Somogyi Néplap, 1964. június (21. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-10 / 134. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Szerda, 1964. június 10. Ismét készenlétbe helyezték a görög fegyveres erőket Athén (MTI). A görög fővárosban hétfőn este ismét olyan hírek terjed­tek el, hogy küszöbön áll a ciprusi török partraszállás. Há­rom napon belül másodszor helyezték készenlétbe a görög fegyveres erőket. Ülést tartott a görög minisztertanács, és Papandreu miniszterelnök ve­zetésével tanácskozott az úgy­nevezett haditanács is. Jól ér­tesült körök szerint a görög kormány felhívta a török kor­mány figyelmét arra, hogy minden Ciprus ellen intézett támadást Görögországgal szemben elkövetett ellenséges akciónak tekint. Az AP isztanbuli jelentése ugyanakkor arról számol be, hogy a török hadiflotta köz­pontjában, Iskenderun kikötő­jében semmiféle szokatlan te­vékenység nem tapasztalható, Ankarában a helyzet teljesen nyugodt. Magáról a szigetről sem ér­keztek olyan hírek, amelyek különösebb feszültségről ta­núskodnának. Egyetlen inci­dens történt: vasárnap eltűnt egy angol katonatiszt és a kí­séretében levő gépkocsivezető. Az angol katonákat utoljára Kücsiik ciprusi alelnök irodá­jában látták. Az illetékes szer­vek megkezdték a nyomozást. Egy őrült gyermekgyilkos félmilliót követel, és újabb gyermekgyilkossággal fenyegetőzik mányozták. Véleményük meg­egyezik abban, hogy elmebajos emberről van szó. Így feltehe­tő, hogy nem riad vissza egy újabb bűnténytől, csakhogy az érdeklődés középpontjában maradjon. A France-Soir-nak a félmil­lió frank lefizetésére adott ha­táridő kedden reggel járt le. A párizsi rendőrség felszólí­totta a szülőket, ne engedjék gyermekeiket őrizet nélkül az utcára. A nyomozók egyedül abban reménykednek, hogy a feltűnést kereső gyilkos továb­bi leveleiben olyan adatokat, közöl, amelyek lehetővé teszik ártalmatlanná tételét. Párizs (MTI). A francia fővárost két hét óta egy titokzatos gyilkos tart­ja izgalomban, aki levelekkel fenyegeti, és telefonüzenetek­kel árasztja él a lapok szer­kesztőségeit. Május 26-án egy Párizs kör­nyéki erdőben megfojtva ta- Jálták Luc Taron 11 éves kis­fiút. Azóta a francia lapok szerkesztőségébe mintegy húsz levél és telefonüzenet érkezett. A levelek írója közölte, hogy ő ölte meg a kisfiút, mert Yves Taron, a gyermek apja nem akart váltságdíjat fizetni. Az apa tagadja, hogy érintke­zésben állott gyermeke gyilko­sával. A gyilkos szavahihető­ségét igazolja viszont, hogy részletesen leírta a bűntény színhelyét, és közölte, hogy a kisfiú képeskönyvét a föld­alatti vasút egyik kocsijában hagyta. A könyvet meg is ta­lálták a metrón elveszett tár­gyak között. A gyilkos azt is közölte, hogy ott volt a kisfiú temetésén. A rendőrség lefény- ... képezte a temetés részvevőit, - de a fényképek elemzése nem vezetett eredményre. Hétfőn este a legnagyobb francia bulvárlap, a France- Soir szerkesztőségét ismét fel­hívta a titokzatos telefonáló, félmillió frankot követelt, és újabb gyermekgyilkossággal fenyegetőzött, ha nem kapja meg az összeget. A nyomozók véleménye sze­rint nem kétséges, hogy a le­vélíró azonos a kis Luc gyil­kosával. A leveleket írásszak­értők és pszichológusok tanul­Vészharangok Dél-Arábiában Friedrich Ebert nagy-berlimi főpolgármester meghívására hétfőn este a berlini Ostban- hofra érkezett Budapest taná­csának kilenctagú küldöttsége, Kárpáti József, a Magyar Népköztársaság berlini nagy­követe és felesége hétfőn este a Német—Szovjet Baráti Tár­saság berlini székhazában koktéllal egybekötött filmbe­mutatón látta vendégül az NDK fővárosának számos ve­zető közéleti személyiségét. Az est folyamán bemutatták a Német Demokratikus Köztár­saság párt- és kormánykül­döttségének magyarországi lá­togatásáról készített híradó­filmet, majd levetítették a Szélhámosnő című magyar filmvígjátékot. Belgrádiján megkezdődött a balkáni együttműködés ju­goszláv, bolgár, román és gö­rög nemzeti bizottsága képvi selőinek negyedik tanácskozá­sa. Megfigyelőként részt vesz az értekezleten Ciprus képvi­selője is. L. Mojszov, a ju­goszláv delegáció vezetője ki­jelentette: atomfegyvermentes övezetté kell változtatni a Földközi-tenger és á Balkán térségét, békés úton kell meg oldani a ciprusi kérdést. Kife­jezte meggyőződését, hogy az értekezleten megteremtik a balkáni országok közötti együttműködés és a sokrétű kapcsolatok kibővítésének föl­tételeit. Francia vélemények Couve de Murville és Schröder találkozójáról Párizs (MTI). A francia sajtó nagy figyel­met szentel Couve de Murville és Schröder hétfői bonni tár­gyalásainak. A francia megfi­gyelők kiemelik, hogy a két külügyminiszter megbeszélése ezúttal barátságosabb légkör­ben zajlott le. A megváltozott légkört azzal magyarázzák Pá­rizsban, hogy a nyugatnémet kormány az Erhard—Johnson találkozó előtt alá akarja húz­ni a külpolitikája támaszául szolgáló francia—német szövet­ség jelentőségét, egyszersmind kénytelen figyelembe venni a franciabarát »bonni De Gaul- le-isták« nyomását is. A megvitatásra került kér­dések közül a francia lapok kiemelik Bonn-nak azt a ter­vét, hogy továbbra is tartsák napirenden a német újraegye­sítés kérdését, és ennek érdeké­ben létesítsenek állandó bi­zottságot a két angolszász nagyhatalom, valamint a Szovjetunió és Nyugat-Német- ország részvételével. Figyelmet keltett Párizsban, hogy a keleti országokkal foly­tatott kereskedelmi kapcsola­tok kérdése a két külügymi­niszter megbeszélésének egyik központi témája volt. A WESTMINSTER-PALO­TA, az angol parlament épü­lete június első napjaira is­mét benépesült. A képviselők »utolsó találkozásra« jöt­tek össze, hiszen következő ülésük formális lesz csu­pán. A tisztelt Ház kimondja feloszlatását, és a novemberi választások után talán egé­szen más arcok jelennek meg az ülésteremben és a folyosó­kon. Az összetétel minden bi­zonnyal megváltozik, és en­nek következtében a miniszte­ri bársonyszékeket is mások foglalják majd el: ha semmi nem jön közbe, a Munkáspárt vezetői. Ennélfogva nem is csodálható, ha most, június­ban a képviselőknek nem is volt kedvük semmi lényeges problémáról tanácskozniuk, az újságok csak rutinvitákról tudósíthattak. Nem mintha az agg Bri­tanniának nem volnának élet­bevágó problémái amelyekről a parlament alaposan elvitat­kozhatna. Ha egyáltalán lenne vita. Hiszen a következő vá­lasztási hadjáratnak egyik feltűnő jellegzetessége, hogy a mai Anglia legégetőbb nem­zetközi gondjában kormány­párt és ellenzék egyetért. Ha­rold Wilson munkáspárti ve­zér, a tapasztalt, harcokban edzett politikus beleesett a konzervatívok csapdájába: ha- hamis nemzeti egységért, pon­tosabban a birodalom gyarma­ti érdekeiért fenntartás nél­kül támogatja a dél-arábial kalandot. Dél-Arábiában a leghagyo­mányosabb gyarmatosító esz­közökkel vívja elnyomó har­cát Anglia a függetlenségüket követelő néppel szemben. A Radfan-hegység sziklái közé elrejtőzött és partizánakcióit onnan irányító szabadsághar­cosokat nemcsak fegyveres túlerővel, hanem a legkegyet­lenebb eszközökkel_támadja, a falvak lakosait a fölperzselt föld taktikával »bünteti«. Pusztítja a termést, éhhalálra kárhoztatja az időseket és gyermekeket, megtorló mód­szereit védtelen ezrek síny- lik. Mintha nem is a XX. században, a gyarmati rend­szer felszámolásának korában élnénk, hanem két-három év­századdal ezelőtt, a nyilakkal szemben ágyúval harcoló hó­dítók idején. »Anglia Algériája« —ahogy a dél-arábiai válságkörzetet sokan Londonban nevezik — elsősorban gazdasági és stra­tégiai helyzete miatt került a viszontagságok középpontjába. De a bonyolult körülmények­be erősen belejátszanak politi­kai motívumok is. Gazdasági­lag a Közép-Kelet egyik leg­fontosabb olajközpontja, a Royal Dutch Shell egyik pil­lére, különösen azóta, hogy a szomszédos kuwaiti sejkség valósággal kimeríthetetlen kincsesbánya lett. London gaz­daságilag elsősorban olajérde­keit félti, amikor egyéb kato­nai lekötöttségei mellett — Ciprus, Malaysia, Brit-Guya- na — jelentős erőket összpon­tosít Dél-Arábiában. A kör­zet stratégiai jelentősége nö­vekedett, amióta Szuezt a brit egységeknek el kellett hagyniuk, és London a közel­jövőben a líbiai kormány fel­szólítására ottani támaszpont­jainak felszámolására is kényszerül. Politikailag Dél- Arábiának pedig az a szerepe, hogy ellensúlyozza a pánarab eszmék terjedését, mindenek­előtt az Algériából és az Egyesült Arab Köztársaságból íújdogáló forradalmi szelek vihart kavaró erejét. A VÁLSÁG KIROBBANÁ­SAKOR — alig egy hónappal ezelőtt — Londonban még azt mondották, hogy tulajdonkép­pen az angol politikai irányító körök sem egységesek a Dél- Arábiában követendő taktika tekintetében. A kormány »mérsékeltebb szárnya« —tet­ték hozzá — nem kívánja el­hamarkodott erőszakos ak­ciókkal idő előtt elmérgesíteni a helyzetet, a »hajthatatlanab­bak« viszont azonnal és habo­zás nélkül a könyörtelen meg­torlást követelték. Ilyen takti­kai megoszlás valóban van már esztendők óta az angol kormánypártban, a konzerva­tívoknál, ahol a »szuezi cso­port« még most sem bocsá­totta meg Eden akkori mi­niszterelnöknek, hogy a nem­zetközi viszonyok alakulása folytán nem tudta lerohanni az Egyesült Arab Köztársasá­got. De ez a taktikai ellentét nem változtat a lényegen, hogy Angliában minden ké­szen állt az erőszakos leroha- násra, és hiába beszélnek ko­rábbi tárgyalási készségről, ha a szót azonnal a fegyvereknek adták meg. Egyébként, hogy ez a tár­gyalás már kezdetben milyen lett volna, arról napjaink ese­ményeiből képet kaphatunk. Az angol fővárosban értekez­let nyílt meg, amelyen a föde­ráció — Dél-Arábia és Aden — alkotmányának kidolgozá­sáról tárgyalnak. Ennek az al­kotmánynak kellene színleg biztosítani a szövetség füg­getlenségét. De az értekezletre csupán azok az emirek és sej­kek hivatalosak, akiket Lon­don megvásárolt, feudális elő­jogok biztosításával szerezte meg politikai támogatásukat. Nem hívták meg viszont a Szocialista Néppártot, Aden igazi forradalmi és független­ségi pártját, de a többi hal­ványabb színárnyalatú ellen­zéki politikai csoportosulást sem. Nyilvánvaló, hogy az »alkotmányértekezlet« így egyszerű és teljesen komolyta­lan színjátékká züllik, ame­lyen a függetlenségről kevés szó esik. Annál több a brit olaj nagytőke és a feudális arab tisztségviselők további érdekházasságáról. Kezdetben a belgák ugyanezt a taktikát követték Kongó esetében. A TÁRGYALÁSOK KO­MOLYSÁGÁT az is teljesen kétségessé teszi, hogy időköz­ben a Radfan-hegységben a hadjárat folyik tovább. Ebből fakad az ügy világpolitikai bonyodalma. Anglia szeretné gyarmatosító akciójához az Egyesült Államok teljes támo­gatását megszerezni cserébe bizonyos délkelet-ázsiai ellen­szolgáltatásokért. Amerika, amely éppen Dél-Vietnam és Laosz miatt hajlandó az angol érdekekért síkraszállni Ma­laysiában, Dél-Arábiában sok­kal óvatosabb. Inkább a szue­zi módszerhez tartja magát: a »megvárni és meglátni« állás­pontot követi, mert nem akar nyíltan szembehelyezkedni az egész arab világgal. Hiszen az idő azt mutatja, hogy minden manőverezés ellenére a dél- arab körzetben meghúzták a vészharangot az angol gyar­mati pozíciók fölött. Tarkanyi Tibor Erhard elindult amerikai útjára Bonn Dobsa János, az MTI tudó­sítója írja. Erhard kancellár kedden délben Schröder külügymi­niszter és több államtitkár kí­séretében repülőgépen Ameri­kába indult. A kancellár elő­ször Kanadába látogat, majd New Yorkban találkozik U Thant ENSZ-főtitkárral. Elő­— Mikor mégy? — Mondom, hétfőn. — Na, jó, szabadnapot ve­szek ki. Beviszlek. Ismét mosolygott, de láttam, hogy őszintén kételkedik ab­ban, hogy lehet-e beteg lányt szeretni. a pillantásunk. — Jöjjön maga, nyári Mi- zett. Ügy beszéltük meg, hogy' kulás, majd én megtanítom.— műszak után az Aranylibába Forogtunk. Mindenki mosoly- megyünk, az, ha akarjuk, reg-, gott és táncolt. Erzsi hozzám gélig is nyitva tart. simult, a fejét a vállamrahaj- a délelőtti műszak végén a< tolta. Éreztem a kölnije sza- frontkaparófejnél kétméteres) gát. A tenyere égetett. Miért tölcsér alakú szakadás tör-. nem lehet mindig ilyen jó? — tént. Egész délután a szakadás) gondoltam. Az előbb még én átépítésén dolgoztam. Fél tíz-< is húzódtam. Az ember buta re lettem készen. Háromne-» és kész. Ki és hol fizeti meg gyed órám volt a műszak vé-< ha géig. Ilyenkor már nem szól a* az egész életem akkor. Húztak találkozzon is eleget, amiért olyan marha Iszogattunk, beszélgettünk, nekem negyven év múlva, voltam — ahogy mondták —, mindenki a másik feleségének kimaradok minden jóból? és nem foglalkoztam senkivel, udvarolgatott. Kicsoda? Annak a rozoga Azt egyik se tanácsolta, hogy Egyszer csak Erzsi felállt a csontváznak nem mindegy, hagyjam ott Verát, de azért helyéről, és a külső terem fe- hogy én most jól magamhoz közben jöhet valaki... Kinek lé ment. Mikor elhaladt mel- szorítom-e ezt a lányt vagy van abból baja? Végered- lettem, kacsintott, hogy men- nem? Többé nem veszekedtem ve- ményben nagyon szép a hű- jek utána. Akkorra már min- A vendéglő udvarán hátra­le, hanem megöleltem, és erő- ség, de az ember azért csak denki nagyon jól volt... Fel- hajtotta a fejét. Magamhoz sen magámhoz szorítottam. nincs fából. tűnés nélkül utánamehettem rántottam és megcsókoltam. f— Kitartasz mellettem egy Annyit rágták a fülemet, volna, de valahogy nem aka- Rágtam, és dühömben már ha- évig is, mondd ... — mondd... hogy egyszer elmentem Ózdra ródzott. Gyáva voltam, vagy raptam a száját, mert nem volt lehet azt? — kérdezte türel- Szeder Géza bácsi névnapjá- eszembe jutott egy másik, aki jó. Fölszisszent és ellökött, metlenül, és a kiskabátomba ra. Nagy felhajtást csináltak nekem gyógyul, és talán most — Megőrültél? fúrta a fejét. a fiúk. Szerettük az öreget, velem álmodik? A helyemen Mit csináljak? Verát szeret­Sokáig nem akarta elhinni, olyan főnök volt, hogy le a maradtam. • tem- És csak azért, mert oda­hogy várok rá. Később az- kalappal. A vacsora a vendég- Később a másik teremből tartotta a száját, nem kellett tam kézzel a szalagra dobálni, után megszokta, hogy kéthe- lő különtermében volt. Máig átcsalták a zenekart, és el- a csókja. Tudom, hogy nem Persze a nagyobb darabokat, tenként vasárnap fölmegyek sem tudom, hogy került oda kezdődött a tánc. Először min- mindenkinek ilyen átkozottul j0bb lábamat kinyújtva, Erzsi. Azóta is csak a kereszt- denki gyorsan megtáncoltatta pocsék a természete. Mit tehe­adást tart a bostoni Harvard egyetemen, végül pedig Wa­shingtonban tanácskozni fog Johnson elnökkel. Erhard kancellár elutazása előtt a repülőtéren kijelentet­te: Amerikai utazása nagyon jelentős, de nem vár tőle »lát­ványos eredményeket«. A nyugatnémet sajtó már napok óta részletesen foglal­kozik Erhard amerikai útjá- val. A lapok azt írják: Er­hard sürgetni fogja, Hogy Wa­shington »ne feledkezzék meg a német kérdésről, és fogad­ja el azt a bonni jelszót, amely szerint »nincs enyhülés a német újraegyesítés nélkül.« Bonn szeretné lefékezni az enyhülési irányzatokat a vi­lágpolitikában, ezért Erhard Washingtonban — amint ezt több kormánypárti lap nyíl­tan megírta — rá fog mutat­ni »az enyhülési politika ha­táraira« és arra, hogy az eny- amint a Rheinische Post írja — »e határokon túl már veszélyez­teti a nyugatnémet érdeke­ket.« (MTI) brigádvezető, aki akar, lóghat. De nálunk ez nem szokás- Tud-? hülési folyamat — ja ilyenkor az ember magától is, merre menjen, hogy még egy kis szenet termeljen. El­indultam a 70 méter hosszú front előtt. Az a hely, ahol először megálltam, veszélyes­nek látszott. Továbbmentem. Jól ismex’em én a szén moc­canását. Odébb biztosnak lát­szott a fal. Megálltam. Amit a lövés hátradobott, azt akar­Angol mintájú hadihajókat építenek Franconak hozzá. Addig se henyéltem, de Ve­ra betegsége alatt még jobban beszálltam a munkába. Na­gyon kellett a pénz. Ő ugyan nem tudott róla, de volt olyan hónap, hogy ezer forintot is adtam a nagyanyjának. Kü­lönben miből küldte volna sze­gény öregasszony a nehéz cso­magokat, pulóverokat, meleg ruhákat, miegymást? Vera fent volt a hegyen vagy száz kilométerre tőlem, én pedig dolgoztam, mint egy eszeveszett. Néha eljártam mo­ziba, nagy ritkán a fiúkkal pár pohár sörre. Ennyi volt a) balt behajlítva — háttal a: szem. Vizes Sanyi az unoka- másét kérte föl. En az asztal- bői. szénfalnak — dolgoztam. Egy-j húgaként mutatta be. De azt nál maradtam. Nézelődtem, és Vera gyorsan javult, és még szerre tompa robajt és agyve-< hiszem, véletlenül igazi unó- lassan ittam. Tulajdonképpen két hónap se telt el, amikor lőbe tépő fájdalmat éreztem.^ hazaengedték. Ledőlt a szénfal. Elestem. A: kahúg volt. Olyan szép lányt, nem akartam senkivel se tán- mint az az Erzsi, ritkán lát az colni, de azért mégis rossz ember. Mire én megérkez- volt egyedül. Valaki 1 hátulról tem, már együtt ült a társa- befogta a szememet./Az arco­ság. Ránéztem, és melegem mon éreztem a női kezet, lett. Ferde vágású. álomszép Megfogtam a karját. szürke szemei voltak, hosszú­kás arca, és olyan vállig érő fekete haja, amilyet se az­előtt, se azután nem láttam. Akárhogy igyekeztem kerülni a tekintetét, minduntalan rá­néztem. ö pedig várta, hogy — Vagy jön táncolni, vagy rendőrt hívok. —t Nem tudok ... Erzsi hangosan kacagott, és küvőnk. a feje úgy rázkódott, hogy • • • szép hosszú hoía mind előre- Másnapra a brigád hullott. előzetes legénybúcsút Elhatároztuk, hogy gyorsan jobb lábam az omladék alatt] összeházasodunk. Azon a hé- maradt, ten második műszakban dől- Elordítottam magamat. —( goztam. Megbeszéltük a ta- Megpróbáltam fölemelkedni és1 nácstitkárral, hogy a követke- kihúzni lábamat a szén alól. ző hét szombatján lesz az es- A nadrágfoszlányok közöttj vértől ragadós húsdarabokhozl értem. olyan szerve­(Folytatjuk.) London (MTI). Franco haditengerészete több 2300 tonnás fregattot építtet spanyol hajógyárakban az angol »Leander« osztályú fregattok mintájára. A terv­rajzok, valamint a műszaki adatok használatáért 14 millió fontot fizetnek Angliának. Ezenkívül Angliában rendelik meg a fregattokhoz szükséges különleges radarkészülékeket, irányított rakétalövedékeket és irányítható torpedókat. Az ügylet valószínűleg he­ves vihart fog kirobbantani a parlamentben, mivel a Mun­káspárt ellenzi Franco Spa­nyolországának fölf egy vérzé­sét. A kormánynak viszont egyik fő gondja, hogy növelje a fegyverek exportját.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents