Somogyi Néplap, 1964. május (21. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-30 / 125. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Szombat, 1964. május 30. Nagy-Britannia Kommunista Pártja Végrehajtó Bizottságának nyilatkozata Moszkva (TASZSZ) A Pravda csütörtöki száma ismerteti Nagy-Britannia Kom­munista Pártja Végrehajtó Bi­zottságának nyilatkozatát a nemzetközi kommunista moz­galomban keletkezett nézetel­térések leküzdésének módoza­tairól. A nyilatkozat megállapítja: Ha a világ kommunista párt­jai most nem tudnak meg­egyezni a nemzetközi értekez­let időpontjáról, akkor a kon­ferencia előkészítő bizottságá­nak összehívásáról és összeté­teléről kell megállapodniuk. Az előkészítő bizottság össze­tétele sem korlátozódhat azon­ban — ahogyan ezt a Kínai KP indítványozza — a kom­munista pártok szűk csoport­jára. Bármely nemzetközi ta­nácskozás céljának mozgal­munk egysége helyreállításá­nak kell lennie. Szó sem lehet »kizárásról«, de célul kell tűz­ni a jelenlegi helyzet felszá­molását és a megengedhetet­len cselekmények beszünteté­sét. Ezeknek a céloknak a meg-' valósításához megfelelő elő­készületekre van szükség — állapítja meg az angol kom­munisták nyilatkozata. Eluta­sítjuk azonban a Kínai KP álláspontját, amely a végte­lenségig halasztgatná az érte­kezlet megtartását, és meg­hosszabbítaná a nyilvános szó­csatákat. Nagy-Britannia Kommunis­ta Pártjának Végrehajtó Bi­zottsága kijelenti: Szilárdan ragaszkodni fogunk politikai álláspontunkhoz, s amikor ez szükségesnek mutatkozik, nyi­latkozatokban és cikkekben fejtjük ki nézeteinket, amed­dig a jelenlegi nyilvános pole­mizálás folytatódik. Ismételni fogjuk, hogy a nemzetközi kommunista mozgalom egysé­gének helyreállítása felé veze­tő úton a leghelyesebb lépés a ryilyános vita beszüntetéséről kötendő megállapodás lenne. Reméljük — hangoztatja vé­gül a nyilatkozat —, hogy a Kínai Kommunista Párt vé­gül mégis pozitív választ ad az SZKP-nak a kétoldalú tár­gyalások megkezdésére vonat­kozó felhívására. (MTI) Rusk délkelet-ázsiai utazásáról Washington (TASZSZ). Rusk amerikai külügyminisz­ter ezen a héten Thaiföldre látogat, hogy »demonstrálja az Egyesült Államok nyugtalan- ságát a délkelet-ázsiai helyzet rosszabbodása miatt«. Az utazással egyidejűleg Washingtonban aktív megbe­szélések folynak a Délkelet- Ázsiával kapcsolatos újabb po­litikai, diplomáciai és katonai intézkedésekről. Bejelentet­ték: Johnson utasítást adott magas rangú amerikai kato­nai és diplomáciai személyek­nek, hogy a jövő héten Hono­luluban értekezzleten vitassák meg az egész délkelet-ázsiai helyzetet. A Fehér Ház szóvi­vője szerint a találkozóra jú­nius 2-án kerül sor Rusk kül­ügyminiszter elnökletével. A Star című lap jelentése szerint az amerikai kormány most azit a kérdést vizsgálja, hogy sor kerüljön-e az ameri­kai csapatok közvetlen fel- használására a válságos hely­zetben. (MTI) Makariosz in*erjúja a görög televíziónak Athén (MTI). Makariosz ciprusi elnök a görög televíziónak adott nyi­latkozatában kijelentette, szük­ség lesz az ENSZ ciprusi fegy­veres erői megbízatásának a meghosszabbítására, hogy to­vább tudjanak őrködni a Biz­tonsági Tanács határozatainak végrehajtása felett. — Tuomiojával, az ENSZ által kijelölt közvetítővel foly­tatott eszmecserém alkalmával az volt a benyomásom, hogy nem támogatja a sziget meg­osztására vonatkozó török ter­vet — jelentette ki az elnök, majd kifejezte azt a vélemé­nyét, hogy a Biztonsági Ta­nács határozata megakadályoz­ta ennek a tervnek a valóra váltását. Makariosz a továbbiakban arról beszélt, hogy a ciprusi törökök lázadása már csak egyes vidékekre korlátozódik, és nyilvánvalóan összeomlóban van. Nicosia. A fegyvercsempészés miatt letartóztatott Marley repülő­tiszt ügye újabb angolellenes tiltakozási hullámot váltott ki a szigeten. Nicosiában, Fama-' gusztában, Ktimában és Li- masszolban tüntető menetek vonultak fel követelve, hogy a brit csapatokat vonják ki az ENSZ fegyveres erőinek kere­téből. A brit repülőtiszt fele­ségét, akinek egyéves gyerme­ke van, óvadék ellenében sza­badlábra helyezték. Magyar—román iervegyezleiö tárgyalások A már korábban megindult megbeszélések folytatásaként Bukarestben pénteken tárgya­lások kezdődtek az 1966—70. évi magyar és román népgaz­dasági tervek egyeztetésére. A tárgyalásokra nyolctagú ma­gyar küldöttség érkezett Buka­restbe Vályi Péternek, az Or­szágos Tervhivatal első elnök- helyettesének vezetésével. A román küldöttséget Mauricu Novak, az Állami Tervbizott­ság alelmöke vezeti. Ülést tartott az Indiai Kongresszus Párt Űj-Delhi. Az Indiai Kongresszus Párt végrehajtó bizottsága pénteken ülést tartott. Ez alkalomból csak Nehru haláláról emlékez­tek meg. A párt és a kormány új vezetőjét a végrehajtó bi­zottság szombati ülésén vá­lasztják meg. A párt és a kormány új vezetőjének tisztségére politi­kai megfigyelők szerint Nan­du, a jelenlegi ideiglenes mi­niszterelnök és Sasztri tárca nélküli miniszter a legesélye­sebb, de felvetődik Deszai volt pénzügyminiszternek, a párt jobbszárnya tagjának ne­ve is. Radhakrisnan elnök csütör­tökön kiadott rendeletében Szasztrit bízta meg a külügy­miniszteri és az atomenergia­ügyi miniszteri teendők inté­zésével. Ez mindkettő olyan feladatkör volt, amelyet annak idején Nehru magának tartott meg. (MTI) Nem engedték be egy jacksoni vendéglőbe az Indiai Szocialista Párt vezetőjét Jackson (MTI). A Mississippi állambeli Jacksonban, az amerikai faj­üldözők egyik fellegvárában nem engedték be egy, csak fe­hérek számára fenntartott ven­déglőbe dr. Ram Lohia indiai parlamenti képviselőt, az In­diai Szocialista Párt elnökét. Amikor Lohia be akart lép­ni a vendéglőbe, a tulajdonos elállta útját, és távozásra szó­lította fel. Lohia nem volt hajlandó eleget tenni a felszó­lításnak. A rendőrség két hely. színen tartózkodó tágja erre letartóztatta, majd a városi fogdába kísérte, s két órán át őrizetben tartották. Az. AP jelentése szerint a kínos eset miatt George Ball amerikai külügyminisz­ter-helyettes levélben kért bo­csánatot B. K. Nehru wa­shingtoni indiai nagykövettől. FÉLRE Emberek, emlékezünk-e még Hitle? Adolfra? Igen? És milyen embernek ismertük? Ne használjunk, kérem, ilyen jelzőket. És ha szabad kérnem, vizsgálják felül ál­láspontjukat e kérdésben. Mert úgy látszik, mindany- nyian tévedtünk. Nem tanul­tunk eleget a háborúból, és Hitler Adolfból sem készül­tünk. Most aztán kapjuk a rovót. Mister Hoggan amerikai tör­ténész tanár úrtól, aki élete fő művében szerecsenfürdőt rendez be a Harmadik Biro­dalom vezére és kancellárja számára. David L. Hoggan ebben a könyvében szólította fel a világot, hogy értse meg Adolfot: nem akart ő hábo­rút, ó, istenem, dehogyis akart, mi sem állott távolabb tőle, mint a hadakozás. Rá- kényszerítették. Bizony, bi­zony, rosszul emlékezünk mindannyian, Európában, Amerikában, Ázsiában, Afri­kában, Ausztráliában és a sarkokon: a vezér békét akart, csupán a bolond Lengyelor­szág, az álnok Anglia és a vérszomjas Roosevelt szerette volna, ha egypármillió embei vérét ontja a hazáért, egy ki­csit összeomlik néhány város. Hoggan úr szerint Hitler Adolf szerfölött mértékletes volt, midőn bekebelezett né­hány országot, elvégre a né­met-római birodalom na­gyobb területen feküdt, mint a háború előtti Németország, s az Osztrák—Magyar Mo­narchiával általa megtoldott II S IMI IE IR T német érdekszféra is nagyobb területet ölelt át az első vi­lágháború előtt, mint a cseh- morva protektorátussal, a Rajna-vidékkel, a Szudéta- földdel és Memel-vidékkel megnagyobbított német föld. (Szerfölött izgat minket a kíváncsiság, hogy például Franciaország nem kíván-e csatlakozni Olaszországhoz, elvégre Gallia Rómához tar­tozott az ókorban, de mi tör­ténik azokkal az angol és francia területekkel, melyek­ből az Egyesült Államok ki­alakult?) Hagyjuk a töprengést, fog­junk a konstruktív munkához, és próbáljuk most már vázol­ni a második világháború újabb történetét Hoggan úr agyának pislákoló fényénél. A dolog úgy kezdődött, hogy Ausztria isten bizonj már alig várta, hogy csatla­kozzék a birodalomhoz. Miért? Mert az osztrák nép­nek nem volt egy betevő fa­lat führerje, hiányzott neki a művaj és az élelmiszerjegy, s már régóta terhesnek tar­totta a függetlenséget. Ezen­felül az államkassza nem bír­ta olyan beruházások finan­szírozását, mint néhány kon­centrációs tábor, nácipárt, vi­lágháború. Mindezekre csak úgy tehetett szert, ha csatla­kozik. Hitler mit tehetett? Az osztrákok szinte kényszerítet­ték, hogy vízum nélkül, sza­badon utazhassanak Berlinbe, Münchenbe vagy éppen Ber- genbelsenbe. Meg kell érteni az embereket. John Bernal professzor, a Béke-világtamács ügyvezető el­nöke nyilatkozott a laoszi és a délkelet-ázsiai helyzetről. Az Egyesült Államokat tette felelőssé a laoszi hadművele­tek, a dél-vietnami nép ellen folytatott háború és a kam­bodzsai határok megsértése miatt. A közeli esztendőkben a kő­olaj mellett a földgáz is a vegyipar fontos nyersanyagá­vá válik Bulgáriában. Szak­emberek különösen nagy re­ményeket fűznek az ország északnyugati részén fekvő Vraca körzetben nemrégiben fölfedezett földgázhoz, amely­nek pontos mennyiségét még nem sikerült megállapítani. Annyi azonban bizonyos, hogy meglehetősen nagy mennyisé­gű és igen jó minőségű föld­gázról van szó. A kutatások befejezését augusztus végére várják. Pénteken nyílt meg Becsben a Postaügyi Világunió XV. kongresszusa, amelyen több mint száz ország ötszáz kül­dötte hat héten át tanácskozik a nemzetközi postaforgalom korszerűsítését célzó 1200 ja­vaslatról. A TASZSZ jelenté­se szerint Hruscsov szovjet kormányfő táviratban kívánt sikereket a kongresszus mun­kájához. A Prensa Latina jelentése szerint Castello Branco ideig­lenes brazil elnök a kongresz- szusban alkotmánymódosítást javasolt, amelynek értelmében az elnökválasztást 1966-ig el­halasztanák. »Jenkiket nem szállítunk« Különös és mindeddig szokatlan tüntetés volt a múlt héten az Egyesült Ál­lamok saigoni nagykövetsége előtt. Több ezer dél-vietna­mi vonult fel, kiáltott hara­gos jelszavakat — és mind­egyikük taxisofőr volt. A menet az épület elől a fő­város központjába, ' a Ben Thanh térre vonult, ott emel­te magasba a megszálló ame­rikaiakat és a terrorista Khanh-kormányt szidó jel­szavait. A taxisofőrök felháboro­dásának az ország általános állapotán túl sajátos oka is volt. Néhány nap óta ugyan­is a Dél-Vietnamot meg­szálló amerikai katonák »új módszert« alkalmaznak bér- kocsiszámlájuk kiegyenlíté­sére. Bevágják magukat a taxiba, közlik a gépkocsive­zetővel a címet, ahová tar­tanak, majd megérkezéskor megfeledkeznek a fizetésről. A sofőr nyájas ázsiai udva­riassággal megkéri őket: — Uram, ne haragudjék, a viteldíj ... — Igen, a viteldíj... — * válaszolja a jenki, és zsebe helyett a pisztolytáskára té­ved a keze. Előrántja fegyve­rét, és golyót ereszt a del­vietnami fejébe. A sofőrnek még védekezni sincs ideje. Néhány nap alatt három saigoni bérkocsivezető vé­gezte életét az utca porában. Az esetek nem éjszaka, a sötétség leple alatt történtek, mint ez szokás általában a gengsztervilágban, hanem fényes nappal, a forgalmas főváros kellős közepén. Senki nem lép közbe, senki nem akadályozza meg a szo­katlan délkelet-ázsiai hadvi­selést. A sofőrök kénytelenek vol­tak maguk megszervezni ön­védelmüket, mégpedig a leg­egyszerűbb módon. Gyász­hetet tartottak, és kimond­ták, hogy ezentúl nem haj­landók amerikai utast szállí­tani. Kivéve... ha az ame­rikai katonai egyenruha vi­selője néger, ugyanis a gyilkosok egytől egyig'fehé­rek voltak. Elhozták az ame­rikai életforma áldásait. Tisztogató akció az ellenforradalmi gerillacsapatok felszámolására Kabíliában Algír (MTI). A kabíliai Michelet térsé­gében az elmúlt napokban fegyveres harcokra került sor az algériai haderő egységei és az ellenforradalmi gerillacsa­patok között. Megbízható al­gériai forrásra hivatkozó hír- ügynökségi jelentések szerint a harcokban mintegy 30 ember esett el. Az ellenforradalmi csoport élén Aid Ahmed áll, aki Al- géria függetlenné válása óta a kabíliai hegyekben folytatja illegális működését. Az ellen- forradalmi csapatok létszáma legföljebb néhány száz fő le­het. A kormány most nagyobb arányú tisztogató akciót indí­tott Kabíliában. A Le Peuple vezércikkében hangsúlyozza: »Egyszer s mindenkorra fel tkell számolni az ellenforradal­mat, és meg kell tisztítani az országnak ezt a térségét.« Diáktüntetés Nicosiában Az amerikai flotta atomerő­vel hajtott egységei — így az Enterprise repülőgép-anyaha- , jó, a Long Beach, a Baindrid- ge, a Kennedy és a SalOmone cirkálók, valamint a Seawolf tengeralattjáró — Genovába érkeztek. A hajók június 3-ig maradnak a kikötőben. Románia és Japán kormánya megegyezett, hogy tokiói, ille­tőleg bukaresti diplomáciai képviseletét június 1-i hatály- lyal nagykövetségi rangra emeli. Nicosia (MTI). Pénteken reggel Nicosiában újabb angolellenes diáktünte­tés volt, amelynek részvevői ütemesen kiáltozták: »Ango­lok, takarodjatok haza!« Kiprianu külügyminiszter pénteki nyilatkozatában beje­lentette, hogy kormánya a Biztonsági Tanács tudomására kívánja hozni a Törökország által Ciprus ellen folytatott felforgató tevékenységgel kap­csolatos tényeket. Emlékezte­tett annak a kilenc ciprusi tö­röknek az esetére, akiket má­jus 14-én tartóztattak le a ni- cosiai repülőtéren, amikor egy Ankarából jövő repülőgépről leszálltak. A ciprusi külügyminiszter nyilatkozatában említett ki­lenc ciprusi török pénteken sajtóértekezletet tartott. Új­ságírók kérdéseire elmondot­ták, hogy egy hónappal ez­előtt még Londonban éltek, de bizonyos török személyek fe­nyegetéssel arra kényszerítet­ték őket, hogy Ciprusra men­jenek a görögök ellen harcol­ni. Ciprusra érkeztük előtt há­rom hetet Ankarában töltöt­tek, ahol a török hadsereg egyik táborában katonai ki­képzésben részesültek. Csak ezután küldték őket Ciprusra, a ciprusi hatóságok azonban már a repülőtéren letartóztat­ták őket. Ruby dühöngött cellájában Dallas (MTI). Mint az AP közli, Jack Ru­by, a Kennedy-merénylet el­követésével vádolt Oswald gyilkosa csütörtökön cellájá­ban őrjöngeni kezdett nyilván újabb őrültségi rohamot szín­lelt. Feltehetően ily módon próbált bizonyítékot szoTgál- tatni védőügyvédéinek, akik azzal akarják megmenteni a villamosszéktől, hogy nem be­számítható. Ruby »nagy jelenetét« az­zal kezdte, hogy lekapta szem­üvegét, a földhöz vágta, majd pozdorjává tiporta. Ezután célbadobást gyakorolt, megle­hetős sikerrel: a cellájában levő szemetesvödörrel szétzúz­ta a lámpaburát és a benne égő villanykörtét. A berohanó börtönőröknek csak hosszú du­lakodás után siker"’1' ""'"'fé­kezniük. UK ADOLFOT Maga a háború a követke­zőképpen tört ki: Hitler kije­lentette: neki nem kell élet­tér, elég az, ami van. A len­gyelek elkezdték froclizni, hogy Danzig nem kéne? Hit­ler tagadóan rázta a fejét. A lengyelek nem hagyták abba. Varsó nem kéne? — kérdez­ték ingerlőén. Hitler tagadóan rázta a fejét. Lengyelország nem kéne? — kérdezték a lengyelek, és lesték a választ. Ráadásul beöltöztettek né­hány német katonát lengyel egyenruhába — hadd lássák, hogy az milyen szép —, és megkérték a nácikat, támad­ják meg a határon fekvő len­gyel rádióadót. A németeket nem kellett sokat kérni, bár békeszerető katonák voltak, de a baráti lengyel nép ked­véért mit meg nem tettek volna, örömükben még ma­darat is lehetett volna fogat­ni velük, nemhogy embere­ket. Elfoglalták. Hitler szo­morúan hallgatta, hogy kato­nái a lengyelek uszályába ke­rültek, de látva a lengyelek kitartó rimánkodását, megin­dította a háborút. Utána rög­tön meggyónta bűnét, hozzá­téve, hogy ő szívesebben ját­szott volna ipics-apacsot, de hát ha így lett, így lett. A lengyelek akarták. Hollandiát és Belgiumot csak azért kellett leigáznia, mert csapatait nem tudta megállítani, annyira benne voltak a játékban. Nagyon pajkos fiúk ám, mindig csin­talankodtak, házakat gyújtot­tak fel, meg bombázgattak is, ha már van gép és bomba, mit tegyenek velük, snúroz- zanak? Igazán meg lehet ér­teni lelkiállapotukat. Rohangáltak ezek a fiúk, ahová csak lehetett, a Szov­jetunióba, Franciaországba, Norvégiába, Jugoszláviába, Görögországba — minek so­roljam? Tudjuk, hová. Hoz­zánk is. Hogy megvédjenek minket azoktól, akiket meg­támadtak. Lovagias gesztus­sal vitték katonáinkat a frontra, hadd lássák, hogyan kell megvédeni a birodalmat. A végén már nagyon dühö­sek voltak, mert senki sem akarta elhinni nekik, hogy Európa békéjét védik, s hogy ők csupán pálmaágat lenget­nek és nem géppisztolyt, csak pajkoskodnak jókedvükben, és játékból drótozzák be a vagonok ablakát. Pechükre a végén elvesz­tették ezt a rájuk kényszerí- tett háborút. Hát van igaz­ság a földön? Mr. Hoggan, ha közelebbi adatok érdeklik, ne csak Nyu- gat-Németországba látogasson el. A kancellár béketörekvé­seiről több százmillió ember­nek van néhány adata, ezek talán segítik majd kutató­munkájában. Végezetül engedje meg, hogy átadjuk Hitler Adolf személyes jókívánságait. A tölgyfalombbal és a kar­dokkal. Karlendítéssel és horogke­reszttel. De mondja: ön semmitől sem undorodik? Marthy Barna

Next

/
Thumbnails
Contents