Somogyi Néplap, 1964. május (21. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-10 / 108. szám
SOMOGYI NÉPLAP 4 Vasárnap, 1964. május 10. Ha idegenvezető lehetnék Kaposváron ... — Hölgyeim és uraim, Somogy megye székhelyén, Kaposváron járunk. Városnéző autóbuszunk most a Május 1. utcában halad, balra a Latinka tér látható, háttérben a Szakszervezetek Megyei Tanácsának székházával, jobbra pedig a megyei tanács épülete emelkedik. Most bekanyarodunk ezen a mellékutcán, és a Rippl-Rónai térre érkezünk. Tessék, kérem, kiszállhatunk, megnézzük a Rippl-Rónai Józsefről elnevezett múzeumot... Három éve már, hogy idegenvezetői feladatra vállalkoztunk, és riportsorozatban számoltunk be mindarról, ami városunk hírnevét öregbíti. Jártunk az újonnan épült Domb utcai lakótelepen és a Kaposvári Állami Levéltárban, az Európa-hírű Süketnéma Intézetben és a Rippl-Rónai Múzeumban. Akkor még csak a fantázia autóbuszán barangoltuk be a várost, azt kerestük, hogy mit is mutathatnánk a Kaposvárra tévedő idegennek. Mert van itt látnivaló, és nem is kevés. Napjainkban egyre inkább valósággá válik az elképzelés, hiszen alig akad olyan vasárnap, hogy ne állna meg egykét idegen autóbusz, a jó idő beköszöntével gyakrabban tűnnek fel osztrák, csehszlovák, lengyel vagy német rendszámú gépkocsik is. Kaposvár jelentős idegenforgalmi központ lehetne, hiszen csak egy ugrásnyira van a Balatontól, nem okoz különösebb gondot egyetlen hazai és külföldi autósnak sem az ötvenkét kilométeres út. Egyelőre azonban még csak feltételes módban szólhatunk erről, mert tudunk ugyan muúni érdekességet jócskán a aozzánk érkezőknek, de azért nem ártana valami kaposvári különlegesség sem, aminek mór csak az említésére is felcsillan sok-sok turista szeme. Ki tudja megmondani, hogy mióta vajúdik az állandó Ripp- Rónai képtár ügye? Ha Bala- tonlellén, a Kaposvárra vezető út elejére kitehetnék — az egyébként már kész — táblát, hogy Rippl-Rónai József, Vaszary János, Zichy Mihály stb. tárlata 40 perc; ha megfelelő propagandával megismertetnénk ország-világ balatoni kirándulóival és másokkal is, hogy Kaposszentjakabon a tihanyi apátság templomával csaknem egyidős monostor maradványai láthatók; ha a zselici természetjáró túrák kiindulópontjává Kaposvárt tehetnénk, jönnének ide az emberek, De hát itt van az a sok »ha«. Ami csaknem egyenértékű a »nem«-mel vagy a »nincs«- csel. Igaz, a Rippl-Rónai Múzeum bővítésének ügye már eldőlt — egy emelet húzását tervezik az épületre, és itt kapna helyet a képtár —, de egyelőre még nincs dokumentáció, hogy munkához lehessen látni; nem tudni, hogy mikor készítik el a monostor tartósításához szükséges speciális téglákat — ha az idén nem csinálhatják meg a védőmunkát, föl- mérhetetlen károk származhatnak belőle —; és fáj az embernek az is, hogy — noha a városi tanács végrehajtó bizottsága április 16-i ülésén azonnali határidővel több fontos határozatot hozott ezekben az ügyekben — «-más irányú elfoglaltság« miatt elmaradt a legtöbb intézkedés. Külföldet járó hazánkfiai elmondhatják, hogy bármerre visz az útjuk, mindenütt két kézzel kapnak a turisták után. Csehszlovákiában, Jugoszláviában, Ausztriában és másutt a legkisebb várostól a legna- gyobbig mindenütt tudnak mutatni valamit az országút vándorának. Kaposváron azonban még egy turistaszálló sincs, ahol a kisebb-nagyobb csoportok egykét napot eltölthetnének. Pedig van rá igény; az Idegen- forgalmi Hivatal munkatársai az elmondhatói annak, hány kiránduló társaságot kellett elutasítani szálláshiány miatt. Felmerült a vb-ülésen a Géza utca 71. számú ház átalakításának kérdése. Hatvan-nyolcvan személy részére lehetne szállást biztosítani az épületben. Mi akadálya van a munkának? Azért is égető ez az ügy, mert Kaposváron mindössze két darab kétágyas szoba áll a fizetővendég-szolgálat rendelkezésére. Van az embernek egy olyan érzése, hogy nem tudunk bánni a rendelkezésünkre álló lehetőségekkel. Mindig mindenhez a huszonnegyedik órában fogunk hozzá. Természetesen nagyon jó dolog, hogy a Ka- pos-parton egy sétány épül majd és vidámpark a cseri erdőben — ahol nagyszerű alkalom kínálkozik egy kis állat- és növénykert létrehozására —, és campinglehetőség is nyílhat, ha a tókai halastó környékén megépülne a kirándulókomplexum. De a vb-ha- tározatok végre nem hajtása egy kicsit lelohasztja az ember lelkesedését. Szó volt arról is — ugyán- csak azonnali határidővel —, hogy tárgyalni kell a megyei tanács illetékeseivel az Idegenforgalmi Hivatal áthelyezéséről, mert hovatovább lehetetlen lesz az ugrásszerűen megnövekedett feladatokat ellátnia a parányi kis helyiségben. Az volt a javaslat, hogy a hangszerbolt helyére költözzék az Idegenforgalmi Hivatal kirendeltsége. A tárgyalás elmaradt. »Időhiány« miatt. Most már kíváncsiak leszünk arra is, hogy mikor készül el a Rippl-Rónai villához vezető út salakozása, hogy legalább oda kijussanak az érdeklődők Ha idegenvezető lehetnék Kaposváron, egyelőre nagyon sok kérdésre nem tudnék válaszolni ... Polesz György ÚJ HÁZAK NAGYATÁDON ÚJ KÖRÜLMÉNYEK — ÁTALAKULÓ EMBEREK Kedves Barátom! A múltkor panaszkodtál, hogy rettentően unalmas falun az élet. Az évszakok változásával változik a munka. De más semmi az égvilágon nem történik. Csak por van vagy sár és unalom. Néha egy-egy esküvő vagy temetés. Kinevettél, mikor nem értettem egyet veled, és azt találtam mondani, hogy tévedsz, mert manapság falun rengeteg figyelemreméltó jelenség, érdekesség van... Nehogy azt hidd, azért írok most, mert azóta gondolkodtam a dolgon, és visz- szavonok mindent. Éppen ellenkezőleg! Jártam egy faluban, s minden különösebb cél nélkül beszélgettem emberekkel. Tudom, máris mosolyogsz, és egy kicsit sajnálva ezt mondod: »No, akkor üres kézzel jöhettél haza.-« Hát nem! Nem jöttem üres kézzel. Olyasmit tapasztaltam, amiről érdemes beszélni. A legizgalmasabb témának azt a belső változást tartom, amely végbemegy a parasztemberben . Magának jó, mert van pénzkeresője. De nekünk sajnos muszáj dolgozni, azért vagyunk itt.-« Ez azonban nem jutott eszébe senkinek. Ehelyett a szó szoros értelmében elüldözték maguk mellől ezt az asszonyt. Aki meggondolatlanul ugyan, de megbántotta valamennyiüket, akik becsülettel fáradoznak a közösben. Ez a fajta érzékenység egészen új vonás, egy belső átalakulás folyamatának a jelzője. Két nap múlva ez az asz- szony fölkereste az elnököt, és megkérte, osszák be valahová munkára, mert szeretne dolgozni... Más ma már a parasztemberek egymáshoz való viszonya, egymással való kapcsolata, mint régen volt. A másik, akiről beszélni szeretnék, egyszerű asszony. Korán megtanult dolgozni, s az apjától a szegénységen kívül egyebet nem örökölt. Azaz csak annyit, »ha valamire akarod vinni, egy kicsit is többre, mint én, akkor még nálam is jobban A sok közül csak kettőt ^ll törnöd magad.« Megfo- mondok el neked. Példának ?adJa °. íec*eí> es. valamivel Szinte napról napra változik, épül Nagyatád, a városiasodó járási székhely. A közelmúltban adtak át rendeltetésének hat új négyemeletes lakóházat. A tanács legutóbbi ülésén elfogadták a község részletes rendezési tervét, a központi utcákban csak emeletes házakat építhetnek. Megkezdték a szolgáltató kombinát építését a Hunyadi utcában. Terményraktárak épülnek a régi téglagyár helyén. Rövidesen átadják a GELKA-szerviz épületét, és újabb lakóházak építéséhez látnak hozzá. A tárgyalóteremből 99 Felelősség nem terhel bennünket... A BÍRÓSÁGNAK MÁS VOLT A VÉLEMÉNYE « 1962. SZEPTEMBER 19-ÉN éjjel 11 órakor Mencseli István, a Kaposvári Cukorgyár diffúziós üzemrészének dolgozója vette át a szolgálatot. Társával, Bogdán Lajossal sorra járták a forrázóedényeket, fedelükön megigazították a gumi tömítőgyűrűket, meghúzták a csavarokat. Végeztek a 2. számúnál, hozzáláttak a hármashoz. Alig kezdték meg a munkát, a kettesnek a tömítőgyűrűje kidurrant, s a nagy nyomással kilövellő forró víz belesodorta őket a hármas edénybe, amelybe már hullott a répaszelet. Csak nagy nehezen sikerült megmenekülniük, kis híján megfulladtak. Mencseli 70 százalékos égési sérüléseket szenvedett. Szabó József a diffúzió alatti »bunkerben« dolgozott. Ez a munkahely igen meleg, ezért a munkások időnként feljöhetnek levegőzni. Szabó, amikor fölfelé jött, észrevette, hogy az egyik tömítőgyűrű vészes gyorsasággal emelkedik, kidurranása elkerülhetetlen. Menekült, s az arra közeledő társát is figyelmeztette a veszélyre. A forró víz azonban utolérte, s a földre terítette. Amikor feltápászko- dott, rémülten menekülő munkatársa sodorta újra a földre. Szabót 90 százalékos égési sérüléssel szállították a kórházba. Mindketten hetekig feküdtek a kórházban. Mivel úgy érezték, hogy a baleset nem az ő hibájukból következett be, a bírósághoz fordultak. A Kaposvári Járásbíróság dr. Kenedi Béla-tanácsa hosz- szas vizsgálat után a két munkásnak adott igazat, s kötelezte a gyárat a gyógyulás idején járó keresetkiesés megfizetésére. Szinte ugyanebben az időben tárgyalta a járásbíróság dr. Tóby Kálmán-tanácsa az SZTK és a cukorgyár ügyét. Az ítélet úgy hangzott, hogy a cukorgyárnak vissza kell térítenie azt a 46 000 forintot, melyet az SZTK a két munkás gyógyítására, segélyezésére kifizetett. A KÉT BÍRÓSÁGI TÁRGYALÁSON KIDERÜLT, hogy sem a diffúziós üzemrész, sem pedig a gyár vezetői nem tettek meg mindent a balesetek megelőzésére. A munkavezető kötelessége gondoskodni arról, hogy az új munkások elméleti és gyakorlati oktatását körültekintően végezzék. Nem így történt. Gyakran csak egy órával a műszak megkezdése előtt régebbi dolgozók oktatták ki új munkatársaikat a gépek kezelésére. Hibás tömítőgyűrűk használata szigorúan tilos, a szivárgó tömítőgyűrűt azonnal ki kell cserélni. A szakértők vizsgálata szerint a balesetkor használt tömítőgyűrűket még 1958-ban gyártották, túlságosan merevek voltak, s nem tették lehetővé a biztonságos munkát. Gumikidurranás, légkitörés már többször fordult elő. Egy ízben csak hajszálon függött, hogy Czingeli Lászlót a forró víz nem érte utói. Mégsem jelentették az esetet. A munkavezetők, a műszakvezetők azt is eltűrték, hogy a repedt, kiszakadt tömítőgyűrűket a munkások faékekkel, gumidarabokkal foltozzák be. Nemegyszer napokon át dolgoztak faékkel, gumidarabbal foltozott gumigyűrűvel. NAGY VOLT TEHÄT A BALESET VESZÉLYE, s ezt az üzemrész felelős műszaki vezetői elnézték. Az első forrázást elhallgatták. Havrillai Géza műszaki vezető még a műszaki naplóba se írta be a rendkívüli esetet. Megfelelő intézkedés nem történt, vizsgálat nem indult, csak akkor, mikor néhány nap múlva a forrázás második áldozatát is kórházba szállították. A gyár egyes vezetői most magyarázkodnak. Szerintük Szabó engedély nélkül hagyta ott munkáját, Mencseli pedig nem zárta le rendesen az edényeket. Havrillai Géza például azt állította, hogy a tömítőgyűrű nem durrant ki, csak kifordult, mert rosszul zárták le. E vallomását csak akkor vonta vissza, amikor a tanúk elmondották, hogy látták az öltözőszekrény tetején a kidurrant gumigyűrűt. A CUKORGYÁR VEZETŐI megföllebbezték a járásbíróság ítéletét. Fellebbezésükben ezt írták: »Tisztelt Megyei Bíróság! Egy SZTK fizetési meghagyással szemben — amit az üzemünkben történt két baleset folytán támasztottak — keresettel éltünk a Kaposvári Járásbítóságnál, de elutasítottak bennünket, s az SZTK- nak adtak igazat... A járás- bíróság nem vette figyelembe, hogy az üzem — ha nem is modern — hét évtized alatt becsületesen dolgozott. Mi mindent megtettünk a balesetek megelőzése érdekében. Munkatársainkat rendszeresen oktattuk, a biztonsági utasítások betartását megköveteltük ... Ezért kérjük a járásbíróság ítéletének megváltoztatását, s az SZTK fizetési követelésének elutasítását, mert bennünket sem anyagi, sem erkölcsi felelősség nem terhel ... Magyar Cukoripar Kaposvári Cukorgyára.« A MEGYEI FELLEBBVITE- LI BÍRÓSÁG a napokban döntött az ügyben, s' a járás- bíróság mindkét ítéletét helybenhagyta. A cukorgyárnak tehát fizetnie kell. Jó lenne, ha a gyár és az üzemrészek felelős vezetői okulnának a történtekből, s a jövőben mindent elkövetnének a balesetek megelőzésére. Szálai László elég, s talán arra is, hogy elgondolkodtasson ... Az asszony, akiről szó lesz, csak maga dolgozik a tsz- be. A férje az útépítőknél van. Ahogy faluhelyen mondják: van a családban egy pénzkereső. Még a krumpli válogatásakor történt. Nem tudni mi okból, az asszony azt találta mondani a többieknek, hogy nincs rászorulva a tsz-re, örüljenek, hogy eljött dolgozni. Nem vezető embereknek mondta ezt. Éppen olyan asszonyoknak, mint maga. Azóta is szigyelli. és bosszantja, hogy kicsúszott száján a meggondolatlan beszéd. Mert mi történt? Azt hitte, hogy a többiek helyeselnek, s közös erővel jól leszidják, -hordják a tsz-t. De csalódnia kellett. Asszonytársai — ki tréfából, ki méregből — fennakadtak a szavakon. »Kinek tesz szívességet azzal, hogy eljön? Ha meg tud lenni a tsz nélkül, akkor a tsz is meg tud lenni nélküle ...« Ilyenformán követett szó szót. Az asszony végül — nem állhatva a vitát, kapta ™naát. és elment haza ... A többiek még sokáig háborogta.k, és a faluban híre futott az esetnek. Már magában is nagy dolog az, hogy ilyesmiről beszélnek az emberek. De az még nagyobb, hogy az egyszerű emberek, akiknek se kisebb, se nagyobb vezetői tisztségük nincs, akik sokszor nemcsak jogosan, hanem jogtalanul is elégedetlenkednek. méltatlankodnak, panaszkodnak, azok kivetik maguk közül azt, aki nem szívvel lélekkel dolgozik. Hal’va a könnyelmű kijelentést, mondhatták volna a többiek azt is: »Igaza van. többre is vitte apjánál. Mindig arra vágyott, hogy egyszer a maga földjén szedhesse a markot... Ha valamiért kitartóan dolgozik az ember, az rendszerint szokott sikerülni. Elégedetten, kiegyensúlyozottan él. És dolgozik ma is, minden nap. A mai meg a régi munka közti Jkülönbségről ezt mondja: »Ma úgy dolgozik az ember, hogy közben szüntelenül gondolkodik. Azon van, hogy okszerűen gazdálkodjon.« És utána arról magyarázott, hogy a hibrid kukorica úgy ad több termést, ha magasabb a töszám, és nerti úgy vetik, mint valamikor, hetven centiméterre. Amikor erről beszélt ez az asszony, az jutott eszembe, hogy egy-két évvel ezelőtt a vezetőknek külön kellett kérni a tagokat, hogy ne ritkítsák meg olyan túlságosan a kukoricát. És megesett, hogy a kérés hiábavaló volt... Most meg? íme, ez az asz- szony maga vallja, hogyan kell helyesen csinálni... Nem tudom, Barátom, érted-e, amit mondani akarok. Maradiunk a szónál: változásnak tartom ezt is. Ez a változás, ez az átalakulás jellemző a mai falura. Olyan dolog, amin érdemes gondolkodni. Ezért mondtam azt, hogy nincs igazad, amikor arról beszéltél, hogy nem történik semmi, de semmi érdekes a falun. Igenis történik. Csak észre kell venni! Apróságok, mécis együttesen azt eredményezik amit hivatalosan így szoktak megfogalmazni: erősödött a termelőszövetkezet, En nagyon tudom tisztelni ezeket az asz- szonvokat, akik így, gondolkodva dolgoznak, fáradoznak. hogy évről évre gyarapodjanak javaik. Vörös Márta Mi lesz a Balaton-part szennyvizével? Egy éve megírtuk, hogy a Balaton-part megoldást sürgető közegészségügyi feladatainak sorában kulcsfontosságú a szennyvíz elszállítása. Szennyvízcsatorna csupán Siófokon, Földváron és Fonyódon van. Végig a Dél-Balaton-parton vagy elvezetik — és a talajban szikkasztással tüntetik el —, vagy tárolókban gyűjtik a szennyvizet. Mit jelent ez? A gyűjtőhelyekről a Bala- tonfenyvesi Tőzegkitermelő Vállalat két ún. szippantó kocsija szállítja el időnként a felgyülemlett szennyvizet a Dél-Balaton-part minden lakott területén. A két gépkocsi hetente öt napon át dolgozik teljes kapacitással. Szombaton és vasárnap nem vonulnak ki. Mi történik akkor, ha valamelyik gyűjtőakna megtelik és kiönt? (Nagy esőzéskor, vagy ha magas a talajvíz, sokszor előfordul ilyesmi.) Vagy ha a talajréteg a túlzott lerakódás miatt alkalmatlanná válik az elszikkasztásra? Ilyenkor is a felszínre tör a szennyvíz, és amíg a szippantó kocsi meg nem érkezik — esetleg napokba telhet ez —, addig ott is marad. A mintegy húsz üdülőtelep számtalan aknájának kiürítését nem győzi a két gépkocsi. Ráadásul ezek az aknák már elavultak; ma százak élnek és fordulnak meg ott, ahol egykor nyolc-tíz ember kényelmét szolgálták az épületek. Javult-e a helyzet az elmúlt nyár óta? Nem dicsekedhetünk. Az egyetlen konkrétum a Balatoni Intéző Bizottság levele, melyben arról értesítik a megyei tanács vb-elnökhelyettesét, hogy »egy szippantó kocsit és egy Zetor vontatású — hasonló célokat szolgáló — pótkocsit kap a megye«. Hogy mikor, az nem derül ki a levélből. Épül és valószínűleg júniusban megnyílik a Balaton-par- ton négy — egyenként 3000 személy napi ellátására alkalmas — önkiszolgáló étterem. A balatonföldvárit bekapcsolják a szennyvízcsatorna-háló- •atba, a másik háromhoz be' gyűjtőmedencét készítenek. E: .ben a három konyhából naponta 90—100 köbméter szennyvíz gyülemlik fel, amit legalább másnaponként el kellene szállítani. De mivel? A két szippantó kocsi kevés ehhez. Május közepén járunk ... Két hét múlva megnyitják az idényt, három hét múlva már nagy tömeg özönli el a déli partot. S a szennyvíz elvezetésére van két szippantó kocsi, s van egy-két ígéret... Szeretnénk választ kapni a Balatoni Intéző Bizottságtól: mikor kapja meg a megye az ígért járműveket?; s a Belkereskedelmi Minisztérium illetékeseitől: hogyan fogják biztosítani a kérdéses gyűjtőmedencék rendszeres kiürítését? VV. E.
