Somogyi Néplap, 1964. június (21. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-02 / 127. szám
Kedd, 1964. június 2. 3 SOMOGYI MfiPLAP Eldugott csomagok A JÉGSZEKRÉNYBEN Reggel fél hatkor még meglehetősen néptelen a külvárosi utca. Egy-két embert látni csak, gondolom, munkába igyekeznek. A Cseri úton már többen járnak, de hát érthető ez, hiszen a kis patakok is mind a folyóba futnak. A húsüzlet előtt már vagy tízen-tizenöten várakoznak. Korán oda kell állni, hogy kapjon valamit az ember. Egy idős utcabelivel köszöntjük egymást; érdeklődik, mi járatban vagyok ilyen korán. Nem akarom megmondani, hogy éppen húsügyben járok, elütöm a választ egy általános »muszáj dolgozni-« megjegyzéssel. Ezen a reggelen a megyei kereskedelmi osztály meg az Állami Kereskedelmi Felügyelőség ellenőrzést rendez Kaposvár húsüzleteiben. Két csoportra oszlik a társaság. Én az egyik ellenőrrel a város keleti részébe megyek. Első állomásunk a vágóhídon túli 339-es bolt. Tele van a kicsi üzlet. — Elnézést kérek, szeretném lemérni a húst — mondja az ellenőr egy éppen indulni készülő asszonynak. Sorra mérlegre kerül a portéka: 75 deka sertésnyak, 120 deka köröm, 50 deka marhahús és még egyszer 54 deka marhahús. Gyors a számolás. Negyvenöt ötven. — Mennyit fizetett, kérem? — Negyvennyolc ötvenet... A papír is megvan róla. A vevő visszakapja a pénzét, mi meg a boltossal bemegyünk a raktárba. Az ajtó mögött zsírosládák. Tele becsomagolt hússal. — íIát ez mi? — Szóltak, hogy tegyem félre... Tizenkét kiló hús. Szépen ki- porciózva. Ott a cédula is rajtuk, hogy kinek tették el. Két doktor, négy rendőrségi dolgozó meg két asszony neve. — Azonnal vigyék ki az üzletbe és adják el— hangzik az ellenőr utasítása, és amikor a boltos kelletlenül kicsapja - a pultra, meghallom egy sorban álló asszony megjegyzését. — Csakhogy megnézték! Éppen ideje volt! Az órákig várakozó emberek tehát sejtették, hogy valami nincs rendben. Talán azt is tudták, hogy kik viszik el az orruk elől a szép combot, az oldalast, a rövidkarajt. És most elégtételt éreznek. Nagyon izgat engem ez a csomaghistória. Vajon hol.lesz még félretéve hús és kiknek. A cukorgyári húsboltban nincs csomag, de van egy háromnegyvenes árdrágítás. — Siettem, eltévesztettem — védekezik a boltos, és vissza1964 első negyedévében a Somogy megyei Vendéglátó V. 6353, az állami kiskereskedelem 6033, a helyi ipar könnyűipari ága pedig 7400 túlórát használt fel. A több mint tizemkilencczer túlóráért kifizetett összeg meghaladja a százezer forintot. Ebben a számban még nem szerepel a földművesszövetkezeti mozgalom, a nagykereskedelem és a minisztériumi ipar. Ha az itt található adatokat is figyelembe vennénk, hatalmas összegre kerekednék a túlóráért kifizetett pénz. Nem véletlen, hogy feltűnik már a túlórák évről évre emelkedő száma. Egyáltalán nem egészséges jelenség ez, és komoly közgazdasági elemzést igényel. Teljesen érthetetlen például, hogy a Vas- és Fémipari Vállalat hogyan használhatott fel három hónap alatt 2500 túlórát. Másra nem tud gondolni az ember, csak arra, hogy valami baj van a tervezéssel, mert egészséges munkatempó mellett ilyesminek nem szabad megtörténnie. számolja az aprót az asszonynak. A Kossuth Lajos utcában tíz kiló hús van félretéve, a közületi húsboltban pedig hét szépen kiporciózott csomag a közgazdasági technikum tanárainak. — Mióta foglalkoznak egyéni eladással? — kérdezi az ellenőr a boltvezetőt. Cinikusan válaszol: — Nem veszélyezteti a közellátást, ha én egy héten kiadok innen néhány kiló húst. — És ha megbüntetjük ezért? — Büntessenek ... Legföljebb elmegyek innen ... — válaszolja flegmán. Gyerünk tovább! Tizenegy kiló hús a Cseri úti 315-ösben, tizenhat a 317-esben (az egyik vállaíati igazgató részére hatkilós csomag). A vizsgálat részvevői hábo- rognak. Persze, előre látható volt, hogy ilyen is lesz. Ma éppen ez a névsor volt a terítéken, de tegnap is más meg tegnapelőtt is más. A Szabadság parknál meglátjuk a 339-es boltban félretett egyik csomag tulajdonosát. Az ellenőr jól ismeri, megállítja. A Dél-franciaországi Mező- gazdasági Szövetkezeti Szövetség kilenctagú küldöttsége — amely Alfred Negre főtitkár vezetésével hazánkban tartózkodik — a szombati napot Somogybán töltötte. A látogatókat elkísérte Szirmai Jenő, a Szövetkezetek Országos Szövetségének elnöke. Délelőtt Siófokon Horváth János, a Szövetkezetek Somogy megyei Központja igazgatóságának elnöke fogadta őket. A francia parasztküldöttség több tagja nagy érdeklődést tanúsít a szőlő- és gyümölcs- termelés magyarországi tapasztalatai iránt. Ezért Siófok Vasárnap a Szántó Imre utcai iparitanuló-otthonban megnyílt az ipari tanulók kiállítása. A megnyitón megjelent Somogyi József, a városi pártbizottság első titkára is. Az érdeklődők előtt — akik között több politechnikai tanár Okkal kelt érdeklődést az is, hogy a Faipari Vállalat a tavalyi kétszázzal szemben 1500 túlórát használt fel. Viszont örömmel tapasztalható, hogy a Sütőipari Vállalat például egy év alatt 50 százalékkal, a kefeüzem pedig 81,9 százalékkal csökkentette a túlórák számát. A kiskereskedelemben 41 százalékos az emelkedés, ezt jórészt a gépkocsivezetők túlórája okozza. Ugyanakkor a rendszertelen szállítás miatt nagyon sok boltvezető kénytelen jóval munkaidőn túl is várni a FŰSZERT vagy a Vegyianyag-n agykereskedelmi Vállalat túrakocsijaira. Nem jól van ez így sehogy sem! A túlórákat csak nagyon rendkívüli esetben szabad igénybe venni, némely helyen azonban a tervszcrflt- lenséget, a nem megfelelő műszaki fejlesztést próbálják ellensúlyozni vele. A szak- szervezetek joga — sőt kötelessége is — megakadályozni az indokolatlan túlóráztatást. De akkor miért nem lépnek föl határozottan? P. Gy. — Kérem, keressen máshol húst, mert az egy kiló oldalast eladattam... . A férfi elvörösödik. Gyorsan odábbáil. —• Miért történhet meg mindez? — kérdezem, amikor befejezzük a portyát. — Mit lehetne csinálni? Válaszul elém teszik a 75/ 1962. Bk. M. számú rendeletet. A 14. szakasz 2. bekezdése világosan kimondja, hogy félre- tevés semmiféle jogcímen nincs. Ezt a boltosoknak tudniuk kellene. Meg a vállalati ellenőröknek is, de úgy látszik, valami miatt »elfelejtették«. Azon tűnődöm, hogy ez a száz kiló félretett hús egyáltalán nem veszélyezteti a város közellátását, s általában a módszer sem jellemző, de micsoda nagy az erkölcsi kár! Teljes joggal háboroghatnak a hosszú órákat sorban álló emberek. Munkás neve sehol nem szerepelt a névsorokban ... Délután — már otthon — jön az egyik szomszédasszony és újságolja: — Nagy cirkusz volt a húsüzletben. Berobogtak az ellenőrök, és kipakoltattak egy csomó dugeszhúst. Kapott mindenki. Pedig a boltos már haza akarta küldeni az embereket, hogy elfogyott az áru. Hát nem disznóság? ... nevezetességeinek megtekintése útán a Balatonboglári Állami Gazdaságba mentek, s ott hosszasan időztek. A gazdaság vezetőinek tájékoztatója alapján és kalauzolásával Lengyeltótiban, Péntekhelyen és Rád- pusztán a helyszínen tanulmányozták a világszínvonalhoz mérten is fejlett szőlő- és gyümölcskultúrát. A vendéglátó földművesszövetkezeti mozgalom képviselői megismertették a francia küldötteket a szőlő és gyümölcs felvásárlásának, forgalmazásának hazánkban kialakult rendszerével is. Kálmán, az Iparitanuló Iskola igazgatója ismertette a kiállítás célját, a tanulók munkáit A kiállítás gazdag anyagából különösen kiemelkedik Lugosi Erzsébetnek, a Mértékutáni és Vegyesruházati Vállalat, valamint Fehér Ilonának, Körmendi Jánosné kisiparos tanulójának női ruhája, továbbá Kun Istvánnak, a Szíjgyártó Ktsz tanulójának táskája és labdája, Újhelyi Sándornak és Krizsán Andrásnak, a TRANSZVILL tanulóinak rugóskalapácsa, Horváth Istvánnak, Hári Istvánnak, Kelemen Istvánnak, a Finommechanikai Vállalat tanulóinak két oszlopos elektromos gépkocsi-szabályozója, Antal Lászlónak és Bene Lászlónak, a 13. sz. AKÖV tanulóinak jelzőberendezése és Krista Györgynek, a felsőmocsoládi termelőszövetkezet tanulójának somogyi parasztszekere. A kiállításra a legtöbb és a legszebb, legkorszerűbb szerszámot, alkatrészt, berendezést a Somogy megyei Faipari Vállalat, a 13. sz. AKÖV, a Vas- és Fémipari Vállalat, valamint a TRANSZVILL fiataljai készítették. A kiállítás e hónap 13-ig lesz nyitva. Érdemes megnézni. A politechnikával foglalkozó pedagógusok különösen sok hasznos tapasztalatot szerezhetnek. ” . " \ Tizenkilencezer túlóra! Polesz György A francia szövetkezeti küldöttség látogatása megyénkben Megnyílt az ipari tanulók kiállítása és szakoktató is volt — Pintér A legjobb traktorosok vetélkedője Szombaton, amikor a gyei szántóverseny részvevői gyakorlószántást végeztek, a? időjárás kevés jót ígért. Eső készült, és később esett is. Az előkészületek és a versennyel kapcsolatos eligazítások azonban így is eredményesek voltak, ugyanis másnap minden traktoros bizonyított... A vasárnapi szántóverseny valóban arról tanúskodott, hogy ide, erre a versenyre a megye legjobb traktorosai kerültek. Ezt mondta Mohar László, a megyei tanács mezőgazdasági osztályvezetője is ünnepi megnyitójában. Azok, akik több éven át a mezőn mutattak példát társaiknak, és a járási versenyeken megszerezték az első, illetve a második helyet, most megyei helyezésekre törekedtek. A vasárnapi szántóversenyen megjelent Böhm József, a megyei tanács vb-elnö- ke, Valter Imre Kossuth-dí- jas tsz-elnök, a megyei párttiméterrel sekélyebben szántott az előírtnál, vagy a széj- jelszántás csatlakozásánál látszott a két keréknyom, továbbá, ha a záró barázdaszelet nem az összevettetés közepe felé tartott. Érthető tehát, hogy a gépkezelők minden figyelmüket a szó szoros értelmében vett jó szántásra összpontosították. Nemegyszer ugrottak le a traktor nyergéből és mérték meg, milyen mélyen szánt mögöttük az eke. Az érdeklődő közönségnek * Gépállomás két traktora bemutatót tartott a váltva for- gatós ekével való szántásról. Sok érdeklődő kísérte figyelemmel a két gép munkáját, mások pedig az AGROKER gépkiállítását nézték meg. A versenyzők ez idő alatt izgalommal várták, milyen eredményt hoz az értékelés. Mert alapjában véve valamennyien szépen, kielégítően szántottak, de voltak, akik szebben, jobban is dolgoztak. Vajon kinek a szántására ítélik a legtöbb jó s a legkevesebb hibapontot? Ez még nyitott kérdés volt, és mindenki türelmetlenül várta, kik kapják meg az értékes díjakat. A kora délutáni órákban, az ünnepélyes eredmény- hirdetéskor választ kaptunk ezekre a kérdésekre. Az első díjat Simon József kálmán- csai tsz-traktoros nyerte (egy Budapest rádiókészüléket lemezjátszóval), a másodikat Kétszeri József, a Karádi Gépállomás traktorosa (világvevő rádió), a harmadikat Tomisa Ferenc, a Kaposvári Gépállomás traktorosa (világvevő rádió). A további három helyezett fényképezőgépet, zsebrádiót, illetve karórát kapott. A versenyen részt vevő valamennyi traktorosnak oklevelet adott át Molnár Imre megyei főagronómus. Kétszeri Józsefnek, a szántóverseny második helyezettjének a legjobb ifjú traktorosnak járó díjként egy mokkakészletet adott a megyei KlSZ-bizott- ság. A megyei szántóverseny második és harmadik helyeSimon József, a kálmáncsai tsz traktorosa bizonyult a legjobbnak élete első nagy szintó- versenyén. Tsz-tag lett az első a megyei szántóversenyen mevb tagja, valamint számos járási, állami gazdasági, gépállomási és tsz-vezető is. A délelőtt kezdődött versenyt élénk érdeklődés kísérte. A megnyitóra felsorakozó traktorosokat lelkes taps köszöntötte.. Aztán tizenhét traktor hasította a barázdákat a kaposvári Latinka Tsz földjén. A talaj többnyire kedvező volt. A sorsolás útján kapott parcellákon egyenletesen dolgoztak a traktorok. Tizenkét pontozóbíró — tanácsi, állami gazdasági és termelőszövetkezeti szakemberek — követte a gépeket, és vizsgálta a szántást. No és számos »drukker«, akiket a kíváncsiság, a legjobb trakto* rosok munkája iránti érdeklődés csalt ki a megyei versenyre. A pontozók — kezükben a mérőléccel és az értékelő lapokkal — mindenre figyeltek, mindent föl jegyeztek. Értékelték az összeszántást, az egyöntetűséget, a barázda szabályosságát és mélységének egyformaságát, a fordulásokat, azt, hogy hogyan porhanyítja az eke a talajt, a széjjelszántást, a fordítások csatlakozását, a táblahatárokat és végül a felszántott terület összbenyomását. Gyűjtötték és megjegyezték természetesen az észlelt hibákat is. Rontotta a traktoros teljesítmépyét például, ha már két és fél cenTomisa Ferenc, a harmadik es Kétszeri József, a második helyezett a megérdemelt, értékes dijakkal. és a szakvezetőknek nem okoztak csalódást a versenyző traktorosok. Ügy szántottak, mint ahogyan a megye leg- jobbjaitól várni lehetett, és gyakran hallhattunk ilyen véleményt a szemlélőktől: »Bárcsak minden traktoros ilyen munkát végezne.« Igen, ilyen jó talajmunkával lehet és kell is előmozdítani a több termelést. A versenyfeladat teljesítése után az eredménykihirdetésig — versenyen kívül — a Tabi zettje nyert már díjat hasonló szintű versenyen. Simon József kálmáncsai traktoros azonban, ezúttal először nyert díjat megyei szántóversenyen. Rövid beszélgetésünkkor elmondotta, hogy jóllehet a járási versenyen második lett, a megyei vetélkedésre úgy készült, hogy itt már jobb, szebb eredményt érjen el. Traktoros társa, Farkas József már többször vett részt ilyen versenyen, s ő tájékoztatta arról, mire kell elsősorban ügyelni, s ami a legfontosabb: mindig a jó szántásra kell törekedni. A tanács, úgy látszik, eredményes volt. S a továbbiakban az kell, hogy ő is, valamint tizenhat társa, akik a versenyen részt vettek, megfogadják a megyei osztályvezető szavait: -Amit a megye legjobb traktorosai tudnak, az szép és jó, ne rejtsék azonban véka. alá tudásukat, hanem oktassák társaikat, hogy minél több jó szántó, jól dolgozó traktoros legyen megyénkben.« A mostani első és második helyezett képviseli megyénket a június 10-én Mosonmagyaróváron kezdődő országos szántóversenyen. Jó munkájukra, helytállásukra Versenyen kívül bemutatói tartott a Tabi Gépállomás két traktorosa a váltva forgatós ekékkel való szántásról. ott is számítanak a somogyiak. Heraesz Ferenc
