Somogyi Néplap, 1964. május (21. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-24 / 120. szám
SOMOGYI NÉPLAP 4 Vasárnap, 1964. május 2^. Hazavárják Tibikét is Ilonka, a kis háziasszony. Egy százalék IS mi liő lóriit, önköltségcsökkentés íüj lakás Valóra váiik-e egy ígéret? A fél falu ott volt a t me- tésen. Sajnálták a vára lan- hirtelen meghalt asszonyt, aki bat gyereket hagyott félárván. Böröcz István sokáig ott állt a virágokkal, koszorúkkal elborított sírhalom előtt, körülötte az apróságok. Csak a legkisebbik, Tibiké hiányzott, akr néhány napja született, s a kórházban maradt, mivel anyja a szülés után nem sokkal meghalt... Böröcz István csak állt, s nézte a sírt és az öt szipogó gyereket. Mi lesz most? Mihez kezd velük, s hogyan, kivel osztja meg majd a nagy család eltartásának gondjait? Hiszen igaz, ott van anyósa és apósa, s élnek az ő szülei is, de már öregek, betegesek, ők is támogatásra, gyámolításra szorulnak ... Három éve történt ez. — Arra is gondoltam akkor, hogy megnősülök, asszonyt hozok a hat gyerek mellé ... De aztán meggondoltam ... Hat gyerekhez nehéz lett volna olyan asszonyt találni, aki anyaként szerette volna őket' Országos vizsgálatot tartott a Népi Ellenőrzési Bizottság a közlekedés helyzetéről, a szállítók és a szállíttatok együttműködéséről. A Somogy megyei NEB is részt vetít a vizsgálatban. A tapasztalatokat a megyei pártbizottság ipari és közlekedési osztályával közösen rendezett tanácskozáson vitatták meg az érdekelt vállalatok vezetőivel. * Már» a vizsgálat időpontja, is bizonyítja, hogy nagy gondot jelenít a vasúti és a közúti szállítás. Néhány év óta már nem is beszélünk például őszi csúcsforgalomról, hiszen a Szállítóvállalatok egész évben csúcsforgalmat bonyolítanak le. Soha nem látott meny- nyiségű árut kell továbbítaniuk mind az autóközlekedési vállalatoknak, mind pedig a MÁV-nak. Az igények rohamosan növekednek. Ma már ott tartunk, hogy az 1938. évi áru- mennyiség hatszorosát kell a MÁV-nak elszállítania, jóllehet a vasúthálózat korszerűsítése, fejlesztése nem áll ezzel arányban. Kaposvár példája szemléltetően bizonyítja mindezt: a város erősen iparosodott az utóbbi években, a vasút pedig alig fejlődött. Csupán az Építőipari Vállalat 1552 vagon hiányát jelentette a múlt évben, de hasonló gondokkal küzd az erdőgazdaság, a gabonafelvásárló vállalat stb. is. A szállíttatok fegyelmezetlen- sége is egyik oka a vagonhiány- vak. Hosszabbodik a rakodások ideje: 1961-ben 6,2 óra volt, 1963-ban pedig 8,3. Sokan ösz- szetévesztik a vasúti kocsit a raktárral, ezt bizonyítja a kocsiállásért kifizetett ősz- szeg: 1961-ben 384 000, 1963ban pedig 913 000 forint. Pedig már nagyon gyakran elhangzott a figyelmeztetés: nem kocsiálláspénzre, hanem vagonra van szüksége a né,;o . daságnak. Ilyenkor aztán okkal kérdezik az emberek: vajon a Húsipari Vállalat 1964 első négy hónapjábn miért fizetett kocsiállásért 140 á00 forintot? Aa a szemlélet, hogy Inkább maiadtam magam, vállaltam egyedül a gondokat. Pedig nagyon sok gond szakadt rá. Nemcsak a hat gyerek és az idős, beteges szülők, de ott volt a megkezdett, fölépítésre váró ház is. Nem maradt egyedül gondjaival. A temetés költségeire 1000—1000 forintot adott az erdészet és a községi tanács. Tibikét fölvették a nagybajomi csecsemőgondozóba. Pityut a község óvodájába fogadták be, díjtalanul kapja az étkezést is. Az erdészet Böröcz Istvánt a fafűrészelők brigádjába helyezte át, hogy többet kereshessen. Segítettek neki a ház építésében is: a tetőzethez fát adtak, az építkezési anyag szállításához vontatót, kocsit bocsátottak rendelkezésére. Nenj volt könnyű ez a három év Böröcz Istvánnak. De há valaki róla vagy családjáról érdeklődik, ezt mondják a somogyváriak: — Sok apa és anya példát vehetne róla ... Gyermekein szinte nem is látszik az anyai kéz hiánya... ez az összeg az állam egyik zsebéiből a másikba vándorol, teljesen hibás, elfogadhatatlan. A NEB-vizsgálat részletesen foglalkozott a 13. számú AKÖV tevékenységével is. Megállapították, hogy a gép- kocsipark évről évre fejlődik, és 1961 óta kereik százzal emelkedett az állomány, 1963-ban összesen 1786 tonna árut szállítottak el. Viszont elgondolkoztató, hogy a gépkocsik műszaki állapota fokozasosan romlik. A kettes szemléket például a vizsgált időszakban a gépkocsiknak csak 55,8 százalékán végezték el idejében, emiatt gyakorivá vált a fuvar közbeni meghibásodás. Ennek egyik oka a rendkívül rossz alkatrészellátás. Akadályozza *a vállalat tervszerű munkáját a telephely korszerűtlensége. A 17 gépkocsira épített telephelyen jelenleg 400 (!) van. Hosszas tárgyalások után végre most megszületett a döntés: hamarosan megkezdik az AKÖV új telephelyének építését a város külső területén. A NEB-vizsgálat anyagának ismertetése után élénk eszmecsere kezdődött; némelyek kiegészítették a tanulmányt, mások a megoldás lehetőségeiről beszéltek. Nagyon figyelemreméltó dolgot említett Varga Károly, a kaposvári vasútállomás főnöke. Elmondotta, hogy míg a vasutas dolgozók éjt nappallá téve, ünnepnapot nem ismerve szállítják az árut, más vállalatok nem hajlandók megszervezni a hét végi,'illetve az éjszakai rakodást. Kutas János, a megyei pártbizottság ipari és közlekedési osztályának' vezetője a felelősségre hívta föl a figyelmet, és kijelentette: a megyei szállítási bizottságok jogköre a közeljövőben megnövekedik. Azokat a vállalatokat, amelyek nem tesznek eleget rakodási kötelezettségüknek, a jövőben sokkal határozottabban vonják felelősségre, és a gazdasági vezetőket is megbüntetik. A szállíitóválSolt Péter erdészetvezető — közvetlen fö- löttese — ezeket mondja: — Szorgalmas, becsületes ember. Igen szereti gyermekeit. A brigád, melyben dolgozik, első lett az erdőgazdaságok brigádversenyében, s ez Böröcz István érdeme is ... A családi ház elkészült A kétszoba-, konyhás, kamrás, előszobás, verandás ház rendes otthont nyújt neki és gyermekeinek... ■ Az öreg szülők közül már csak feleségének idős, beteges édesanyja él. Igaz, Ilonka, a 16 éves nagylány, amiben tudja, pótolja anyját: főz, mos, takarít varr kisebb testvéreire. A házra 50 000 forint OTP-tar- tozása van, ebből Böröcz István havi 400 forint részletet törleszt. A gyerekeknek igen sok kell ruhára, élelemre. Tibiké május 7-én betöltötte harmadik életévét, s megkérdezték apjától, nem akarja-e véglegesen állami gondozásba adni. — Nem... Hazahozzuk, várjuk Tibikét is. Ö is itt nő fel a többiekkel. Nem áll egyedül a család, de több segítséget is kaphatnának. Az erdészetnek bizonyára volna módja rá, hogy rendsze- / résén segélyezze őket. A kilencéves Tériké igen jó tanuló. Érdemes lenne az erdőgazdaság vezetőinek figyelemmel kísérniük a kislányt, s ha majd lalatók ezzel egy időben intézkedési tervet dolgoznak ki, mert az idén nyolc-tíz százalékkal több árut kell fuvarozniuk a múlt évihez viszonyítva. A megnövekedett igények pontos kielégítése szoros ösz- szefogást követel minden szervtől. Egészen bizonyos, hogy a NEB-vizsgálat is előmozdítja a jobb megértést és a tervszerűbb m#rnikát.^ Polesz György Nincs lehetetlen... | A jól megtermett Kovácsné mint egy fúria rontott be az italboltba. Megpillantva a pulthoz támaszkodó agronó- must, így kezdett pézsmitálni: — Tudtam! Tudtam, hogy itt van, a betyár mindenét!... Maga mindig a kocsmapultot támasztja, ahelyett, hogy bennünk támasztaná fel a munkakedvet ... — Nono!... Azért nem egészen így van! — Nem-e?! , A határban nincs. Kerestem az irodán, ott sincs. — Hát persze, hogy nem vagyok az irodán! — Miért, olyan természetes ez? — Mert... mert egyszerűen nem férek be! Az asszonyt elfutotta a puly- kapirosság. — Mi az, hogy nem fér be?! Én a százhúsz kilómmal beférek, de maga nem a hetvenjé- vei? Tudjd mit, jöjjön velem, tegyünk próbát... És mentek ... Halljanak csodát, mind a ketten bef rtek. Hja, kérem, egy mérges menyecske előtt — akinek rá distil igaza is van — nincs lehetetlen! ... Mégis jó az újítás I Birkát nyírnak az asszonyok. i Nem könnyű munka ez, erő az általánost elvégezte, középiskolába küldeni ösztöndíjjal. Ilonka dolgozni szeretne, kellene nagyon a pénz a családnak. Vagy a község óvodájában, vagy a gyógypedagógiai intézetbe lehetne találni számára munkahelyet. Egyszerű munkásember Böröcz István. Nagyon sokan példát vehetnének róla ... Szalai László Szép eredményekkel tértek haza Május 19—21-ig Debrecenben rendeztek meg első ízben a felsőfokú mezőgazdasági technikumok végzős hallgatóinak országos versenyét. Összesen 19 intézmény növendékei vettek részt a vetélkedőn. A kaposvárival együtt négy állattenyésztő technikum vett részt a versenyen. A Kaposvári Felsőfokú Mező- gazdasági Technikumból öt másodéves hallgató — Boszkovics Gyula, Nagy József, Berta Ottó, Horváth József és Molt Jenő — utazott Debrecenbe. Valameny- nyien indultak a csapatversenyben is meg az egyéniben is. A nagy mezőnyben a kaposvári csapat második helyezést ért el. Mindössze két ponttal maradtak el az első helyen végző debreceniek mögött. A Földművelésügyi Minisztériumtól a csapat értékes vázát kapott jutalmul, mind az öt hallgatót könyvvel díjazták. Dicséretre méltó eredmény ez éppúgy, mint az egyéni versenyben elért kiugró siker. Az egyéni versenyben az állattenyésztők között országos első lett Boszkovics Gyula; jutalmul ezer forintot kapott. A harmadik helyre ugyancsak kaposvári hallgató* Nagy József került, öt 500 forinttal jutalmazták. Nevet és elismerést vívott ki magának ezen a versenyen a Kaposvári Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum. kell a jószágot lefogni, s a vasolló feltöri a kezet. Második napja csinálják, de soknak, már be van bagyulálva a keze. Ennek ellenére vállalkoztak rá, mert igaz, ami igaz, jól lehet vele keresni. Mindenki blokott kap, amikor elkezd nyírni egy jószágot, s az estig összegyűlő cédulák száma mondja, ki mennyi munkát végzett aznap. Fürgén csattognak az ollók, mikor belép az agronómus. — No, asszonyok, hogy megy? Hányadikat nyírják? — A negyediket... Az ötödiket ... — felelnek innen is, onnan is. — Pontosan jegyzik, hol tartanak? — Nyugodjon meg — penderíti az agronómus elé harciasán az egyik asszony —, többet nem lesz olyan, mint tavaly ... A többiek mosolyognak, bólogatnak. Mert bizony tavaly az történt, hogy pontosan kétszer annyi birkát nyírtak meg, mint amennyi valójában volt a szövetkezetnek. A csoda úgy esett, hogy akkor is beírták, mikor elkezdték a nyírást, meg akkor is, mikor a bundájából megfosztott iószógot visszaeresztették a többi kő** Mindig mást. ■. | Kétrét görnyedve szedik a retket az asszonyok. SzaporátA Mértékutáni és Vegyesruházati Vállalat is bekapcsolódott az önköltségcsökkentési mozgalomba. Vállalta, hogy az év végéig 500 000 forinttal csökkenti a termelési költségeket. Az üzem vezetői intézkedési tervet dolgoztak ki, amelyben meghatározták a tennivalókat. A cél eléréséhez nem elég a vezetők erőfeszítése, szükség van a dolgozók odaadó munkájára is. Vajon a munkások hogyan mozdítják elő a tervek valóra váltását? Két ruha egy maradékból Az egyik terv így hangzik: »A hulladékot fel kell használni. Ügy kell kiszabni a ruhákat, hogy ne legyen sok hulladéka Utam tehát először a szabászatra vezetett. Négy asszonyt — Varga Cyörgnnét, Seres Antalnét, Kanizsa Lászlónét és Szakállas Jánosnét — találtam a műhelyben. Kevés beszédű gyors kézjárású munkásnók mind a négyen. Nehezen indult a beszélgetés. Azt hittem, hogy a hulladékcsökkentés csak a vállalat vezetőinek szívügye, a dolgozók keveset tudnak róla. Ám ekkor Farkas Kálmánná gyártás-előkészítő elővett egy lapot, piros kartonruha-da- rabkákat tett elém, aztán így szólt: — Tessék megnézni, ez itt egy lánykaruhakarton a 344 100-as modellhoz — mutatott a számokkal teleírt kemény lapra. — A terv szerint 1300 ruhát kellett ebből a fazonból kiszabni. A szabászok 2618 méter anyagot kaptak hozzá, és 1302 ruhát, tehát a tervezettnél kettővel többet szabtak ki. Ezenkívül összegyűjtötték azt a megmaradt, ruhára már kevés anyagot, melyet ebben a papírban lát. Ebből négy-öt gyermeknapozó készül. Varga Györgyné, a csoport vezetője közbevágott: — Tudtunk volna a maradékból is még egy ruhát kiszabni, ha nem több, hanem egy darabból áll a rendelkezésünkre álló anyag. — Szabászaink arra törekednek, hogy a végekből megmaradó részt is hasznosítsák. Ha egész ruhára nem futja a maradékból, akkor egy zakót, nadrágot, blúzt szabnak ki belőle — teszi hozzá Farkas- né. — Persze az ezután megírni, fárasztó, lassú munka ez. Hogy gyorsabban teljen az idő, beszélgetnek. A Budapesti Nemzetközi Vásár kerül szóba. — Tudjátok, igen jó lenn. megnézni... Mondjuk egy kirándulás keretében. — Én meg azt mondom, vásár vagy nem vásár, én jobban szeretnék inkább a Balatonra kirándulni... — A Balatonra? Oda igazán könnyen eljuthat az ember. Ha már kirándulunk, akkor olyan helyre menjünk, ahol még r. m jártunk. Arra föl Egerbe vagy a Mátrába!... A kirándulás helye körül élénk vita alakul ki. Az egyik asszony nem szól semmit, nem kapcsolódik bele ebbe a képzeletbeli utazásba. Szó nélkül dolgozik. Egyszer váratlanul fölegyenesedve, kezével nyomkodva fájós derekát nagy hangosan közbeszól: — Látjátok, ilyenek vagyunk mi! Ez ám a baj! Mindig mást akarunk, mint ami van. Délelőtt, mikor a hagymát kapáltuk, akkor folyton azon sóhajtoztunk, bár már csak a retket szedhetnénk. Az mégis könnyebb munka. Most szedjük a retket, ez se jó, most meg kirándulni akarunk Ház sosem lesz ennek vége?!... Vörös Márta maradó hulladék anyagot se dobjuk el. Székpámát varrunk belőle — rak elém színesebbnél színesebb ruhadarabokat. Azt a hulladékot, melyet párnának sem tudnak felhasználni, másként értékesítik. Tehát nincs kárba veszett anyag a vállalatnál. Négy tű egy párnában »Az apró kellékekkel, segédanyagokkal takarékoskodni kell« — ezt mondja ki a másik feladatterv. Elsősorban a gombokkal, a cérnával, a címkével való takarékoskodásra szólítja fel a dolgozókat. A virágokkal díszített új üzemépületben beszélgetek erről a nemrég alakult Hámán Kató-brigád tagjaival. Vezetőjük, Szecsödi Ferencné arról tájékoztatott, hogy a brigád eddig hű volt ahhoz az elhatározásához, hogy csökkenti az önköltséget. Ezt nemcsak Talpai Jánosné szakmányvezető, hanem a kézimunká-műhely dolgozói is bizonyítják. Ugyanis itt használják fed azt a maradék cérnát, amelyet a gépen dolgozók megtakarítanak, ösz- szegyűjtenek. A mennyiség számottevő. Erről hallottam a Balassa Lajos szakmányvezető irányítása alatt álló másj.. kézimunka-műhelyben is. Itt Nagy Lajosné, Táskái Ferencné, Ebstein Károlyné, Kalte- recker Kálmánné és Bernáczki Jánosné küzd a pazarlás ellen. Még a selejtgombot sem dobják el: lyukat fúrnak rá, hogy használható legyen. Példás szorgalmuknak, odaadó munkájuknak egyik bizonyítéka a munkapadokon látható tűpárna. A párnába szúrt négy tűbe különböző cérnát fűztek. Azért használnak több tűt, hogy a tűben levő cérnát ne kelljen eldobni, ha más színű cérnával kell varrni. öt zseb árulkodik »Csökkenteni kell a selejtet, javítani kell a minőséget« — ezt tűzi ki célul a harmadik feladatterv. A meóban a két szakmány- vezetővel, Balassa Lajossal, Talpai Jánosnéval és Endrődi Istvánné meó-vezetővel arról beszélgetünk, hogyan csökkentik a selejtet, hogyan javítják a minőséget. — Igyekszünk csökkenteni a hibás termékek számát — mondja a két szakmányvezető —, hiszen a belső visszavetés leszorítása prémiumfeltétel is. Balassa Lajos szalagjában a nadrágnál 15, a zakónál 10 százalék a megengedett belső visszavetés. Talpainó üzemrészében a női ruháknál az árunak 10 százaléka lehet rossz. A hibás áru mennyiségét elsősorbán a gyártásközi ellenőrzéssel tudjuk csökkentéini — mondja Endrődiné. Ennek bizonyítására elém tesz egy gyártásközi ellenőrző lapot, és megmutatja az ellenőrzés módját. — Az ellenőrzést . — teszi hozzá — nagyon megkönnyíti az, hogy a vállalat vezetői olyan bizonylati rendszert vezettek be, amelynek segítségével az árut az anyagraktártól a készáruraktárig nyomon ’e- het követni. . Az Idejében elcsípett rossz terméket nem engedik tovább. Nyomban visszaküldik oda, ahol a hibát elkövették. Nemrég észrevették, hogy öt zakónak a gyufazsebét nem jól varrták meg. A meó azonnal közölte ezt a szakmányvezelő- vel, az pedig felhívta a szalag dolgozóinak figyelmét a hibára. A többi zakóval már nem volt baj. A Mértékutáni és Vegyesruházati Vállalatnál tehát a munkások zöme minden erővel segíti a vállalat vezetőit a tervek valóra váltásában A verseny egyik fő céljává tették az önköltség csökkentését. Ügv véljük, nogy valóra tudja váltani ígéretüket. Távol áll tőlünk a- jóslás. Véleményünket a gazdálkodás jobbá tételére irányuló intézkedésekre, a munkások odaadó szorgalmára alapozzuk. Szegedi Nándor — Nézd, apukám, még egy ötös — újságolja boldogan Tériké. Tervszerűbben, gondosabban! Egy NEB-vizsgálat tapasztalatai a szállításról PILLANATKÉPEK 1 \
