Somogyi Néplap, 1964. június (21. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-24 / 146. szám

Szerda, 1964. júniust 24. 3 SOMOGYI NÉPLAP Biztos takarmány az Ideiében kazlazott széna Körúton a barcsi járásban Lapunk vasárnapi számában arról írtunk, hogy mennyire fontos a növényápolás és a takarmánybetakarítás befeje­zése még az aratás kezdete előtt. Szóvá tettük, hogy, a múlt hét végéig az összes te­rületnek alig kétharmadát kaszálták le a megye tsz-ei, s csupán egyötödéről takarítot­ták be a szénát. Ellátogattunk a barcsi járás néhány tsz-ébe, s megnéztük: hol tartanak a takarmánybe­takarítással. • Becsülete van a szálasnak A barcsi járásnak különösen az északi részén nem él meg az évelő pillangós, leg­alábbis nem gazdaságos a ter­mesztése, amíg nem kap kel­lően előkészített talajt. A ked­vezőtlen adottságok arra kész­tették az ilyen területen gaz­dálkodó termelőszövetkezete­ket, hogy ott, és abból fogja­nak lehetőleg minél több szá­lastakarmányt, ahol és amiből lehet. A termelőszövetkezetek­nek ez a törekvése már eddig is eredménnyel járt. A múlt hét végén például elsők voltak a barcsiak a többi járás között a voröshere és a rétiszéna be- hordásában. Nem véletlen ez, ha tudjuk, hogy nem nélkülöz­hetik a szálast, amit talajuk éppen megterem, s dicséretük­re szolgáljon, törődnek is ka­szálásával és betakarításával. Amit ebben a járásban ta­pasztaltunk, más járások szö­vetkezeteinek is hasznára vál­na, hiszen a takarmány min­denütt kélL Nincs lemaradás Szántóterületének 6 száza­lékán, mintegy 300 holdon ter­melt takarmánykeveréket a szulotkd Petőfi Tsz. Ezt már le­takarították zölden, illetve szé­naként, s helyén másodvetés van. Kevéske ■ évelő pillangó­suk kazalban várja a felhasz­nálást. Itt a szálas takarmány zöme a rétekről jön le, az Idén jó közepes termés ígér­kezik. A kaszálással csaknem végeztek, s ugyanígy állnak a széna behordésával. is. A réti fűnek majdnem háromnegye­dét géppel vágták le, a széna­gyűjtést viszont szinte kizáró­lag kézzel végzik. A kálmáncsaiak is előre vannak ezekkel a munkákkal, kevés a kaszálatlan rétjük, s folyamatosan hordják a szé­nét. Az Aranykalász Tsz-ben a rétterületet felosztották a három növénytermesztő bri­gád között, s ezt harmadáért kaszálták a tagok. Jól fizet a réti fű, s ez ellensúlyozza a pillangós takarmánynak az évelők elöregedése okozta csökkenését. Tavalyról fél ka­zal szénájuk maradt, jóllehet kétvagonnyit el is adtak a múlt évi termésből Szeretnék, ba jövőre is futná a zöldmkar ■ mányból az első kaszálásig Ahol teljes a gépesítés A ladi Zrínyi Tsz-ben a la- pályosabb rétek kivételével mindenütt gépi fűkasza vágta a zöldet. Itt is már csak a ré­ti széna kazalozása van-hátra. A patosfaiak még előbbre áll­nak: a pillangósokon kívül a réti széna is kazlakban van. A Búzakalász Tsz-ben nemcsak a kaszálásban, hanem a gyűj­tésben is gépek dolgoztak, mindösze a hordást bonyolít­ják le a fogatok. Így érhették el, hogy mire az első kaszavá­gást megteszik az őszi árpá­ban, sem kapálás, sem pedig takarmánybetakarítás nem akadályozza az aratást, A barcsi járásban tapasztal­tak azt mutatják, hogy jelen­tőségének megfelelően törőd­nek a szálas takarmánnyal, következésképp nem véletlen a megyei vizonylatban is szép eredményük. Tudják, hogy a szénabetakarítással kapcsola­tos mostani és további igyeke­zetüktől sok függ. Tudjak, hogy a legbiztosabb takar­mány, amely hosszú hónapo­kon át jó elesége lesz a jószág­nak, az idejében kazlazott szé­na, , Hemesz Ferenc Á barcsi községfejleszfés Az utóbbi években több mint tízmillió forintot költött a barcsi tanács a község fej­lesztésére. Még felsorolni is nehéz lenne, hogy mi mindent építettek, szépítettek. Az el­sők között szervezték meg a megyében a tanácsi építőbri­gádot. Így olcsón, határidőre és jól készítenek el mindent. Utat, fürdőt, járdát és új há­zakat épített a brigád. Rendbe hozták a tanács kezelésében le­vő régi lakóházakat.' Az idén vízműhálózatot ké­szítenek kétszázezer forint költséggel. Majd félmillió fo­rintot fordítanak a főútvonal csatornázására. Folytatják a mellékutcák , úthálózatának korszerűsítését. Iskolát és emeletes lakóházakat építe­nek. Már hozzáláttak a la­kosság régi kérésének teljesí­téséhez: pár éven belül az egész községet bekapcsolják a törpevízműhálózatba. A gim­názium környékén jövőre fel­építik az ötödik óvodát. A tanács vezetői a tanács­tagok segítségével tervezik az egyre városiasodó község jö­vőjét. A lakosság örömmel' tá­mogatja a fejlődést. Az idén is több százezer forint értékű társadalmi munkát végeznek. KARÁD, ANDOCS, Női, Mi, gy érmék­fürdőruhák, shoríok legújabb fazonokban a Karád és Vidéke Körzeti Fmsz szak­boltjaiban: NÁGOCS. (3299) EGYMÁSSAL TÖRŐDVE Van abban valami szívet összeszorító, mikor egy idős férfi hangtalanul felzokog, s olyat mond, ami egyébként túlzottnak tetszene. Az öreg­ember melléből felszakadó sí­rást őszinte érzelem indította. — Ott voltunk együtt, sokat autóval hoztak el, mert menni sem bírt. Én akkor felálltam, nem tudom, honnan jöttek a szavak, és elmondtam, hogy nagyon köszönöm... Mind­nyájunk nevében köszönöm. Van nekünk egy nagy csalá­dunk, amely gondoskodik ró­lunk ... Néztem a kiszikkadt, ráncos kezét, melybe beletemette ar­cát. Néztem szögletes, egy kis- *sé görnyedt vállát, ahogy meg. rázkódott... Tüske István sírt. Nem a bánat, nem keserű­ség könnyei voltak ezek, ha­nem egy megható emléké. Ab­ban az időben egy kétsoros hír jelent meg róla: »A barcsi Vörös Csillag Tsz a zárszám­adás alkalmából külön megven­dégelte öregjeit...« Hétközna­pi, szürke mondat, nem árulja el, hogy ez a lassan hagyomá­nyossá váló alkalom mennyi öreg szívében gyújt örömet. »Van nekünk egy nagy csa­ládunk, amely gondoskodik rólunk ...« S ahogy itt teszik, azt példaként említhetjük. Mint ahogy példás a gazdálko­dás is. A kettőt nem lehet kü­lönválasztani egymástól. Mert eredményeket csak egységes szellemben, egy akarattal le­het produkálni... Az öregeknél kezdtem a sort, hiszen sok helyen a róluk va­ló gondoskodás a legnagyobb probléma. Megbecsüli a szö­vetkezet azokat az embereket, akik hűségesek a közösséghez. A jó közszellem kialakulása szempontjából ez nagyon lé­nyeges. Miből .következtetem mind­ezt? Az az idős ember, aki a szövetkezetben érte el a nyugdíjjogosultságát, 120 fo­rint kiegészítést kap. Ha vi­szont vannak hozzátartozói, akik mindennapi munkájukkal gyarapítják a gazdaságot, akkor 270 forintra emelkedik ez az összeg. Ezenkívül személyen­ként 2 mázsa kenyérgabonát, 50 kiló árpát, a háztáji föld megmunkálásához 250 forint segélyt kapnak az öregek. Nyugdíjkiegészítést kapnak az — De most nyugodt va­gyok... A kertészetben találkoztam három tanulóval, Makk Edit­tel, Illés Ilonával és Nagy An­nával. Néhány napja érkeztek haza Keszthelyről. Kettőjük most látta először a Balatont, s abban az üdülőben pihentek, amelyet minden kényelemmel szövetkezetük rendezett be tagjainak. Beszéltem Rózsa Jánosáéval, aki 2800 forint szülési segélyt kapott a tsz-től. Itt minden szülő aszony elő­ző évi kerestetének egynegye­dét kapja segélyként, ha az A kertészetben dolgoznak — az üdülésre emlékeznek. öregségi járadékosok is, ha legalább két családtagjuk dol­gozik a közösben. Beszélhet­nék még a háztáji kedvezmé­nyekről, a betegsegélyekről, szólhatnék az idős Jó József­ről, akit talán végleg ágyhoz kötött a betegség. Sokat dol­gozott életében, tíz évet a szö­vetkezetben is. BANKREKORD Semmiképpen nem hagyhatjuk szó nélkül. Egy fölöttébb »szimpla-« gazdasági hírről van szó. Arról, hogy 1964 első felében Magyarország lakosságának betétállo­mánya túlhaladta a 15 milliárd forintot. Olyan rekord ez, amely a különféle honi rekordjaink között egyike a legörven- detesebbeknelk. Tavaly, az év azonos időszakában még csupán 10 mil­liárd forint volt a bankbetétek állománya. Ez akkor is rekord volt De a rekordot döntő rekord tanulságairól sem szabad megfeledkeznünk. Az a tény, hogy sok ember szereti a ka­matozó betétkönyvet, és egyre többen kedvelik meg a gép- kocsinyeremény-betétkönyvet is — jelenleg 220 ezren azt bizonyítja, hogy a betétesek megtalálják számításaikat És azt jelenti, hogy van mit betenniük a bankba. Azt je­lenti, hogy dolgoznak, keresnek és takarékoskodnak. Tervez­nek. A jövőre gondolnak. Valamit majd vesznek. Valamit majd építenek. Gazdagodnak, boldogulnak. Márpedig öreg igazság: Ha egy ország polgárai gazdagodnak, tervezgetnek, számolgatnak, akkor abban az országban mégiscsak szép az Tüske István. öthónapos szabadság után visszatér dolgozni a gazdaság­ba. — Az ember szíve idehúz — mondja kapájára támaszkodva a fiatalasszony. — Látja, so­kat kell dolgozni, de szívesen teszi az ember ... Igen, így teljes a kép... Minden korú és minden rangú ember a legmesszebbmenő tá­mogatásba részesül. írhatnék még a családi pót­lékról, amit úgy kapnak, mint az üzemi dolgozók; az 1500 forintos temetkezési segélyről; a tanfolyamot, iskolát végző tsz-tagok támoga­tásáról, a külföl­di utazásokról... . Sokat lehetne beszélni arról, hogy a jó gazda­sági eredmé­nyekkel mi min­den jár együtt, és hogy miért érzik annyira magukénak ezt a szövetkezetét az ide tartozók... Tüske István­ból az öröm csalta elő a könnyeket. Meg talán a bánat is, hogy az ő szüleit, mikor a munka már kiszedte erejüket, szélnek eresztették... — Nem fájla­lok én semmit, csak azt, hogy már korábban nem léptem be... Nyolcvanéves, és így vall: »Van nekünk egy nagy családunk, amely gondoskodik ró­»Az ember szíve idehúz.« lünk.­ORSZÁGÚTON szürke Pobjeda csalt úgy nyelte a kilométe­reket. Takács összehú­zott szemmel figyelte az utat. El-elsuhant mellette egy-egy fürgébb kocsi; az imént egy bordó Mercedes mintha ver­senyre csábította volna az öreg masinát. Takács tartotta a hatvanat, megunta már régen a virtuskodást. Patkó főmérnököt vitte föl hajnalban Budapestre, ide-oda fuvarozgatta egész nap egyik minisztériumtól a másikig. Az »öreg- — így hívja mindenki a negyvenéves Patkót, s különö­sen komikusán hangzik ez a nála tizenkét évvel idősebb gépkocsivezető szájából — Pes­ten maradt, Takács tehát egyedül indult vissza Kapos­várra. Utálja az ilyen retúr- utakat. Unalmas. Nincs kivel beszélgetni a Fradiról, megvi­tatni a bajnokságot; előbújik az álmosság, a fáradtság. Há­rom nap óta alig aludt vala­mit. — Egyszer csak azt veszem majd észre, hogy a Szergej felmászott az egyik út menti fára — áünnyögte —, csak az lesz a fura, hogy velem együtt... Siófokon, a Balaton Cukrász­dánál lassított. Jóval előbb állt meg, mert a parkírozónál egy gombostűt sem lehetett volna leszúrni a kocsik közé. M egivott két duplát, s amikor visszatért, egy fiút pillantott meg a Pobjedánál. Egy ronggyal nagy igyekezettel törölgette a poros ablakot, néha nagyokat köpött az üvegre, hogy minél tisztább legyen. — Jó koszos volt — köszön­tötte Takácsot, s keze fejét vé­gighúzta a nagy igyekezettől megizzadt homlokán. —■ Csoda, hogy kilátott rajta... Takács meghökkent egy pil­lanatra., majd szó nélkül be­gyújtotta a motort. A fiú köz­ben letörölte a visszapillantó tükröt, majd közömbös han­gon, mintha csak mellékesen jutna eszébe, megkérdezte: — Kaposvárra megy? — Oda — válaszolt Takács röviden. — Nagyszerű!... — élénkült fel a fiú —, én is. Ugyanis ott laknak a szüleim... — Az enyémek is... — mondta gúnyosan Takács, mert ingerelte a fiú lobogó, bő nad­rágszára és rámenős modora. — Hát akkor siessen, mert én előbb oda érek ... A fiú elmosolyodott. 18—19 éves lehetett, napbarnította, nyílt arcú, szőke. — Nem mehetnénk együtt? — kérdezte. Takácsot elöntötte a méreg Hogy valaki ilyen szemtelen legyen! De az még hagyján, hanem ez a nadrág... S az a sörény... Az ő kocsijában még huligán nem ült. A fiú vidáman nézett rá. — S máért nem ment vonat­tal? — kérdezte bizalmatlanul a gépkocsivezető. — Abból az egyszerű okból, hogy nem volt elég pénzem ... T akács pillanatok alatt döntött. A fiú Őszinte- Nem jött dajkamesé­vel, hogy lekéste a vonatot, el­veszítette a pénztárcáját stb. Beültette maga mellé. — Teherkocsival jöttem Sió­fokig — kezdte kérdezés nél­kül az utasa. — Dél óta várok autóra. A maszekok fütyülnek fölvenni. Különben egyetemis­ta vagyok. Péternek hívnak. S a törlőrongy? Jó fogás, ugye2 Mindenki meghatódik ... Jókedvűen csevegett min­denről. A farmotoros, négy­lámpás Tátráról, amit a nem­zetközi vásáron látott, a gumi sárvédőjű Saviem vontatóról; ismertette az új 601-es Trabant műszaki adatait. Okosan, hoz­záértően. Takács kezdett fölen­gedni, rá is átragadt valami a fiú jókedvéből. Majd miután az autóktól az Astoria aluljá­róig mindenről mindegyikük elmondta a véleményét, ami a lényeges pontokon találkozott, Takács megkérdezte: — Mondja, fiam, szokott ma­ga tükörbe nézni? Péter meglepődött. — Hogyhogy? Takács mosolygott. — Hát úgy, hogy nem látja magát? Müveit, okos fiú, hogy lehet ilyen a külseje? Minden­ki azt hiszi, hogy huligán ... — Látná a Beatleseket —< legyintett nevetve a fiú. — Mi­lyen a fejük? S imádják őket a nők. Rengeteget keresnek. Nem az a fontos, hogy mi van kívül, hanem az, hogy belül akad-e. Istenem, ez a divat. — S mi lesz magából, ha el­végzi az egyetemet? — faggat­ta tovább Takács. — Tanár ... Magyar-történe­lem szakos tanár. — És mit csinál majd, ha diákjai ilyen fejjel ülnek be a padokba? Péter egy percre elhallga­tott, majd diplomatikusan ki­vágta magát. — Hát addigra talán más lesz a divat... — Ezen mind­ketten jót nevettek. aposvárra érve — ami­kor a fiú kedvenc té­maköréről, a nagy francia forradalom eseményei­ről tájékoztatta az ebben tel­jes járatlanságot mutató Taká­csot — a gépkocsivezető meg­kérdezte: — Melyik utcában lakik? Hazaviszem. — Április 4. utca ... Itt, a szürke háznál... — szólt a fiú hazaérkezve. — Nagyon köszö« nőm. Ha lesz kocsim, viszon- zom... Takács kezet nyújtott. — Nincs mit, a viszontlátás­ra... — Majd a fiú után ki­áltott. — Üdvözlöm a Bítliszeket. 1. A motor felbúgott, s a Pob­jeda megindult a Kossuth tér felé. StrubI Márta

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents