Somogyi Néplap, 1964. június (21. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-21 / 144. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Vasárnap, 1964. június 21, II Biztonsági Tanács ciprusi vitája New York (MTI). Az Egyesült Nemzetek Biz­tonsági Tanácsa pénteken a késő esti órákban folytatta a ciprusi kérdés vitáját. Elsőnek Fedorenko, a Szovjetunió kép­viselője szólalt fel. Hangoztat­ta, hogy a szovjet küldöttség véleménye szerint a ciprusi kérdést az ország függetlensé­ge és szuverenitása erősítésé­nek alapján kell megoldani; el kell ismerni a ciprusi állam egységét; meg kell szabadítani a szigetországot a gyarmatosí­tók által rákényszerített egyenlőtlen szerződésektől; biztosítani kell a ciprusi nép számára a jogot, hogy belső problémáit öiaga oldja meg. Ugyanakkor biztosítani kell a kisebbség jogait is a szigeten. Fedorenko ezután elítélően nyilatkozott a Ciprus elleni imperialista, mesterkedésekről, a NATO ama terveiről, hogy Ciprust felosszák, s gyakorla­tilag felszámolják a ciprusi ál­lamot. A Szovjetunió képviselője emlékeztetett arra, hogy a Szovjetunió ellenzi a ciprusi ENSZ-haderők feladatkörének kiszélesítését, minthogy az fo­kozná a külföldi beavatkozást a szigeten. Az ENSZ-haderők feladata — a Biztonsági Ta­nács határozatának megfele­lően — mindenekelőtt a sziget függetlenségének biztosítása kell hogy legyen. A Szovjet­unió elvben ellenzi külfö'di haderők Ciprusra küldését, így ENSZ-erők küldését is. A már­cius 4-i határozatot a Szovjet­unió azért szavazta meg, men az — jóllehet nem elégített ki minden jogos követelést — megakadályozta a Ciprus elle­ni agressziót. Fedorenko ezután közölte, hogy ha a ciprusi kormány nem ellenzi, a Szovjetunió hoz­zájárul az ENSZ-haderők cip­rusi tartózkodásának három hónappal történő meghosszab­bításához. Ezután Eralp, a török kül­dött felszólalásában azt köve­telte a ciprusi kormánytól, hogy vonja vissza a hadkötele­zettségről hozott törvényt, és »vessen véget az alkotmány- sértéseknek-«. Stevenson amerikai küldött felszólalásában szintén kétség­be vonta a ciprus? kormány jogát az ország megvédésére. Az Amerikai Tudósok Szövetségének felhívása Washington (TASZSZ). Az Amerikai Tudósok Szö­vetsége pénteken felhívással fordult az Egyesült Államok elnökéhez, mondják ki, hogy az Egyesült Államok nem fog elsőnek alkalmazni vegyi és biológiai fegyvereket. Az Ame­rikai Tudósok Szövetsége ar­ra is felhívta Jonhson elnököt, hogy szüntessék meg a bioló­giai fegyverek tömeggyártását, ne tervezzenek azokból a fegy­verekből újabb fajtákat, kös­senek nemzetközi megállapo­dást a biológiai és vegyi fegy­verek alkalmazásának eltiltá­sáról és az újabb fegyvertípu­sok tervezésének beszüntetésé­ről. A szövetség nyilatkozatá­ban rámutat, hogy a biológiai és vegyi fegyverek tartalékai­nak növelése, újabb ilyen fegyverfélék kidolgozása je­lentős mértékben visszahúzza a világháború valószínűségé­nek csökkentésére történő erő­feszítéseket. A szövetség nyilatkozatában végezetül aggodalmának ad ki­fejezést afelett, hogy a dél­vietnami harctereket a vegyi és biológiai fegyverek kipró­bálására használják fej. (MTI) Aláírták a szovjet-dán közös közleményt Koppenhága (MTI). Hruscsov dániai látogatásá­nak befejezte alkalmából szombaton délután Koppenhá­gában a külügymininsztérium tanácstermében ünnepélyes keretek között írta alá Nyiki- ta Hruscsov szovjet miniszter- elnök és Otto Krag dán mi­niszterelnök a látogatásról ki­adott közös közleményt. A közlemény megállapítja, hegy a két fél tárgyalásai so­rán a nemzetközi helyzet és a dán—szovjet kapcsolatok kér­déséről esett szó. A felek meg­elégedéssel állapították meg, hogy a nemzetközi kapcsola­tok terén bizonyos enyhülés Johnson elnök yálasztási körúton ■*» New York (MTI). A TASZSZ-iroda jelentése szerint Johnson amerikai el­nök a választási kampány ke­retében pénteken megkezdte háromnapos kaliforniai körút­ját. Az elnök útjának első állo­mása az Edwards légitámasz­pont volt, s ott rövid beszé­det mondott. Concordban, Johnson útjá­nak következő állomásán az elnök élesen támadta a szélső- jobboldali Barry Goldwater szenátort. Mint az AP jelenti, az el­nök harmadik beszédét San Franciscóban egy demokrata párti díszvacsorán mondotta el. Johnson hosszasan ma­gasztalta az Egyesült Államok katonai erejét, majd befejezé­sül kijelentette: «-Ha ellensé­geink nem értik félre szán­dékainkat, megjósolhatom, hogy a következő évtizedben közelebb kerülünk a tartós bé­kéhez, mint bármikor, amióta 1914 augusztusában az ágyúk hangja megreszkettette a föl­det.« <■ mutatkozik és lehetőség nyí­lik a nemzetek közötti kap­csolatok további megjavításá­ra, a békés együttélés elvei alapján. A leszerelési probléma meg­vitatása során a felek kifej­tették nézeteiket az ezzel" kapcsolatos kérdésekről, meg­állapították, hogy szükség van a szigorúan nemzetközi ellenőrzés mellett végrehaj­tott általános és teljes lesze­relésre. A szovjet fél megértései ve­szi tudomásul, hogy Dánia nem állomásoztat és nem is szándékozik állomásoztatni nukleáris fegyvereket az or­szág területén. A közlemény leszögezi: mindkét fél nagy jelentőségű­nek tartja a szakemberek, küldöttségek cseréjét; a kul­turális csereprogram is kielé­gítően valósul meg a két or­szág között, majd megállapít­ja: a Szovjetunió és íjánia miniszterelnökének kölcsönös látogatása, a személyes esz­mecsere üdvös befolyást gya­korol Dánia és a Szovjetunió baráti kapcsolatainak és együttműködésének további fejlődésére, megszilárdítására. Ezek a kapcsolatok a külön­böző társadalmi rendszerű ál­lamok békés egymás mellett élésének elvén alapulnak és a béke megszilárdítását szolgál­ják — húzza alá végül a kö­zös közlemény. , A gyarmatosítás végső fel­számolásának kérdéseivel fog­lalkozó 24-es ENSZ különbi­zottság pénteki ülésén Szíria, India és Bulgária képviselője felszólalásában követelte Nagy-Britanniától, hogy bo­csássa szabadon a Brit-Gua- yana-i politikai foglyokat, és tegyen előkészületeket az or­szág önrendelkezésének meg­adására. Anasztasz Mikójan, a Szov­jetunió Minisztertanácsának első elnökhelyettese útban Djakarta felé Új-Delhibe ér­kezett — jelenti az AFF. Mi- kojan hétfőn kezdődő tizen­egy napos indonéziai látogatá­sa során tárgyalásokat folytat Sukarno elnökkel a szovjet— indonéz kapcsolatokról. Párizsban befejeződtek az újabb francia—algériai olaj­tárgyalások. A megbeszélése­ket július közepén folytatják Algírban. A hosszabb ideje folyó francia—algériai eszme­csere központjában az algé­riai kormány követelései álla­nak. Algéria nagyobb részese­dést követel az olajforrások jövedelméből, ellenőrizni kí­vánja az olaj kitermelésének egész folyamatát és a külföldi olajtársaságoknak a szaharai olajjal kpcsolatos pénzügyi műveleteit. A havannai rádió jelentése szerint a kubai fegyveres erők pénteken éjszaka lelőttek egy kalózrepülőgépet, amely há­rom bombát dobott egy Las Villas tartománybeli cukor­gyárra. Emberéletben nem esett kár. Mint a rádió jelen­ti, a gép az Egyesült- Álla­mok területéről indult kalóz- támadásra. Sir Humphrey Trevelyan moszkvai brit nagykövetnek átnyújtották a Laoszról meg­tartott genfi értekezlet társ­elnökeinek szovjet üzenetter­vezetét. Az üzenettervezet, amelyet az Egyesült Államok kormányának, a három laoszi politikai irányzat képviselői­nek, valamint a nemzetközi ellenőrző és felügyelő bizott­ság elnökének címeznének, támogatja Szufanuvong her­cegnek azt a javaslatát, hogy a laoszi politikai erők képvi­selői ismét kezdjenek tárgya­lásokat. »» MIT AKAR OTTÓ?“ Béps (MTI). A nyugat-németországi Pö- ckingben élő Habsburg Ottc. cikket jelentetett meg a Fur­che című bécsi katolikus heti­lap legújabb számában, épper, egy időben Witthalmnak, ai Osztrák Néppárt főtitkárának nyilatkozatával, aki kijelentet­te: pártja még a nyáron meg kívánja oldani a Habsburg- kérdést, mégpedig »jogi állás­pont alapján'*. Mint ismeretes az Osztrák Néppárt elvben tá­mogatja a bécsi közigazgatás; bíróság néhány éve hozott döntését, .amely szerint Habs­burg Ottónak mint osztrák, ál­lampolgárnak joga van vissza­térni Ausztriába. Witthalm azonban személyesen beszélt« rá Ottót: a »belső béke érde­kében« ne éljen ezzel a jogá­val. Otto most megjelent cikké­ben emlékeztet az 1961-ben aj Osztrák Köztársaságnak teti hűségnyilatkozatára, %mélyber, lemond a Habsburg-ház jogai­ról, s hozzáteszi: »Természe­tesen nem könnyen határoztam el magam e nyilatkozatra, amely pontot tesz mindarra, ami apámtól örökségül rám származott.« Az anyagi örök­ség kérdését azonban Otto ma sem zárta le: megismétli, hogy a Habsburg-ház »személyes va­gyonának« számító ausztriai földbirtokokra, amelyeket ma az állam kezel, családja száz­nál több tagja képviseletében változatlanul igényt tart. A birtokok, értékét az osztrák sajtó sok százmillióra becsül­te. Otto most ismét szóba hozot! hűségnyilatkozatát egyébkénl erősen kétségessé teszi a cik­kében foglalt ajánlat: visszaté­rése esetén Ausztriának a »szabad világ« országaiban ki­fejtett publicisztikai és szóno­ki tevékenységével, személyes kapcsolataival kíván szolgála­tára lenni. Szerinte veszélyez­tetné a köztársaság alkotmá­nyos rendjét a visszatérése ügyében rendezendő népszava­zás, de azt kívánja, hqgy »a legszélesebb nyilvánosság előtt tisztázhassa a Habsburg-kér- dést«. Az Osztrák Néppárt számá­ra rendkívül kényelmetlen a Habsburg-ügy, mivel koalíciós partnereik, a szocialisták egy­értelműen Otto visszatérése és a család vagyonának vissza­szolgáltatása ellen foglalnak állást, s a kérdésből politikai tőkét kovácsolnak a két párt szüntelen hatalmi viszályában. Elsősorban ez indíthatta Schmitz néppárti pénzügymi­nisztert arra, hogy kijelentse: A Habsburg-család vagyoni igényei nem megalapozottak. Szerencsétlenség érte Edward Kennedyt Southampton (MTI). Hírügynökségi jelentések szerint Edward (Teddy) Ken­nedy Massachusetts állambeli demokrata párti képviselő, a néhai elnök ifjabb öccse pén­teken éjjel túlélt egy repülő­gép-szerencsétlenséget. A Kennedy család Caroline nevű gépe] amely a szenátort és kísérőit egy demokrata párti gyűlésre vitte, lezuhant a massachusetts-i Southamp­ton város közelében. A pilóta szörnyethalt, többen súlyosan megsebesültek. A kórházban, ahova a sze­rencsétlenül járt gép utasait szállították, bejelentették, hogy a 32 éves szenátor álla­pota nem életveszélyes. Teddy a mellén, a hátán és az ar­cán Szenvedett súlyos sérülé­seket. A történtekről azonnal érte­sítették az éppen San Fran­ciscóban tartózkodó Johnson elnököt, s az telefonon azon­nal érintkezésbe lépett a kór­házzal. (AP, Reuter) Norvégia várja Hruscsovot Oslo (TASZSZ). A Friheten című oslói lap szerkesztősége közvélemény­kutatást tartott Hruscsov szov­jet kormányfő svédországi lá­togatása után sorra kerülő norvégiai útjával kapcsolat­ban. Valamennyi megkérde­zett kijelentette, hogy üdvözli a szovjet miniszterelnök láto­gatását, örömmel fogadja Hruscsovot. A norvég sajtó egyébként továbbra is nagy figyelmet szentel Hruscsov dániai láto­gatásának. Az újságírók meg­írják, hogy a látogatás sike­res, Hruscsov kapcsolata ala­kossággal a lehető legjobb. (MTI) HÁNY ABLAKA VAN A FIEHÉIR HÁZNAK ? Négerek és a szavazás az Egyesült'Államokban — Disznó nigger, mit akarsz itt? A suhanc az ősz professzor­hoz lépett, s mielőtt Alvin Jo­nes válaszolhatott volna, a földre teperte, s ütötte-rúgta, ahol érte ... A fehér nő lakása Az eset az opelusesi sheriff hivatalos helyiségében történt, ahová az idős tudós harminc színes bőrű élén érkezett, hogy fölvetesse nevét a választási névjegyzékre. Mert az Egyesült Államokban, mielőtt bárki is szavazhatna, regisztráltatnia kell a nevét. A Louisiana ál­lamban történt erőszak termé-\ szetesen nem elszigetelt jelen­ség. A fajvédők a legváltoza­tosabb és legdurvább eszközö­ket használják fel arra, hogy már eleve megakadályozzák az államok színes bőrű lakosságát választási jogának gyakorlásá­ban. Több helyen például azt a módszert alkalmazzák (Virgi­niában és Észak-Karolinában történt), hogy o bejegyzést vég­ző fehér nő lakásán fogadja a jelentkezőket. Ha pedig egyet­len néger is beteszi oda a lá­bát, számolnia kell azzal, hogy nemi erőszak gyanúja miatt azonnal meglincselik. Akinek valamilyen módon mégis sikerül a regisztráló sze­mély elé jutnia, egyáltalán nem lehet biztos abban, hogy. le is adhatja majd a maga vok- sát. A törvény szerint a hiva­talnoknak nfieg kell ugyanis bi­zonyosodnia arról, hogy a je­lentkező nem analfabéta, s jo­ga van egyéb műveltségi köve­telményeket is ellenőriznie. Ez a vizsgáztatás a legképtele­nebb eseteket - eredményezi Georgiában például harminc olyan kérdést állítottak össze, amelyekre — mint újságírók kiderítették — maguk a tör­vényhozók sem tudtak vála­szolni. Másutt azonban az il­lető tisztviselő szabadon kér­dezhet. Így hangzott el a Col­lier's című lap tanúsága sze­rint az 1950-es választások ide­jén Floridában a következő kérdés: — Hány ablaka ván a Fehér Háznak? Ezek után nem lehet cso­dálkozni, hogy az 1962-ben ké­szült szavazólistán Mississippi államban a néger lakosságnak csupán 6 százalékát regisztrál­ták, Alabamában 9 százalékát; Floridában, Dél-Karolinában pedig — s ez nagy eredmény — IC százalék iratkozott fel. Természetesen a választani óhajtó négerek száma — a rasszisták minden terrorja és mesterkedése ellenére is — ál­landóan nő. Ezt az az adat is bizonyítja, hogy amíg a tíz déli államban 1962-ben csupán 100 000 színes bőrű neve állt a névjegyzéken, húsz esztendő­vel később egymillióra emel­kedett a számuk. A „csúnya" betűk A fajvédők akciója abból a célból, hogy a négereket távol tartsák a szavazási urnáktól, a regisztrálás és a választások lebonyolítása közötti időben még fokozódik. Georgiában például — s ez még a »legsi­mább« megoldás — egyszerűen megidézik (természetesen mun­kaidőben) a négert, hogy bizo­nyítsa be a bejegyzést végző tisztviselők megyei tanácsa előtt, hogy miért ne hagyják ki nevét »rossz erkölcsök, bün­tetett előélet... « miatt. Ha nem jelenik meg, márpedig munkaadója semmiképpen sem engedi el, nevét automatikusan kihúzzák. Másutt, Spaulding megyében egy G. F. Fosseti nevű tisztviselő maga mesél­te el: 180 néger nevét egysze­rűen azért törölte, mert nem tetszett neki az írásuk, »csú­nya betűkkel« írtak... A »törvényes« eljárások mellett a fajvédők a megfé­lemlítés és erőszak eszközeivel is igyekeznek akadályozni a négerek szavazását. Georgiá­ban egy ízben, a választások előestéjén a fanatikus rasszis­ta, Eugene Talmadge a követ­kezőket mondotta a rádióban: — Amelyik négernek esze van, távol marad a fehér em­berek választóurnáitól!... Ugyancsak tőle kérdezte meg Sam Roper, a Ku-Klux- Klan Birodalmi Mágusa, mi­ként lehetne a négereket meg­akadályozni a szavazásban. Talmadge tömören válaszolt: — Pisztollyal! Talán ez a bátorítás ered­ményezte, 1 hogy a fitzgeraldi néger templom kapuján a Ku- Klux-Klan helyi emberei a következő feliratot , helyezték el: »Az az első néger kutya, aki szavazni mer, halál fia.« Statesboróban pedig — ez a városka is Georgia államban található — a szavazásra jogo­sult négerek a választás reg­gelén koporsót találtak házuk ajtaja előtt. Ha a néger mindezek elle­nére mégis elmegy szavazni, könnyen életével fizethet bá­torságáért. Ware tiszteletes a dél'-karolinai Oalhoun Falls- ben nem hallgatott sem bará­tainak, sem ellenségeinek fi­gyelmeztetésére, a szavazás napján egyházközsége tagjai­val együtt indult az urnák elé. A helyiségben egymás hegyén- hátán tolongtak az izgatott fehérek, s ily módon »köszön­tötték« az idős embert: — Lódulj innen! — Takarodj haza! A szavazás után Ware azonban belépett a fül­kébe, és élt állampolgári jo­gával. Amikor kijött, a dü­höngő tömeg késekkel esett a 66 esztendős férfira, és össze­szurkálták, összeverték . .. Még kegyetlenebbül jártak el Mallarddal, aki a ßeorgiai Lyonsban gazdálkodott. A sza­vazás estéjén csuklyás, álarcos Ku-Klux-Klan-banditák ron­tottak rá, s felesége és lánya szeme láttára lőtték agyon. Amikor aztán a család följe­lentést tett a rendőrségen, Mal­lard asszonyt tartóztatták le »bűnrészesség alapos gyanújá­val«. Az Egyesült Államokban a2 idén választásokra kerül sor, a négerek elleni fokozódó ter­ror első hírei már el is jutot­tak hozzánk. A négerek nem várják ölbe tett kézzel az ese­mények alakulását, s ennek nemcsak tüntetéseken és gyű­léseken adnak hangot. A meg­változott szellemet bizonyítja az is, hogy az idén — a terror ellenére is — kétmillió néger vetette föl nevét a választási névjegyzékbe. Az érem másik oldala pedig az, hogy a néger szavazatok számának növeke­dése — a déli államokban is — sok fehér jelöltet arra kész­tet, hogy versengjenek a sza­vazatokért, különösen ott, ahol a négerek erős közösséget al­kotnak, s a választásokon el­dönthetik, merre billen a mér­leg nyelve. Ezért mondotta Hermann, a Republikánus Párt választási kampányának veze­tője: — 1960-ban cserbenhagytak bennünket a négerek. Most szakértőket küldünk hozzájuk, hogy megállapítsák, mit 'kell orvosolnunk a választások előtt. A georgiai Atlantában az egyik demokrata párti politi­kus pedig még nyíltabban mondta ki a valóságos helyze­tet jellemző tényt: — Néger szavazat nélkül ma már lassan sintért sem lehet választan Onúdy György *

Next

/
Thumbnails
Contents