Somogyi Néplap, 1964. március (21. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-15 / 63. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Vasárnap, 1964. március IS. KÖZLEMÉNY a Bolgár Népköztársaság párt- és kormányküldöttségének a M igyar Népköztársaságban tett látogatásáról (Folytatás az 1. oldalról.) számolásáért önfeláldozóan harcoló népeit. Továbbra is támogatják a függetlenségét és forradalmi vívmányait hősiesen védelme­ző, az új, szocialista társadal­mat építő kubai népet. A két fél támogatja Dél- Vietnam népének hősies küz­delmét az amerikai imperia­lizmus ellen, nemzeti függet­lenségének kivívásáért. Ismé­telten kifejezik szolidaritásu­kat Angola népének a portu­gál elnyomók elleni szabadság- harcával, elítélik a Dél-afrikai Köztársaságban folyó fajüldö­zést, és támogatják a fajüldöző kormányzat nemzetközi boj­kottját A Magyar Népköztársaság és a Bolgár Népköztársaság ismételten síkraszáll a Kínai Népköztársaság törvényes ENSZ-jogainak legrövidebb időn belüli helyreállításáért. cm A Magyar Szocialista Mun­káspárt és a Bolgár Kommu­nista Párt képviselői eszme­cserét folytattak a két testvér­párt kapcsolatairól és a nem­zetközi kommunista és mun­kásmozgalom időszerű kérdé­seiről. Megállapították, hogy nézeteik az összes megvitatott kérdésben azonosak. Megelé­gedéssel hangsúlyozzák, hogy a két párt testvéri kapcsola­tai állandóan erősödnek és fej­lődnek, a tapasztalatcsere elő­segíti a szocializmus építésé­ben kifejtett tevékenységüket. A két pártot politikájában és kapcsolataikban a marxista —leninista testvérpártok által közösen kidolgozott dokumen­Elutazott hazánkból a bolgár párt- és kormányküldöttség (Folytatás az 1. oldalról.) get Todor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a Minisztertanács elnöke vezet­te. A bolgár párt- és kormány- küldöttséget a Ferihegyi repü­lőtéren ünnepélyesen búcsúz­tatták. A repülőtéren a fővá­rosi üzemek, hivatalok, válla­latok, intézmények több ezer dolgozója gyűlt össze. Megje­lent a búcsúztatáson Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­ságának első titkára, a forra­dalmi munkás-paraszt kor­mány elnöke; Biszku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő, Gás~ pár Sándor, Nemes Dezső, Rónai Sándor, Somogyi Mik­lós, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagjai, valamint az MSZMP Politikai Bizottságá­nak póttagjai és a Központi Bizottság titkárai. Ott volt a Központi Bizottság, az Elnöki Tanács és a kormány számos tagja, a politikai, a gazdasági és a kulturális élet sok más vezető személyisége. Jelen volt a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja is. A repülőtér csarnokában Todor Zsivkov búcsúbeszédet mondott. Todor Zsivkov nagy tapssal fogadott szavai után Kádár János mondott búcsúbeszédet A hosszan tartó tapssal fo­gadott beszéd után a bolgár párt- és kormányküldöttség tagjai búcsút vettek a megje­lent magyar közéleti vezetők­től, a diplomáciai testület képviselőitől, majd a főváro­si dolgozók küldötteitől. Üttö- rőfc virágcsokrot nyújtottak át a küldöttség tagjainak. Ká­dár János, a magyar küldött­ség tagjai és más közéleti sze­mélyiségek az IL—18-as kü- lönrepülőgép feljárójáig kí­sérték a vendégeket, és szívé­lyes búcsút vettek tőlük. A repülőgép néhány perc múlva a magasba emelkedett, és el­indult Bulgária felé. (MTI) tumok —■ az 1957-ben és 1960­ban Moszkvában aláírt nyilat­kozatok — vezérlik. A Magyar Szocialista Mun­káspárt és a Bolgár Kommu­nista Párt hangsúlyozza, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. és XXII. kongresz- szusának történelmi jelentősé­gű határozatai, valamint új programjában általánosított tapasztalatai felbecsülhetetlen értékű eszmei és politikai fegyverek a nemzetközi kom­munista és munkásmozgalom harcában. A két párt a világ kommu­nista és munkásmozgalmának 1957-ben és 1960-ban kidolgo­zott dokumentumai szellemé­ben harcol a nemzetközi kom­munista és munkámozgalom egységének és erejének szün­telen növeléséért, ami a béké­ért és a szocializmusért foly­tatott harc sikereinek alapvető feltétele. Mindkét párt abból a meg­győződésből indul ki, hogy a nemzetközi kommunista moz­galom és a szocialista országok egysége következetes harcot igényel a marxizmus—leniniz- mus tisztaságáért, a dogmatiz- mus és a revizionizmus min­den megnyilvánulása ellen. • » • Todor Zsivkov elvtárs a Bolgár Kommunista Párt Köz­ponti Bizottsága és a Bolgár Népköztársaság kormánya, ne­vében magyar párt- és kor­mányküldöttséget hívott meg, hogy Kádár János elvtárs ve­zetésével a számára alkalmas időben látogasson el a Bolgár Népköztársaságba. A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága és a Magyar Népköztársaság kor­mánya a meghívást köszönet­tel elfogadta, a látogatás idő­pontját később határozzák meg. Kádár János, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsá­gának első titkára, a ma­gyar forradalmi munkás­paraszt kormány elnöke Todor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának el­ső titkára, a Bolgár Nép­köztársaság Minisztertaná­csának elnöke A Biztonsági Tanács ülése Rá kell kényszeríteni Törökországot, hogy hajtsa végre a Biztonsági Tanács határozatát Pénteken az ENSZ Bizton­sági Tanácsa rendkívüli ülést tartott azzal kapcsolatban, hogy a török kormány nyílt fegyveres beavatkozással fe­nyegetőzött Ciprus szigetén. Az első felszólaló U Thant ENSZ-főtitkár volt. Közölte a tanács tagjaival, hogy az ENSZ Ciprusra küldendő kü­lönleges erői már alakulóban vannak, és három kormány­tól — Kanada, Írország és Svédország kormányától — már megérkezett a hozzájáru­lás a csapatkontingensek ki­küldéséhez. A főtitkár közölte, hogy Törökország állandó ENSZ- képviselője megjelent nála, és átnyújtotta a török kormány jegyzékét, ö — U Thant — haladéktalanul válaszolt a tö­rök kormánynak, és ebben a lehető legnagyobb mérsékletre szólította fel. Válaszában hangsúlyozta, hogy s török kormánynak ez az elhatározása rendkívül veszedelmes következmé­nyeket vonhat maga után. A leghatározottabban fölkérte a török kormányt, hogy ezt az álláspontját mielőbb vizs­gálja felük Ezután Roszidesz ciprusi meg­bízott szólalt fel. Kijelentet­te, hogy kormánya azért kér­te a Biztonsági Tanács rend­kívüli ülésének összehívását, mert török betörés fenyegeti Ciprus szigetét. A ciprusi kor­mányhoz intézett török jegy­zék ultimátum jellegű volt. Kifejtette, hogy a török kor­mány fegyveres úton törek­szik a sziget megosztására. Alig múlt el pár nap a Biz­tonsági Tanács határozatának meghozatala után, és a török külügyminiszter kijelentette, hogy a ciprusi kérdés egyetlen megoldása csak a sziget szö­vetségi állammá alakítása le­het A görög küldött kijelentet­te, hogy valóban fennáll a ciprusi török betörés veszé­lye. A görög kormány — folytatta — figyelmeztette a török kormányt, hogy ha a Biz­tonsági Tanács határozata ellenére egyoldalú katonai lépéseket tesz, ez hala­déktalanul és automatiku­san maga után vonja Gö­rögország beavatkozását. A következő felszólaló Fe­dorenko szovjet megbízott volt. — Most már világossá vá­lik a Biztonsági Tanács előtt — mondotta —, miért nem ’álaszolt a török megbízott a Biztonsági Tanács február 27-i ülésén arra az egyszerű és vi­lágos kérdésre: hajlandó-e a török kormány az ENSZ alap­okmányának megfelelően tisz­teletben tartani Ciprus szuve­renitását és területi épségét. A tanács azért nem kapott választ erre a kérdésre, mert a török kormány kezdettől fogva foglalkozott a ciprusi betörés gondolatával. A cip­rusi kormányhoz intézett tö­rök jegyzék nyíltan lábbal ti­porta a Biztonsági Tanács március 4-i határozatát. Tö­rökország nem szánta volna rá magát, hogy nyíltan kihív­ja a Biztonsági Tanácsot, ha nem érezte volna maga mö­gött az agresszív NATO-tömb támogatását — hangsúlyozta Fedorenko, majd felhívta a fi­gyelmet a szovjet kormány fi­gyelmeztetésére. — Nem sza­bad megengedni, hogy önké­nyesen és jogtalanul járjanak el egy kis országgal, . amely ráadásul az ENSZ tagja. A Biztonsági Tanácsnak el kell hárítani Ciprustól a fenyege­tő veszélyt, és rá kell kény­szeríteni Törökországot, hogy hajtsa végre a Biztonsági Ta­nács határozatát, tartsa meg az ENSZ alapokmánya aláírá­sával vállalat kötelezettségeit — jelentette ki befejezésül a szovjet megbízott. A Biztonsági Tanács öt nem állandó tagja — Bolívia, Bra­zília, Elefántcsontpart, Ma­rokkó és Norvégia — nevé­ben Bernardes határozati ja­vaslatot terjesztett elő. Ez felszólít minden államot, hogy tartsa tiszteletben az ENSZ alapokmányából fakadó köte­lezettségeit, és tartózkodjék minden olyan cselekménytől, amely a Ciprusi Köztársaság szuverenitását, valamint a nemzetközi békét és bizton­ságot veszélyeztetheti. A határozati javaslat egyút­tal megerősíti a Biztonsági Tanács március 4-i határoza­tát, és fölkéri az ENSZ főtit­kárát, folytassa erőteljes fá­radozásait e határozat végre­hajtása érdekében. A szavazás során a határo­zati javaslatot a Biztonsági Tanács egyhangúlag elfogad­ta. (MTI) A bonni hadügyminiszter ragaszkodik az atomfegyverekhez Bonn (MTI). Von Hassel hadügyminisz­ter Hamburgban mondott be­szédében kereken elutasított minden olyan tervet — köz­tük a legutóbb előterjesztett Gomulka-tervet is —, amely hozzájárulhatna a közép-euró­pai feszültség enyhítéséhez. »A NATO számára elvisel­hetetlen kockázatot jelentene az NSZK-ban állomásozó atomfegyverek »befagyasztá­sa vagy kivonása« — hangoz­tatta a hadügyminiszter, majd azt állította: »Nem a fegyverkezés az oka a fenn­álló feszültségnek, hanem az NDK léte. Amíg ez az ok fennáll — vagyis az NDK lé­tezik —, Közép-Európában nem szabad csökkenteni a ka­tonai erőket — mondotta von Hassel, majd azt sürgette, hogy az eddiginél »tökélete­sebb formában« valósítsák meg az »előretolt védekezés« koncepcióját, vagyis azt, hogy Nyugat-Németországban a NATO-csapatok zömét atom­fegyvereikkel együtt, közvet­len az NDK határán éllomá- soztassák. 1 k ügyész halálbüntetést kért Rnbyra TAKÁCS ISTVÁN KETTŐS 3 ÁT EK (36) l<WWVWVWWWVWWWVVWWWMWWWVW A NAGY RIPORT Mosonmagyaróváron benzint vett fel, aztán megint gázt adott és elindult a határ irá­nyában. Máskor élvezte a ve­zetést, de most gépiesen tar­totta kezét a kormányon. Le­het, hogy sötétbe ugróm? — kérdezte önmagától- Teljes bi­zonytalanságba indult. A régi Vizy Imre nem kocsizott vol­na szár kilométereket egy név­telen telefonért, de most min­den mindegy. Érzi, hogy a szer­kesztőségben inog az íróaszta­la. Az emberek valahogy fur­csán néznek rá. Fülöp Pista bácsihoz sem tud már olyan könnyen bejutni, mint azelőtt. »A főnök értekezik ... « »A fő­nöknél vannak, gyere más­kor ...« — mondja neki a szemüveges, mindig mosolygó titkárnő. Ilyenkor nagyot nyel. Legszívesebben azt mondaná: miért nem valljátok be: nem akar beszélni velem az öreg. Nem csodálja, hiszen a KISZ-gyűlésen alaposan kipel­lengérezték. Lenézi a kollé­gáit. Nagyképű lett. Nem is­mer senkit magán kívül, és 'még hányféle kritikát mondtak róla. Sokat gondolkozott. Le­het, hogy igazuk van, de azért még sem lett volna szabad így bánni vele. A napi lapindító értekezleten is állandóan a sportrovat a téma, Folyton a kifogásokat keresi. »Miért ír­tok erről? Miért nem írtok ar­ról?« Ezt hallja. És ha arról ír, amit kérnek, akkor megint más bajuk van. Sokszor olyan egyedül érzi magát. Nincs aki­hez szóljon, akinél védelmet keressen. Múltkor megmondta, hogy el akar menni, másutt majd megbecsülik. Kinevet­ték. És Borbás, a párttitkár még egyórás előadást is tartott neki. Lassan felmondják az idegei a szolgálatot. Az OTP- kölcsön is nehezen születik meg. Igaz, Rozgonyi nem je­lentkezett már vagy egy hete, de mégis. Verával is egy szá­lon lóg már a házassága. Á ... kár annyit töprengeni, majd csak lesz valahogy. Bekanya­rodott arra az útra, amelyik a határsorompóig visz. Aztán megint eszébe jutott a telefon. »Vizy elvtárs, Bécs keresi... « — szólt be tegnap­előtt a központ. Ki keresheti őt Bécsből — villant át az agyán ... Judit? ... Nem szok­tak telefonon beszélni. Már ré­gen megállapodtak abban, hogy nincs értelme a telefon- beszélgetéseknek. Lehet, hogy valami Panr.ónia-ügyben hív­ják. De akkor miért nem for­dulnak Somoshoz? Töprengés­re nem jutott idő, újra csenge­tett a telefon és a bécsi köz­pontosnő jól ismert, kellemes hangját hallotta. Aztán egy férfihang szólalt meg. — Itt Csöpi beszél... tudja melyik Csöpi? Frászt tudja. A Kárász Csöpi, a bunyós. Most sem tudja? Nem baj. Ide fi­gyeljen ... Halló! — Halló! — válaszolt szára­zon Vizy. — Legyen csütörtökön dél­után háromra Hegyeshalmon a határsorompónál. Érdekes em­ber érkezik, nagy szenzációt jelent magának... Választ sem várt a titokza­tos Csöpi, máris kattant a te­lefon, letették a kagylót. És most csütörtök van. Ne­gyed három. Még 500 méter és megáll a hófehérre meszelt ha­tárház előtt. Ki lehet az a ti­tokzatos szenzáció? Talán csak felültették? Miért jött el még­is? Ezt a kérdést jó párszor feladta magának. Feladta ak­kor is, amikor úgy döntött, hogy nem mondja el utazását a szerkesztőségben senkinek, és akkor is, amikor tegnap Za­lainak átadta a rovatot azzal: — Három nap szabadságra megyek, Bandi bácsi, vigyázz mindenre... Persze az öregnek sem árul­ta el, hova utazik. Pihenni, ez volt a válasz a kérdezősködés- re. Ismerős őrmester fogadta. — Szerkesztő elvtárs, maga hogy kerül ide? — kérdezte széles mosollyal, aztán beljebb tessékelte a büfé felé. — Bi­zonyára valami érdekesség ké­szül, ha lekocsikázott hoz­zánk, ahol a madár se jár! — Érdekesség... érdekes­ség ... majd megtudja — vá­laszolta titokzatosan Vizy. Nem akarta elárulni, hogy ő sem tudja, miért van itt. Régen járt Hegyeshalmon. Van már vagy két hónapja. Legutóbb vonattal utaztak Bécsbe. Ránézett a naptárra. Csütörtök van. 1958. október 23. Az ablakból jól látta, hogy hullanak a fák sárgásbarna, aranyos levelei. Aztán gondo­latai tovább szálltak. Túl a fá­kon, a hegyek felé. A Rába- partra, ahol ilyenkor megne­hezül a határőrök szolgálata. A sűrűn hulló falevél eltakar­ja a nyomokat Hányszor bosszankodtak azon, hogy egy- egy mezsgyét órák alatt szinte teljesen befedett az aranysár­ga levélsereg. Mezsgyék. Imre rágyújtott Vajon mi lehet most Rábakeresztesnél? Sze­rette azt a falut, majd két évet töltött ott. És mi lehet a mezs­gyéken, főleg a három mezs­gyén, ahol ők jártak a legtöb­bet a pettyes mezsgyén, á fe­kete mezsgyén — ennél a gon­dolatnál egy pillanatra meg­borzongott — de aztán a tövis mezsgye meséje jutott eszébe —, mert ezeket ők keresztelték el. Hiszen mindegyiknek meg­volt a maga története. Nem is egy história fűződött hozzá­juk. Miért jutott ez most eszébe? Igaz, mikor a nyugati határon jár, mindig fölbukkannak a régi emlékek. Így van ezzel minden egykori határőr, hi­szen ki feledkezhetne meg azokról a tájakról, amelyeken életének emlékezetes szaka­szát töltötte, a katonaéveket. — Ml az, szerkesztő elvtárs, antialkoholista lett? — kér­dezte a visszatérő őrmester és lenéző mosollyal vette tudo­Dalias (MTI). másul, hogy Vizy málnaször-5. A szombatra virradó éjsza- pöt iszik. - Nem ital az,#ka /éget ért a bizonyítási el­mondják, kátrány is van ben-^ar^f a Ruby-perben és osz- ne. Többet ér a kisfröccs. iszeuh az esküdtszék, hogy . ... 5 döntsön a Kennedy elnök ,, 1S, meSiszom a jo bort? meggyilkolásával gyanúsított — válaszolta Vizy , de most? Oswald gyilkosának sorsáról, gépkocsival vagyok. \Az esküdtszék 66 tanút hall­Az őrház előtt autó búgott! gatott meg, de nem tett ta- fel. Az őrmester elsietett Vizy ± núváTlomást. maga Jack Ruby, türelmetlenül utánaindult. 1 mert a védelem jobbnak lát- Látta a kocsiból kiszálló ala-ita, ha a bártulajdonos hallgat kot. Barna, nyurga termetű,! a per során. A védők pszicho- izmos férfi nyújtotta a kezétJlógiai indoklása szerint Ruby Vizy Imrének. A csodálkozás-! összeomolhatott volna a ké­től még a szája is nyitva ma-i resztkérdések alatt, radt. Az újonnan érkezette Délután szünetet tartottak, megfogta mind a két vállát,! majd a bíróság este folytatta egy kicsit megrázta: imunkáját. Több órán át tar­Meg vagy döbbenve? Pe/tottak a vád- és védőbeszé- hogy meglepetés^ Bi„ Alexander ügyész érkezik! Hat en vagyok az! —# És Aranyoss II. úgy nevetett,# halálbüntetést kért Rubyra, hogy mind a harminckét,# mert előre megfontolt gyil­egészséges foga látszott. okosságával megcsúfolta az A nagykönyvbe bekerült a([ amerikai törvényhozást. Joe ^^rarrSH-1Sánd0r’ a #Tonahill védőügyvéd Ruby zateresi engede.lye rendben f., , , . . , volt, ezúttal az életkorát isf famentesét kerte, mivel sze­pontosan írták be, az írnokfrinte a bártulajdonos beszá­ugyan felnézett egy pillanatra^míthatatlan volt tettének el­követésekor. Tonahill a világ történelem legnagyobb vétet­nem hitte volna, hogy Ara nyoss II. már harminc éves. — Megtelefonálhatod a la., podnak, hogy megérkeztem! —flensegenek nevezte, hogy Ru- ült le Vizy mellé a centercsa-Jby pont akkor került a dalla- tár. — Sőt egyebet is megtele-Jsi rendőrség alagsorába, ami- fonálhatsz. Olyan liportsoroza-J kor Qswaldot kivezették tot írsz, hogy beszélni fog ro-I la a fél világ! — s Aranyoss II. Vizy vállára csapott ne­, nan. Az esküdtszék hajnali egy vetve. A nevetése híres volt a#— magyar idő szerint hét — b„ÍZO™\ órakor kezdte meg munkáját régen hangzott már fel a he-j gyeshalmi határállomáson. — Hogyhogy hazajöttél? — kérdezte még mindig megle­petten Vizy. ^ (Folytatjuk.) Az esküdtek állapítják meg, bűnösnek tartják-e Rubyt, s ha igen, milyen büntetéssel sújtják. A büntetés kétévi fel­függesztett börtöntől a villa-' mosszékig terjedhet.

Next

/
Thumbnails
Contents