Somogyi Néplap, 1964. április (21. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-26 / 97. szám
Vasárnap, 1964. április 26. 3 SOMOGYI NÉPLAP Koordinációs bizottság alakult az északnyugati városrész építésének Márciusban az MSF.MP Somogy megyei Bizottsága a megye építőiparának helyzetével foglalkozva határozatot hozott arról, hogy Kaposvár északnyugati városrésze építésének meggyorsítására koordinációs bizottságot kell létrehozni. Mint ismeretes, a városfejlesztési tervek szerint ebben az évben 224 lakást — 112 államit és 112 szövetkezetit —kellene elkészíteni ezen a területen. Az Állami Építőipari Vállalat azonban csupán 112 lakás építését vállalta. (Kétségtelen, hogy a 224 lakás fölépítéséről már nem lehet szó, azonban tárgyalnak arról, hogy legalább 150—160 lakás elkészüljön. Az illetékesek most várják az Építésügyi Minisztérium állásfoglalását.) Korai volna még a bizottság munkatervéről beszélni, hiszen feladatai igen sokrétűek. De már az is megnyugvást k^tt, hogy létezik ez a bizottmeggyorsítására ság, tehát lesz, aki állandóan sürgeti, napirenden tartja az építkezést. Ismeretes, hogy az építkezés kezdetén gondot okozott a középblokkos falelemek hiánya. A márciusi pártbizottsági ülésen Sugár Imre, a megyei tanács vb-elnökhelyettese elmondotta, hogy a hiányt az előrendelés elmulasztása okozta. Nos, a koordinációs bizottságnak már az első ülésén bejelentették a Somogy—Zala megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat képviselői, hogy vállalják napi 40 négyzetméter blokk gyártását — az építők legföljebb olyan 30 négyzetmétert használnak fel naponta —, a fennmaradó 10 négyzetmétereket pedig arra az időszakra gyűjtenék össze, amikor a téglagyárak a hideg miatt leállnak, építkezni viszont még lehet. Az MSZMP Központi Bizottságának februári határoza... plusz érettségi bizonyítvány A szakmunkásoklevél mellé érettségi bizonyítványt is kapnak a négy év tanulmányi idő elteltével a tabi Mezőgazdasági Gépszerelő Szakközépiskola hallgatói. Képünkön: Reiter László technikus tanár irányításával a tanműhelyben dolgoznak az elsőévesek. Sürget a gabonák Az őszi kalászosok vegyszeres gyomtalanítása halaszthatatlan, égetően fontos feladat A kenyér- és takarmánygabona az ősszel idejében a földbe került. A vetések jól teleltek, s most szinte szemlátomást növekszik, fejlődik a zsenge gabona. Nemcsak a kalászosok fejlődését serkenti a kedvező időjárás: a kultúrnövények mellett ott ágaskodik, nő a gyom is. Vegyszerező brigádok járják a mezőt, s irtják ezeket a növényi kártevőket. Munkájuk azonban gyakran ütközik akadályba, s ez az oka annak, hogy a hét közepéig csupán a csurgói járás termelőszövetkezetei végeztek a dikonirto- zással. Ebben a járásban nagy Jelentőséget tulajdonítanak a vegyszeres gyomirtásnak, s várható, hogy 3350 holdnyi tervüket mintegy 1000 holddal túlteljesítik. Kielégítően halad a vegyszerezés a tabi és a siófoki járásban is, de azért Jtt is — és főként a megye *öbbi részében — szükség van e munkák gyorsítására. Mi a helyzet például a kaposvári járásban? Jócskán van dikonirtozásra váró kalászos, jóllehet a vegyszerező brigádok munkájának minőségére és igyekezetére nem lehet kifogás. Találkozni azonban olyan tsz-vezetőkkel, akik igyekeznek kibúvókat keresni, csakhogy elhalaszthassák, elmulaszthassák ezt a fontos tennivalót. Simonfán azzal utasította el a tsz brigádveze- őjb a vegyszerezőket, hogy a ’abonatáblán pillangós felül- vetés van. Ha így lenne, valóban káros volna a permetezés. De maga a tsz-elnök tájékoztatott arról, hogy ott nincs felülvetve semmi. Egy másik visszatetsző példa Kazsokból. A tsz nem számolt gyomveszéllyel, ezért nem is tervezett dikonirtozást. Fülöp Mihállyal, a Növényvédő Állomás megbízott igazgatójával megnéztük a szövetkezet néhány gabonatábláját, s helyenként bizony kétszáznál is több gyomot találtunk egy négyzetméteren. (Ha ekkora területen mindösze 20 gyom van, már akkor is indokolt és kifizetődő a vegyszerezés.) Csak hosszas rábeszélésre határozta el a tsz-elnök, hogy valamit mégis vegyszerezze- nek. Egynémely tsz-ben azzal indokolták a vegyszerezés mellőzését, hogy nem gyomosak a kalászosok. Másutt a kukoricaföld hungazinozásának fontosságára hivatkozva odázzák el a dikonirtozást. (Körültekintő szervezéssel mindkét vegyszerezés idejében elvégezhető.) Igaz, hogy a gépekre a talaj munkákban is szükség van, s a Dikonirt nem olcsó vegyszer, de nem szabad elfelejteni, hogy az a költség, amelyet most a gabonavetések megóvására, a kártevők elleni védekezésre fordítanak, kamatostul megtérül a hozamokban. Zömmel kenyérről, kisebb részben abrakról van szó, amikor az őszi kalászosok dikonirtozásának meggyorsításáról beszélünk. Ha eddig nem érte baj vetéseinket. védjük ezután is. hogy több termést takaríthassunk be. H. F. ta kimondja: »Biztosítsák az építőipar vezetői, hogy a termelékenység növekedésével járó korszerű (folyamatos, szalagszerű) építésszervezés általánosan alkalmazott módszerré váljék.* Jövőre okvetlenül két szalagon kell folytatni az építkezést az északnyugati városrészben — erről is szó esett a koordinációs bizottság tanácskozásán. Ez azt jelenti, hogy a speciális, egy-egy technológiai folyamatra szakosított brigádok megszakítás, időkiesés nélkül, meghatározott program szerint dolgoznak. A munkát részfeladatokra bontják, és a brigádok állandóan azonos tevékenységet végeznek: például földmunkát, alapozást, blokkszerelést, vakolást stb. A folyamatos termelésszervezés biztató eredményekkel kecsegtet. Jóllehet hazánkban csak 1962-ben kezdték alkalmazni ezt a módszert, máris megállapítható, hogy a folyamatos termelésszervezés 40— 60 százalékos termelékenységnövekedéssel jár. Az északnyugati városrész építésénél már 30 százalék is nagyon sokat jelentene. Természetesen az ilyen munkához igen sok építőanyag szükséges, ezért már most keresni kellene a téglagyár két-hcérom műszakos termelésének lehetőségeit. Nem véletlen, hogy a koordinációs bizottság emiatt már az 1966 —67. évi lakásépítkezés előkészületeiről is tárgyal. Az északnyugati városrész mindannyiunk szeme láttára épül. Érthető az a jó szándékú türelmetlenség, amellyel a kaposváriak — közöttük a 2400 lakásigénylő — a munkát figyelik. Ezért jó, hogy van már egy testület, amely hangot is ad ennek a türelmetlenségnek, és segítő szándékkal, tudása legjavát nyújtva támogatja az építkezést Minden remény megvan arra, hogy a jövőben nem fordul elő olyan eset, mint a közelmúltban, amikor a középblokkok hiánya miatt hagyományos építőanyaggal kellett dolgozni, és ezért jó néhány embert más építkezésekre irányítottak. Polesz György Félig vállalt felelősség A közelmúltban az egyik falusi iskolaigazgató ekként panaszkodott: »A mi községünkben azért nincs közélet, mert a tanács vezetői csak kenyérkeresetnek tekintik hivatalukat; reggel jönnek, este alig várják, hogy mikor indul a buszuk meg a vonatjuk, elmennek, mint akik megtették kötelességüket, ledolgozták munkaidejüket. Gyűlésre csak néhanapján maradnak itt, akikor, amikor nagyon muszáj,, „mert a járástól is jönnek”. Így nem lehet egy falut vezetni« — vonta le a nagyon helyes következtetést az idős pedagógus. Általános jelenségről volna szó? Egyáltalán nem! De azért elgondolkodtatóak azok az adatok, melyeket két járásból szereztünk. A barcsi járásban öt tanácstitkár és két tanácselnök van olyan, aki csak dolgozni jár abba a faluba, ahol függetlenített vezetőnek megválasztották. A tabi járásban hat községi tanácselnök és egy tanácstitkár jár át lakóhelyéről »vezetni«. Mindkét járásban van olyan falu, amelynek tanácselnöke is -titkára is másutt lakik. S ez a rosszabbik megoldás, főként, ha mindketten családos emberek — bizony a falu esténként nem sokat várhat tőlük. Persze, a világért sem állítanám, hogy a másutt lakó tanácsvezetők egytől egyig olyanok, mint amilyennek az említett pedagógus saját községének vezetőit lefestette, a dolog mégis elgondolkoztató, és kikerülhetetlen a kérdés: Jól van-e ez így ? Megpróbáltam hasonló beosztású, de helyben lakó emberek szemével nézni a dolgot. Vajon ők hogyan ítélik meg ezt a helyzetet, szerintük mi jobb: ha helyben lakik a vezető, vagy ha úgy jár be a községbe dolgozni. A vélemény egyöntetű volt: a vezető akkor tud hatékonyan dolgozni a községért, ha ott van az emberek között, éli az ő életüket, látja problémáikat. Erről beszélt Tóth Ferenc karádi tanácstitkár is. Ha valaki, hát o véleményt tud formálni erről a kérdésről, hiszen jó ideig »ingajáratban« volt lakóhelye és korábbi munkahelye, Andocs között. »Bizony, ha megjött a vonatindulás ideje, az ember szívesebben hajlott a hazautazás felé, mint hogy ott maradjon valamilyen gyűlésen. Amióta itt dolgozom és lakom, kevés esti összejövetel zajlik le nélkülem* — mondotta. Hatvan új-zélandt fehér és negyven szovjetunióból csín sllla nyúl a SZÖVÉRT böhönyei telepének törzsállománya. Ezek utódait adják majd át a szakcsoportoknak továbbtenyésztésre. A HATAR3ARÓ ELNÖK Reggel a tsz-irodában keresem. A könyvelő csodálkozóan tárja szét karját, tekintetéből olyasmit olvasok ki, hogy illene tudni, az elnök ilyenkor nem ül az irodában. Aztán így válaszol: — Még nem is láttuk ma. Valahol a határban van. Nézze meg talán a majorban. Nem találom ott sem. Ügy tudják, a kertészetben van. Mire odaértem, már elment onnan ... Végül a tanácsházán találkoztam Berdár Józseffel, a pamuki Petőfi Tsz Munka Érdemrenddel nemrég kitüntetett elnökével. Csak rövid időre nézett be ide is. A földrendezőkkel volt elintéznivalója, s máris indult a határba. — Mindig oda megyek, ahol a legszorosabb a munka — mondja. Fáradt, rekedtes a hangja. Szeme rövidre szabott éjszakákról árulkodik. Ezekben a napokban nagyon kevés ideje márad a pihenésre. Reggel négykor indul el hazulról, gyakran tizenegy óra, éjfél van, mire ágyba kerül. — A tapasztalatok azt mutatják, hogy csak az idejében földbe tett mag hoz jó termést. Ezért igyekszünk annyira. Tavaly szerencsénk volt, hogy olyan hosszúra nyúlt az ősz. De nem biztos, hogy az idén is olyan hosszú lesz. Földben van már a cukorrépa, a takarmányrépa, a zöldség és a sárgarépa; a hagymaültetésnek a vége felé járnak, s a hónap végére szeretnék elvetni a kukoricát is. Sikerülhet tervük, hiszen a talaj már elő van készítve. — Sürgős a kukorica azért, is, mert az ősszel kalászos megy utána — mondja az elnök. — Szántóterületünk nem teszi lehetővé, hogy korán lekerülő növények után vessük az őszieket. Üde zöld vetések, szorgosan dolgozó tagok mindenütt, amerre az elnök jár. Kerékpárral rója a dűlőutakat, a hintóra csak ritkán ül fel. — Fölösleges azért egy embert kivonni a munkából, hogy a lovakat hajtsa, meg így hamarabb is érek. S ha valahol időzni kell, nem sürget a kocsi. Naponta húsz-harminc kilométert tesz meg. ötvennégy éves fejjel nem éppen könnyű dolog ez. Motor robog a határban. A kertészeti tanuló keresi az elnököt. A hagymaültető asszonyok üzenik, csináljon már valamit, mert nagyon megszáradt a talaj. Nehéz így ültetni a hagymát. — Mióta tart ez a lázas munkatempó? — Amióta rá tudunk menni a földekre, mindig így megy. Ünnepen és hétköznap egyaránt. Ki kell használnunk a jó időt. Az emberek szívesen dolgoznak; ha munkáról van szó, a falu apraja-nagyja jön — mondja az elnök. — Melyik a legnehezebb időszak? — A tavaszt tartom annak. Különösen, amikor így összesűrűsödik minden munka. Délben csak éppen hazaszalad megebédelni, ha egyáltalán ráér erre, s újra a határba indul. Meg akarja nézni a kukoricavetés előkészületeit. Mire bejárja a határt, esteledik. Az irodában az agro- nómus és a brigádvezetők várják. Megkezdődik a munkaelosztás. Mire végeznek vele, már a tagok közül is sokan ott vannak. Nincs különösebb elintéznivalójuk, csak benéznek egy kicsit. Jó tudni, hogy mi lesz a következő napok legfontosabb tennivalója. És hol lehet erről a legtöbbet megtudni, ha nem a tsz-iro- dán? Aztán lassan hazaszélednek az emberek. Az elnöknek még munkája van. Ezekben a napokban gyakran csak ilyenkor jut ideje átnézni a postát. S mire hazaindul, a faluban már sok helyen kialudtak az ablakok fényei. Kercza Imre Kercza Lajos nemrégiben került Tótújfaluba tanácstitkárnak. Megismerte, megszokta és megszerette a falut, az embereket. A tanács lakást csináltat a családjának. Szó szerint ezt vallja: »Nem tudhat a községért jól dolgozni az a vezető, aki csak hivatalnokként jár oda. Engem mint lakost is érdekel, hogy milyen a járda, mert én is azon járok, s ha sárban kellene menni, nekem is fájna. Azonkívül egy tanácsi vezető sohasem mondhatja azt, hogy most vége o hivatali időnek, én nem foglalkozom a közügyekkel. A mi embereink végtelenül szorgalmasak. Este későn jönnek haza a mezőről, és akkor jut eszükbe, hogy egy járlatot irányítani kellene, vagy valamilyen igazolásra van szükségü Mondja az ember ilyenkor azt, hogy jöjjön holnap? Ezt én nem tudnám megtenni. Az csak természetes, hogy zokszó nélkül elintézi az ember, amit elintézhet. Meg aztán vannak olyan kényes problémák, amelyekkel este meg vasárnap a lakásán keresik meg a vezetőt Nyilvánvaló, hogy az az ember nem tudja úgy ellátni feladatát, aki a harmadik vagy az ötödik faluban lakik, és húzza haza a családi kötelesség.« Miért nem laknak akkor ott, ahol vezetnek? Ennek is több oka, magyarázata van. Vannak olyanok — igaz, ez a legkisebb százalék —, akik nem is akarnak gyökeret ereszteni abban a faluban, ahol pillanatnyilag dolgoznak, megbízatásukat csak átmenetinek, ideiglenesnek tekintik, s várnak, hopv majd »csak lesz valami jobb hely«. Az ekként vélekedők munkájában bizony nem sok a köszönet. Kastélyosdombón egy idő óta üresen áll két kétszobás szolgálati lakás, ám se az elnök, se a titkár nem akar odaköltözni. Pedig — mint a járásnál is mondták — különösen télen áldatlan körülmények között utaznak, kilenc óra is elmúlik, mire a községbe megérkeznek, s addig várhatnak rájuk az ügyfelek. — Tudtommal senkinek sincs kifogása amiatt, hogy naponta úgy járunk ide — vélekedik a tanácstitkár, aki Barcson lakik szüleinél. Viszont panaszkodik, hogy nem győzik a tengernyi akta elintézését. Mégis az lenne a jó, azzal könnyítenének magukon, s azzal bizonyíthatnák, hogy gyökeret szeretnének ereszteni Kastélyosdombón, ha odaköltöznének. Sok helyütt azonban hiába tanácsolnák ezt a »bejáró« vezetőknek, mert nincs lakás a faluban, amelybe beköltözhetnének. Ezért ha azt akarjuk, hogy némely községben ne adogassák egymásnak túl gyakran a kilincset a tanácsi vezetők, a helyi tehetségek kineve lésén kívül erre is kell eldőlni. Sok-sok példa bizonyítja, hogy azok a községek lépte’ nagyot a fejlődés útján, ahol a vezetők helyes politikával és példás magatartásukkal harmonikus kapcsolatot alakítottak ki a falu népével, s megnyerték áldozatkészségüket a közös ügynek. Legyen hát mindenütt egész szívével, szorgalmával, teljes felelősségérzetével a községé a tanácselnök és a tanácstitkár. Varga József Moszkva a számok tükrében Moszkvában jelenleg 5000 oarcikküzlet és több mint 5000 élelmiszerkereskedé van. Ebben az évben tovább 120 boltot nyitnak. A moszkvaiak egyetlen napon 2,5 millió üveg tejet isznak, a férfiak 8000 öltönyt, a nők 40 000 üveg parfümöt és kölnivizet vásárolnak. A moszkvaiakat több mint 70 30° eladó szolgálja ki. A legnagyobb moszkvai áruháznak, a GUM-nak naponta isannn „ó- sárlója van.
