Somogyi Néplap, 1964. március (21. évfolyam, 51-75. szám)
1964-03-08 / 57. szám
SOMOGY/ NÉPI.A»“ 8 Vasárnap, 1964. március 8. FENÁKEL JUDIT: JliÍJőm fi emléke. Százötven éve született Szigligeti Ede A vonat húsz perc múlva érkezik, harminc fok árnyékban. A váróteremben megáll a forró levegő. Kint teherkocsikat tolatnak, csattan az ütköző, nagyokat kiabálnak a vasutasok. Visszhangot ver a mozdony lassuló lihegése. A falon sárgára égett menetrend, ócska plakátok. Kegyetlenül bever a nap, s az enyhe huzat csak keveri a meleget meg a büdösséget. Kevés az utas, istenháta mögötti szárnyvonal, meg az útra alkalmatlan déli vidék... Az ablak mellett két pedagógusnő legyezgeti magát dolgozatfüzetekkel. Szegedről járnak ki minden reggel, hajnalban kelnek és estefelé holtfáradtan érnek haza. Most már kicsit könnyebb. Itt az év vége, hazaszöknek délben, strandra szeretnének menni. Igaz, az egyik cipőt is venne még előtte. Halkan beszélgetnek. Fiatalok, nem szokta meg a tanítást a torkuk. Az első hetek után berekedtek, azóta vigyáznak, ne erőltessék fölöslegesen a megterhelt hangszálakat Amúgy vidáman vannak, vibrál bennük a strandramenés öröme, no meg a szökés izgalma, lesz, ami lesz, ők bizony eljöttek korábban. Év vége van, talán senki sem veszi észre. — Papucsot szeretnék. Indiai papucsokat láttam vasárnap. — Nagyon szépek. Én meg egy kis fehéret láttam, piros pöttyökkel, nagyon édes. Majd megmutatom. Ütba esik... A pádon ultizik három fiatalember. Nem győzték kivárni a vonatindulást. Lábuknál faláda, akkurátusán zöldre pingálva. Messze mennek, állami gazdaságban vállaltak' munkát. Koszos a kártyájuk, kopott a sarka, de még megteszi. Csak a makk nyolcast lehet hátáról megismerni, abból hiányzik is egy darab, de- hát az csak olyan cvikli, kit érdekel az ilyen haszontalan kis nyolcas. Izzadt kezük remeg a játék izgalmában, ahogy a lapot tartják. Figyelik erősen egymás arcát, onnan olvassák ' le, négyre vagy ötre mondja-e az ultit. Mert az igen nagy különbség. Tíz- filléres alapon játszanak, piros duplán számít. Nagynehe- zen, spekulálva teszik le a tallont, cserélgetik, s mégis sopánkodnak, ejnye, nem azt kellett volna... Megszűnt körülöttük a világ, csak a kártyán a szemük, s kínosan guberálják egymásnak az aprópénzt. Van mindenütt egész halom, tíz-húszfilléresek. Abból zsebre tenni fillért sem illik, amíg be nem fejezték, megszámolni meg még úgyse, mert az elfuccsolja a szerencsét. Nagyokat ütnek az ász- szal, ököllel fogják az ultimét, csattan az asztal közöttük, és tekereg a cigaretták füstje. — Piros negyvenszáz — mondja az egyik és megszívja a fogát. — Ulti? — néz föl rá a szemben ülő. — Csak parti. Ulti nélkül. — Azért! Mert az árdrágító nálam van. Kéne az most valakinek. — Hát kéne ... — Én megkontrázom a negyvenszázat — mondja a harmadik. A bajuszos férfi visszajön a feleségéhez. Szeme tévetegen jár szét, négyszer ment már féldeciért a söntéshez. Ingujjban van, teljesen átizzadta a vásznat. Vastag nyakán folyik le a víz, arca vörösbe játszik a melegtől és a pálinkától. Az asszony szótlan gyűlölettel nézi, némán panaszolja föl a kidobott pénzt. Orvoshoz mennek kivizsgálásra. Mert nincsen gyerek. Pedig akarnak. Mindkettő a másikban keresi a hibát. Az asszony hideg teremtes, nagyon magányos, mert az ura egyre a kocsmát bújja. Azért is akar gyereket. hogy ne legyen egészen egyedül. Meg aztán az öregség is sürgeti. Még már talán lehetne, ha az ember nem inná el az erejét. De elissza. Aztán hazajön részegen, s ölik egymást. Gyenge rongy, csak a pálinka erős benne. Arra se jó, h-ogy gyereket csináljon. A bajuszos a két tanítónéni lábát nézi. Ez igen. Hozzájuk nem kellene orvos. A felesége lába csupa visszér, karcolás, a sarka meg kemény és repedezett, hideg fut végig a gerincén, ha az asz- szony lába hozzáér. Már egy esztendeje, hogy az orvost követeli. Nem a gyerek hiányzik neki, egészen más. Hogy nem szégyen!! magát... — Ne igyon már annyit... — A magamét iszom. — Meg az enyémet. Azt is elissza. — Minek jöttél hozzám. — Ez az én bajom is. Minek is mentem magához ... — Mert akkor még megvolt a föld — morog a férfi — azért. Maradtál volna magadnak. Ezerszer elmondott szavak, kopottak, akár a kártya ... O ** reg paraszt meg a felesége. Ülnek a sarokban temérdek kosarukat a lábuk közé rakva. Az öregen fekete ruha, kalap, pirospozsgás az arca. Fehér inggallérja fehérített, alatta szaporán lüktet az ádámcsutka. Az ünneplőruhához képest tartja magát, egyenesen ül, csak néha törli meg izzadt arcát zsebkendőjével. A néni kövér, liheg a melegtől, s szoknyájával hajtja a levegőt. Hatalmas, csuparánc szoknya, alatta csirkék kosárban, néha fölemelik a fejüket, s tikkadtan nyújtogatják víz után. Látogatóba mennek, unoka született, s ahhoz igyekeznek. Már napok óta készültek, volt nagy sütés-főzés, baromfikergetés, nagy kár, hogy az a gyerek nem ehet még belőle. No, majd eszik az anyja. Rá is szolgált, fiút szült, háromkilósat. ök ritkán járnak a városba. Az esküvőn voltak bent utoljára, dé a lányuk minden hónapban ír. Néha kétszer is. A képeslapokat bedugdossák a kredenc üvege mögé, hogy mindenki lássa, hová el nem jut az ő lányuk. Az már külföldön is volt nyaralni, meg a Balatonon. Onnan fotográfiát küldött, ahogy az urával állnak a motor mellett. Hát most oda igyekeznek, az asszonylányukhoz ... C igánycsalád. Férj, feleség kisbabával a karján, meg egy nyolc év körüli vékony fiú. Nem tudni honnan és hová, munka után mennek vagy a munka elől. Csak a férfin van cipő, széttaposott ócska csuka, spárga benne a fűző. Az asz- szony meg a gyerek mezítláb, térdig sárosak. A kisbaba alszik a ringató karokban, anyja szakadozott blúzától élesen elüt a piszkos kendő, amibe csavarták. Az asszony noszogatja a fiút, szemével int, lök- dösi a hátát. A férfi vigyorog és vakaródzik, arcán négynapos már a szakáll. A gyerek inge csupa hasadás, átüt rajta barna bőre. Két csupasz karja csontos. Lába is az idomtalan nadrág alatt csont és bőr. Csak szeme villog élénken, két kis egérkeszem, szüntelenül ugrál tárgyról tárgyra, csodálkozik és figyel. — No, menj már — noszogatja az anyja mosolyogva — jó emberek... A fiú nem siet. Gyakorlott kéregető, nem új neki a dolog. De nem siet, nézi, nincs-e rendőr a közelben, s tart a két nőtől is az ablak mellett. Inkább a kártyát bámulná, de az anyja mosolyog és integet — .eredj már. — Lesüti a szemét, eltűnik arcáról az értelem, s valami sunyi alázat lép a helyére. Az apja elfordul, mintha semmi köze se lenne hozzá, az asszony viszont figyeli Sok szó esik mostanában a magyar színját- ? szás hőskoráról. Arról a nagy és fontos sze- ? reprói, amelyet drámaírók és színészek a múlt ? század első évtizedeiben vállaltak, hogy a ma- ? gyár nemzeti nyelvet és műveltséget, a társa- ? dalmi előrehaladást segítsék. Nem véletlen ez a pezsdítő emlékezés, mert a mai magyar színál ház — természetesen korunk körülményeit és ? korunk lelkét kifejezve — azt akarja folytatni, erősen a mosolygás mögött. ? amit a Katona Józsefek és Dérynék, a Szent- Odalép a kártyázok mellé, rpétery Zsigmondok és Egressy Gáborok elAzok észre sem veszik. Ha-f kezdtek, »a szívek és elmék csinosítását«. A lomban hever előttük a pénz, f Déryné Színházon és nem utolsósorban a te- igaz, főleg fillérek. A fiú Revízión keresztül immár a legkisebb faluba nézi a kis fényes kupacokat,? js eljutott az igényes színház, igazán nem hogy a szeme is belefájdul. ? csoda hát, hogy sokat gondolunk azokra, akik ~ Bácsik! Adjanak pár fii-? — miközben százak és ezrek meghódításáért lert.;. Az öcsikémnek kell? harcoltak — arról álmodoztak, hogy egyszer kenyérre. — Nagyon izgalmas» ^z_ £s százezrek lesznek színházszerető, játszma. Rekontrázott betli.? szé£ért és jóért lelkeSedő közönséggé. heIyTe" 1S de? Szjgiigeti Ede, aki — Szathmáry Józ töprengenek^ a ^ívás eS? ven ~ éppen másfél évszázada ?zül.ete,tt, _ eg? reszket kezükben a lap. ? Nagj , , pár fii-? már a »hőskorszak« végén, a XIX. szazad Szigligeti Ede, aki — Szathmáry József né- . an — éppen másfél Nagyvárad melletti faluban, tulajdonkeppen — Bácsi, kérem... pár fii-? , , , ., lért. f negyvenes eveinek elejen kapcsolódott be a Elment. Az egyik kezében? magyar színházi életbe. De a nemesi szárma- sorozat maradt hetestől ki-r zású fiatalembert, akit családja különböző, lencesig odadobja középre,? alkatától távoli foglalkozásokba kényszentett, hátradől és kicsit sóhajt, ki-? hogy e foglalkozásokat végül is feladja, es fújja az izgalmat magából. A? színészként, rendezőként, drámaíróként ^ ke- másik kettő összenéz, kár volt? ressen »tövises babért« magának, a hőskor kontrázni. Leguberálják a? szelleme, lendülete, nemes romantikája ha- Pénzt- , ? tolta át. Jókai »Szegény' gazdagok«-jában — Bácsik .. . Pár fillért... ? és más regényeiben is — olvashatunk olyan Amelyik nyert, elégedetten? kalandosan bátor és valóságosan tehetséges néz körül, látta-e valaki ,az? ifjakról, akik többre becsülték a szegénység- lzfav??fs ,parpF ^ gyerek épp? eljegyzett színészpályát a családi jómód o állt előtte, fele nyújtja a' zsíros kényelménél. De minek is Jókaihoz fo- a na'iín ap!;openzí lyamodni, amikor Szigligeti — ha stilizált, ha nak kivesz eev TúszfihéleTt"? mulattatóra poentírozott formában is — de a odaadja huSzílllerest’J saját ifjúságát írta meg ma is népszerű »Li— Nesze. Csak el ne vidd? liomfi«-jában. A darabban Szilvái Gyula, a a szerencsémet ? nemes úrfi választja a színészi pályát — es a — Na, mi iész? Osztasz ? Liliomfi álnevet —, az életben Szathmáry Jóvagy társalogsz? ’? zsef lett Szigligetivé és színésszé. — Köszönöm. — A fiú pazseb rövidnadrágjában eltűnik a pénz. Odébb is megy gyorsan, nem számíthat többre. A két nő jobb fogást ígér, csak nagyon tanítónénis a kinézetük. Laposakat pislog feSzigligeti »Szökött katoná«-ja és »Csikós«-a azonban az idegenbe hurcolt magyar parasztkatonák honvágyát, a földesurak zsarnokságát, a puszták, fiainak, szenvedélyes sza’oad- ságszeretetét és józan okosságát szólaltatta meg. Nemcsak a népről, a néphez is szóllak ezek a művek, amelyek szerkezetét, stílusát ki-kikezdte már az idő, de mondanivalójuk, lírájuk és a keserűségből felbugg-'ánó humoruk ma is friss. A »II. Rákóczi F renc fogsága« című dráma — ame..v.t n hán / évvel ezelőtt sikerrel újított f 1 egy budapes.i színház — cselekményében nem elég fordulatos ugyan, de kitűnő, nyugodtan mondhatni, modern jellemábrázolással állítja a néző elé a fiatal Rákóczit, akinek lelkét a jezsuiták meg akarták gyilkolni, de akinek volt esze és energiája, hogy megőrizze magát és tehetségét a jövendő, a haza, a harc számára. A »Fenn az ernyő, nincsen kas« című társadalmi szatíra úttörője volt azoknak a »jellem- komédiák«-nak, amelyeket aztán Csiky Gergely fejlesztett ki és teljesített be legjobb műveiben, elsősorban a »Proletárokéban. Es amely a kritikai realizmus olyan későbbi mesterét is megihlette, mint Bródy Sándor. Szigligeti Ede azért tudott olyan sikeres és a magyar dráma ügyét továbblendítő műveket alkotni, mert nemcsak író volt, hanem színházi ember. is. Mint dramaturg, mint rendező és mint a Nemzeti Színház igazgatója is sokat tett azért, hogy a színház és a társadalmi élet egymást kiegészítsék. Megalapozója, közvetlen elődje volt a Nemzeti Színház egyik legragyogóbb korszakának, a Paulay Ede nevéhez fűződő »Paulay-korszak«-nak. Felfedezője volt — többek között — Jászai Mari páratlan művészetének. Könnyed, szellemes és lelkes volt, mint hőse, az ifjú Mariskákat és öregedő Kamillákat egyként meghódító Liliomfi. De ő legszebb és legmaradandóbb hódításait tollával tette ... A. G. A fiú lesüti a szemét, fejét elfordul. — Jöhetne már a vo- megint visszahozta. Azt hitte, lehajtja. Nem csalt az előér- nat... csont. Addig szaladt, míg a zet, most már bizonyos, ráis- A gyerek vár még ki- nyelve is kilógott... _______ ^ mert a pedagógushangra. Ha- csit, de nem törődnek vele. — De járjad is, füstös! Ról éjük, de előbb aTíáSspárhoz nem ha benne van, nem hagy- Tulajdonképpen szereti a ta- ka, róka, rókatánc... Vagy lép. Áz anyja figyeli az apja -*a abba- nítókat, csak fél tőlük, mert nem tudod? kibámul az ablakon.’ — Csak pár fillért... mindig sokáig szidják, miért — Nem tudja, instállom... — Pár fillért az öcsém- — Jársz iskolába? kéregét, miért nem jár isko- — a cigányasszony vigyorog a nek ... Várta ezt a kérdést. Nem vá- lába. Hanem most, úgy látszik, pénzre. — Kicsi ez még... — Eredj a fenébe. _ A férfi lasz°l, fejét lekumva tartja, megúszta. Nem lesz nagyobb csak tvisztelni tud... tvisztele gykedvűen mordul, de az kinyújtott tenyere reszket. Ké- asszony szeme dülledten me- szül a síráshoz, az szokott red rá. Mindenkinek lehet ilyenkor segíteni. De nincs rá kölyke, a rongyos cigánynak szükség, pattan a táska zárja, kettő is, vagy ki tudja, hány, összezáruló tenyerében érzi, a csak neki nem lehet. Minek pénz széle recés,. egyforintos, az ilyennek. Rongyosak, biz- — Isten fizesse meg... tosan enni sem kapnak... Ö — Minek adsz neki? Hogy meg a széltől is óvná... Az az apja eligya? — bosszanko- isten se tudja, mit csinál... dik a másik tanító néni, de jál csak.. A két nő lesi az órát, kezében halkan pattan a tár- Az öreg unatkozik. Izzad a vonatindulást. Minden percért, minden pillanatért kár, nagyon kár. Biztos megtelt már minden stég, napoznak, ők lesznek a legfehérebbek az egész strandon. — Pár fillért... Az kémnek, kenyérre__ b aj. Fölnéz és odább óvakodik ni azt tud. a két öreghez. •. m ég jobban nevet az — Csak pár fillért, néni... |V1 öreg. A néni is kunA kövér öregasszony li- 1 cog, reng rajt a háj. heg. Elhúzza a száját, — A nyavalyába! Ilyen jó de belenyúl a szók- táncos vagy? No, lássuk azt a nya zsebébe és bukszát vesz tvisztet. elő, kotorász benne. Hanem az Az ablaknál az egyik tanítóura megállítja a kezét. — Vár- nő elneveti magát. — Hallod? Ez is tvisztel... a A fiú felemeli a fejét, arca ca. — Nesze... Írni tudsz leg- melegben, nyakát vörösre dör- csupa pirosság. A két tanító alább? gölte az ing... Szórakozni néni várakozva figyel, az öreg — Igen. — Nem néz föl, sut- akar a pénzéért, amíg bejön a paraszt magasra tartja a két- tog maga elé... — tudok. Kö- vonat. forintost, az anyja mosolyog, szőnöm szépen. — Te purdé! Tudsz-e muzsi- az apja meg kibámul az abla— Mondd meg apádnak, já- kálni? Mi? Vagy csak lopod a kon. rasson iskolába. Így semmi se napot? Nem szégyened ma- — No, tvisztelj már! Hiszen öcsi- lesz belőled. gad? Kéregetni... Nem keres jól tudod ... Tviszt, tviszt... A cigányasszony mosolyog, az apád? Nagyon nehéz a karja, míg Lenéznek a kis rongyos ci- ringatja a babát. A férfi kibá- — Az öcsikémnek... pár derékszögbe emeli. Fütyül a gánygyerekre, aztán egymás- múl az ablakon, az eget né- fillért... vonat valahol... A kártyások ra. Csóválják a fejüket. — zi. Oda se figyel... A két kosár' teli van. Csir- lármásan összedobják a lapoHát te mit csinálsz? Kére- — Csak egy analfabétával kék nyújtogatják a nyakukat, kát, .csörög az aprópénz, getsz? több — sóhajt a másik nő és süteményszag. A fiú nyel — No, fiam... Tvisztelj az egyet, arra gondol, mi minden úrnak... Tvisztagén! — a cimár ütemre rinlehet a kosárban. — Vagy elissza a pénzt? — néz át rajta az öreg, de az apja csak nem figyel föl, s az anyja a kicsiről hajtja a legyet. — Mi az, nem tudsz beszélni? Kell ez a két forint? — nyújtja, de visszahúzza a keganyasszony gat ja a babát. Az öreg paraszt röhög... — Tvisztagén! Hallod, hogy mondja? Tvisztagén! A fiú válla megrándul. Lassan mozdul a lába, aztán a csípője is, hirtelen vadul dobálni kezdi vékony fenekét. zét... — Kéne, mi? Mit esi- Egyre jobban belejön, fölnéz nálsz érte? az égre, föllöki két vékony karA fiú unottan bukíencpl ját és nagyot kiált: tviszt! Az- egyet, aztán tartja a markát, tán hátrahajlik, majd a földet Megszokta, hogy van, aki nem éri, aztán előre, figurázik, vo- képes pénzt adni semmiért. naglik a teste. Már mind gyű- Az öreg hátraveti magát a rűben áll körülötte, bámulják, nevetéstől, kirobban belőle a az anyja kiabál, tvisztagén és bujkáló jókedv. — Láttad ezt rázza magát, a fiú mozdulatai a hengerbukkot? Ez igen! Nem vadabbak lesznek, dobálja a kellett neki kétszer mondani... karjait, szinte görcs rángatja, — Törölgeti az izzadtságot, arca eltorzul az erőlködéstől, meleg van. — Pedig kemény tviszt, kiabálja az anyja, a fiú ám a kő. vadul rázza magát és hajlong A néniben megszólal a jó- és vonaglik — tviszt — kia- lélek. — Még megüti magát. — Dehogy üti. Ne féltsd te az ilyet. No, mit tudsz még, purdé? Énekelj valamit... A bálja, tviszt, tviszt. — Hallani a vonat dübörgését ... A fiú elkapja a kétforintost. Lóránt János: Rizsgyomlálók rókatáncot... Róka, róka, ró- megtörli a homlokát, katánc ... Mondjad csak... ■ ön a vonat. Mindenki Az öregasszony elfordul, ne- I a holmija után néz. vet, csupa piros az arca. — JA három kártyás mái Ne bomoljon már... szalad is, egymás mellé sze— Kell a kétforintos? Hall- retnének ülni. Az öregasszony jam csak! nyögve hajol a csomagjaiért. A fiú megint lehajtja fejét. A fiú áll, lábában még resz- Ezt már nem szereti. Kutyá- két a ritmus. Izzadt kezében val játszanak így... De két szorongatja a kétforintost forint nagy pénz... Volt egy Senki sem törődik vele. Itt kutyájuk. Eldobta a kövei, az a vonat, ki-ki megy a dolga visszahozta. Megint eldobta, után.
