Somogyi Néplap, 1964. április (21. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-12 / 85. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Vasárnap, 1964. áprfHs 12. MAGYAR-SZOVJET KÖZÖS NYILATKOZAT (Folytatás az 1. oldalról) cialista országok számos alka­lommal terjesztettek elő meg­felelő javaslatokat A szovjet csapatok a Varsói Szerződésből eredő szövetségi kötelezettségek alapján tar­tózkodnak ideiglenesen a Ma­gyar Népköztársaság terüle­tén. A szovjet csapatok ideig­lenes magyarországi tartózko­dását nem belső okok, hanem a jelenlegi nemzetközi helyzet teszi szükségessé. A Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság a Varsói Szer­ződés többi szocialista tagor­szágaival együtt újból meg­erősíti azokat a javaslatait, hogy valamennyi külföldi csa­patot vonjanak vissza más or­szágok területéről nemzeti ha­táraik mögé. A felek állást foglalnak a csapatoknak az idegen terüle­tekről való teljes vagy részle­ges kivonása mellett, beleért­ve Magyarországot is, ha azok a NATO-tagállamok, amelyek­nek csapatai idegen területen állomásoznak, megfelelő köte­lezettségeket vállalnak, és egészen vagy részben vissza­vonják csapataikat nemzeti határaik mögé. Mindkét fél szükségesnek tartja hangsúlyozni annak nagy jelentőségét, hogy létre­jött a légkörben, a világűrben és a víz alatt végzett atom- fegyverkísérletek megtiltá­sáról szóló szerződés, továbbá annak, hogy létrejött a Szov­jetuniónak és az Egyesült Ál­lamoknak az Egyesült Nem­zetek Szervezete által meg­erősített megállapodása, amely szerint nem juttatnak a vi­lágűrbe nukleáris fegyvereket. A magyar fél rendkívül jelen­tősnek tartja N. Sz. Hruscsov- nak, a Szovjetunió Miniszter- tanácsa elnökének a világ ál­lam- és kormányfőihez 1963. december 31-én intézett üze­netét a határ és területi viták békés rendezéséről. A felek kijelentik: El kell érni, hogy az atomenergiát már a mai nemzedék életében csak békés célokra használják fel. Ehhez jó kezdetül szolgál­na atomfegyvermentes öveze­tek létesítése Közép- és Észak- Európában, a Balkánon és a Földközi-tenger térségében, Afrikában és a világ más ré­szein, valamint az atom- és hidrogénfegyverek további el­terjedésének megakadályozá­sa. Ennek fő akadálya a NATO sokoldalú atomhad­erejének létrehozása, mert ez megnyitja az atomfegyverhez vezető utat a nyugatnémet revansisták előtt. A felek támogatják a Né­met Demokratikus Köztársa­ság kormányának azt a ja­vaslatát, hogy a két német állam — a Német Demokrati­kus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság — vállaljon kötelezettséget, hogy nem gyárt, nem használ fel, nem szerez be és nem helyez el területén atomfegyvert, s a Lengyel Népköztársaságnak azt a javaslatát, hogy írjanak alá megállapodást a Közép- Európában elhelyezett atom­fegyverkészletek további nö­velésének eltiltásáról. A Ma­gyar Népköztársaság és a Szovjetunió — mint koráb­ban, most is — úgy véli, hogy a Varsói Szerződés és a NATO tagállamai közötti megnemtámadási szerződés megkötése jelentősen csök­kentené az új háború veszé­lyét, hozzájárulna a világon uralkodó feszültség további enyhüléséhez és a bizalom megteremtéséhez az államközi kapcsolatokban. Jelenleg a legfontosabb a nemzetközi feszültség legve­szélyesebb gócainak megszün­tetésé. Sürgető kérdés ezzel kapcsolatban a második vi­lágháború maradványainak felszámolása és a német bé­keszerződés megkötése mind­két szuverén német állam­mal: a Német Demokratikus Köztársasággal és a német Szövetségi Köztársasággal, így lehet megbízható módon pontot tenni a második vi­lágháború végére, és megfé­kezni a Nyugat-Németország- ban újjáéledő militarizmust, hogy Európa népei biztonság­ban érezhessék magukat. A Német Demokratikus Köztár­saság területén fekvő Nyugat- Berlin a szerződés megkötésé­vel váljék demilitarizált sza­bad várossá. A felek kijelentik, hogy teljes eltökéltséggel áilnak a szocializmus építésének útjá­ra lépett hős kubai nép olda­lán, és teljes mértékben tá­mogatják a Kubai Köztársa­ság kormányának öt ismert pontját, amelyek a helyzet normalizálásának alapját ké­pezik a Karib-tenger térségé­ben. Mindkét félnek eltökélt szándéka, hogy a többi szo­cialista állammal, valameny- nyi békeszerető erővel együtt segítséget és támogatást nyújt a kubai népnek a szabadsá­gáért és nemzeti függetlensé­ge megszilárdításáért vívott igazságos harcához. A Magyar Népköztársaság és a Szovjet Szocialista Köz­társaságok Szövetsége most és a jövőben is messzemenő se­gítséget nyújt a szabadságu­kért és függetlenségükért har­coló népeknek. A felek kifejezik szolidari­tásukat Dél-Vietnam népével, és mélységesen elítélik az amerikai imperialistáknak a szabadságáért és nemzeti füg­getlenségéért küzdő dél-viet­nami lakosság ellen folytatott háborúját. Felháborodással állapítják meg, hogy az Egye­sült Államok agresszív körei­nek cselekedetei azzal a ve­széllyel járnak, hogy a föld e térségében továbbterjed a háború. A felek támogatják Vietnam népének azt a köve­telését, hogy vessenek véget a külföldi imperialista be­avatkozásnak Dél-Vietnam belügyeibe, űzzék ki a betola­kodókat, és ezzel Dél-Vietnam lakossága kapjon lehetőséget belügyeinek önálló intézésére. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió elítéli az im­perialista hatalmaknak azt a politikáját, amely akadályoz­za a gyűlöletes gyarmati rendszer teljes felszámolását Afrika földjén. A felek nagy jelentőségűnek tartják az af­rikai államok külügyminiszte­reinek lagoszi értekezletén el­fogadott közös nyilatkozatot, amely hozzájárul az afrikai országok együttműködéséhez függetlenségük védelmében. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió támogatásá­ról biztosítja a ciprusi népet abban a jogos törekvésében, hogy biztosítsa szuverenitását és területi épségét, síkraszáll a Ciprusi Köztársaság bel­ügyeibe való minden beavat­kozási kísérlet ellen, mert úgy véli, hogy egyedül a cip­rusi nép illetékes dönteni or­szága továbbfejlődése kérdé­seiben. A felek reálpolitíkai lépés­ként értékelik és mint ilyet üdvözlik a Kínai Népköztár­saság és a Francia Köztársa­ság diplomáciai kapcsolatai­nak létrejöttét. A magyar és a szovjet fél ismételten Iáje­lenti, hogy határozottan síkra­száll a Kínai Népköztársaság törvényes jogainak helyreállí­tásáért az Egyesült Nemzetek Szervezetében, az amerikai fegyveres erők kivonásáért Tajvan szigetéről, hogy ezzel vége szakadjon az Egyesült Ál­lamok agressziójának ez ellen az ősi kínai terület ellen. A felek támogatják a koreai népnek és a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság kor­mányának az amerikai meg­szállás beszüntetésére, az Egyesült Államok csapatainak Dél-Koreából való kivonására, Koreának demokratikus és bé­kés alapon történő újraegye­sítésére vonatkozó jogos köve­telését A felek nagy jelentőséget tu­lajdonítanak a szocialista or­szágok kezdeményezésére — az Egyesült Nemzetek Szerve­zetének megfelelő határozata alapján — összehívott keres­kedelmi és fejlesztési konfe­renciának, és remélik, hogy a konferencia hozzájárul a kü­lönböző fejlettségi fokú és a különféle társadalmi rendszerű országok között az egyenlőség, a kölcsönös előnyök és a leg­nagyobb kedvezmény elvéin alapuló kereskedelem fejlesz­téséhez, és ahhoz, hogy a nem­zetközi kereskedelem mente­süljön a megkülönböztetés minden formájától. Ez elősegí­tené a népek közötti barátsá­got és együttműködést, és megkönnyítené a fejlődő or­szágok gazdasági problémái­nak megoldását III. A Magyar Szocialista Mun­káspárt és a Szovjetunió Kom­munista Pártja képviselői tá­jékoztatták egymást pártjaik tevékenységéről, megvizsgálták a két párt testvéri kapcsola­tai további bővítésének és el­mélyítésének lehetőségeit. A Magyar Szocialista Mun­káspárt és a Szovjetunió Kom­munista Pártja képviselői megelégedéssel állapították meg, hogy a két pártnak a marxizmus—leninizmus ma­gasztos eszméin alapuló kap­csolatai a magyar párt- és kormányküldöttség 1963. évi szovjetunióbeli látogatása óta tovább bővültek és fejlődtek. Mindkét párt változatlanul fontos feladatának tartja a ma­gyar nép és a Szovjetunió né­pei testvéri barátságának to­vábbi erősítését. A két párt képviselői véle­ménycserét folytattak a nem­zetközi kommunista és mun­kásmozgalom jelenlegi helyze­téről, és megállapították, hogy a két párt nézetei a nemzet­közi kommunista és munkás- mozgalom minden fontos kér­désében teljesen megegyeznek. A két párt újból leszögezi, hogy az élet, a gyakorlat iga­zolta a kommunista és mun­káspártok képviselőinek 1957. és 1960. évi moszkvai értekez­letein elfogadott okmányok­ban foglalt elemzés és követ­keztetések helyességét, és ki­jelentik, hogy ezeket a doku­mentumokat egész tevékeny­ségük vezérfonalának tekintik. Korunk alapvető tartalma a kapitalizmusból a szocializ­musba való átmenet, a két el­lentétes rendszer harcának korszaka, a szocialista és nem­zeti felszabadító forradalmak korszaka, az imperializmus összeomlásának és a gyarmati rendszer felszámolásának kor­szaka, az a korszak, amelyben mind újabb és újabb népek lépnek a szocializmus építésé­nek útjára, amelyben a szocia­lizmus és a kommunizmus vi­lágméretekben győzedelmeske­dik. A történelmi fejlődés tel­jes egészében bebizonyította, hogy korunk fő megkülönböz­tető vonása az, hogy a szocia­lista világrendszer a társada­lom fejlődésének döntő ténye­zőjévé válik. A szocialista országok min­denekelőtt gazdasági sikereik­kel gyakorolnak alapvető be­folyást a világtörténelem me­netére. A szocialista közösség gazdasági és katonai erejének növekedése, a nemzeti felsza­badító harc, valamint a nem­zetközi munkás- és kommu­nista mozgalom sikerei a nem­zetközi küzdőtéren mindin­kább a szocializmus javára változtatják meg az erőviszo­nyokat. Az élet igazolta a kommunista és munkáspártok azon következtetésének helyes­ségét, hogy a jelen körűimé-, nyék között a világháború nem végzetszerűen elkerülhetetlen, és a szocialista országok, a munkásosztály nemzetközi for­radalmi mozgalma, a népek felszabadító mozgalma, vala­mennyi békeszerető erő egye­sült erőfeszítéseivel meg lehet akadályozni az új világhábo­rút, meg lehet védeni és szi­lárdítani a békét. Mindkét párt képviselői megállapítják, hogy a békés egymás mellett élés politikája kedvező körülményeket teremt a kapitalista országok dolgozó tömegeinek osztályharca, a né­pek nemzeti felszabadító moz­galma számára. A Magyar Szo­cialista Munkáspárt és a Szov­jetunió Kommunista Pártja nagyra értékeli azoknak a kommunista pártoknak aktív tevékenységét, amelyek a ka­pitalizmus bonyolult körülmé­nyei között vívják hősi harcu­kat a munkásosztály és vala­mennyi dolgozó egységéért, és különböző — békés és nem bé­kés, parlamenti és parlamen­ten kívüli — harci formákat alkalmazva küzdenek a mun­kásmozgalom céljainak valóra váltásáért. A szocialista világrendszel létezésének és állandó erősö­désének időszakában az impe­rialisták nem képesek a régi módon fellépni a népek, az egyre nagyobb sikereket elérő nemzeti felszabadító mozgal­mak ellen. A gyarmatosítók a népek harca által kényszerítve sok esetben elismerték volt gyarmataik függetlenségét, de mindent megtesznek, hogy po­zícióikat megtartsák, s nem riadnak vissza attól, hogy im­perialista rabló módszerekkel számoljanak le a törvényes nemzeti jogaikat védelmező népekkel. A Magyar Szocialis­ta Munkáspárt és a Szovjet­unió Kommunista Pártja is­mételten kijelenti, hogy hatá­rozottan támogatja a nemzeti függetlenségükért, szabadságu­kért és a haladásért küzdő ázsiai, afrikai és latin-ameri­kai népeket igazságos harcuk­ban. Az imperialisták minden le­hetőséget igyekeznek felhasz­nálni, hogy bomlasztó munkát végezzenek a szocialista orszá­gokban, megkísérlik gyengíte­ni a szocialista országok tár­sadalmi rendjét és a szocialis­ta országok testvéri közösségét. A Magyar Szocialista Munkás­párt és a Szovjetunió Kommu­nista Pártja szent kötelessé­gének tartja, hogy küzdjön ez ellen a bomlasztó tevékenység ellen, és felhívja a figyelmet mindenféle ellenséges ideoló­gia elleni következetes harc fontosságára. A két párt kép­viselői kijelentik, hogy nem le­hetséges az ellenséges ideoló­giák békés egymás mellett élé­se. A nemzetközi kommunista mozgalom alapvető elveivel összhangban mindkét párt a továbbiakban is megalkuvás nélkül harcol a revizionizmus, a dogmatizmus és a szektásság ellen, amelyek összeegyeztet­hetetlenek a marxizmus—leni- nizmussal, veszélyeztetik a kommunista és munkásmozga­lom egységét, akadályozzák annak forradalmi harcát A két párt képviselői egyetérte­nek abban, hogy meg kell vé­deni a szocialista országok és a nemzetközi kommunista mozgalom egységét minden bomlasztó kísérlettel szemben, bármely oldalról eredjen, is az. Mindkét párt úgy véli, hogy a jelen viszonyok között a marxista—leninista pártok egyik legfontosabb feladata: harc a nemzetközi kommunis­ta mozgalom egységének meg­szilárdításáért, a Kínai Kom­munista Párt vezetőinek sza- kadár tevékenysége ellen, amely nagy kárt okoz a szo­cializmusért és a kommuniz­musért folyó küzdelemnek. A Magyar Szocialista Mun­káspárt és a Szovjetunió Kom­munista Pártja a leghatározot­tabban elítéli a frakciós tevé­kenységet folytató kínai veze­tőket, akik a marxizmus—leni­nizmus iránti hűségre hivat­kozó szólamokkal, baloldali ultraforradalmi frázisokkal ta­karózva támadást intéztek a kommunista világmozgalom jelenlegi alapvető elméleti és politikai irányvonala ellen. A kínai vezetők a stratégia és a taktika valamennyi alapvető kérdésében eltávolodtak a kommunista világmozgalom­nak a kommunista és mun­káspártok moszkvai tanácsko­zásain közösen kidolgozott le­nini irányvonalától, és meg­hirdették saját vonalukat, amelyben a kispolgári kalan­dorpolitika a nagyhatalmi so­vinizmussal párosul. Számos kérdésben lényegében trockis- ta álláspontra csúsznak. Be­avatkozva más pártok bel­ügyeibe frakciókat szerveznek, és saját külön álláspontjukat igyekeznek rákényszeríteni az egész szocialista táborra, a kommunista világmozgalomra. A Magyar Szocialista Mun­káspárt megelégedéssel álla­pítja meg, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja maximá­lis türelmet és önfegyelmet ta­núsított, s minden lehetőt megtett, hogy beszüntesse a nyílt vitát, erősítse a szocia­lista közösség és a nemzetkö­zi munkásmozgalom összefor- rottságát. A Kínai Kommu­nista Párt vezetői mégis el­utasították a Szovjetunió Kom­munista Pártja kezdeményezé­sét és a többi testvérpárt ba­ráti figyelmeztetését. Eleinte saját külön ideoló­giai és politikai álláspontjuk­kal jeletkeztek, majd szünte­lenül mélyítették és szélesí­tették a nézeteltérések körét, kiterjesztették azokat az ál­lamközi kapcsolatokra a szo­cialista közösségen belül, majd nyílt politikai harcot kezdtek a Szovjetunió Kom­munista Pártja és a Szovjet­unió, a többi testvéri ország és párt ellen. A Szovjetunió Kommunista Pártja nagyra értékeli a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt szilárd és következetes állás­pontját a marxizmus—leniniz­mus elveinek védelmében, a kommunista világmozgalom egységének megszilárdításáért, a kommunista és munkáspár­tok 1957-es és 1960-as moszk­vai tanácskozásán közösen ki­dolgozott fő irányvonal érvé- n>esítéséért vívott harcban. A Magyar Szocialista Munkás­párt és a Szovjetunió Kom­munista Pártja úgy véli, hogy az adott helyzetben a leghatá­rozottabban vissza kell utasí­tani a kínai vezetők antileni- nista koncepcióit és akna­munkáját A kommunista és munkásmozgalom egységé­nek és a szocialista közösség­nek érdekei, valamennyi marxista—leninista párt in­ternacionalista kötelezettségei azt parancsolják, hogy nyílt, elvi harcot folytassunk azok ellen, akik az egységről szóló demagóg frázisokkal álcázzák opportunizmusukat, kispolá- ri, nacionalista mivoltukat és a forradalmi világmozgalom, valamint a nemzetközi helyzet legfontosabb kérdéseiben val­lott, lényegileg trockista né­zeteiket. A Magyar Szocialista Mun­káspárt és a Szovjetunió Kommunista Pártja a mar­xizmus—leninizmus és a pro­letár nemzetköziség elvei alapján továbbra is fáradha­tatlanul harcol a szocialista országok összeforrottságáért és a nemzetközi kommunista mozgalom egységének megszi­lárdításáért. A Magyar Szocialista Mun­káspárt nagyra értékeli a Szovjetunió Kommunista Pártjának a szocializmus és a kommunizmus felépítéséért vívott forradalmi harcaban szerzett tapasztalatait, és úgy véli, hogy e tapasztalatok ta­nulmányozása, alkalmazása nagy jelentőségű a Magyar Szocialista Munkáspárt és a magyar nép számára. A nem­zetközi munkásmozgaiomban az elmúlt esztendőkben vég­bement óriási fellendülés bi­zonysága annak, hogy a Szov­jetunió Kommunista Pártjá­nak elméleti munkássága, azt összefoglaló huszadik és huszonkettedik kongresszusa valamennyi kommunista párt számára nagy jelentőségű, mert általános érvényű. A vi­lág kommunista és munkás­pártjainak 1960-as történelmi jelentőségű tanácskozása meg­erősítette és okmányaiban rögzítette a Szovjetunió Kommunista Pártja huszadik kongresszusának valamennyi nemzetközi érvényű megálla­pítását. A Szovjetunió Kommunista Pártjának képviselői megelé­gedéssel állapították meg, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt jelentősen hozzá­járul az államok szocialista közösségének megszilárdítá­sáért, a marxizmus—leniniz­mus győzelméért, a tartós bé­kéért folyó harchoz az egész világon. A Szovjetunió párt- és kor­mányküldöttségének látogatá­sa és a látogatás alkalmával folytatott eszmecsere ered­ményeként tovább erősödött a Magyar Népköztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársa­ságok Szövetsége népeinek a- ráti kapcsolata, testvéri együttműködése, tovább szi­lárdult a Magyar Szocialista Munkáspártnak és a Szovjet­unió Kommunista Pártjának a marxizmus—leninizmus, a proletár nemzetköziség meg­ingathatatlan elvein alapuló egysége és összeforrottsága. Kelt Budapesten, 1964. év április 9. napján. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a Magyar Népköztársaság forradalmi munkás-paraszt kormányának elnöke; N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke. Az angol főváros kormány ellen szavazott Nagyarányú munkáspárti győzelem London (MTI). Nagy-London félreérthetet­lenül a tory-kormány ellen szavazott — ezt a következte­tést vonja le valamennyi meg­figyelő a helyhatósági válasz­tások pénteken este közzétett végleges eredményeiből. A munkáspárt 64:36 arány­ban csaknem kétharmados többséget szerzett a főváros közigazgatási testületében. A leadott 2,5 millió szavazat meg­oszlásából kitűnik, hogy ugyan­ilyen arányú munkáspárti elő­retörés az általános választá­sok esetén egyedül Londonban és peremvárosaiban a konzer­vatív kormánypártnak 25 par­lamenti mandátumába került volna. A hétfő óta tartó és szombaton befejeződő megyei helyhatósági választások ed­dig befutott eredményei csak­nem pontosan a londoni irány­zatot mutatják. Ennek megis­métlődése egy általános vá­lasztáson lüO—120 mandátu­mos parlamenti többséggel jut­tatná hatalomra a munkáspár­ti ellenzéket Szombaton a konzervatív sajtó csupán abban talál so­vány vigaszt, hogy »igazoló­dott« Sir Alec Douglas-Home előrelátása, amikor a nagy­londoni eredményeket meg sem várva, bejelentette: őszre halasztja az általános válasz­tásokat. Valamennyi hírmagyarázat kiemeli, hogy »meglepően so­kan szavaztak« a kommunista jelöltekre. Nagy-Londonban összesen csaknem százezer sza­vazatot kaptak a kommunista jelöltek, a leadott szavazatj­ák százalékát. A celebeszi kormányellenes felkelés Djakarta (MTI). Az indonéz hadsereg szóvi­vője szerint harcok folynak Dél-Celebeszen. A szóvivő közelebbi tájékoztatást nem közölt, de Jani tábornok, a hadsereg vezérkari főnöke ko­rábbi nyilatkozatában 250 emberre becsülte a lázadók veszteségét. A nyugati hírügynökségek szerint a kormányellenes meg­mozdulás mögött a Darui Is­lam fanatikus szélsőjobboldali szervezet áll. A hadsereg szóvivője szom­bati nyilatkozatában azzal vádolta Nagy-Britanniát. hogy lőszert, és fegyve»* lit a felkelőknek.

Next

/
Thumbnails
Contents