Somogyi Néplap, 1964. május (21. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-08 / 106. szám

Péntek, 1964. május 8. 3 SOMOGYI NÉPLAP Egy fegyelmi tanulságai Nemcsak a durvaság bántó... késlekedtek as igjaliak? Most már a földben a he­lye a kukoricának — mondja mindenki, aki törődik e fon­tos abraktakarmány sorsával. Ahol idejében elvetették, ott a megfelelő talajnedvesség és a kedvező napsütés hatására maholnap már sorol. Az iga- liak azonban még nem vár­hatják kukoricájuk kikelését, hiszen amikor náluk jártunk — a hét elején —, a több mint ötszáz hold vetéstervnek még a felét sem teljesítették. Igái határában akadnak süppedékeny, mély fekvésű területek. Ezekre korábban nem mehetett rá gép. A ké­sedelmes vetés fő oka azon­ban' nem ez. Túlságosan bíztak saját gépeik teljesítményében, s még akkor sem kértek segítséget, amikor már láthatták, hogy kiszalad­nak az időből. A növénytermesztő, a trakto­ros vagy az állattenyésztő szövetkezeti gazda hibájaként róható fel a mulasztás? Nem, ők a maguk munkaterületén elvégzik dolgukat; a szerve­zés, az irányítás nem az ő feladatuk. Azoknak kellett volna többet törődni a tava­szi munkák menetével, akik közül Gerencsér János üzem­gazdász így vélekedett; »-Már mintegy 250 holdnál tartunk (a több mint 500 holdból.), tizedi­kére így is végzünk.« Az oktalan dicsekvésen kí­vül az is érződött ezekből a szavakból, hogy ami nem sike­rült ma, sikerülni fog holnap. És ha közbejön akár csak egy­napos eső is, vagy elromlik va­lamelyik gép? Még jobban ki­tolódik a kukoricavetés befe­jezése. De sem ő, sem Simon István tsz-elnök, sem pedig Turula Sándor agronómus nem türelmetlenkedett. Pedig Fá­bián Sándor gépesítési brigád­vezető a határt járva látta, hogy nem győzik a munkát a traktorok. El is mondta véle­ményét: lassan megy a vetés, mert kevés a talaj-előkészítő és utánmunkáló gép. Érthetet­len, hogy még akkor sem éb­redtek tudtára a szövetkezet vezetői: holdanként mázsákat, ösz- szességében vagonokat te­het ki a ráérős hangulat miatt kieső abraktermés. Milyen egyszerű lett volna segítséget kérni a közeli szö­vetkezetektől, hiszen a szom­szédok más híján már a dűlő- utakat tárcsázták, egyengették, és rendezgették a majorokat. Tóth Károly járási föagronó- musnak egy napjába került, amíg fölmérte az igali helyze­tet, és gépet szerzett nekik Ráksiból meg Somogyszilból. Mindkét termelőszövetkezet nélkülözhet már néhány trak­tort, tárcsát és gyűrűshengert. Szívesen küldték át a kért gé­peket az igali határba. Nem­csak azért, mert járási szakem­ber kérte tőlük, adták volna ők akkor is, ha a rászorult tsz vezetői fordulnak hozzájuk a kéréssel. S amikor mindez el­intéződött, Simon elvtársra és a többi vezetőre nem várt más, mint hogy tudomásul vegye: jön a segítség. A gépek köl­csönkérése az ő feladatuk lett volna, s nem is most, hanem már korábban. A vetést még egy dolog hátráltatta: a tavasszal is lábon álló kukoricaszár. Nem is takarították le, az eke azonmód belefordítot­ta a földbe. Ezek után nem is kell említe­ni, milyen képet mutat a szán­tás, ahova most ismét kukori­cát vetettek. Ez sem dicséri az agronómus munkáját. A termelőszövetkezet mun­káiért elsősorban a gazdaság vezetői, szakirányítói a felelő­sek. Nem feledkezhet meg er­ről az igali Aranykalász elnö­ke, üzemgazdásza és agronó musa sem. I Hernesz Ferenc Azt hittem, megérti ezt Ba­lázs Lászióné, a kaposvári II. sz. bölcsőde vezetője. Megérti abból a beszélgetésből, melyet még tavaly nyáron folytatott vele Pados József, a városi ta­nács vb-elnökhelyettese és még néhány vezető. Megma­gyarázták neki, hogy az em­bereknek gyakran jobban fáj, ha lekezelik, félvállról veszik őket, mintha durván, gorom­bán beszélnek velük.. . „Muszáj fegyelmezni44 Már akkor kételyem támadt, hogy okul ebből a beszélgetés­710 traktoros vizsgázott a tavasszal Szervezik az újabb tanfolyamot Van kapacitás, de nincs elég üveg Az idén forgalomba hozzák a Balatoni gyógyvizet A Szik víz- és Szeszipari Vállalat több árubemutatót tartott a kö­zelmúltban. Képünk a kaposvári árubemutatóról készült. A vál­lalat üdítő italai kivívták a szakemberek elismerését. A tavasszal befejeződtek az alapfokú traktorosképző tan­folyamok a megyében. A 783 tanulóból hétszáztízen tettek eredményes záróvizsgát. Kö­zülük ötszáznégyen kerültek a termelőszövetkezetekbe, hat­vanötén a gépállomásokra, a többi az állami gazdaságokban dolgozik. Az új traktorosok már sok helyen gépen dolgoz­tak a tavasszal. A tsz-ek vala­mennyiüknek még nem adhat­tak gépet, mert rajtuk kívül 3056 végzett traktorosuk van a közös gazdaságoknak. Tavaly decemberben 2900 erőgépük volt; ehhez ugyan vásároltak az idén is, de még így sem tudnak minden traktorosnak külön gépet adni. A tavaszi nagy munkákban, a kettős műszakok idején azon­ban jut mindenkinek gép. Sőt, ha minden traktoros gépre ül, akkor is lesz olyan traktor, amely csak nyújtott műszak­„Mozgolódnak“ (Tudósítónktól.) A földművesszövetkezetek vezetőségei májusban tárgyal­nak a mozgóboltok helyzeté­ről, arról, hogy az előző évek­ben kialakult gyakorlat sze­rint — és új, jobb módszere­ket keresve — hogyan lássák el a földeken dolgozó termelő­szövetkezeti parasztságot a nyári nagy munkák — nö­vényápolás, aratás és cséplés — időszakában áruval. A tervek szerint rövidesen mintegy kétszázötven mozgó­ban mehet váltótárs hiányá­ban. A cél az, hogy minden arra alkalmas ember értsen a trak­tor kezeléséhez, hogy a munka dandárjában ne legyen fenn­akadás a gépek üzemeltetésé­ben. Ezért akarják folytatni a traktorosképzést a nyáron is. Az oktató személyzet készen áll újabb tanfolyamok meg­kezdésére, az akadály azonban az, hogy kevés az érdeklődő. Eddig még csak harminchétén jelentkeztek a megyéből. A ke­vés jelentkezés egyik oka az, hogy a tsz-tagok a nagy mun­kában otthon akarnak lenni, hogy gyarapíthassák munka­egységüket. A tsz-nek kell segítenie, hogy a tanfolyamok idején is kapjanak a hallgatók megfe­lelő javadalmazást, hiszen tu­dásukat a szövetkezetben hasz­nosítják majd. a mozgóboltok bolt kezdi meg munkáját a földeken. A nyári hónapok­ban csaknem kétmillió forint értékű árut: dohányt, cigaret­tát, sört, hűsítő italokat, fagy­laltot stb. szállítanak a tsz- tagok munkahelyére. ■ Az árusítással a legtöbb he­ly en az fmsz-italboltvezetőkét bízzák meg, s azok főként a déli órákban látogatnak majd a földekre. A szükséges foga­tokat az fmsz-ek a termelő- szövetkezetektől kérik. Az utóbbi években sokszor nem volt kielégítő az üdítőital- és szikvízellátás. A hibákért a Szikvíz- és Szeszipari Vállalat a kereskedelemre, az pedig a vállalatra igyekezett hárítani a felelősséget. Vajon az idén lesz-e elég üdítő ital a Bala- ton-parton és a megyeszékhe­lyen? — erről beszélgettünk Horváth Zoltánnal, a Szikvíz- és Szeszipari Vállalat igazga­tójával. — Növekedett-e az üzemek kapacitása, gondoskodtak-e szállítóeszközről? — Az idei üdülési idényre jól felkészültünk — mondotta Horváth elvtárs. — Ügy érzem, hogy mind a Balaton-parton, mind pedig Kaposváron ki tud­juk elégíteni az igényeket. Mo­dern gépsorokat helyeztünk üzembe fonyódi és siófoki tele­pünkön. Ezekben az üzemek­ben a nyáron két műszakban készítik az Utast, az Erdei Bambit, továbbá a meggy-, a som-, a narancsízű hűsítő ita­lokat és a Parmen nevű új üdítő italt. A kapacitás jelen­tősen megnövekedett. Megvan a föltétele annak, hogy a ta­valyinál 34 százalékkal na­gyobb feladatot teljesítsük, ígérhetjük, hogy az üdítő ital és a szikvíz idejében eljut a boltokba és a vendéglátóhe­lyekre, ugyanis biztosították számunkra a szállítóeszközö­ket. Ha a gépkocsivezetők a túratervet — amelyet az eddi­gi tapasztalatok figyelembevé­telével készítettünk el — meg­tartják, nem lehet fennakadás. — Vajon lesz-e mibe palac­kozni az üdítő italt és a szikvi­zet? Lesz-e elég üveg? — Az üdítő italnak igen. Ke­vés azonban a szódásüveg és a ballon. Sajnos, ezek vásárlá­sára nem kaptunk fedezetet. Ezért nem tudunk lerakatokat létesíteni Kaposváron a Cser­ben, a Vöröshadsereg úton, a város északi részében, Siófo­kon, Zamárdiban, Balatonbog- láron, Balatonfenyvesen. — Fonyódon néhány évvel ezelőtt szénsavas vizet találtak. Ez mikor kerül forgalomba? — Szeretnénk a kút gyógy­hatású vizét minél előbb for­galomba hozni. Már megtettük az első lépéseket. Ügy látjuk, hogy még az idén szállíthatunk Balatoni gyógyvizet a keres­kedelemnek és a vendéglátó­iparnak. — Milyen tervei vannak a vállalatnak? — Korszerűsíteni akarjuk az üdítő ital palackozását. Lehet, hogy már az idén sikerül poli­etilén tasakban (eldobótasak) forgalomba hozni néhány hű­sítő italt, továbbá szeretnénk télen is üzemeltetni gyárain­kat. Ezzel kettős célt érnénk el. Egyrészt foglalkoztatni tud­nánk télen is a dolgozókat, azaz kialakíthatnánk a törzs­gárdát, másrészt még jobbá te­hetnénk a vállalat gazdálkodá­sát Sz. N. bői ugyanis anélkül, hogy bár­melyik hibáját elismerte vol­na, egyre csak azt hajtogatta: — Nincs bajom senkivel... Soha nem gorombáskodem, nem durváskodom, nem bán­tom meg egyetlen munkatár­samat sem. A hibákat azon­ban nem tűröm el... Muszáj fegyelmezni... Olyan sértő, kioktató han­gon mondta el ezt, hogy fi­gyelmeztetni kellett: valami­vel jobban tisztelje, becsülje fölötteseit. Egyik jelenlevő fölöttesére, illetve annak »ked­ves ismerősére« félreérthetet­len célzásokat tett, úgyhogy ismét figyelmeztetni kellett Balázsnét: hagyja abba a sér­tő megjegyzéseket. De ő csak mondta a magáét, s kijelentet­te, hogy a szóban forgó sze­mélyt »nem veszi emberszám­ba«, mert az elveszítette előt­te tekintélyét. Apróságok — mondhatná bárki. Olyan emberi hibák, amiket meg lehet bocsátani annak, aki különben becsüle­tesen, jól dolgozik. Balázsné mint bölcsődevezető tizenkét éve eredményes munkát vé­gez. De sem ez, se más nem jogosíthatja fel arra, hogy bár­kivel is megengedhetetlenül bánjon. „Tízezer forintért sem mennék vissza...44 A bölcsőde dolgozói között sok a megsértett, megbántott ember. Az utóbbi időben Ba­lázsné rossz vezetési módsze­rei miatt többen otthagyták a bölcsödét. R. Mátyásné, aki takarítónő volt itt, s most a bisztróban dolgozik, ilyen vé­leményt mond Balázsnéról: — Havi tízezer forint fize­tésért sem mennék vissza... Olyan vezetővel nem dolgo­zom, aki beasztottját nem te­kinti embernek... Fülem hal­latára mondta az egyik gondo­zónőnek: »Hogyan szabad le­ereszkedni egy takarítónő­höz?« B. Istvánná is hasonló okok miatt ment el a bölcsődéből. H. Ferencné gondozónő egye­dül tartja el három gyerme­két. Amikor egyiket megope­rálták, s nem volt, aki ápolja, hiába kért szabadságot a böl­csőde vezetőjétől, nem kapott. B. Józsefné, amikor valamit szóvá tett, ezt kapta: »Ne üsd bele az orrod olyasmibe, ami­hez semmi közöd.« A húszéves Fábián Zsuzsá­ról, amikor elment Kaposvár­ról, olyan véleményezést kül­dött Balázsné, hogy a leány nem tudott elhelyezkedni. Ä városi tanácsnak kellett köz­belépni, hogy egy másik, ez­úttal tárgyilagos _ véleményt írjon. Egy másik fiatal gon­dozónőt egy apró — s nem is általa elkövetett hibáért — olyan hangon oktatott ki má­sok füle hallatára, hogy az otthagyta a bölcsődét. B. Józsefné mosónő — rossz lakásviszonyai miatt — ideig­lenesen az állami csecsemő- gondozóban helyezte el kis­gyermekét. Amikor felszólí­tották, hogy vigye haza, vagy adja állami gondozásba, Ba­lázsáéhoz fordult: vegye föl a bölcsődébe gyermekét, ö azon­ban kereken visszautasította arra hivatkozva, hogy a böl­csőde túlzsúfolt. Utolsó figyelmeztetés? Balázs Lászlóné nem okult a figyelmeztetésekből, nem változtatott magatartásán. Nemrég egy panaszos levél nyomán vizsgálat, fegyelmi eljárás indult ellene. Megál­lapították, hogy Balázsné bán­tó, sértő módszereket alkal­mazó, rossz vezető. Ráadásul öntelt, beképzelt. Retteg, ha azt látja, hogy a bölcsőde dolgozói megértik egymást, ezért olyan légkört teremt, hogy azok ellentétbe kerülje­nek egymással. Fél, hogy el­lene, a helyére törnek, s indo­kolatlanul áthelyezgeti azokat, akik között megértést tapasz­tal. Ezzel zavarja az intéz­mény munkáját... Balázsné a fegyelmi vizsgá­lat után írásbeli figyelmezte­tést kapott azzal, hogy ha ezek után sem’ változik meg, leváltják a bölcsőde éléről. Ez volt tehát az utolsó figyel­meztetés. De vajon ő is annak tekinte-e? „Akadtak egyesek...44 Balázs Lászlóné a fegyelmi vizsgálatkor mindenre kere­sett magyarázatot. — Azért mentek el a bölcső­déből, mert máshol jobb be­osztást, magasabb fizetést kaptak. .. Nem voltam durva, csak a hibát elkövetőket és a fegyelmezetleneket vontam fe­lelősségre. Ha elhelyeznék H. Ferencnét, megváltozna a böl­csőde légköre... Nem sokkal a fegyelmi után munkaértekezletet tartott a bölcsődében. Azokat, akik mellette álltak, s szerinte az igazságot mondták el, megdi­csérte. A többiekről ezt mond­ta: — Akadtak egyesek, akik szerették volna a bölcsőde nyugalmát felkavarni... Ebből is látni, mennyire nem tanult a fegyelmiből, s azt is, hogy nem akarja hely­telen vezetési módszereit meg­változtatni. Márpedig aki er­re többszöri figyelmeztetés el­lenére sem hajlandó, azt nem szabad tovább vezető beosz­tásban hagyni egyetlen percig sem! Szalai László Dicsért és bírált a gépkocsi-szemlebizottság (Tudósítónktól.) A SZÖVOSZ és a BM közlekedési osztályának szem­lebizottsága a napokban meg­vizsgált hatvanegy — az fmsz-ek tulajdonában levő •— személy- és tehergépkocsit. A szemle célja az volt, hogy a bizottság meggyőződjön: ho­gyan kezelik és tartják kar­ban a gépkocsivezetők a rá­juk bízott nagy értékű mun­kaeszközöket. Jó állapotban találta a szem- lebizoütság a MÉK és a nagy­atádi fmsz gépkocsijait. A MÉK karbantartó részlegét di­cséretben részesítették; Kecs­kés István, a MÉK vontatójá­nak vezetője kiválóra vizsgá­zott. A tehergépkocsi-vezetők közül Varga Józsefet, Csente­rics Józsefet, Győri Józsefet, a MÉK dolgozóit, Bondor Imrét, a kaposvári fmsz, Rácz Józse­fet, a nagyatádi és Czibula Bélát, a marcali fmsz gépko­csivezetőjét dicséretre és juta­lomra javasolták. A személy­gépkocsi-vezetők közül jutal­mazásra és dicséretre ter­jesztették elő Sipos Ferencet, Dravecz Gyulát, Vörös Bélát, a MÉSZÖV, Csete Imrét, a MÉK és Váradi Ernőt, az FJK gépkocsi vezető j ét. A rájuk bízott járművek ha­nyag kezelése miatt viszont figyelmeztetésben részesí­tették Varga János böhönyei, Huber János barcsi, Kozma János balatonmáriai, Magya­rosi Gyula balatonboglári gép kocsivezetőt. JÖN! A műsorban fellép Harry Belly lovagló király tigriseivel és még 15 világsaám. A HOLLAND NAGYCIRKUSZ Európa legnagyobb utaaóclrkussa Kaposváron a vásártéren, május 12,13, 14,15-én minden este fél 8 órakor. JÖN! Jegyek elővételben már kaphatók a Saínháai Jegyirodában. Telefon: 11-03. 81745)

Next

/
Thumbnails
Contents