Somogyi Néplap, 1964. május (21. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-31 / 126. szám

SOMOGYI NÉPLAP 8 Vasárnap, 1364. május 31 MIHÁLYI MARGIT: MÁTÉI a: z ünnepek előtt ha- hébehóba és engedi, hogy Jan- Mindig ezt suttogta a sötétben löttyint ki és a-kúthoz megy, zajött özvegy Varga- esi egészen 'Vékonyra nyalja a Jancsi mellett az ágyban. Mi- onnan ő is látja azokat, de ‘né lánya, Erzsi, négy cukrot. nek, mordul Jancsi kédvetle- szeme se rebben, év után. Az öregasszony éppen Ugyan hagyd már abba, kia- nül. Már belefáradt az itth'o- Hozz be fát, kiáltja fel Er- aprófát vitt befelé a kötényé- bál az anyósa, állandóan da- ni dolgokba. Az anyja örök zsinek, mert csak kiabálva ben, mikor a hóval befújt ka- lol, mint valami jóféle, az szekálása, hajkurászása, Erzsi tud beszélni. Nincs vágva. A púval bajlódó lányát meglátó olyan gajdol egész nap, hogy sírásai, betegeskedése. Csak, nyavalya a kezedbe, egyszer te ta. Csak összecsapta a kezeit, hallják. Erzsi vörösödve hall- ott jobb lesz, meglásd! Gyárba is vághatsz! a forgács mind eltűnt a bó- gat el és sírvafakad. Itt még megyünk, mindenütt munkást jyjjt sl-rsz kérdi Jancsi Er- ban, és pityeregve futott élé- dalolni se szabad. Apósa keresnek, sok pénzünk lesz. De zsj £rzj raúa hogy ivott Lidi­je. csendben pipázik és csak krá- nem mondja tovább. Értik így néi? _. Ágyazzon meg anyám — bog, ha kiabálás van. Az öieg jg. Egyedül lesznek, maguk m ondja Erzsi beteg hangon, szereti Erzsit, megértik egy- uraj lesznek. Nem leszek én és belekapaszkodik a vézna mást, de az anyósa nagy-ter- akkor többet beteg. A bánat testbe. A kis öregasszony nem mészetű, semmi se jó neki. tesz engem beteggé, én a bá- is tudja hirtelen, hogy most Erzsi se. A nagy házába más natban bele tudnék halni. Meg örüljön, vagy jajgasson. Viszi menyet képzelt. ^ ... az, hogy az anyját kinézik a Jancsikám, menjünk Pestre! Te! Jancsikám én jót akarok, menjünk Festre! Fogd be a szád! Jancsikám, én ezt nem bírom tovább! Mit nem bírsz’ A Dudásék-Lidije dalol a besÁi £i 'S? gyorsan ágvat bont, melegíti szomszédban hangosan, ahogy Vele, mint a kutyával. Disz- „ ‘ ‘ <-3J i • r ' „ t i iri _ -in ~ t ; i. ' la P7T r .155 n i tp m nr tiptti a dunyhát a kályhánál, felveri kifér belőle. Ez Jancsinak szól. nóölésekhez jöhet, mert ügyes a párnákat, lehúzza a vizes Tudja Erzsi. És az anyósa is, a bélhez, de aztán tovább cipőket, meg harisnyákat, de Erzsinek az az érzése, hogy nem hell, szinte löki kifelé, közben szünet nélkül kotyog ezt a dalolást nem bánja. Pe- pje haragudjék anyám, és új- hogy nincs már baj lányom, dig Lidi már a harmadik urát ra sjr Haza, haza fut és pa- csak hogy megjöttél, kipihe- kísérte ki ebből a világból a , dik Az 1a vele sir ned magad, meggyógyulsz itt- tavasszal. Jancsi kellett volna _. hon ja ezt? Jancsi, te már nem szeretsz! Bolond vagy, szeret­lek! Akkor menjünk Pestre! Elég, ordít Jancsi. Az anyósa csak ül és nyugodtan nézi őket. A búcsúban hinta is van, on* megládd. Jár á keze, sü- neki mindig. Házasságuk után Ilyen a magányos asszonynép, arra js ieiainek, a ringlisre is, awn (k mpp íiedt is. hamar hozzáment az öreg Za- nincs sok becsülete. Hol futko- a láncosra is, ez a legjobb, MÁTYÁS FERENC. SZALAD A MÚLT A dűlőúton, hol megyek, pipiske-por száll, jön egy dömper, a föld remeg és széttépi a fellegek lebegő rongyát. Szalad a múlt a nyállal át árkon és bokron, húzza, löki a gyávaság, egy ürge két lábára állt, s figyel a dombról. Vályogviskók, ólak, tanyák, a régi Ázsia fallcája vándorol a láp felé, a homok-szaharát el kell hagynia. Nem egy akác, egész fasor ágaskodik már i a homokból. Napközeiben gy fa tetején a fészekben remény kukucskál. Most születnek mindannyian a falucsecsemők, — nagy bádogléggömb-víztorony, áll a templomhoz, — gondolom — szoptatni a csecsemőt. rög-forog, örül is meg ijedt is. hamar hozzáment az öreg Za Hát a csomag, semmi nélkül jöttél? Majd.a postás szekér elhozza, mormolja Erzsi és a dunyha alá süpped a minden- séggel együtt, ami jó meleg és puha, ismerős illatú, dohos és almaszagú. Az anyja kiszalad a házvégébe és átkiált a szom­széd udvarba. Rövid időn be lül már három öregasszony bámészkodik az ágy körül. Nagy dolog az Erzsi hazatérte mindenképpen. Azon ször- nyűlködnek, hogyan tudott bevergődni ebben a cudar időben, hófúvásban a faluba. Erzsi lehúnyt szemmel fekszik, gyorsan lélegzik, görgeti a fe­jét a párnán, ujjai tétován mozognak a dunyha tetején, mintha valamit keresne, ami folyton elgurul. Reggelre már nincs magánál, zavarosan be­szél, nevet, sír, Jancsival baj­lódik folyton. Az öregek meg­rettennek. Gyors tanácskozás, orvos kell, Jancsiéknak is szólni kéne, de ebbe bele­egyezne-e. Erzsi? A fiatálasz- szony azonban már semmit sem tud a körötte támadt ria­dalomból, arról sem, hogy a férje itt vágtat el az ablak alatt szánnal, megpróbálja ki­hozni az orvost, és hogy az egész falu tudja már a nagy esetet. E rzsi meg éppen a szal­makazal tövében ül, nyalja a rózsaszín cukrú nyalókát, aztán odaad­ja egy nyalásra Jancsinak is. A kazlak mögül a Kabáék Misije ugrik elő. Már az előbb is kérte a nyalókát, de Erzsi csak Jancsinak hagyta nyalni. Ráugrik Jancsira, ütik egy­mást. kiverik Erzsi kezéből a cukrot. A nyálas nyalóka sá­rosán hever a porban, eltört a fanyele. Jancsi a kútnál mo­sogatja a cukrot, semmi baja, nához, aztán egy második, és sol folyton, te esztelen, kiabál úgy érzi kirepül a világból. Te, még egy harmadik öregebb- az anyósa, soha sincs kéznél, meglátnak! Bánom is én. Jan- Most van egyszerre há- mikor kéne. Ha elmész, ma- esi hagyjál, mindenki idenéz! rom háza és egetverő jókedve radj ott. Szedd le a ruhát, Nézzenek azért van szemük. A egész nap. Háza magas torná- nem látod, hogy jön az eső? Lidi is ide néz, kuncog Erzsi cáról az övékre látni. Ügy Ö, uramisten, már megint, félig a Jancsi ölében, repülve térül, úgy fordul, hogy mindig csempe a szája ennek a füty- a láncoson. Essen ki a szeme! szem előtt legyen. A férfiak työs rigónak. Ez alatt megka- Mondd még eccer! Akkor meg- egymást marják érte. Forrná- pálhattad volna a krumplit a csókolsz? Akkor meg! Essen san gömbölyű és főleg erős, kertben, a zöldséget is ritkíta- ki a szeme! Vigyázz, mert ki- mint a bivaly, mondja az ni kéne, dehát akit kisasz- esik. Majd vesz magának má­anyósa. Ez neki szól, akit a szonynak nevelt az a kódis sikat, ráér. Hun, te bolond? A tovább lehet szopogatni. Erzsi szél is elfúj. anyja, az rázza csak a ron- bazárba! Az cukorból van, te mosolyog már, szipog még Menjünk Pestre, Jancsi! gyot. Hagyja az anyámat, ha nagyokos. Te vagy cukorból! engem bánt, bántson, de őtet JCOOOOOCOOOOOOOOOOCOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOhagyja szegényt. Szájon verlek, hogy lényé­Ünnepi könyvhét, 1964 A fiatalok ünnepi könyvespolca Nem pontos a cím. Miért ne lenne ott a fiatalok ünnepi könyvespolcán — mondjuk — a fiatal írók antológiája, Péchy Blanka Regénye, Jókai Mór Aranyembere, Mikszáth, Móricz, a Muzsikáló zenetörténet, Ráth-Végh, vagy A repülés törté­nete? De most beszéljünk arról az öt könyvről, amely csak a fiataloknak jelenik metf a könyvhétre. Csak nekik? Megint nem vagyunk pontosak. Fekete Gyu­la remek fantasztikus szatírája, A szerelmesek bolygója pél­dául élvezetes olvasmány lenne felnőtteknek is, bár a Móra Ferenc Kiadó Csíkos Könyvek-soroZatában lát napvilágot. Fekete Gyula ebben a könyvében a »jó élet« megszállottjait, a szórakozni, »élni« vágyókat állítja szellemesen pellengérre. S vajon hány felnőtt forgatta eddig is élvezettel Fekete István »gólya-meséjét«, a Kelét, amelyet a Magvető most sokadik kiadásban bocsát közre, oly nagy és széles körű az érdeklődés iránta? Vagy talán az idősebb generáció nem okulhat Csillik Gábor érdekes-izgalmas könyvéből, amelynek címe: Budapesten harcoltunk. »Nyolc éven felülieknek« — ez a jelzés olvasható a Móra további két könyvheti kiadványán, mindkettő az ismeretter­jesztő Bölcs Bagoly-sorozatban jelenik meg. Lukács Ernőné Szűcs Fái illusztrációival a mértékek világában igazít el Mek­kora? címmel, Nóber Imre pedig Lukáts Kató rajzaival vi­rágokkal, fákkal ismertet meg. Tetszetős, szép könyvének cí­me: Kirándulás növényországba. Mindkét könyv hasznos és szép is, könnyű olvasmány, kitűnő nyomdai előállításban. Dísze lehet a fiatalok ünnepi könyvespolcának, s ha majd a mai fiatalok felcseperedve kiszemezgetik könyvespolcukról azokat a műveket, amelyeket az új, nagyobb könyvszekrény­be is áthelyeznek, ezekkel a most megjelenő gyermek- és if­júsági könyvekkel nem kell szégyenkezniük: megtarthatják mindet. ?led a fogad, hogy mersz ne- jkem visszabeszélni? , lyan nyár van, de O °iyan’ perzsei.a nap> szeret engem, verje meg folyik a veríték, re- jsten ezt az egész világot. Már sohasem lesz eső. Ki­szárad az ember szája, meg kell fulladni. Nem bírom to­vább, anyám. Bírni kell. örök­ké szidnak, örökké marnak. Tűrni kell, lányom. Maga se az )meg a levegő és füstként száll ja por. Szédülök, mondja Er- 5zsi, és Jancsiba kapaszkodik. 5Miért nem maradtál otthon. JMiért, csattan fel az anyósa, jmajd én dógozok helyette, T ele a patak, térdig jár­nak benne. Legel a liba, meg úszik, örök­ké futni kell utána. Aki nem ______; csinálta, az nem tudja, hogy ? mi? Ne kényeskedjék! Jancsi ez milyen nehéz munka. A Snem öleli át. Rá se néz. ősz- malac az csak túr neki könyö- Jszehúzza a szemöldökét és a kőivé, elmélyedten túr, esám- 5lovak közé vág. Jancsi, meri- cso§> karikában a farka, csak Jjünk Pestre! Te, megverlek, az^ tekergeti. Néha fel-felröf- Sha nem hagysz békében. Ki az ^en fs megiramodik valami Asten látott már ilyet, vagy csudáiul, de nem m-gy mesz- jbőgsz, vagy menjünk Pestre szire és néha magát -’ ;s visz- 5Jancsi! szájon. De a liba! Gyere ide, Lídia dalol, nagyon szépen Erzsi! Nem mehető1 Szép íbo. J dalol és ringatja a derekát ^as cserepem van! Elmegy a 5menés közben, ilyenkor hátra I*őa. Jáccunk iskolást. Ott a Jis néz, mindig van kire hátra Lidi! Vele nem jáccok. Miért jnézni. Beszalad a házba, meg nem? Mert mindig taknyos az <ki, mindig ki-be, kihajlik az orra • E’di bőg és dühösen ve- lútra, les, vár valakit. Megáll r* a malacukat. Az félig már Jegy szekér. Erzsi nem látja, a földben van, csak méltatlan- ^bcsak a kis csikó csengőjét k°dik, emelgeti a hátsóit, ék- öhallja, arról tudja, hogy Jan- telenül visít, de nem mozdul, scsi az. A csikó megáll a kapu- csámcsog a lyukba. Erzsi ne- Jjukban és vár. A szekér meg vet* _ós a leveles gallyal a lá- jnyikorog, megállt a Lidi há- baszárát csapkodja. Jza előtt. Jancsi felmegy a tor- Eső kéne, egy kis hűvösség, jnácra és Lidi mellé könyököl, elsül minden, kiég minden, ^hangosan kacagnak. Itthon so- nem esik, pedig egész éjjel vil- jhasem nevet. Az anyósa vizet iog az ég alja. Hol voltál’ Mi közöd hozzá? Hol voltál? Hallgass! Hol voltál? Te, elég! Erzsi visítva ugrik ki az ágyból. A vállát fogja. Elcsú­szott az ütés, nem a fejét or­te, de itt is elég. Hová mégy, Erzsi! Mi közöd hozzá! Hova mégy! Szakadjon rátok ez az átok ház, sír Erzsi és egy ingben rohan lefelé a lépcső­kön. Jancsi részegen botlado­zik utána, de a lépcsőkre már nem merészkedik. Nyissan ki, anyám, nyissa ki! Ó, uramisten, jányom! Nézze, mit tett velem. Menj vissza, Erzsi! Megvert! Menj vissza, tűrni kell! Mi lesz ve­led, ha nem mégy vissza? Ma­ga nem anya, hájjá! Attól fél, hogy itt élek a nyakán? Hogy el kell tartson. Jót akarok én neked, jányom! Elmegyek, azonnal elmegyek, vissza se jövök többet ide, erre az átok földre! Érik a cseresznye. Fü­tyül a rigó. Erzsi dálol, sze­di a cseresznyét, a füleit már teleaggatta. Egy kézzel ka­paszkodik. Reccsen az ág, bil­len az ég. Jaj! Megvagy! Hát itt vagy, piruldozik Erzsi. Itt én, mióta nézlek! Eressz! Ha bolond lennék, te estél ide, ki hívott? Eressz el! Ez a hála, mi? Kitörted volna a nyakad! Estem én már le magasabbról is. De majdnem agyonütöttél! Nem lett volna kár érted! Te, hiszen vérzik a vállad! Hol? Jaj, elszakadt a ruhám! Majd én fótot rakok rá! Jancsi! Et­től meggyógyul, te buta! e vagy az új lány? Ne­ked szóltunk, hal­lod-e? Ez süket! Me­lyik faluból ugrasztottak? Mi­csoda tahó, és mind Pestre jön. Már megint bőg! Na, hagy­játok. majd megszokik! Te meg ne bőgi, Erzsi, nem rosszak ezek, csak nagy a szájuk! Az anyósa már megint veszek­szik. Neked itt nincs semmi szavad. Érted? Mi itt a tiéd? Mit hoztál magaddal? Beülni áz uraságba, az igen! Hagy­jon már, hagyjon már békén egyszer! Mit reszketsz, te mulya? Már nem hagylak itt! Jancsi, légy csendben, ez nem illik templomban! Nekünk illik! Jancsi! Most már jár a szád, ugye, mert megfogtál, most már tudod, hogy meg se szök­hetek, annyian vannak itt! Jancsi, ha nem hallgatsz, itt hagylak! Na, ergye, ki tart vissza? De bolond vagy! Hall­gass már, mindenki ide néz és folyton nevettetsz! Hát miért, temetés ez? Hogy itt sírni kell? Csak nevethetek a magam es­küvején? Jancsi, nem illik! Hol az istenbe már ez a pap? Te mindig itthon akarsz ül­ni? Gyere moziba! Egy mulya férfiért ennyit bőgni! Fogd be a szád, hagyj neki békét, hányszor mondjam? Gyere, Er­zsi, ugyan hagyd már abba! Ne nézz ide! Nem nézek! Isten bizony? Isten bizony! De ne nézz ide! Nem nézek, na! Már görcsöt kap a lábam, med­dig álljak itt? Igazán nem né­zel? Igazán nem! Jaj, te cu­T dar, visít Erzsi és az ágyba menekül sírva, mert máshova nem lehet. Mi bajod? Lestél! Vakujjak meg! Meg is vakulsz. De csak vakujj is! A tükörbe lestél, na, tagadd! Ha tudod! Ne sírj, na! De sí­rok! Hát a feleségem vagy, vagy nem? Hagyj békét, utá­latos! Hát jó, vissza is mehe­tek, a Lidinek úgy sincs pár­ja! Jancsi! Na, látod, hát megeszlek én? De a lámpát, azt oltsd el! Minek, az előbb átkoztál meg, vak vagyok! M aga az, anyám, hogy kerül ide? Gyere ha­za, jányom! Akár vissza is mehet, ha így kez­di! Ládd-e, én is egyedül va­gyok, te is! Ne ronts el egé­szen mindent! Ott hagytad az uradat, az meg összeállt az­zal a bolond Lidivel! Nem ér­dekel! Gyere haza, biztosan megbánta már! Nem megyek, sohasem megyek! Küldök ma­gának pénzt és hagyjon en­gem békét maga is! Szervusz, Erzsi! Csak megis­mersz! Szervusz, Lidi! Harag­szol, Erzsi? Miért haragud­nék? Hát ne is! Az a bolond csak téged szeret, Erzsi! Nem érdé! 1! Na, ne bomojj már! Inkább örüjj, úgy megvert részegen, hogy négykézláb másztam, de van isten, mert ellátta a baját annak a nagy­szájú vén szipirtyó anyjának is. Meg se kérded, miért va­gyok itt? A te dolgod, Lidi! Én is munkába állok! Nem megyek vissza többet. Eccer már csak nekem is akad va­laki, eccer már én is boldog lehetek! Munka, az akad, Li­di! Hát ember? Engem nem érdekel! De bolond vagy te! Szárad a széna. Erzsi csupa veríték. Gyere fürdeni, Erzsi! Nem megyek, meglátnak! Ki lát meg, talán a varnyú? Ak­kor se megyek! Hát akkor ma­radsz, de ha belefúlok, ne bőgj utánam! Jancsi, Jancsi, hol vagy, ne bolondozz, Jancsi! — Itt vagyok, Erzsi! Erzsi a hangra előmerül zűrzavaros álmaiból és felnyitja a szemét. A napfényt veszi először ész­re. aztán a havat az ablakban. Sóhajt és álmélkodva néz kö­rül. Az ágya szélén Jancsi ül. Borostás, gyűrött az arca, de a szeme mosolyog, mint mikor heccelődni szokott. Erzsi sírva fakad. Na, ne ríjj, • mondja Jancsi, ha akarod, felmegyek veled abba a Pestbe! Erzsi á fejét rázza. Az ágy lábánál két öregasszony, csak most veszi őket észre. Az anyja meg az anyósa. Hát ne menjünk Pest­re, Erzsi? Kérdi Jancsi régi kötekedő hangján. Erzsi erre a hangra elmosolyodik és le­hunyja a szemét, mert olyan jól fekszik az ágyban, olyan könnyű, megszűnt körülötte minden rémület és vergődés. Jancsi feláll\ aztán bebugyo­lálja Erzsit, mint egy pólyást, a két öregasszony óbégat kö­rülötte, de Jancsi csak félre­tologatja őket az útjából, és a nagy fehér csomaggal átlépdel a szemközti házba.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents