Somogyi Néplap, 1964. április (21. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-12 / 85. szám

SOMOGYI NÉPLAP 4 Vasárnap, 1964. április 12. Nagy feltűnést keltett Siófok fő­terén ez a fúró­torony, melyet Ausztriából hoza­tott a Nagykani­zsai Kőolajipari Vállalat. A járó fúrótoronnyal lé­nyegesen meg­gyorsítják mun­kájukat. Hz idén is megrendezik Siófokon a gépjáríMVizelök ügyességi verseméi A Magyar Autóklub Somogy megyei csoportja az Idegen- forgalmi Hivatallal közösen az idén is megrendezi Siófokon a gépjárművezetők ügyességi versenyét Okulva a tavalyi tapasztalatokból, a siófoki ha­jóállomás előtti versenypályát megnagyobbítják. Ez alkalom­ból a versenyzőkkel megis­mertetik a Balaton-part kör­nyékét is. Ezért rejtvény-tú- raversenyt is rendeznek Sió­fok—Balatonszentgyörgy kö­zött. Az induláskor minden versenyző kap egy-egy, a Ba­laton környék valamelyik ne­vezetes épületéről készült fényképet, s annak alapján meg kell keresniük azt a há­zat. Az ügyességi és a reyt- vény-túraversenyt május 24-én rendezik meg. Hivatalos mellébeszélés A legnemesebb tulajdonsá­gok közé tartozik az egye­nesség és az őszinteség. Szo­cializmust építő társadal­munk mindenkitől megköve­teli, hogy nyíltan, szemtől szembe mondja el vélemé­nyét, ha valahol hibát ész­lel, álljon ki igazsága mellett, és küzdjön is érte, ha szüksé­ges. Néhol bizony nem szívesen fogadják a bírálatot. Varga Györgynek, a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnöké­nek egy közelmúltban el­hangzott nyilatkozata is szól erről, és mélységesen elítéli az ilyesfajta álláspontot. Per­sze a módszerek csiszolódtak, és egyre ritkábban ragadtat­ja magát durva törvénysér­tésre ez vagy az a vezető. De a retorzió szelleme még gyak­ran kísért, és mérhetetlenül sok bosszúságot okoz életünk­ben. Éppen a minap találkoz­tunk egy ilyen jelenséggel. Nem mehetünk el szó nélkül És megjött a válasz Buda­pestről. A vezérigazgatóság levelében említés sincs ar­ról, amiről a panaszok szól­tak — a gépkocsiállásról, a filléres alkatrészek hiányáról stb. —, viszont annál többet ■foglalkoznak a bejelentők személyével. Egy vállalati személyzetis talán megörülne a részletes kádervélemény­nek — mert nyugodtan annak lehet nevezni a vezérigazgató­ság levelét —, mi azonban egyáltalán nem elégedtünk meg vele. Különösen a levél befejező mondata elfogadha­tatlan: »A fentiekben rövi­den ismertetett vizsgálati megállapítások (vagyis a be­jelentők személyének befeke- títése — a szerk.) alapján a panaszokat indokolatlannak tartom.« Szeretnénk megkérdezni a vezérigazgatóság illetékeseit: Ha valakinek történetesen nézeteltérése támad szolgála­ti vezetőjével, akkor már nem is lehet igaza? Nem ki­HÚSZ EV UTÁNI LÁTOGATÁS A lábodi tanácselnök sietve üzent az öreg Szabó József­nek, ha találkozni akar egy húsz évvel ezelőtt látott isme­rőssel, azonnal jöjjön. Ott álltunk a község közép­pontjában, egy útelágazásnál, s jött nagy léptekkel a kackiás bajuszú öreg. Arcán széles mo­soly ült. Kíváncsiak voltunk, vajon ráismer-e az egykori magyar tolmács a felszabadító bolgár hadsereg hajdani komi­szárjára, aki két hónapra Lá- bodon ütötte fel akkoriban szálláshelyét? S Szabó bácsi tétovázás nélkül odalépett Jancsó Georgien elvtórshoz, a régi ismerőshöz, kezet rázott vele, és a hadifogságban elsa­játított orosz tudással rögtön társalogni kezdett a régi barát­tal. Vagy húsz évvel ezelőtt Szabó bácsi volt a bolgár had­sereg és a lakosság közötti ösz- szekötő, ő vállalta magára a tolmács szerepét Georgiev elvtárs, aki most mint országának hazánkbeli nagykövete látogatott el So­mogyba, megtalálta azt az épü­letet (ma iskola van benne), ahol a háború idején a felsza­badító bolgár hadsereg pa­Hallgatni kell-e a korszerűsítésről ? FELHÍVOTT AZ EGYIK VÄLLALAT FŐMÉRNÖKE, s azt mondta, helytelen volt közölnünk az üzemükről szó­ló riportunkban azt, hogy a gyárban a termelés egy-két folyamatát hamarosan kor­szerűsítik. Véleménye szerint a hibát csak súlyosbítottuk azzal, hogy nyilvánosságra hoztuk: a korszerűsítés után a két műszakban nyolc ember munkája fölöslegessé válik. Mit fognak mondani rólam a munkások? — kérdezte a műszaki — Azt, hogy a fő­mérnök ki akarja fúrni a vállalattól a dolgozókat... Második ötéves tervünk egyik fő feladatként szabja meg azt, hogy emeljük a mű­szaki színvonalat, olcsóbban, gazdaságosabban termeljünk. Aki tehát a termelés korsze­rűsítésén fáradozik, annak el­ismerés, nem korholás jár. A főmérnök nyilatkozatát azért közöltük, hogy vállala­tát példaképül állítsuk más üzemek elé, bizonyítsuk, van lehetőség a műszaki fejlesz­tésre még egy modern gyár­ban is. Könnyű nekünk — mond­hatja a főmérnök —, szépen megmagyaráztuk a bizonyít­ványt, elhárítottuk a kifogást, ez azonban mit sem változtat az 6 helyzetén, továbbra is hallgathatja a munkások szemrehányásait, továbbra is olyan embernek tarthatják, aki a dolgozók létszámának csökkentésére törekszik. DE VAJON IGAZA VAN-E a főmérnöknek? Vajon el kell-e titkolni a korszerűsí­tést a munkások előtt? Nem kell, és nem is szabad. A munkások túlnyomó többsége ugyanis nem fél attól, hogy ha egy korszerű gépet üzembe helyeznek, vagy új technoló­giát vezetnek be, akkor az utcára kerül, nem tudja csa­ládjának megkeresni a kenye­ret. A szocialista társadalom­ban nincs munkanélküliség. Akinek munkája az egyik üzemben fölöslegessé válik, elmegy dolgozni a másikba. Számtalan példa van arra, hogy az ilyen dolgozónak nem is kell új munkaalkalmat ke­resnie, elhelyezik - annak az üzemnek a vezetői, amelyben addig dolgozott. A munkások zöme tudja azt is, hogy a korszerű technikának a ter­melésben való alkalmazása gyarapítja a nemzeti jövedel­met, tehát előmozdítja az élet- színvonal emelését Ezt bizo­nyítja az a sok tízezer újítás, amelyet a fizikai dolgozók benyújtanak, valamint az a számtalan, a termelés meg­gyorsítását célzó javaslat, amelyet tanácskozásokon, ér­tekezleteken tesznek. Igen ke­vés az olyan munkás, aki a szocialista termelés és a ka­pitalista termelés korszerűsí­tése közé egyenlőségjelet tesz, aki azt gondolja, hogy a gé­pesítés nálunk éppúgy a ke- nyértelenséget hozza magával, mint a kapitalista országok­ban. Nem e néhány ember véle­ménye döntő a fejlődés szem­pontjából, hanem a helyzetet reálisan értékelő többségé. Egy műszakinak — pláne, ha az még főmérnöke is a válla­latnak — az utóbbiak mellett van a helye. A helyes néze­teket vallókat támogatnia, biztatnia kell. Az elmaradot- tabbak helytelen szemlélete ellen pedig elsősorban a fel­világosítás és a nevelés esz­közeivel harcolnia kell. DE TUD-E EREDMÉNYE­SEN HARCOLNI az a mű­szaki, aki nem meri nyilvá­nosságra hozni véleményét, aki még maga is helytelen nézeteknek, a tudományosság mezében tetszelgő kapitalista közgazdászok megállapításai­nak ad igazat, és suttyom­ban, gyakran a szép statiszti­ka és a prémium kedvéért korszerűsít az üzemben? Alig­ha. Csakis a meggyőződéssel végzett, a tömegek támogatá­sát élvező korszerűsítés jár eredménnyel. A főmérnök, a harc elől meghátráló főmérnök állás­pontja tehát nem fogadható el. Nem kell hallgatnia a kor­szerűsítésről, nem kell attól félnie, hogy kellemetlen hely­zetbe kerül korszerűsítési ter­vei miatt. Meggyőződésünk, hogy ha nyíltan megvallja, mit tervez, s a tervek megva­lósításához kéri a munkások segítségét, ha felvilágosítja a még kételkedőket, sokkal na­gyobb becsülete lesz a válla­latnál, mintha a munkások háta mögött, azok segítsége nélkül dolgozik. Szegedi Nándor rancsnoksága székelt, s azt a szobát, ahol annak idején la­kott. A ház előtt ma is ott áll a gircses-görcsös, girbe-gurba fa, s a háztól nem messzire egy szépen gondozott temető. A sí­rokban a német fasiszták elle­ni harcokban elesett bolgár ka­tonák alusszák örök álmukat. A szovjet katonasírokon kívül Nagyatádon és még sok he­lyütt találunk bolgár sírokat ezen a tájon, jelezve, hogy sok bolgár vér ömlött ki e föld s e nép szabadságáért. Fájó, na­gyon fájdalmas dolog a hábo­rúra emlékezni. De van vigasz­talás: a hősök vére nem ömlött hiába, népünk élni tudott a szovjet és a bolgár nép hős fiai által kivívott szabadság­gal, s a költő szavaival élve összetalálkoztunk az eszmeba­rikádokon. Ahol csak megfordult kétna­pos somogyi látogatásakor ked­ves vendégünk, Jancsó Geor­giev elvtárs és kísérete, min­denütt láthatta, hogy a szocia­lizmus vetése szépen sarjad. Eredményeink megörvendezte­tik barátainkat és testvérein­ket. Georgiev elvtárs nem mu­lasztott el egyetlen alkalmat sem, hogy kifejezze a látottak fölötti őszinte örömét. A tex­tilművekben szerzett élmé­nyeit így summázta: »Jó be­nyomásunk van erről az üzem­ről, modern a berendezése, ki­tűnő a termelékenysége, fiata­lok dolgoznak benne, s ez ma­gában hordozza a további elő­rehaladás, a még jobb eredmé­nyek elérésének lehetőségét. Büszkék lehetnek fiatal gyá­rukra, sok sikert kívánok mindannyiuknak« — mondotta a gyárbelieknek Georgiev elv­társ. A gyakorlott pártmunkást, az életet jól ismerő embert, a szerény és őszinte elvtársat, a barátot ismertük meg Georgiev elvtársban. Nagy érdeklődést tanúsított minden iránt; igye­kezett a rövid idő alatt minél jobbéin megismerni megyénk életét; fölfigyelt eredmé­nyeinkre, sikereinkre, de azt is elmondta, ami nem tetszett ne­ki, amit jobban is csinálhat­nánk. Nagy figyelemmel hall­gatta Németh Ferenc elvtárs­nak a megye gazdasági helyze­téről, a pártéletről elmondott tájékoztatóját csakúgy, mint azokat a szavakat, amelyekben azt fejtette ki a megyei párt- bizottság első titkára, hogy miért rosszabbak például a nagyatádi járás termelőszövet­kezeteinek termelési eredmé­nyei a barcsi járásbelieknél. Érdekelték Georgiev elvtársat a vegyszeres gyomirtásban szerzett tapasztalataink csak­úgy, mint az, hogy milyen fog­lalkozási betegségek gyakoriak a kaposvári fonodában, vagy hogy miért dolgozik csak egy- harmad kapacitással az egyik új francia gép a nagyatádi fo­nalgyárban. Olyan alapos ma­gyarázatot adott a hiba okai­ról, hogy Szentpáli Tibor mű­szaki vezető tréfásan megkér­dezte Georgiev elvtárstól: »Nem ez a szakmája véletle­nül?« Barátaink látogatásai, észre­vételei, tanácsai hasznosak szá­munkra, erősítik bennünk azt a jobbra, többre serkentő tu­datot, hogy jó munkánkat, eredményeinket élénk érdeklő­déssel, szeretettel figyelik ha­tárainkon túl is, s hogy fele­lősséggel tartozunk egymásnak is. Georgiev elvtársnak a nagy­atádi forró- hangulatú magyar —bolgár barátsági gyűlésen mondott szavai szerint: »Ne­veinknek a történelemben még soha nem voltak olyan jó kap- solatai, szilárd, megbízható szövetségesei, mint amilyenek most vannak. A sikerek párt­jaink és kormányaink egyen­jogúságon alapuló szoros együttműködésének, helyes po­litikájának az eredményei. Ez a jó együttműködés a biztosí­téka népeink és országaink to­vábbi felvirágoztatásának is.« Varga József mellette, mert rendkívül nagy erkölcsi kár származhat be­lőle. Több bejelentés érkezett szerkesztőségünkhöz a 13. sz. AKÖV vezetőinek munkastí­lusával kapcsolatban. A dol­gozók — őszinte aggodalom­mal — megírták és elmon­dották, hogy baj van a mun­kaszervezéssel, az anyagellá­tással; nagyon sok gépkocsi áll javításra várva sokszor filléres alkatrészek hiánya miatt. A fejlődés, az előreha­ladás féltése csendült ki min­den szavukból. A panaszokat kivizsgálás céljából elküldtük az AKÖV fölöttes hatóságához, a KPM Autóközlekedési Vezérigazga­tóságához kérve, hogy nézze­nek utána, mert nem egyedi jelenségről van szó. fogásolhatja okkal az olyan magatartást, hogy motorhi­bás taxiról — amit ki tudja, mikor javítanak majd meg — nem engedik levenni a gumit, noha a másik kocsinak csak arra lenne szüksége? És le­hetne folytatni a sort azzal, hogy miért kell a megyei pártbizottság ipari osztálya munkatársának telefonálni a vállalathoz két nyomócső cse­réje végett — mert addig hal­lani sem akartak róla, akkor viszont gyorsan intézkedtek — stb. stb. Nem lehet másként el­könyvelni a KPM Autóközle­kedési Vezérigazgatóságának levelét, mint »hivatalos mel­lébeszélésként«. Polesz György Kései tavasz, felázott földek A tavasz első jelére benépe­sültek a veteményeskertek Ásók fúródtak a téli álmából ébredő televénybe, előkerültek a kapák és a gereblyék. Asszo­nyok, lányok villogtatták még nem napbarnította karjukat. Tarkabarka papírtasakok jel­zik, melyik ágyásba milyen mag került. A konyhakertek táján tehát rend van, hiába akadékoskodott az eső. Hanem a földek... A faluk határa! Itt már nem csipetnyi területről van szó. Megyeszer- te tíz- és százezer holdakról kell beszélni. A hosszúra nyúlt tél visszavonulását napokig tartó esőzések követték. A dű­lő- és földutak kerékvágatai­ban víz, a hajlatokban víz. a levezető árkok színig tele csa­padékkal. Még a városi ember is nyugtalankodik a vonatab­lakból eléje táruló kép láttán. Hogyne aggódnának a falu­siak: a szövetkezetek vezetői és a tagok! A szépen telelő vetések szin­te kívánják a serkentő hatású műtrágyát. Sok áll vagy bukik A mlkel Rákóczi Tsz-ben Gál István, Gál János, Bőhm István és Szantner János, a Hunyadi-brigád tagjai zabosbükkönyt vetnek. azon, hogy a kenyérgabona idejében és kellő mennyiség­ben kap-e műtrágyát. Itt az ideje a kukorica, a zab, a bor­só, a korai burgonya, a mák, a cukorrépa vetésének is. Csiz­mák, gépek alatt a laposabb részeken pedig egyaránt süp­ped a föld. »Ne esne már, elég volt Az isten se boldogul, ha így tart az idő« — hallani, ahol csak két tsz-paraszt szót vált egy­mással. A felkiáltások azon­ban nem a tehetetlen kétség- beesés jelei. Elnökök, agronó- musok járják a határt szinte naponta. Lábukkal »tapogat­ják« a földet. »Ez a terület el­bírja a gépet is, a másikra rá­jöhetnek a fogatok.« A megál­lapításokat határozott rendel­kezések követik. S az emberek kedvvel és szívesen indulnak ki a határba. Tenni, cseleked­ni vágynak, kezük türelmetlen mozdulataival mintha egyszer­re szeretnék pótolni az időjá­rás okozta kiesést. Ünnep, va­sárnap sem számít. A belegi Kossuth Tsz-ben például április 4-én a földek­re már kihordott trágyát terí­tették, s cukorborsót vetettek. Ezen a reggelen öt saját és két gépállomási gép »húzott« ki a faluból. Tennivaló itt is akad válogatásig. 156 katasztrá.iis hold kukoricát (kerek száz h'' dat már hungazinoztak is), i. hold uborkát, 30 hold paradi­csomot, 30 hold cukorrépát, 10 hold mákot, 45 hold zabot vet­nek. A megyében száz és száz helyen kell elvégezni a rész­feladatokat azonos módon, azonos időben és egymást se­gítve. Somogy csak így adhat majd kedvezően számot az or­szágnak a betakarodás idején. Közvetve pedig több húst és tejterméket. Igaz, összetorlódott a mun­ka, sok a figyelembe veendő szempont, de a tsz-parasztok is ismerik a tennivalókat, s készek erejüket megkettőzni; maguk sem hiszik már, hogy pusztán az időjárás szeszélyes voltán múlik a termésátlagok alakulása. Gőbölös Sándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents