Somogyi Néplap, 1964. április (21. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-04 / 79. szám
SOMOGYI NÉPLAP 2 Szombat, 1964. április 4. Díszünnepség az operaházban hazánk felszabadulásának 19. évfordulója alkalmából (Folytatás az 1. oldalról.) getlenségének nyílt eladását, a fasiszta, szovjetellenes háborúhoz való csatlakozást, az illegalitásban is szervezte és vezette a harcot, tömörítette a demokratikus és hazafias erőket. A kommunista párt a fel- szabadulás után, a 25 éves ellenforradalom, a háború, a nyilas világ után joggal hirdethette, hogy nincs többé visszaút a kapitalizmus felé, nincs helye többé alkunak, félmegoldásnak. Meg kell szabadulni attól a társadalmi , rendtől, amely annyi szenvedést hozott. Az egyesült népi erők kivívták a proletárdiktatúrát, a munkásosztály és annak pártja hosszú harc után átvette a politikai vezetést. A győztes proletárdiktatúra folytatójává lett minden jó nemzeti ügynek. Sorra megoldotta az évszázadok óta megoldatlan történelmi kérdéseket, és így lett a proletárdiktatúra győzelme a földért, a kenyérért és a szabadságért vívott évszázados harcok betetőzése. A felszabadulás végleg lezárja a magyar nép számára a nemzeti és a társadalmi elnyomatás századait, és új fejezetet nyit történelmében: a szocializmus korának fejezetét. Ezért legnagyobb ünnepünk április negyediké. — Tisztelt ünneplő közönség! Közel két évtizede, hogy népünk felszabadult. Történelmileg nem hosszú idő ez a tizenkilenc év. Ez azonban olyan tizenkilenc esztendő volt, amely alatt a világon is és Magyarországon is óriási események történtek, az egész világ átformálódott. A világon merőben új erőviszonyok alakultak ki. Míg azelőtt századokon át gáttala- nul szedhette áldozatait a háború, és nem állott elháríthatatlan akadály a kizsákmányolok és a gyarmatosítók előtt, ma — az emberiség történelmében először —i túlsúlyban Vannak a világon a béke, a nemzeti függetlenség és a társadalmi haladás erői. Ma már arról beszélhetünk, hogy a béke, a nemzeti függetlenség és a társadalmi haladás erői, ha összefognak, és jól harcolnak, elháríthatják az emberiség feje felől a világháború veszélyét. A szocialista világrendszer kialakulásának és az erőviszonyok megváltozásának hatására széthullott az imperializmus gyarmati rendszere, és ma fiatal, független országokból álló új Ázsiát és Afrikát látunk magunk előtt. E majdnem két évtizedben valóságos forradalom zajlott le a technikában, és az emberi elme szinte minden nap új csodákat tesz. Ember álkotta égitestek és emberrel a fedélzetükön űrhajók röpködnek a világűrben. A nagyszerű ebben az, hogy miként a társadalmi haladásban, a világűr meghódításában is a Szovjetunió az úttörő: vitathatatlan elsőbbséget szerzett a rakéta- technikában, az űrhajózásban és a tudomány sok más, korunkban igen fontos ágazatában. És végül, de nem utolsósorban e majdnem húsz év alatt korunk uralkodó gondolatává lett a szocializmus. A népek rokonszenvvel tekintenek a szocialista országokra, követni akarják példájukat, és mind több fiatal, független ország kormánya vallja programjaként a szocializmust. Óriási, szinte felmérhetetlen változások ezek. Ez alatt az idő alatt a munkásosztály vezette magyar dolgozó nép sikerrel megvívta harcát a hatalomért. Erre az időre esnek a szocialista átalakulás és építés első évei. A nép kezébe kerülnek a termelési eszközölt. Létrejön a szocialista ipar, a szocialista bankrendszer, bel- és külkereskedelem. Megszületik a Magyar Népköztársaság, és létrejönnek a tanácsok. Kialakult a proletárdiktatúra államapparátusa, és új emberek kerülnek a hivatalokba. Megindul a kultúrforradalom, a nép addig minden művelődésből kirekesztett nagy tömegei végre eljutnak a közép- és főiskolákba; megtöltik a színházakat, a mozikat és a hangversenytermeket, s megismerkednek a kultúra szépségeivel. Meghozza első eredményeit a szocialista tervgazdálkodás, a szocialista iparosítás. Lelkesedés, forradalmi tűz és sikerek jellemzik ezeket az első éveket, mindnyájunkban lobog a hit és a tettvágy. Az úton azonban hibák és tragédiák is várnak ránk. A hibák okozta csalódások miatt talajra talál az ellenséges propaganda, és réseket talál népünk egységén az ellenséges aknamunka, fgy válik lehetségessé, hogy a volt uralkodó osztályok külföldi támogatással még egyszer ellenforradalommal próbálkoznak, még egy kísérletet tegyenek hatalmuk visszaszerzésére. De 1919 augusztusa nem Ismétlődhetett meg többé, mert megváltozott a világ, a szocializmus javára változtak meg az erőviszonyok. — Tisztelt ünneplő közönség! Kedves elvtársak! Immár majdnem nyolc éve, hogy békés, nyugodt, egyenletes építőmunka folyik az országban. Történelmünk századai során osztályelnyomás, háború, nyomor, nélkülözés és terror sújtotta, faji és nemzeti gyűlölködés osztotta meg népünket. A proletárdiktatúra győzelme utáni első évek sem voltak zavartalanok: a személyi kultusz, a törvénytelenségek sok keserűséget okoztak a szocializmust óhajtó és abban bízó tömegeknek. Ezért úgy érezzük, jogunk van azt mondani, hogy nem volt és nem is lehetett olyan idő eddigi történelmünkben, amikor az egész magyar nép, minden munkás, minden paraszt, minden értelmiségi és minden jó szándékú, munkájából élő ember a maihoz hasonló békében, nyugalomban és biztonságban élt, élhetett volna Mindez a kedvező belső és ugyancsak kedvező nemzetközi körülményeknek köszönhető. A párt politikája töretlen vonalú, következetes, szilárd, és a jövőben sem változik. Gondosan szem előtt tartja a tanulságokat, számol múltunkkal, hagyományainkkal, népünk tapasztalataival, egyszóval marxista—leninista, internacionalista politika. Bátran mondhatjuk, hogy a magyar dolgozó tömegek értik, helyeslik és követik pártunk politikáját. Szilárd a néphatalom, és erős a Magyar Népköz- társaság, mert erősek és egészségesek politikai és gazdasági alapjai. Fejlődő szocialista iparunk ma már ötszörösét termeli a fel- szábadulás előttinek, és évről évre többet termel fiatal, de a benne rejlő lehetőségeket évről évre biztatóbban mutató szocialista mezőgazdaságunk is. A magyar nép, amely élvezte harcában a Szovjetunió, az egész szocialista világ és minden haladó erő támogatását, a néphatalom megvédése és megszilárdítása után a mező- gazdaság szocialista átszervezésével, a szocialista társadalom alapjai lerakásának befejezésével újabb történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Ezzel uralkodóvá váltak hazánkban a szocialista termelési viszonyok. Pártunk VIII. kongresszusa ebben a helyzetben már a fejlődés újabb szakaszának, a szocialista társadalom teljes felépítéséinek útját vázolhatta fel népünk előtt. A társadalmunkban ma uralkodó jó légkör azért lehetséges, mert a szocializmus alapjainak lerakásával egyszer s mindenkorra megszűnt hazánkban az embernek ember által való kizsákmányolása, eltűntek a kibékíthetetlen osztályellentétek, és módosultak az osztályharc formái. A néphatalom szilárd és rendíthetetlen, efölött őrködik pártunk, munkásosztályunk, egész népünk. A mindennapi munkában most előtérbe kerültek az építés feladatai, ma ez nálunk az osztályharc döntő területe. A forradalmárok, a kommunisták ma azt hirdetik: dolgozz jobban, add tudásod, tehetséged legjavát a szocializmusért. Annyit érsz, amennyit a társadalomnak nyújtasz. Az emberek megítélésének alapvető mércéje ma a szocialista hazához való viszony, a végzett munka. Megvannak tehát az alapok és a legdöntőbb feltételek ahhoz, hogy végre az egész dolgozó népre kiterjedő egység, szocialista nemzeti egység alakuljon ki. Igazi, zavartalan és végleges nemzeti egység lesz ez, mert véglegesen fog össze olyan osztályokat és rétegeket, amelyeknek érdekei immár maradéktalanul egybeesnek. Ennek az egységnek ma a szocializmus az alapja, és magában foglalja mindazokat a célokat, amelyekért történelmünk során a nemzet haladó erői valaha összefogtak: a nemzeti függetlenséget, a nép- szabadságot, az antifasizmust és a békét. Megtalálja tehát helyét e nemzeti összefogásban minden hazafi, az országépítés, a nemzeti függetlenség minden híve, minden antifasiszta és békeharcos. A minap zajlott le a Hazafias Népfront országos kongresszusa. Megmutatta ez a nagyszerű kongresszus, hogy a népfrontmozgalomban máris együtt van és a jövőben még inkább együtt lesz minden konstruktív politikai erő, ott lesz mindenki, akinek gondja az ország, a nép boldogulása, akinek gondolkodását nem tartják fogva politikai téveszmék és önös érdekek. Most végre valamennyi alkotó erőt, tehetséget és akaratot egy célra, néphatalmunk szilárdítására, erőinek gyarapítására, népünk jólétének emelésére, a szocializmus teljes felépítésére egyesíthetünk. Az eredményekre büszke lehet népünk. Nemzeti jövedelmünk mintegy háromszorosa a felszabadulás előttinek. A munkások és az alkalmazottak reáljövedelme J949 óta több mint 80 százalékkal, a parasztok egy főre jutó fogyasztásának reálértéke ugyanezen idő alatt mintegy 70 százalékkal nőtt. A lakosság fogyasztása az elmúlt esztendőkben több mint kétszerese volt az 1949. évinek. Az emelkedést nagyrészt az elmúlt hét évben értük el. Hét év alatt több mint 400 000 lakást építettünk. A társadalombiztosítás gyakorlatilag az egész lakosságra kiterjed. Ezeket a — bátran mondhatjuk — nagy eredményeket egy olyan országban értük el, amelynek népe a múlttól elmaradottságot kapott örökül, amelyet csaknem teljesen kifosztott a második világháború, súlyosan megkárosított az 1956. évi ellenforradalom, és amelynek szocialista építőmunkáját nyílt harccal, aknamunkával, gazdasági nyomással és minden más lehetséges módon akadályozni igyekeztek az imperialisták, a reakció erői, a haladás minden ellensége. A szilárd alapok lehetővé teszik, hogy jó ütemben folytassuk a szocialista építőmunkát, és tovább emeljük népünk jólétét. Nem kell egyebet tennünk, csak gondosan, fegyelmezetten, szervezetten és takarékosan dolgoznunk. Ügy kell munkálkodnunk, hogy mindig végrehajtsuk feladatainkat, megvalósítsuk kitűzött terveinket, az idei tervet, az ötéves tervet és távlati fejlesztési elgondolásainkat egyaránt. Nem beszélhetnénk ezekről a7 eredményekről, ha nem küzdöttünk volna meg a baloldali kalandorkodással, a revizionista árulással, és nem vertük volna vissza az osztályellenség különböző ns-tagai- nak rohamait. Továbbra is megmaradunk ezen a bevált úton, se jobbra, sem pedig balra nem engedjük húzni a párt, az ország szekerét. Jóleső érzés, és lelkesít bennünket, hogy barátaink értékelik a szocializmus építésében elért eredményeinket. Mindig azon leszünk, hogy építőmunkánkkal ne csak dolgozó népünket szolgáljuk, hanem eleget tegyünk a szocializmus győzelmének kivívásában reánk háruló nemzetközi kötelezettségeinknek is. Megvannak békénk és biztonságunk külső feltételei is. A Szovjetunió erejének növekedése, népeinek önzetlen áldozatvállalása, a szovjet kormány kezdeményezései, erőfe szításéi, és a béke erőinek közös, lankadatlan harca lehetségessé teszi, hogy elkerüljük a világháborút. A továbbiakban Kádár elvtárs ismertetve a békeharc eredményeit, rámutatott: — A magyar dolgozó nép és a magyar kormány erőihez mérten kiveszi részét a békéért folyó hatalmas küzdelemből. Támogatja az általános és teljes leszerelésre tett szovjet javaslatokat, amelyek most a genfi tizennyolc hatalmi leszerelési értekezlet napirendjén szerepelnek. A Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság kormányával és népével, valamennyi békeszerető néppel együtt küzdünk a Nyugat-Né- metországban újjáéledt német imperializmus ellen. Azt valljuk, hogy alá kell írni a béke- szerződést mindkét szuverén német állammal, demilitarizált szabad várossá kell nyilvánítani -Nyugat-Berlint, és ily módon meg kell fékezni Nyugat- Németország militaristáit. Támogatjuk a különböző atomfegyvermentes övezetek létesítésére tett javaslatokat, közöttük a közép-európai atomfegyvermentes övezet megteremtésére tett korábbi és legutóbbi lengyel javaslatot. Hasznos és megvalósítandó kezdeményezésnek tekintjük Hruscsov elvtársnak azt az újévi javaslatát, hogy az államok fegyveres erőszak alkalmazása nélkül rendezzék területi és határvitáikat. Elítéljük a gyarmatosítás régi és új formáit. Szabadságot követelünk minden gyarmati rabságban sínylődő népnek A szocialista társadalmi rend teljes győzelméért, a gyarmati rendszer teljes megsemmisítéséért és a béke megőrzéséért folytatott egyidejű harcunk elválaszthatatlan egymástól. Meggyőződésünk szerint ez az az út, amelyen haladva az egész emberiség végleg megszabadul az elnyomás, a kizsákmányolás tőkés rendszerétől és ezzel a háború fenyegető rémétől. Győzelmünket mozdítja elő, ha a szocialista országok, a nemzetközi munkásmozgalom egységesen kitart a békés egymás mellett élés és a békés verseny közösen kidolgozott, bevált és egyedül lehetséges politikája mellett. Az utóbbi esztendők mindenben igazolták e politika helyességét Az elmúlt években ismételten bebizonyosodott, hogy a burzsoázia számára a szocializmus, a kommunizmus igazán akkor veszélyes, ha szélesebb demokráciát, nagyobb anyagi jólétet, magasabb műveltséget nyújt, mint a kapitalizmus. Akkor veszélyes, ha a tömegek a béke megbízható támaszát, a népek szabadságának erős védelmezőjét látják benne. Ezt a politikát támadják a kínai vezetők. Dogmatikus torzításaikkal és szakadár tevékenységükkel szemben Központi Bizottságunk február 20 —22-i ülésén ismételten teljes egységben, határozottan állást foglalt, elítélte és elutasította azokat. ■ A magyar dolgozók tudatában vannak annak, hogy eredményeik elválaszthatatlanok a szocialista országokkal való testvéri összefogástól, az egységben rejlő erőtől. Különösen drága számunkra a Szovjetunióhoz fűződő testvéri barátság. A magyar nép soha el nem múló hálát érez felszabadítója, a Szovjetunió, a szovjet hadsereg iránt. r hálás a Szovjetuniónak, a , jetunió Kommunista Párták és a szovjet népnek azért mert szocialista fejlődésünk elmúlt éveiben politikailag és gazdaságilag mindenben segítőnk és támaszunk volt. Reá támaszkodtunk függetlenségünk védelmében, mindvégig legfőbb támogatónk volt és ma is az szocialista építőmunkánkban, építőmunkánk zavartalanságának biztosításában. Ma inkább, mint valaha, eszmei és politikai segítőtársunk a Szovjetunió Kommunista Pártja. Mai eredményeink egyik forrása éppen a Szovjetunió Kommunista Pártjának marxista—leninista tudományos munkássága, az, hogy ebből a munkásságból mi is meríteni tudunk. A nemzetközi munkásmozgalomban az elmúlt esztendőkben végbement óriási fellendülés bizonysága annak, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja elméleti munkássága, azt összefoglaló XX. és XXII. kongresszusa valamennyi kommunista párt számára nagy jelentőségű, mert általános érvényű, amint ezt a világ kommunista és munkáspártjainak 1960-as történelmi jelentőségű tanácskozása is megállapította, és okmányaiban rögzítette. — Tisztelt ünneplő közönség! \ Büszkeség tölt el minden forradalmárt annak láttán, mekkora erővé lett Marx, Engels és Lenin műve, a kommunista eszme. Ez az eszme a győztes szocializmus 14 országában, a világ kommunista pártjaiban már anyagi erővé vált. De bátran mondhatjuk, hogy af. egész világon minden politikai, világnézeti küzdelem a kommunizmusért vagy a kommunizmus ellen folyó harc jegyében áll, minden küzdelem e körül forog. Ma mindenki állást foglal a marxizmus, a szocializmus kérdésében, igenli vagy tagadja, de állást foglal. Állást foglalnak az egyházak, a filozófusok, a politikusok, az írók, a művészek, mert ezt az eszmét figyelmen kívül hagyni, tudomásul nem venni nem lehet. Nem volt még ekkora erejű és hatású eszme a világon. Természetes ez, mert a marxizmus—leninizmus a társadalmi fejlődés senki tetszésétől nem függő, objektív törvényeinek felismerésén alapuló tudomány. Természetes ez, mert a kommunizmus igaz eszme, népi eszme, a jövő eszméje. Győzött a világ egynegyedén, győzött nálunk, Magyarországon, és győzni fog az egész világon. Eszménk ereje abban van, hogy a tényekből, a való életből indul ki, látja a mozgást és a változást, s megtalálja a választ az élet, a fejlődés új kérjlé- , seire. Ez az eszme, a1 marxizmus —leninizmus vezérli politikájában pártunkat, a Magyar Szocialista Munkáspártot és a pártunkat követő magyar népet. Ez egyesít bennünket a forradalmi erőkkel, a kommunista világmozgalommal, a szocializmust építő népekkel. A magyar dolgozó népet a hatalom egykori bitorlói, királyok, főnemesek, földbirtokosok, kapitalisták évszázadoGenf (MTI). A kereskedelmi értekezlet pénteki ülésén Mali kereskedelmi minisztere, N’Douré a nyersanyagpiac megszervezését, a szilárd árak biztosítását követelte, míg Tarcici, Jemen nagykövete elítélte az országa ellen elkövetett brit agressziót. Pénteken sajtóértekezletet tartott Genfben Patolicsev szovjet külkereskedelmi miniszter, az értekezleten részt vevő szovjet küldöttség vezetője. Egy kérdésre válaszolva Patolicsev hangsúlyozta, hogy a kon át kizárták a jogból, az országot idegen zsoldosok dúlták, fosztogatták. Történelmünk e sötét korszakai örökre elmúltak, a nép a hatalom, az ország és saját sorsának urává, nemzetté vált. Társadalmunkat munkásosztályunk, annak forradalmi pártja, a szocialista eszme, korunknak ez az új, mind magasabbra emelkedő és mind fényesebben ragyogó csillaga vezérli. Ma, felszabadulásunk napján körültekintve látjuk, népünk szabadon, békében, biztonságban él, dolgozik, és összefogva a haladás legyőzhetetlen nemzetközi erőivel bizakodva tekint a jövőbe. Biztos léptekkel halad előre maga választotta útján a munka szabad szocialista világának beteljesülése felé. Éljen április negyediké, legnagyobb nemzeti ünnepünk! Éljen dolgos, szocializmust építő népünk, szeretett hazánk, a Magyar Népköztársaság! Éljen felszabadítónk, a Szovjetunió, a Szovjetunió Kommunista Pártja, annak Nyikita Szergejevics Hruscsov vezette Központi Bizottsága! Éljenek a szocializmust építő népek! Éljen a béke és a népek barátsága! A díszünnepség részvevőinek tapsa közben N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, a szovjet pártós kormányküldöttség vezetője lépett a szónoki emelvényre. N. Sz. Hruscsov hosszantartó, nagy tapssal fogadott beszéde végén felolvasta a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének és a Szovjetunió Minisztertanácsának üdvözletét. Szavai után újból lelkesen, hosszan zúgott a taps, s az ünneplés még fokozódott, amikor N. Sz. Hruscsov meleg, baráti kézszorítás kíséretében Kádár Jánosnak és Dobi Istvánnak díszkötésben átnyújtotta az üdvözlet szövegét. A díszünnepség első része az Internacionálé hangjaival ért véget. Az ünnepség második részében művészi műsor következett. Az Állami Operaház ének- és zenekara, valamint a budapesti kórus Kodály Zoltán Székelyfonó című művének zárókórusát adta elő. Szólót énekelt Mátyás Mária Kossuth-díjas érdemes művész, Komlóssy Erzsébet, Si- mándy József Kossuth-díjas kiváló művész és Melis György Kossuth-díjas érdemes művész. Ezután a két együttes Koródy András érdemes művész vezényletével Szabó Ferenc: Föltámadott a tenger című művének utolsó 'tételét tolmácsolta. Simándy József és Melis György a Don Carlos operából a Szabadság-kettőst énekelte, majd az Állami Operaház balett-kara Aszaf- jev: Párizs lángjai című balettjének harmadik felvonását mutatta be. A szólótáncokaf az operaház neves táncosai — köztük Lakatos Gabriella, Kun Zsuzsa, Fülop Viktor Kossuth-díjasok és Sallay Zoltán érdemes művész — adták elő. A díszünnepség közönsége nagy tapssal jutalmazta a műsor szereplőinek magas színvonalú. művészi teljesítményét. (MTI) NATO-országok a Szovjetunió elleni »-stratégiai embargóval« csupán önmaguk alatt vágják a fát. Ennek kapcsán emlékeztetett a nagy átmérőjű olajvezetékek ügyére. A nyugatnémetek — mint ismeretes — hatálytalanították szerződéseiket, s ezzel elvesztettek egy hatalmas piacot, és arra késztették a Szovjetuniót, hogy maga állítsa elő ezeket a felszereléseket. A szovjet kereskedelmi miniszter végül sürgette egv új, egyetemes kereskedő1 ’' vezet felállítását. A genii leszerelési értekezlet pénteki napja «
