Somogyi Néplap, 1964. június (21. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-21 / 144. szám

SOMOGYI NÉPLAP 4 Vasárnap, 1964. június 21. Klub és kórus Balatonújlakon Sok község művelődési ter­vét lapoztam át az utóbbi években; Balatonújlakon egy olyat láthattam végre, amely­ben leírták: »Klubéletet szer­vezünk a művelődési házban. A fiatalság részére szellemi vetélkedőkkel, vitaestekkel, társastánc-rendezvényekkel biztosítjuk a kulturált, ízléses szórakozás lehetőségét. A mű­velődési otthon igazgatója ter­vet készít a klub működésére.« A vállalkozás nem sikerült, legalábbis nem úgy, ahogyan szerették volna. De akarták, megtervezték, és már ez is va­lami. / Községeink többségében van valamilyen klub (párt-, tsz-, if­júsági stb.). A klubélet tárgyi föltételei is többnyire meg­vannak; föl is keresik az em­berek a klubokat, azonban — egy-két kivétellel — a klubélet alig több a televíziónézésnél gyakorlati tapasztalatok, illet­ve klubvezető hiányában. Va­lahogy így történt Üjlakon is. Kender János, a község ta­pasztalt, köztiszteletben álló népművelője megrokkant egészséggel is eredményesen irányította a falu kulturális életét. A tervek többsége meg­valósult. Voltak segítői, fiatal értelmiségiek, és — bár elma­radt egy-két színdarab, s el­maradt a KISZ-oktatás is — a hétszáz lelkes községben az emberek ma is szívesen tanul­nak, művelődnek, szórakoznak. A szórakozásban az első he­lyen áll a televíziónézés. Sok fiatal és felnőtt naponta fölke­resi a szép, tágas művelődési otthont, ahol a klubszobában társasjáték, asztalitenisz, a nagyteremben tv-készülék vár­ja őket. Alkalomszerűen a fia­talok néha táncoltak is, mag­nóra; szellemi vetélkedőket is tartottak, de program szerint soha. Szii Anna, a KlSZ-veze- tőség egyik tagja elmondta: előfordult, hogy a művelődési otthont csak mozielőadás után nyitották ki. Mit csinálhattak a fiatalok vasárnap délután? Le s föl sétáltak, pedig szíve­sebben szórakoztak, táncoltak volna ezalatt. A tervezett klubprogram azonban nem ké­szült el. A község kulturális állami és pártvezetői sajnos nem tulajdonítottak olyan je­Miért nem szállítják haza a tüzelőt ? Válaszolnak az illetékesek Több olvasónk szóvá tette, hogy a TÜZÉP irodáiban meg­rendelt tüzelőt kénytelenek uzsoraárat kérő magánfuvaro­sokkal hazaszállíttatni, mert a megrendelőirodában nem vál­lalják a fa és a szén elfuvaro- zását Tavaly nem volt ilyen panasz, éppen ezért jogos az emberek kérdése: visszafelé haladunk? Tájékoztatást kértünk Szűr Lajostól, a TÜZÉP igazgatójá­tól, miért nem tudják szerve­zetté tenni a tüzelő házhoz­szállítását — Vásárlóink reklamációja teljesen jogos. Kaposváron nincs megoldva a tüzelő elszál­lítása. Az AKÖV sajnos nem tudja elvállalni az összes fu­vart, mert kapacitása korláto­zott Mit lehet ilyenkor tenni? Vállalatunk 6izeretné igénybe venni a termelőszövetkezeti és a magánfuvarosokat Végleges megoldást természetesed az je­lentene, ha gépkocsin tudnánk a tüzelőt eljuttatni vásárlóink­hoz. Ez azonban — ismétlem — nem tőlünk függ. És mit mondanak az AKÖV- néi? Késmárki József szakosz­tályvezető így nyilatkozott; — Vállalatunk szállítási fel­adatai közismertek. A jelenle­gi gépkocsiparkkal azonban képtelenek vagyunk minden munkát elvégezni. Teherautó­ink egy része emellett gyakran meghibásodik. Még csak ígé­retet sem tudunk tenni, hogy Nem virágillat Ezt tüstént megállapíthatják a fürdőzők, amíg Balatonfenyve- sen a Vigadó Étteremtől a Bala­tonig terjedő rövid utat megte­szik. Nagyon sokan járnak erre, hiszen szinte közvetlen a tópar­ton van az étterem, itt sorakoz­nak a villák is. Még nagyobb lenne a forgalom, ha egy szenny­vízgyűjtő nem öntené el idő­közödként a járdát. Az étterem­nek ugyanis az utcán van a szennyvízgyűjtője, s ez az akna bizony nagyon kicsi. Gyakran megtelik, és mivel sem levezeté­séről, sem pedig kiszivattyúzá­sáról nem gondoskodtak idejé­ben, a szennyvíz az úton folydo- gál. Az arra járók befogják az orrukat, a környék lakói zárva tartják az ablakokat. Ottjártunkkor zányi József üz­letvezető elmondta, hogy rövide­sen új, nagyobb befogadóképes­ségű szennyvízgyűjtő épül, a ré­gi is megmarad, így nem kell majd túlfolyástól tartani. Való­ban, láttunk egy kis árkocskát, és ez arra utalt, hogy lesz va­lami. Egyébként az üzletvezető is bosszús, hiszen a szennyvíz elriasztja a vendégeket, csökken­ti a forgalmat. Azt senki sem kívánhatja, hogy az étterem ve­zetője ásson aknát a szennyvíz­nek, vagy szerezzen be egy szi­vattyút a víz eltávolítására. Ez nem az ő dolga. Az étterem a földmüvesszövetkezeté, az fmsz vezetőinek kellene sürgősen gon­doskodniuk arról, hogy meg­szűnjön ez a lehetetlen állapot. — h — mikor történik változás ezen a téren. A válaszok egy csöppet sem megnyugtatóak, noha kényte­lenek vagyunk tudomásul ven­ni őket. Mindenesetre elgon­dolkoztató, hogy a jelenlegi állapot — egy lépés hátra. A magánfuvarosokra egyelőre szükség van ugyan, de megen­gedhetetlen, hogy tetszés sze­rinti árat számítsanak föl a tüzelő házhozszállításáért. Ügy véljük, alaposan fontolóra kel­lene venni még egyszer, hogy milyen megoldás kínálkoznék a téli tüzelő szervezett elszállí­tására. lentőséget neki, mint amilyet megérdemel. Pedig ilyenkor, nyáron, jóformán talán ez az egyetlen népművelési forma, amely lehetőséget teremthet és tartalmat adhaí a falu kultu­rális életének. Alapvető hiba volt, s jó tanulság lehet ez, ha úgy akarják. Minthogy a lehe­tőség és a fiatalok igénye a klubéletre egyaránt megvan, alkalmas fiatal vezető is lenne, a következő művelődési évben — sőt talán már most is — megindíthatnák a programsze­rű klubéletet. A rendszeres kulturális nevelőmunka egy ifjúsági klub keretében bázisa, motorja lehet a művelődés egyéb formáinak, elsősorban a műkedvelő művészetnek. Újlakon hagyományai van­nak a műkedvelő művészetnek. Számos előadásra, műsorra emlékeznek szívesen az embe­rek, akik — büszkén vallják ezt — nagyon szeretnek éne­kelni ma is. Az ősszel régi vágyuk való­sult meg. Tengerdi Győző fia­tal pedagógus vezetésével har­minctagú vegyes kórus alakult és működött. A kórustagok lel­kesen próbáltak, főleg olyan népdalokat és kánonokat, ame­lyek egy kezdő kórus erejét nem haladják meg. Szorgal­muk jutalmául a járási kultu­rális szemlén is részt vehettek. Egy alkalommal az énekkari tagok közös családi összejöve­telen szórakoztak, énekelget­tek. Igeh helyes, dicséretes kezdeményezés ez! Igazolja tö­rekvésüket, hogy komolyan ve­szik a kóruséneklést, fejlődni akarnak, és fejlődnek is, ha a kórustagság közösséggé forr össze. 'Ezt az utat egyengetik a családias, klubszerű összejöve­teleken is. Helyes lenne, ha legalább havonta 'egyszer pél­dát mutatnának ebben a me­gye több — nagyobb és fej­lettebb — kórusának. A klubmozgalom igen sokré­tű, és olykor, ha csak egy ha­tározott cél vezeti is, többféle küldetést teljesít a kulturális nevelőmunkában. Wallinger Endre iklLIL Igen meglepődött képet vág­hattam, mert Ági nagyot ne­vetett: — Dörzszöld csak meg a szemed! Akkor is mi va­gyunk ... Ágiékkal tavaly találkoz­tam először. Sásd környékén, az országúton láttam egy ha­lam kerékpárt és egy szeder­fáról kalimpázó halásznadrá- gos lábat. Ági lakmározta ma­gát maszatosra a vándorok gyümölcséből. Huppanva le­ugrott, és azonnal magyará­zott: • — Kilencen vagyunk ám, csak a többiek elmentek vi­rágot nézni meg tejet venni. — Virágot nézni...? — Igen. Pipacsot meg a többieket... Nekünk nem ér­demes leszedni, mert csak he­tek múlva keveredünk haza, hogy a vázába rakhatnánk. Így csak nézzük ... Mindenről tájékoztatott. Soproni gimnazisták, imádják a kerékpározást és az ország­járást. Minden nyáron fölke­rekednek, és egy-egy megyét keres ztül-kasul összejárnak. Tavaly Baranyában találkoz­tam velük. Most meg itt. — Somogy megyét sorsol­tuk ki... Mindenki máshova akart menni, a sorsolás dön­tött ... Somogysárd, Mezőcso- konya, Hetes, Juta. Ez volt a legutóbbi útvonal, — Kaposvár? — Megnézzük a múzeumot, a kiállítást, végigjárjuk a vá­rost, és továbbkerekezünk. Megkérdem tőle, az idén hány defekt je volt. Tavaly kiselőadást tartott arról, hogy az iskolában saller-brigádnak hívják őket, és hogy egy-egy útra legalább két tucat de- fektfoltozót visznek magukkal fejenként. — Az idén még csak három. A brigádnak összesen tizen­nyolc. Én vezetek a defekt- ben. — A rekorder fönn van még a falon? — kérdem, ugyanis tavaly elmesélte, hogy szobá­jában, az ágya fölött díszeleg a rekorder belső, nem keve­sebb, mint negyvenhárom ra­gasztás van rajta. — Igen, még megvan. Ta­valy nem sikerült túlszárnyal­ni ezt az eredményt. A két gumin összesen volt negyven­öt ragasztás. Persze már volt defekt az edzéseken is — az­zal együtt... Emlékszem, tavaly már fél órája társalogtunk, mikor kö­zeledtek a lányok tejszerző és virágnéző útjukról. Hirtelen aggódni kezdtem a nyolc ha- lásznadrágo6 lány közeledtén. Milyen szüleik lehetnek ezek­nek a lányoknak, hogy csak úgy elengedik őket a vakvi­lágba, bicikli meg sátor... Ag­godalmamat közöltem Ági­val, de ő csak felhúzta a vál­lát a legnagyobb bizonytalan­ságban hagyva engem. Meg­érkeztek a lányok, sorra be­mutatkoztak. Volt két Kati, egy Ibi, Marika, Margit, Juli és még két ági. __Ez a »-kislány«, a harma­dik Ági a mamám — mutat­ta nevetve a sallerbrigád ke­rékpárőrzője ... Í gy már nyugodtan félrete­hettem aggodalmamat, s za­vartalanul hallgathattam a millió kalandot... — Most hol vannak a töb­biek? Virágnézőben? — Nem. Némi élelmet sze­reznek be, és alkalmas sátor­helyet keresnek. Éjjel itt al­szunk valahol a fák alatt. — Mi tetszett eddig So­mogybán leginkább? — Még el sem jöttünk, mikor már tetszett egy csomó falunév. Sorolja is vég nél­kül: Gölle, Rinyaújlak, Attala^ Szülök, Somogybabod, Szarka­vár, Edde, Csömend, Bakhá­za ... — Valami különleges ka­landotok volt-e már? — Még csak négy napja tú­rázunk Somogybán. Kaland, az van ... Nem messze a Ba­latontól egy kis faluban tejet akartunk venni egy öreg né­nitől. ö meg mindenáron nép­dalt akart nekünk énekelni, hogy kottázzuk le. Kiderült, hogy nemrégiben egy úttörő regösraj volt nála, és azok kottázták a népdalait. Mond­tuk, hogy mi nem akarunk kottázni, meg nincsen kotta­papírunk sem. Erre a néni egy fiókból előszedett egy hangjegyfüzetet. Juli hamar lekottázta, amit a néni éne­kelt, és utána vettünk tőle te­jet meg zöldhagymát... — A további útirány? — Az első két hét a me­gye belső területe, azután egy vagy két hét a Balaton mel­lett ... Csak ott a sátorhelyért fizetni kell... S. Nagy Gabriella Döcögő kezdés után biztató folytatás Kaposvár északnyugati al­központjának építkezése ki- sebb-nagyobb döccenőkkel folyt idáig. A Tüskevári Tég­lagyár vezetői egyszer úgy nyi­latkoztak, hogy az Építőipari Vállalat nem szállítja el tőlük a téglablokkokat, erre elkezd­ték szállítani, akkor meg a UGORL es niGGinonDom, hi unsy i Az unatkozó embereket időn- vaarcukkal, megszokott foto- a karjait — ártatlan vagyok, ként különféle pszichológiai képükkel a nyilvánosság elé kérem — és mosolyog. Rafi- mutatványokkal szórakoztat- lépnek. Mit éreznek igazában, náltan, akaraterővel, sőt két- ják Nyugaton. Ártatlannak mire gondolnak valójában, mit ségbeesetten, de mosolyog. Íme tetszik a játék, de nem jelen- rejtegetnek önmagukban? És a mosolygó politikus. Hát nem téktelen tartalom bujkál ben- ekkor előállt az új elmélet: rokonszenves? Ráadásul még ne. Hajdanában így szóltak: »Ugorj, és megmondom, ki ugrani is tud. Talán nem sza- »Mondd meg, ki a barátod, és vagy!« Az elmélet kiagyalója bad neki? megmondom, ki vagy!« Nos, szerint soha nem volt és soha ............... j áték ide, játék oda —r nem nem lesz olyan ember, aki ké- jellemző az, például Goldwa- pes lenne elrejteni igazi én- terre, hogy a John Birch Tár- jét, amikor ugrik egyet. Per­sze nagyot kell ugrani. / És minthogy nincs olyan hóbort, amit a nyugati »nagy saság a jó barátja? Aztán így vélekedtek: »Mosolyogj, és megmondom, ki vagy!« Ha pél­dául munkáért jelentkezett egy zord arcú. munkanélküli For- iéknál, nem vetnék föl. »Le­rítt arcáról, hogy nem ért egyet a világgal, s nem azok közé tartozik, akik elégedettek a bérviszonyokkal.« Kiadták tehát a jelszót: Keep smiling — azaz: tessék mosolyogni. Mo-^ solyogni mindig, mindenhez —' ez a jó alany. Legújabban az érdekli az unatkozó nyugati embert, mi bujkálhat a híres emberek fe­jében, amikor jellegzetes lár­No és Adlai E. Stevenson? Ö ugyan nem USA-elnökje- lölt, de Washington követe az ENSZ-toen. Képünk tanúbi­zonysága szerint nagyobbat nincs adat, hogy ez a vonzás mekkora terjedelmű. John J. McCloy is ugrik. (3. kép.) Igazán akkor kezdett ugrálni, amikor az USA kine­vezte ' nyugatnémet főbiztos­nak. Ugrás közben az egekbe: néz — eléggé komoran —, ne­hogy észrevegye, miként válik állammá az államban a Bun­deswehr. Jobb lábát pedig föl­emeli. Rúgni akar? Kit, mit? Szabj^idá-akar ja tenni az utat önmaga alatt? Kinek-minek? »0, jövel!« — int a két karjá val. És vannak, akik főbiztosi uralma alatt valóban jöttek. Például: Heusinger, Speidel stb. Lám, mi mindenre asszo­emberek« ne karolnának saját karrierjük érdekében, szívesen ugranak egy-egy na­gyot a fényképész lencséje előtt. Ugranak, és — a fordi követelményeknek megfele­lően — lehetőleg mosolyognak. ugrik Nixonnál, és közben föl- bálunk egy kép láttán. De fel emeli mindkét karját: Hands miert: mosolyog ez a Mc~ Föl a kezekkel. (2. kép.) cl°y? ö nem tudía> mi tud up! Elképzelhetetlen olyan texasi, juk. akit ez a kifejezés ne hódíta- Brigitte Bardot őszintébben na meg: Hand up! És a mo- ugrik. (4. kép.) Kevesebb ru soly? Szintén beszédes. Sugár- hában és csábító pózban. Hja, zik belőle valami, amit nehéz ő színésznő. Nagyobb a gya- Bemutatjuk például az ugró a nevén nevezni. Lehet, hogy korlata a — lencse előtti sze- Nixont. (1. kép.) Nagyot ugyan vonz vele valakiket. Arról replésben. nem ugrik, ellenbe széttárja az ENS^-delegátusok körében F. M. blokküzem nem győzte a gyár­tást. Így állandóan akadozott az építkezés. Az sem volt rit­kaság, hogy az ÉPFU rendszer- telenkedett, és a szállítás dö­cögött. * Hétfőn volt az utolsó döcce- nő: az ÉPFU délelőtt tíz óra helyett délután három órára küldte a nyerges blokkszállító kocsit — rakodómunkások nélkül. Egy fordulót azért megtettek, úgyhogy a tégla­gyárban felrakták a blokkot az ottaniak, az építkezés színhe­lyén meg leszedték a kőműve­sek. Több fuvart nem vállalt a sofőr. Az Építőipari Vállalat öttonnás kocsija hordta aznap a blokkot, de csak hatosával képes szállítani. Hétfőn így száz blokk helyett csak har­minc érkezett az építkezéshez. Mi a helyzet ma? — Négy' napja zavartalanul megkapjuk mind a száz blok­kot. Most fordul a nyerges ko­csi harmadszor. Egy fuvarral 16 blokkot hoz. Nincs fennaka­dás. Tartalékolni még nem tu­dunk, de a munka mehet, mind a két műszak dolgozhat — tájékoztatott Szabó József művezető. Megkérdeztük a téglagyárat is. — Nálunk sem lesz fennaka­dás. Nem állítottunk be új munkásokat, hanem tízórás műszakban gyártjuk a blokkot. A napi százat vinni tudjuk. Most a 9-es és a f>-as épület készül, de már csináljuk a 7-es épület blokkjait is. Az északnyugati alközpont 9-es épületére kitűzték a bok­rétát, elérték a negyedik eme­letet. Az építők bíznak abban, hogy a döcögő kezdés után a biztató folytatás állandó lesz. S. N. G. Szedik a paprikát Balatonújhelyen (Tudósítónktól.) Megyénk legnagyobb zöld- ségkertészetében, a Balatonúj- helyi Állami Gazdaságban öt­ven holdon termelnek papri­kát. A növények máris termést hoztak, s eddig ötvenezer da­rab paprikát értékesített a gazdaság. Több mint negyven- holdnyi paradicsomföldjükön is szép termés ígérkezik. Piro­sodik már a paradicsom, a jö­vő héten megkezdik szedését és szállítását a külföldi meg a hazai piacokra. A Balatonboglári Állami Gazdaságban nagy ütemben szedik a cseresznyét. Most in­dítják útnak az első exportva­gont Nyugat-Németországba. A cseresznye utári a meggy kö­vetkezik, majd megkezdődik a kajszibarack szedése. /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents