Somogyi Néplap, 1964. június (21. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-07 / 132. szám

I SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1964. június 7. Együtt a család... A GÉPÁLLOMÁS IRODÁ­JÁNAK FALÁN barna keret­ben egy oklevél. »Az 1963. évi országos ifjúsági verseny má­sodik helyezettjének.« Név nincs rajta. — Itt hagyom nektek, hi­szen ez a mi gépállomásunk dicsérete is ... No meg ha rá­pillantotok, mindig eszetekbe jutok... A Marcali Gépállomáson mindenki csak a keresztnevén emlegeti, így beszélnek róla a niklai tsz-ben is. Országos má­sodik, megyei első. K—25-ös Zetorjával 2264 normálholdat teljesített tavaly, annyit, mint átlagosan két ember... Kővári Elemér fiatal, vé­kony, egy kicsit törődött arcú ember. Fordul a burgonyatáb­lán, mögötte heten »irányít­ják« a lókapákat. Sárából. Vá­rom, míg kiér a renden, és összegezem a róla hallottakat: két éve dolgozik a niklai tsz- ben, s úgy ragaszkodnak hoz­zá, mint egy kedves ajándék­hoz. Tavaly ősszel több mint 500 hold gabonát — a legtöb­bet — ő vetett el. Nappal ve­tett, éjszaka fogasolt. Mikor a vontató kiért a vetőmaggal, maga ugrott a zsákért. — Szeretem a munkát, sze­retek dolgozni... Három nap egyfolytában megy, két-két óra pihenéssel, aztán egy kicsit többet pihen. — Nem túlzás ez? Hogyan bírja? — Fiatal vagyok... Amikor esik az eső, és nagyon fúj a szél, a traktorosnak akkor van éjszaka... Évi terve 900 normálhold volt. Május végére teljesítette. Nem válogatta a munkát, azt leste, mit lehet csinálni... A család Kelevízen él. Az ő Sokat gondolkodtam, ho- qyan is írhatnék erről az em­berről, és nemcsak róla, ha­nem a családjáról is. Hiszen annyira egyek, a lelkűk mé­lyén annyira egyformák, hogy szinte nem lehet külön­választani őket. Törekvők, szeretik a munkát — úgy érzem, vajmi keveset mond­tam ezzel. Becsületesek, őszinték — nem, ez sem fe­jez ki mindent... Keresem a szavakat, melyekkel leg­jobban kifejezhetném mind­azt a külső-belső tulajdonsá­got, ami emlékezetessé tette számomra ezt az embert, ezt a családot... itteni otthona egy lakókocsi... Tavaly nyáron gyakran meg­látogatták. A felesége is, Kati is meg öcsi is. »Kisfiam« — így emlegeti és elgondolkodik. Restelli bevallani, én is tu­dom, hogy szabálytalan, de amikor eljön a 16 éves gyerek, felül a gépre egy-két forduló­ra. — Csak egy kicsit hadd men­jek vele, édesapám... — Nagyon vigyázz rá!... S egyegy órára addig lepi­hen az árnyékban ... Egyszer a gépállomás vezetői észrevet­ték. — Ki ül a gépeden, Elemér? — A kisfiam... — Jobb traktoros lesz ez a gyerek, mint te vagy... ÜNNEP VOLT SZÁMÁRA IS AZ, amikor felesége fris­sen főzött, jó hazaival látogat­ta meg. Míg ült az árnyékban, napégette porosán, az asszony 3264000 forinttal lemaradt a TRANSZVILL A TRANSZVILL kaposvári gyára nem teljesítette időará­nyos tervét. Május végéig 3 264 000 forinttal maradt le. A lemaradást anyaghiány okoz- tá. Főként az árboc- és szaka­szolókapcsolókhoz szükséges porcelánból kapott kevesebbet a gyár. Az üzem vezetői, dolgozói, hogy a nagyobb arányú lema­radásnak elejét vegyék, több olyan cikket gyártottak, ame­lyet a program szerint csak a második félévben kellett vol­na elkészíteniük. Ezekhez tud­niillik nem kell olyan sok por­celán, mint az eredeti prog­ramban előirányzott cikkek­hez. Ám csupán azt érték é hogy a lemaradás nem lett ak­kora, mintha ragaszkodtak volna az eredeti tervhez, Ugyanis az előbbre hozott cikkekhez még nem kapták meg az összes anyagokat. Ezeknek sokszor kerülő utakon való beszerzése zökkenőket okozott a termelésben. A gyárnak az első fél év vé géig 14 744 000 forint értékű munkát kell elvégeznie ahhoz, hogy a megemelt tervet telje­sítse. NÉPMŰVELŐK Egy fiatal pedagógusra emlékezem. Motorját megtámasz­totta a ház előtt, és engedélyt kért a háziasszonytól, hogy rendbe hozhassa magát. Kopott overallja alatt szmokingsza­bású sötét ruhát viselt, és újságpapírból szedte elő gondosan kikeményített fehér ingét. S néhány perccel később már a somogvi kis falucska közönsége előtt méltatta egyik nagy el­beszélőnk életművét. Amikor elbúcsúztam tőle, a motorján ült már ismét overallban, hogy a felfreccsenő sár ne érje ru­háját. Elnézést kért, siet, szeretne hazaérni, csúszós már az út, és még vagy harminc kilométer áll előtte. Tél elején jártunk akkor. Egyszer megkérdeztem, miért csinálja mindezt hosszú évek óta. »Szeretem az irodalmat, terjeszteni akarom; ez az életem...« S mit vár, mit kap érte? »Kevés megbecsülést, de az nagyon jólesik« — felelte. S ezzel nem mondott ke­veset. Egy népművelő pedagógus a sok közül, akinek lelki szükséglete a kultúra terjesztése. Ereiben a vér együtt lük­tet szocialista korunk változásaival, hatni akar az emberek érzelmére és értelmére, hogy emberebbek, jobbak legyenek, hogy megértsék, formálják és egyengessék e változásokat. Társai is vannak és lesznek. Társa a tisztességben megőszült néptanító, aki délután úttörőknek a jövőbe száguldó expedícióiról, szülőknek a ne­velésről beszél; este a katedrán a munkában megfáradt dol­gozókat, délelőtt a jövő munkásait vezeti az alapvető mű­veltség ismereteibe, s szinte fáradhatatlan. Megtalálható mindenütt, ahol a falu gazdasági, kulturális fölemelkedé­séért vált szót a közösség felelős gyülekezete. Társa a családanya, aki napi nyolc-tíz órai oktatás után hazatér a lakásba, megfőz, kitakarít, s még jut energiája es­te a fiataloknak néptáncot, színdarabot tanítani. S társa az a pedagógus is, aki küszködik a néhol még mostoha körülmé­nyekkel, sokszor egyedül marad, mégis szakmunkásokat ne­vel, műsort rendez, előadást tart; irodalmi színpadot, kórust, klubot vezet; vitázik, harcol, tanul, tanít és nevel. S társai vannak ma már csaknem minden faluban, idő­sebbek és fiatalabbak. Az áldozatvállalást és áldozatkészséget sokszor akkor sem lehetne kellően anyagilag honorálni, ha ennek a lehető­sége megvolna. De néha még az egyszerű és őszinte »köszö­nöm« is elmarad ... A személyiség, a társadalom formálása a cél — a nép­művelő pedagógus erre áldozza energiáját, idejét, az életét —, de amíg ez megvalósul, évtizedek múlnak el, sokan talán nem is láthatják munkájuk eredményét. Mégis győzik hittel, bírják ambícióval minden területen, ahol a gazdasági és kul­turális előbbre jutásunk, ahol a jövő a tét WaUinger Endre ott hajladozott, fáradozott a gép körül, megolajozta, letisz­tította ... Vékony, barna kis asszony. Két nagy gyereke van. 36 éves, és tizennyolc éve házasok... — Ügy kerültünk össze, mint az ujjam. Semmink se volt... De azt akartuk, hogy egyszer elégedettek lehessünk, jól éljünk... Spóroltuk a pénzt, vettünk egy kis házat... Az uram nagyon sokat dolgo­zik. Ugye, ezt mondták róla? Igen, ezt... Magam is lát­tam. Sarabolta a burgonyát, s gondolatai közben talán már, a nyárnál kalandoztak... — Sokat várok ettől az ara­tástól ... , Nem alaptalan ez az izga­lommal teli várakozás. Olyan lesz ez az aratás, amilyenről eddig még nemigen hallottam. Ö kombájnol, a felesége lesz a segédvezető, öcsi pedig hordja a szemet a Zetorral. Együtt a család ... A szívós törekvést, akaratot ’átva a gépállomás ilyenfor­\n teszi szabályossá, hiteles­sé a korábbi »félhivatalos« se­gítségadásokat. Ezért is várja az aratást, meg azért is, mert tavaly nem kombájnolt. Ma is fájlalja, hogy az az egy év kimaradt. De sajnálta a gépét arra az időre átadni másnak. — Az ember akkor már so­sem úgy kapja vissza ... Per­sze azért nagyon bántott. Mi­kor a kitüntetést vettem át, egy hozzám hasonló nyiszlett ember volt az első a kombáj­nolásban ... Akkor elhatároz­tam, ha ő igen, akkor én is ... A fia kezébe nyugodtan ad­ja a gépet, ö nevelte, tanítot­ta... Ennek az aratásnak si­kerülnie kell... • — Mit szeretne, mi a vágya? — Egy autót szeretnék ven­ni... Szabadkozva húzza meg a vállát, mint aki restelli egy kicsit. Pedig nincs ebben sem­mi szégyellnivaló ... Nagy sze­génységből indultak el, s min­denhez, amije van, verejték, fáradság tapad ... Megérdem­lik, rászolgáltak a jóra. Türelmetlenül zúg a Zetor. — Jól megy a gép? — Ez? Nagyon aranyos ... Munkaeszközre ezt a jelzőt még nem hallottam ... * » * Sokat gondolok azóta is Kő- váriékra. Szívből kívánom, váljon valóra tervük ... Nem tudom, sikerült-e elmondanom mindazt, ami emlékezetessé tette számomra ezt a csalá­dot ... Vörös Márta Vállalásaikat sorra túlteljesítik Három brigád küzd a szocialista címért az Alsóbogáti Állami Gazdaságban Az Alsóbogáti Állami Gaz­daságban az idén három bri­gád határozta el, hogy úgy dolgozik, úgy él, hogy elnyer­je a megtisztelő szocialista címet. Ezt a célt a magyaró- völgyi, a baromfihizlaló és a szerelőbrigád tűzte maga elé. A magyaróvölgyi brigádba tartozik a marhahizlaló telep­nek mind a harmincegy dol­gozója. összesen mintegy 400 jószágot gondoznak, s legfőbb céljuk, hogy gazdaságos takar­mányozással minél nagyobb súlygyarapodást érjenek el. A terv jószágonként havi 31 kiló gyarapodást ír elő 14,51 fo­rintos kilónkénti anyagkölt­séggel. A brigád vállalta, hogy 32 kiló lesz a súlygyarapodás, s az anyagköltéget 13,53 fo­rintra csökkentik. Az eredményeket havonta értékelik. Az első négy hónap átlagában 33,83 kilós gyara­podást értek el, 1 kiló hús anyagköltsége 12,13 forint volt. Áprilisban Porosa Mi­hály 43, Nagy István 41,93 ki­lós súlygyarapodást ért el az általuk gondozott jószágok­nál. Minden remény megvan arra, hogy céljaikat elérik, sőt túlteljesítik vállalásukat. Em­lítésre méltó, hogy mindenna­pos munkájuk mellett ezek a dolgozók szolgálják ki a ku­tatócsoport kísérleteit, és szo­rítanak időt arra is, hogy a telepet szépen parkosítsák. Hasonló eredményekkel di­csekedhet a másik két brigád is. A tizennégy tagú baromfi­hizlaló brigád azt vállalta, hogy 40 helyett 60 dekás súly- gyarapodást érnek el, és 14,43. ról 13,10 forintra csökkentik a költségeket. Vállalásukat túl­teljesítették. A gépműhely sze­relőbrigádja 420000 forint ér­tékű anyag megtakarítását tűzte ki célul. Eredményeikéi negyedévenként értékelik. Az év első három hónapjában az anyagfelhasználás mindössze 20 százalék volt. Egy-egy vezető patronálja a brigádokat; a magyaróvöl- gyieket Vas János párttitkár, a szerelőket Sülé József szb- titkár, a baromfihizlalókat Szép István igazgató. Az osztopáni darások mm Lovas kocsi megy végig az osztopáni utcán. Meg-megáll a házak előtt, s a kocsis a teli zsákot egy izmos fiatal­ember vállára emeli, aztán mennek tovább. Majdnem minden udvarban letesznek egy zsákot. A darások. így hívják őket Osztopánban. — Minden héten egyszer reggel összeszedjük a há­zaknál a darálni való kuko­ricát, és a kész darát hoz­zuk vissza — mondja Skri- nák József kocsis. — Így leg­alább nem kell a tagoknak a drága időt a darálással tölte­niük. — Mindig poptosan jö­vünk érte — teszi hozzá Boskovics István, a másik »darás«. De az sem baj, ha a tagok nem tudnak bennün­ket reggel itthon megvárni. Kint hagyják a kapu előtt a kukoricát, és mi a darát be­hozzuk az udvarba. A pajta vagy az istálló mindig nyit­va van. Oda tesszük, nehogy esetleg megázzon. Mindegyik zsákon cédula jelzi a tulajdonos nevét, de azt mondja a kocsis, hogy erre már nem is nagyon van szükség. Megismerik ők a zsákról is, hogy ki a gazdá­ja. Hetente egyszer 20—30 mázsát daráltatnak meg ilyen módon a tagoknak. Reggel 6 órakor indul a ko­csi, és bizony jóval átjut már a nap a deleién, mire befejezik. — Mit fizetnek a tagok ezért? . — A kukoricából kivesz- szük a vámot, a szállítás pe­dig nem kerül évente több mint 20—30 forintba. Megéri. K. I. Kulturpark lesz a Jókai ligetben A városi tanács építési osztá­lyán pénteken délelőtt a cseri er­dő és a Jókai liget rendezési ter­véről tárgyaltak az osztály mér­nökei és a Lakóépület-tervezési Vállalat Zöldterületi Osztályának munkatársai. A tervek szerint a cseri erdőben megszüntetik a lő- teret, és parkosított rét lesz a he­lyén. A május elseji és augusz­tus huszadik! ünnepségek, majá­lisok színhelyévé alakítják át. A épületet terveznek, és a buszjá­rathoz végállomás-fordulót építe­nek. A Jókai ligetben kultúrpar- kot létesítenek, a kipusztult nö­vényzetet pótolják, parkosítanak, szökő V utakat, szobrokat, padokat helyeznek el a sétányok mellett, és díszvilágítást szerelnek föl. A cseri erdő és a Jókai liget részletes rendezési tervének elké­szítésével a Lakóépület-tervező Vállalat Zöldterületi Osztályának Vendéglátó Vállalat számára egy mérnökeit bízták meg. ^óastett a Leoegűben — 310-es, jelentkezem — mondta álomittasan. — Riadó! — sivított a hall­gatóba a hang. — Tényleg lemezjátszó ... rossz látási viszonyok... — Magához rántotta a bőrsisa- Hol vetted? — s tréfás szemre- Ásítani akart, ám ebben a pil- kot az oxigéncsutorát, s futás hányással folytatta —, mond- lanatban a fehér színű telefon- közben húzta be a villámzára- tam, hogy van dugi pénzed. készülék csengője, amely a ma- kat A jeges széi az arcába vá­A férfi mosolygott, majd cl- gasabb parancsnoksággal kö- got^ egy pillanatra elakadt a komolyodott, az órájára né- tötte össze, kettévágta a csen- lélegzete, <fe futott a karcsú zett Megenyhült arccal fordult det repülőgép felé. Felkapaszko­a kislányához. — itt az irányító központ!... dott a törzshöz támasztott lét­— öt perc múlva jön a tv- Jelentkezem! rán, s először a radar kapcso­maci, addig elmesélem a le- a hallgató membránja férne- lójához nyúlt. Magára húzta a sen koppant, majd mechanika- testén san jelentkezett a hang. remegés futott keresztül, ami­— Figyelem!... Nyugat felől kor feldübörgött a hajtómű, a 220x2 négyzetben ellenséges _ a vadászrepülő készen- cél... Riasszon!... Várom a létben van! — mondta maga elé, amelyet a nyakára erősí­tett gégemikrofon a rádió hul­y NYU — nyafogott a szőke Ágika —, mi­kor jön már apu? mezjátszó történetét. ... y JSZAKA VOLT. Az NVi katonai repülőteret vastag fehér bundával takar­ta be a hó. A laktanya épüle­teinek ablakszemei sötéten jelentést! aludták álmukat. Egyedül az a narjjnosnoW nrpa irányító központban szórták ményedett, eltűnt szemébe! az lantba'rönítetf 82 Írányit° a 3 unalom, parancsoláshoz szokott p P • i ciaiok, a telefonok, terkepek, hangja végigharsant a termen: A parancsnok még mindig rajzasztalok mellett ülő tisz- _ Riadó!... Irányító tiszt, tekre és katonákra. A terem- riassza a 310-est! - , ben csönd volt, csupán a rádió . halk sercegése meg a’ kályhá- , Ebben a pillanatban fölber- ban a tűz lobogása okozott' né- a telef°n0K a regett a csengő. mi zajt Jadl?k ^tergése felerősödött, . . , ,,.... s a lokátorok vörösen villodzo — Jón az apu! —tapsikolt a Az irányító központ parancs- ernyőjén apró pontok cikáz- kislány, s az előszobában szin- n°ka fáradtan nyomott el egy tak nagy összevisszaságban A reptér fölött rossz az időjá­te repült a belépő, vállas, tag- ásítást, s az órájára nézett. a készültségi szobában na- rás. Ha a 310-es fel tud is száll­baszakadt férfi felé. - Apu, -Meg csak négy óra van« - gyon meleg volt. Szegszárdi „i a feladat végrehajtása mit hoztál? - nyitotta tágra dunnyogott maga ele... Unal- Béla őrnagy félálmában lehúz- K. g , szemecskéjét, amikor az apja mas volt szamára a csend, fá- ta a meleg kezeslábas villám-' után a esza^as bizonytalan, s kezében megpillantotta a cső- rasztotta. Elfoglaltságot kere- zárait. Felriadt. A szobában a leve£őben kell elhagynia a magot. sett, s ismét, mint az éjszaka fülledt volt a levegő. Az alvó gépet. Lemezjátszót, cicám... maf annyiszor, a meteorológiai ember önkéntelen bosszúságé- — Értem _hallatszott a vá­N a, mi lesz a puszival? intézet jelenteset kezdte olvas- val állapította mee ezt s a má- , „ naiiatszott a va A karcsú, szőke asszony mo- gatni. Slk oldalára ™kart forduTni, lasZ’ Rövid Szünet után most solyogva nézte a férjét, elvet- — Igen... — morfondírozott amikor csengett a telefon! már barátságosabban elhang­te a csomagot, s kíváncsian magában —, alacsonyan szálló Nyúzkodva, lustán nyúlt a zott a parancs: — Semmisítse kukkantott a papír mögé. hóíelhők, hóesés, rendkívül hallgató felé. meg a 113-as célt! Nagyon vi­Az irányító központ megtelt kezében fogta a fehér telefon hallgatóját. Szeme szinte meg­babonázva függött a sokat ol­vasott időjárásjelentésen. — Kérek engedélyt jelenteni — emelte szája elé a mikro­font, de hangja remegett.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents