Somogyi Néplap, 1964. május (21. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-13 / 110. szám

Szerda, 1964. május 13. ( 3 SOMOGYI NÉPLAP Given asszony A Pécsi Kesztyűgyár a nagyatádiak kérésére a köz­ségben egy íióküzemet létesí­tett Szakmunkások érkeztek az anyaüzemből, és a Fegyve­res Erők Klubjában megindí­tották a háromhónapos szak­munkásképző tanfolyamot öt­ven asszony részvételével. Ez munkát kapott alatt az idő alatt tökéletesen elsajátítják a szakmát — mondja Denik Béláné, a nagyatádi telep vezetője. A tanfolyam elvégzése után ott­hon dolgoznak normára, da­rabbérre. Egy-egy szorgal­mas asszony havi 1300—1400 forintot is megkereshet. Fürge ujjak varrják a kesztyűket. ■'*! p*** A pécsi meó ts elégedett a munkával. A vériiato nagyol (eraiéshozamkra is köti tő jégkár élni biztosítás Az idén szép eredmények­kel biztatnak a terméskilátá­sok. Az őszi kalászosok jól teleltek, kielégítően fejlődik a tavaszi vetés. A termelőszö­vetkezetek a tervezettnél jobb termés betakarítására számít­hatnak. Az Állami Biztosító minden évben a termelőszövetkezetek termelési tervében feltünte­tett hozamok alapján veszi fel a biztosítást, és jégverés esetén kártérítést a kötvényben megjelölt mennyiség alapján nyújt (Ez szabja meg a kár­térítés felső határát.) — Biztosíthatják-e a terme­lőszövetkezetek a várható ma­gasabb termést? — kérdeztük Frimm Gézától, az Állami Biztosító igazgatójától. — Igen, és ilyenkor a na­gyobb hozam alapján térítjük meg a kárt, így — jégverés esetén — érzékeny vesztesége­ket kerülhetnek el a szövet­kezetek. Hozamfölemelést idő­pont kikötése nélkül mindad­dig elfogad az Állami Biztosí­tó, amíg a kérdéses növényt nem érte jégkár. — Mi a teendő a termelő­szövetkezeti tagok háztáji te­rületének jégkár elleni bizto­sításánál? — A termelőszövetkezet iro­dájába kell bejelenteni, ott összesítik őket, és jelentik nekünk. Jó lenne, ha a szö­vetkezetek tagjaik érdekében gondoskodnának arról, hogy jégveréskor mindenki idejé­ben jelentse be a kárát, mert a késői bejelentést nem vehetjük figyelembe. A be­jelentéskor fontos a dűlő megnevezése is, ahol a háztá­ji terület van. — Előfordulhat, hogy egyik másik szövetkezetben a ho­zamok leszállítása válik szük­ségessé bizonyos növényeknél. — A hozamleszállítást is be kell jelenteni. A repcénél legkésőbb május 15-ig; a hagymánál, a máknál, a pap­rikánál, a ricinusnál, a nap­raforgónál, a salátamagnál és egyéb konyhakerti magvak­nál, a kukoricánál, a szőlő­nél, valamint a gyümölcsnél június 25-ig; a dohánynál jú­lius 15-ig; egyéb növényeknél június 8-ig jelenthetik be. Későbbi bejelentéseknél a díj- csökkentést megadni nem le­het. A megyét már több ko­rai jégverés érte, mely pri­mőrökben okozott kárt — fe­jezte be tájékoztatóját az Ál­lami Biztosító igazgatója. ‘ A Pamutfonő-ipari Vállalat kaposvári gyára fölvesz segédmunkás munkakörbe 18—28 éves korú nőket. Fölvételre kedden és pénteken lehet jelentkezni a Kaposvári Városi Tanács Munkaerő-gazdálkodási Hivatala által kiállított munkaerő-irányító lappal. (82031) ___________________________________________________ T egyenek meg mindent a kukoricatermelés fokozásáéit a falusi asszonyok Az élenjáró termelőszövetkezeti asszonyok megyei tanácskozásáról Mint hírül adtuk lapunk teg­napi számában, a megye veze­tői tanácskoztak a munkában élenjáró falusi asszonyokkal. Ez volt az első olyan alkalom, hogy ilyen nagy plénumon vi­tatták meg a termelőszövetke­zeti asszonyokkal a legsürgő­sebb és a legfontosabb felada­tokat. Böhm József, a megyei tanács vb-elnöke beszédében megvilágította, hogy a szövet­kezetek további erősödéséért mit tehetnek az asszonyok, me­lyek azok a feladatok, ame­lyeknek sikeres végrehajtásá­ban leginkább számítanak ál­dozatos segítségükre. Sokrétű a falusi asszonyok tennivalója Bőhm elvtárs beszéde elején elismerését fejezte ki, és kö­szönetét mondott a termelő- szövetkezetekben dolgozó as­szonyoknak fáradságos munká­jukért. Visszaemlékezett a megalakulás éveire, azokra az időkre, amikor még az újtól félve a falvak lakói bizonyta­lannak látták a holnapot. — Az elmúlt néhány eszten­dő bebizonyította — mondotta Bőhm elvtárs —, hogy á ter­melőszövetkezeti útra lépett parasztságunk munka- és élet- körülményei a tsz-ek létreho­zásával javultak. A. régi pa­raszti életben a dolgozó pa­rasztasszony a munka rabszol­gája volt. ö kelt legkorábban, és ő feküdt le legkésőbben a családban, ö volt az első ka­pás, neki kellett beosztania a sokszor szűkös filléreket, s né­ha mosolyognia kellett akkor is, mikor szomorú volt. — Az édesanyai gondosko­dást a mi társadalmi rendünk­ben élő családok sem nclkü“ lözhetik, De nyugodtan el­mondhatjuk, hogy most. több az öröm, kevesebb a gond, a bánat; nyugodt, biztos a jele­nünk és gyermekeink jövője. Most is sokat kell dolgozni, szükség van a falusi paraszt­asszonyok szorgalmas kétkezi munkájára, — Termelőszövetkezeteink rövid történelme fényesen bi­zonyítja, hogy a szövetkezetek megszilárdításáért, megerősíté­séért a szövetkezeti tagok kö­zül talán az asszonyok tették a legtöbbet. Mindenütt ott vol­tak, ahová munkáskéz a kez­deti időszakban nem akadt. A továbbiakban Bőhm elv­társ arról beszélt, hogy a vég­zett munka alapján a dolgozó nők egyenjogú tagjai lettek a nagy közösségnek. Tekintélyt és megbecsülést vívtak ki ma­guknak. A társadalom ezért is igyekszik segíteni nekik; egy­re több napközi otthon, óvoda, bölcsőde könnyíti meg mun­kájukat. Méltán kapott kitüntetések A termelőszövetkezetekben mindenütt úgy emlegetik az asszonyokat, mint a munka élenjáróit. Járásonként mint­egy 8—10, a barcsi járásban csaknem 100 tsz-tag asszony kapott miniszteri kitüntetést, egyesek kormánykitüntetést is. A női brigádok és munkacsa­patok közül 1963-ban a mar­cali járásban már három szo­cialista címért küzdő munka­csapat volt. Első lett a böhö- nyei termelőszövetkezetben Bozsókiné munkacsapata és a sávolyi tsz-ben Kovácsné mun­kacsapata. Számtalan egyéni­leg is kiemelkedően jó ered­mény született. Elsőnek említ­hetjük a berzencei Filipovics Ferencné ötgyermekes. asz- szonyt, aki 1963-ban 258 egysé­get teljesített, özv. Botos Jó- zsefné, a karádi Búzakalász Tsz tagja öttagú család gond­jai mellett hasonló jó ered­ménnyel dicsekedhet. Tagja a vezetőségnek is. A toponári Vincellér Lajosné kiváló tsz- tag, a családi művelésre ki­osztott területből két részt vál­lalt. A csökölyi termelőszö­vetkezetben Illésné, Garzoné, Bognárné a sertéstenyésztés­ben kiváló eredményt ért el. A marcali tsz-ben Kisborsó Bé­láné országgyűlési képviselő női munkacsapatával a múlt évben több mint 60 000 húscsi­bét nevelt föl úgy, hogy 1 kiló súlygyarapodáshoz mindössze 3,5 kiló abraktakarmányt hasz­nált föl. Ahogy rámutatott Bőhm elv­társ, hiba az, hogy a termelő- szövetkezetek jelentős részé­ben a nők még nem részesül­nek kellő megbecsülésben. A megye 240 termelőszövetkeze­tében mindössze 400 azoknak a dolgozó nőknek a száma, akik vezetőségi tagok! — A falusi asszonyoknak na­gyobb teret kell biztosítani a falu politikai, gazdasági és tár­sadalmi irányításában. Végzett munkájuk arányában társadal­mi megbecsülésüknek is ér­vényt kell szerezni — mondot­ta az előadó. Fokozzuk a háztáji árutermelést Termelőszövetkezeti tagjaink sorsa összefügg a közös gazda­ságok erősödésével. Legfonto­sabb feladatunk most az, hogy tsz-einkben tovább emelkedjék a vezetés színvonala, hatéko­nyabb legyen a szakirányítás, a hozamok növekedésével egyenes arányban csökkenje­nek a költségek. — Parasztasszonyaink segít­senek érvényesíteni azt az el­vet — mondotta Bőhm elvtárs —, hogy a termelőszövetkeze­tek vezetése mindenkor becsü- tes, igazságos legyen, hogy ér­vényesüljön mindenhol a tsz- demokrácia, és ne legyenek ki­vételek. Példamutatásukkal mozdítsák elő, hogy minden tsz-tag kivegye részét a mun­kából. Ezután Bőhm elvtárs a ház­táji árutermelés jelentőségéről és fontosságáról szólt. — Gondoskodással és oda­adással törődjenek a háztáji állatállománnyal — hangsú­lyozta —; kössenek minél na­gyobb mennyiségben szerző­dést, emellett a háztájiból származó hússal, tejjel, tojás­sal elégítsék ki a család teljes szükségletét. Ha a parasztasz- szonyok — az egész közösség­gel együtt — ebben hatéko­nyabban közreműködnek, a si­ker nem marad el, és egyfor­mán válik hasznára a népgaz­daságnak is, a dolgozó parasz­toknak is. Az állattenyésztés alapja a biztonságos abrak termelés Az évről évre növekvő igé­nyeket csak úgy tudjuk kielé­gíteni, ha mind több állatot tartunk. Ezt csak úgy lehet megvalósítani, ha á termelő- szövetkezetek megtermelik a szükséges abrak- és tömegta­karmányt. Köztudott, hogy leg­fontosabb abraknövényünk a kukorica, ennek termelése, ho­zama dönti el, milyen mérték­ben fejleszthetjük állatte­nyésztésünket. A megyében 113 000 holdon termelünk ku­koricát. A háztartásokban le­vágott és a közfogyasztásra át­adott hízott sertések száma mintegy 270 000. — Ha a tervezetthez viszo­nyítva holdanként két mázsá­val növelnénk a kukorica ter­mésátlagát — mondotta Bőhm elvtárs —, akkor 45 000 sertés­sel lehetne többet meghizlal­ni, vagy félmillió tyúkkal le­hetne egész éven át többet tar­tani. Az innen származó jöve­delem számottevően növelhet­né a közös, illetve a háztáji gazdaságok bevételeit Nyilvánvaló tehát a feladat: tegyünk meg mindent a kuko­rica termésátlagának fokozá­sáért. Nem törvényszerűek pél­dául egy járáson belül az ilyen nagy eltérések; Dráva- gárdonyban 21,8, Bélaváron 6,8 mázsa kukorica termett hol­danként májusi morzsoltban 'számolva. Még kirívóbb az olyan ellentét, ahol egy szö­vetkezeten belül mutatkozik nagy különbség. Balatonendré- den az egyik tábláról 20,5, a másikról 13,6 mázsát takarítot­tak be holdanként. — A kukorica hozamának növelése — hangsúlyozta az előadó — összefügg a tsz-ek és a tsz-tagok érdekével, és igen fontos népgazdasági érdek is. Ezért kérjük a szövetkezeti asszonyokat, hogy vállalják e feladatból a rájuk eső részt. A helyes anyagai ösztönzés előmozdítja a kukoricatermelést A továbbiakban Bőhm elv­társ arról szólt, hogy néhány termelőszövetkezetben igen helytelenül még mindig kü­lönválasztják a háztáji és a közös kukoricaterületet, nem egyforma gondot fordítanak a kettőre. A mérleg hol a közös, hol a háztáji javára billen. A kívánalom pedig az, hogy ne legyen különbség,, a tsz-ek egy­forma nagy gondot fordítsanak a községük határában termelt kukoricára. Az utóbbi években kialakí­tott anyagi ösztönzési formák jók, a premizálás a legtöbb he­lyen alkalmas arra, hogy a ta­gok a kukoricát megfelelő gon­dossággal műveljék. Az előadó felhívta a figyel­met arra, hogy a hungazino- zás elterjedése nem jelenti azt, hogy ezekkel a területekkel semmi dolguk az asszonyok­nak. A hungazinos kukoricá­nál, az idejében való ritkítás legalább annyira fontos, mint a hagyományosan műveltnél a kellő időben történő kapálás. — Vannak, akik a ritkítás elmulasztásából adódó termés- kiesésekből olyan következte­tést vonnak le — mondotta Bőhm elvtárs —, hogy a ku­korica terméshozamára a vegy­szerezés hátrányos. A tények azonban azt igazolják, hogy ahol a hungazinozást megfele­lő hozzáértéssel végzik, a szük­séges ritkítást idejében végre­hajtják, és a tőszám 18—22 000 között van, ott a nagy termes biztosítva van. Ezután az előadó a kukorica betakarításának gondjairól szólt. Megfelelő gépi betakarí­tóeszközökkel sajnos még nem rendelkezünk, a munka dan­dárja ebben is az asszonyokra vár. Legyen lelkiismereti és becsületbeli kötelessége min­den termelőszövetkezetben dol­gozó asszonynak, hogy az el­vetett területről minden cső kukorica magtárakba kerüljön! Említést tett az előadó a köz­tes bab termelésének fontossá­gáról, arról, hogy ennél a nö­vénynél is igen sok függ az asszonyok jó vagy rossz hozzá­állásától. — A marcali járás kivételé­vel kevés helyen kérték a leg­illetékesebbeket, a falusi nő­ket, hogy segítsenek, mert el­sősorban tőlük függ a kukori­ca terméshozamának alakulá­sa. Arra kérjük a jelenlevő termelőszövetkezeti asszonyo­kat, mondják el minden tsz- ben dolgozó tagnak, de elsősor­ban asszonytársaiknak a ku­korica termelésével összefüg­gő feladatokat; mondják el, hogy milyen egyéni, szövetke­zeti és népgazdasági érdek fű­ződik a kukorica termeléséhez. A megyei vezetés számít arra, hogy parasztasszonyaink ebben az évben a kukoricatermelés növeléséért odaadással, szor­galommal és becsületesen dol­goznak — mondotta befejezé­sül Bőhm József elvtárs. „Fogjunk össze a feladat elvégzéséért44 Az előadást hozzászólások követték. Elsőként Horváth Sándorné, a nőtanacs megyei titkára kért szót. Ismertette, hogy a marcali járás három szocialista brigádja — a sávo­lyi, a somogysámsoni és a bö- hönyei — védnökséget vállalt szövetkezetük kukoricaterme­lése fölött. Javasolta a jelenle­vőknek, hogy csatlakozzanak ehhez a mozgalomhoz. Kérté a tsz-ek vezetőit, hogy a ver­senyt rendszeresen értékeljék, és fordítsanak több gondot az asszonyok otthoni munkájának megkönnyítésére. Ahogy más felszólalók is megemlítették, Ö is javasolta, hogy a szövetkezeti vezetők hívják össze az asszonyokat, mert feltétlenül hasznos, ha részletesen megvitatják velük a feladatokat. Az andocsi Kár­sai Józsefné a vegyszeres ku­korica idejében való ritkításá­ra hívta fel ,a figyelmet, és is­mertette szövetkezetük tapasz­talatait. A berzencei Búzaka­lász tagja, Filipovics Ferencné arról szólt, hogy náluk tisztá­ban van minden asszony az­zal, hogy mit miért csinálnak, s egy emberként igyekeznek a terméshozam fokozásáért. A böhönyei Csizmadia Ferencné fölvetette, hogy eredményt csak úgy érhetnek el, ha a ve­zetők és a szövetkezet többi tagjai is szívükön viselik a kukoricatermelés sorsát, meg­felelő időben végzik, illetve végeztetik el a gépi és a foga- tosmunkákat. Fejes Sándorné, a nőtanács barcsi járási titkára az asszo­nyok szakmai továbbképzésé­nek jelentőségéről, Lassú Sán­dorné, a lábodi Kossuth Tsz munkacsapat-vezetője szövet­kezetük eredményeiről, asszo­nyaik évről évre fokozódó szorgalmáról szólt. Több fel­szólaló a szövetkezetükben ki­alakult munkaszervezési, ja­vadalmazási és premizálási for­mákról beszélt. Molnár Imre megyei főagro- nómus a kukorica termelésével kapcsolatos legfontosabb tud­nivalókra hívta fel a figyelmet. Sasvári Ferencné, a nőtanács nagyatádi járási titkára az asz- szonyok otthoni munkájának nagyobb mérvű megkönnyíté­sét kérte, és rámutatott azok­ra a vezetésbeli hibákra, me­lyek hátráltatják a munkák folyamatos, szorgalmas elvég­zését. A tanácskozáson zárszót Il­lés Dezső, a megyei pártbizott­ság titkára mondott. Megálla­pította: a több éves tapaszta­lat bebizonyította, hogy a ter­melőszövetkezeti mozgalom fő erősségei az asszonyok. Ezen a tanácskozáson ismét kifeje­ződött a falusi nők kötelesség­tudata, felelősségérzete, mun­kaszeretete. Megnyugtató, hogy valamennyien látják a feladat nagyságát, és eltökélt szándékuk, hogy a kitűzött cé­lokért odaadóan dolgoznak. Az asszonyokra lehet és kell szá­mítani, hiszen az eredmények létrehozói döntő részben ők. Illés elvtárs kérte a szövet­kezetek vezetőit, tagjait,, hogy az asszonyokkal egyetemben tegyenek meg ők is mindent a feladat sikeres végrehajtásá­ért, s részesítsék valóban több megbecsülésben nő tagjaikat. — Nemcsak a munka, hanem a vezetési gondok közös meg­osztása is a cél, ezért fontos, hogy az irányításban is na­gyobb teret kapjanak a falusi nők. Egyetértésben, az érdeke­ket összehangolva, egységes akarattal és szemlélettel dol­gozva nem maradhat el az eredmény — fejezte be Illés Dezső elvtárs. r

Next

/
Thumbnails
Contents