Somogyi Néplap, 1964. július (21. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-23 / 171. szám
A FÖLDVÁRI STRANDON BALATONI CSODABOGARAK SIÓFOKON Á-«•«NWWaeia \ lyan a kép, mintha j / j tengerparton járna azt W ember. Zsúfolt, moz- i ♦ galmas, változatos. | ♦ Magyar szót alig hallani: * csehszlovák vendégeink lepték ; ~ « el a partot, s vagy háromszázé sátrat is idevertek föl az úji *> camping strandra, hogy közel 1 ♦ legyenek a vízhez. A parton♦ járkálni — istenkísértés. Szo-l ♦ rosan egymás mellett napoz-1 nak a fiúk, lányok; korán kell: t kelnie annak, aki jó helyrét számit a szabad strandon, t ♦ Igaza balatoni nyárról árulko- • dik a kép, ebből ragadtunk l:i‘ három mozzanatot. Elöljáróban három számadat: a víz huszonhárom fokos, a levegő huszonnyolc, és kora délutánra a huszonötezredik fürdőző is megérkezik a siófoki strandra. Bene Jenőt, a strand vezetőjét csaknem minden percben keresi valaki, ezernyi apró és nagyobb kérést intéz, napjában százszor is bejárja a strandot. Szerinte a legkülönösebb, és természetesen a legszeretetreméltóbb — ember a fürdőző vendég. ■ Aki például: — Pompásan érzi magát, mert kellemes a víz, ragyogó a napsütés, szórakoztató a kavargó forgatag a strandon, s közben megfeledkezik mindenről, még önmagáról is. A feledékenység ára, hogy elvesztik a fényképezőgépet, a karórát, a táskarádiót, a strandtáskát, egyebeket. — Sokan azt az egy forintot is sajnálják, ennyi a dij az értékmegőrzőben — mondja Bene Jenő. — Leteszik a holmit, elmennek fürödni, és — kár szépítgetni — a sok ezer ember között sajnos van néhány szélhámos. És alkalom szüli a tolvajt... Az ellopott tárgyakról nincs »statis. .ika«, az elveszett, ponA feledékeny ség ára — Egy pirulás—A hiányos öltözékéi „lovag“ ' .• •• r^. • Klárika, ..... oszon! t osabban megtalált tárgyakról igen! _ * — A vízifesztivál után például kaptunk egy táviratot az Operaház egyik zenészétől. Elveszett a bőgővonója, valószínűlég a vízbe esett — írta, és kérte, keressük meg. Végigtapostuk a vizet jó darabon és megtaláltuk. — Mi volt a legapróbb talált tárgy? — Gyűrű. — És a legnagyobb? — Egy gumitutaj ... Egy igazi, nagy gumitutaj. Egy kisfiút is találtak egyszer. Négyéves volt, és sírt. A Szülei csak késő délután kerültek elő. Csónakázni mentek még délelőtt, és a kisfiút a parton hagyták —■ játszani. — A férfiak vagy a nők feledékenyebbek? ' — A férfiak. Itt ez a sok csinos nő, hát nem is csodálom — kacsint az ősz hajú Bene Jenő. Ám a strand legfurcsább embere nem volt feledékeny, sem könnyelmű, csak egy kicsit — hm! — bogaras ... — Bekopog egyszer az irodámba egy hetven év körüli férfi, és azt kérdezi, milyen gyakran cseréljük a strandon a vizet. — Milyen vizet? — kérdezem. — Hát a Balatont! — Azt, uram, állandóan. • — Be tudná ezt bizonyítani? — kérdi az ember. — Hogyne! — KALAMAJKA A SÁTORBAN n, X. és Y. a campingezés ,an-e szívet gyönyör- . előbb és üdítőbb Bala- jii-parti szállás, mint a sátor ? Ize, zamata van már a szónak is ! Hát még ha ott áll ez a sátor sok édestestvére között a földvári cam- pingben, ahol svédek és osztrákok, franciák és nyugatnémetek, angolok és belgák örülnek a balatoni nyárnak ! Itt váltott hát »belépőt« dr. X. és Y. is. Szép kétszemélyes sátrat kaptak, pontosan olyat, mint mások, még a színük is egyforma a sorban. Ez okozta a kalamajkát, vagy valami más ? Dr. X. és Y. fiatalemberek lévén szeretik a szórakozást. Érthető, hogy a két hét örömeiből nem hagyhatták ki a borharapót sem. Egy este ott szórakoztak önfeledten, any- nyira önfeledten, hogy talán egy kissé megfeledkeztek a mércéről is. De tegye szívére a kezét, aki valaha is képes 1fU\t való a (Mik ? A siófoki Fogas Cukrászdában igen kedvesen fogadják a vendégeket, és gondoskodnak tájékoztatásukról is. Meglepett ez a figyelmesség ; megvallom, hasonlóval aligha találkozhat az ember széles e Balaton partján. Tessék csak elképzelni, honnét tudhatná például önmagától az a vendég, hogy mire való a blokk. Nem ismerheti a papír nagyságát, feliratát, a kis- és nagybetűk méretét, a papír minőségét, s ilyen tájékozatlanság következtében előfordulhat, hogy más célra kívánná felhasználni, mint amire rendeltetett. Meggyőződésem, hogy jóhiszeműen és kizárólag e kételyek ' eloszlatása végett akasztottak egy szépen festett táblát a pénztár fölé ezzel a közérthető szöveggel: »A pénztárnál váltott blokk kizárólag pultnál való fogyasztásra alkalmas. — ri‘ SZELLEMESSÉG - VAGY IGAZ? Két deli férfiú ül a hallatlanul közkedvelt siófoki bor- harapóban. Kitűnő a hangulat, szépek a lányok, nagy a füst, és jó a zene, hisz alig hallani a nagy hodályban, tehát már csak a kitűnő bor hiányzik. — Fél litert kérek — egyelőre ... — mondja az egyik férfiú bizalomgerjesztő ábrázattal, s a felszolgáló értésére adja, hogy szódával kéri, nehogy baj érje a ház elejét... Néhány perc és hozzák a bort — szóda nélkül. A vendég tisztelettudóan megkérdezi: — Tessék mondani, víz nincs? — Ó, kérem ... az már benne van... — Ugye mondtam, hogy nem normális! Motelszobát és hideg sört akart. volt józanul elhagyni egy híres, nevezetes Balaton-parti borharapót. A vadregényes úton, óriásfák között valahogy elvesztették egymást a sötétben. Dr. X. azért hazatalált, s borgőzös fejjel így gondolta dr. Y. is. Már útközben gombolta az ingét — forrók a földvári éjszakák—, s egyik szandálját maga előtt tartva tapogatódzott imbolygó lépések közepette a »végcél« felé. Óvatosan, csendben bebújt a sátorba — nem tartozott soha a hangoskodó il-" lumináltak közé —, és vetkőzni kezdett. Leszórta a ruháit, nem maradt más rajta, csak az alsónadrág és az egyik zokni, aminek eltávolításához már nem maradt ereje. Dehogy vette észre, hogy másnak a sátrában van; hogy is foghatta volna föl, hogy a sátorban egy fiatal házaspár alussza már a borharapós emberek tompán mély álmát. Csak leszórta a ruháit és — lefeküdt. Szemtanú nem volt, így hát nem jegyezheti föl a krónikás, hogy hogyan helyezkedhetett el az amúgy is kicsi, kétszemélyes sátorban, ahol már ott pihegett az ifjú házaspár is. Szerencsére azonban ők sem tudtak semmiről. Hogy ki kivel és milyen közelségben aludt ezen az éjszakán, azt a fantáziára bízom. Annyi azonban • bizonyos — megtörtént esetről van szó —, hogy szokatlanul bonyolult ébredésre volt kilátás. A bor azonban megmentette a helyzetet. Nem tudni, hogy dr. Y. milyen szempontból akart köny- nyíteni magán, de felébredt és kiment egy félreeső zugba. Akkor még éjszaka volt. feltűnés nélkül jutott vissza a sátorhoz. De úgy látszik, jó- zanabbul, mert most valahogy rátalált a hárommal odébb levő — saját sátrára, ahol dr. X már mérhetetlen horkolások közepette dagasztotta a sátorvásznat. Dr. Y. semmi feltűnőt nem észlelt. Végigvetette magát a kényelmes gumimatracon, és mély álomba merült... Napsugaras reggel virradt a tábor lakóira. Amikor dr. Y. fölébredt, barátja mái nem volt ott. Ijedten órájára pillantott, fél tíz volt. Gyorsan öltözni kezdett — volna, de ekkor szörnyű kételyek vettek erőt rajta. Ruhája nem volt sehol. Felugrott, és egy szál alsónadrágban, egy zokniban kifutott a táborba. Nem tudta, hova megy, s nem tudta, miért. Rendőrért kiáltott volna, hogy ellopták öltözékét, de rendőr nem volt sehol. S a harmadik sátorból valaki kajánul nézte dr. Y. eszeveszett futkosását... . Hogy milyen lehetett ott az ébredés ? S mit szólt a férj a férfiholmi láttán ? Ki kit vádolhatott és milyen emelkedett hangulatban ? Ezt ügyesen elhallgatta az ifjú házaspár, de nagy baj nem lehetett, mert hisz akkor másképp végződik a történet. Dr. Y. mérhetetlen elkeseredéssel járkált a táborban, szidta önmagát és a borharapót, az egyforma sátrakat és a kőröshegyi bort, az éjszakát, a tábort és a békésen fürdőző földi halandókat, amikor a hangszóró bömbö- lésére lett figyelmes. Megállt, földbe gyökerezett a lába : — Dr. Y. úr ruhája ügyében jelentkezzék a gondnoki irodában ... — jb válaszoltam, és elsétáltam vele a Sióhoz. — Tessék, itt cserélődik a víz. — És mivel fertőtlenítik? — kérdez ismét. — Természetesen' klórral... — Az illető komolyra vette a viccet, különösen, amikor megkóstoltattam vele a jó klóros siófoki ivóvizet. Egyszer pedig egy csinos hölgy jött az irodába, ahol — ez is a történethez tartozik — van egy vöröskeresztes szekrény. Belépett a hölgy, és — levette a melltartóját. — Kérem, tessék nézni... — Ejha...! — Nem azt, hanem a kis piros kiütéseket rajtam. — Bergamottos napolajat használ? — Igen ... — Biztosan attól van, és ma már ne menjen a napra. — Köszönöm, doktor úr ... — De kérem, én nem orvos vagyok, hanem a fürdő vezetője! ■— lepődött meg másodszor is Bene Jenő. És a hölgy? Ügy elpirult, hogy egyáltalán netp látszottak a kiütések. Furcsa, mosolyogtató esetei minden napról följegyezhetnénk. Egy fiatalember, aki annyira sietett aa ismeretlen »imádott« után, hogy ruháját, mindenét a kabinban felejtette, csak valahol a Balaton Cukrászda környékén döbbent rá, hogy csupán egy piciny, ám jól szabott fürdőnadrágot és egy rémesen csattogó papucsot visel. » Szórakoztató, gondfeledtető, vidám világ a strandé, ahol könnyű szórakozottnak, feledékenynek, könnyelműnek lenni. És hogy néha kellemetlen is, nemcsak könnyű? Ezt azzal szokták elütni, hogy a Balaton végtére arra való, hogy szórakozzék és játszadozzon a felnőtt ember is. Játék közben pedig kell valaki, akin nevetni is lehet;.. Vimcze Jenő Az ember tragédiája — Jenő, te mindig akkor tűnsz el, amikor engem kell tanítanod úszni! Szóra sem érdemes Ismerős férfi jön, hozza a blokkot, s a kedves köszönés közepette oly nagy hévvel teszi a pultra, hogy felborít egy pohár dupla feketét. A presz- szós hölgy mondana valamit, de hát ismerősről van szó, inkább nyel egyet. A férfi szégyenkezik, bocsánatot kér, és máris indulna a pénztárhoz: — Hová siet, Horváth úr, hiszen még nem adtam feketét ... , — Elnézést, hölgyem, de veszek még egy blokkot . . . Ugyebár nem kívánhatom öntői .. . — Ugyan, kérem. Szóra «em érdemes ... Ne féltsen engem, estig még összelopom . . . Felháborító — Nem sül ki a szeme ilyen szemér- mérmetlen öltözékben! . ..
