Somogyi Néplap, 1964. április (21. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-11 / 84. szám

c 4 l.’i’hh'yrt unp ja SÁRIKA LEVELEI Török Sárika halála fel- sónk javasolja, hogy a tanács rázta a társadalom lelkiisme­retét, felelősségérzetét. A tár­sadalom egyértelműen elítélte az ötéves kislányt halálra kínzó apát, a vele közös ház­tartásban élő Valcsek Mag­dolnát, valamint a tanács lé­lektelen, közönyös vezetőit, a nemtörődöm tsz-elnököt. Sári­ka halála közügy lett. A rádió dokumentum játékát az or­szág minden részében mély megdöbbenéssel hallgatták. Alig hangzott el a néma tanúkat, a cinkos közönyössé­get leleplező műsort, sokan tollat ragadtak, s a maguk vagy a velük dolgozók nevé­ben megírták véleményüket, állást foglaltak. Több mint öt­száz levelet kapott a rádió a dokumentumműsor elhangzása után. »Sárika postája« címmel összeállítást készítettek a le­velekből. A vasárnap elhang­zott műsorból kirajzolódott az ország lelki térképe. A levél­írók fölemelték tiltakozó sza­vukat a kegyetlenség, a gyer­mekkínzás, a hivatalos szer­vek közönyössége, a lélekte­len ügyintézés, a tsz-elnök kiskirályoskodása, a »semmi közöm hozzá« — szemlélet el­len. A félezer levél tanúsítja, hogy Sárika halála valóban lámpás volt, oda világított, ahol még sötét van. S az em­berek e sötétség eloszlatásáért fogtak toljat. Sárikát nem lehet feltá­masztani, de a társadalom összefogásával meg lehet előz­ni a többi Sárika halálát. Ezért követelték a Ceglédi Élelmiszer-kiskeresked el mi Vállalat dolgozói: »Törvény szükséges, mert a gazdasági munkában is mérhetetlen ká­rokat okoz „ lélektelen és bü­rokratikus gondolkodás, a tu­nyaság, a tespedtség.« Szerkesztőségünkbe is ér­keztek a sásdi gyermekgyil­kossággal, a rádióban elhang­zott dokumentumjátékkal fog­lalkozó levelek. Egyik olva­feltétlenül szóljon bele a csa­ládi ügyekbe. A rendőrség fi­gyelje az ilyen otthonokat, s ha bejelentés érkezik, indít­son eljárást a gyeVmekkínzók ellen. Egy másik olvasó a fe­lelőtlen szülők szigorúbb meg­büntetését kéri a bíróságok­tól. Érdemes összevetni a sásdi gyermekgyilkosság föllob- bantotta közfelháborodást egy amerikai vita tárgyával. Egy New York-i tízemeletes lakó­ház tövében meggyilkolták a huszonnyolc éves Catherine Genovese-t., Harminchét kö­zéposztálybeli szemtanúja volt harmincöt percen át a párharcnak. Minden lakásban volt telefon, mégsem értesí­tette senki sem a rendőrséget. Hidegvérrel nézték a lány meggyilkolását, nem akartak belekeveredni az ügybe. Ha az első késszúrás után kihív­ják a rendőrséget, Catherine Genovese ma is él. Végül a harmincnyolcadik amerikai telefonált, de már későn. A rendőrség két perc alatt a helyszínre érkezett, a lány azonban addigra meghalt. Az amerikai lapokban most azon vitatkoznak a társadalom leg­különfélébb rétegeinek képvi­selői, hogy valóban ilyen kö­zömbösek-e általában az ame­rikaiak. Sárika levelei egy felnőtt módra gondolkodó, nyíltan és határozottan beszélő, a mara- diságot, a hazudozást, a kicsi­nyességet, az álszentességet, a fajgyűlöletet megvető és kí­méletlenül ostorozó társada­lom képét rajzolták ki. A le­velek írói elítélték a tisztsé­gükkel visszaélőket. Nyitrai József né tsz-asszony így fa­kadt ki: »Az ilyen falusi ve­zetők számlájára írom, amiért sok fiatal és idős parasztem­ber otthagyja a falut, a föl­det. A kiskirályok elől, akár a tűz elől menekül a falu né­pe. Lehet, hogy súlyosnak tartják szavaimat, de én kommunista vagyok.« A Legfelsőbb Bíróság ked­den megkezdte a sásdi gyer­mekgyilkosság ügyében a föl- lebbviteli tárgyalást. A köz­vélemény változatlan érdeklő­déssel kíséri a további fejle­ményeket. Lajos Géza Április ll-én, József Attila születésnapján rendezik meg először Magyarországon a költészet napját. Ünnepe ez iro­dalmunknak, költészetünk kedvelőinek, egész kulturális éle­tünknek. Ezen a napon irodalmi estéken, szavalóversenyeken, a rádióban és a televízióban felcsendülnek az élő magyar köl­tők legszebb alkotásai. Könyvkiadásunk is méltóképpen ve­szi ki részét a mai magyar líra ünnepléséből: a Magvető Könyvkiadó erre az alkalomra jelenteti meg »Szép versek« címen kiváló költőinknek az utóbbi esztendőben napvilágot látott termésének legjavát. Csokonai a Tempefőiben még így kesergett: »Az is bo­lond, aki poéta lesz Magyarországon.« Azóta is hány tehet­ségünk és lángelménk járta végig a Lilla-versek írójának tragikus életútját! Ma már más a helyzet. Ma már érdemes hazánkban a »szép szó« mágusának lenni. Perdöntő bizonyí­ték erre klasszikusaink .és mai költőink műveinek fokozódó népszerűsége. S még valami. Költészetünk végre betört a világirodalomba, Petőfi életműve százezres példányszámban jelenik meg a Szovjetunióban, és a szovjet emberek ezrei és tízezrei éppúgy magukénak vallják József Attila költészetét, mint a mi népünk művelődni vágyó fiai. ’ Vörösmarty »Vén cigány«-át műfordítói versenyben 18 jeles francia költő tolmácsolta egy a költészetben is »nagy- hataloménak számító nemzet olvasótáborának. A közelmúlt­ban ugyancsak francia nyelven adtak ki egy magyar költői antológiát, mely felölelte költészetünk legszebb darabjait Ba­lassi Bálint korszakától napjainkig. A tekintélyes példány­számú. díszes kiállítású és vaskos kötet a francia irodalmi élet általános és forró hangú elismerésétől kísérve napok alatt fogyott el Párizsban, S még sok hasonló példa kíván­koznék a fentiek mellé. Miié (á a fácesx? A napokban szerepelt Sándor Művelődési Ház­La­tinka ban Zsoldos Imre és kisegyüt­tese. Érdeklődésemet azonnal fölkeltette az öles betűkkel írt plakát,, s elhatároztam, hogy ha törik, ha szakad, ezt a mű­sort nem hagyom ki. így én képviseltem a jegypénztárnál házunk lakóit, többek között Mtilleréket a szomszédból és Hacíászi nénit, a kövér házmes­tert. Müller bácsi közismert arról, hogy ha kissé tűi issza normá­lis adagját, bámulatosan jó, csattanóval végződő kabarékat tud rendezni. (Hol az ő, hol a Állandó zeneoktatást Nagyatádon! (Tudósítónktól.) Évek óta megoldatlan a nagyatádi zeneiskola működé­se. Sajnos, 1956 óta lakáshiány és egyéb okok miatt nincs ál­landóan szakképzett zenetanár a községben. Pedig a tízezer lakost számláló járási székhe­lyen feltétlenül szükséges len­ne egy állandó zeneiskola. Az ősszel 43 növendékkel — egy kissé késve — mégis megin­dult a zeneoktatás a művelő­dési házban. Mózner János, a Kaposvári Állami Zeneiskola tanára vállalta a zongorázni tanuló gyermekek oktatását. Sajnos, nagyon kevesen ta­nulnak vonós hangszereken,/ pedig rájuk is szükség lenne., A község zenekultúrájánál’ föllendítése és a két felnőt zenekar utánpótlása céljábó az új tanévben állandó tan­erőkkel — esetleg a kaposvári zeneiskola fiókjaként — kelle­ne megszervezni a nagyatádi zeneiskolát. felesége arcán csattan.) Min­den vágya, hogy egyetlen fiát, Oszkárt, aJű jelenleg négy és fél éves, általános es középis­kolai tanulmányainak befejez­tével a Zeneművészeti Fiőskolá- ra íratja be, ugyanis Őszit na­gyon érdekli a zene. A kis­fiúnak idáig a harsona volt a »zsánere«*, de amikor a műsor második részének elején meg­látta Zsoldos Imrét a fűrésszel, szeme felragyogott, s látszott rajta, hogy a mai nappal éle­tének egyik nagy állomásához érkezett. Ez a sorsdöntő ese­mény megváltoztatta elhatáro­zását, s a hosszú fűrészt ré­szesítette előnyben. Szilárd ter­ve az, hogy ebben a hangszer­ben találja meg életének cél­ját. Az előadás végén közölte apjával, hogy ötödik születés- napjra ne harsonát, hanem egy fűrészt vegyen. — Rendben van, fiam — szólt az apa —, legalább ha jó zenész nem is, de favágó még lehet belőled... Keglovics János Rövid időre becsukta kapuit a Zichy Emlékmúzeum. Az épüle­tet tatarozzák, a kiállítást átrendezik. Gergő István és Vörös Gé­za épületbádogosok a tető javítása közben értékes, díszes vere­tű, a múlt századból származó vadászfegyverekre bukkantak. Átadták a Kazinczy-díjat A Művelődésügyi. Minisztérium­ban pénteken délelőtt ünnepélye­sen átadták a Kazinczy-díjat Kör_ mendy Lászlónak, a Magyar Rádió bemondójának. A Kazinczy-díjjal, amelyet Péchy Blanka színművész alapított, olyan színészeket, rádió- és televíziós riportereket, bemon­dókat, diákokat jutalmaznak, akik érdemeket szereztek a szép ma­gyar beszéd ápolásában. A díjat Aczél György, a művelődésügyi miniszter első helyettese adta át a Kazinczy-dij bizottság nevében a kitüntetettnek. (MTI) Országos és nemzetközi szántóverseny A harmadik országos szántóver­senyt ez év június 11—12-én Mo­sonmagyaróváron rendezik meg. Az itt legjobb eredményt elérő két versenyző képviseli majd Magyar- országot a szeptember!<en Auszt­riában megrendezésre kerülő 12. szántó-világversenyen. Az országos szántóverseny-bi­zottság felhívással fordult a me­gyei irányító szervekhez, hogy jú­nius 5-ig mindenütt fejezzék be a válogató versenyeket, s a megyei versenyek legjobbjait június 10-ig nevezzék be az országos döntőbe. (MTI) BORJÚ A JEGEM fSémesi Márta II. osztályos zeneiskolai tanuló beszámol munkájáról Mózner Ján'os tanárnak. A Balaton jege már hetek­kel ezelőtt elolvadt ugyan, de az őszödiek még mindig emlé­keznek egy téli történetre. Zárszámadásra készülődtek, leltároztak a Vörös Csillag Tsz szemesi üzemegységében. A növendékmarhákat annak rendje- módja szerint egyen­ként mérlegelték. Az egyik üsző — hogyan, hogyan sem — kirántotta gondozója kezéből a kötelet, és nékiiramodva át­ugrott a kerítésen. Próbálni próbálták jobb belátásra kényszeríteni, de ügyet sem vetett rájuk. Előbb a szomszé­dos őszödi határt nyargalta vé­gig, majd a berek jegén ütött tanyát. Kivonultak olyan hú szán a faluból, de hosszút lé­pett előlük. Irány a Balaton. Ott aztán eltűnt üldözői elől. Telefon ide és oda, s a kör­nyéken már mindenki tudta, hogy az őszöd-szemesi szövet­kezeté a szökevény. A siófoki révkapitányság értesítette a túlsó partot is. Teltek-múltak a napok, ám hír sehonnan sem jött. Közben az ősei életmód­jára áttért jószág Földváron tűnt föl. A mólónál látták meg, amint fáradalmait kipi- henendőn leheveredett a hóba. A rendőrség hívta is mindjárt a tsz-t; jöjjenek azonnal, hoz­zanak vadászpuskát, mert annyira elvadult az üsző, hogy élve nem keríthetik kézre. A legközelebbi vonatra fel­szálltak a különleges célú va­dászok: Bognár József tsz-el­nök. Kovács János tanácselnök és Bezdai Lajos vadőr. Még arra is volt gondjuk, hogy go­lyót vigyenek, minthogy a sö­rét — feltehetően — nem fog­ja a borjút. Rendőr várta és igazította őket útba Földváron. Itt egy kis taktikai megbeszé­lést tartottak a vadászat kez­dete előtt. — Jani, ne te lőj, mert hátha elhibázod. Add át a puskát Lajosnak — intézke­dett a tsz-elnök. S mi lesz, ha a golyó ütötte seben nem fo­lyik ki a vére? El kell vágni a nyakát. Ehhez késre, nagykés­re van szükség. Szereztek ha­marjában azt is, sőt jó élesre meg is fenték. Az emberektől elszokott, a magányhoz már-már hozzászo­kott szökött borjú hosszadal­masnak, kivált pedig gyanús­nak találhatta ezt a készülő­dést. Be is fejezte pihenőjét, s fektéből felugorva frissen, ki­rívóan nekivágott ismét a Ba­latonnak. .»Köd előttem, köd utánam« — megint eltűnt a beláthatatlan balatoni téli vi­lágban. S a vadászok? Mi mást tehettek volna, csalódottan ha­zaindultak. Előbb azonban egyikük mérgében beleengedte a borjúnak szánt golyót a tó vastag jegébe. Újabb két-három nap műit el anélkül, hogy bármilyen ér­tesülést szervezhettek volna az üsző téli vándorlásáról. Egy­szer aztán telefonált Őszödre Olasz Ferenc zgímárdi tsz-el­nök: »Megvan a boriú, bekö­töttük istállónkba. Úgyis ké­szülünk arra felétek, hazavisz- szük vontatóval.« Az üsző elfogásának körül­ményeiről azért ne feledkez­zünk meg. Zamárdi úttörők korcsolyáztak a Balatonon. Csalogatták, majd pedig a vil­lasor felé kergették a borjút. Az így kelepcébe jutott. Mene­külni akarhatott, bement egy nyitott kapun, s mire jól kö­rülnézett, bezárt udvarban ta­lálta magát. A többit meg már tudjuk. Mivel élhetett a szegény pá­ra több mint egy hétig a hi­deg, havas, jeges téli világ­ban? A föltevések szerint nád­dal táplálkozott, s hóval oltot­ta szomját. Mindenesetre bebi­zonyította, hogy »borjú a tal­pán«, s megél a jég hátán is. A természetszerű, rideg élet­mód kipróbálásából semmi ká­ra sem származott azonkívül, hogy* a mostohább koszton bi­zony jó néhány kilót leadott testsúlyából. A történetet azzal kellene befejezni, hogy az annyi vi­szontagság után megkerült jó­szág azóta is nyugodtan él az istállóban. Ami azt illeti, az istállóban van ma is, de ka­landvágyáról nem mondott le. Nemrégiben a szemesi szakis­kola hallgatói gyakorlati fog­lalkozást tartottak a tsz-ma- jorban. Szarvasmarhák külle- mi bírálata — ez volt a lecke. Hát nem éppen ezt a növen­déküszőt vezették ki az udvar­ra! S a borjú — talán mert eszébe jutott az élményben oly gazdag, szép kirándulás — me­gint kereket oldott. László Sándor brigádvezető meg tár­sa tüstént lóra pattant, s visz- sza terelte az ebadtát. Első szökési kísérlete kitűnően si­került, a második meghiúsult. A következő kiruccanással ta­lán vár addig, míg ismét beáll a Balaton jege? Kutas József tmsoßzojK Az egyik fiatal kislány iz­gatottan magyarázza barát­nőjének: — Richard megkérte a ke­zem, s én,beleegyeztem. — Gondold meg alaposan a dolgot, mert a házasság hosszú hónapokig tartó kap­csolat kockázatának veszé­lyével jár! * * * A négyéves Béluska a csa­lád réme. Két testvére min­den este fél óráig sorolja odahaza, hogy mit művelt megint, kinek mit mondott, mit rontott el. Béluska szája ilyenkor lepittyed, és sírós hangon panaszkodik: — Beee, már megint árul­kodtok ... Egyik este meglátogatja a családot a kiscsoport vezető­je, s elmondja, hogy nagyon sok baj van Béluskával. Amikor az óvó néni elmegy, a család réme odaáll az anyukája elé, és sértetten így szól: — Nem játszom így, már az óvó néni is árulkodik. * * * Pemete összetalálkozik egy régi ismerősével. — Mi újság, mi újság? — Mit szól hozzá, borha- rapót nyitnak Kaposváron — így a régi ismerős. — Az semmi — legyint Pemete —, nálunk működik az ország első utcai perhara- pója! — lg — * * * A New York-i törvényszé­ken szokatlan bűnpert tár­gyaltak. A vádlottak padján egy banktisztviselő ült, mert éveken át nagyobb összege­ket könyvelt vagyonos ügy­felek számlájáról anyagi ne­hézségek közé került ügyfe­lek bankszámlájára. A bíró­ság a vádlott tisztviselőt föl­mentette, mert megállapí­totta, hogy üzelmeiböl sem­mi anyagi előnye nem szár­mazott. * * * Jim Hardnell amerikai színész síróiskolát nyitott. Szakszerű irányításával a film és a televízió sztárjai" rövid idő alatt megtanulnak többféleképpen is sírni. — A nők sokkal jobb ta­nulók, mint a férfiak — mondotta Jim Hardnell —, kétszer olyan hamar és könnyen tudnak sírni, mint a férfiak. * * * Mussolini, a volt olasz dik­tátor özvegye, Donna Rache- la, Roccadella Carainatóban, Forlitól 15 kilométernyire vendéglőt nyitott. Olasz étel- különlegességeket szolgál föl vendégeiknek, akiknek kö­rében legkapósabb a »Tyúk­mell á la Sophia Loren«. * * * „ Virginia Andrews ameri­kai kozmetikus szakértő így vélekedik a fiatal amerikai nőkről: — Az amerikai lányok úgy gondolják,, hogy elége­dettek lehetnek külsejükkel, ha olyan fiataloknak látsza­nak, mint édesanyjuk. Somogyi Néplap A2 MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogt' megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10. 15-11. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár. Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrsünk meg. és nem adunk vissza. Terjesztik a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postah.vataloknáJ és postáskézbesítőlinél. Előfizetési díj egy hónapra 12 Ft. Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka Sándor utca 6.

Next

/
Thumbnails
Contents