Somogyi Néplap, 1964. június (21. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-21 / 144. szám

Vasárnap, 1964. június 21. SOMOGYI NÉPLAP Megkezdték a nyári KST visszafizetését dték I 1 17 • r • 1 1 r r A. re jer megyei kezdemenyezes Nyaralás vagy külföldi ki­rándulás előtt minden fillérjé­re szüksége van az embernek, mert nem kis összegbe kerül az üdülés vagy külföldi tűm. 1424 somogyi családnak már egé­szen bizonyosan nem lesz gondja a szükséges pénz előte­remtésére, mert megkezdődött a nyári KST-betétek visszafi­zetése. Összesen 1 524 000 fo­rint vándorol vissza a csalá­dokhoz a 16 KST-cscportban. Kaposváron 844 000, vidéken pedig 680 000 forint gyűlt ösz- sze a nyárra. A legjobban a Baromfiipari Országos Vállalat kaposvári ' gyáregységének dolgozói taka­rékoskodtak: 156 000 forint volt a betétjük. A vidékiek kö­zül a Csurgói Faipari Vállalat munkásainak sikerült a leg­több pénzt félretenniük: 130 000 forintot. A FEJÉR MEGYEI KEZ­DEMÉNYEZÉSSEL foglalko­zott már a televízió, a rádió, több napilap. Szinte országos érdeklődés középpontjába ke­rült az a nőknek szervezett kisgépkezelői tanfolyam, me­lyet itt rendeztek meg elő­ször. Sok helyről látogatnak el ide tapasztalatokat szerez­ni. A megyei tanács és a nő­tanács szervezésében somogyi küldöttek is voltak tanul­mányúton Fejér megyében. Láttam az adonyi tsz-ben Kovács Istvánnét, aki gépen ülve lucernát kaszált. A fiatal- asszony a tanfolyam befejezé­se óta váltó műszakban dolgo­zik a férjével. — Nem megerőltető munka, pláne így, hogy férjem az ok­tatóm. Igen örülök, hogy meg­szervezték ezt a tanfolyamot. Láttam képet a Szabad 6800 dolgozd vesz részt megyénkben a szocialista brigádmozgalomban A munkaversenyről tanácskoztak az SZMT és a brigádok vezetői A Szakszervezetek Somogy megyei Tanácsa kedden ülést tartott az SZMT székházának tanácstermében. A szocialista munkaverseny helyzetét tár­gyalták meg. A vitaindító beszá­molót Suri Sándor, az SZMT titkára tartotta. A tanácskozá­son mintegy ötvenen vettek részt a megye üzemeinek és gazdaságainak képviselői. Suri elvtárs értékelte a múlt évi munkaverseny eredmé­nyét. — Az ipari üzemek 66 száza­léka teljesítette, illetve túltel­jesítette tervét — mondotta. — Ehhez hozzájárult a jól szerve­zett munkaverseny is. A me­gyében 6,6 millió forint nye­reségrészesedést fizettek ki a vállalatok dolgozóinak. A Mi­nisztertanács és a SZOT ván­dorzászlajával két üzemünket tüntették ki: a Somogy—Zala megyei Tégla- és Cserépipari Vállalatot meg a Balatonbog- lári Állami Gazdaságot. Él- üzemcímmel büszkélkedhetnek a Somogy megyei Faipari Vál­lalat, a Vízkutató és Fúró Vál­lalat meg a Világítástechnikai Vállalat dolgozói. A mezőgaz­dasági üzemek termelését hát­rányosan befolyásolta a ked­vezőtlen időjárás. Mégis gép­állomásaink tavaly érték el a legjobb eredményeket fennál­lásuk óta. Vetési, szántási ter­vüket 115—120 százalékra tel­jesítették. Egy kivétellel vala­mennyi gépállomás fizetett nyereségrészesedést. Az állami gazdaságok viszont nem tud­ták elvégezni múlt évi tervfel­adataikat, emiatt csak hat gaz­daságban fizethettek nyereség- részesedést. Suri elvtárs a továbbiakban elmondta, hogy az idei tervek teljesítése kedvezőbb képet mutat. Az építőipar kivételével valamennyi vállalat teljesítet­te első negyedévi tervét. Ezután áttért a munkaver­seny értékelésére. — A megyében 591 brigád vesz részt 6800 dolgozóval a szocialista brigádmozgalomban — mondotta. Megemlítette, hogy némelyik? üzemben és vállalatnál meg nem értés és közömbösség tapasztalhat^ a szocialista brigádmozgalomrna) szembep. A Sütőipari Vállalat­nál, a Vas- és Fémipari Válla­latnál, a Tőzegkitermelő Vál­lalatnál még egyetlen szocia­lista brigád sincs. Hibaként rótta fel, hogy egyes üzemek nem támogatják a szocialista brigádokat, munkájukat ner. értékelik, eredményeiket nem tartják számon, mint például a Húsipari Vállalatnál és a Közúti Üzemi Vállalatnál. Követésre méltó példakép­pen emelte ki Suri elvtárs a jól dolgozó brigádokat: a Kö­zép-somogyi Erdőgazdaság szentbalázsi üzemében dolgozó Kübler Henrik komplexbri­gádját, a Kaposvári Ruhaüzem Bezzeg Piroska vezette szocia­lista brigádját és a TRANSZ- VILL Véph-brigádját. Bzután az egyéni versenyről beszélt: — A megyei bizottságoknál és az alapszervezeteknél nem foglalkoznak kellőképpen az egyéni versennyel — állapí­totta meg. — Határozat van ar­ról, hogy azok a vállalatok, amelyek éves eredménytervü­ket teljesítették, a létszám tíz százalékát, amelyek pedig éves tervüket nem teljesítették, a létszám három százalékát ju­talmazhatják »Kiváló dolgozó« címmel és a vele járó pénz­összeggel. Megyénkben még három százalékot sem éri el a »Kiváló dolgozó« címmel ki­tüntetettek száma. Vállala­taink nem élnek a lehetőségek­kel és ez helytelen. Végül hozzászólások követ­keztek, majd kisebb módosítá­sokkal elfogadták a határozati javaslatot. Földben egy másik adonyi asszonyról, és olvastam arról, hogy »a hathetes foglalkozá­sok és előadások során elmé­letileg és gyakorlatilag meg­ismerkedtek a nők különböző mezőgazdasági gépek, vala­mint a könnyű XJniverzál trak­torok üzemeltetésével és veze­tésével«. Egyszerűnek hang­zik mindez, de amfg idáig el­jutottak, megszámlálhatatlan akadályt kellett elhárítani az útból. MI A JELENTŐSÉGE en­nek a kezdeményezésnek, mi­lyen problémákkal kell meg­küzdeni nekünk is, hasonló célt tűzünk magunk elé? A tanfolyam történetét Lévai András, a Fejér megyei Fárt- bizottság agít.-prop. osztályá­nak vezetője, Kovács József- né, a nőtanács megyei titkára és Farkas József, az adonyi tsz Kossuth-díjas elnöke is­mertette. A tanfolyam meg­szervezését az a követelmény sürgette, hogy fokozni kell a nők mezőgazdasági műveltsé­gét. A mezőgazdaságban mind nagyobb tért hódít a gépesítés. Nem új keletű az a megálla­pítás, hogy parasztasszonyaink a termelőszövetkezetek fő tá­maszai. Furcsa ellentmondás következne abból, ha a gépe­sítésnél nem számolnánk ez zel. Már a jelen is, de sokkal inkább a holnap, a jövő állít­ja elénk azt feladatot, hogy a falusi nőket is ismertessük meg a technikával, a munka­gépek kezelésével. A tanfolyam megszervezésé­nek gondolata általában ellen­zésbe ütközött. Sokan a régi, végül kudarcba fulladt trak- torosnőképzést említették leg­főbb ellenérvként, megtoldva azzal, hogy a nők érzéketle­nek a technika iránt, ügyet­lenek. A Fejér megyei példa alapo­san rácáfolt erre a nézetre. A megye 11 községében 210 asz- szony és lány tett sikeres vizs­gát! MEG KELLETT KÜZDENI a maradi gondolkodással is. Hogy az iparban nők tízezrei dolgoznak, sokszor nem is könnyű munkát végezve, azt természetesnek vesszük. De hogy a falusi nők is értsenek a gépekhez, azt már ellenke­zéssel fogadják sok helyen. Jellemző, hogy Fejér megyé­ben a megyei szinten megin dúlt szervezés megbukott. De amikor beszélgettek az asz- szonyokkal, akkor a várt száz helyett több mint kétszázan jelentkeztek a tanfolyamra, örültek neki, szívesen vállal­ták a tanulást. Nem is velük volt a probléma, hanem a férjekkel, a vőlegényekkel, sőt sokszor a tsz-vezetőkkel is. Nem az asszonyokat kellett megagitálni, hanem a férjeket, hogy ne akadályozzák a ta­nulást; a tsz-elnököket, hogy értsék meg, mennyire a gaz­daság érdeké kívánja ezt Néhány hónapja fejeződött be a tanfolyam, s máris bebi­zonyosodott, hogy minden fá­radságot megért. Néhány pél­da: Perkátán a kocsma előtt azóta nem áll meg egyetlen traktor sem, mert már a nők is felelősséget éreznek. A tsz gépszínéhez odamennek, és számon kérik, ha piszkos, gondozatlan valamelyik gép. Adonyban kettős műszakban üzemel mind az öt öntözőbe­rendezés; nappal a nők, éj­szaka a férfiak látják el a munkát. Azzal, hogy könnyű Univerzál gépre nőt ültettek, emelni tudják a kettős műsza- kú nehéz traktorok számát. És sorolhatnám a példákat. KÖVETÉSRE MÉLTÓ a Fejér megyei kezdeményezés. Nemcsak a részvevő megyei vezetők véleménye ez, így val­lotta ezt két tsz-asszony, a to- ponári Fehér Józsefné és a ré­páspusztai Kadlicskó Jánosné is. A törvényszerű fejlődés azt követeli, hogy a gépesítés vo­natkozásában se mondjunk le a női munkaerőről. Az őszig van idő elemezni, megvitatni a tapasztaltakat. Rajtunk áll, hogy milyen módon követjük a kezdeményezést, milyen eredménnyel szolgáljuk a célt: a nők mezőgazdasági mű­veltségének fokozását. Vörös Márta Megjegyzések a kaposvári gyermekorvosi hálózatról ►»•Perspektivikusan megol­dandó egy városi gyermek- rendelőintézet létrehozása 1966-ig.-« (A Kaposvári Vá­I rosi Tanács május 16-án tartott ülésének anyagából.; Dr. Rámpay Ernőné, Kapos­vár egyetlen körzeti gyermek- rendelőjének orvosa érdekes adatot közöl: — Száz megvizsgált gyer­mek közül mindössze tíz-tizen­öt szorul szakrendelésre, a töb­bieket itt helyben is el tudom látni. A körzeti gyermekren­delőknek ezenkívül más elő­nyük is van: 14 éves korig fi­gyelemmel kísérheti az orvos a kis páciensek életét; a szü­lőknek nem kell hosszú ideig várakozniuk a vizsgálatra; jobb az egészséges meg a be­teg gyermekek elkülönítésének lehetősége is. Melyiket előbb? — A kéé témát — a közpon­ti és a körzeti gyermekrende­lő kérdését — nem lehet kü- lönválasz.ani — mondja dr. Berend Ernő, a megyei tanács egészségügyi osztályának veze­tője. — Célunk, hogy a gyer­mekeket is szakorvosi körzeti ellátásban résztesítsük, és szükségesnek tartjuk egy spe­ciális szakrendelő létrehozá­sát is. A körzeti gyermekren­delők hálózatának kiépítése helyiséggondckba ütközik, no­ha a városi tanács vb május 14-i ülésén már határozatot hoztak új gyermekgyógyász állásokról. Ha megszervezünk egy körzetet, minden berende­zést és egyéb segédeszközt elő­teremtünk. Persze nem úgy, hogy egyszerre három-négy helyre... — És melyik legyen előbb? — A körzeti rendelő. Orvost is tudnánk biztosítani. Poliklinika a KÖJÁL helyén A már említett vb-határozat- ban az is szerepel, hogy a köz­ponti gyermekrendelőt a KÖJÁL Ezredév utcai helyisé­geiben lehetne létrehozni, leg­korábban azonban 1967-ben. De vajon megfelel-e ez az épület erre a célra, lenne-e helye a létfontosságú röntgen­nek, az EKG-nak, az orr-fül- gégészetnek és a szemészetnek meg a laboratóriumnak? Mert ha ezek bármelyike hiányzik, akkor az már gondokat koz. Megfontolandó gondolatot vetett föl ezzel kapcsolatban dr. Arató László, a rendelőin­tézet igazgató-főorvosa. — Egymás után nyílnak meg a járási rendelőintézetek, a ka­posvári intézet munkája ezzel párhuzamosan csökken. Ha minden járási székhelyen lesz rendelő, akkor nekünk csupán a város és a kaposvári járás betegei maradnak. Intézetünk­ben minden technikai föltétel biztosítva van; úgy gondolom, hogy megerőltetés nélkül ke­zelhetnénk a város járó beteg gyermekeit is. A központi gyer­mekrendelőre szánt anyagi fe­dezetet ebben az esetben a kör­zeti hálózat kiépítésére lehet­ne fordítani. Az én vélemé­nyem is az, hogy elsősorban a körzeti hálózatot kellene ki­építenünk, hiszen Rámpay doktornő adatai szemléltetően bizonyítják ennek fontosságát. Ha más> városok példáját néz­zük, ott is ilyen törekvésekkel találkozhatunk. Ügy tudom, hogy az Egészségügyi Minisz­tériumnak is szimpatikusabb ez az elgondolás. Címzett: a minisztérium Végső állásfoglalásra mind­ezek után az Egészségügyi Mi­nisztérium illetékeseit kérjük meg. A városi tanács vezetői­vel tisztázni kellene a fontos- , sági sorrendet, az előteremthe­tő anyagi fedezet nagyságát és a témához kapcsolódó egyéb kérdéseket. Félreértés ne essék, nem ki­fogásoljuk mi sem egy közpon­ti gyermekrendelő létrehozá­sát, csupán az időzítéssel kap­csolatban vannak aggályaink. De ennek eldöntése már a szakemberek feladata. Polesz György Szeretető tik mmmm Rend és tisztaság a szobákban. Megyünk a virágos udvaron. Az orvos a gyógyító emberek nyugalmat adó biztonságával, a krónikás megilletődötten. Az orvos néha megáll, köszön, és halkan magyaráz. A platánfa csúcsán sárgarigó énekel, a fe­nyőn mókusok hancúroznak. De ez itt senkit sem érdekel. Mint egy szobor, úgy ül moz- lulatlanul. Arcát elfedi kezé­vel. Munkában megrokkant, öreg parasztembernek nézem. Szólok hozzá, de meg se rez­zen. — Egyetemet végzett ember — mondja a doktor. — Hitta­nár volt. Az élet és a teológia ellentéte, az igazságkeresés juttatta ide. Tíz éve nem szól senkihez sem. Nemrég egy pap­társa látogatta meg. Németül, latinul és angolul beszélt hoz­zá. Mindent megértett, de nem válaszolt. Odébb, a hűs árnyat adó pla­tán alatti pádon valaki fájdal­masan felkiált. Ijesztő, hátbor­zongató a hang, de a többiek nem törődnek vele. — Nemrég került hozzánk. Szülőfalujában dolgos, becsü­letes embernek tartotta min­denki. Tisztelték és szerették. Rajongott a feleségéért. Egy­szer egy délelőtt váratlanul ment haza. A hálószobában idegen férfi karjai közt találta élettársát... Amott egy igen öreg asz- szony. ötven éve van otthon­ban. Ki gondolná, hogy valaha, nagyon régen gyilkolt, mert pénzt akart? Azóta betegek között él. Akadtak, akik azt mondták, csak megjátssza ma­gát. Erre következtettek ab­ból is, hogy sokáig normálisan viselkedett. Akár így van, akár úgy, ennél súlyosabban egyet­len bíróság sem büntethette volna meg. Rendszeres az orvosi vizsgálat. Akikben a szeretet ébresztette föl a munkakedvet. Van itt egy apáca, aki vala­ha naponta korbáccsal verte testét, s most, ha valaki isten nevét említi előtte, őrjöngeni kezd. Hetven ember, az élet el­esettjei. Van köztük egykori földbirtokos, malomtulajdonos, gyógyszerész. A kórlapon az okok: az idő sebbek. zömét az alkohol és a vérbaj taszította ki az értelem világából. Másokat a vagyon­szerzés, az akkori élet zsugo­risága. Egy »kisfiú« trombitál az ud­varon. Az orvos azt mondja, huszonnyolc éves. Vérrokonok házasságából született. Az apá­nak nyolc holdja volt, az anyá­nak tizenkettő. Milyen bor­zasztó árat f.zettek a íöldéh- ségért! És benn a termekben fek­vők. Akik nemcsak a szólásra, de még a mozgásra is képtele­nek Váratlanul érkeztünk a Drá­vát amási Szcciális Otthonba Mégis mindenütt rendet, tisz taságot találtunk. A gondnok egyetlen mondata: — Mindent megteszünk ... De niit jelei.t itt mindent meglenni? Tizennyolcán fára­doznak azon, hegy a nv.gai.e- betetlen he legeknek igazi oi‘ Ilona legyen az öreg kastély. Nagyon tudnak örülni, ha va­laki megszólal, ha valaki szer­számot kér, és kapái a kert­ben. Klubot rendezte; be, van tv, lemezjátszó és rádió És táncest! Igen, táncest! Mert a szeretet csodálatos dolog, még arra is képes, hog/ derűt va­rázsoljon olyan arcokra, ame­lyeken évtizedekig nem volt mosoly. Kérdezem a neveket. Azt mondják, ez nem fontos. Azt írjam meg, hogy az állam mit tett. Hogy nincs eldobott élet. Szerintük ez a nagy dolog. Végül azt kérik, segítsen nekik az újság. Kellene egy furgon szállítókocsi, nagy szükség lenne rá. Velük együtt bízunk abban, hogy teljesül a kéré­sük. Németh Sándor »

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents