Somogyi Néplap, 1964. július (21. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-26 / 174. szám
Vasárnap, 1964. július 26. 3 SOMOGYI NÉPLAP A MÁSODIK DIPLOMA NÉV VACV — Brigádvezető? — Az is meg kertészeti ag- ronómus és bérszámfejtő is egy személyben. — Mennyi a napi munkaideje? — Ö, az nem érdekes! ötkor kelek, fél óra múlva a munkaelosztásnál vagyok. Napközben időm nagy részét az asszonyok között töltöm. Azután jön az adminisztráció. — Vezetnie kell az öntözési naplót (hogyne, hisz attól függ, mennyi hitelkedvezményt kap az államtól a tsz); pontosan számon tartja, ki mennyit dolgozott, s mennyi a járandósága. Ö felel a raktárért a mezőn is meg bent is, ő bonyolítja le az üzletkötéseket, a zöldségeket mérlegeli, ott van a kocsira rakásnál, és ott van, amikor az árut átveszi a kereskedelem. Előfordul, hogy háromszor négyszer elkíséri napjában Siófokra a friss zöldséggel megrakott teherkocsit. Miért? A tavasz óta csak egyszer nem minősítették első osztályúnak a zöldséget, akkor éppen nem ő volt ott az átadásnál. S egyáltalán nem mindegy, hogy mit hogyan válogatnak, csomagolnak, hisz a jó vagy gondatlan munkától forintok függnek. Háromszázhatvanezer forint bevételt terveztek a 16 holdnyi kertészetből, s ő ezt mindenképpen szeretné túlteljesíteni. — Nehezen megy? — Használnia kell az embernek az eszét. Nézze itt, ezen az ölvenölnyi kis földön — mutat — 15 000 forint termett. Salátában. Korán értékesítettük, most uborka van a helyén. Vagy azokra a hollandi ágyakra hat-hatezer forint jövedelmet terveztünk. — Hogy meg- lesz-e a pénz belőlük, afelől semmi kétség. Valóságos paprikaerdő zöldell bennük. Talán száz paprika is csüng az ujjnyi vastag szárú töveken. Odább viszont térdig, deré- kik érő gyomot lát a szem. A napbarnított arcú asszony sóBizonyára sokan emlékeznek még olvasóink közül arra a szerkesztőségben megtartott ankétra, amelyen közgazdászokkal, műszakiakkal, munkásokkal az önköltségcsökkentés lehetőségeiről beszélgettünk. Mint annak idején megírtuk, az ankéton a meghívottak úgy foglaltak állást, hogy megyénk üzemeiben van lehetőség a takarékosságra; kiszámították, hogyha 1 százalékkal csökkentik a vállalatok az önköltséget, 16 millió forintot, azaz 150 lakás árát takaríthatják meg. Felhívták erre az üzemek vezetőinek, dolgozóinak figyelmét, és kérték őket, csatlakozzanak az önköltségcsökkentési mozgalomhoz. Azóta többször írtunk cikket az itt közölt főcímmel. Ezekben az írásokban arról adtunk hírt, hogy a márciusi felhívásra a vállalatok milyen költségmegtakarításra vállalkoztak. Csupán a legutóbb csatlakozott üzemek felajánlásának ismertetésével vagyunk még adósak. Ezt most pótoljuk. A Magyar Nemzeti Bank megyei igazgatóságán közölték, hogy a Somogy megyei Tejipari Vállalat 1 236 000 forint, a Gyógyszertár Vallalat 500 000 forint, a Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat 932 000 forint, a Nagyatádi Konzervgyár 4 684 000 forint, c Somogy megyei Húsipari Vállalat 985 000 forint megtakarításra vállalkozott. Ezzel a tervtárával ások befejeződtek. Űg.v véljük, célszerű, ha ebből az alkalomból rövid számvetést készítünk. Szinte minden üzemben megértették, hogy milyen fontos a termelési költségek csökkentése, s elhatározták, takarékos- kodnak az anyaggal, az energiával; korszerűsítik a szállítást, szalagszerűvé teszik a termelést, megszilárdítják a munkafegyelmet. A felajánlón hajt. Neki fáj legjobban a szíve emiatt. — Nincs mindig annyi munkáskéz, mint amennyi elkelne. Nincs külön kertészeti brigád, az emberek anyagilag érdekeltek abban is, hogy a kukoricából meg a többi kapásnövényből a rájuk kimért részt megmunkálják — ettől függ a prémium, s ide rendszerint csak akkor jön munkás, ha ott már végeztek. Volt olyan hét, hogy jóformán senki sem dolgozott a kertészetben. Mégis már több mint százezer forint futott be a kasszába, pedig a java még ezután kerül piacra. — Így még dicséretre méltóbb az a munka, amit maga csinál. — Nekem ezért nem jár dicséret. Az a legnagyobb örömöm, ha a kertészet szépen virít és meghozza a számításunkat. Az asszonyoké az érdem. Én tudom, mennyit dolgoznak, s amikor hazamennek szegények, várja őket otthon a főzés, a mosás, a gyerekek, a család. Gyakran van úgy az ember, hogy megfőzte a vacsorát, de nem eszik belőle, mert annyira fáradt, hogy nincs étvágya sem. összeg — a legutóbbi csatlakozásokat is számítva — 25 870 000 forint. Üzemeink tehát nem 150, hanem 246 lakás árának, megtakarítására vállalkoztak, azaz az önköltséget 1,5 százalékkal akarják csökkenteni. Az öröm közepette sem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy a vállalások teljesítése még hátravan. Ehhez igen körültekintő és alapos munkára van szükség. Nagy csalódás érné az év végén a munkásokat, az üzemvezetőket, ha megelégednének a felajánlással, s nem folytatnának napról napra szívós küzdelmet azoknak a rejtett tartalékoknak a feltárásáért, amelyekre ígéretüket alapozták. Reméljük, ilyen üzem egy sem lesz. Ügy véljük, mindenütt tudják, hogy az önként vállalt feladatot is teljesíteni kell. A népgazdaság számú arra a pénzre, amely a termelési költségek csökkentéséből adódik. Az adott szó kötelezi a vállalatok vezetőit, dolgozóit a felajánlott összeg befizetésére. Mi továbbra is figyelemmel kísérjük a vállalás teljesítését, s rendszeresen tájékoztatni fogjuk olvasóinkat az eredményről. Sz. N. Szemüveg nélkül Légfúró vágta fel a napokban Kaposváron a Latinka Sándor utca járdáit. A fúró nyomán ezernyi apró, éles betonszilánk röppent szét. Veszélyes az ilyen munka. Mert a szilánkok súlyos szemsérülést, esetleg vakságot okozhatnak. A biztonsági rendszabályok előírják, hogy az ilyen munkához védőszemüveget kell föltenni. A fúrót kezelő munkásoknak azonban nem volt ilyen szemüvegük. A munkát ellenőrizték fölötteseik is, mégsem figyelmeztették őket. Vajon ha baleset történik, ki felel majd azért, ha szemük súlyos, esetleg gyógyíthatatlan sérüléseket szenved? Öt bizony-gyakran még éjfélkor is hiába várja az ágy. Tesz-vesz, sürgölődik. Hogyan bírja, nem unja még? — Szóra sem érdemes — legyint —, talán már nem is tudnék éjfél előtt elaludni, úgy megszoktam a késői lefekvést. . Ezerkilencszázötven kettőben, amikor elvégezte a kertészeti főiskolát, eleinte ő is fehér köpenyes állásról álmodott. Három évig állami gazdaságban, majd gépállomáson dolgozott, ötvenhét óta a tabi Egyetértésben hasznosítja az élet iskolájában is sikeresen megvédett tudását. A nagy hivatásdiplomán is ott van a pecsét. Az élet ütötte rá. Együtt volt a szövetkezettel rosszban, jóban. Szíwel-lélekkel s a jobb jövőbe vetett reménykedéssel dolgozott akkor is, amikor — akárcsak a többi tag — 16 forintot kapott egy-egy munkaegységre. A kulcsodi szülői házban tanító édesapjától tanulta, szívta magába a földnek, a paraszti munkának a szeretetét. A közelmúltban egy estén róla tanácskoztak egy népes plénumon. Sajnos, akkor is már épp az utolsó percben ért oda. Áruszállításból tért visz- sza. Akik szóltak, csak jót mondtak róla. A szavazáskor is minden kéz a magasba emelkedett. Boldog és meghatott volt akkor. Baráth Györgvnét a párt- szervezet taggyűlése fölvette a tagjelöltek sorába. Varga József »Több mint 650 hold gabonát aratott le rendrevá- gó javai Vidinczki Mihály, a Csokonyavisontai Gépállomás traktorosa.« (Újsághír.) Télen, ha csikorog cipőnk alatt a hó, és a szél a szemünkbe csapkod, fülünket pirosra csípi a hideg, azt mondjuk: ilyen időben még a kutyát sem szabad kizavarni. Ügy vélem, napjaink tikkasztó hőségében is elmondhatjuk ugyanezt. Akkora a meleg, hogy... No de ezt megmutatja a magasba szökő higanyszál, az átizzadt ing, a verejtékező homlok és a strandok forgalma... Vidinczki Mihállyal, a Csokonyavisontai Gépállomás traktorosával a babócsai határban beszélgetünk, a búzatábla szélén. Magas, őszes hajú, de nem idős ember. A gépállomás vezetői elismeréssel szóltak róla. Napbarnított arca derűs, hiába keresem rajta a fáradtság jeleit, nem találom. Pedig 650 holdról levágni a gabonát alig egy hónap alatt nem kis dolog, különösen akkor nem, ha az utóbbi napok gyötrő melegére gondolunk. — A Dráva hideg, jólesik benne lemosni a mező porát... Az ebédhordó gyerek, Mere- tics Jóska összerakja az éthordót, a kerékpár kormányára akasztja a vizeskancsót, és útnak ered. Ö látja el enni-, innivalóval a »gépeseket«, azaz a FURCSA AGITÁCIÓNAK voltam fültanúja a múltkoriban egy járási székhelyen. A bejáró diákok gondjairól beszélgettem az iskolaigazgatóval és feleségével. Kopog tali. Űjabb vendég érkezett, a körzeti orvos. A vöröskeresztes szervezet titkáraként kereste föl az igazgató feleségét. — Megmondom azonnal jövetelem célját — tette le táskáját. — Szeretném megnyerni a szervezet elnökének. — De hiszen én nem dolgoztam a Vöröskeresztben! — szabadkozott az asszony. — Nem tesz semmit! Az alapszervezetnek van tizenkét régi aktívája. Ezek az asszonyok szíwel-lélekkel tevékenykednek, mindenben számíthat rájuk, önnek azonban társadalmi súlya van... Nekünk csak a nevére van szükségünk — törölte meg homlokát a körorvos. Nyilván kimerítette az agitáció. Hogy a régi aktívák miért nem alkalmasak a szervezet elnöki posztjára, erről egy szót sem szólt az orvos. Eszébe sem jutott, hogy az évek óta lelki- ismeretesen tevékenykedő asszonyokat tisztelik- becsülik a községben, hogy nekik a munkájuk révén van nevük, társadalmi súlyuk. MEGESIK, hogy nem a rátermettséget, a szaktudást, a gyakorlatot veszik alapul egy- egy társadalmi poszt, egy-egy állás betöltésekor. Olykor rosszindulat, máskor rokoni rendrevágókat a termelőszövetkezet főztjéből. Vidinczki Mihály a munkájáról beszél: — Reggel korán jövök, s amíg a harmat felszáll, lezsírozom a gépet. Már a tizenhetedik helyen vágja a gabonát. Tóth Vendel tsz-tag együtt dolgozik vele az aratás kezdete óta, ő a munkagép kezelője. Most is együtt ültek le, hogy az ebédidőben egy kicsit kifújják magukat. Ba- bócsán a 490 hold őszi árpából 450 holdat ők arattak le, s most a búzában áll a gépük. — Mekkora volt az eddigi legnagyobb teljesitménye? — kérdezem a traktorostól. — Búzából sikerült egyszer egy nap alatt 37 holdat levágnom. A legkevesebb 14 hold volt, de azt ponyvaszakadás okozta. Június második felében kezdte az aratást, s azóta, amikor csak az időjárás engedte, és a gép sem makacs- kodott — az utóbbival kevés baja volt —, falujából, Péter- hidáról járt át a megadott területre. Családja van, felesége az ottani tsz-ben dolgozik. — Szívesen arat? Csodálkozva néz rám, amiért ezt kérdezem. — Szívesen. Egyrészt a fizetésért, másrészt pedig ... Mit gondol, mikor végeztek volna a babócsaiak az aratással, ha nem igyekszem ennyire? kapcsolat, magánérdek keresztezi a megfelelő Jelölt útját. Az év elején értesítették a lengyeltótiakat, hogy alkalmazhatnak egy körzeti könyvtárost, keressenek érettségizett, megfelelő érdeklődésű községbelit. A bíróság egyik dolgozójának felesége szívesen vállalta a könyvtárosságot. A tanács annak rendje és módja szerint elküldte az írásos javaslatot a párttitkár, a tanácselnök és a vb-elnökhelyettes aláírásával. Közbeszólt azonban a járás: szerették volna egy vezetőnek a húgát elhelyezni a könyvtárban. A község vezetői kitartottak jelöltjük mellett, a járásiak erre megharagudtak, s kijelentették, hogy nincs is szükségük az állásra. Bezzeg meglepődött a lengyeltóti jelölt, amikor a szóban forgó vezető húgát is a Megyei Könyvtárban találta, amikor »-fölvételi vizsgára« ment. A mérleg a lengyeltóti asszony javárá billent, sokkal tájékozottabb volt az irodalomban. Mégsem lett könyvtáros, mert nem kapta meg a község a státust. — Nem lehetett a járási vezető húga, a mi jelöltünket is elütötték — háborogtak a falubeliek. NOHA ERRŐL SZÓ SEM VOLT, a családi érdek szorgalmazása ilyen látszatot keltett. S az emberek szívesebben hittek a látszatnak, mivel a körzeti művelődési otthon igazgatói tisztének betöltése körül hasonló huzavona volt. — Minek örül jobban: an- nak-e, hogy előbb végez a tsz a gabonabetakarítással, vagy szívesebben venné, ha még sok lábon álló kalászos várna a gépére? — Azt szeretném, ha mielőbb lefogyna a gabona. Az én érdekem is ez. Ha végeztem, csépelhetek a gépemmel, meg aztán ott van a sok tarló, szántani kellene... Tavaly sokat mulasztottam, mert éppen a gabonabetakarítás idején katona voltam. Mindössze 70 holdat vágtam rendre. De két éve, amikor kévekötővel dolgoztam, 300 holdnál többet arattam. Aracsi József traktoros meg a tsz két kisegítő embere: Bu- kovics István és Varga József egy táblán arat Vidinczkiék- kel. Kenőcsös, poros az öt ember. Indulni készülnek. — Este megfürdünk a Drávában vagy a Rinyában. Bár most sem ártana, de akkor nem növekszik a teljesítményünk ... — Reggel 31 fokot mondott a rádió — emelkedik föl Vidinczki Mihály —, de itt, a gabonatáblán sokkal melegebb van, úgy érzem ... Tikkasztó a meleg, amikor elindul a táblán a gépé felé. A gép is, a levegő is, minden forró. De indulni kell, hogy ne maradjon végső szám a 650 hold, hiszen van még mit aratni... Hernesz Ferenc A járási művelődésügyi osztály a népművelési felügyelő feleségét ajánlotta a tanácsnak az ő jelöltjük helyett. — Senki sem ismeri Lengyeltótiban — aggályoskodott az elnök. — Kiválóan érti a dolgát, különben a férje majd segít neki... Az ő neve a biztosíték. Ha nem megy valami az asszonynak, elvégzi helyette — nyugtatta meg a tanácselnököt az osztályvezető. EGY TANÁCSI VEZETŐ irodában helyezte el a feleségét, pedig az húsz számot sem képes hiba nélkül összeadni. A vele együtt dolgozó adminisztrátorok állandóan panaszkodnak rá, az irodavezető azonban elnézi a hibákat, hiszen X. elvtárs feleségéről van szó. Az általános iskolában megürült egy gondnoki állás, a tanácsi vezető felesége — ő tudott róla legelőbb — megpályázta. A művelődésügyi osztály vezetője tanácstalan volt: most mit tegyen? Az asszony képtelen ellátni ezt a munkakört. A pártbizottságon azt tanácsolták neki, hogy vizsgáztassák le a pálvázókat, s a legtöbbet tudó, legrátermettebb jelentkezőt vegyék föl gondnoknak. Persze nem mindenhol mondanak nemet. A helybeli földművesszövetkezet fölvette a szóban forgó vezető gyöngén érettségizett lányát. Noha a másik jelentkező kitűnő eredménnyel végezte a középiskolát — elutasították. NÉHÁNY DOLGOZÓRA volt szüksége egy községi bölcsődének. A tanács az összes jelentkező nevét felírta, s mindenkivel közölte, hogy a végrehajtó bizottság dönt a fölvételről a rátermettség, az iskolai végzettség és a szociális helyzet alapján. A Vöröskereszt járási elnökségének vezetői többször fölkeresték a községi tanács titkárát, s próbálták rávenni, hogy föltétien vegyék föl a helybeli vöröskerésztes szervezet titkárát, sőt mérjék őt más mércével, mint a többieket. Kővári Józsefné, a somogy- tamócai iskolaigazgató felesége az idén érettségizett. A kétgyermekes családanya kitűnően tanult, s az év elején jelentkezett képesítés nélküli nevelőnek, Sipos Béla vb-el- nök, Milkovics György párttitkár a legjobb jellemzést küldte Kővárinéról a járásnak február 14-én. Bezzeg elcsodálkoztak a járásiak, amikor április 24-én homlokegyenest mást állítottak róla egy újabb jellemzésben. Rossz a modora, lenézi az egyszerű embereket, rosszindulatú, pletykás, alattomos, a gyermekekkel igazságtalan. A tanács és a párt- szervezet arra kérte a Barcsi Járási Tanács Művelődésügyi Osztályát, hogy ne fogadja el Kővári Józsefné fölvételi kérelmét. A járás megbeszélte a pártbizottsággal a két jellemzést, s úgy döntött, hogy az első jellemzést fogadja el, s ha lesz hely, alkalmazza Kővárinét. Senki sem változik meg két hónap alatt, az első jellemzés túlságosan szépített, a másodikban viszont átestek a ló másik oldalára a község vezetői. Személyeskedés hatja át a levelet, a tények ismeretében nem vehette figyelembe a járás. MA MÁR ÁLTALÁNOS NÁLUNK, hogy megfelelő embereket állítanak a különböző gazdasági és politikai posztokéi. Némely kisebb állás és funkció betöltésénél azonban még — ilyen vagy olyan okból — nem érvényesül következetesen ez az elv. Hol innen, hol onnan szólnak valakinek az érdekében, s munkahelye válogatja, mit néznek: a nevet-e vagy a munkát. Pedig csak az utóbbi lehet az egyetlen mérce! Lajos Géza Huszonhat vállalat 25 870 000 forinttal csökkenti az önköltséget az év végéig — A felajánlott összegből 246 lakást lehet építeni ÉJJEL-NAPPAL DOLGOZNAK a 7-es műút szélesítésén Siófok—Szabadi—Sóstó környékem: kétszáz diák a KISZ- építőtáborból és hetven munkás. Hogy a forgalmat ne akadályozzák, kitérőket építenek. A műutat 8 méteresre szélesítik ki 50—50 centiméter vezetősávval. Tűző napon — forró gépen
