Somogyi Néplap, 1964. május (21. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-31 / 126. szám
DOBOZY IMRE A Kis mafla. R ácz Jani reggel háromnegyed hétkor belép az öltözőbe. Leveszi sapkáját, és köszön, jóllehet még nem volt rá eset, hogy viszonozták volna a köszönését. Lehámozza magáról a télikabátját, és beakasztja a szekrénybe, aztán leveti a ruháját, és azt is beakasztja. Munkaruhát ölt. Utoljára a felső polcra helyezi a táskáját, fejére meg a vastag harisnyaszárból készült dinnyehéjsapkát, ami nemcsak fejfedőnek való, hanem arra is, hogy jelezze Jani esztergályosi mivoltát. És cigarettára gyújt, és megy a műhelybe. Harmadik hete, hogy így kezdi a napot. A kezdet elég jó. De már, ami utána következik, abban hiba van. Társai odamennek a gépükhöz: ellenben Jani csak ténfe- reg és leskelődik a nagy csarnokban. Mindenütt láb alatt érzi magát, ezért nincsen nyugta, folyvást csiszeg-csoszog, és nem tud szabadulni attól a darálta sebesen, mert a művezető mindig siet — falusi gyerek, a .. .a... a na hol is? — valamelyik technikumban végzett, nem látszik rossz gyerekütnek, hogy jól van, kis ihat- tenni. Kezében érzi a mozdu- la... oda a lázongás, elgyen- latot, a befogadást, a kés bégül és csak mosolyog szegyei- állítását, a kapcsoló halk kat- lősen. tanását... ó, de tudná, de Egyedül az öreg Kátolyi nagyon tudná! — és nem hinek, csak kuka egy kicsit, na nem szólítja őt kis maflának, bázna el semmit, jól megmér- jó munkát elvtársak, majd Azt mondja neki: te. És Jani né a kész tengelyt, kétszer is, visszajövök... még ezért is hálás. És száz- nagyon pontosan, és aztán fogÉs elment. szór elhatározza, hogy megké- ná az anyagot, és... De nem. Jani pedig ottmaradt. Félén- Kátolyit: értse meg őt, se- Nem lehet. Ezt nem bízták rá. ken, izgatottan, kicsit valóban gítsen rajta... és csak egy- Visszajön az öreg, és meg- gyámolatlanul. szer, egyetlenegyszer szólítsa látja, hogy ő piszkálta a gépet, . — Szóval, falusi vagy? — szaktársnak... De ez a Kató- és jobb nem is gondolni ra, szólt valaki. lyi, ez olyan jó ember, csupa hogy akkor mi lenne. — Igen — felelte Jani. szív még a nézése is, hát ezt * tengely forog a gé— Hát akkor — nevetett az meg azért nem akarja hábor- A pen. Fele van hátra, a valaki —, tudsz hurkát esz- gatni, mert olyan jó ember. vagy már annyi sem: Vagyis marad minden a ré- és cs^k forog, a kés sima, Meg pároskoltergálni, mi? bászt, mi? Mindenki nevetett. ani megérezte az érdes tréfából előszüremlő barátságos szándékot, és ez jól is esett neki. Mégsem tudott felelni, és fölengedni sem tudott, csak állt az ajtóban, J ilyen? Eleget csúfolták az iskolában is a lányos természe- te miatt... De ha egyszer ilyen! gondolattol, hogy semmi dolga sajnos. Elég az hozzá, hogy a nem lévén, ő csak lopja a na- műhelybeliek még kérdezték, pót: es kétsegbeesett buzgalom- ugratták, és próbálták szóra mai figyel, es mereszti a sze- bírni: hanem ő ettől csak jobgiben. p gy nap azonban a művelettervező irodába hívják Kátolyit. (ö a legidősebb és legjobb munkás a műhelyben, őt szokták hívni, ha félszegen mosolyogva saükáiát T*- na®y dologról van szó.) íviegan ... tanai leiszegen mosolyogva sapKajat Katolyi feltengelyeket eszter- miért állion meg’ gyűrve. Tehet o róla, hogy gál. Egy tengely éppen ^nt m6g‘ mét, háthai mégiscsak int neki valaki, hátha mégis kap egy kis munkát. Ez a »munka« rendesen annyiból áll, hogy odanyújt egy darab acélt egy szerszámot: vagy lohol a raktárba: vagy ebédet melegít, vagy pedig általugrik a gyári büfébe cigarettáért. De még ez is valami. Jobb a semminél. Mert állni, várni, esengő pillantásokat küldeni á gépre hajló munkások hátakö- zepébe: és elcsoszogni a csarnok déli végébe, onnan meg vissza az északiba, és közben remélni, hogy na, most majd történik valami, de végre is nem történik semmi: hát ez rettenetes! — ez egészen kiforgatja az embert, és lassacskán megutáltatja vele a helyet, ahová lép, és önmagát és mindent ... Hogyisne! — munkát- lan munkaidő: egy merő sze rencsétlenség az egész. Dehát szerencsétlen volt az indulás is. ban izzadt, és mélységesebben hallgatott. Végre is egy köpcös ember (később tudta meg, hogy Kurucnak hívják) lemon- dólag legyintett: á, nem Jani ez... csak egy kis mafla... Ez aztán rajtaragadt. Talán el is felejtették igazi nevét! Kis mafla... ez ő. Nemcsak névszerint, valóságban is. A műhely kis maflája. Semmire való, csak szalajtani lehet, de rábízni semmi komolyat, mert gó duruzsolást. Ráteszi a fénylő csíkokat hánt le róla, két perc múlva az anyag végére ér. Kátolyi nem jő. Mi legyen? Mi lenne. Végre is, nem olyan nagy baj. Egy kattanás, a gép megáll. Megáll... Elhallgat... De ion meg? Miért? van a gépben. Az öreg elnyom- Jani az ajtóra pislog. Onnan ja a cigarettáját, zubbonya kellene jönni a Kátolyinak, de zsebébe süllyeszti a szemüve- nem jön. Hol marad? Hát nem gét, és már nyúlna a kapcso- tudja, hogy új tengelyt kell lóhoz: de meggondolja magát, befogni a gépbe? minek álljon a gép, visszajön Senki sem figyel oda, az em- ő mindjárt és int a ténfergő berek el vannak foglalva a Janinak, te, ügyelj a gépre! — munkájukkal. Még húsz-har- egy perc, és én itt vagyok! mine fordulat... még tíz... Jani elbámul. Jól hallotta? Jól kellett hallania, mert az öreg elmegy. Nincs más hátra, gyerünk a géphez Ha csak egy percre is, mégis rábízták! — ha nem is nyúlhat hozzá, mégis ott van mellette. Nézi a vékonyan kunkorodó acélforgácsot. Hallja a sustorhogy mire a Kátolyi visszajő, már az ő tengelye forogjon a gépen. Az övé! egméri a kész tengelyt. Nem remeg a M ez egy kis mafla Ugorj, kis mafla! — ez az egész, ezért van itt, semmi más. ért. És ő ugrik. Fut a büfébe, és útközben fellázad. Kigondolja, hogy visszajövet megáll a műhely közepén, és azt fénylik a szeme mondja fennszóval: szaktársak! — nem vagyok én kis mafla, tudok én esztergályozni, adjanak a kezembe valamit! — hát ezért tanultam én, hát meddig leszek én a műhely kegép tént! Kiáltani tudna: idenézzetek! De nem kiált. És nem emberek, A művezető lehozta ide a. küldönce? De amire odanyújt- hetes műhelybe. Rácz Jani — ja a cigarettát, és a vállára 000000OOOOCOOCOOOOOOOC<XXXDOOOOOCXX>00000000000000000000000000 CXXXXXXXXXXX500000000000000000C Jani a kész tengelyhez nyúl, és beleszédül ebbe, amit gondol. Lehunyja a szemét. Érzi, hogy a tenyere csupa verejték. Csak itt volna az apja! — vágj Mihalik elvtárs, az iskolai műhely vezetője! De egyik sincs volna, itt. Csak ő van itt egyedül, a Pedig hát mi minden kis mafla ... Kis mafla? Janit elönti az indulat. Kis mafla! Úgy! Hát majd meglátjuk... És tölti magába, fújja, mozdul. Eszébe jut, hogy még borzolja a dühét, hogy el ne semmit sem csinált, még hi- múljon: hogy egy csepp féléi- bás lehet az anyag, és elpat- majd itt áll, és most igazán itt met se érezzen, mert amit tanhat a kés, és mindenféle áll. Neki forog a gép __jut most csinál, még olyat nem Iá- szörnyűség történhet. Ettől bee szébe, és egy pillanatra fel— tolt a hetes műhely. INJég léje áll a félsz. Kezével, sze— __ neki dől- nem! mével, idegével siettetné a gég ozik, az övé... Azt csinálhat- Kuruc odapillant, de csak pet: forogj, rohanj, gyorsan, na véle, amit akar. kikapcsol- úgy szokásból, már vissza is gyorsabban! És gondolatban hatná, bekapcsolhatná, gyor- hajol a gépe fölé. Nem vett könyörög neki. ne csinálj síthatná, új darabot foghatna észre semmit, bele... Jani sóhajt. Ha tudná! — De, hogy is merészelné ő? A gondolja — ha sejtené? kis mafla? És kívánja most már, daccal, Pedig tudja, hogy mit kéne követelőzve, hogy sikerüljön, az öreg mint ragadja fel azt a negyedik tengelyt, és mint vizsgálja hol közelébb, hol távolabb tartva magától, és fogja a sublert és méricskél: és keze. Hirtelen elmo- végigsimogatja, még tán meg solyodik: olyan gyorsan, si- is szagolja azt a fénylő acélda- mán, egyszerűen megy min- rabot. És ekkor nagyot kiált: den: leállítja a gépet, kiveszi a — Mit csináltál! megmunkált tengelyt, befogja Jani véli, hogy a csarnok az új anyagot, kapcsol: és rá- teteje rogjmi kezd lefelé, gyújt, fújja a füstöt, és nézi Mit csináltál! — ó jóságos a kunkorodó acélforgácsot, ég, ha így kezdi az öreg, hogy mintha semmi sem történt mit csináltál... akkor baj van, nagy baj. Vége a világtör- nak. Elfuserálta a tengelyt. zét a befogófejre: érzi a gyenge remegését. Hányszor elgondolta, hogy Világsikerű vígoperák, új magyar balett A budapesti Erkel Színház uj műsoráról Carl Orff és Gian-Carlo Me- notti darabjai ma a modern operaszínpad kétségkívül legnépszerűbb alkotásai közé tartoznak. Műveiket Európa és Amerika számos dalszínházában . játsszák, s a közönség mindenütt a jó szórakozásnak kijáró örömmel, tapssal fogadja őket. Orff kérlelhetetlen és izgató hatású ritmusai, különleges zenekari színei — amiket a magyar közönség a Carmina bu- rana és a Catulli carmina kantátákból, s a Szegedi Nemzeti Színházban bemutatott A hold című operájából ismer — jel- ■ legzetes egyéni hangot biztosítanak műveinek, s ez a hang a világ koncertdobogóin és operáiban népszerűvé vált. A 70. életévéhez közeledő müncheni komponista, fiatal muzsikusként több színházban karmesterkedett és igen jó színházi érzékre tett szert. Jól ismeri az átlagos zenei műveltségű publikumot, a nézőtér lélektanát, s mindig hatásos megoldást talál a teátrális fordulatok kihangsúlyozására. Az okos lány című színpadi játék szövegét Grimm-mese alapján írta, a középkori színjátékok és a régi, népies bajor komédiák szellemében. Szellemes, néhol vaskos humora, zenéjének sodró erejű ritmusa és hangulatváltásai mindig eredményes, jól kiszámított eszközökkel ragadják meg a nézők- ÍMllgatók fantáziáját és játékingerét. A budapesti bemutató szereplői (kettős szerep- osztásban): Melis György és Radnai György, Házy Erzsébet és Dunszt Mária, Palcsó Sándor és Külkei László, Darhahi- dy László és a többiek, valamint az ötletes rendezés (Mikó András munkája) — erre a beválj sikerre és népszerűségre számítottak, amikor a darab előadására vállalkoztak, s az első előadások zajos tetszés- nyilvánításai és jóízű nevetései bizonyították, hogy nem tévedtek. Lényegében ugyanezt mondhatjuk A telefon című Menotti vígoperáról is, amely egy modern ' amerikai szerelmespár rövid epizódját állítja színpadra (eredetileg a tv képernyőjére) igen derűsen, szellemesen. A budapesti előadás rendezője és fordítója: Huszár Klára sok eredeti játékötlettel gazdagította a szerelmi vallomást és leánykérést folyton megzavaró telefon történetét, s a szereplők (ugyancsak kettős szerep- osztásban): Koltay Vali és Házy Erzsébet, Nádas Tibor és Bende Zsolt kedvükre komé- diázva csalnak jóízű nevetést a közönség ajkára. Az őszinte beszámoló nem hallgathatja el, hogy mindkét zenés vidámság közelebb, áll "az operettek és musical comedyk színvonalához, mint a Mozarttal és Verdivel, Wagnerral és Puccinival mért operáéhoz. Ez azonban semmit sem von le felüdítő erejükből és nemes szórakozást biztosító értékükből. Annál merészebb elhatározásnak tűnt, hogy e két na- gyonis könnyed vidámság után, az Erkel Színház új műsorát egy komoly hangvételű drámai táncjáték zárja, s a merész tervezők jó színpadi érzékét dicséri, hogy bíznak ennek az összeállításnak helyességében, jó hatásában. Az új táncdráma Thomas Mann Mario és a varázsló című novellájából készült. Láng István zeneszerző és Pernye András kerek tíz esztendeig foglalkoztak az izgalmas téma színpadra állításával, s a vállalkozásban két kiváló táncosunk: Fülöp Viktor és Kun Zsuzsa lett a társuk, akiknek ez volt első koreográfusi működésük. Nem könnyű feladatba fogtak. Az 1930-ban készült novella az Olaszországban uralomra jutott fasizmus embertelenségét tárta ország-világ elé, Thomas Mannra valló gondolatgazdagsággal és elmélyiilt- séggel. De éppen ezek a mélv és bölcs gondolátok látszanak a legkevésbé alkalmasaknak arra, hogy- színpadi játékban megelevenedjenek. A táncdráma alkotói azt a sikeres megoldást választották, hogy a tömegeket szuggesztív erővel elkábító varázsló bűvészkedését, hipnotizáló mutatványát, majd pusztulását úgy elevenítik meg, hogy az egészet az ábrázolt kor hangulatával veszik körül. Magából a színpadi történetből nem derül ki világosan, hogy itt éppen a fasizmus kis és nagy diktátorairól, pokoli szemfényvesztéseiről van szó, de a drámai hatás azokat is lenyűgözi, akik nem olvasták Mann novelláját, s csak a szemük előtt lejátszódó eseményeket követik. Láng István zenéje modern eszközökkel mozgatja meg nemcsak a szereplők, hanem a hallgatók érzéseit és fantáziáját is. Amit a mozgás (a pan- tomin és a balett jó egyesítéséből született tánc) kifejez, végig mélyebb értelmet nyer ettől a zenétől. Mikor a cirkuszi mutatványra egybegyüleke- zők leülnek, érezzük körülöttük a történet, a bontakozó fasizmus korának egész szorongató légkörét. S mikor a démoni erejű bűvész hipnotikus táncra kényszeríti bámulóit, egy egész világtörténelmi tragikomédia súlya nehezedik ránk. A nézők — hála balettművészeink nagy tehetségének, a nemzetközi hírű szólisták és a válogatott tánckar kitűnő alakításának — izgalmas, lebilincselő és mélyen megrázó színházi élménnyel gazdagodva távozhatnak az előadásról. Fodor Lajos semmi bajt, drága aranyos kis masinám, gondold meg, ha itt valami hiba lesz, én világgá megyek... De a gép nem rohan. Egyenletesen dolgozik. Mint az előbb. Jani izzad. Mászik — szidja a gépet —, rossz nézni... Elaludt, vagy mi van vele? Rettenetes ez a lassúság, ez mindjárt megáll!... Persze, mert az ő munkája van benne, mert a szegényt az ág is húzza, most ráér a masina, csak ballag ... mindjárt itt lesz az öreg, és ha észreveszi hogy mi történik itt. — Na, te? — hallja maga mögött Kátolyi hangját. Jani nyel egyet. Most meg fogja mondani. Mindent megmond! Többé nem lesz kis mafla ... Lendíti a karját, hogy a tengelyre mutasson, és már formálódik benne a szó, hogy az enyém! — de Kátolyi, aki egy kicsit szórakozott (az esze még fönt időzik az irodában) elégedetten mormogja: — Na, ügyi? Mondtam, hogy mindjárt jövök: még a végire sem ért. Jani tehát nem mer szólni. Félrehúzódik. És onnan távolabbról bólogat, hogy igen, jókor van, még nem ért a végire... Azonban eközben mégis a végire ért. Kátolyi fölteszi a szemüvegét, vár egy pillanatig, aztán kikapcsolja a gépet, fogja a tengelyt, és odahelyez a padra. És ekkor megmerevedik. Két tengely volt készen, most meg négy van, hát hogyan lett a kettőből négy? Háromnak kéne lenni. . vagy nem? Dehogynem, a teremtésit! — Hű, az anyád! — kap észbe hirtelen, és Janira mered. — Te! A fiú arca csupa tűz. Most kéne odacsapni á padra! Igen én voltam! — és ha rossz, üss agyon! De nem tud, nem mer, csak nézi izgatottan, hogy Kész, nincs tovább ... Kátolyi meg csak rázza a tengelyt az orra előtt, és kiabál: — Mit csináltál? Felelj már! Hát nem tudod? Egy tengelyt1 csináltál, szakikám! — a teremtésit, erre iszunk egyet hazafelé! Még az arca is kipirul az öregnek. Nahát, mi telt ettől a kis szeplőstől! Homlokára tolja a szemüvegét, és nevet, és mutogatja a tengelyt az odasereglő embereknek: hű, az anyját, mit csinált! Kurucz is kezébe fogja a tengelyt, meg is méri a sublerrel, és tapogatja, és ő is azt mondja; — Hű, az anyád! Na nézd csak, a kis mafla! De már erre elkomolyodik az öreg. — Micsoda? Mi beszéd az. hogy kis mafla? Adok én nektek! És fogja a gyereket, és húzza az ajtó felé: — Gyere csak, megyünk a művezetőhöz. Gépet kapsz! Majd aztán megmutatjuk, szakikám, hogy mit tudunk! ■ ani ragyog. Homlokán I és orrahegj’én szinte J világítanak a szep- lők. Lépked az öreg oldalán, és valami nagyot szeretne tenni, valami elmondhatatlan nagyot. De nem jut-eszébe semmi. De mégis! Zsebébe nyúl, cigarettát vesz elő, odakínálja Kátolyinak. Elfogadja-e? — mert még soha nem fogadta el. Elfogadja! Kivesz egyet a csomagból, mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga, és amikor Jani gyufáért kapkod, az öreg rászól: — Hadd csak, ne pazarold. Itt az én öngyújtóm. És ő szolgál tűzzel a fiúnak. LOSONCZY GyíjRGY Háború a mikrobák ellen A népszerű könyv bevezetésében a járványok történeti összefüggéseiről és az alapvető mikrobiológiai fogalmakról, a fertőzés létrejöttéről olvashatunk. Az egyes fejezetek és a leggyakoribb járványos megbetegedésekkel, azok leküzdésének módszereivel, a jelenlegi járványtani világhelyzettel és a jövő lehetőségeivel ismertetik meg az olvasót.
