Somogyi Néplap, 1964. június (21. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-25 / 147. szám

Csütörtök, 1964. június 25. 5 SOMOGYI NÉPLAP LAKAT Kivel nem fordult még elő, hogy bohém-köninyelműen ke­zet mosott valamelyik étte­rem, italbolt, presszó erre al­kalmas helyiségében, és utána hosszú percekig lengethette, rázhatta mellső végtagjait, hogy azok megszáradván le­hetővé tegyék visszatérését a szóban forgó vendéglátóipari létesítmény emberi közössé­gébe? Nos, ez a bosszúság tűnőfél­ben van. Folyamatos civili- zálódásunk kicsiny, de sem­miképp nem lebecsülendő je­leként a mosdókban feltűntek a közhasználatú törülközők. Van, ahol hosszú vászoncsík két végét varrják össze, és a vendég elmés szerkezetből liúzigálhatja ki a végtelen te­kercs viszonylag legtisztább, leginkább kedvére való ré­szét. Másutt tartórúdján he­ver a törülköző, esetleg falba vert szögről, kampóról lóg alá.1 Nekem mindegyik megoldás tetszik, kivéve, amikor a tö­rülközőt — lelakatolják. Legutóbb egy SZOT-üdülő- ben találkoztam ezzel a tech­nikai megoldással. — Ebben nincs sok logika — fordultam a gondnok kar­társhoz. — Készséggel elisme­rem, hogy az üdülő berende­zési tárgyai között a törülkö­ző képviseli a kimagaslóan legnagyobb értéket. Tudom továbbá, hógy a beutaltak többsége azzal a nyilvánvaló szándékkal utazik ide 100— 200 kilométerről, hogy bűnös úton legalább egyetlenegy szakszervezeti törülköző bir­tokába jusson. Ez mind igaz. De a lakat nem segít! A meg­rögzött lopós vendég elvágja, leszakítja a fülecskét, amit a lakat szárán áthúztak, keb­lébe rejti kincsét, iszkiri, és üthetik bottal a nyomát. Air kulccsá^ is kinyithatja a la­katot, esetleg ajtóstul, falas­tul lopja el a törülközőt, és odahaza'' titokban szétszereli. A népek egy vászontörülkö­zőért manapság mindenre ké­pesek! — Hát akkor mit tegyek? — nézett rám tanácstalanul a gondnok. — Egyelőre semmit — só­hajtottam szomorúan. — Vár­ni kell, amíg az emberek ön­tudata magasabb fokra hág. K. A. TVehéz eljutni Tokióba Szomorú sporthírt olvastam a minap: nehéz bekerülni a román olimpiai bir­kózóválogatottba ... És ez teljesen le­hangolt. Hogyne, amikor titokban azt a reményt élesztget­tem magamban, hogy ha turistaként nem is, de mint a román birkózóválo­gatott tagja valaho­gyan csak eljutok az olimpiára. De így is nehéz... Először az IBUSZ találta nagyon la­posnak a pénztárcá­mat, aztán a torony­ugróknál mondták, hogy túlságosan is magas termetű vagyok, olyan ma­gas torony, amilyen nekem kell, nincs Tokióban. Az atlé­táknál udvariasan tárta szét karját egy meggyőző mo- solyú úriember az­zal, hogy nekik i• plusz embereik van­nak. Gyerünk hát a gyeplabdázókhoz'­— Sajnos, nem indulunk — mond­ták ők. — Tessék talán megpróbálni a labdarúgóknál. — Drága elvtár­sam, nekünk kizá­rólag olyan ember kellene, akinek A- val kezdődik és Ibert-tel végződik a neve. De olyan csak egy van ... Sakkozók: — Mi nem va­gyunk olimpiai szám. Röplabdázók: — Ne haragud­jon .... És így ment ez végestelen-végig. Maradt tehát a román olimpiai bir­kózóválogatott, és most azt olvasom, hogy ide is nehéz bejutni. Biztosan valami hétfejű sárkány őr­zi a kaput, azt kell először legyőzni, majd szőnyegről szőnyegre haladva két vállra fektetni néhány tucat román birkózót. Végül annyi ereje sem marad majd sze­gény jelentkezőnek, hogy elmondja, mit is akar tulajdon­képpen. Reménytelen. •Jaj, istenkém, mennyivel is köny nyebb lett volna né­hány éve Tokióból Budapestre jönni a műkorcsolyázó ma­gyar bajnokságra azzal a kikötéssel, ha a japán az első három hely egyikén végez, a rendező sportszövetség a teljes útiszámláját fizeti. Indult ugyanis a férfiak versenyében két műkorcsolyázó. Mellettük igazán gyerekjáték harma­diknak lenni. Még akkor is, ha dédnagypapa az il­lető Japánban, és soha életében nem látott korcsolyát. — vő — Még legalább száz kisiparosra lenne szükség megyénk falvaiban Változatlanul gondot okoz megyeszerte, hogy nem megfe­lelő a szolgáltatóhálózat. Noha a kisipari szövetkezetek igye­keznek jó ellátást biztosítani a fályakban, mégis gyakori a panasz, hogy más községbe kell járni fodrászhoz; ha el­romlik a villany, nincs, aki megjavítsa stb. Ahová nem jutnak el az állami vállalatok vagy a kisipari szövetkezetek, ott igen nagy szükség van a magánkisiparosokra. Különö­sen a fodrászokat, a női sza­bókat, a villany- és vízvezeték­szerelőket, a lakatosokat meg a bádogosokat kiesik nagyon. A korábbi években már volt rá példa, hogy a kaposvári kisiparosoknál szakmunkásbi­zonyítványt szerzett fiatalok a kötelező gyakorlati idő befejez­tével iparengedélyt kértek és kaptak a KlOSZ-tól. Most új­ra adva van ez a lehetőség, hi­szen a KIOSZ adatai szerint még legalább száz új kisiparos­ra lenne szükség a megyében. Kaposvári vázák Sydneyben, falikancsók Belgiumban Külföldi megrendelőket elégít ki a Kaposvári Agyagiparosok Háziipari és Népi Iparművészeti Tsz-e Hazánkban már ismertek a kaposvári agyagiparosok mun­kái, ízléses, szép kivitelű da­rabjaikkal sok helyen találkoz­hatunk az országban a Barics- kai Csárdától a Citadella Étte­remig. Külföldön is növekszik az érdeklődés a szövetkezet ter­mékei iránt, kisebb tételekben szállítanak a világ minden tá­jára a megrendelőknek. Az ex­port évente mintegy nyolcvan- ezer forintot hoz az agyagosok­nak. Bécsbe több mint kétszáz hamutálat, Belgiumba falikan- csókat szállítottak. A közel­múltban az európai országokon kívül Ausztráliában is meg­csodálhatták a kaposvári népi dísztárgyakat; tálakat, vázákat küldenek Sydneybe. A termékek kielégítették a2 igényeket, még egyetlenegyet sem küldtek vissza, a minőség ellen nem esett kifogás. Ez évben tovább növekszik a választék, ugyanis a részleg dolgozói negyedévenként har­minc új forma előállítását vál­lalták. A SZÁZHALOMBATTAI ÓRIÁS E gy mese címe? Igen; egy olyan modem mesének a címe, ame­lyet valóra váltanak. A száz­halombattai óriás: a Dunai Hőerőmű, amelyet nemcsak a képzelőerő, hanem a terve­zés ütemét pontosan megtar­tó s a téli szélviharokkal, a nyári lankasztó hőséggel is dacoló szívós munka terem­tett meg. A százhalombattai óriás két — országhatárokon is át­nyúló — karja: a Barátság nemzetközi kőolajvezeték és a Béke magasfeszültségű vil­lamos távvezeték szállítja a Szovjetunióban termelt kő­olajat és villamos energiát a szocializmust építő országok­ba. Tehát a százhalombattai óriás a KGST keretében, nemzetközi összefogással gyarapszik. A szovjet kő­olajat a százhalombattai kő­olajfinomító hasznosítja. A magyar földre érkező, szinte kiszámíthatatlanul nagy ér­tékű szovjet kőolajon kívül a nemzetközi villamos távve­zetéken már 400 millió kilo­Az óriás ütőerei: a Dunai Hőerőmű első kazánja a szellőző- és elszívóberendezéssel. wattóra energiát is kapunk. Ez a nagy villamosenergia­mennyiség 1965-re eléri az egymilliárd kilowattórát! A százhalombattai óriás már ott nyújtózkodik a fes­tői Duna-parton, s ha eléri Dunafüredet, az óriás meg­szépül, s még nagyobbra nő! Százhalombatta és Dunafü- red, a modern, új lakónegye­dekkel előreláthatóan tíz­ezer lélekszámú várossá fej­lődik. A Százhalombattán épülő Dunai Hőerőmű és a Dunai Kőolajfinomító második öt­éves tervünk két óriási ipari A hőerőmű hatalmas, különleges kéményei műszaki szenzációt keltettek. A 200 méter magas kémény fehéren bodorgó füstfelhő­je messze földre jelzi: az óriás már dolgozik. Rakéta? . .. Nem. Lepárlótartály, amelyet békés alkotómunkára teremtettek. A Dunai Kőolajfinomító atmoszférikus desztillálóosz­lopát csehszlovák munkások gyártották, és fölszerelésében cseh­szlovák szakemberek is részt vettek. beruházása. A hőerőmű első gépegysége már 1963. decem­ber 17-től üzemel. Az 50 me­gawattos turbina kezdetben is napi 1,1 millió kilowatt­óra villamos energiát ter­melt az országos hálózatba. Ez a mennyiség kb. 200 000 fővárosi lakás villamosener- gia-ellátására elegendő. A második gépegység szerelésé­vel is jól haladnak. Magyar és csehszlovák munkások. Művelődéi kezdete 28-ig.) 5 és 7 óra. (Június VÖRÖS CSILLAG FILMSZÍNHÁZ Jánosik II. Csehszlovák film. Korhatár nélkül. Az előadások SZABAD IFJÚSÁG FILMSZÍNHÁZ Otelló. Nagy sikerű színes szovjet film.. 10 éven aluliak­nak nem ajánljuk. Az előadá­sok kezdete 4, 6 és 8 óra. (Jú­nius 26-ig.) DÓZSA KERTMOZI Bakfis. Lengyel film. Korha­tár nélkül. Az előadás kezdete este fél 9 óra. (Június 26-ig.) yvYvyvvvwvvvvvyvvvvvvvvvvvvw. 1964. július hó 1-én Barcson beinduló vasszerkezeti üzemhez felveszünk esztergályosokat, marósokat, gyalusokat, lakatosokat és hegesztőket. Jelentkezés az ÉM Építőgépjavító és Gépgyártó Vállalat 7. számú gyárának barcsi telepén. (3298)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents