Somogyi Néplap, 1964. július (21. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-29 / 176. szám
Szerda, 1964. július 29. 3 SOMOGYI NÉPLAP NAPIRENDEN A $ I L é Z A S TARLÓ HÁNTÁS A gyors szalmalchúzás eredményeként a kastélyosdombói Népakarat Termelőszövetkezetben zökkenőmentesen végezhetik a tarlóhántást, és idejében földbe tehetik a nyári és az őszi takarmánynövények magját, valamint a zöldtrágyának valót. Várvízi János traktoros ottjártunkkor tarlót szántott, a másodvetésekhez készítette elő a talajt. Jól vizsgázott a Barcsi Járási Művelődési Ház Még nem csöndesedtek el az aratógépek a mezőn, de itt-ott már megjelentek á silókombáj- nolL Télire készítik a takarmányt. Magasra nőtt a silónak vetett kukorica és napraforgó. A megye gépállomásain 90 kombájn várja a munkába indulást, sok gépük van a termelőszövetkezeteknek is. A gépállomásoknak 6416 hold silótakarmányt kell betakarítaniuk. Ezt könnyen elvégezhetik, de számolniuk kell azzal, a tsz-ek még kérnek tőlük segítséget. Minél előbb ki kell javítani a gépeket A Balatonkiliti Gépállomáson tíz silókombájn van. Ebből azonban négyet még a gépszemlére sem javítottak ki. Hármat — úgy ígérték — a hét közepére rendbe tesznek, egyet pedig azután. — Bírunk így is a munkával — mondja Gajda István főagronómus. — A gépállomásnak mindössze 220 holdra van szerződése. A tsz-ekben levő 40 gép többnyire jobb, mint a mienk. A gépállomás vezetőinek véleménye szerint inkább a siló szállítása okoz majd gondot. — Mikor kezdik a silózást? — Nem tudjuk. Az aratás még csaknem mindenütt elfoglalja az embereket. Ebben a hónapban még a gépállomás szállító járműveinek is más elfoglaltságuk van. — Rohanááás! Jön a vizes! — a jelszót egy pulykatojás képű, örökké vigyorgó kölyök adja ki. S a többiek rohannak. Áldatlan meleg van, ez tény, s bizony nincs a közelben ventillátor vagy cukrászda. Cukrászda? Hiszen lakott település is csak kilométerekre található. — Nem hiányzik a fagylalt? — kockáztatom meg. Tizenhat pár sóvár szem mered rám. Aztán egy fölényes hangot hallok: — Ugyan ... Este pótoljuk. Egy vékony kislányban némi keserűséget fakaszt a fagyi emlegetése: — Nekem az anyukám egyszer a kis termoszban adott öt forint ára fagyit. Csupa csoki volt... De ezek itt megették — mutat vádlóan a többiekre. — De este megfagyj ztat- tunk — mondja az előbbi fölényes. — Az igaz... Csakhogy én délben akartam megenni... — Sok lett volna neked, még megfáztál volna — zárja le a vitát a fölényes. — Gyerünk csupálni. Tartsunk egy kis szakmai bemutatót neki — bök énfelém. Jó, rendben van. S a víztől csillogó szájú gyerekek — egy csöppet sem sietősen — visszaballagnak a sínek közé. A vizes pedig már gyalogol is visszafelé. Még szerencse, hogy nincs messze a gémeskút, és holnap már nem ő lesz a soros __ E gészen jól sikerült a szakmai bemutató, a fölényest próbáltam lehűteni némiképp: — Látom, nektek tarackos rész jutott most... Annak célszerű a gyökerét is kiszed- ' ti.. Ha máshogy nem megy, bákánrfal. ^ — A csákány elég nehéz — mondja a fölényes, és pontosan fordítva reagál «■bírálatomra«, nem sértődik meg, mint vártam, hanem némi csodálattal tekinget rám: — Te is gyomláltál már vasutat? — kérdi. Erre már a többiek is érdeklődnek. Az igenlő válasz után pedig az élmények mesélése következik. Vagy három sínhosszal odébb a pulykatojás képű kölyök kiabál: — Engemet azért húznak, mert mindig ordítok. Én vagyok a pöttyös ordító. Ezek csak így hívnak. Pedig irtó szép valódi nevem is van: Zoltán. Ugye, szép? Hasonló a helyzet a Lengyeltóti Gépállomáson. Náluk a nyolc kombájnból öt vár még javításra. Pedig jó lenne minél előbb túlesni a gépjavításon, mert az aratás és a betakarítás elhúzódása megrövidíti a silóbetakarítás idejét. Csakis megfelelő gépekkel lehet gyorsan biztonságba helyezni a télire való takarmányt. Indulásra készen A megye többi gépállomásán már készen állnak a gépek, sőt a tabiak a tengődi tsz- ben már megkezdték a silózást. A járás tizenegy gépe mellett indulásra készen várja a munkák megkezdését a gépállomás hat silókombájnja is. A tabiakkal csak Kánya, Lulla, Miklósi, Nagyberény és Sérsekszöllős kötött szerződést silózásra, de Keller László igazgató szerint a tsz-ek, ha szorít a munka, jóval több segítséget kérnek majd a gépállomástól. Számítanak azokra a tsz-ekre is, amelyek nem kötöttek szerződést. — Évenként visszatérő hiba, hogy a tsz-ek egy része az utolsó percben fordul hozzánk — mondja az igazgató. — Az utólagos átszervezés pedig mindig bonyodalmakkal jár. Lelkiismeretesen felkészültek a Nagybajomi Gépállomás dolgozói is. Négy silókombájnjuk kijavítva várja a munkát. — Ne ordíts már megint, kisebb betűvel beszélj — figyelmezteti nem kisebb hangerővel az egyik dundi kislány. Aztán abbahagyja a csupálást, és ügybuzgóan előbbre fuvarozza az ideiglenes füttyoszlopot. A fölényes lehet a korelnök, mert ha ő beszél, a többiek hallgatnak, és őt nem figurázza ki senki. — Kár, hogy koszos munka. .. Ki hinné, hogy milyen koszos tud lenni a fű?... De már megszoktuk — javarészt. Azok ott hárman nem — int egy külön brigád felé. — Az a legkisebb brigád, csak hárman vannak. Testvérek. A kulaesos brigád ... Mindjárt az illetékeseket kérdem: Honnan ez a hangzatos ragadványnév? — Az úgy volt — magyarázza a szőke kislány —, hogy mi az első nap nem kajáltunk. Koszos kézzel nem bírunk enni, itt meg kezet mosni nem lehet sehol. Most mindennap hozunk egy kulacs vizet, törülközőt, szappant — és mosakszunk Ck meg csúfolkodnak... De én nem hagyom az öcséimet... Több száz gyerek dolgozik nyáron a vasútnál. Gyomlálnak. A fölényestől érdeklődöm fizetésükről (közben kiderül, hogy ő már sok mindent dolgozott. Három éve végezte a nyolcadikat, és nem tanult tovább.) Készségesen válaszol: — Négy forinttól négy harmincig ... órabér. A maszatos, szorgoskodó gyerekseregből kiválasztok egy tejfölöshajú, piros képű srácot. 13—14 éves lehet. — Te minek készülsz? — Orvos leszek. Tiszta kitűnő a bizonyítványom. — Anyukád hogyhogy elengedett ide dolgozni? — ö mondta, hogy jöjjek. Azt mondta, ő is dolgozott mindig, és nekem se árt. Ha orvos leszek, tudok mire visz- szaemlékezni. Minden nyáron dolgozni fogok — közli öntudatosan, s közben egy pillanatra sem hagyja abba a gyomlálást. Megint ordít a pöttyös: — Helló! Közeledni látom a vizest! Gyerünk felfrissülni! Mikor rákerül a sor, önfel- áldozóan nekem nyújtja a poharat ... S. Nagy Gabriella Idejében előkészítették ezeket a gépeket, pedig a főmérnök beteg volt. A gépekhez emberekre van szükség A gépek többé-kevésbé készen állnak. A megye gépállomásai túlnyomórészt biztosítani tudják a szállító járműveket is. A gépeket azonban tsz- tagoknak kell kiszolgálniuk. Sok gépállomáson terveztek úgy, hogy ahol megkezdődik a silózás, oda — a munkák meggyorsítására — nem egy, hanem több kombájnt küldenek. A több géphez pedig több ember szükséges. Azért említjük ezt, mert már előfordult, hogy le kellett állnia a kombájnnak, mert nem volt, aki lerakja a pótkocsiról a silót. Billenőkocsikat ugyanis nem ad erre a munkára a gépállomás, mert a siló tetején emberek is ülnek. A Balatonkiliti Gépállomás fő- agronómusa így fogalmazta meg a kérést: — A silógépek kiszolgáló személyzete ne hagyja ott a munkát délután négy óra—fél öt körül. A gépek mehetnek egészen besötétedésig, ha van elég ember. A kérést a termelőszövetkezeteknek teljesíteniük kell — saját érdekükben. Ez ugyan nem könnyű feladat ilyenkor, de csak így kerülhet idejében silógödörbe a télire való takarmány. SOK KEMÉNY BÍRÁLAT ÉRTE az előző években a Barcsi Járási Művelődési Házat — okkal. Az 1963—64. művelődési idényben már új vezető állt az intézmény élén, így a járás művelődési központja részére egy kissé a vizsga éve is volt a tavalyi. Megkérdeztünk járási, községi vezetőket, s véleményüket saját tapasztalatainkkal összevetve igyekeztünk választ keresni arra a kérdésre, hogyan vizsgázott a Barcsi Járási Művelődési Ház. Egyértelműen megállapíthatjuk: jól. A művelődési ház megnyílt az emberek előtt, a látogatók szívesen járnak oda, s jól érzik magukat a klubban, a tánc- és szakköri helyiségekben, a huszonötféle folyóirat, a könyvek, a társasjátékok között, nem kevésbé a program- szerű klubfoglalkozásokon. A nyugdíjasok éppúgy megtalálják szórakozási, művelődési lehetőségeiket itt, mint a község ifjúsága. Kottaismerő fiatalokból tánczenekart alakítottak, s még négy művészeti csoport, hat szakkör működik a művelődési házban. Irodalmi színpaduk mai hangvételű műsoraival több mint 30 helyi és tájelőadást tartott. Kiterjesztették a zeneiskolai hálózatot: az előző kettő mellett hat újabb községben indult meg a zeneoktatás a múlt évben. Az író-olvasó találkozók, az ismeretterjesztő előadások és saját műsoros rendezvényeik mellett a Pécsi Nemzeti Színház tíz alkalommal — kétszer operaelőadással tájolt itt, s mindannyiszor zsúfolt nézőtér előtt (_!). Barcson a járási művelődési ház a község művelődési központja. TERÜLETI MUNKÁJÁT viszont — noha több ésszerű kezdeményezése volt — nem végezte ilyen jól a járási művelődési ház. Kísérleti jelleggel a népművelőknek kiskörzeti továbbképzést, két alkalommal pedig nagyobb szabású módszertani bemutatót tartattak (pl. a klub, az ismeretterjesztés, a társadalmi szertartások témakörében) s egy ízben — ez külön figyelmet érdemel — áz összes községi tanácsi vezető részvételével. A járási szakemberek meg-meglátogatták a községi népművelőket, ám sem ez, sem a művelődési ház két függetlenített vezetője által nyújtott helyszíni segítség nem volt rendszeres. A rendszeres segítségnyújtás hiányát — különösen a kulturális szemle során — gyakran tapasztalhattuk. A járási művészeti szemlén például többségében gyönge színvonalú együttes szerepelt, ugyanakkor jó néhány, a bemutatóra érdemes csoport távol maradt. Emiatt a barcsi járási művészeti szemle felhígult, sőt a kastélyosdombói színjátszók népszínműből mutattak be részleteket. Ezzel az energiával jó munkát is végezhettek volna. A járási művelődésügyi osztály vezetői elismerték, hogy a szemle művészeti irányítása kicsúszott kezükből. S miközben a feladatok megosztása helyett ezek kiosztásán vitáztak (KISZ-é?; művelődésé?), háttérbe szorult, elmaradt a gyakorlati irányítás. Emiatt a járási művelődési ház is elmarasztalható. Ám a hibák fölismerése Vértes György igazgató és Dura László művészeti előadó számára is tanulság. Ez a szemléletmód az önellenőrzés igényére vall egész munkájukban. Több helyi tsz-dolgozót kellene bevonniuk a kulturális munkába. Erre utalt a járási pártbizottság egyik főelőadója, és ezt érzik egyik adósságuknak a művelődési ház vezetői is. Mint mondották, tavaly ősszel meg akarták teremteni Barcs kulturális életének közös anyagi bázisát. Megegyeztek a szövetkezetekkel és a szakmaközi bizottsággal abban, hogy egv bizonyos összeggel támogatják a művészeti csoportok működését. Ám a felsőbb szervek — például a MÉSZÖV — ellenzik az ilyen támogatást. A helyi tsz-től megajánlott 3000 forint támogatás is elmaradt. (Igaz, nem is kérték.) A tsz klubot rende- zett be a község központjában, néhány száz lépésnyire a járási művelődési háztól. Ez a klubhelyiség nincs kellően kihasználva. Ha a berendezést a járási művelődési háznak ajánlották volna fel, ma a község kulturális központjában a gond kevesebb, a zsúfoltság kisebb lehetne. A MÜVEI,ÖDÉSI HÁZ VEZETŐI törekszenek megszüntetni ezeket a gondokat, és érdekes témákkal, műsorral közelednek a tsz dolgozóihoz. Munkájuk sikere azonban attól is függ, hogy milyen erkölcsi és anyagi támogatást kapnak a község üzemeitől, szövetkezeteitől. S hadd említsük meg azt is, hogy a szomszéd megyékben, Baranyában, Tolnában és másutt nem ritka az a nagyközség, ahol a tsz évente húszezer-ötvenezer forinttal támogatja a körzeti vagy a járási művelődési ház munkáját. S erre ösztönöz az 1003/1960. Korm. számú határozat is, amikor hangsúlyozza, hogy az igazgatói (szociális) alapok »jóléti részéből a vállalat (üzem) támogatást folyósíthat az illetékes tanács részére a vállalat kulturális fejlődését szolgáló területi művelődési otthon működésének fokozottabb elősegítése céljából«. Wallinger Endre ^ Nyári arcképek A MÁMOR KORMÁNYOSA A köpködőben — ahogy a Diófa Vendéglőt »becézik«, este hét órakor telt híz van. A táblát nyugodtan ki lehetne tenni. Eltikkadt járókelők, közismert kötekedők és tipikus alkoholisták hada prése- lődik a pulthoz, és mindenki rohamoz. A járókelő: — Két pohár sört!... Az alkoholista: — Háromszor három tisztát!... A kötekedő: — Gyorsabban, öreg!... Az »öreg« nézi a blokkot, csapol, poharat mos, köszön az ismerősöknek, és gyorsan tölti a négy rumot. Egy órával utóbb. A kép ugyanaz. Csak húsz ember cserélődik, a többi állandó. A járókelő megissza a sörét, és megy tovább. A sarokban egy atlétatrikós magyaráz. A rendőrség régi ismerőse. — Megmondtam én neki. nyugodjatok meg. Ha még egy szót szól, belegázolok a tüdejébe. Azóta tartja a száját... Egy torzonborz kisember. Orrán acélkeretes szemüveg. — Egy parasztkocsi piros rózsát küldtem neki. Két mázsába került, összevertem egy kocsit délelőtt, két tízesem maradt, a többi ráment a ró« zsára. Talán visszajön. Nertl vagyok én rossz gyerek ... öregasszony a vitrin előtt. Az egyik háromdecis. — Tanúskodjanak, ha ida jön a rendőr. Ilyen szégyent! Kinek kell a nyula? Azt mondja, én vittem el... A többiek rohamoznak, de már kezdődik a tisztogatás. — Kassza, tessék visszaváltani. Az atlétatrikós káromkodva kimegy. Kilenc órakor az öregasszony is elköszön. Ke- zétcsókolommak Reggel hatkor ő lesz az első vendég. A csapos cigarettára gyújt, és átszól a pénzárhoz, — Ennek a napnak is vége van. —1 Németh — Kercza Imre Több mák, több gubó, pénz : 1 Mákot Somogy megyében mindig jelentős területeken termesztettek, és a megye nemegyszer országos elsőséget is elért mind a terület, mind a termelt mák, illetve mákgubómennyiséget illetően. A hagyományos máktermesztés az utóbbi években csökkent ugyan, ennek ellenére ma is számottevő meny- nyiségű mákgubó kerül ki a megyéből Tiszavasváriba, s ott morfiummá és még egy sor fontos gyógyszer-alapanyaggá dolgozzák fel. A mákgubóból gyártott magyar morfium és származékai világszerte keresettek, mert egy magyar gyógyszerész, a Kábái János világszabadalma szerint gyártott alapanyagokkal majdnem vi- lágszínvonali elsőséget vívtunk ki. A mákgubó nagyobb részét termelőszövetkezetek termelik szerződéses alapon. A mákgubót érdemes összegyűjteni és a megtermett teljes mennyiséget leszállítani. Ha a tsz 20 mázsán felül termel mákgubót, és a HERBARIA diszpozíciójára elszállítja, 200 forintot kap mázsánként A 20 mázsán aluli mákgubót a helyi fmsz-ek veszik át. Ugyancsak a földművesszövetkezetek veszik át a kertekben, kis parcellákban termelt mák gubóját is. Ennek összegyűjtésében igen hasznos segítőtársak az úttörők, akár egyénileg, akár közösen végzik ezt a feladatot A földművesszövetkezetek a legkisebb községben is átveszik a mákgubót mázsánként 110 forintos áron. MÁKGUBÓ A mákgubó árán felül az úttörőket a HERBARIA minden évben megjutalmazza, ha a gyűjtésben kiemelkedő munkát végeznek. Somogy megyében több úttörőcsapaton kívül számos úttörő kapott különféle jutalmakat, így töltőtollakat, golyóstoliakat, ifjúsági könyveket. A megyében tavaly mákgubógyűjtésért 7 db töltőtollat, 16 db golyóstollat, 11 db sporttáskát, 35 db könyvet osztott ki a HERBARIA. Érdemes tehát a mákgubót akár az úttörőknek, akár közvetlenül a földművesszövetkezetnek átadni, mert egyrészt jó pénzt fizet érte a földművesszövetkezet, másrészt, mert fontos gyógyszerek készülnek belőle, melyekre bármelyikünknek bármikor szüksége lehet. A gyűjtéssel, átvétellel kapcsolatban a helyi fmsz- ek, megyei szinten a MÉK vegyescikkforgalmi osztálya ad részletes tájékoztatást. (4612) VASOTQYOMLALÖKI
