Somogyi Néplap, 1964. június (21. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-21 / 144. szám
I Vasárnap, 1964. június 21. SOMOGYI NÉPLAP ßauiunk vágyj bírálunk A vita nem ért véget. Esetenként fellángol, majd elcsendesül. Orvosaink azt hangoztatják, hogy mostanában »mindenki beleszól mindenbe«. A mindenki, a közvélemény valóban szóvá tesz olyan dolgokat, amelyek évekkel ezelőtt még — legjobb esetben — az orvosetikai bizottság hatáskörébe tartozva tabut jelentettek. Meg kell jegyeznünk, helytelenül jelentettek tabut. Miért? A válasz egyszerű: Az orvos mindennapi munkája, a gyógyító tevékenység tömegekkel kapcsolatos. Az előforduló magatartásbeli, morális vétségek, hibák ezért váltanak ki tömeges nemtetszést. Azt tártja egy régi közmondásunk, hogy nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél. Az ok és okozat összefüggését aligha magyarázhatnánk meg érthetőbben, mint ez a népi bölcsességet bizonyító közmondásunk. Kiváltó ok nélkül nincs okozat. Indokolatlanul nem fordul a közérdeklődés sem pozitív, sem negatív indítással az egészségügy felé. Bántásnak sz' mit ez? Aki ezt vallja, szemlélet- módjáról állít ki rossz bizonyítványt. Nincs tisztában a bírálatnak, az önbírálatnak a fejlődés irányába ható erejével, szükségességével sem. Miért lenne »hántás-« az, ha kimondjuk: X. orvos nem úgy beszél betegeivel, ahogy hivatása vagy az orvosi hivatás normáit summázó orvosi rendtartás előírja? Akad olyan orvos, aki a hozzá fordulók bizalmával visszaélve megsérti a betegeket? Akad! Mégpedig nem is kevés, öt év alatt 104 panaszüggyel foglalkozott a megyei orvosetikai bizottság. 66 esetben az orvos magatartása miatt volt szükség a számonkérésre. 21 esetben a legtöbbet emlegetett anyagiasság vádjával került egy-egy orvos az etikai bizottság elé. Ne firtassuk most, hogy a bejelentett, kivizsgált panaszügyek száma mennyire rúgott volna, ha a közvéleményt sokszor az általánosítás bűnébe esve képvselő egyes ember valahány sérelméről bejelentést készít, öt év alatt a 104 panaszügy nem mondható soknak. De azt sem állíthatnánk, hogy a reális helyzetet tükrözi. A számon tarthatónál sokkal több a szocialista egészségügy társadalmi rangját, tisztességét veszélyeztető panaszügy. S lesz is még egy ideig, amíg teljesen magunk mögött nem hagyjuk a múltat, amíg szemléletmódunk, magatartásunk nem érlelődik szocialistává. Hogy úgy mondjam, amíg bántásnak könyveljük el a jogos bírálatot. Nemrég alkalmam volt egy fiatal körorvossal beszélgetni, aki évekkel ezelőtt a nagyvárost hagyta ott a faluért, öt község tartozik a körzetébe, munkáját közmegelégedésre látja el. Ez a rokonszenves crvos aggodalmaskodott; azt fejtegette, hogy megítélése szerint az Orvosi Rendtartás megjelenése óta nagyon sok változást tapasztalhatunk az orvosok magatartásában. De — úgymond — nem vagyunk hajlandók olyan következetesen számon tartani a jót tartalmazó változásokat, mint a gyakori általánosítás által summázott rosszat. Nos, hadd hivatkozzam e fiatal orvosunkra. A sokszor emlegetett általánosítás eredője nem más, mint az, hogy némelyek még ma is tilalomfaként tisz- teltetnék a közvéleménnyel orvostársadalmunk morális problémáit. Egyesek ma is tiltakoznak a nyilvánosság ellen, és titkosságot követelnek a problémák tisztázásának. Miért? Mert ez a kényelmesebb. Belül, szűk testületben tisztázni, ami nem egy szűk testület ügye. Azt mondja az Orvosi Rendtartás: Minden biztosított beteg a legmagasabb szintű orvosi ellátásra jogosult! Nos, ha így van, akkor arra is jogosult az egyes ember, az egyének sokasága alkotta társadalom és hangja, a közvélemény, hogy közügyként kezelje az egészségügyet; munkáját, alakulását szemmel tartsa, véleményt alkosson róla; a vele szemben támasztott igényeket kimondja; elismerjen vagy kifogásoljon. Azt, úgy vélem, szükségtelen hangoztatni, hogy orvosaink munkáját a társadalom messzemenően megbecsüli. S az elismerésből van több és nem a fehér köpeny, az orvosi munka tisztességét veszé- lyeztető rendellenességekből. S mert így van, ésszerű lenne a tiszteletre méltó helytállással dolgozó orvosok érdekében radikálisabban föllépni a magáról sűrűn megfeledkező orvossal szemben, aki goromba a betegével; úgyszintén azzal az orvossal szemben, akinek munkája gyakorlatában ott kísért a magánprak- szis, az anyagiasság átka. A »bántóan« őszinte közvéleménynek napjainkban e két jelenség szolgáltat legtöbb okot a bírálatra. S amikor a közvélemény ítélkezik, dicsér vagy elmarasztal, jogai szerint cselekszik. Joga van mindenkinek mindenbe beleszólni megfelelő felelősségtudattal. László Ibolya „BEVETÉSRE“ KÉSZEN Kijavítva várják a kombájnok az aratás megkezdését a Csokomyavisomtai Gépállomás udvarán. A határidő lejárt Mérlegen egy építőipari harározat A megyei pártbizottság több fontos határozatot hozott az építőipar munkájának meggyorsításáról. Az egyik határozat kimondja, hogy az építőipari gépeket az eddiginél jobban ki kell használni, továbbá, hogy idejében be kell szerezni a megnövekedett feladatok elvégzéséhez szükséges gépeket. Hogyan hajtották végre ezt a határozatot az ÉM Somogy megyei és a Tanácsi Építőipari Vállalatnál? Azt tapasztaltuk, hogy a határozatról nem feledkeztek meg egyik vállalatnál sem. Több intézkedéssel igyekeztek előmozdítani, hogy a gépeket mindenütt kihasználják. Az ÉM Somogy megyei Építőipari Vállalat például, ahol lehetett, bevezette a két műszakot, és diszpécserszolgálatot létesített. A diszpécserek oda irányítják a gépeket, ahol a legjobban ki lehet őket használni. Ügyelnek arra is, hogy a gépeknek ne kelljen sokat utazni. Mindkét vállalatnál elgvermekOdül tetés KIS HIBÁVAL Általános iskolai tanulóink üdültetését évente megszervezi a Somogy megyei Tanács V. B. a saját gyermeküdülőjében, Balatonmárián. A tanulókat aaz iskola igazgatója az úttörőcsapat-vezetővel és az osztályfőnökkel (osztálytanítóval) közösen választja ki. Az üdültetés jutalom, így elsősorban a jól tanuló, példamutató és szociális körülményei alapján érdemes gyermekek részesülhetnek benne. Az üdülőben turnusonként száz gyermek részére van hely. A kiválasztott tanulók névsorát a járási (városi), majd a megyei művelődésügyi osztály hagyja jóvá. Minden nyáron július közepétől augusztus 22-ig négy turnusban 75 —75 általános iskolás üdülhet ilyen módon Balatonmárián. A Művelődésügyi Minisztérium hosszabb ideje patronálja (pl. fölszerelési tárgyakkal látja el) az üdülőt, ezért nyaranként egy bizonyos keretszámot — az idén turnusonként 20—20 helyet — biztosít részére a megyei tanács. Vajon nem sok-e egy kissé a 20—20 üdülőjegy bizonyos támogatás fejében? De talán nem is ez a leglényegesebb. Víki még egy kis szépséghibája ennek az alapjában igen nevelő hatású akciónak: kiknek jut a fennmaradó öt hely turnusonként? A megyei művelődésügyi osztályon azt a választ kaptuk, hogy ez pótkeret, tartalék, és tanácsi dolgozók gyermekei kapják meg. Például olyankor, amikor egy tanácsi alkalmazott házaspár Csehszlovákiába kap kéthetes üdülési beutalót, harmadik osztályos gyermeküket nem vihetik magukkal, í'gy a pótkeretből erre az időszakra Balatonmárián, az üdülőben helyezik el. Helyes, ha tanácsi dolgozók gyermekei is részesülnek a kedvezményes üdültetésben. (Egy gyermek után két hétre mindössze 78 forintot kell térítenie a szülőnek.) Am jogosultságuk eldöntésére — csakúgy, mint a nem tanácsi dolgozók gyermekeinél — első fokon három személy hivatott: az iskolaigazgató, az osztályfőnök és az úttörőcsapat-vezető. A »pótkeret«-, a »tartalék«- rendszer fenntartása indokolatlan előnyöket rejt, sérti a gyermeküdültetés demokratizmusát — és mindenekelőtt igazságtalan. \\. E. készítették a gépesítési tervet, figyelembe vették a jövő évi feladatokat, és ehhez mérten igényelték a korszerű munkaeszközöket, berendezéseiket. Az, hogy a vállalatok idejekorán fölmérték, mire van szükség a jövő évi feladatok elvégzéséhez, s idejében továbbították is igényüket a fö- löttes szervekhez, bizonyára azt fogja eredményezni, hogy az új gépek az év kezdetén belépnek a termelésbe. Tehát pozitív a határozat végrehajtásának mérlege. Hadd mondjuk meg azonban, hogy mindkét vállalatnál többet is tehettek volna a határozat ama részének végrehajtásáért, amely a gépek jobb kihasználását írja elő. A vállalatok egy kissé elnagyoltan teljesítették ezt a feladatot. Főként a kínálkozó lehetőségeket használták ki (két műszak bevezetése stb.), nemigen törekedtek azonban a rejtettebb tartalékok feltárására. Hogy több föl nem tárt tartalék maradt, annak véleményünk szerint az is oka — sőt talán a fő oka —, hogy nem eléggé tudományos alapon próbálták előmozdítani a gépek kihasználását. Ehhez az ÉM Somogy megyei Építőipari Vállalatnál bizonyára az is hozzájárult, hogy lehetőleg mindent géppel akarnak végezni még akkor is, ha a gépeket nem tudják eléggé kihasználni. — Így gyorsabb az építkezés, s pótolni tudjuk a hiányzó munkaerőt — mondták. Sok igazság van ebben. Ám ez sem teszi fölöslegessé a gépek jobb kihasználását. Az ÉM Állami Építőipari Vállalatnál éppoly fontos, hogy a gépek kihasználására vonatkozó tervet tudományosan, magas műszaki színvonalon készítsék el, mint a Tanácsi Építőipari Vállalatnál, ahol azt az elvet, hogy lehetőleg mindent géppel végezzenek, nem alkalmazhatják. Az, hogy a gépek kihasználását tudományos alapra helyezzék, azért is fontos, hogy a jövő évi tervet alaposan készíthessék el. Ezt csak akkor tudják megtenni a vállalatok, ha az idén (most igyekeznek e’őször tervszerűen kihasználni a gépeket) megbízható, pontos adatokat gyűjtenek. Ügy véljük, mindkét vállalat műszaki dolgozói képesek arra, hogy alaoos tervet készítsenek, és feltáriák a rejtettebb tartalékokat is. Szegedi Nándor Felkészültek az aratásra a somogytűri kommunisták Rövidesen megérik az őszi árpa a somogytúri határban is, egy hét múlva hozzáfoghatnak az őszi kalászosok betakarításához. Az aratás előkészületeivel jórészt végeztek, de am£g elkezdhetik a nagy munkát, addig sem várnak ölbe tett kézzel a szövetkezeti gazdák, főként nem a párttagok. Rájuk külön feladat is hárul. Géppel és kézzel Nemes Áron párttitkár tá- vollétében Goldschmidt Tibor tanácstitkártól, a somogytúri pártalapszervezet tagjától érdeklődtünk a gabonabetakarí- tással kapcsolatos felkészülésről. Megtudtuk, hogy az alapszervezet huszonnégy kommunistája közül huszonhárom termelőszövetkezeti tag. Érthető tehát, hogy legutóbbi taggyűlésükön is a legnagyobb nyári munkáról, az aratásról tanácskoztak. Ismét megvitatták, hogy hol kell gép, hol lesz szükség kézi munkaerőre. A tavaszi határszemle tapasztalatai alapján ugyan eldöntötNe halasszák el a kedvező lehetőséget ! 726 vagon újburgonya termelésére és átadására kötöttek szerződést a MÉK-kel a megye termelőszövetkezetei. A felvásárlók eddig mindössze 15 vagonnal vettek át, többségében ezt is háztáji gazdaságokból. A két adat magáért beszél: nem megy a burgonyaszállítás. Pedig mind a belföldi, mind a külföldi kereslet akkora, hogy szinte korlátlan mennyiségben elhelyezhetné a MÉK az újburgonyát. Csupán exportra 350 vagon újburgonyát adhatna megyénk. (Eddig csak egy vagonnal ment el!) Megvannak tehát a lehetőségek, csakhogy a szövetkezetek nem élnek vele. Megfeledkeznek arról, hogy előreláthatólag csak a jövő hónap elejéig exportálhatunk. Az árak is jók: tavaly június 21-én 220 forintot fizetett a MÉK a belföldi piacra szánt és 260 forintot az exportburgonyáért, az idén június 21-én 260 forintért veszi át a belföldre és 310 forintért a külföldre szállítandó burgonyát. Nagyon sok szövetkezetben már javában szedhetnék az újburgonyát. Sorolhatnánk a községeket — Bolhó, Csoko- nyavisonta, Segesd, Vése, Csurgó —, ahonnan szállíthatnának. De akadozik az átadás. Érdemes egy pillanatra visz- szaemlékezni a tavalyi évre. Akkor is késve és szinte egyszerre jelentkeztek a gazdaságok az újburgonyával. Akkor, amikor már gondot jelentett az elhelyezése, amikor már nem volt exportlehetőség. Ennek következtében nem is kis mennyiségű újkrumpliból őszi szedésű burgonya lett. Az értékesítés gondjai, zavarai rengeteg problémát okoztak a szövetkezeteknek és a MÉKnek. Miért nem okulunk ebből? Tudjuk jól, hogy ezekben a napokban, hetekben igen sok a munka De most még inkább van idő a burgonya szedésére, szállítására, mint akkor, amikor teljes ütemben megindul az aratás. Tíz-tizenkét nap áll rendelkezésre ahhoz, hogy szövetkezeteink kedvezően értékesítsék ezt a terményüket. Épp ezért késlekedésre nincs idő. Saját érdekük azt kívánja a gazdaságoktól, hogy mielőbb elszállítsák az újburgonyát. V. M. ték ezt már egyszer, de azóta is változott a gabonák állapota: erősödtek a kalászok, és több kézikaszára lesz szükség, mint amennyire számítottak. A Lengyeltóti Gépállomás kombájnja és két kévekötő aratógépe menetkészen áll, bármikor munkába állíthatják őket. Szűcs Endre, a termelő- szövetkezet gépesítési csoport- vezetője is párttag. Ö irányítja majd — a szövetkezet vezetőitől kapott utasítások alapján — a gépi aratást. A taggyűlésen vállalta, hogy a gabonabetakarítás idején a lehető legkevesebb lesz a gépjavítás okozta munkakiesés. Még több kaszapárt Arról is tanácskoztak a somogytúri kommunisták, hogy hova kerüljön a termelőszövetkezet betakarított gabonája. Az iskolában is tárolnak majd terményt, miután az ott elhelyezett idénynapközi augusztus 20-án zárul. A taggyűlésen elhatározták, hogy ismét megkérdezik a tagságot: melyik családból ki mit vállal a kézi aratásból. Személyes példával járnak elöl a kommunisták. Az összegyűlt vállalásokat a szövetkezet vezetősége elé terjesztik. így gyarapítják a kaszapárok számát, így készülnek az aratásra a párttagok. A növényápolásban helytálltak. Ezt várja tőlük a szövetkezet a gabonabetakarításban is. H. F. Mit tartalmaz a nagyatádi járás 1964165 évi művelődési terve (Tudósítónktól.) A Nagyatádi Járási Pártbizottság és a járási tanács végrehajtó bizottságának legutóbbi együttes ülésén megtárgyalták az 1964—65. művelődési év tervét. Szabó István, a pártbizottság főelőadója megállapította, hogy tavaly szorosabb kapcsolat volt a gazdasági, a politikai és a kulturális feladatok között, mint azelőtt. A kulturális bizottság a tervkészítés időszakában minden községet fölkeresett, és a helyi koordinációs bizottságok javaslatai alapján állította ösz- sze a járási tervet. A terv szerint az új tanévben 23 községben, illetve településen szervezik meg a dolgozók általános iskolájának V—VI—VII—VIII. osztályát. Ebből 5 községben az általános iskolai oktatást összevonják a szakmunkásképző tanfolyamokkal. A járás termelőszövetkezeteinek több mint ezer szakemberre van szükségük. Jelenleg mindössze 330 szakmunkás dolgozik a tsz-ekben, ezért rendkívül fontos a szakmunkásképző tanfolyamok megszervezése és eredményes lebonyolítása. Helyet kapott a tervben a nők iskolája, a szülők tanfolyama és több szakkör, tanfolyam is. A könyvtárakban a jelenlegi 1,1-ről 1,2 kötetre kell emelni az egy lakosra jutó könyvállományt, és mintegy tízezerrel kívánják növelni a kölcsönzött kötetek számát. A műkedvelő művészeti munka fő célja a művészi ízlés fejlesztése és a csoportok önképző szerepének elmélyítése. A csoportok munkájának középpontjában felszabadulásunk 20. évfordulója áll. Minden községben helytörténeti bizottság alakult, hogy a történelem szakos tanárok vezetésével feldolgozzák a falu monográfiáját.
