Somogyi Néplap, 1964. március (21. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-15 / 63. szám

Vasárnap, 1964. március 15. 3 SOMOGYI NÉPtAÉ EMLÉKEZÉS AZ„ELSŐ TAVASZRA 1QAO március 15-re, az »első tavasz- xu^u. ra«, a magyar történelem egyik dicsőséges szakaszának kezdetére, az ifjúság ünnepére emlékezünk ma. Két gondolat ve­tődik fel bennünk. Miben rejlik 1848. már­cius 15-ének jelentősége? Mire tanít ben­nünket 1848? 1848 fő célja nemzeti függetlenségünk kivívása és a jobbágyság felszabadítása volt. Petőfi és a 48-as ifjúság a Habsburg-uralom megdöntéséért, a feudális társadalmi rend megszüntetéséért indult harcba. Független­ségéért szinte Mohács óta küzdött a ma­gyarság. Ebben a küzdelemben jelentős ál­lomás volt a negyvennyolcas szabadságharc. Sok kudarc után ekkor sikerült először ösz- szekapcsolni a nemzeti függetlenségért és a társadalmi haladásért folyó küzdelmet. Ami nem sikerült Bocskainak, Zrínyinek, Rákó­czinak és Martinovicsnak, sikerült Petőfinek és Kossuthnak. Történelmünkben ekkor sike­rült először megteremteni a jobbágyság és a nemesség egységét a Habsburgok elleni harcban. 1848—49-ben népünk legjobbjai megtették az első lépést a társadalmi haladás útján is. A feudalizmus gyökeres felszámolására azon­ban az ellenforradalom előretörése miatt nem kerülhetett sor. Hasonlóképpen elve­szett a rövid időre kivívott nemzeti függet­lenség is. 1848 eszméi azonban tovább hatot­tak. A bukás utáni időszakban — főleg ami­kor a munkásosztály került a történelem színterére — sokszor volt »úr a tömegen a néma Petőfi«, azaz 1848 gondolata, az Esz­me »élt az elnyomottak büszke szívében«. Amikor a múlt század végén és a hu szadik század elején érlelődött a forrada­lom, gyakran volt a jelszó: »Befejezni 1848-at.« Március forradalmi levegője csak 1919- ben érinthette újra a magyar népet A Ta­nácsköztársaság megcsillantotta a reményt, hogy megvalósíthatjuk 1848 eszméit. Az el­lenforradalmi fehérterror azonban egy időre leszámolt ezekkel a reményekkel. Az 1848- ban elkezdett művet csak 1945 után sikerült befejezni. 1945-ben, a harmadik tavaszon el­nyertük függetlenségünket, megvalósíthattuk 1848 félbemaradt terveit. Megszüntettük a nagybirtokrendszert, államosítottuk a gyára­kat, üzemeket, s megkezdtük a szocialista társadalom alapjainak lerakását. A mostani tavaszon már azon fáradozunk, hogy befe­jezzük 1945-ben elkezdett nagy alkotásun­kat: felépítsük a szocializmust. ire tanít benünket — fiatalokat és időseket — 1848? Mindenekelőtt ar­ra, hogy népünk azért tudott eredményesen harcolni 1848-ban, mert harcát összekap­csolta az európai népek szabadságharcával, a haladó népek sorába állt. Arra tanít ben­nünket, hogy a haladásért küzdő népek ösz- szefogásában nagy erő rejlik. Izzó hazafi- ságra, állhatatosságra, a szabadság szerete- tére, az elnyomók gyűlöletére nevel. 1848 emlékéhez akkor leszünk méltóak, ha az emlékezésen túl lelkesen bekapcsolódunk ab­ba a hatalmas építőmunkába, melyet né­pünk folytat. Lelkesebben, jobban dolgoz­zunk, tanuljunk, hogy minél hamarabb föl­építhessük elkezdett művünket: a szocializ­must V. S. Gépesített sző! 6 vessző oltás Balatonhogláron (Tudósitónktól.) Az ország egyik legjelentő­sebb szőlőoltvány-termelő ál­lami gazdaságában, Balaton- bogláron a mintegy tízmillió szőlővessző oltása sok munkás­kezet követelt A közelmúlta ban Franciaországból gépeket vásároltak, és jelentősen meg- gyorsították velük a munkát A feldolgozóasztalra erősített szerkezetekkel először az alanyvesszöt, majd a nemes vesszőt a kívánt hosszúságúra vágják, és egyúttal a frissen vágott részt a kellő mélységig be is hasítják. Ezután már egyetlen mozdulattal, könnye­dén összeilleszthetik a két sző­lővesszőt A hat géppel eddig 60 009 szőlővesszőt oltottak be. Jövő­re teljesen gépesítik az oltást. TÉLUTÓ SOMOG YSZEN Reggel köd volt Az embe­rek egy kicsit később indultak el hazulról. Mérgelődtek, hogy még mindig nem akar meg­jönni a jó idő, aztán munká­hoz láttak. Délfelé már verőfényesen sütött a nap. A fagy fölenge dett, nagy sártócsák éktelen­kedtek a somogyszentpáli uta­kon. — Nagyon hosszúra nyúlik ez a tél — mondja Beke Ist­ván, a Béke Tsz elnöke. — Mivel foglalkoznak ilyen­kor az emberek? Hív, hogy nézzünk körül a gazdaságban. Az elnök meg Mikics István növénytermesz­tési brigádvezető gumicsizmá­ban keresi, hol kisebb a sár. A Zetor nagy pöfögéssel ru­gaszkodik neki a kátyúnak, az tán befordul az egyik udvar­ba. — Ez a hosszú nyakú tél arra azért jó volt, hogy kihord­juk az összes trágyát — mond­ja az elnök. — A majorban már nincs, most az udvarok kerültek sorra. Némelyik ház­tól már négy éve nem hordták ki. Sok földet meg tudunk trá­gyázni. — Többet nem hagyjuk így összegyűlni — teszi hozzá a brigádyezető. — A zamárdi tanfolyamon hallottam, hogy a leghelyesebb, ha minden nap kihordjuk szarvasba. így alka­lomadtán hamar szét lehet te­ríteni. Tapossuk a sáros havat. A traktorosok után igyekszünk, s közben az elnök a tervekről beszél. Szeretnék, ha ebben az évben több termést takarít­hatnának be, mint tavaly. Ezért siettek a pétisó kiszórá­sával. Sikerült is még az újabb havazás előtt majdnem ezer holdon elvégezni. Akkor azt hitték, hogy ebben az időben már szánthatnak-vethetnek. Csakhogy közbeszólt az idő. A kertészetben is várakoz­nak. Pálfi János brigádvezető csóválja a fejét, mert a tíz hold paprikát, a három és fél hold káposztát és karalábét meg a dinnyemagot is vetni kellene. — Hamarosan el is vetjük — mondja —, most már meg kell jönnie a jó időnek. A traktorosok azért csak dolgoznak. Ha nehezebben húz is a motor, de eddig még nem álltak meg. — A mi gépeink egész télen át mentek. Munka volt; ha fáz­tunk is egy kicsit, azért dol­goztunk — mondja Szloboda Gyula traktoros. Traktor fordul be az egyik udvarra. S a nemrég vásárolt trágyamarkoló gép munkához lát — Szeretik ezt a munkát? — Ha nem lehet mást csi­nálni, akkor teszi ezt is az ember. A mi igazi munkánk nem ez. — Hanem? — A talajmunka. A szántás meg a vetés. — Most mikor tudnak in­dulni? — Reggel hétkor, aztán me­gyünk este ötig, hatig. — A télen? — Ugyanígy. Csak akkor még rosszabbak voltak az utak. — Bizony megtörtént, hogy a nagy hóban fennakadt az öreg Hoffer — teszi hozzá Be- bics János, a másik traktoros. — A Belorusszal kellett kise­gíteni. A fogatosoknak is van »ha­vas« emlékük. Major Imre em­líti, hogy egyszer késő estig bolyongott a határban, mire megtalálta a falut. A sűrű hó­esésben eltévesztette az utat. A faluban nem égtek a villa­nyok. Most ott állnak a silógödör mellett, Bogdán Istvánnal az esti takarmányt készítik elő. A gödör már csaknem teljesen üres. Van még egy másik, ezt ezután bontják fel. de az is el­fogy, mire zöldet lehet etetni. — Most már nem várathat magára sokáig a Jó idő — mondiák a fogatosok —, el kell jönnie. így mondták: el kell Jönnie. Mert ez már a télutó. Kercza Imre Egy szarvaskirály pusztulása A kaszópusztai rezervá­tumban már tavaly fölfi­gyelitek egy szép, formás agancsot hordó nagyvadra, azonban nem lőtték ki, mert még fiatal volt. Arra szá­mítottak, hogy az idei szarvasbőgésre agancsa el­éri a 15—16 kilós súlyt, ami világviszonylatban is egye­dülálló lett volna. Puska ffo­lyó helyett azonban az ic*bi tél áldozata lett a szarvas­király. A befagyott Balaton jegén haladó vad alatt be­szakadt a jég, az ingová­nyos területről nem tudott kijutni és elpusztult. Az agancsát már kifőzték, és a ritkaságszámba menő tró­feát megmentették. A 13 ki­logrammot nyomó agancs­szárak hossza eléri a 122 centimétert. A falusi pártszervezetek gazdaságszervező munkájáról ★ ★ ★ A megyei pártbizottság kétnapos ülésen tárgyalta meg a falusi pártszervezetek munkáját. A pártbizott­ság beszámolója és az utána következő vita alaposan, mélyrehatóan elemezte a termelőszövetkezeti pártszer­vezetek helyzetét. Sokoldalúan — a teljességre való tö­rekvéssel — fúrta fel a megváltozott falusi élet ered­ményeit, problémáit s mindebbe beleágyazva a falusi pártszervezetek bonyolult, általános politikai és gazda­sági irányító munkáját. A pártbizottsági ülésen több párton kívüli tsz-elnök és gazdasági vezető is felszó­lalt Így a mai falu arculata reálisan, a még meglevő ellentmondásaival együtt bontakozott ki s tárult fel. A pártszervezetek munkájáról hozott határozat hosszú időre megszabta a falusi kommunisták munká­ját és feladatait. A jövőben — a határozat alapján — több írásban kívánunk foglalkozni a falusi élet poli­tikai, gazdasági és kulturális problémáival, ezek tükré­ben a falusi pártmunka kérdéseivel. 1r ★ ★ A MEZŐGAZDASÁG SZO­CIALISTA ÁTSZERVEZÉSE, a termelőszövetkezetek létre­hozása alapjaiban változtatta meg a magyar falu arculatát, a parasztság gazdasági és társa­dalmi helyzetét. A gazdasági formáció gyors forradalmi megváltozása nehéz és bonyo' lult feladatok elé állította a falu társadalmának vezető és irányító szervét, a pártszerve zetet. A pártszervezetek, a kommunisták a szövetkezeti gazdaságok megteremtése után teljesen új helyzetbe kerültek. Az eddig alkalmazott — szinte már »klasszikussá« vált — ve­zetési módszer úgyszólván egyik napról a másik napra idejét múlta, elavult, használ­hatatlan lett. A megváltozott új körülményeknek megfele­lően a vezetést is új alapokra kellett helyezni. Mindez nem ment könnyen, s ma is napról napra nagy feladatokat ró a falusi pártszervezetekre. A pártszervezetek vezető, irányító tevékenységének egyik legbonyolultabb, legszerteága- zóbb része a gazdaságszervező és ellenőrző munka. A vezetés­nek voltaképpen ez az ága az, amely napról napra új felada­tok elé állítja a kommunistá­kat, s gyors helyzetfölismerést, határozott intézkedést követel tőlük. Ha az utóbbi három év Bipjiól szesz Naponta 320 má­zsa burgonyát dolgoznak fel az Országos Szesz­ipari Vállalat bel- c.^a pusztai üze­mében. 1. kép: Sallai Zoltán a lepár­lást szabályozza. 2. kép: Petries József géplakatos a szivattyú kar­bantartása köz­ben. tapasztalatait vizsgáljuk, meg­állapíthatjuk, hogy megyénk tsz-pártszervezetei jó úton jár nak, helyesen értelmezik és ér­tékelik a megváltozott körül­ményeket, s mindinkább sike­rül kialakítaniuk a falusi párt­munka új stílusát. Ma már többségükben — alapvető fel­adatuknak tartják a gazdaság­szervező és ellenőrző munkát, s állandóan keresik a vezetés legmegfelelőbb formáit, mód szereit. Kezdetben például nagy gondot okozott a párt­szervezeti vezetők és a tsz-ve- zetők helyes kapcsolatának megteremtése. A párt- és gaz­dasági vezetők nemegyszer kü­lön utakon jártak, más más el­képzelések alapján dolgoztak. Esetenként azon is vitatkoz­tak, hogy »ki az úr a házban«. Az ilyen hibák, nézeteltérések akadályozták a munkát, s fé­kezték az előrehaladást. Az elvtelen viták és civódások sok energiát emésztettek föl, s en­nek végül is a szövetkezet egé­sze, a közösség vallotta kárát. Ilyen esetekkel találkoztunk többek közt Nagyberkiben, Háromfán, Komlósdon, Bala- tonszentgyörgyön és még több más szövetkezetben. Ma már azonban elmondhat­juk, hogy az említett szélsősé­ges és egyedi esetek mind rit­kábban fordulnak elő, bár még lehet velük találkozni. S mindaddig, amíg van ilyen je­lenség, nem lehetünk nyugod­tak, harcolni kell ellenük. A mai helyzetre azonban a párt­ós tsz-vezetők egyetértése, egymás jogainak tiszteletben tartása, egymás megbecsülése a jellemző. A gondokat és ne­hézségeket közösen oldják meg, s vállvetve küzdenek a szövetkezeti parasztság jobblé tóért. KIALAKULÓBAN VAN AZ A HELYES MUNKASTÍLUS, amelynek alapján a falusi pártszervezetek és szövetkeze­ti gazdaságok vehetői zökkenő- mentesen dolgozhatnak. Az utóbbi időben mind gyakoribb, hogy a párt- és a gazdasági vezetők összehangolják mun­katereiket. Göllében, Büssü- ben, Attalában nem ritka az együttes párt- és tsz-vezetősé- gi ülés sem. Ez követendő pél­da, főképpen a mezőgazdaság nagy munkáinak idején. He­lyes, ha a pártszervezet a tsz vezetőivel közös álláspontot alakít ki, és közös munkater­vet készít egy-egy fontosabb gazdasági feladat végrehajtása előtt. A jó munkakapcsolat, az elvtársias viszony, a kölcsönös bizalom nélkülözhetetlen föl­tétele a jó vezetésnek. Elengedhetetlen, hogy a pártszervezetek vezetői jól is­merjék a szövetkezet terveit, legfőbb termelési mutatóit, a tsz általános gazdasági problé­máit. Mert csak így gyakorol­hatnak kellő ellenőrzést, s így tudnak megfelelő segítséget nyújtani. Pártszervezeteink je­lentős része ma már jól látja ezt; a legtöbb szövetkezetben a tsz gazdasági vezetőit rend­szeresen beszámoltatják az idő­szerű munkák helyzetéről, a határozatok végrehajtásáról. Az ellenőrzés és a beszámol­tatás azonban még sok helyen felszínes, formális. Ez részben a gazdaság rendkívüli bonyo­lultságából, nem éppen köny- nyű áttekinthetőségéből adó­dik. Hogy pártszervezeteink alapos elemzést tudjanak vé­gezni, ahhoz az szükséges, hogy az eddiginél sokkal el­mélyültebben tanulmányozzák a szövetkezeti gazdálkodás szabályait, a szövetkezeti moz­galommal kapcsolatos határo­zatokat és rendeleteket. A KOMMUNISTÁKNAK ÁLLANDÓAN GYARAPÍTA- NIUK KELL politikai és szak­mai tudásukat, mert az élért bonyolult, sokrétű kérdései kö­zött másképpen nem ismeriE ki magukat, és nem tudják irá­nyítani a dolgozók tömegeit. A párttitkárok és a pártvezetö- ségi tagok politikai és szakmai képzésének föltételeit a megyei pártbizottság máris biztosítot­ta, és a jövőben is mindent megtesz a falusi kommunisták műveltségének emeléséért. A megyei pártbizottság szervezé­sében több százan végezték el a kéthónapos pártiskolát. So­kan jelentkeztek mezőgazda- sági technikumba, általános gimnáziumba, a Marxista—Le­ninista Esti Egyetemre és más iskolákba, tanfolyamokra. A télen például a megyei párt- bizottság tíznapos tanfolyamot szervezett a tsz-elnökök és párttitkárok részére. A megye vezetői és mezőgazdasági szak­emberei ezen a tanfolyamon — központi előadók közreműkö­désével — a legidőszerűbb po­litikai és szakmai kérdéseket vitatták meg a szövetkezetek elnökeivel és párttitkáraival. A tanfolyam hallgatói többek közt ilyen témakörökből hall­gattak előadást: A kenyérga­bona termesztésének problé­mái; az állattenyésztés helyze­te; a háztáji gazdaságok sze­repe; a gépesítés; a tsz-párt- szervezetek gazdaságszervező munkája; a tsz-pártszerveze- tek szerepe a kulturális neve­lő munkában stb. Ezek a tan­folyamok azt a célt is szolgál­ták, hogy a párttitkárok, a tsz- elnökök — közöttük sok pár­ton kívüli tsz-elnök — kicse­réljék tapasztalataikat, s kö­zelebb kerüljenek egymáshoz. A PÁRTTAGOKNAK HAR­COLNIUK KELL a párthatá­rozatok egységes értelmezésé­ért, megvalósításáért, a jó mód­szerek elterjesztéséért, az új agrotechnikai eljárások alkal­mazásáért S mindenütt föl kell lépniük az ósdi, maradi néze­tek ellen. Ha ezt teszik, akkor nem fordulhat elő olyan eset, mint a taranyi, a segesdi, az ecsenyi tsz-ben és a barcsi já­rás több termelőszövetkezeté­ben, ahol lebecsülték a háztá­ji gazdaságok szerepét, s elsor­vasztásukra törekedtek. E hely­telen szemlélet ellen a kom­munisták nem léptek föl ha­tározottan, kellő eréllyeL Ta- ranyban a pártszervezet pél­dául nem értette meg az anya­gi ösztönzés (premizálás) je­lentőségét, és ez tetemes kárt okozott, bizonyos mértékben passzívvá tette a tagokat, kés­leltette az időszerű mezőgaz­dasági munkák elvégzését. A falusi pártszervezetek és kommunisták nagy feladatok előtt állnak. Az élet napról napra vet föl bonyolult társa­dalmi és gazdasági problémá­kat. S mindez parancsolóan kö­veteli meg a magas színvonalú vezetést. Még csak a kezdeti lépéseket tettük meg, az ala­pokat raktuk le ahhoz, hogy falusi pártszervezeteink haté­konyabban dolgozhassanak. Az eddiginél sokkal határozottab­ban, gyorsabban kell növelni a politikai, a szakmai és az álta­lános műveltséget. Wirth Lajos

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents