Somogyi Néplap, 1964. július (21. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-30 / 177. szám

Csütörtök, 1964. július 30. 02 3 SOMOGYI NÉPLAP Hajnaltól késő estig Általános iskolai felnőttoktatásunk gondjai — A legnagyobb baj? Kemé- nyedik a föld. Ha nem lesz egy jó eső, akkor nehezen megy a szántás. Ahol kötöt- tebb a talaj, már meg is re­pedezett. Az ember, aki ezt mondja, traktoros. Pető, Jánosnak hív- ' ják. Eddig 132 holdon végezte el a tarlóhántást a jutái határ­ban. Ekkora területet le is si- mítózott, és a gyűrűshengert is 132 holdon vontatta végig a Belorusszal. A napcserzett arc markáns. Zöld színű napszemüveget hord és zsíros, nagy karimájú kala­pot. Meleg van. Csaknem derék­szögből csapódnak be a nap sugarai. A traktor is tüzel. Me­net közben az ember arcába csapja a szél a forró levegőt. — Egy kicsit zsíros már — bök a kalapra —, de ha nem volna, biztosan napszúrást kapnék. A gép ott dohog a tábla szélén. Mögötte fényesen csil­lognak a megvásott tárcsala­pok. Siet a traktoros, mert még sok a munkája. Eddig főleg azokat a területeket szántotta, ahova másodvetés került. — Aratás? — Nem szeretek aratni. A szántás, az jobb. 1960-ban ke­rültem a gépállomásra, de ed­dig még nem vontattam az ekén és a tárcsán kívül mást, mint fűkaszát. Akkor kezdte a tarlóhántást, amikor felszabadult az első tarló. Három héttel ezelőtt. Reggel korán indul, még nap­kelte előtt. — Négy órakor kelek. Lezsí­rozom a gépet, és jövök ki. — Ebéd? — A munkától függ. Ha sür­gős a szántás, akkor csak a vo­lán mellett harapok néhány falatot. Ha nem, akkor le­ülünk az erdő szélébe. Pedig itt lakik a faluban. Reggel hazulról indul el. Fele­sége becsomagolja a reggelit, s előfordul, hogy ebédre eszi meg. Este későn kerül haza. Hogy mikor?­— Sem én, sem a feleségem nem tudja. Hpl kilenckor, hol meg éjfélkor. Ha van szabad tarló, és nem vagyok nagyon álmos, nem hagyom abba a munkát. — Géphiba. — Még nem volt. Egy hó­napja jöttem ki a gépállomás­ról. Azóta állandóan megyek, de a szokásos karbantartáson kívül alig akadt valami. S ha mégis előfordul kisebb hiba, jön a körzetszerelő. Min­dennap meglátogatja egyszer. Megtörli a halántékát. Ke­zét feketére marta az olaj. Ál­mos? Biztosan. Nem mondja ugyan, csak mosolyog a kér­désen, de a szarkalábak a sze­me sarkában erről tanúskod­— Tegnap lelépett az öreg kecske a sínről, és vissza kel­lett tenni... Ma nem volt ko­molyabb baj — mondja Far­kas József művezető. Az »öreg kecske« most na­gyon szép. Nappal is impozáns látvány ez a hatalmas, mégis könnyed daru. Most olyan, mintha negatív fölvételen néz­né az ember: minden sötét, csak a daruk és az épületek világosak. Reflektorok világí­tanak az esti munkához. — Hat reflektorunk van, és egy-egy lámpa ezerwattos.. Csaknem nappali fény van itt — mondja Borbély Béla szere­lő, az építkezés villamos be­rendezéseinek felelőse. Este tíz óra ... Most ért véget a műszak az északnyugati városrész építke­zésein. A munkások kisebb-na- gyobb csopórtokban indulnak haza, többen kerékpárjukat tolják, majd a kapunál ülnek rá. Megérkezett az éjjeliőr, Hé- ger bácsi. Körüljárja a terepet. Az első épület mellett hatal­mas teherautó áll, kerekeit tég­lákkal támasztották ki. Plató­ján hatalmas vasszerkezet: egy gyorsfelvonó alkatrészei. A most épülő harmadik házhoz szerelik föl. mert nemsokára kezdik a belső szerelést és a vakolást. — Hogy állnak a víztárolók? nak. Mondom, hogy biztosan nagyon várja már a vasárna­pot. — Vasárnap is dolgozunk. Ebben a nyárban még csak egyetlen szabad vasárnapom volt. Akkor is azért, mert bú­tort szállítottam haza. — És mikor lesz megint? — Majd ha elfogy a munka. Addig nem. Mikor lesz az? Nehéz lenne megállapítani. A határban mindig akad tennivaló. A tarlóhántást követi a vetés előkészítése, s kik csinálják ezt? Éppen azok a traktorosok, akik most ekét vontatnak. Egy gép 5500 munkást helyettesít A voronyezsi Komintern gyár kapuján kigördült a negyedik földkotró óriás. Az első három eredményesen dolgozik az ország legna­gyobb építkezésein, köztük az Irtis-Karaganda csatorna ásásán. Egy ilyen gép 35 har­madfél köbméter kotrókana- lú exkavátort vagy 5500 munkást helyettesít. Órán­ként két és fél ezer köbmé­ter földet emel ki, és szállít el 25—50 méter távolságra. — kérdi a művezető Héger bá­csit. — Az ott már tele van... A másikat most nézem ... Tíz napig éjjel is dolgoztak az emberek itt, mert az eső miatt sokat kellett állni. A le­maradást pótolták. Méltóságteljesen nyújtózko­dik az ösztövér daru. Az épüle­tek tömörebbnek, vaskosabb- nak látszanak ebben a megvi­lágításban. Csönd van. Ma már nem hangzik fel többet a daru csörömpölése jelezve, hogy in­dul, vigyázat. Nem gördülnek be a téglablokkokat szállító hatalmas teherautók, nem to­latnak előre-hátra a szűk he­lyen. Borbély Béla nevetve mutat egy fehéren világító va­lamire: — Ezt törje össze vagy dönt­se ki a kocsi... Nem bírja ... A darupálya mellett állunk. Béla bácsi magyarázza, hogy a kábelvezetőt összetörte már a blokkhordó kocsi. Ezt a vasüt­közőt az utcán találta. Elhoz­ta és lebetonozta. Mosí forgo­lódhatnak a hatalmas kocsik, a ■kábelokat nem fenyegeti ve­szély: — Ma is rámentek, itt már lenyomták róla a meszet... A. darus már elment. Üj em­ber, és jobb, mint a régi. — A7. há egv kicsit fújt a evői m*» -abbahagyta a mun­ka* . . — magyarázza Farkas művezető. — Mi a szép ebben a mun­kában? — Amikor egyenletesen haj­lanak egymásra a barázdák. Ez is nagyon szép tábla lesz — mutat körül. — A vetőszántás­nál már ide forgatom a silóku­korica-földet is, le, egészen az erdő aljáig. Felnyög a Belorusz. Porfel­hő kíséri, s amikor elkapja a szél, bedobja a port a zöld lombú erdőbe. A traktoros új rendbe kezd. Üj porfelhő kere­kedik. Így megy ez hajnaltól késő estig... Az illetékesek hozzájárultak ah­hoz, hogy a Tőzegkitermelő Vál­lalat 1 50« 000, a Vas- és Fémipari Vállalat 9 500 000, a Somogy me- gyei Faipari Vállalat 3 200 000, a Somogy megyei Nyomdaipari Vál­lalat 1000 000, a Kefeanyag-kiké- szitő Vállalat 3 000 000, a Patyolat 800 000 forinttal túlteljesítse Wei tervét. A terv túlteljesítését a körülmé­nyek megváltozása teszi szüksé­gessé. A Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat nagyatádi telepének például nagyobb exportra nyílt lehetősége. A Vas- és Fémipari Vállalat a rádiőeső gyártását tud­— Ebbe a villám is belevág­hat ... Van itt földelés ... Semmi nem történik — mond­ja széles mozdulattal a föld ve­zeték vonalát köveivé Béla bá­csi. — Éjjel lesz fuvar? — Valószínű ... Sódert vagy homokot hoznak... A beszélgetést egykedvűen hallgatják a kivilágított épüle­tek és a homályba burkolódzó tárgyak. Ponyvák takarnak mindent; két órával ezelőtt még úgy látszott, hogy vihar lesz. A glédába állított fürdő­kádakon csillan meg némi fény. Béla bácsi lekattintja az egyik reflektort. A negyven tonnaméteres daru, az »öreg kecske« eltűnik a sötétségben. Néhány reflektor égve marad, ennyi kell az éjjeliőrnek. A kedves, nevetős arcú Béla bácsi megkérdi, hogy mit ebé­deltem. Mondom a menüt. — Hát én két kiflit ettem... Már délelőtt kilenckor itt vol­tam, és most megyek haza ... Mikor éjjel is dolgoztak, min­dig itt voltam akkor is. Ne­hogy baj legyen a villamos be­rendezésekkel ... 380 volt nem gyerekjáték ... Nem lehet in­nen elmenni annyi a munka — mondja. — Mennví túlórája van? — Nef°m? . . Erről inkább ae beszéljünk ... EGY KÖZELMÚLTBAN! TARTOTT TANÁCSKOZÁ­SON hangzott el a következő megállapítás: »1962-ig túlju­tottunk az általános iskolai felnőttoktatásnak azon a sza­kaszán, amikor még döntő többségében azok tanultak, akiknek a képesítési rendelet értelmében munkakörük to­vábbi betöltése érdekében kellett pótlólag megszerezni az általános iskolai végzettsé­get. Ezért egyre körülménye­id fokozni. A Kefeanyag-kikészitő Vállalatnál a hulladék nagyobb arányú feldolgozása fokozza a ter­melést. A Tőzegkitermelő Vállala­tot a terméke iránt megnöveke­dett igények késztetik a termelés növelésére. A Patyolatnak a Bala- ton-parti üdültetés miatt növeke­dett meg a feladata. A Somogy megyei Faipari vállalatnak az új bútor árának megváltozása miatt kellett engedélyt kérni a terv túl­teljesítésére. Az összesen 19 000 000 forinttal megnövekedett terv teljesítéséhez Némi faggatás után Farkas József mondja el, hogy ebben a dekádban Béla bácsinak vagy ötven túlórája van. A múltkor is volt annyi, de csak nyolcat fizetett ki a vállalat. — De ezt ne írja meg... A vállalat biztosan tudja, hogy miért nem kaptuk meg a töb­bit... Nem azért csináljuk, amit csinálunk ... Írjon in­kább a jó dolgokról... A Ta­kács-brigádról ... Az a három ember aranyat ér... S már magyarázza is, hogy ezen a szinten például egy négytagú brigád vakol, még az első szektornál tartanak. Ta­kácsék pedig az épület másik felén már végeztek, most jöt­tek át ide — segíteni... — És meg lehet nézni a munkájukat... Semmi kifo­gást nem találhat senki... Farkas József is helyesel: — A legjobb brigád ... Üf városrész épül. Gondok, örömök, veszekedések, tréfál­kozás. erős kezek, segítő sé pék nyomán egvre magasabb ra eme’kednek a falak. Egv kicsit távolabb az éjié liőr léptei koccannak a sala­kon. aztán előbukkan, az ember alakla is. Az első kört már megtette. A Park Vendéglő^*1 nóko egy-egv dnllam­foszlány... S. N»gy Gabri-'l­sebbé és nehezebbé válik a következő évek beiratkozási tervének teljesítése«. Valóban így van ez. Már az 1963/64. iskolaév felnőtt- oktatása szervezésének idő­szakában számolnunk kellett a tanulási kedv lanyhulásá­val. Már a szervezéskor lát­tuk, hogy a tervezettnél ki­sebb lesz a tanulók száma a dolgozók általános iskoláiban. Számolnunk kellett a tanév­ben a szervezés rossz mód­szereinek reakciójával is, ez főleg a lemorzsolódás nagy százalékarányában mutatko­zott meg.. Azok, akik a továbbtanulás szervezésében évek óta részt vállalnak, ismerik a fölkere­sett dolgozók többségének el­ső és sokszor »mindenható érvét«: — Minek tanuljak? Munká­mat el tudom végezni ezzel a tudással is! Vagy: — Szemmel tartot­tuk, ki milyen erkölcsi meg­becsülésben részesül azok közül, akik tanulnak. Az is­mert példák nem ösztönöznek. A tanulók csak harc árán jutnak hozzá az őket megille­tő támogatáshoz. Ha ugyan hozzájutnak... Lehet, hogy van fogalma­zásbeli eltérés a vélemények­ben. A lényeg azonban ugyan­az. Gazdasági vezetőink még mindig nem foglalkoznak ele­get legfontosabb népművelési feladatunkkal, a felnőttokta­tással. Nem soroljuk fel, hogy melyik vállalatunk, üzemünk hol tart dolgozóinak beiskolá­zásával. Inkább felhívjuk a figyelmet egy eddig elhanya­golt lehetőségre. Az elmúlt tanévben egy villámriportban beszámoltunk általános isko­lai felnőttoktatásunk helyze­téről, sí fölvetettük a szakmai és az általános képzés össze­kapcsolásának gondolatát. Er­ről a közelmúltban országos ■vita is folyt, s maguk a dol­gozók is beszélnek róla. KAPOSVÁR 1964/65. ÉVI MŰVELŐDÉSI TERVÉNEK GERINCE ismét a felnőttok­tatás lesz. Amikor az általá­nos iskolai felnőttoktatásról beszélünk, tudjuk, hogy több éves — áthúzódó — feladat­ról van szó. De ha az ésszerű türelem mellett hangot kap a türelmetlenség, az is indo­kolt. Miért? Bevezetőnkben említettük annak okát, hogy miért nehe­zebb évről évre benépesíteni dolgozók általános iskoláit. Már nem operálhatunk a ké­pesítési rendelettel. A tanulás iránti érdeklődés fölkeltése, az önművelés fontosságának megmagyarázása bonyolulttá teszi szervezési munkánkat. Problémát okoz az is, hogy üzemeink gazdasági, párt- és társadalmi vezetői ma ugyan­úgy, mint évekkel ezelőtt, szükséges rossznak hajlamo­sak elkönyvelni a szervezett felnőttoktatást. Sok üzem, vál­lalat még ma is adós az ok­tatási ütemtervvel, s azzal, hogy dolgozóit érdekeltté te­gye a továbbtanulásban. Bár az sem ritka — ami ezelőtt néhány évvel elképzelhetet­lennek látszott —, hogy a vállalatok, üzemek megjutal­mazzák tanuló dolgozóikat. A városi tanács és a városi pártbizottság együttes művelő­dési terve — amely már a ha­tározat rangiára- emelkedett — kimondja, hogy az üzemek, vállalatok kulturális munká­jának elbírálásakor a jövőben az legyen a fő szempont, hogy az illető üzem, vállalat mit tett a felnőttoktatásért. Örömmel üdvözöljük ezt a tervet. De a benne megfogal­mazott feladatokat csak akkor tudjuk elvégezni, ha gyümöl­csözik gazdasági és társadal­mi vezetőink körében az a sok tanácskozás, amelyet a felnőttoktatás megszervezése ügyében párt- és állami ve­zető szerveink összehívnak. MINT MEGGONDOLAN- DÖT szeretnénk azt is meg­jegyezni, hogy időszerű volna a dolgozók általános iskolája tantervi reformjának irányel­vei alapján kimunkálni az ál­talános és a szakmai képzés összekapcsolásának szervezeti formáit — legalább kísérlet­képpen. A már idézett tan­tervi irányelvek között szere­pel többek között a követke­ző: »... Az általános iskola és a szakmai képzés összekap­csolása olyan általános isko­lai programot kíván, amely a szakmával nem rendelkező felnőtteket támogatja abban, hogy betanított munkássá, il­letve szakmunkássá válja­nak. A szakmunkásoknak pe­dig segítséget nyújt abban, hogy az általános műveltség megszerzése közben szakmáju­kat is magasabb színvonalon ismerjék meg »« A megye néhány községé­ben az elmúlt tanévben kí­sérletképpen összekapcsolták a szakmai és az általános képzést. A tapasztalatok biz­tatóak. De tény, hogy a me­gyeszékhely — amely anyagi, személyi, tárgyi adottságokkal sokkal inkább rendelkezik, mint a vidék — elmaradt eb­ben a kísérletezésben, a szak­mai és az általános képzés összekapcsolásában. Elvben osztatlan elismerést válthat ki a városi tanács és a pártbizottság minden erő­feszítése, ám a gyakorlat már szigorúbb vizsgáztató. Sok a dolgunk. S mert nagyon sok, nem szabad megvárnunk, amíg az általános iskolai fel­nőttoktatás mai formája cső­döt mond. Próbálkoznunk kell az igényeket helyesen realizáló általános iskolai fel­nőttoktatás szervezeti formái­val, a szakmai és az általános képzés összekapcsolásával. HA EZT MEGTESSZÜK, az üzemek, a vállalatok gaz­dasági, párt- és társadalmi vezetői hamarabb válnak szö­vetségeseinkké a felnőttokta­tás — e legfontosabb művelő­déspolitikai feladatunk — szervezésében, az oktatási ter­vek teljesítésében. László Ibolya A»i 1964—65. évi kampányra fölvételre keresünk férfi segédmunkásokat és rakodókat •A kampány előreláthatólag 1964. szeptember első* napjaiban kezdődik, és 1965. januárjában fejeződik be. Előjegyzés céljából már most személyesen vagy írásban lehet jelentkezni a munkaügyi osztályon. Szállást és naponta háromszori étkezést térítés elle­nében biztosítunk. A MAGYAR CVKORlPAjf KAPOSVÁRI CVKORGYÍ H < Kaposvár (82623) 145 új munkást lehet alkalmazni. REFLEKTOROK FÉNYÉBEN Kercza Imre A MARCALI ÁRUHÁZBAN. Ä-­Beszámoitunk már róla, hogy Marcaliban megnyitották az újjáalakított áruházát. Felvételünk a szépen berendezett cipőosztályon készült. Hat vállalat túlteljesítheti a tervét

Next

/
Thumbnails
Contents