Somogyi Néplap, 1964. július (21. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-23 / 171. szám

Csütörtök, 1964. július 23. 5 SOMOGYI NÉPLAP Antwerpen-Budapest-Balatonlelle — Minden évben utazunk... Jártunk már Svájcban, Olasz­országban, Franciaországban, Ausztriában, Jugoszláviában, tavaly Magyarországon, ide visszahúzott a szívünk ... Az Országos Nőtanács ven­dégeként töltött Balatonlellén két hetet tavaly Marietta van Ballaert és férje, Joseph Bot- tenberghs Belgiumból. Az idén visszatértek —. túristaként, és magukkal hoztak még egy bel­ga házas'párt: Jeanne Seve- rens-t és férjét. Marietta teltkarcsú, barna nő, kitűnően beszél franciául, németül, tele franciás humor­ral, jókedvvel. És szeretettel Magyarország iránt. — Hogy mi hozott vissza bennünket a Balaton mellé ? Elsősorban az, hogy nagyon szimpatikus nekünk a magyar nép ... S a Balaton szebb, kedvesebb, intimebb, mint a tenger ... Marietta nem csupán udva­riasságból mondja el mindezt. Ahogy kísérőjük, Kern Tibor- né, az Országos Nőtanács munkatársa is erősíti, sokat lát, illetve meglát, összehason­lít, mérlegel. Fölfigyelt példá­ul arra, hogy mennyivel több magánautót lát most, mint ta­valy, s hogy hogyan követik a divatot a nők. És a standard de vie, az életszínvonal... Ez a kifejezés a leggyakoribb beszélgetésünk alatt. Mindig visszatér rá. — Franciaországban, Angli­ában vagy akár Belgiumban egyes rétegeknek magasaob az életszínvonaluk, mint Magyar- országon, itt azonban a mun­kások jobban élnek. Láttam, hogy tele vannak a színházak, az éttermek. S évről évre épül, fejlődik az önök országa. Jó érzés látni ezt egy »szimpati- zásnak-». Tudja, hogyan hívnak engem otthon ? Balaton spe- cialiste ■.. Ahogy tavaly ha­zaértem, mindjárt propagan­dát csináltam Magyarország­nak. Marietta »-propagandájának« hatására újabb öt belga család érkezik a héten Balatonlellére túristaként. Mielőtt lejöttek a Balatonra, Kernéknél töltöttek néhány napot Budapesten. A másik házaspárral fölmentek este a Gellérthegyre. S hogy milyen az esti Budapest ? — Olyan szép, mint egy me­se... Amikor arra kérem, hogy ne csak a szépről meséljen, ezt mondja : — —Nehéz a ' közlekedés Bu­dapesten — mondja. — Higy- gye el, könnyebb eljutni Ant­werpenből Budapestre, mint a Kossuth Lajos utcából a Prá­ter utcába. Természetesen tu­dom, mindez azért van, mert a nagy forgalom még új, föl kell készülniük rá — teszi hozzá kedvesen. Egy Ids gon­dolkodás után így folytatja : — Nagyon sokat javítják az utakat önöknél. Tavaly is lát­tam már meg az idén is. Mint­ha szenvedélyük volna... Aztán volt néhány kellemetlen per­cünk a határon a vámnál. Csak egyetlen vámtiszt foglal­kozott a sok »bevándorlóval«, pedig rajta kívül néhányan még ott nézelődtek tétlen, C’est tout! — ez minden — mondja mosolyogva. Arról beszél, hogy nemsoká­ra indulnak vissza, mivel Bel­giumban a maximális szabad­ság 15 nap. De jövőre ismét visszatérnek. így is búcsúzik : — Au revoír á l’année pro- chaine ... Viszontlátásra jövő­re ... Strubl Márta ELVTELEN SZÍVESSÉGKÉRÉS Ittasan vezette gépkocsiját, balesetet okozott, a köziekedé; si rendőrökkel gorombásko- dott, szemtelenül viselkedett egy vidéki kisiparos. Még jó­formán meg se*n írták a följe­lentést, már csengett a közle­kedési rendőrség telefonja: — Rendes ember ... Nem kérek kivételezést, csupán ba­ráti szívességet. S ha lehet, ne vonják be jogosítványát — kérte a telefonáló. Az egyik technikum hallga­tója év közben elfeledkezett arról, hogy miért is iratkozott be az iskolába, nem tanult. A vizsga közeledtekor érezte, hogy baj lehet, azonban nem a könyveit vette elő, hanem pártfogót keresett. S az illető nem restellte fölvenni a tele­font: — Nem kérek kivételezést... Mindössze enyhébb elbírálást... Munkája, elfoglaltsága miatt nem ért rá tanulni... Ennyi baráti szívességet megtehet­nek ... Sokan vannak, akik »baráti szívességire kérnek valakit állás-, lakás-, iskolaügyben. Pedig semmi szükség erre, hi­szen rendben megy minden a maga útján. Hát akkor miért? — Gyorsabban elintézik, ha te. szólsz, öregem ... így biz­tosan számíthatok rá .. . Olyanok is akadnak, akik a »baráti szíves ség«-en messze túlmenő lépésekre szánják el magukat. A Kaposvári Járásbíróság bűncselekmény miatt felfüg­Érdekességek a tv nyári műsorában A Magyar Televízió nyári műsorában előtérben áll a könnyed szórakoztatás, a sza­badtéri produkció, a helyszí­ni közvetítés. Sok adás fog­lalkozik a nyaralással, üdülés­sel, táborozással. A szeptem­beri műsor pedig már az őszi évadnyitás jegyében alakul. Szinte mindegyik témakör­ben több új, érdekes, ötletes műsor várható. Az Elővétel­ben című adás a filmújdonsá­gokról tájékoztat. A népszerű Parabola mellett gyakran je­lentkező Napló számos törté­nelmi jelentőségű évfordulóról emlékezik meg, így például az első világháború 5., a varsói felkelés 20. és a Hirosima el­leni támadás évfordulójáról. Az irodalmi ér művészeti műsorok köre ismét bővül. Az augusztus 20-án jelentkező Irodalmi fcép<2'>kön|!D-sorozat első adása Jókai As utolsó bu­dai pasa c. »regényéből készí­tett tv-jáiéic. A tovubl iaioir Ncgy Lájo:, Mikszáth. Cap* k, Csehov, Katherine Mansfield és más ismert szerzők -egy-egy művét eleveníti meg ez a so­rozat. A komoly zenei program leg­jelentősebb eseménye a tele­vízió második operafilmje, Hubay—Petrovich C est la guerre c. operájának tv. vál­tozata a Magyar Állami Ope­raház fennállásának 80. évfor­dulóján. Változatosnak ígérke­zik a könnyűzenei és szórakoz­tató műsor is, különösen a Tamási Áron, Urbán Ernő, Szabó Pál és mások műveiből összeállított paraszti témájú kabaréműsor. A képzőművészetek kedve­lőinek a Magyar mesterek c. sorozatban Medgyesi Ferenc és Szőnyi István művészetéből adnak ízelítőt. Hatforintos becsüld Balaton Cukrászda, Siófok. Zene, zsúfoltság, emelkedett hangulat. Egy kiszolgálót kérnek az asztalhoz, az üz­letvezető küldi. Fekete, nyurga fiatalember, huszonöt éves. — Miért tette? — Nézze, kérem... — Jobb, ha őszintén el­mondja. Foglaljon helyet, néhány percre fölmentem a szolgálat alól. Bihari József, ugye ? — Igen, kérem. — Két panaszkönyvi be­jegyzést olvastam, magáról egymás után. Árdrágítással vádolják. A jegyzék is itt van előttem, látja? Két ko­nyak, kísérő és egy limoná­dé volt. Hat forintot »tévé­détí« . . . Miért tette? — Hát jó, megmondom. Kizárólagos oka a pénzszer­zés. — Tehát aranybányának tekinti c. Balatont. Ezért, jött ide. — Kérem, ha elmesélném a körülményeimet. .. — Nem változtat a ténye­ken. De mondja, meghallga­tom. — Higgye el, nem könnyű nekem. (Siránkozik.) özvegy édesanyámat tartom. Ami­kor a bátyám tanult, nekem dolgozni kellett. Aztán be­hívtak katonának. Leszerel­tem, egy ruhám volt, egy pár cipőm. Kell a pénz ... — Ilyen úton? Árdrágítás­sal? Mások megkárosításá­val? Meghökken. — Nézze, hogyha ígéretet tennék arra, hogy ... — Majd ha megkapta a büntetését, azután. — Én nem akarok a szak­mában dolgozni, jövőre ta­nulni szeretnék. •Értse meg, ez a nyár úgy kell nekem. Most az egyszer előfordult, hát istenem . .. — Most az egyszer? JTalán most fogták rajta először, nem így gondolja? — Magának van igaza. Leszegi a fejét. Minthd erezné már, hogy hatforintos becsülettel nem lehet az em­berek szemébe nézni... 1. B. gesztett szabadságvesztésre ítélt egy állásából fegyelmileg ieváltott személyt. Másnap már kopogtak a' szerkesztőség ajtaján. ' — Olyan rendes ember. A szomszédom... Most alacso­nyabb beosztásban, kevesebb fizetésért dolgozik ... Tudom, ott voltál a tárgyaláson... S ha az a cikk megjelenik, tel­jesen lehetetlenné teszi... Ha lehet, nem írd meg ... Ezek a »baráti szívesség«-eí kérők nem gondolnak, arra, hogy elvtelenségre akarják rá­bírni ismerőseiket. Elfelejtik, hogy a közvélemény szeméi nem lehet bekötni. Ml elítél­jük a múlt rendszer protek­cióra épült közéletét. Néme­lyek azonban — bár tréfásan — beszélnek arról, hogy ná­lunk nincs protekció, csak »szocialista összeköttetés«, s amikor ilyent keresnek, nem gondolnak arra, hogy ők ugyanazt csinálják. Miért van erre szükség? Hiszen ha valakitől esetleg jogtalanul vették el vezetői igazolványát, úgyis visszakap­ja. Aki nem követett el bűn- cselekményt, annak nem kel! félnie, s annak sem, aki jól felkészülten megy el az évzáró vizsgára. Erre, kellene gondolniuk a »baráti« szívességet kenőknek, mielőtt a .telefon hallgatóját fölemelnék. S arra, hógy mit szólnak azok az emberek — s ezek vannak többségben —, akik »csupán« tudásukban, be­csületességükben. felkészültsé­gükben, nem pedig jóakaróik­ban, ismerőseikben bíznak. Arra is gondolniuk kellene még, hogy ez a szívességkérés nem más, mint elvtelenség: at­tól is, aki kéri, s attól is, aki elvárja, hogy a kérést teljesít­sék. Sérti ez társadalmunk erköl­cseit, foltot ejt közéletün'- tisztaságán . Sz. L. TÜZES MAGYAR Díszőrség a lovászfiú ágyánál ■ Náci bácsi, a mentőangyal Postáskisasszony a lovon ® Bízhatunk-e a férfiakban? * Vágta a terepen Nicht ga­lopp ... nicht galopp ... A lány — szőke és fiatal — hangjában könyörgés, a lovászfiú mo. solyog és bó­lint. — Lé .. .pés! A hófehér »angyal« a Sziglavi még csak meg sem rázza magát, olyan, mint a kezesbárány. A lány cukrot kí­nál neki, megütögeti a nyakát, aztán más testhelyzetet venne föl, ha volna hozzá bátorsá­ga. Már nyereg van alatta, ér­zi a ló mozgását, biztonságér­zete nő, de azért még: — Nincht galopp ... A terepről gazda nélkül vág­tázik egy ló. A lovászfiú elé­je megy, szemrehányás van a hangjában: — Mit tettél, te csibész? Távcsővel látni a távolban, amint feltápászkodik egy jó­kora német. Oldalát fogja, sántít. Nincs különösebb baj. A fiú felpattan a lovára, visz- szamegy érte, aztán felüitetik a vendéget valami keserve­sen. így vezeti be kantárszá­ron a lovat. Előfordul. — De hogy lehet ekkora fe­nékkel kiesni a nyeregből? — Megcsodálják a férfit, hófehér inge megzöldült, ahogy végig- csúszta a terepet... A lóállásban — nyitott, gon­dozott zsúppfedeles istálló ez *— két fonott karosszék. Bőda­Manfred Jüttner ül az egyik­ben. A világért sem menne a levegőre, a lovak kedvéért jött Siófokra, itt érzi jól ma­gát. Náci bácsi karonfogva hoz' egy angol hölgyet. Ügy szedték le a lóról, szokatlan még. Nicsak, feltörte az uj­ját? — Ejnye, kislány ... a lo­vasiskolán általában nem ott szokott feltörni — Náci bácsi arany ember és mentőangyal. Németül, ango­lul beszél, az olaszok sem hoz­zák zavarba, szellemesen el­cseveg, hangulatot áraszt ma­ga körül. Szeretik. És mert kiváló szakember... Öttusázó volt... __ Hogy van a postáskis- | ci bácsi fia . a sszony? — kérdezi egy most)lány. Szépek érkező kislánytól. — Elkéstem, ugye, Náci bá­csi? Mert szót fogadtam. Tán­coltam az éjjel a Matrózban... — Ez az izomláz-csillapító,, kedvelt gyógyszerem — ma­gyaráz a »főlovas«. Ide uta­lom be a betegeket, a tánc ellenkező izommozgást köve­tel... Inge Buráé már készül. Minden reggel itt van, öt kilo­métert gyalogol naponként a lovakért. — Apám örülni fog, állator­vos. Sokat mesélek majd az oktató lóról, a kedves, ara­nyos Sziglaviról. De ültem ám már az Aszalón is... Büszke. Lo­vaglás és Bala­ton: ez a kettő együtt... ez az igazi élmény... Herr Harold dühös: — Német új­ságban olvas­tam erről az iskoláról. Ezért jöttem. Itt nem tudja senki, hogy hol van. Még a szállo­dában sem! Nahát... Két kislányt hoz, Anny és Valentina rá­mosolyog, s a lovászfiú is ké­szül már, Ná- . Tetszik a két is, meg aztán már az első pillanatban jól csinálják az ügetést. Ez igen... A harmadik napon terepre mennek — vezetőszáron. S a ne­gyediken úgy vágtáznak egye­dül, mint az őrültek. S egyik nap a fiú megsérül. Jönnek a lányok — búcsúzni, indulná­nak Bécsbe. így elmenni? Ott ülnek a fiú ágyán díszőrséget, Gyuri tanította őket. Magne­tofon, zene, tánc a romanti­kus környezetben... A szív is közbeszól.... A Sziglavin tornászik egy lány. Fél órája ül már a lo­von, lazítana, ha tudná, hogy melyik a jobb, meg melyik a bal keze. így van ezzel min- .den hölgy: ha bal kézzel kell I körözni, biztosan a jobbal kez­di... Óvatosan fordulna a lo­von, előrehajol, hátra, segítik. A biztonságérzettel még nincs minden rendben ... Jó lovasnak is szokatlan a nyílt terep. Hát még annak, aki most merészkedik oda elő_ szőr — vezetőszáron. S az if­jú hölgyek megtanulják, hogy nem szabad bízni a férfiakban. Mindig a legkritikusabb pilla­natban engedik el a lovat, s a hölgy — hiába, ez az isko­la — kissé egyedül marad tü­zes lovával... Délután lovasbémutató. Sok a kíváncsi, sok a tapsoló. Fő­ként nyugatnémetek, osztrá­kok, angolok, de magyarok is, inkább a gyerekek. A siófoki lovasiskola betört az idegenfor­galom nevezetességei közé. Hát még ha propagálnák is ... Náci bácsi vendégkönyvet hoz. Lányok ülik körül, s a sorok angolul, németül jegy­zik az élményeket, a hálát. Űjabb csoport jön, most száll­tak le a lóról — volt, aki se­gítséggel. Arcuk piros, kihe- vültek, mosolyognak, és — fájlalják tagjaikat... — Hölgyeim, ma este tánc! Az jót fog tenni... , — De akkor nem tudunk korán jönni, reggel... Náci bácsi... A »vezér« fogai villognak, magyarul mondja, hogy ne értsék: — Na és? Nekem is kell egy kis nyugalom ... Jávori Béla

Next

/
Thumbnails
Contents