Somogyi Néplap, 1964. április (21. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-04 / 79. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Szombat, 1964. április 4. Díszünnepség az operaházban hazánk felszabadulásának 19. évfordulója alkalmából (Folytatás az 1. oldalról.) getlenségének nyílt eladását, a fasiszta, szovjetellenes hábo­rúhoz való csatlakozást, az il­legalitásban is szervezte és ve­zette a harcot, tömörítette a demokratikus és hazafias erő­ket. A kommunista párt a fel- szabadulás után, a 25 éves el­lenforradalom, a háború, a nyi­las világ után joggal hirdet­hette, hogy nincs többé vissza­út a kapitalizmus felé, nincs helye többé alkunak, félmeg­oldásnak. Meg kell szabadulni attól a társadalmi , rendtől, amely annyi szenvedést hozott. Az egyesült népi erők ki­vívták a proletárdiktatú­rát, a munkásosztály és annak pártja hosszú harc után átvette a politikai vezetést. A győztes prole­tárdiktatúra folytatójává lett minden jó nemzeti ügynek. Sorra megoldotta az évszáza­dok óta megoldatlan történel­mi kérdéseket, és így lett a proletárdiktatúra győzelme a földért, a kenyérért és a sza­badságért vívott évszázados harcok betetőzése. A felszaba­dulás végleg lezárja a magyar nép számára a nemzeti és a társadalmi elnyomatás száza­dait, és új fejezetet nyit törté­nelmében: a szocializmus ko­rának fejezetét. Ezért legna­gyobb ünnepünk április ne­gyediké. — Tisztelt ünneplő közön­ség! Közel két évtizede, hogy né­pünk felszabadult. Történelmi­leg nem hosszú idő ez a ti­zenkilenc év. Ez azonban olyan tizenkilenc esztendő volt, amely alatt a világon is és Ma­gyarországon is óriási esemé­nyek történtek, az egész világ átformálódott. A világon merőben új erő­viszonyok alakultak ki. Míg azelőtt századokon át gáttala- nul szedhette áldozatait a há­ború, és nem állott elhárítha­tatlan akadály a kizsákmányo­lok és a gyarmatosítók előtt, ma — az emberiség történel­mében először —i túlsúlyban Vannak a világon a béke, a nemzeti függetlenség és a tár­sadalmi haladás erői. Ma már arról beszélhetünk, hogy a béke, a nemzeti függet­lenség és a társadalmi ha­ladás erői, ha összefog­nak, és jól harcolnak, el­háríthatják az emberiség feje felől a világháború veszélyét. A szocialista világrendszer kialakulásának és az erőviszo­nyok megváltozásának hatásá­ra széthullott az imperializ­mus gyarmati rendszere, és ma fiatal, független országokból álló új Ázsiát és Afrikát lá­tunk magunk előtt. E majdnem két évtizedben valóságos forradalom zajlott le a technikában, és az emberi elme szinte minden nap új csodákat tesz. Ember álkotta égitestek és emberrel a fedél­zetükön űrhajók röpködnek a világűrben. A nagyszerű eb­ben az, hogy miként a társa­dalmi haladásban, a világűr meghódításában is a Szovjet­unió az úttörő: vitathatatlan elsőbbséget szerzett a rakéta- technikában, az űrhajózásban és a tudomány sok más, ko­runkban igen fontos ágazatá­ban. És végül, de nem utolsósor­ban e majdnem húsz év alatt korunk uralkodó gondolatává lett a szocializmus. A népek rokonszenvvel tekintenek a szocialista országokra, követni akar­ják példájukat, és mind több fiatal, független or­szág kormánya vallja programjaként a szocia­lizmust. Óriási, szinte felmérhetetlen változások ezek. Ez alatt az idő alatt a mun­kásosztály vezette magyar dol­gozó nép sikerrel megvívta harcát a hatalomért. Erre az időre esnek a szocialista át­alakulás és építés első évei. A nép kezébe kerülnek a ter­melési eszközölt. Létrejön a szocialista ipar, a szocialista bankrendszer, bel- és külke­reskedelem. Megszületik a Ma­gyar Népköztársaság, és létre­jönnek a tanácsok. Kialakult a proletárdiktatúra államap­parátusa, és új emberek ke­rülnek a hivatalokba. Megin­dul a kultúrforradalom, a nép addig minden művelődésből ki­rekesztett nagy tömegei végre eljutnak a közép- és főisko­lákba; megtöltik a színháza­kat, a mozikat és a hangver­senytermeket, s megismerked­nek a kultúra szépségeivel. Meghozza első eredményeit a szocialista tervgazdálkodás, a szocialista iparosítás. Lelke­sedés, forradalmi tűz és sike­rek jellemzik ezeket az első éveket, mindnyájunkban lo­bog a hit és a tettvágy. Az úton azonban hibák és tra­gédiák is várnak ránk. A hi­bák okozta csalódások miatt talajra talál az ellenséges pro­paganda, és réseket talál né­pünk egységén az ellenséges aknamunka, fgy válik lehetsé­gessé, hogy a volt uralkodó osztályok külföldi támogatás­sal még egyszer ellenforrada­lommal próbálkoznak, még egy kísérletet tegyenek hatalmuk visszaszerzésére. De 1919 augusztusa nem Is­métlődhetett meg többé, mert megváltozott a világ, a szocializmus javára vál­toztak meg az erőviszo­nyok. — Tisztelt ünneplő közön­ség! Kedves elvtársak! Immár majdnem nyolc éve, hogy békés, nyugodt, egyenle­tes építőmunka folyik az or­szágban. Történelmünk száza­dai során osztályelnyomás, há­ború, nyomor, nélkülözés és terror sújtotta, faji és nem­zeti gyűlölködés osztotta meg népünket. A proletárdiktatúra győzel­me utáni első évek sem voltak zavartalanok: a személyi kul­tusz, a törvénytelenségek sok keserűséget okoztak a szocia­lizmust óhajtó és abban bízó tömegeknek. Ezért úgy érez­zük, jogunk van azt mondani, hogy nem volt és nem is lehe­tett olyan idő eddigi történel­münkben, amikor az egész ma­gyar nép, minden munkás, minden paraszt, minden értel­miségi és minden jó szándékú, munkájából élő ember a mai­hoz hasonló békében, nyuga­lomban és biztonságban élt, él­hetett volna Mindez a kedvező belső és ugyancsak kedvező nemzetkö­zi körülményeknek köszönhe­tő. A párt politikája töretlen vonalú, következetes, szi­lárd, és a jövőben sem változik. Gondosan szem előtt tartja a tanulságokat, számol múl­tunkkal, hagyományainkkal, népünk tapasztalataival, egy­szóval marxista—leninista, in­ternacionalista politika. Bát­ran mondhatjuk, hogy a ma­gyar dolgozó tömegek értik, helyeslik és követik pártunk politikáját. Szilárd a néphatalom, és erős a Magyar Népköz- társaság, mert erősek és egészségesek politikai és gazdasági alapjai. Fejlődő szocialista iparunk ma már ötszörösét termeli a fel- szábadulás előttinek, és év­ről évre többet termel fiatal, de a benne rejlő lehetőségeket évről évre biztatóbban mutató szocialista mezőgazdaságunk is. A magyar nép, amely élvez­te harcában a Szovjetunió, az egész szocialista világ és min­den haladó erő támogatását, a néphatalom megvédése és megszilárdítása után a mező- gazdaság szocialista átszerve­zésével, a szocialista társada­lom alapjai lerakásának befe­jezésével újabb történelmi je­lentőségű győzelmet aratott. Ezzel uralkodóvá váltak ha­zánkban a szocialista termelé­si viszonyok. Pártunk VIII. kongresszusa ebben a helyzet­ben már a fejlődés újabb sza­kaszának, a szocialista társa­dalom teljes felépítéséinek út­ját vázolhatta fel népünk előtt. A társadalmunkban ma uralkodó jó légkör azért lehet­séges, mert a szocializmus alapjainak lerakásával egyszer s mindenkorra megszűnt ha­zánkban az embernek ember által való kizsákmányolása, el­tűntek a kibékíthetetlen osz­tályellentétek, és módosultak az osztályharc formái. A néphatalom szilárd és rendíthetetlen, efölött őrködik pártunk, munkásosztályunk, egész népünk. A mindennapi munkában most előtérbe kerültek az építés feladatai, ma ez nálunk az osztályharc döntő területe. A forradalmárok, a kommu­nisták ma azt hirdetik: dol­gozz jobban, add tudásod, te­hetséged legjavát a szocializ­musért. Annyit érsz, amennyit a társadalomnak nyújtasz. Az emberek megítélésének alap­vető mércéje ma a szocialista hazához való viszony, a vég­zett munka. Megvannak tehát az alapok és a legdöntőbb feltételek ah­hoz, hogy végre az egész dol­gozó népre kiterjedő egység, szocialista nemzeti egység ala­kuljon ki. Igazi, zavartalan és végleges nemzeti egység lesz ez, mert véglegesen fog össze olyan osztályokat és rétegeket, amelyeknek érdekei immár maradéktalanul egybeesnek. Ennek az egységnek ma a szo­cializmus az alapja, és magá­ban foglalja mindazokat a cé­lokat, amelyekért történel­münk során a nemzet haladó erői valaha összefogtak: a nemzeti függetlenséget, a nép- szabadságot, az antifasizmust és a békét. Megtalálja tehát helyét e nemzeti összefogás­ban minden hazafi, az ország­építés, a nemzeti függetlenség minden híve, minden antifa­siszta és békeharcos. A minap zajlott le a Haza­fias Népfront országos kong­resszusa. Megmutatta ez a nagyszerű kongresszus, hogy a népfrontmozgalomban máris együtt van és a jövőben még inkább együtt lesz minden konstruktív politikai erő, ott lesz mindenki, akinek gondja az ország, a nép boldogulása, akinek gondolkodását nem tartják fogva politikai tévesz­mék és önös érdekek. Most végre valamennyi alkotó erőt, tehetséget és akaratot egy célra, néphatalmunk szi­lárdítására, erőinek gya­rapítására, népünk jólété­nek emelésére, a szocializ­mus teljes felépítésére egyesíthetünk. Az eredményekre büszke le­het népünk. Nemzeti jövedel­münk mintegy háromszorosa a felszabadulás előttinek. A munkások és az alkalmazottak reáljövedelme J949 óta több mint 80 százalékkal, a parasz­tok egy főre jutó fogyasztásá­nak reálértéke ugyanezen idő alatt mintegy 70 százalékkal nőtt. A lakosság fogyasztása az elmúlt esztendőkben több mint kétszerese volt az 1949. évinek. Az emelkedést nagy­részt az elmúlt hét évben ér­tük el. Hét év alatt több mint 400 000 lakást építettünk. A társadalombiztosítás gyakorla­tilag az egész lakosságra ki­terjed. Ezeket a — bátran mondhat­juk — nagy eredményeket egy olyan országban értük el, amelynek népe a múlttól el­maradottságot kapott örökül, amelyet csaknem teljesen ki­fosztott a második világhábo­rú, súlyosan megkárosított az 1956. évi ellenforradalom, és amelynek szocialista építő­munkáját nyílt harccal, akna­munkával, gazdasági nyomás­sal és minden más lehetséges módon akadályozni igyekeztek az imperialisták, a reakció erői, a haladás minden ellen­sége. A szilárd alapok lehetővé teszik, hogy jó ütemben foly­tassuk a szocialista építőmun­kát, és tovább emeljük né­pünk jólétét. Nem kell egye­bet tennünk, csak gondosan, fegyelmezetten, szervezetten és takarékosan dolgoznunk. Ügy kell munkálkodnunk, hogy mindig végrehajtsuk feladatainkat, megvalósít­suk kitűzött terveinket, az idei tervet, az ötéves ter­vet és távlati fejlesztési elgondolásainkat egyaránt. Nem beszélhetnénk ezekről a7 eredményekről, ha nem küzdöttünk volna meg a bal­oldali kalandorkodással, a re­vizionista árulással, és nem vertük volna vissza az osztály­ellenség különböző ns-tagai- nak rohamait. Továbbra is megmaradunk ezen a bevált úton, se jobbra, sem pedig bal­ra nem engedjük húzni a párt, az ország szekerét. Jóleső érzés, és lelkesít ben­nünket, hogy barátaink érté­kelik a szocializmus építésében elért eredményeinket. Mindig azon leszünk, hogy építőmunkánkkal ne csak dolgozó népünket szolgál­juk, hanem eleget tegyünk a szocializmus győzelmé­nek kivívásában reánk háruló nemzetközi köte­lezettségeinknek is. Megvannak békénk és biz­tonságunk külső feltételei is. A Szovjetunió erejének növeke­dése, népeinek önzetlen áldo­zatvállalása, a szovjet kor­mány kezdeményezései, erőfe szításéi, és a béke erőinek kö­zös, lankadatlan harca lehet­ségessé teszi, hogy elkerüljük a világháborút. A továbbiakban Kádár elv­társ ismertetve a békeharc eredményeit, rámutatott: — A magyar dolgozó nép és a magyar kormány erőihez mérten kiveszi ré­szét a békéért folyó ha­talmas küzdelemből. Támogatja az általános és tel­jes leszerelésre tett szovjet ja­vaslatokat, amelyek most a genfi tizennyolc hatalmi lesze­relési értekezlet napirendjén szerepelnek. A Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság kormányával és népével, vala­mennyi békeszerető néppel együtt küzdünk a Nyugat-Né- metországban újjáéledt német imperializmus ellen. Azt vall­juk, hogy alá kell írni a béke- szerződést mindkét szuverén német állammal, demilitarizált szabad várossá kell nyilvání­tani -Nyugat-Berlint, és ily mó­don meg kell fékezni Nyugat- Németország militaristáit. Támogatjuk a különböző atomfegyvermentes övezetek létesítésére tett javaslatokat, közöttük a közép-európai atomfegyvermentes övezet megteremtésére tett korábbi és legutóbbi lengyel javaslatot. Hasznos és megvalósítandó kezdeményezésnek tekintjük Hruscsov elvtársnak azt az új­évi javaslatát, hogy az álla­mok fegyveres erőszak alkal­mazása nélkül rendezzék terü­leti és határvitáikat. Elítéljük a gyarmatosítás ré­gi és új formáit. Szabadságot követelünk minden gyarmati rabságban sínylődő népnek A szocialista társadalmi rend teljes győzelméért, a gyarmati rendszer teljes megsemmisíté­séért és a béke megőrzéséért folytatott egyidejű harcunk el­választhatatlan egymástól. Meggyőződésünk szerint ez az az út, amelyen haladva az egész emberiség végleg meg­szabadul az elnyomás, a ki­zsákmányolás tőkés rendszeré­től és ezzel a háború fenyege­tő rémétől. Győzelmünket mozdítja elő, ha a szocialista országok, a nemzetközi mun­kásmozgalom egységesen ki­tart a békés egymás mellett élés és a békés verseny közö­sen kidolgozott, bevált és egye­dül lehetséges politikája mel­lett. Az utóbbi esztendők min­denben igazolták e politika he­lyességét Az elmúlt években ismétel­ten bebizonyosodott, hogy a burzsoázia számára a szocia­lizmus, a kommunizmus iga­zán akkor veszélyes, ha széle­sebb demokráciát, nagyobb anyagi jólétet, magasabb mű­veltséget nyújt, mint a kapita­lizmus. Akkor veszélyes, ha a tömegek a béke megbízható támaszát, a népek szabadságá­nak erős védelmezőjét látják benne. Ezt a politikát támadják a kínai vezetők. Dogmatikus tor­zításaikkal és szakadár tevé­kenységükkel szemben Köz­ponti Bizottságunk február 20 —22-i ülésén ismételten teljes egységben, határozottan állást foglalt, elítélte és elutasította azokat. ■ A magyar dolgozók tudatá­ban vannak annak, hogy ered­ményeik elválaszthatatlanok a szocialista országokkal való testvéri összefogástól, az egy­ségben rejlő erőtől. Különösen drága számunkra a Szovjet­unióhoz fűződő testvéri barát­ság. A magyar nép soha el nem múló hálát érez fel­szabadítója, a Szovjetunió, a szovjet hadsereg iránt. r hálás a Szovjetuniónak, a , jetunió Kommunista Párt­ák és a szovjet népnek azért mert szocialista fejlődésünk elmúlt éveiben politikailag és gazdaságilag mindenben segí­tőnk és támaszunk volt. Reá támaszkodtunk függetlensé­günk védelmében, mindvégig legfőbb támogatónk volt és ma is az szocialista építőmunkánk­ban, építőmunkánk zavarta­lanságának biztosításában. Ma inkább, mint valaha, esz­mei és politikai segítőtársunk a Szovjetunió Kommunista Pártja. Mai eredményeink egyik forrása éppen a Szovjet­unió Kommunista Pártjá­nak marxista—leninista tudományos munkássága, az, hogy ebből a munkás­ságból mi is meríteni tu­dunk. A nemzetközi munkásmozga­lomban az elmúlt esztendők­ben végbement óriási fellen­dülés bizonysága annak, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja elméleti munkássága, azt összefoglaló XX. és XXII. kongresszusa valamennyi kom­munista párt számára nagy je­lentőségű, mert általános ér­vényű, amint ezt a világ kom­munista és munkáspártjainak 1960-as történelmi jelentőségű tanácskozása is megállapította, és okmányaiban rögzítette. — Tisztelt ünneplő közön­ség! \ Büszkeség tölt el minden forradalmárt annak láttán, mekkora erővé lett Marx, En­gels és Lenin műve, a kom­munista eszme. Ez az eszme a győztes szocializmus 14 or­szágában, a világ kommunis­ta pártjaiban már anyagi erő­vé vált. De bátran mondhat­juk, hogy af. egész világon minden politikai, világnézeti küzdelem a kommunizmusért vagy a kommunizmus ellen folyó harc jegyében áll, min­den küzdelem e körül forog. Ma mindenki állást foglal a marxizmus, a szocializmus kérdésében, igenli vagy tagad­ja, de állást foglal. Állást foglalnak az egyházak, a filo­zófusok, a politikusok, az írók, a művészek, mert ezt az eszmét figyelmen kívül hagy­ni, tudomásul nem venni nem lehet. Nem volt még ekkora erejű és hatású eszme a vilá­gon. Természetes ez, mert a marxizmus—leninizmus a tár­sadalmi fejlődés senki tetszé­sétől nem függő, objektív tör­vényeinek felismerésén alapu­ló tudomány. Természetes ez, mert a kommunizmus igaz eszme, népi eszme, a jövő eszméje. Győzött a világ egy­negyedén, győzött nálunk, Magyarországon, és győzni fog az egész világon. Eszménk ereje abban van, hogy a tényekből, a való életből indul ki, látja a mozgást és a változást, s megtalálja a választ az élet, a fejlődés új kérjlé- , seire. Ez az eszme, a1 marxizmus —leninizmus vezérli politiká­jában pártunkat, a Magyar Szocialista Munkáspártot és a pártunkat követő magyar né­pet. Ez egyesít bennünket a forradalmi erőkkel, a kommu­nista világmozgalommal, a szocializmust építő népekkel. A magyar dolgozó népet a hatalom egykori bitorlói, ki­rályok, főnemesek, földbirto­kosok, kapitalisták évszázado­Genf (MTI). A kereskedelmi értekezlet pénteki ülésén Mali kereske­delmi minisztere, N’Douré a nyersanyagpiac megszervezé­sét, a szilárd árak biztosítását követelte, míg Tarcici, Jemen nagykövete elítélte az országa ellen elkövetett brit agressziót. Pénteken sajtóértekezletet tartott Genfben Patolicsev szovjet külkereskedelmi mi­niszter, az értekezleten részt vevő szovjet küldöttség veze­tője. Egy kérdésre válaszolva Pa­tolicsev hangsúlyozta, hogy a kon át kizárták a jogból, az országot idegen zsoldosok dúlták, fosztogatták. Törté­nelmünk e sötét korszakai örökre elmúltak, a nép a ha­talom, az ország és saját sor­sának urává, nemzetté vált. Társadalmunkat munkásosz­tályunk, annak forradalmi pártja, a szocialista eszme, korunknak ez az új, mind ma­gasabbra emelkedő és mind fényesebben ragyogó csillaga vezérli. Ma, felszabadulásunk napján körültekintve látjuk, népünk szabadon, békében, biztonságban él, dolgozik, és összefogva a haladás legyőzhe­tetlen nemzetközi erőivel bi­zakodva tekint a jövőbe. Biztos léptekkel halad előre maga választotta út­ján a munka szabad szo­cialista világának betelje­sülése felé. Éljen április negyediké, legnagyobb nemzeti ünne­pünk! Éljen dolgos, szocializmust építő népünk, szeretett ha­zánk, a Magyar Népköztársa­ság! Éljen felszabadítónk, a Szovjetunió, a Szovjetunió Kommunista Pártja, annak Nyikita Szergejevics Hrus­csov vezette Központi Bizott­sága! Éljenek a szocializmust épí­tő népek! Éljen a béke és a népek barátsága! A díszünnepség részvevői­nek tapsa közben N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Kom­munista Pártja Központi Bi­zottságának első titkára, a Szovjetunió Minisztertaná­csának elnöke, a szovjet párt­ós kormányküldöttség vezető­je lépett a szónoki emelvény­re. N. Sz. Hruscsov hosszantar­tó, nagy tapssal fogadott be­széde végén felolvasta a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságá­nak, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének és a Szovjetunió Minisztertaná­csának üdvözletét. Szavai után újból lelkesen, hosszan zúgott a taps, s az ünneplés még fokozódott, amikor N. Sz. Hruscsov meleg, baráti kézszorítás kíséretében Ká­dár Jánosnak és Dobi István­nak díszkötésben átnyújtotta az üdvözlet szövegét. A díszünnepség első része az Internacionálé hangjaival ért véget. Az ünnepség második ré­szében művészi műsor követ­kezett. Az Állami Operaház ének- és zenekara, valamint a budapesti kórus Kodály Zol­tán Székelyfonó című művé­nek zárókórusát adta elő. Szólót énekelt Mátyás Mária Kossuth-díjas érdemes mű­vész, Komlóssy Erzsébet, Si- mándy József Kossuth-díjas kiváló művész és Melis György Kossuth-díjas érdemes művész. Ezután a két együt­tes Koródy András érdemes művész vezényletével Szabó Ferenc: Föltámadott a tenger című művének utolsó 'tételét tolmácsolta. Simándy József és Melis György a Don Carlos operából a Szabadság-kettőst énekelte, majd az Állami Operaház balett-kara Aszaf- jev: Párizs lángjai című ba­lettjének harmadik felvonását mutatta be. A szólótáncokaf az operaház neves táncosai — köztük Lakatos Gabriella, Kun Zsuzsa, Fülop Viktor Kossuth-díjasok és Sallay Zoltán érdemes művész — adták elő. A díszünnepség közönsége nagy tapssal jutalmazta a mű­sor szereplőinek magas szín­vonalú. művészi teljesítmé­nyét. (MTI) NATO-országok a Szovjetunió elleni »-stratégiai embargóval« csupán önmaguk alatt vágják a fát. Ennek kapcsán emlékez­tetett a nagy átmérőjű olaj­vezetékek ügyére. A nyugat­németek — mint ismeretes — hatálytalanították szerződé­seiket, s ezzel elvesztettek egy hatalmas piacot, és arra kész­tették a Szovjetuniót, hogy ma­ga állítsa elő ezeket a felsze­reléseket. A szovjet kereskedelmi mi­niszter végül sürgette egv új, egyetemes kereskedő1 ’' vezet felállítását. A genii leszerelési értekezlet pénteki napja «

Next

/
Thumbnails
Contents