományuk, hogy fegyvereket szállítanak a fasiszta diktátoroknak, például Mussolininak, még három nappal a második világháború kitörése előtt is.« A polgári sajtó java része, amely egy kissé óvatosabban kezeli az ügyet, fölteszi a kér­dést: Vajon mi rejlik a mes­terséges hullámverés felszíne alatt? Angol újságírók megállapít­ják, hogy a tárgyalásokat a Daily Express leplezte le jú­nius 9-én, azt írva, hogy Fran­co egyszerre négy országgal tárgyal: az Egyesült Államok­kal, Angliával, Franciaország­gal és Hollandiával, s egyik állam sem tudott a többiekkel folyó tárgyalásokról. Ez pon­tosan megfelel Franco szokásá­nak, aki így igyekszik a leg­kedvezőbb föltételeket kicsi­karni és a hatalmakat egymás ellen kijátszani. Majdnem biz­tos, hogy a rendelést végül az Egyesült Államoknak adta vol­na, amely évek óta Franco fegyverszállítója, és amely a katonai segélyek révén erős nyomást gyakorolhat a spanyo­lokra. A Daily Express lerán­totta a leplet Franco »négyku- 1 ácsos« eljárásáról, s ezzel a legkínosabb zavarba ejtette. Butter külügyminiszter június 15-én azt mondotta az alsóház­Washington (MTI). Mint ismeretes, az amerikai képviselőház csütörtökön jóvá­hagyta a négerek egyenjogúsí­tásáról szóló polgárjogi tör­vényt. Johnson elnök néhány órával később aláírásával szentesítette is. A képviselőházban megtar­tott szavazáson 153 demokrata és 136 köztársasági párti kép­viselő foglalt állást a törvény mellett, ellene pedig 91 de­mokrata és 35 köztársasági párti képviselő szavazott. Johnson elnök közvetlenül az aláírás előtt rádió- és tele­ban, hogy még nem döntöttek a spanyol megrendelésekről, csupán az előkészítő megbe­széléseket fejezték be. Hozzá­fűzte: reméli, hogy Wilson megjegyzése nem hiúsítja meg az ügyletet. Sajtókörök ebben annak jelét látják, hogy a spa­nyol—angol megbeszélések ek­kor már nehézségekbe ütköz­tek, és a spanyol kormány a másik három ország ajánlatát fontolgatta. Butler Cassandra- jóslata tehát a tények ismere­tén alapult. Spanyol nyilatko­zatok csak az utóbbi napokban kenték a Munkáspártra a fe­lelősséget a tárgyalások meg­szakadásáért. Franco bizonyá­ra két kézzel ragadta meg az alkalmat, hogy a választások előtt befeketítse az angol szo­cialistákat. vízióbeszédet mondott. Beje­lentette, hogy azonnal hozzá­lát a törvény megvalósításá­hoz. Első ténykedése az volt, hogy Leroy Collins volt flori­dai kormányzót kinevezte an­nak a tanácsadó bizottságnak az élére, amely a törvény meg­tartásáról, a négerek egyenjo­gúsításának érvényesítéséről gondoskodni hivatott. Felhívta az Egyesült Álla­mok lakosságát, biztosítsa a törvény érvényesülését. Ideje már, hogy elzárjuk a fajüldö­zés mérgének forrásait — mondotta Johnson. Johnson aláírta a polgárjogi törvényt Csei Ce-Mina, a Kínai Nép- köztársaság budapesti rendkí­vüli és meghatalmazott nagy­követe pénteken végleg el­utazott Magyarországról. Anasztasz Mikojan, a szov­jet miniszterelnök első helyet­tese, aki jelenleg a burmái forradalmi kormány vendége­ként Ramgunban tartózkodik, pénteken találkozott Ne Win tábornokkal, a forradalmi ta­nács elnökével, és baráti be­szélgetést folytatott vele. A Vietnami Demokratikus Köztársaság nemzetgyűlése pénteki ülésén egyhangúlag ismét Ho Si Minht választotta meg köztársasági elnöknek. A merfizetgyűlés ugyanakkor köztársasági alelnökké újra­választotta Ton Duc Thangot, a nemzetgyűlés állandó bi­zottságának alelnökévé Truong Chint, miniszterel­nökké pedig Pham Van Don- got. Az amerikai szenátus kül­ügyi bizottsága csütörtökön 50 millió dollár híján jóváhagyta Johnson elnök külföldi se- gélyprogramtörvény-terveze- tét. A bizottság 3 446 700 000 dolláros »plafont« állapított meg. A törvényjavaslat még ebbon a hónapban szenátusi vitára kerül. Delhiben csütörtökön közzé­tették az állami gazdasági szektor vezetőinek országos értekezletén elfogadott nyilat­kozatot. Az országban első íz­ben fektették le a nehézipar fejlesztésének alapjait — hrn- goztatja a nyilatkozat, és kö­veteli, államosítsák a létfon­tosságú gazdasági ágazatokat, amelyek többségükben még ma is külföldi monopóliumok tulajdonában vagy ellenőrzé­se alatt varnak. Csütörtökön este Algírban Humberto Delgado tábornok, a portugál nemzeti felszabadí- tási front elnöke sajtóértekez­letet tartott. Kijelentette: mindenekelőtt meg kell dön­teni Salazar fasiszta diktátori rendszerét, s ez a néptömegek feladata. Elmondotta, hogy Portugáliában valódi népkép­viseleti alapon új törvényho­zó gyűlést kell létrehozni, amely kezébe veszi az ország sorsát. Az argentin vágóhidak tu­lajdonosai áruhiány mestersé­ges előidézésével igyekeznek felsrófolni a húsárakat, s e célból egyre több üzemet zár­nak be. Eerisso városában ha­talmas vágóhidakat csuktak be, több ezer munkást bocsá­tottak el az amerikai vállal­kozók. Buenos Airesben és más városokban is számos üzem szüntette be a munkát. A vállalkozók mesterkedései országszerte felháborodást kel­tettek. A húsipari dolgozók szakszervezete csütörtököm 24 órás sztrájkot indított tiltako­zásul az elbocsátások ellen. Két nicaraguai egyetem hallgatói sztrájkot indítottak tiltakozásul Carlos Fcnsecá- nak, a nemzeti felszabadítási front elnökének letartóztatása miatt. A Premsa Latina hír- ügynökség jelentése szerint Fronsecát letartóztatásakor megsebesítették, s élete ve­szélyben forog. Folyik az országos népszavazás az új alkotmányról. Az új al­kotmány a belgáktól örökölt »alaptörvények« helyébe lép. A ké- p^n: Egy szavazó átveszi az »igen« és »nem« cédulát. (Rádió-telefotó — MTI Külföldi Képszolgálat) A kongói Az Egyesült Nemzetek Szervezetének katonái kivo­nultak Kongóból, és ezzel kapcsolatban a nemzetközi sajtó ismerteti az összeget, amibe ez a négyesztendős kaland került. A világszer­vezet, pontosabban a világ- szervezet egyes tagjai össze­sen nem 400 milliót, ahogy a magyar sajtó is közölte, ha­nem dupláját, 800 millió dollárt költöttek a rendfenn­tartó erőkre. Tudjuk, hogy a Szovjet­unió nem járult hozzá ah­hoz, hogy ENSZ-erőket küld­jenek ebbe az afrikai ország­ba; a közgyűlésben is, a Biz­tonsági Tanácsban is kifogá­solta ezt, és tiltakozásának logikus következményeként megtagadta az anyagi hozzá­járulást. A Nyugat országai, sőt eayes afrikai és ázsiai I kormányiik is szemrehányást tettek ezért a Szovjetunió- I nak, azzal rágalmazták, hogy költségele Moszkva meytagadja a nem­zetközi együttműködést. S most mit mutat a mér­leg? Nyugati, erősen jobbol­dali vélemények szerint a rend Kongóban az ENSZ- csapatok csaknem négyesz­tendős ótt-tartózkodása elle­nére sem állt soha helyre, és most, amikor az ENSZ-erők kivonulnak, Kongó helyzete szinte semmivel sem jobb, mint csaknem négy éve, ami­kor behívták őket. Ezzek után azt hisszük, fö­lösleges tovább magyarázni, miért nem látta a Szovjet­unió értelmét annak, hogy anyagilag hozzájáruljon eh­hez a kiváló rendfenntartó akcióhoz, egy olyan, velejéig rothadt rezsimnek a támoga­tásához, amely még az ország függetlenségének év­fordulóját is megtagadja, s egyre nyíltabban a nyugati tőkések kiszolgálójaként te­vékenykedik. T. I. Olasz tiltakozás Bonnban Bonn (MTI). Guidotti olasz nagykövet til­takozott a bonni külügymi­nisztériumban Schmücker gaz­daságügyi miniszternek . a Spiegelben közölt nyilatkozata miatt. Schmücker egy nyilat­kozatában megdorgálta az ola­szokat, amiért — szerinte — fegyelmezetlen költségvetési politikát folytatnak, s megfe­nyegette az olasz kormányt, hogy nem kapja meg a kilátás­ba helyezett kölcsönt, ha nem tesz hatékony intézkedéseket a gazdasági stabilitás helyreállí­tására. A Frankfurter Allegemeine Zeitung római tudósítója azt jelenti, hogy Olaszországban nagy felháborodást keltett Schmücker nyilatkozata, s még a kormányhoz közel álló sajtó- orgánumok is tiltakoznak az olasz belügyekbe való beavat­kozás ellen. A Frankfurter Rundschau idézi a Moróhoz közel álló II Punto cikkét, mely hangoztat­ja: Franciaország és Nyugat- Németország olyan pénzügyi politikát akar rákényszeríteni Olaszországra, amely ug«-­biztosítaná egy vékán» .......... s ágcs réteg számára látszatát, az olasz nép ban nyomorba dönteni munkanélküliek tóvá1'' is csapatostul tóduljanak Nvu- gat-Németországba és Francia- országba, s így e két ország ipara továbbra is olcsó mun­kaerőhöz jusson. Kitűnő étel-, ital-, cukrászsütemény­különlegességek, presszókávé. Csoportoknak is gyors étkezési lehetőség! M E G NYf LT Balatonboglár és Balatonlelle között, a benzinkúttal szemben a balatonboglári földművesszövetkezet kezelésében levő modern Lelte önkiszolgáló étterem Minden este zene, tánc. Nyitva reggel 8 órától éjfélig. Kellemes szórakozóhely. Okvetlen keresse föl. (3344) I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents