Somogyi Néplap, 1964. április (21. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-12 / 85. szám

Tasárnap, 1964. április 12.

3

SOMOGYI NÉPLAP

Negyven év a vasútnál

Blokkmester, műszaki főellenőr a MÁV-nál Kaposváron. Középtermetű, erős ember, arca sima, csak homlokát szeli át néhány ránc. Senki sem gondolná, hogy Varga István nyugdíjazás előtt áll. Az idén tölti be hatvanadik életévét. Negyven esztendőt a vasúton töltött Kedélyesen, fiatalos lendülettel beszél, s szinte kínosan precíz. Előtte papírok halmaza, mindegyik egy-egy tanú... A múltat idézik.

Három év kilenc napig voltam tanonc a vasútnál. Színjelesen végeztem 1923-ban, itt a bizonyítványom — mutatja. — Mégis elbocsátottak a ta- noncidő elteltével. Csak annyit fűztek hozzá, gondolkodjam, érdemes volt-e műkedvelőzni olyan gyakran a munkásotthonban.

Az elbocsátás indoka két tanú aláírásával: Varga István politikai nézetei. Volt ideje gondolkodni... Később sikerült visszajutnia — pályamunkásnak. Nem volt könnyű boldogulni abban az időben, amikor a fölvételi lapon így »-biztatták« a fiatalembert: »-Alkalmaztatásának az ideje alatt állandó alkalmazottá nem válhat, kinevezésre nem számíthat, és a szolgálat önnek szabályszerűen, bármikor, minden indoklás nélkül felmondhat.«

Huszonkilenc fillér órabért kapott

— Tanultam, vizsgákat tettem — mondja. — 1930-ban már sínautóvezető voltam. Szívósan meg kellett küzdenem mindenért. Hétszer voltam pályamesteri fölvételi vizsgán, mert nem volt protekcióm.

A felszabadulás után a szolgálati idő szerinti besorolást kapta. Főszemafőrmester, majd blokkmester lett. Sokfelé megfordult az országban. Az állomások az ő életének állomásai is, ide is, oda is fűződik valami élménye. A legizgalmasabbak között említi, hogy a háború alatt Pörböly állomás biztosítóberendezését eldugta a németek elől, megmentette az elszállítástól. Ezt tette Báta- széken is. Jó munkájának elismeréséről nem feledkeztek meg fölöttesei. Az egyik szocialista brigád vezetője. Büszkén említi, hogy tíztagú brigádja 1962-ben kis brigádjelvényt, múlt évi munkája elismeréséül pedig nagy brigádjelvényt kapott zászlóval. A nyár elteltével azonban új brigádvezető után kell nézniük a tagoknak. Más veszi át ellenőrzésre a Varga István számára oly megszokott vasútvonalakat is, ahol a 270 km-es szakaszon minden állomás, bakterház, fa megszokott, régi ismerőse.

Amikor arról kérdezem, hogy a szabad időt mire fordítja majd, elgondolkodik

Fia, István, aki az idén érettségizik a cukoripari technikumban, »besegít«.

— Legalább lesz ideje apunak tökéletesíteni a harminc éve készülő gőzmozdonymo- dellt.

Varga István elmosolyodik

— Valóban — helyesel —, »bütykölhetek« kedvemre. Szeretnék belépni az Európai Vasútmodellező Szövetségbe, a MOROP-ba. Az idén egy kis villanyvasúthoz akarok hozzáfogni.

Látva a kis mozdonyt azonnal megértem, miért készült ilyen nehezen. Sok-sok türelmet, aprólékos figyelmet, munkát igényel. Csöppnyi lépcső, apró szegecsek rugós ütközők miniatűr csavarkulcsok a még kisebb anyákhoz. Ügy szalad a sínen, akárcsak egy nagy, igazi; működnek a váltók S azt is megértem, hogy készítője nem lesz hűtlen a vasúthoz a jövőben sem.

Strubl Márta

A zárszámadások tanulságaiból

A tavalyi kedvezőtlen időjárást figyelembe véve elmondhatjuk hogy 1963-ban megyénk termelőszövetkezeti mozgalma kiállta a nehéz megpróbáltatásokat, növelte gazdasági erejét, szervezettebbé vált, tovább szilárdult. Ezt a zárszámadás adatai alapján állapíthajtuk meg. A közös vagyon 2,2 milliárd forint, ebből az állóeszközök értéke megközelíti a 1,5 milliárdot Az összes közös vagyon tehermentes része 1,2 millárdra tehető. A tagok jövedelmére 565 millió forint jutott, ebből egy- egy család részesedése több mint 10 200 forint. Nagy jelentőségűnek tartjuk, hogy megfelelően gondoskodtak szövetkezeteink a következő év biztonságos és zavartalan nnr- dálkodásának feltételeiről. Fel halmozásuk több volt, mint a köztudomásúan jobb 1962. évben.

A szervezeti erősödésre vall. hogy o tagság egész •évben szorgalmasan dolgozott. Szilárdult a munkafegyelem, s az időszaki munkák döntő többségét optimális időben elvégezték. Az őszi szántás-vetés szervezése, elvégzése példa nélkül áll szövetkezeteink történetében. Tsz-tagjaink politikai érettségét bizonyítja, és agrárpolitikánk egyik sarkalatos kérdésére megnyugtató feleletet adtak azzal, hogy a kenyérgabonát az előző évinél nagyobb területen, kellő időben és jobb minőségben elvetették.

Szövetkezeteink mind szélesebb körben alkalmazzák a gépi technikát. 1961-től 1963-ig több mint 1100 traktoregység- gel növekedett a tsz-ek gépállománya. A gépállomások erőgépállományát is figyelembe véve elmondhatjuk, hogy az alapvető talajmunkákat százszázalékosan gépesítettük. A vegyszerek, a különféle takarmánykeverékek alkalmazása is elterjedt. Mindez hozzájárult a gazdálkodás javulásához.

Tsz-eink igyekeztek eleget tenni állam iránti kötelezettségüknek. Az állami felvásárlási terv teljesítésében a megye országosan a második helyet szerezte meg. Ez a szorgalmas munkának és az állami érdek tiszteletben tartásának kifejezője. Az árutermelés folyamatos növekedése tette lehetővé, hogy a közös és a

MEZEI PILLANATKÉP

A nyolcadik tavasz

A leszálló este már hazaküldte az embereket a határból. Az országúton gyorsan suhanó autók fényei villannák fel, de a felsőmocsoládi tsz tábláján még birkózik a földdel a traktor.

Amikor Markó Sándor traktorosnak mondom, hogy lejárt a nap, mosolyogva int a tábla felé

— El akartam végezni ezt is. Reggel már nem lenne érdemes visszajönni ide, meg még nincs is nagyon késő.

Azt mondja, hogy két nap alatt hetvenhat holdon végezte el a disztillerezést.

—■ Igyekezni kell, mert ha ilyen szépen süt a nap, gyorsan szikkad a talaj.

Keményen, határozottan ejti a szavakat. Ügy érzem, nemcsak a traktoros, hanem egy kicsit a mezőgazdász is beszél belőle. Nyolc évvel ezelőtt indult ki először traktorral a határba, s a nyolc év alatt szívéhez nőtt a tavaszi munka.

— Az este is későn mentem haza. Nálunk nyújtott műszakban dolgozik valamennyi traktor, hogy legyen föld a vetőgépnek is.

Azt mondja, a télen is volt munkájuk Mindig akadt szállítanivaló, de azért ez mégis más. Jobb.

— Ha elfogy a terület, hazamegy?

— Még nem. A disztillert áthúzatom a másik táblára, hogy reggel ne kelljen vele bajlódni. Csak azután állok le.

K. L

háztáji gazdaságok tavaly 14,1 százalékkal több árut adtak a népgazdaságnak, mint 1961- ben.

A szövetkezetek múlt évi eredményeit számottevően befolyásolták a 3004-es kormány- határozatokban foglalt kedvezmények Beruházási kedvezmény címén 1963-ban a tsz-eknek több mint 31 millió forintot számoltak el. A 97,2 millió forint üzemviteli támogatás éreztette hatását a ta gok jövedelmének alakulásában. Ebből az összegből 56 millió forintot fordítottak a részesedés kiegészítésére

Mindez azt jelenti, hogy az állami támogatás révén egy-egy dolgozó tag jövedelme több mint 1000 forinttal növekedett. A 3004-es kedvezmények igénybevételével jobban éltek tsz-eink, mint bármelyik évben. Az elszámolás azonban még most sem volt kielégítő. (Pl. a gyümölcstelepítési költségek elszámolásában támadtak zavarok a marcali, a por- rogszentkirályi tsz-eknél.)

A z eredményeket kifejező adatokat vizsgálva és elemezve számos tanulságot vonhatunk le. A gazdálkodást nehezítette a növénytermesztés tetemes kiesése. A főbb növények mindegyike kevesebbet termett a tervezettnél. Például a búza az előirányzott 12,4 mázsa helyett 9,7 mázsát adott holdanként; a kukorica májusi morzsoltban számolva 14,1 mázsa az előirányzott 15,6 mázsával szemben; a burgonya termelési terve 79 mázsa hol- dankénti átlagot írt elő, s ebből 53 mázsa valósult meg. A kapások terméskiesésének egyik fő oka az, hogy az előző év őszén elmaradt kb. 120 ezer hold mélyszántás. Intő példa volt ez, s az irányító szakemberek és tsz-vezetők többsége okult is belőle.

— Nem szabad megengedni — figyelmeztet rá a múlt évi tapasztalat —, hogy helytelen elképzelések veszélyeztessék a gazdálkodás biztonságát. Nem lehet, hogy egyik-másik tsz- ben — úgymond — egy lapra tegyenek föl mindent. Az indokolatlan és közgazdasági számításokat nélkülöző, tehát megalapozatlan szakosítás nehéz helyzetet idézhet elő. Gondolunk itt néhány burgonya- termelő gazdaságra, mint például Vése, Nemesdéd szövetkezetére és a nagybaj omi Zöldmező Tsz-re. Ezek a szövetkezetek tetemes mérleghiánnyal zárták a gazdasági évet. Vésén 2,3 milliós, a nagv- bajomi Zöldmezőben 2 milliós ez az összeg. Emiatt a tagságTAKÄCS ISTVÁN

KETTŐS

3ÁTÍ

(53)

— Hát maguk mit keresnek az én szobámban? — Észre sem vették, hogy Zalai áll az ajtóban. — Látom, Vidákovics, maga már vendégeket is fogad nálam. Mi ez, átjáróház? — Zalai igen dühös volt.

— De drága, Bandi bácsi, nem kell mindjárt felfortyan- ni. A holnapi versenynapra meg kell beszélnünk a tippeket! Már nincsen nyilvános hely, ahol ne néznék, hogy kivel beszélek, mit beszélek.

— Kérem, szerkesztő úr — szólalt meg a kendőfestő —, én nem is járok a versenyre... — közben tekintete összetalálkozott Vidakovicséval és megérezte, hogy ostobaságot mondott, igyekezett tehát gyorsan kijavítani.

— Legfeljebb csak kiküldők időnként egy kis pénzt és igazán hálás vagyok, ha Vidako- vics úr egy-két útmutatást ad.

— Engem nem érdekelnek a maguk ügyletei, az sem kedves uram, hogy honnan kapja az útmutatást, az sem Vidako- vics, hogy kinek adja az útmutatást, de az én szobám nem fogadóiroda!

— Elnézést kérek a zavarásért — Rozgonyi mélyen meghajolva indult az ajtó felé.

— Nézze, Vidákovics, még egyszer utoljára felhívom a figyelmét — mondta a tőle megszokott csendes hangon Zalai, amikor Rozgonyi után becsukódott az ajtó —, hagyja ki ezt a szerkesztőséget tippüzleteinek lebonyolításából. Maga jól tudja, hogy időnként igazán csak barátságból adok magának egy-egy nyerőt, de már lassan úgy tartanak minket nyilván, hogy közösen játszunk. Hát ne haragudjon, egy ilyen tipszterrel, mint maga, mégsem cseresznyézek egy tálból.

— Bandi bácsi, még mindig megvan nálam az ezer forintja — váltott hangot Vidako- vics.

— Hagyjon engem békén! Csináljon vele, amit akar.

— Jó, jó, beszéljünk másról. Igaz, hogy elmegy innen?

— Április elsején. Végre embersporttal foglalkozom majd! — Zalainak eszébe jutott legutóbbi beszélgetése Fü- löp István főszerkesztővel, aki bizony már rosszalja, hogy még mindig nem adta át a Lóverseny Újság vezetését. Kinyitotta az ablakot, s az ajtóhoz lépett .

— Agnes, legyen szíves — szólt ki.

A titkárnő odalépett hozzá és mosolygós arccal simogatni kezdte a haját.

— Ne ... ezt ne... kedves

Ágnes. Bárki beléphet Nem vagyunk odahaza

__

— Értem, Bandi — majd hivatalos hangon folytatta. — Mit parancsol a főszerkesztő elvtárs? — Egy kicsit furcsa hangsúllyal mondta az utolsó két szót, de Zalai nem vette észre.

— Üljön a géphez, diktálom az új csikóelosztást, idomáronként.

A gép halkan kopogott, Zalai három füzetből is diktált, igyekezett minden figyelmét lekötni, s közben nézegette a lányt. Nagyon szép — állapította meg. Néha feltámadt benne az az érzés, vajon mi tartja mellette a lányt? Vajon meddig vallhatja a magáénak? Nagy a korkülönbség! Bár neki berendezett lakása van, szép jövedelme. Mi történnék, ha újra megnősülne? Még a gondolatra is elmosolyodott. Ágnes rendes lány, megérdemelné, hogy révbe jusson, és ő becsületes férje lenne. De aztán elhessegette ezt az ábrándot. Nem szabad kalandozni, egyelőre örüljünk a meglevő ajándéknak.

— Pompadúr — hallotta a gép felől Ágnes hangját.

— Igen, Pompadúr — nézett bele jegyzeteibe. Figvelmetlen. Szerelmes? Ügvan. Nagyot szívott a cigarettájából.

Ágnes gondolatai sem a csikóbeosztás körül jártak. Gé- Siesen írta a lóneveket. Ide

van kötve. Tibor azt mondta, ennek így kell lennie... tudna már más állást is szerezni magának. Az egyik szövetkezetbe hívták titkárnőnek, száz forinttal több lenne a fizetése. De Tibor nem engedi.

— Kedvesem, néha áldozatot is kell hozni. S mi az a száz forint! Ha hiányzik magának, akár hat hónapra előre odaadom.

Nem fogadta el. Hogy fogadna el pénzt Szűts Tibortól!

— Pompás, Ágneském, Pompás! Csak nem érzi rosszul magát? — hallotta Zalai hangját. — Ez a Pompás egy nagyszerű csikó, az anyja derbyt nyert...

Ágnes igazán nem volt kíváncsi arra a származási táblázatra, amelyet most Zalai Fompás kedves mamájáról, nagymamájáról, és az egész családfájáról elmondott. De legalább megpihenhetett a maga gondolatai közt, s megint visszajutott Tiborhoz. Tegnap este együtt voltak. A Krisztina körút egyik kis cukrászdájában találkoztak, öt boxos asztal az egész. Először jártak itt. Tibor már várta. Megfogta a kezét, mindenféléről beszélgettek. Igaz, inkább csak ő beszélt. Tibor azt mondta, hogy rövidesen érdekes dolgokat mesélhet. Talán olyat is, ami nem lesz közömbös kettőjük számára. S erre majdnem felsikoltott örömében. Később Tibor megjegyezte: az rendben van, hogy most az öreg főszerkesztő barátnője, ez hozzá tartozik a munkájához, de miért nem kér valami pénzt ruhára is tőle? Egy-két csinos darabot

igazán vehetne az a vén medve!

— Vége a csikóelosztásnak? — kérdezte Ágnes.

— Igen, ha van valami dolga, végezze el. Majd később beszélünk.

— Egy kérésem lenne, Bandikéra. — Ágnes hangja egy kissé remegett. Nehéz volt kimondani, amit akart és nem is úgy fogalmazta, ahogy Tibor. Ahhoz nem volt elég ereje. Köntörfalazott inkább.

Zalai furcsállón nézett rá. aztán végre megkérdezte:

— Miért nem őszinte hozzám?

Ágnes ajkába harapott, s nagynehezen kimondta:

— Iszonyú szükségem lenne kétezer forintra ... Nem szerezhetne kölcsönt valakitől?

— Kétezer forint? — Zalait kissé meglepte az összeg. — És ... sürgős?

Ágnes végigsimított szegényes, kicsit már megfényese- dett szövetű szoknyáján, s hóna alatt stoppolt pulóverén:

— Mióta hazakerültem egyetlen darabot nem vásárolhattam magamnak ... örültem, ha a kenyérrevalót megkerestem .. . így mégsem járhatok, Bandi! Legalább egy tavaszi kabátra, meg egy szoknyára gondoltam ... — lehajtotta fejét és elpirult.

S mintha pirulása ragadós lenne. Zalainak is egvszerre fejébe szökött a vér. Micsoda betokosodott, vén salabakterré vált, hogy erre nem gondolt? Fiatal, szép lány a barátnője, és ő még egyetlen szóra érdemes darabot nem vett neki'

(Folytatjuk.)

nak csekély részesedés jutott, mert a burgonyakiesés lerontotta gazdálkodási eredményüket. Az állam számottevő anyagi segítséget adott nekik a tagok részesedésének kiegészítésére.

A növénytermesztés bevételi kiesését az állatenyésztés megyei átlagban csaknem teljesen pótolta. Ez az állati hozamok növekedésének eredménye. Javult a gondozás, nőtt a tejhozam, rövidült a sertések hizlalási ideje. Kedvezőtlen viszont, és kivált a jövőt veszélyezteti, hogy nagyarányú az állatelhullás. Az állatorvosok, a tsz-vezetők és az állat- gondozók közös feladata megváltoztatni ezt a helyzetet

A zárszámadások elemzésekor más problémára is fel kell figyelnünk. Termelőszövetkezeteink M

mintegy 20 millió forinttal túllépték a tervezett gépállomást díjakat. Az előirányzott 13,3 millió helyett 33,5 millió forintot fizettek ki alkalmazotti munkabérként. Ilyen nagyságrendű tévedés a tervezett végző szakemberek járatlanságára, nemtörődömségére és felületességére utal. Tudomásul kell venni végre, hogy ha a terméshozamok nem növekednek, akkor a költség- és kiadási többletek mind-mind a tsz-tagok jövedelmét csökkentik, illetve nem biztosíthatják a termelés fejlesztéséhez szükséges anyagi eszközöket.

A megyei szervek a tsz-moz- galom egyik legfontosabb feladatának tekintik a gyenge szövetkezetek megszilárdítását. Annak ellenére, hogy a gyengék gazdasági mutatói nagyobb arányú növekedésről tanúskodnak, mint a jobbaké, az elért eredményekkel mégsem lehetünk elégedettek. Növeli közös gondjainkat, hogy több lett a gyenge tsz-ek száma. A 244 tsz közül 73 gyengét tartunk nyilván az 1962. évi 53-mal szemben. E szövetkezetek egy részében, pl. Inkén, Szentán, Vésén, Üjvár- falván, Segesden a vezetés gyengesége, a rossz gazdálkodás okozta leginkább a nehézségeket, ez akadályozta meg elfogadhatóbb eredmények elérését.

Szólni kell a tagok részesedésének alakulásáról is. A zár- számadási adatok alapján megyei szinten az egy dolgozó tagra jutó, közösből származó részesedés 9457 forint. A munkaegység átlagosan 30,28 forintot ér. Ezek a mutatók a jövedelemelosztás formáinak változatossága miatt nem fejezik ki pontosan a valóságot. Célszerűbb a kiosztott részesedést munkanapokra számítani. Az így kapott adatok szerint gz 1 munkanapra jutó részesedés megyei szinten 46,39 forint (10 órás munkanapot figyelembe véve). A gyenge szövetkezeteknél ez az összeg 34,12 forint.

Vizsgáljuk meg a részesedés tagok közötti megoszlását is. A dolgozó tagoknak 30,3 százaléka jutott 10 000 forintnál több részesedéshez. A 1—8000 forint közötti kategóriába a tagok 60,3 százaléka tartozik. A barcsi járásban ez az arány 43, a csurgói járásban viszont 83 százalék. Felvetődik a kérdés, hogy mi itt a teendő. Szerintem az. hogy a tsz-vezetők keressék és kutassák a legkedvezőbb jövedelemelosztási formákat, és igyekezzenek megszüntetni az aránytalanságokat.

A tapasztalatok közül még egyet. Járási és községi vezetőink, a tsz-gazdák és -vezetők a zárszámadást nem egyszerű számszaki feladatnak, hanem fontos politikai munkának tekintették. Pártszerve- zeteink ennek megfelelően ívettek részt az előkészítésben fa tarozástól a közgvűlésig. i M 05^ m^r elkészültek az f J 1964. évi termelési és fpénzügyi tervek. Ezek végre- t hajtásához máris hozzáfogtak megyeszerte. Az adottságok jobbak, a kilátások kedvezőbbek. Ha a szövetkezeti parasztság még szorgalmasabban dolgozik egész évben, s az időjárás is kedvez a mezőgazdasági termelésnek, akkor még nagyobb eredményeket összegezhet megyénk tsz-mozgalma az idei év vénén.- Fábri István,

fa megyei nnrtbizottsás mezőgazda- “sági osztályának helyettes vezetője