Somogyi Néplap, 1964. július (21. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-22 / 170. szám

\ SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 1964. július 22. Vigyázat, balesetveszély! Vér csurgóit az asszony ke­zéről. Üveget vitt, elesett, s a szerteszét fröccsenő szilánkok elvágták az ütőerét. Elsőse­gély ... orvos ..., s az első kocsival irány Kaposvár, a me­gyei kórház baleseti osztálya. Gyors beavatkozásra van szükség. Minden perc drága. A konzervgyárban jegyzőkönyv készül a balesetről. Az ok: ^vé­letlen«. Ahol dolgoznak, az emberek háta mögött mindig ott lesel­kedik a nagy ellenfél: a bal­eset veszélye. Elég egy rossz mozdulat, egy pillanatnyi fi­gyelmetlenség, és máris bekö- "■vetkezhet a baj. Hát még ha nem is vigyázunk, és azokat a rent’szabályokat sem tartjuk meg, amelyeket a géppel, anyaggal, elektromos árammal bánó emberek testi épségének, egészségének védelmében hoz­tak?! Egy ilyen ellenőrző körútra indultunk el a Szakszervezetek Megyei Tanácsának munkatár­saival, és bizony ez alkalom­mal is tapasztaltunk vigyázat­lanságot, hanyagságot, kényel­mességet. Kitől vagy mitől kell félni? Az Észak-somogyi Erdőgaz­daság szántódi gépjavító tele­pén legutóbb június 5-én ellen­őriztek az SZMT munkavé­delmi felügyelői. Sok hibát ta­láltak. Most is, ahogy belé­pünk a műhelybe, mindjárt szabálytalanságot fedezünk föl. Az egyik idős munkás vé­dőszemüveg nélkül dolgozik a köszörűgépen. Amikor észre­vesz bennünket, beszalad a másik műhelybe, és védőszem­üveggel tér vissza. — Miért dolgozott szemüveg nélkül? — Siettem.' — Tudja, hogy nem szabad? Itt, a köszörülő fölött is ki van függesztve a figyelmeztető táb- la. — Tudom, ki is oktattak. A korábbi ellenőrzéskor fel­tárt hibák egy részét már ki­javították, de amint a tapasz­talat mutatja, a munkavédelmi előírások megtartása körül még mindig baj van. A felügyelőtől félnek. Csak azért tett föl szemüveget a munkás. Attól nem fél, hogy saját hanyagságából nyomo­rékká válhat. Most már meg­van a teljes hegesztőfelszere­lés. De használják e egyálta­lán? Az asztalosműhelyben még mindig nincs ivópohár. A za- márdi fűrésztelepen porfelhő­ben dolgoznak a munkások. — Mi a véleménye erről a gazdaság szb-titkárának? — Bírságolni kell! Sajnos, igen. A* érem másik oldala Erősen balesetes üzemnek számít a Magyar Söripari Vál­lalat siófoki töltőállomása. A naplóból, a nyilvántartásból kitűnik, hogy a nyáron 34, té­len pedig 14 dolgozót foglal kozta tó üzemben gyakorlatilag minden második embert ér baleset évente. 1963-ban 16 az idén pedig már 3 sérülés volt. A leggyakoribb ok: elrobban vagy eltörik az üveg, s felron­csolja az emberek kezét. Leg­utóbb például Ján Györgyné kezében — a főmérnök véle ménye szerint vigyázatlanság­ból — dugaszolás közben eltö­rött a söröspalack, és az üveg­szilánkok elvágták az asszony jobb kezének hüvelykujját. Emiatt kilenc napig szorult táppénzre. A nyugtalanító szám halla tán a szakszervezet képviselő je természetesen élénken ér­deklődik, hogy kioktatják-e kellően és megbízhatóan az embereket a baleseti források­ra és a védekezésre. Farkas Tibor kirendeltség- vezető őszintén elmondja, hogy alapos oktatásról nem beszél­het, mivel az emberek túl gyorsan cserélődnek, s nem­hogy válogatni nem tudnak, de még a szükséges munkás­létszámot sem képesek fölven­ni. Nincs jelentkező. Azaz hogy volna, ha biztosítanának nekik munkásszállást. — A föltételeket is nézzék meg, azt is, hogy milyen kö­rülmények között dolgozunk — fakad ki Farkas Tibor, s ér­veinek, panaszainak többsége előtt meg kell hajolni: jogosak, elgondol koztatóak. — Már a tizenharmadik va­sárnapot dolgozzuk le, mert nincs elegendő munkaerőnk, s 400 vendéglőt, büfét, boltot, üdülőt el kell látnunk, ha tö­rik, ha szakad. Valóban érthetetlen, hogy az irodai munkákat ilyenkor is annyinak kell elvégezni, mint télen, amikor a mostani forga­lomnak egyötöd részét bonyo­lítják. Fáj az embereknek, hogy vasárnapra idegen mun­kaerőt túlóráztathatnak, fizet­hetnek állományon kívüli bér­ből, de saját dolgozóiknak nem adhatnak ilyen bért, pedig ők is szívesen vállalkoznának ilyen munkára, és a kirendelt­ség szűkös munkaerőhelyzete is ezt követelné. Ez munkás­védelem. De arra miért nem gondoltak a rendelet szerzői, hogy az idegien vállalkozók is »túlórában« jönnek ide dolgoz­ni? — Higgyék el, ilyen körül­mények között, amikor az em­ber délelőtt még nem tudja, hogy délután-ki áll a gép mel­lé, ráadásul ezer telefonáló kér, sürget, reklamál, az ide­gességtől azt sem tudom, hol áll a fejem, csak arra jut időm, hogy a legszükségesebb tudnivalókra kioktassam az újonnan belépőket. Segítsenek nekünk, hogy másképp legyen, alakíthassunk ki munkásszál­lási. bővíthessük és korszerű­síthessük az üzemet, s hogy sa­ját szolgálati lakásunkat vég­re visszakaphassuk. Tűzveszély ' A balatonendrédi Zöldmező Termelőszövetkezet a siófoki járás egyik legjobb közös gaz­dasága. Az új istállókat járva azonban sok apró, könnyen sú­lyos kárt okozható hibát fedez föl a látogató. A falakon lóg­nak a kapcsolók, a bakelit vé­dő több helyen hiányzik. A nádtetős borjúnevelőben bura nélkül használják a világítást. Az új szeparálóberendezést szabálytalanul kötötték be. Mi lenne, ha egyszer tüzet okoznának ezek az »aprósá­gok«? Milliós értékek menné­nek veszendőbe! A szövetkezet elnökhelyette­se a munkavédelmi megbízott. Próbált már intézkedni?- Nem volna itt semmi baj, csak kapnánk szakembert. De hiába kérünk, nem kapunk. Nemcsak plakát kell Kaposváron az északnyugati alközpont építkezésén sokan dolgoznak. A daruk emelgetik a téglablokkokat, mindenütt kék munkaruhás, malterpöty- työs emberek mozognak. Két épület már áll,* a harmadik most épül, a negyediket ala­pozzák. Minden épület, gépol­dalán piros betűk intenek óva­tosságra: »Lengő teher alá ne állj!«; »Feszültség alatt álló gépet mozgatni életveszélyes!« Az ebédlő falán is balesetvé delmi plakátok sorakoznak. A statisztika arról beszél, hogy ezen az építkezésen három na­pon túl gyógyuló sérülést nem szenvedett senki. Az épületeknél azonban sok helyen találkoztunk balesetve­széllyel. A gyorsfelvonó mellett a nyitott falrészeken sehol sincs az előírt fasarompó. A 40 tonnaméteres daru gör­gői alatt bizonytalanul állnak a talpfák. Az építésvezető azt mondja, hogy majd megcsinál­ják ... A MÁV-tól kölcsönvett készenléti daru is dolgozik, a téglablokkokat rakják a pót­kocsiról. Egyetlen ember végzi lent a darukötözést. Tornász­mutatványnak beillő attrakci­ókkal ugrál le-föl a tégla- blokkhalmon. Bármikor lezu­hanhat. Az építésvezető szerint kevés a hely, és így keres he­lyet a következő blokknak a munkás. Megkérdem a veszély- lyel játszó fiatalembert, hogy kapott-e valami oktatást. Bi­zonytalankodva válaszol. Az építésvezető szerint kioktatták, alá is írta... Később aztán ennek nyomát sem találjuk a darunaplóban. Pedig rendelke­zés van rá, hogy ezt a munkát csak oktatott kötözők láthat­ják el. Ketten oltják a meszet. Csak az asszonyon van az előírt szemüveg és gumikesztyű. A harmadik épület mögött a csatornázok dolgoznak fedet­len, tátongó csatomanyílás mellett Felirat, vigyázatra intő pla­kát rengeteg van itt, mégis előfordulnák olyan komolyta­lanságok, mint egypár nappal ezelőtt: az egyik ember a Nagy-brigádból rákapaszko­dott egy japánerre, amit a daru éppen emelt, öt méter magasságban lógott az ember — csupán szórakozásból —, akkor leállították a darut. * * * Sok helyütt megfordultunk, sok fogyatékosságot láttunk. Meglepő tájékozatlansággal is találkoztunk némelyik munka­hely vezetőjénél. Balogh Ist­ván, a siófoki szikvízüzem ve­zetője például értetlenül né­zett a szakszervezet képviselő­jére, amikor az arról érdeklő­dött, hogy beszéltek-e az em­bereknek a 34. sz. törvényere­jű rendeletről. Nyilván nejn ismeri. Pedig ez ugyancsak megnöveli a munkahelyi veze­tők felelősségét. A törvény például kimondja, hogy a sé­rült dolgozónak joga van kár­térítést követelni a vállalattól, ha a baleset a vállalat mulasz­tásából történt. A kártérítés­ből egy bizonyos hányadot át lehet ruházni arra a vezetőre vagy személyre, akinek hibá­jából előadódott a szerencsét­lenség. A munka- és balesetvédel­mi szabályokkal nem lehet ját­szadozni. A dolgozóknak nem­csak jogaik, hanem kötelessé­geik is vannak. Kötelesek használni a védőfelszerelése­ket, s kötelesek megtartani az előírásokat. Aki erre nem hajlandó, aki vét a szabályok ellen, azt a munkahely veze­tője kitilthatja a munkából. A tanulság csak ez lehet: határozottan és következetesen érvényt kell szerezni a baleset- védelmi szabályoknak. Az em­berek életét, egészségét védik ezek, tartsuk tiszteletben őket! (Németh—S. Nagy—Varga) Kétmillió tojás Nagy gondot fordít a bala­tonendrédi Zöldmező Termelő- szövetkezet a baromfinevelés­re. Tapasztalataik szerint gaz­dagon megtérül a befektetés. Baromfifarmjuk eddig csak­nem kétszázezer forint tiszta hasznot hozott. Most a szak­emberek tanácsai alapján 5000 férőhelyes tojóházat létesíte­nek. Egy új tojóház építése másfél millió forintba kerül­ne. Kihasználva az adott lehe­tőséget, más, olcsóbb megol­dást választottak. Mivel ter­ménytárolási gondjaik nincse­nek, a három éve épített te­hénistálló padlásterében ala­kítják ki a tojóházat. A munkával még a nyár so­rán végeznek. Az állandó hő­mérsékletet különleges gépek beállításával biztosítják. Ha benépesítik a tojóházat, össze­sen 8000 baromfijuk lesz. Jö­vőre már kétmillió tojást ad­nak a népgazdaságnak. Kupacok helyett kazalba az alomnak valóval! Hol tartanak a kombájnszalma lehúzásával a barcsi járásban? Az idén is, hasonlóan a ko­rábbi évekhez, a barcsi járás­ban az elsők között dőlt rend­re a gabona, álltak munkába a kombájnok. Korán kezdték az aratást ebben a déli járásban, s a több mint ötezer hold ár­pából már egy ölnyi sem áll, mind levágták. Búzából a be­takarításnak csaknem a há­romnegyedénél, a rozsaratás­nak pedig a felénél tartanak. Jókora területen dolgoztak és dolgoznak ma is kombájnok. Árpából 2300, búzából 1400 holdról takarították be eddig a terményt arató-cséplővel. Üres táblát a traktoroknak! Két hete 3700 holdon borí­totta a tarlót kombájnszalma, a múlt hét végén mintegy 1000 holdról még mindig nem húz­ták le a szalmát. Bár ezek a számok lényege­sen kedvezőbb helyzetről ta­núskodnak, mint a két héttel ezelőttiek, mégis sietetni kell a lehúzás ütemét. Mindenki tudja, hogy egyrészt a szüksé­ges alomról most kell gondos­kodni, másrészt a tarlóhántás­sal és a másodvetéssel sem szabad késlekedni. Márpedig olyan táblán nem lehet szánta­ni, ahonnan nem húzták le a szalmát. Jóllehet a gabonabe­takarításnak a háromnegyedé­nél tart a járás, az alomnak valóról nem gondoskodnak kellően: nem becsülik meg mindenütt a megtermett szal­mát. Mit mondanak erről a járás vezetői? »Az aratási nagy haj­rában — és korábban, a felké­szülés idején is— kissé elfeled­keztek a tsz-ek a szalmalehú­zásról. Mellékes, elhanyagol­ható feladatnak tekintették ezt a gépállomáson is, ez a lema­radás fő oka. Nem adtak meg minden segítséget a gazdasá­goknak, emiatt ment vontatot­tan ez a munka.« Kastélyosdombó példája Hogy mennyire vontatottan ment, s hogy helyenként még ma sem kielégítő egészen az ütem, azt számokkal, adatokkal érzékeltettük. Jóllehet az utób­bi hét javulást mutat, mégis érdemesnek tartjuk bemutatni, hogyan végzik a szalmalehú­zást a kastélyosdombóiak. Pél­dájukat követve másutt is sza­porábban betakaríthatják az alomnak valót. Az alig ezer holdas termelő- szövetkezetben mintegy két és félszáz holdról húzták le a kombájnok után a szalmát a múlt hét végéig, vagyis: a kombájnolt terület egészét le­tisztították a szántótraktorok előtt. Hogyan bírják ilyen szorosan követni a szalmabe­takarítással az egész aratás menetét? Egy nagyteljesítményű lehú­zó berendezést adott a tsz-nek a Csokonyavisontai Gépál'o- más, ehhez a szövetkezet adta a két vonógépet. Ahol gyenge a szalmatermés, ott 60, de ál­talában nehezebb körülmé­nyek között is 40 holddal vé­geznek naponta. Makovi Gyu­la és Péter János reggeltől es­tig a lehúzót vontatja a két traktorral. Hajnalban pedig, amíg a harmat felszáll, a tarlót szántják. Nem véletlen ezek után, hogy 28 hold másodveté­sük már szépen zöldell, pár napja végeztek 80 hold napra­forgó vetésével (zöldtrágyának szánják), és kölest is tettek az őszi kalászosok tarlójába a kastélyosdombóiak. Ha másutt is így Sietnének a szalmalehúzással, több lehetne a járásban a tarlóvetés is. Ér­demes, kifizetődő tehát az igyekezet mindenütt! H. F. Értékes lelet Felbecsülhetetlen értékű történel­mi dokumentumokat tartalmazó dossziét találtak a Szovjetunióban. E dosszié sok híres író, zenész, költő, tudós és politikus, köztük Victor Hugo, Jean Jacques Rus- seau, Alexander Dumas (idősebb), Bonaparte Napoleon, Francois Vol­taire, Beranger, Paganini, Ler­montov, II. Katalin cárnő, Zsur kovszkij, Leibnitz stb. leveleit, fel­jegyzéseit, adományozó leveleit, különféle fajta kéréseit stb. őrizte. Ezeket az eredeti kéziratokat még a múlt században gyűjtötte össze egy mágnás. Egy ember, aki mindig siet A borostás arcú ember ha­mar otthagyott az útszélen. — Csak röviden, mert siet­ni akarok — ez volt az első, amit mondott. — Éjfélig nem lesz megál­lás. Tíz perc alatt télig meg a tartályom. Nem érek rá. — Miért siet ennyire? — Kihívtam a tavalyi első kombájnost versenyre. Nem akarok lemaradni. A por szürkére festette az arcát. Éppen olyan fakó színe van, mint a dűlőút menti aká­cok leveleinek. — Jaj, megint dörög. Ezt a napot sem lehet befejezni. — Kémleli az eget, aztán egy ki­csit megkönnyebbülten felsó­hajt. — Talán elhúzódik, nem lesz belőle eső. Most már nevet a szeme. Nagyot szippant a bodzaillatú levegőből. Tekintete a gépre siklik. — Sietnem kell. Tegnap megsüllyedtem. Csak két va­gonnyit tudtam learatni, élőt te pedig két nap alatt hét va gonnal. Amíg itt beszélge tünk, addig is telhetne a tar­tály. Tíz perc, az nekem nagy idő! — Sok hiba van a géppel? — Nincs. Minden reggel indulás előtt meghúzom a csavarokat. Még nem kellett egyszer sem állni. Nézze, ez nekem is érdekem. Itt kere­sem a kenyeremet, Niklán. Nekem sem mindegy, mikor végeznek... Egy villanás, s mielőtt még kérdezhetnék valamit, már elrobog a kombájnnal. — Csuda egy ember —csó­válja a fejét Fehér György, a gép ellenőre. — Tegnap is éjfél elmúlt már, amikor le­feküdtünk. Magával még csak szóba állt, de az elnök meg az agronómus csak akkor tud beszélni vele, ha oda kuporo­dik mellé a gépre. — Hogyan bírja? — Rejtély. Nem mindig ilyen ám, amikor nem lehet dolgozni, szívesen beszélget mindenkivel. Nyolc éve dolgozik Kővári Elemér a Marcali Gépállo­máson. A nyolc évből négyet kombájnon töltött. Tavaly nem aratott, mert nem akarta a traktort idegen kézre bízni. Szántott egyfolytában. A ta­vaszi terve 300 normálhold volt. Teljesítménylapján 1100- at tartanak nyilván. A trak­tort a fiára hagyta. Itt dolgo­zik vele együtt. A kombájnról hordja a szemet. Itt is lakik. A másodikos ■ gimnazista Géza traktoron ül. A lány, Márta, pedig már a kombájn kezelé­séhez is ért. Naponta két-há rom órára övé a gép. Néki odaadja az apja. Amikor vége lett az iskolá­nak, Niklára költöztek két traktorosbódéval. Csak az asszony maradt Kelevízen. A gyerekek szeméből ugyan­az a meleg fény sugárzik, mint az apjukéból. — Apu mondta, hogy jöj­jek ki segíteni, és szívesen jöttem — kezdi a beszélge­tést Géza. — A nővérem pe­dig itt főz nekünk. Rozsdás tűzhely füstölög a traktorosbódék mellett. Egy kitisztított olajoshordóban víz melegszik, s a fürdőkád hívo- gatóan várja a munkából ha­zatérő poros embert. Legtöbbször csak futtában ebédel, addig sem áll meg, amíg eszik. A faluban azt mondják ró­la, hogy a lánya eteti. Feláll a kombájn lépcsőjére, s on­nan adja neki falatonként az ennivalót. — Szigorú ember lehet — mondom. — Az — válaszolják a gye­rekek. — Szereti a rendet. A múltkor az egyik traktoros megígérte neki, hogy vissza­megy még egy forduló gabo­náért, arasson nyugodtan. Nem ment vissza. Apu akkor mérgében a tarlóra öntötte a szemet. Ügy mertük fel kéz­zel. Négyszáz hold gabonát arat­tak már le. Háromszáz van még hátra. De ha elfogy, ak­kor sem maradnak tétlen. Máshol biztosan lesz még arat- nivaló. — Szórakozás? Hallgatnak. Hirtelen nem tudják, mit válaszoljanak, vé­gül a lány töri meg a csen­det. — Búcsúkor táncoltunk utoljára, június közepén. — Mozi? — Ugyanakkor. Hajnal még alig pirkad, amikor elindul. S mire ágy­ba kerül, már mindenütt ki­alszik a fény a faluban. Az emberek történeteket monda­nak határtalan munkaszerete­téről. Vele ritkán találkoz­nak ... Kercza Imre Az ÉM Állami lalat Somogy megyei Építőipari Vál­vesz kaposvári, siófoki, mar­cali és más munkahe­lyeire a megyében. Je­lentkezés az illetékes já­rási székhelyeken, a ta­nácsoknál; a vállalat központjában, Kapos­vár, Május 1. utca 57. szám; a siófoki fő-épí­tésvezetőségen, Siófok, Fő utca 200. és az épít­kezéseken. (82683)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents