Somogyi Néplap, 1964. június (21. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-10 / 134. szám

Szerda, 1964. június 10. 3 SOMOGYI NÉPLAP A TEKINTÉLY »A tekintély az a tisztelet, megbecsülés, elismerés, amelyet valaki valamely közösségben bizonyos ké­pességeivel, eredményeivel, illetve magatartásával sze­rez, érdemel ki, vagy amely helyzeténél íogva szokta megilletni-« —1 írja A Ma­gyar Nyelv Értelmező Szó­tára a VI. kötet 570. olda­lán. Keresem a tekintélyes embe­reket Igáiban. A gyógyfürdő sörözőjében, a színes ernyőj ű asztaloknál be­szélgetünk fürdőző igaliakkal a tekintélyről. Neveket monda­nak, történeteket a község fej­lődéséről, jelenéről, múltjáról; hajdani potentátokról és a ma tekintélyes embereiről mesél­nek. Följegyzem a neveket Nagy Lajos az egyik, az fmsz áruházának vezetője. A kuncsaftok \ Érdekes, Nagy Lajos abban az üzletben inaskodott több mint két évtizede, ahol most vezető. Akkor a Hangyáé volt az áruház, Lajost Lalinak hív­ták, tíz-egynéhány éves kisfiú volt Az inasévek ... — A pofonokról, a fülhúzá­sokról nem mesélek. Inkább két kis történetet Akkoriban mi, inasok futkostunk a gaz­dag házakhoz fölvenni a ren­delést és cipeltük ki az árut Egyszer kerékpárt vittem va­lahová megmutatni. A vevőnek nem tetszett, visszavittem és ráültem. Elszakadt a lánc. A főnököm megfogott, és a ke­rékpárhoz csapkodta az orro­mat. Máskor egy helyen — árut vittem oda is — a kutya letépte a nadrágomat Szólni se mertem, nem ám megfizet­tetni! Elvesztettünk volna egy kuncsaftot... A hajdani boltosinasra most azt mondják, tekintélyes em­ber. Miért? — Nem tudom... Különben 1951 óta tanácstag Igáiban, negyedik éve vezeti az áruházat dicséretes szakér­telemmel, minden korabelivel tegeződik a községben, s ha va­laki kér tőle valamit, azt a föld alól is előteremti. — Mi kell a ma tekintélyé­hez? — Talán az, hogy barátságos legyen az ember, és igyekez­zék mindenkin segíteni. — És mi kellett régen? — Az igazi tekintélyhez ugyanez. De volt másmilyen, botcsinálta tekintély is. Ah­hoz pénz kellett és föld. Falun a föld volt a tekintély. A gaz­dag kuncsaftok... Hajdani potentátok Kérdezősködöm a múlt te­kintélyes embereiről. — Talán egyik sem él már — mondják. A Berger nagybir­tokos volt, a Petracsek a veszprémi káptalan földjét bé­relte, a főszolgabíró ... Eh, hogy is hívták? No! Nem jön a nyelvemre a neve, régen volt. A poharakban jéghideg, ha­bos sör gyöngyözik; szemközt, a harmincfokos napfényben gőzölög a gyógyító vízzel teli két medence. — Szakramentumos emberek voltak ám azok! Kalapot le, jó mélyre, ha találkozott velük az ember, ők meg minél ma­gasabbra csapták az orrukat. Hát ilyen volt a tekintélyük. A hatvanhét éves Máté Fe­renc másmilyen tekintély volt, mint a Berger vagy Petracsek. Tizenhat holdon gazdálkodó, szorgalmas, egyszerű paraszt­A napokban érkezett meg a Szovjetunióból a Kaposvári Állami Gazdaság harminc dolgozója. Az IBUSZ június 28-án, augusztus 10-én és szeptember 6-án indít újabb csoportokat termelőszövetkeze­ti tagok részvételével. Augusz­tus 30-án a MÉSZÖV harminc dolgozója megy tíznapos szov­jetunióbeli útra, augusztus 3-án a szuloki Petőfi Termelő- szövetkezet harminctagú cso­portja szlovákiai körutazásra indul az IBUSZ szervezésében. ember. Végigharcolta a két vi­lágháborút, a második elvitte a fiát. Szikár, ritkán nevető em­ber. A háború előtt volt elöl­járó, helyette bíró, a felsza­badulás évében községi bíró. — Én mindig azt mondtam, az igazság és a béke a legfon­tosabb. Egyszer könyékig váj- káltam a községházán a mil­lió és milliárd pengőkben, mégis egész éjjel kerestem né­hány fillért, mert annyi hibád- zott a papírokon. — A régi bírók? — Az egyik nagyon kevély volt. Helyette bíró voltam én, és valamit kértem az emberek­nek. »Hallgass, te taknyos«, így torkolt le. Akitor voltam harmincnyolc éves ... János bácsi \ Ügy gondolom, már az is nagy szó, hogy az egész község így emlegeti a tanácstitkárt: János bácsi. Tiszteletet, szere­teted megbecsülést érezni a »bácsi«-ban. Az őszülő hajú, ötven körüli Bárdos János a tanácsok meg­alakulása óta titkár Igáiban. — Tekintélyes ember, ő az­tán tényleg tekintélyes — mondják róla, de Bárdos Já­nos tiltakozik: — Sok ilyen ember van a községben ... Amit én tettem, az a kötelességem volt. Amikor Igalba került, nyolc tanerős volt az általános isko­la. Most huszonhárom pedagó­gus tanít a kémiai, fizikai szer­tárral fölszerelt nyolc tanter­mes általános Iskolában, a négy gimnáziumi tantermet most adják át. A tűzbiztos páncélszekrényből tervrajzokat vesz elő. — Ilyen lesz majd Igái Arról is beszélnek, hogy a köz-: séget is érinti majd a Kapos­várt Balatonszántóddal össze­köt^ tizenhét méter széles, két­irányú autósztráda... Aztán a fürdőről beszélge-: tünk. Az igaliak azt mondják,: Bárdos János a fürdő »kereszt-! apja«, sokat küszködött, míg! két éve megnyitották a gyógy-; fürdőt, és azóta is — a fejlesz-; téséért. ! — Sokan futkostunk sokfe-; lé, míg megnyitották. Kevés; ember van Igáiban, akinek ne! volna szívügye a gyógyfürdő. Csak az volt nehéz, hogy el­higgyék: kincs van az 1947-ben fúrt kútban ... A tanácstitkártól is megkér­dezem, mi kell a tekintélyhez. Tömören, röviden válaszol: — Munka és becsület. Szürkületkor búcsúzunk el. János bácsi még visszaül az íróasztal mellé . .. Tisztelet, megbecsülés, elis­merés. Ez a tekintély. Hatalom, föld, pénz. Régen ilyen tekintély is volt. Ezt a tekintélyt »bírta« a hajdani szolgabíró is. Csak a neve, az nem jutott eszébe senkinek sem ott a fürdő szí­nes emyős asztala mellett... Vimcze Jenő Garancialevéllel árusítják a bútorokat is (Tudósítónktól.) Sokszor okozott gondot a bú- torvásárlókmak az anyag- és gyártási hiba kijavíttatása. A panaszokat most orvosolta a Belkereskedelmi Minisztérium: június elsejétől a bel- és kül­földi bútorokat egy évig érvé­nyes garancialevéllel árusítják. A garancia olyan hibákra szól, amelyek már az eladás­kor is megvoltak, a jótállási időn belül vették észre őket, illetve a vevőnek föl nem ró­ható okból keletkeztek. Ha _ a vásárló a bútoron gyártási, il­letve anyaghibát tapasztal, kö­zölnie kell azzal az üzlettel, ahol vette. A boltnak gondos­kodnia kell arról, hogy a hibát harminc napon belül megjavít­sák. Ha a helyszínen nem le­het a hibát helyrehozni, a ve­vőnek el kell száUítatnia búto­rát, ezt a költséget azonban megtérítik. Ha anyag- vagy gyártási hi­ba miatt a bútor használhatat­lanná válik, illetve négyszer ugyanaz a hiba fordul elő raj­ta, a vásárló kérheti a kicseré­lését. BIZAKODÓAN Gondolatok a simonfai változásokról »OLYAN EZ A ZSELIC, MINT EGY KIS SVÁJC.« Mindig eszembe jut ez a ré­gen hallott mondat, ha az er­dő borította dombok, a néhol lankás, néhol meredek hegyol­dalak között járok. Ott, ahol mindig újat, mindig más szé­pet talál a tekintet; ott, ahol az év minden szakában a ter­mészet más és más varázsla­ta keríti hatalmába az embert. Szép vidék, idegeket nyugta­tó gyönyörködni benne. A völgyhajlatokban élő emberek többnyire a meredek oldala­kon termelik meg kenyerüket. Kétszer annyit fáradnak, két­szer annyit verejtékeznek, mint a síkvidék lakói. A sze­kérnek gyakran a fél határt meg kell kerülnie, mert az a rövid háromszáz méter, me­lyen leghamarabb célba érne, járhatatlanul meredek. Ez a táj többet kíván, többet köve­tel az embertől. Jártam a zselici határban, >9 Vagyok olyan legény... <€ Megyei állami és pártvezetők, paraszti újságolvasók néha háborognak neves karikaturisták rajzai miatt. Az egyiken csinnadrattás, zenés, énekesnővel díszített után­futót húz egy traktor. Mögötte vonulnak a kultúrára éhes fiatalok. »Különben nem jönnek dolgozni/« — mondja róluk a tsz-elnök. Egy másik rajzon hízott kocát cserélne egy parasztember — Skoda személyautóért — Egy harmadikon édesdeden alszik egy... No de hagyjuk! Itt-ott van ilyen is de ... Az igazság, az élet mélye általában más képet mutat. A magyar parasztság 1963 őszén csinnadratta nélkül is túlteljesítette a vetési tervet. Az idejében ágyba rakott mag jól telelt át, s noha a tavaszi időjárás egy kissé hát­ráltatta a munkát, mindenütt kerékpáros, motoros, von­tatás seregek lepték el a földeket — sehol egy Skoda autó, amint éppen a városba tart... Gyors ütemben fej­trágyáztak, féregtelenítették a vetést, aranyos májusi eső öntözte a nép keze munkáját, s az eredmény: tömött, nyílegyenes gabonatáblák olyan rendben, ahogyan még sohasem láttuk a közös gazdálkodás győzelme óta a sző- külö kalászokat. Most igazán örömteli és várakozó han­gulatú a megállapítás: Három hét múlva aratunk! Sokat akarunk betakarítani és veszteség nélkül. Jó pár esztendeje már, hogy egy filmünkben felejt­hetetlen emléket állított a hazai filmművészet a minden vészen-bajon át diadalmaskodó magyar parasztember­nek. Az öreg tsz-gazdának, aki a természeti csapások el­len — kezében az egy szál kaszával — fölveszi a harcot, amíg személyes példájával társait is maga mögé állítja az éjszakai szép aratásban. Az azóta, eltelt években már mezőgazdasági gépek ezrei álltak, a filmbéli öreg paraszt elébe. Régi tízezrek munkáját végzi el ebben az évben is a több mint fél százezer traktor, a több mint 7300 kom­bájn. És mégis, arra is készülünk, hogy felhangzik a régi dal: »-Vagyok olyan legény, mint te...« Mert ebben az évben sok helyen nemcsak a sarkokat kell kaszával el­igazítani a gépi motolláknak • a kö^ér. sok esőt kanott ga­bona itt is, ott is nagy foltokban földnek eresztette a fe­jét. Szükség lesz kaszára, aratópárra, aratóbrigádra, ké­vekötőkre, kombájnokra egyaránt! Készülődik hát az egész ország. Most, most jöjjenek újból az írók, a rajzolók a ma­gyar vidékre, a szocialista összefogás hadszínterére! Hadd lássa majd általuk az egész ország, milyen vidám, noha verejtékes harc folyik a nép kenyeréért. A teljesebb élet magvaiért. Legyen mindannyiunk öröme az a sok kis hétköznapi hőstett, amely egy-egy termelőszövetkezetben dombok-hegyek-vizek között megszületik. (— cs —) láttam a szépen fejlődő és bó- kolva hajladozó kalászokat, a néhol boglyában, néhol ren­den fekvő lucernát. Ünnep előtt volt Simonfa, nemigen dolgoztak kint emberek. De fáradságos, törekvő munkáról beszélt itt minden. A simon­fai határ ilyen szép még nem volt, ilyen jól még soha nem álltak a munkával... Két idősebb nő, Győrmárton Istvánné és Gül Borbála for­gatja az összesodrózott lucer­nát. Sok volt az eső. Kellett is meg nem is. A gabonáhak jó volt, a lucernának nem, iót tett a kapásoknak, de gyorsabb fejlődésre serkentet­te a gyomokat is. S a lucerná­ra vigyázni kell. Forgatják a rendeket, csak ketten vannak. A faluban az ünnepre készü­lődnek, — Nagyon szeretek itt dol­gozni — a 69 éves Győrmár- tonné mondta ezt. S mindjárt hozzátette, hogy mások is vannak így. — Az egyik fiatalembertől hallottam, aki elment, de az­tán visszajött, hogy többé nem menne el. Jobb itthon. Hatan tértek haza Simonié­ra az idén. — A simonfai ember na­gyon munkás és nagyon ren­des, csak tudni kell a nyel­vén beszélni — ez Tibola Vik­tor agronómus véleménye. Elgondolkodtató mondat. Mérleghiányt mérleghiány kö­vetett ebben a szövetkezetben Tavaly is volt, igaz, már »csak« 100 000 forint. Egy munkaegység értéke az állami támogatással 16 forint. Vajmi kevés ... Mégis visszatértek a faluba, s eddig nem tapasz­talt szorgalommal, lendülettel kezdtek dolgozni, s csaknem kétszer annyian, mint ta­valy ... MI AZ, AMI BUZDÍTOTTA A SIMONFAIAKAT? Nehéz erre válaszolni. Észrevették, észre kellett vennie a nagy ■ többségnek, hogy a szorgal­masok, az élenjárók áldozatos munkájával igenis alakul, változik, fejlődik ez a gazda­ság. Csakhogy a i»még több« eléréséhez több munkáskéz is kell. Ügy érzem, ez az első ami vonzotta az embereket. — Nem tudtunk sokat fizet­ni — mondta Wéber Márton­ná —, régi adósságok nyom­nak bennünket. De azért aki dolgozott, annak van mihez nyúlni. Terményt szépen kap­tunk ... Azt hiszem, ezzel ma­gyarázható, hogy olyanok is jönnek dolgozni, akik eddig távol tartották magukat.., — Rengeteg a munka, ez az eső megint mindent gazossá tett. De ha egyszer hozzákez­denek az asszonyok, úgy ka­pálnak, mint a kórság — mondja Bencs Sándorné mun­kacsapat-vezető, egyike azok­nak, akik leginkább le tud­ják mérni a változást. A határban minden a szor­galomról beszél. De beszél más is. Az, hogy sehol a szö­vetkezetben — a közös gaz­dálkodás óta először — nincs benn egy villányi trágya; hogy hét hónap alatt »elké­szül« egy sertés; hogy elő­ször az idén újat ért a siló, s hogy az idén végre feljavít­hatják a még eléggé gyenge szarvasmarha-állományt... S itt az állattenyésztésé a jövő. Az emberek bíznak, mert lát­ják, hogy lehet itt termelni, lehet jobban élni, csak egy kicsit többet kell tenni érte... Évek kellettek ahhoz, míg el­jutottak ennek fölismeréséig, míg Gut Petemét, Nagy Jó- zsefnét, özv. Matus Jánosnét, Nagy Ferencnét, Kiss Sándo- rékat, Győr Ferencet, Győr Sándort, Kis Jónás Jánost és a többi szorgalmas embert követték a többiek is... A MAGUKÉNAK KEZDIK ÉREZNI A KÖZÖST. A régi hibák miatt még sok pénz­ügyi vonatkozású gondja van a szövetkezetnek. Lovat akar­tak venni, de a kasszában ép­pen nem volt elég pénz. Bá­rány János minden gondolko­dás nélkül a zsebébe nyúlt és kölcsönzött: — Majd ha jobban állunk,' visszaadjátok... Bizakodás a holnapban ... Nehéz terület, kétszer any- nyi munkát követelő vidék.. . Ahogy végigmentem - a falu­ban, láttam, hogy szép új há­zak emelkednek, másokat ta­taroznak, renoválnak. Csak a tavasszal nyolc új ház öltött új formát. S a házakban olyan emberek élnek, akik azt vár­ják, hogy ez az év jobb le­gyen, s ennél is jobb a követ­kező. És bíznak ebben, mert szorgalmas munkával min­dent meg is tesznek érte. Vörös Márta Hogy ne maradjon több százezer forint — a fákon... (Tudósítónktól.) Itt a gyümölcsszezon. A MÉK termeltetési osztályán úgy vélekednek, hogy az idén jó közepes lesz a gyümölcs- termés. Az eddigi becslések szerint cseresznyéből például 26, meggyből 150, kajsziból 110 vagonnal vásárolhatnak fel. KÉPEK HOMOKSZENTGYÖRGYRÖL . 'to* i '■’to A homokszentgyörgyi Zöldmező Tsz-bcn 1200 köbméter szöszös ro­zsot silóztak, a másodvetésnek pedig 80 hold terméséből készí­tenek silót. A borjak kéthetes koruktól 320 liter teljes, 320 liter soványtejet, ezenkívül marhatápot és pillangóst kapnak. Négyhónapos ko­rukra elérik a 240—250 kg-os súlyt. A gyümölcsérés ideje egy­beesik a nagy mezőgazdasági munkákkal, a növényápolással és az aratással, ez akadályo­kat gördít a szedés elé. Külö­nösen a meggyet kell majd gyorsan leszedni. Ebből min­den mennyiséget átvesznek a felvásárlók, ugyanis a cigány­meggyet ipari célokra hasz­náljak, festék lesz belőle. Az utóbbi években nagyon sok gyümölcs maradt a fákon. A kertekben, a szőlőhegyi gyümölcsösökben sok gyü­mölcs vált hasznavehetetlen­né. Különösen a nyugdíjasok, az öregek fáival nem törődött senki. Mivel ők nem tudták leszedni a gyümölcsöt, az ott rohadt a fákon. Sok százezer forint érték ment így veszen­dőbe. Pedig a lakosság és a konzervioar több gyümölcsöt kaphatott volna, ha ezt meg­mentik. Hogyan lehetne az idén mi­nél több gyümölcsöt szedni? Ügy, hogy ha az a sok közép- iskolás fiatal, aki a vakációra hazatér, segítene ebben a munkában. Helyes lenne, ha a. földművesszövet.kezeti fel­vásárlók ezekből a fiatalokbó1 gyümöicsszedő brigádokat- szerveznének. A brigádok a múlt évi gyakorlat szerint mert volt már erre oélda — " leszedett gyümölcs 50 szazaié kát kapnák fizetségül. A brigádok megszervezése nem könnyű feladatot ró az fmsz-ekre. De érdemes lenne érte dolgozni, hiszen így száz­ezreket menthetnénk mea a népgazdaságnak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents